MasterClass

Ennek a blognak nem titkolt célja a mainstream médiától való független véleményalkotás, és véleménynyilvánítás. Nos, ez persze 100%-ban nem valósulhat meg, hiszen a tömegmarketing csapból is folyó özöne óhatatlanul hatással van mindenkire, akit elér. Azonban nem mindig azt a hatást kelti, amit az adott cég, vagy személy vár.

Jómagam nem tartom magam mester makettezőnek, ennek ellenére általában elég határozott véleményem van a dolgokról, és ezt nem szoktam véka alá rejteni. Azonban senki sem tévedhetetlen, és bizony sokszor felül kell vizsgálnunk egy már kialakult álláspontot, mert változnak a dolgok, új infókat kapunk mi is, új tapasztalatokra teszünk szert. Írtunk már az AK-ról önmagában. Közöltünk interjú fordítást több felkapott makettezőről (Publikátorok), magáról Wilder-ről is, és nem is olyan régen megjelent pár vicces sor, ami az AK vs. AMMO esetet feszegette. A MIG prod. több termékét is megelégedéssel használtam, használom ma is. Ebből talán látszik, hogy nem vagyok ellene az agresszíven reklámozott dolgoknak, ha tényleg használhatóak. 

Ennek kapcsán Rick Lawler (akinek Mi-24-eséről már megjelent nálunk egy elemzés és régi barátja, elkötelezett üzlettársa MIG-nek már a MIG prod. óta) írása érdekes. Nem rég jelent meg egy BTR-80-asa (szerintem elég közepes színvonalon) az AMMO termékek prezentálása céljából. Az AMMO blogján egy elég szűkszavú és rövid tutorial található, de Rick saját blogján (Propaganda) hosszabb cikk is megjelent. Ebben találhatunk egy részt, ami a festékek minőségét illeti:

"The AK acrylic paints, however, have always (and continue) to suffer quality issues.  We were aware of the issues of clogging, splatter, poor mix…etc., during our time with AK. Miguel especially worked hard to rectify the issues – working with all involved to find a solution.  The problems, however, persisted without resolve."

Az AK akrilok mindig is (most is) minőségi problémáktól szenvednek. AK-s időnkből tudunk eltömődésről, köpködésről, silány keverésről, stb. Miguel különösen sokat dolgozott azon, hogy orvosolja a problémákat - mindenki bevonásával, hogy ráleljen a megoldásra. Ennek ellenére a problémák megoldás nélkül maradtak.

"The issues with the paints presented very real problems for modelers, and ourselves who used them in our work and demonstrations at seminars and club settings.  The paints were not reliable.  Our fear was that at a painting demo we would end in a cleaning session rather than a painting session.  I distinctly remember me and Iain talking about this and altering our seminar format at AMPS 2013 for this reason, electing to pre-paint our demonstration pieces in our rooms rather than show this step in front of the audience.  I hope that my comments are taken as intended; simply a description of our situation and our reality – nothing more."

A jelenségek nagyon is valóságos problémát okoztak a makettezőknek, és nekünk is, akik munkájuk vagy demonstrációk, előadások, klubozás közben használták őket. A festék nem volt megbízható. Attól féltünk, hogy egy bemutató végül (pisztoly) takarításba torkollik festés helyett. Tisztán emlékszem, amikor Ian (Hamilton) és én arról beszéltünk, hogy emiatt megváltoztatjuk az AMPS 2013-ra tervezett bemutatónk menetrendjét, és a bemutató darabok otthoni lefestése mellett döntöttünk, ahelyett, hogy ezt a nézők előtt tennénk meg. Remélem a megjegyzéseim az eredeti céljukat érik el, vázolják az akkori szituációt és valóságot, semmi több.

Nos, ez természetes is lenne egy új terméknél. Az lenne még természetes, hogy letesztelik, használható-e a termék, és aztán dobják piacra. Úgy tűnik ez elmaradt. Ne feledjük, mindeközben mi azt olvashattuk minden nap, hogy az AK festékek könnyen használhatóak, élethűek. stb. Ugyan ebben az írásában Rick így folytatja:

"This brings me back to the REALLY nice comment.  The AMMO acrylics are excellent."

Ezzel vissza is érkeztünk a VALÓBAN jó mondanivalóhoz. Az AMMO akrilok kiválóak.

Mindezek után talán nem csoda, ha kétkedünk egy kicsi. Csak egy kicsit…

Az AMMO termékekhez nem volt még szerencsém, de az AK egy-két weathering (nem a fent említett akrilok) termékét sikerült kipróbálnom. Nos, alapvetően úgy gondolom, megkönnyíthetik a makettező életét egy szintig. Sajnos a wash és a dust effect, amit próbáltam olyan minőségű volt, amivel nem tudtam elérni a kívánt (Humbrol enamel, vagy Rembrandt művészolaj) hatást. Szétesett, hol megült, hogy lejött a felületről, nehezen irányítható volt. 

Visszagondolva eddigi makettező pályafutásomra, volt olyan korszak, amikor egy ilyen termék sokat lendített volna a munkáim megjelenésén. Ezért úgy gondolom nem szabad elvetni ezeknek a termékeknek a használatát, de nem árt tisztába lenni vele, mire alkalmas egy adott wash, dust vagy streaking effect fantázianevű keverék.

Pontosan ezért ütötte meg a fülemet (vagyis a szememet) a Facebook-on olvasható 2 hirdetés:

Az egyik MIG Jimenez európai workshop-jait reklámozza. Ez önmagában nem túl érdekes,hacsak az nem, hogy Európa 6 legjobb makettező rendezvényeként vizionál egy szlovák falusi versenyt, két spanyol B kategóriást, és  a német heideni „kiállítást”. A listán talán Moson és a stockholmi C4, ami valóban elismert rendezvény. A lényeg, hogy szerepel a Moson Show is. Ezt is lehet tudni már egy ideje, és örülünk is neki nagyon!

Ám a hirdetés tetején egy másik félrevezető szöveg található. Paint master class by Mig Jimenez. Hát néhány dologban biztosak lehetünk. 

1: Mig Jimenez bizony master class. Ez teljesen egyértelmű. 

2: Az olvasott kritikák, barátok és ismerősök beszámolói alapján az AMMO termékek nagyon messze vannak a master class-tól. Számomra nagyjából ez is egyértelmű. 

Ebből pedig 2 dolog következik. 

MIG tart egy master class paint workshopot, de nem az AMMO termékekkel (erre kevés az esély),

vagy 

MIG tart egy alapszintű weatheringet bemutató workshopot, AMMO termékekkel (erre nagyobb az esély). 

Ez pedig újabb 2 dologra figyelmeztet minket:

1: Amit MIG mutatni fog, annál valószínűleg ezerszer jobbat tud otthon a műhelyében, és éppen ezért nem kell majd leszólni a bemutatóját, mivel ez egy termékbemutató lesz, nem továbbképzés. Ne várjunk tőle többet. 

2: Jó, ha tudjuk előre, hogy ha lépésről lépésre leutánozzuk a látottakat, a mi makettünk akkor sem lesz olyan szép, mint az igazi master class, mert azok nem így készülnek.

Egy másik plakát kapcsán eszembe jutott néhány gondolat a master classról. Mester makettezőnek nevezni valakit elég szubjektív dolog. Nem a magyarországi mesterlevelesekről beszélek. Hanem tényleg mester makettezőkről, akik világ szinten az élvonalat képviselik. 

Számomra a plakáton szereplő nevek között nincs ilyen (mondjuk, róluk a plakát sem állít ilyent). Számomra a mester makettezőt olyan emberek testesítik meg, mint Staff Snyers (Be), Volker Benbenek (D), Hugo Luyten (Be), Phil Stutcinskas (GB), Marijn van Gils (Be), Mario Eens (Be), Adam Wilder (USA), vagy MIG Jimenez (E). Nekem ez a mester szint, aminél nem láttam még magasabb szintűt. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ezek közül többen is ott lesznek idén Mosonmagyaróváron. 

Propaganda?!

túl szép, hogy igaz legyen (?)

Minap lettem figyelmes Rick Lawler legújabb munkájára, egy 1/35-ös Mi-24-esre.  A szerző neve sokak számára ismerős lehet, a munkáiról készült fotók bejárják a virtuális makettező világ nagy részét, és a közösségi média megosztásoknak is gyakori témája.

Diego Quiano ismert blogján olvashatunk egy rövid bevezetőt, ahol kizárólag szuperlatívuszokban jellemzi a szerzőt és annak munkáit. Nézzük csak meg akkor, hogy mit is kapunk a Rust & Bones fantázianéven futó projekttől, aminek címe egy régi Guns 'n' Roses szám gyenge áthallása.

Első ránézésre egy egész jópofa munkának tűnik. Ismerős gép, ideális környezet, drámai kontrasztok, mintha csak egy ismerős PC játékból kapnánk a képeket. Nem igazán tudom eldönteni, vajon a téma, a kompozíció, esetleg a fotó beállítások, vagy a fotók utólagos szerkesztése váltotta ki bennem ezt az érzés, tudatosan a szerző célja volt, vagy csak így jött ki a lépés? A maketteket általában a realitással és egymással szoktuk összehasonlítani, de néha érdemes a PC grafikus kollégák munkáival is összehasonlítanunk. A számítógépes technológia oda fejlődött, hogy ma már sokkal realisztikusabb és részletesebb grafikákat látunk, mint amit makettben valaha meg tudnánk oldani. Ezt figyelembe véve talán nem a legelőnyösebb számítógépes grafikára hasonlító képeket közölni egy makettről.

makett 

2D grafika 

3D grafika 

Úgy gondolom ezt a munkát két szempontból érdemes vizsgálni:

A valósággal összehasonlítva

Nagy vonalakban az lehet mondani, realisztikus a makett. Nincsen nehéz dolgunk, a szerző mellékelte a referencia képeit is a blogján, és sokak számára a valóságban is ismerős lehet a szabad ég alatt tárolt múzeumi gépek jellege. Tömören fogalmazva: nagyon fakóak, mattak, a kosz megül a szegecssorokban, panelekben és nagyon sötét árnyalatúnak tűnik. Rozsda nemigen van rajtuk, csak pár szegecsből, korrodáló elemből folyik minimálisan. Az alján végig eső nyomokat találhatunk a legtöbb gépen. Szigorúbban vizsgálva, szerzőnknek sajnos nem mindent sikerült ebből megvalósítania. A befolyatásnál a matt, feketés, szürkés árnyalatok helyett a szokásos "barna makett massza" köszön vissza. Igazából mindenhol megjelenik ugyanaz a szemcsés, beazonosítatlan mocsok. Alul semmi esőnyom, a rozsda nyomok pedig ilyen kötelező körként megjelennek azért itt is, bár ez elég ritka jelenség az eredeti típuson. Úgy érzem valamennyire felületes interpretációja a valóságnak ez a munka, nem igazán látok komolyabb belemerülést a témába.

Egyéb makettekkel összehasonlítva

A bajok igazából itt kezdődnek. Mivel érdemes összehasonlítani ezt a makettet?  Vegyük úgy, mint egy harcjárműben otthonosan mozgó makettező első helikopteres próbálkozásai? A másik oldalon viszont itt van ez az irdatlanul hangos marketing maszlag, ha ezt veszem alapul, akkor ennek egy világszinten kiemelkedő munkának kellene lennie? Valóban az? Számomra nehezen hihető ez. Én egy olyan világban ismerkedtem meg a makettezéssel, ahol a hobbi legnagyobb értékei közé tartozott a precizitás, technikai tudás, valósághű megjelenítés, kontroll és látvány harmóniája. A makettek a versenyasztalon összehasonlíthatóak, amikor pedig a virtuális térben lévő szereplésről van szó, a szerzők igyekeznek olyan képeket prezentálni, amik hűen visszaadják a makett jellegét. Mennyit tud ezekből ez a projekt, vagy helyesebben, mennyit tud ezekből ez a projekt kimagasló módon? Nem sokat.

Remélem egy dolog mindenki számára nyilvánvaló, ezt a makettet a nézők 99 százaléka sosem fogja élőben látni, nem lesz alkalma róla véleményt alkotni. Mennyire adják vissza ezek a fotók a valós állapotokat? Sosem tudjuk meg!  Nincsenek részletfotók, nincsenek makro fotók, pedig ezek alapján lehet igazából felmérni egy makett részletességét. .

Nem igazán érzem azt, hogy a szerző nagyon odatette volna magát, és őszintén szólva, ez a minőség erre a méretarányra (1/35) kevésnek tűnik, valószínűleg a szerző maga is tisztában van ezzel, ezért nem erőltette a jobb/nagyobb fotókat.

Amit látok, elnagyoltnak tűnik, hiányzik a részletekre való odafigyelés, kontrolált hatások. Úgy érzem, a harcjárműben megszokott eljárások lettek átültetve egy helikopterre, minden mérlegelés nélkül. Ugyanaz a sablon, ugyanazok a színek, monoton foltok, identikus klisé. A weathering nagy pozitívuma viszont, hogy ezúttal a szokásos, mindent beborító pigment felhő kimaradt a repertoárból.

Az egész prezentációt megmenti a környezet, a madártávlatból készült képek. Kicsit rá is van húzva photoshoppal a kontrasztokra, de arra már nem vette senki a fáradságot, hogy a fotó háttéren maradt karcokat kijavítsa. Teljesen túlzónak és indokolatlannak találom az ilyen és ehhez hasonló vélemények hangoztatását ezzel a munkával kapcsolatban: "best weathered models I´ve  ever seen".  Ilyen gondolat felmerülési helyét leginkább egy beszűkülő világban tudom elképzelni, ahol az ember csak az interneten találkozik a tartalommal, az információ fő forrása a facebook fala, valamelyik weathering cég reklám feed-je, esetleg a magazin világ cikkei. A lejek szerint ez a világ elég sokunk napi realitásává vált ...

Mikor az ehhez hasonló prezentációkkal találkozom, menthetetlenül előjön egy gondolat, amelyben maga a makett csak egyfajta nem kívánt mellékterméke a cikkgyártási és a termék népszerűsítési folyamatának.

Ez a munka valószínűleg nem a helikopter/repülő makettezés határait hivatott tágítani. Lehet, hogy igazából csak egy kicsit elkésett termék reklám, amit nagy sietséggel be szeretett volna fejezni a szerző. A sors iróniája, hogy mire befejezte a munkát, a megrendelő cég felmondta vele a szerződést. Egy elkerülhetetlen párhuzam körvonalazódik televíziózásból jól ismert szappan opera jelenséggel, ahol a néző számára értékként megjelenő műsor a megrendelő és a TV számára igazából csak a reklám közti helyet kitöltő érdektelen tartalom, amit iparszerűen le kell gyártani.

Viszont érdemes azt is megnéznünk, hogy a többiek mit alkottak! Az idei év például gazdag volt a jobbnál jobb repülő makettekben, harcjárműves kollégák is alkottak a témában, lehet nem írta róluk senki hogy a legjobbak, de mégis, valahogy magasabb minőséget tudok hozzájuk társítani:

Fabio Marini munkája, látható volt Móváron is. Korántsem tökéletes, de látszik rajta, hogy némi figyelmet is szentelt a témára, nincsen rozsda, meg egyéb harcjárműves klisé, és a Mi-4-es gyakorlatilag csak egy dioráma elem:

Nem roncs, de egy nagyon jó munka, szintén harcjárműves makettező, kifinomultság, kontroll és esztétikum. Minden a helyén van, ez a srác (Hugo Luyten) tudja, mit csinál, elejétől a végéig.

Egy vérbeli repülős, Lorenzo Borgesa munkája, szinte valószínűtlenül tiszta, de mégis megvan a saját maga kis realitása és esztétikuma.

Adam N. P. Wilder interjú

Adam Wilder napjaink makettezésének egyik meghatározó alakja. Valaki rajong a munkáiért, mások ki nem állhatják modulált makettjeit, és vannak, akik elismerik, esetleg át is veszik néhány technikáját.

Adam Norman Paul Wilder az USA-ban nőtt fel. Európai ismertségét elsősorban a Mig Productions-nél végzett munkája hozta meg. A 2000-es évek derekán Mig Jimenezzel karöltve túlzás nélkül körbenyerték Nyugat-Európát. Aztán jöttek a DVD-k, a termékek, stb. Egyedi stílusa összetéveszthetetlen. A Color Modulation rendszerbe öntésével beírta magát a köztudatba. Jellegzetes apró pöttyözéses kopásairól pedig hamar felismerhetjük munkáit. Mig kiválása után Adam még egy darabig maradt a cégben, de ma már ő is szabadúszó, Moszkvába él, és már megjelent saját neve alatt futtatott termékpalettája. Olvassátok el ezt a rövidke interjút, érdekes. Eredeti itt.

Mióta makettezel, és hogyan kezdted?

Körülbelül nyolc éves koromban kezdtem, nagyjából tizenkilenc évvel ezelőtt kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Azt hiszem az internethez való hozzáférés sokat lendített a dolgon. A web segítségével megnyíltak a fórumok és a weblapok, kapcsolatba léphettem más makettezőket, ötleteket cserélhettünk, technikákat tanulhattunk, és hozzájutottunk mindenhez, ami kellett, magazinok, makettek, kiegészítők, minden. Ez olyan tizenhat évvel ezelőtt kezdődött.

Mi a kedvenc részed, a kutatás, építés, vagy a festés?

Lényegében az építést és a festést is szeretem. Mindkét részben lehetőséged van a kreativitásod kiélésére, hogy a legtöbbet hozhasd ki a kész replikából. Azt mondják, több időt kéne fordítanom a kutatásra…

Mi a kedvenc témád, és miért az?

Mindig is vonzottak a szovjet harckocsik. Ezt hiszem, ez főleg annak köszönhető, hogy az Egyesült Államokban nőttem fel a hidegháború idején. Nagyon keveset tudtam a Vörös Hadseregről. A SZU 1989-es felbomlása után sok információ napvilágra került a keleti front harcairól is a világháborúból. Lenyűgöztek a történetek, és a számok, mind bevetett ember mennyiség, mind a bevetett technika mennyiségét illetően.

Melyik másik makettezők munkáit követed?

Mindig is figyeltem Marijn van Gilst. A témái mindig fantasztikusak. Faragásai és festései is az általam valaha látott legjobbak között lesznek. De tehetsége mellett lenyűgöz, hogy nem engedi, hogy a hobbi befolyásolja élete más részeit, mint a munkáját, vagy a családját. Marijn az egyik legérdekesebb ember, akivel valaha találkoztam.

Igaz, hogy egy teljes tudással rendelkező makettező vagy, mégis melyik az a terület, ahol úgy érzed, van még hova fejlődnöd?

A figura faragás és festés belátható időn belül mindig olyan dolgok voltak, aminek az elsajátítására megpróbáltam időt fordítani. Sajnos, mindig kifutottam az időből, amikor egy makettel kész lettem. A képesség, hogy gyorsan faragjak, és fessek figurát, egy teljesen új dimenziót nyitna meg az ötleteim között, hogy életet vigyek az elkészült munkákba.

A hobbi aktuális alakulásában, mi az ami a leginkább érdekel?

Manapság leginkább a nagy mennyiségű relatív jó minőségű új makett köt le, amiket kiadnak. Régebben, ha valamilyen különleges témára vágytál, meg kellett venned egy gyanta kiegészítőt, vagy úgynevezett multimédia kittet, amik egyrészt drágák, másrészt sokszor komoly gyártási hibákkal küzdenek.

Mi lenne az álom makett számodra?

Most azt mondanám, szívesen látnék egy IS-4-est a Tamiyától. Tudom, hogy korlátozott az érdeklődés iránta, de talán elég lenne arra, hogy sorozatban gyártsák.

Mindenkinek van egy álom projectje, amit ha lenne ideje, helye, pénze, megépítene. Mi lenne a tied?

Ha lenne elég időm, szívesen megépíteném az Object 260, vagy ahogy többen ismerik az IS-7-es makettjét. Igaz, nem túl kényelmes a mérete miatt, de páncélzat, a torony formája, a hatalmas ágyú, és számtalan apróság a felületén az egyik legérdekesebb Szovjet tankká teszi számomra. Meg persze van egy csomó dioráma ötletem is, ami jó lenne.

Interjú Horváth "Pepe" Péterrel

Az interjú nemrég jelent meg az ost-front.ru orosz oldalon angol nyelven. Gondoltam magyarul is érdekes lehet.

Szia Péter! Köszönjük a ránk szánt idődet!

Először is, egy igazán tehetséges makettezőként mutathatunk be, aki lenyűgöző és színes életképeket épít. Egy csomó díjad van nemzetközi versenyekről és rengeteg publikációd jelent meg. Igaz?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok rendezvényre látogathatok el, itthon és külföldön egyaránt. Általában díjakkal térek haza, köszönhetően az érdekes munkáimnak, és a témaválasztásnak. Valószínűleg ez a kettő a kulcs. Talán ezért is figyelik a professzionális újságok munkáimat egyre nagyobb érdeklődéssel. Mindig nagy megtiszteltetés, ha ezek közlik valamelyik munkámat. A legbüszkébb talán a Tamiya Magazine, Panzer Aces, Model Time, Military Illustrated Modeller és a Pro Modell cikkeimre vagyok, és persze címlap makettekre.

Tudjuk, hogy Budapesten élsz. Mesélj nekünk, milyen ott makettezőként? Vannak makett klubok, rendezvények, magazinok, gyártók, weblapok, fórumok, stb? Nem érzed magad egyedül?

Igen Budapesten élek. Egy csomó makett klubunk van Magyarországon, de ezek rendszerint kicsik. Amikor újrakezdtem a makettező karrieremet, megpróbáltam csatlakozni egy budapesti makett klubhoz, de sajnos elbuktam. Tudod, nem lehettem tag a legősibb okból kifolyólag…féltékenység. (Ezt úgy értem, ebben az esetben, ha be akarsz lépni a klubba, aminek a vezetője tudja, hogyan kell jól festeni, és te jobban vagy realisztikusabban festesz nála, akkor nem lehetsz tag, mert ő, vagy ők irigyek rád.) Így hát, alternatívaként én és pár barátom megalakítottuk a Cobra Modelling Club-ot. Itt megtalálod: http://cobramodell.blogspot.hu/

Minden véleményt szívesen fogadunk.

Az egyetlen magyar magazin, ami 2 havonta jelenik meg (szeretne megjelenni – a szerk.) a Pro Modell. Szerintem ez egy nagyon jó magazin. Hogy miért? Mert saját profi fényképésze van. Általában 6 magyar és egy külföldi munka van benne. Sajnos csak magyarul jelenik meg.

Egy csomó rendezvényünk is van. Minden klub rendez egy versenyt (vagy nem – a szerk.) De a legnagyobb, a Moson Show, 1600-2000 makettel. Ez egy elég népszerű rendezvény, a látogatók a világ minden tájáról jönnek, Finnországtól Kínáig, Spanyolországtól Oroszországig. 

Magyar gyártók?

Balaton Model – 1/72, 1/48 resin models

Miniman Factory – 1/35, 1/48 resin models

HAD decals – Hungarian decals from 1/72-1/35

The Bodi – 1/35 Figures

Black Army Figures – 1/35, 1/48, 1/72 Figures

LImes Models – wood accessories 1/35, 1/48, 1/72

RP Toolz – Photo etch Tools

Hogyan lettél te makettező? Gyerekkori hobbi volt?

Gyerekként kezdtem, de abbahagytam. Aztán 2008-ban kezdtem újra, azóta meg sem álltam. Évente általában 3-6 makettet fejezek be.

Nagyon kíváncsiak lennénk a weathering technikáidra. Milyen anyagokat használsz? Tudnál adni nekünk pár tippet?

Szinte már minden kipróbáltam (ez elég veszélyesen hangzik :) – a szerk.), de a művészolaj adja a leginkább realisztikus hatást, szerintem. Most éppen az AK „Mud and dirt” termékeit tesztelem. Van, ami tetszik van, ami nem. A port a Mig Prod. földszínű olajaival csinálom, de mint mondtam, nem ragadok le egy gyártónál, vagy technikánál.

A makettező karrieredre kik voltak a legnagyobb hatással? Milyen könyveket, magazinokat olvastál? Az öreg generációt Verlinden és a Tamiya Magazine inspirálta. Kinek a vállára álltál te?

Általálban egy fotó inspirál, amit megpróbálok megvalósítani. Ennyi. Nem akarok senkit követni, vagy másolni. Mindig a magam útját járom.

Persze sokan vannak, akinek a munkáit szeretem. Leginkább Adam Wilder érint meg. Mióta újrakezdtem, nem igazán voltak magazinjaim, vagy újságaim, amiből inspirációt meríthettem volna.

Van a makettezés mellett másik életed is? Család, munka, másik hobbi esetleg?

Igen, van családom, 2 gyerek, és munkám is van. Sajnos a makettezésre jutó idő egyre kevesebb.

Lássuk a makettjeid! Melyiket szereted a legjobban?

A személyes kedvencem a kis Tyúkudvar dioráma, de persze a Saipan Beach-et is szeretem.

Különböző méretarányokban dolgozol, 72/48/35, miért? A legtöbben csak egy méretben dolgoznak.

Nincs különösebb oka. Egyszerűen szeretem mindegyiket. Nem számít. Általában a 48-at és a 35-öt preferálom. Általában egy érdekes festés, vagy megjelenés, amit választok. Ha nincs 35-ös jármű hozzá, vagy túl nagy lenne, akkor váltok méretarányt.

Miért kedveled a rozsdás, elhagyott járműveket? És a graffiti, ez valami tényleg különleges!

Szeretem az elhagyott, kiégett, igazán rozsdás járműveket. Nekem ezek a kihalt rozsdás aranybányák jelentik az életet, vagy legalábbis az a szín kavalkád, ami ott van. Emellett igazán kedvelem a nagy kontrasztot, használt, vagy színes festéseket. Jó kihívás egy graffitis járművet is megfesteni. Mindig azon voltam, hogy valami különlegeset alkossak, amit még senki nem csinált előttem.

Elárulnád néhány makettező titkodat?

Nem igazán van. Minden írásomban elmondok mindent, részletesen, legyen az magyar, angol, olasz vagy spanyol

Akrilokat (Vallejo, Gunze) és művészolajt (Rembrant, Míg, AK) használok. Talán a legfontosabb, hogy mindig egy világos színnel kezdek, mert az olajrétegek ezt be fogják sötétíteni.

Szinte mindent kipróbáltam, de szerintem a Rembrant olajok adják a leginkább valósághű hatást. Most éppen az AK Mud and dirt termékeit tesztelem. Van, ami tetszik van, ami nem. A port a Mig Prod. földszínű olajaival csinálom, de mint mondtam, nem ragadok le egy gyártónál, vagy technikánál. (itt volt egy bekezdés  ismétlés az interjúban – a szerk.)

Mind dolgozol most? Tudsz nekünk valami készülőfélben lévő munkát mutatni?

Sajnos egyre több félkész munkám van. Például egy HET Guntruck 72-ben, Ural ATZ 48-ban, Firefly 35-ben, megy egy IS-2 is. És egy vizes dioráma, a Flamenco beach…

Az interjú többi része a reklám, ami nem érdekes a blog szempontjából, így csak a webshopt linkelem.

Forrás: ost-front.ru

Publikátor - Mike Rinaldi interjú

Mike Rinaldi sokak által ismert nem csak kiváló hajlakkos technikájáról, de olajos waethering eljárásairól is. A közelmúltban indította útjára TANKART című könyvsorozatát, aminek apropójából ez az interjú is készült vele. A publikátor sorozatba ő is beleillik, ezért gondoltam érdekes lehet magyarul is az írás. Az eredeti itt jelent meg.

Mióta makettezel, és miért kezdted el?

Ahogy sokan közölünk, és is gyerekként kezdtem. Apám sokáig csinálta, de amikor 15 voltam, abbahagytam. Amikor 2003-ban felfedeztem a Missing Lynx-et, akkor kezdtem újra. Azóta is tart.

Mi a kedvenc részed: kutatás, építés, festés?

Nos, mivel a könyvem címe "Painting & Weathering", azt hiszem, maradok ennél :) Mindegyik szeretem valamennyire, csak a görgőcsiszolást, na azt nem, azt utálom.

Milyen más makettezők munkáit figyeled?

Na, ez jó kérdés. Igazából, egy csomóét. Ha le kell szűkíteni, azokkal kezdeném, akik közvetlenül hatottak a munkáimra. Phil Stutcinskas és Marijn van Gils mindketten kreatív és technikai zsenik. Mario Eens munkái újradefiniálják, hogyan is dolgozom a festés első szakaszaiban, és az Adam Wilder/Mig kombó, mert olyan sokat dolgoztam a Mig Prod. termékeivel, és az ő munkájuk mindig is inspirált.

Igaz, hogy egy teljes tudással rendelkező makettező vagy, mégis melyik az a terület, ahol úgy érzed, van még hova fejlődnöd?

Fotómaratás. Úgy az összeállítás, mint a türelem a tökéletes forrasztáshoz. De a legnagyobb gyengeségem a figurafestés, és tudom, hogy sok munkát és gyakorlást igényel, mint minden képesség elsajátítása, szóval tényleg rá kell feküdnöm erre.

A hobbi aktuális alakulásában, amit te magad is befolyásolsz, mi az ami a leginkább érdekel?

Milyen könyvem fogadtatása. Úgy érzem, eljutottam egy pontra, ahol már értékelhető dolgot meg tudok osztani, valamit vissza tudok adni a hobbinak. Az érdekel, hogy a következő generáció srácai mit tudnak ezzel kezdeni. Néhány technikában elég messzire jutottam, másokat épp csak elkezdtem használni, de tudom, hogy mindig lesz valaki, aki felkapja őket, és továbbfejleszti. Részemről ez a harckocsi weathering, és hasonlók, de olyan sok lehetőség van még ebben, és más témákban is, egy élet is kevés mindet végigvinni.

Ismert vagy az olajokra alapozott weathering technikáidról. Miért preferálod az olajokat, és hogyan találtál rájuk?

Makettező vagyok, akinek a végeredményre kell koncentrálni, és arra, hogyan éri azt el a tehetségével, a rendelkezésre álló anyagokkal. Szeretem tanulmányozni a fotókat, meglátni, a festék rétegeinek felépítését, és visszabontva kialakítani a megfelelő utat. Alapvetően két tulajdonság vált fontossá, átlátszóság, és kontrolálhatóság. Az olajok magukban hordozzák ezt a két fontos tulajdonságot. Az akrilok egyszerűen túl gyorsan megszáradnak, és az áttetszőséget különösen nagy felületeken nehéz egységesen kezelni velük. Az enamelek sokkal jobbak ezen a téren, de én Kaliforniában nehezen jutok hozzájuk, és ha sikerült is, sosem tudtam a mások által elért eredményt reprodukálni. Az olajokkal minden működik, különösen a határok egybemosása. bele tellett néhány évben, mire átláttam az egészet, de erről szól a tanulóidő. Semmi sem megy elsőre, és néhány év tapasztalat után újra és újra gondolom azt, amit Oil Paint Rendering – OPR alatt értek.

Megjelenő könyveid kapcsán elárulnád, miről szólnak, és miért kezdtél könyvet írni?

A TANKART szériában kihasználom az összegyűlt makettek, és az építésük alatt gyűjtött tapasztalatok leginkább tanító szándékkal való átadásának kombinációját. A könyvek amolyan munkaasztal melletti darabok, ami mélyebb magyarázatot ad egy-egy kihasznált lehetőség, alkalmazott technika használatáról, hol és hogyan, és az okáról, vagyis, hogy miért?
Jó pár cikket írtam a webre, és újságokba is, és a pozitív visszajelzések az eljárásaimról, és arról, ahogyan átadom őket, arra sarkalltak, hogy nagyobb dolgokba is belevágjak. De ezek a médiumok korlátozottak sok szempontból, ezért egy saját könyv kiadása jelentette a legjobb megoldást. Ráadásul több év grafikus dizájner oktatás és munkatapasztalattal megvoltak a legjobb eszközeim ahhoz, hogy mindezt egyedül megalkossam.
Valamennyire jó üzleti érzékre vall részemről, hogy ez lett a következő lépés. Az időzítés jó volt. A világ körülöttünk egyre bonyolultabbá válik, és szükségem volt valami hosszú távú kiszámíthatóságra, a rövidtávú cikkírások mellett. Van még mit mondanom a hogyan és miértekről. Csinálom, amihez értek, és remélem, hogy a srácok értékelik majd a befektetett munkát. A befejezés (festés – a szerk) sötét folt még sokaknak, és remélhetőleg a TANKART képes lesz majd megvilágítani azoknak, akiknek szükségük van rá.

Eddig sok makettező magazinban publikáltál. Várhatunk tőled még cikkeket, vagy teljesen a könyvekre koncentrálsz csak?

Igen, fogok még cikkeket is írni, korlátozott számban. A környezet folyamatosan változik, így nekem is korlátozottak a lehetőségeim ezen a fronton. Okosan kell csinálnom, szóval valószínűleg fogtok még látni makettet tőlem a könyv stílusában, de magazinok lapjain. De olyan sok fotó és leírás, amit készítek, nem fér bele egy cikkbe. Már beszéltem pár szerkesztővel, akikkel hosszú távú kapcsolatom van, és biztosan folytatni fogom az írást. Mindannyian szeretjük a nap végén átolvasni a magazinokat, és végül is ezekkel futottam be, szóval igen, fogok még írni. De a könyv van most a középpontban, és a TANKART még csak a kezdet, olyan sok ötletem van még.

Külső hivatkozások:
http://modelerssocialclub.proboards.com/
http://www.rinaldistudiopress.com/

A publikátor

Bocsánatot kérek az angol szó magyarosításáért, de azt hiszem, még mindig ez jeleníti meg a legjobban a lényeget. Igaz erről a csernobili likvidátorok jutnak eszembe, de nyilván nem erről akarok írni.

Egy személyes élmény: Mike Rinaldi-val beszélgettünk pár éve, az D9-es dozerját nézegetve, és megkérdeztük, hogy a sok és szépen kivitelezett hajlakkos kopás mellett mit keresnek a sorják, a hézagok, és a beszívódások. A válasz szerint ez egy nehéz makett, és egyébként sem versenymunka, hanem egy magazin megrendelésére készült, a lényeg, hogy a képeken jól nézzen ki. Nos, ezen a gondolaton szeretnék elindulni.

Hazánkban eddig nem terjedt el, hogy magazin megrendelésére építsen valaki. Ez nyilván köszönhető annak, hogy egyetlen magazin van, az is körülbelül egy éves késéssel hozza le a jellemzően versenymunkákból készült cikkeket. Ebből nyilván kellemetlen az időbeli csúszás (a készítőknek is), de személy szerint örülök, hogy versenymunkákat adnak közre, mert így még mindig tudják tartani a nemzetközi mezőnyben is említésre méltó magas színvonalat (függetlenül a drága papírtól).

Az azonban látszik, hogy megjelentek olyan munkák, amik fotón sokkal szebbek, mint élőben. Ez világszerte jellemző, hiszen az internet és a már okos telefonon is elérhető magazinok ontják magukból az újabb és újabb alkotásokat. Éppen ezért kell fenntartásokkal kezelnünk a képeken látott dolgokat, és helyén kezelni a magazinokban látott maketteket. Ezeknek nem az a célja, hogy tökéletes alkotást tárjanak elénk, hanem egy adott kittet, vagy néhány technikát kívánnak reprezentálni, bár nem mondják ki ilyen direkt módon, a cikkek felépítéséből azért lehet következtetni a hangsúlyokra.

Mindezt miért írtam le? Egyrészt mert eszembe jutott, másrészt, mert jó volna egy kis arcképcsarnokot összegyűjteni azon publikátorokból, akikről magyarul nem olvashattunk eddig, de jelen vannak Európa magazinjaiban, és sok esetben Mosonmagyaróváron is láthatjuk munkáikat. Érdemes figyelni rájuk, hiszen alkotásaik sok esetben mutathatnak utat akár kompozíció, akár egy adott technika terén. Ám ahhoz, hogy megértsük a jelenséget, szükségesnek éreztem leírni a cikkek mögött rejlő motivációt, hogy hogyan készülnek, mert így láthatjuk csak, mire érdemes figyelni.

Külső hivatkozások:

http://www.puttyandpaint.com/rinaldistudio

https://www.facebook.com/promodell

http://militaryillustratedmodeller.com/