Mosonshow 2014

Intro

Ez volt az eddigi legjobb Móvár. Ez gyakorlatilag egyértelmű. Nem azt mondom, hogy kategóriákkal jobb lett volna, mint az eddigiek, de most úgy érzem, igen, tényleg ez volt a leginkább egyben, és tényleg nem tudok most 1.000 km-en belül jobb versenyt mondani. Persze ettől még ez Móvár, csomó olyan dologgal, amitől a fejét fogja az ember, de hát kit érdekel, élvezzük, amit lehet, és érezzük jól magunkat! A többit le kell szarni! És ha jól láttam, nagyjából mindenki ezt a stratégiát követte a hétvégén.

Az egyik sziget

Egyszer volt, hol nem volt…

Kanyarodjunk vissza az elejére. Azt hiszem számomra az egész azzal kezdődött, hogy kiderült, jön a MIG. WOW! Mindenkinek leesett az álla. A Miguel, jön, ide. Aztán bedobtak vagy egy tucat nevet mellé. Adam Wilder. Már tavaly ősszel szóba került Mol-ban, hogy lehet róla szó, de akkor ez inkább tűnt udvariasságnak, mint komoly szándéknak. De hát nagy a verseny a weathering cégek között, ha itt a MIG, akkor jönni kell mindenkinek. Pere Pla beszervezte a teljes AK csapatot, áthozták Chris Jerretet Kanadából, megmozgattak minden elérhető figurát, nem sorolom fel a teljes stáblistát. Itt volt még Kristof Pulinckx az Art of Modelingtől, bár ő majd’ minden évben jön.  Meg a figurások, élükön Ortiz-zal, sokunk örömére. Szóval nagy celeb parádé volt várható. Ez a rendezvénynek elvileg jót tesz, rengeteg előadást is beterveztek, de erről később.

A hivatalos plakát

Végre volt aktív facebook megjelenés, és némi marketing. A viszonyokat jól jelzi, hogy Gergő kénytelen volt bemutató briefeket csinálni az előadókról. Ez egyrészt jó marketing eszköz, lehet képeket postolni, megosztani, nagy nevek jól csengenek. Jól csinálták, de azért az elgondolkodtató, hogy a magyar makettező társadalom mennyire volt képes ezt befogadni, vagy inkább elviselni. A marketing ebben ki is merült, még mindig hatalmas lehetőségek vannak a fejlődésre ezen a téren, de úgy tűnik, egyelőre nincs rá szükség, elműködik magától a verseny, szájról szájra terjed. Egyébként amennyire jól használták a facebook oldalt a versenyig, a verseny után annyira lezüllött, életlen bulifotó a borító, ami az egészet hazavágja. Kicsit olyan, mint ha a kezelő kiengedte volna a gőzt, és a saját személyes élményeivel töltené fel a verseny hivatalos oldalát.

Az előnevezés a szokásos faék egyszerűségű, ámde rendkívül hatékony programmal történt. Nem is kell ennél jobb, még talán sok is az az infó, amit ott meg lehet adni. Mondjuk egy épkézláb megjelenés, esetleg a mosonshow.hu oldalba való ágyazás nem ártana, de hát majd legközelebb. Jól jelzi a program használhatóságát, hogy a nevezett makettek majd’ 80%-a előnevezett volt, hiába kiabálta Gergő, hogy csak 30-40% szokott lenni, hiszen ez kb. 2-3000 versenymunkát vetített volna előre. Na, voltak átgondolatlan kijelentések.

Minden évben kardinális kérdés a zsűrizés. Bár a közösségi élményhez semmi köze, mégis csak makett versenyről beszélünk. Érdekes módon, mindig itt jelentkezik a legtöbb probléma. Idén azzal kezdődött, hogy a felkért makettezők tömegesen közül sokan visszautasították a lehetőséget, hogy végigszenvedjék a pontozólap töltögetést. Csütörtökön még nem volt végleges névsor. Őszintén megmondom, ez így van időtlen idők óta, mindig van, aki nem tud eljönni, vagy változik valami, általában még az eligazításon is változik a névsor. De olyant még nem halottam, hogy "hálóval kelljen zsűrit fogni", mint idén. Ez talán jelez valamit.

Eljött a verseny napja. Berendezés, helyszín, börze, minden változatlan. Minden rendben volt, ahogyan megszoktuk az elmúlt évek során. A tömeg sem hiányzott. Kellemes meglepetés volt a nevezés gördülékenysége. Sok géppel, előnevezettek szépen borítékolva. Profi munka! 

Sajnos a mester és a hobby kategóriák elkülönítése a nevezés során máig gondot okoz. Nem egy makettező volt, aki hobbyban indult, annak ellenére, hogy 1-2 éve nyert ugyan abban, ugyan itt. Volt köztük magyar és külföldi is. Ez simán csalás. A szabályok ezt nem engedik. Nem tartana semeddig ezt kiszűrni. Az eredmények évekre visszamenőleg elérhetőek, nyilvánosak. A nevezőprogram is évek óta működik, ott egy évente önmagát frissítő adatbázis. Egyszerűen a nevező program ki tudná szűrni, hogy adott ember melyik kategóriában nevezhet hobbyba, és melyikben csak mesterben. Nem kell fejben tartani, nem kell a zsűrire hárítani, sem a rendezőségre. Csak foglalkozni kéne vele. Nem nagy dolog. Majd legközelebb!

Workshopok, Celebek

A meghívott előadók között ott volt a két legnagyobb név, Miguel és Adam, valamint a figurásoktól Ortizt emelném ki. Mindhárman teltházas előadást tartottak. Ott voltak az AK-s fiúk is, talán kicsit mérsékeltebb érdeklődés mellett. A figurások kivételével talán igaz minden előadásra, hogy inkább volt termékbemutató, mint szakmai prezentáció. Ez nagyjából rendben is van, aki tényleg a technikai részletekre kíváncsi, annak ott vannak a DVD-k. Összességében azt hiszem fele ennyi előadás elég. Chris Jerret weathering különóráján alig ültünk 13-14-en. Kicsit túlvállalták magukat a szervezők. Mondanám. De attól tartok, szegény Gergő egyedül vitte a hátán az egész workshop témát. Nem csoda, hogy nem tud egyszerre két helyen lenni, mindent koordinálni, előteremteni, meg még fordítani is, ha kell. 

A celebek kapcsán érdekes volt látni (illetve nem látni), hogy sem Miguel, sem Adam nem hozott makettet. Pedig biztosan sokan kíváncsiak lettünk volna rájuk. Ehelyett Miguel domborodó barátnője, és a „közös fotó MIG-gel” volt a sláger. Olykor-olykor kezdtem magam egy Justin Bieber koncerten érezni.

Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy egy Kamil Felix Sztarbala előad, de egy Kovács Olivért meg sem hívnak. Érzek némi ellentmondást. Különösen, hogy a repülős szakág ennyit tudott hozzátenni, egy Sztarbalát, akit valószínűleg inkább Radek Pituch kapcsolt termékekén kell értelmeznünk. Ebből egyébként az is tisztán látszik, hogy aki hajlandó leszervezni a saját érdeklődési körében az előadókat, az sikerrel járhat. Láthatóan a repülős társadalomban senki nincs, aki erre késztetést érzett volna. 

Ellentmondásos kép...

Zsűri

Botrány. Vagyis inkább szánalom. Megint sikerült összetörni pár makettet a zsűrinek, ráborítani a műanyag táblát, csupasz kézzel fogdosni a makettet, és sorolhatnám. Ott tartunk, hogy a rendezvény leggyengébb pontja a zsűrizés. Sokszor minősíthetetlen viselkedés (kihallatszik a fikázás, szó szerint, törött makettek, igénytelen kezelése a versenymunkáknak, stb.). Átláthatatlan a pontozásos rendszer. Teljesen alkalmatlan bármiféle értékelésre. M16 kategóriában nem lett díj kiosztva. Ez a harcjármű dioráma. Vagy a zsűri volt annyira retardált, hogy nem tudott véleményt alkotni, vagy a rendszer képtelen lereagálni, hogy esetleg egy team szigorúbb a többinél. A dioráma kategória vesszőfutása egyébként nem új keletű. Ha jól emlékszem az elmúlt 2 évben a híresen élénk színvilágú, de minőségileg mégis elismerésre méltó, és nem véletlenül közönségkedven olasz diorámák semmit, vagy szinte semmit nem kaptak. Ezzel sikerült is elérni, hogy 2014-re teljesen kivesztek. Az olasz makettezők közül is csak azt a 3 Brescia pulóverbe öltözött amicit láttuk. Emellett Idén már nem kellett több kategóriát is újra zsűrizni. Vasárnap reggel 9-kor még nem voltak eredmények. 

Néhány kiugróan irreális eredmény:

H13 Hobby hajó: 9 arany 1 ezüst

H12 Hobby polgári jármű: 8 arany

H8 Hobby HK vignetta: 1/35 45-ig: 11 arany

M16 Harcjármű Dioráma: semmi

M24 Mester motoros hajó: 8 arany, 2 ezüst

M17 Vignetta: 1 ezüst

M12 1/48 HK: 1 bronz

M4 Mester 1/48 Jet: 1 arany

M3 Mester 1/48 Légcsavar: 8 arany, 3 ezüst, 3 bronz

A Best of Show díjat egy olyan makett kapta, amit valószínűleg a versenyzők és a látogatók 98%-a nem is látott, hiszen egy autóról van szó. Nyilván valóan szép makett lehetett (nem láttam képgalériákban sem feltűnni), de attól, hogy az kapta a legtöbb pontot (valószínűleg 100%-ot), attól még nem az volt a show legjobbja, ebben biztos vagyok.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész zsűrizés mizéria néhány ember makacs ragaszkodása miatt soha nem fog elmozdulni az elmebaj és az idiotizmus kategóriájából, hiszen a rendezőket ez nem nagyon érdekli, amíg van, aki megcsinálja az adminisztratív részét, a versenyzők pedig egyre inkább a közösségi élményt helyezik előtérbe, és a díjak rohamosan veszítenek szakmai, eszmei értékükből. Jól jelzi ezt a zsűrizni felkért makettezők tömeges sokasodó visszautasítása. Aki egyszer végigcsinálta ezt, és átélte, hogy az asztalnál alkotott véleménye köszönőviszonyban sincs a pontozásos rendszer szűrőiből kihulló eredményekkel, amit esetenként még módosítanak is egy spontán újrazsűrizéssel, az úgy fogja érezni, hogy a véleménye igazából nem számít, feleslegesen dolgozta végig azt a pár órát, amit az eszement adminisztráció megkövetel. Csak meg kell nézni egy két fórumot, facebokk hozzászólást. Nem tudok mást mondani, köszönjük Karcsi!

Pekka fotózott, megosztott. Közösségi élmény level 18...

A díjak egyébként kiemelkedő minőségűek, nagyon szép antikolt réz plasztika, ízléses víztiszta plexin, igazi éke a vitrinnek. Továbbra is úgy gondolom, hogy pénzkidobás, de tekintve, hogy a szakmai háttere egyre inkább a süllyesztőbe vész, ezzel talán ellensúlyozni lehet valamit. Nem tisztázott, ki osztotta a highly commended táblákat. a zsűri, vagy a rendező klub (András). Halottam, hogy zsűri beszélgetett erről, de azt is láttam, ahogy András listával a kezében pakolta ki őket a makettek mellé. Szintén rejtély, hogy a kis kék fém táblát a verseny logójával kik és miért kapták? Bár, hogy ki kap ilyen szép díjakat, lassan csak a szerencsén múlik. Idén is rengeteg díj került kiosztásra, az orosz kollégák érezhető mértékben gyarapították országuk nemesfém tartalékait, és a finnek sem mentek haza üres kézzel. Nem úgy, mint pár celeb, köztük a legtöbb AK-s srác. Kérdés, hogy ha a workshopra meghívott előadó nem kap díjat, akkor mégis ki? Ugyan így ellentmondásos volt hallgatni a harcjármű zsűrit munka közben, ahogyan nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szapulták a color modulation technikát, miközben ennek kifejlesztője és máig széles körben alkalmazója, Adam Wilder egy emelettel feljebb tartott előadást. Akkor most jó, vagy nem? Előadást tartunk róla (bár tudom, nem pont ez volt a téma), de közben kizárjuk a pontozásból a makettet ugyan erre hivatkozva? Agyrém. Eleve az agyrém, hogy egy ilyen rendezvényen a zsűri ott tart, hogy nem képes a stílustól elvonatkoztatni, és az elvégzett munka minőségét értékelni. Kissé szélsőséges hozzáállás ez a makettezéshez. 

Eredményhirdetés

A most már szokásos módon, az összepakolást gyorsan és hatékonyan megoldották, így az eredményhirdetés kicsi késéssel, de még kb. időben megkezdődött. Nem ártana kifüggeszteni az eredményeket délelőtt (persze ehhez eredmények is kellenének), hiszen az összepakolás megtörténik az eredményhirdetés előtt, akinek nincs mire várnia, az hazamehetne nyugodtan. A terem így is megtelne. A hangosítás úgy, ahogy elment, de megint csak Gergő mentette meg a helyzetet. Nem csak azért, mert érthetően olvasta fel a listát, de meg is pörgette a dolgot. Ha nem teszi, most is ott ülnénk még. Igaz néha az volt az érzésem egy angolul beszélő helyett inkább egy cseh nyelvzseni kellett volna a kacifántos nevek kiolvasásához.

Aztán mindenki hazament. A szervezőknek ilyenkor még van dolga, nagyjából este 10 körül, ha szerencséjük van, leülhetnek egy sör mellé, majd hulla fáradtan zuhanhatnak az ágyba. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ember, aki ott dolgozik azért, hogy mi mezei makettezők jól érezzük magunkat, ingyen, szabad idejét és energiáját feláldozva teszi ezt. Éppen ezért nem várhatunk el kifogástalan munkát, elegendő emberi és anyagi erőforrást sem. De nem kell, hogy szépeket hazudjunk a hibákat, bakikat elpalástolva. Ezek velejárói a dolognak, és ha lehet, és tudják, ki kell őket javítani.

Összefoglalva a verseny gyenge pontja a zsűrizés, ami nagyjából 1-2 ember számlájára írható. Dicséretes az a munka, amit évről évre lelkes önkéntesek beleölnek, meglátszik a gyümölcse, mára a főbb feladatok olajozottan, készség szinten mennek. Öröm volt látni a „híres” makettezők fokozott érdeklődését a verseny iránt, akkor is, ha tudjuk, hogy ez kizárólag üzleti természetű. Ugyanakkor kiábrándító volt látni, hogy egy fotó Miguellel és a barátnőjével, mennyivel többet ér ma a makettezők nagy többségének, mint egy kiemelkedő minőségű makett a verseny asztalon.

Képek:
www.moshonshow.hu
Pekka Tapani Nieminen
Szombat Tamás

MasterClass

Ennek a blognak nem titkolt célja a mainstream médiától való független véleményalkotás, és véleménynyilvánítás. Nos, ez persze 100%-ban nem valósulhat meg, hiszen a tömegmarketing csapból is folyó özöne óhatatlanul hatással van mindenkire, akit elér. Azonban nem mindig azt a hatást kelti, amit az adott cég, vagy személy vár.

Jómagam nem tartom magam mester makettezőnek, ennek ellenére általában elég határozott véleményem van a dolgokról, és ezt nem szoktam véka alá rejteni. Azonban senki sem tévedhetetlen, és bizony sokszor felül kell vizsgálnunk egy már kialakult álláspontot, mert változnak a dolgok, új infókat kapunk mi is, új tapasztalatokra teszünk szert. Írtunk már az AK-ról önmagában. Közöltünk interjú fordítást több felkapott makettezőről (Publikátorok), magáról Wilder-ről is, és nem is olyan régen megjelent pár vicces sor, ami az AK vs. AMMO esetet feszegette. A MIG prod. több termékét is megelégedéssel használtam, használom ma is. Ebből talán látszik, hogy nem vagyok ellene az agresszíven reklámozott dolgoknak, ha tényleg használhatóak. 

Ennek kapcsán Rick Lawler (akinek Mi-24-eséről már megjelent nálunk egy elemzés és régi barátja, elkötelezett üzlettársa MIG-nek már a MIG prod. óta) írása érdekes. Nem rég jelent meg egy BTR-80-asa (szerintem elég közepes színvonalon) az AMMO termékek prezentálása céljából. Az AMMO blogján egy elég szűkszavú és rövid tutorial található, de Rick saját blogján (Propaganda) hosszabb cikk is megjelent. Ebben találhatunk egy részt, ami a festékek minőségét illeti:

"The AK acrylic paints, however, have always (and continue) to suffer quality issues.  We were aware of the issues of clogging, splatter, poor mix…etc., during our time with AK. Miguel especially worked hard to rectify the issues – working with all involved to find a solution.  The problems, however, persisted without resolve."

Az AK akrilok mindig is (most is) minőségi problémáktól szenvednek. AK-s időnkből tudunk eltömődésről, köpködésről, silány keverésről, stb. Miguel különösen sokat dolgozott azon, hogy orvosolja a problémákat - mindenki bevonásával, hogy ráleljen a megoldásra. Ennek ellenére a problémák megoldás nélkül maradtak.

"The issues with the paints presented very real problems for modelers, and ourselves who used them in our work and demonstrations at seminars and club settings.  The paints were not reliable.  Our fear was that at a painting demo we would end in a cleaning session rather than a painting session.  I distinctly remember me and Iain talking about this and altering our seminar format at AMPS 2013 for this reason, electing to pre-paint our demonstration pieces in our rooms rather than show this step in front of the audience.  I hope that my comments are taken as intended; simply a description of our situation and our reality – nothing more."

A jelenségek nagyon is valóságos problémát okoztak a makettezőknek, és nekünk is, akik munkájuk vagy demonstrációk, előadások, klubozás közben használták őket. A festék nem volt megbízható. Attól féltünk, hogy egy bemutató végül (pisztoly) takarításba torkollik festés helyett. Tisztán emlékszem, amikor Ian (Hamilton) és én arról beszéltünk, hogy emiatt megváltoztatjuk az AMPS 2013-ra tervezett bemutatónk menetrendjét, és a bemutató darabok otthoni lefestése mellett döntöttünk, ahelyett, hogy ezt a nézők előtt tennénk meg. Remélem a megjegyzéseim az eredeti céljukat érik el, vázolják az akkori szituációt és valóságot, semmi több.

Nos, ez természetes is lenne egy új terméknél. Az lenne még természetes, hogy letesztelik, használható-e a termék, és aztán dobják piacra. Úgy tűnik ez elmaradt. Ne feledjük, mindeközben mi azt olvashattuk minden nap, hogy az AK festékek könnyen használhatóak, élethűek. stb. Ugyan ebben az írásában Rick így folytatja:

"This brings me back to the REALLY nice comment.  The AMMO acrylics are excellent."

Ezzel vissza is érkeztünk a VALÓBAN jó mondanivalóhoz. Az AMMO akrilok kiválóak.

Mindezek után talán nem csoda, ha kétkedünk egy kicsi. Csak egy kicsit…

Az AMMO termékekhez nem volt még szerencsém, de az AK egy-két weathering (nem a fent említett akrilok) termékét sikerült kipróbálnom. Nos, alapvetően úgy gondolom, megkönnyíthetik a makettező életét egy szintig. Sajnos a wash és a dust effect, amit próbáltam olyan minőségű volt, amivel nem tudtam elérni a kívánt (Humbrol enamel, vagy Rembrandt művészolaj) hatást. Szétesett, hol megült, hogy lejött a felületről, nehezen irányítható volt. 

Visszagondolva eddigi makettező pályafutásomra, volt olyan korszak, amikor egy ilyen termék sokat lendített volna a munkáim megjelenésén. Ezért úgy gondolom nem szabad elvetni ezeknek a termékeknek a használatát, de nem árt tisztába lenni vele, mire alkalmas egy adott wash, dust vagy streaking effect fantázianevű keverék.

Pontosan ezért ütötte meg a fülemet (vagyis a szememet) a Facebook-on olvasható 2 hirdetés:

Az egyik MIG Jimenez európai workshop-jait reklámozza. Ez önmagában nem túl érdekes,hacsak az nem, hogy Európa 6 legjobb makettező rendezvényeként vizionál egy szlovák falusi versenyt, két spanyol B kategóriást, és  a német heideni „kiállítást”. A listán talán Moson és a stockholmi C4, ami valóban elismert rendezvény. A lényeg, hogy szerepel a Moson Show is. Ezt is lehet tudni már egy ideje, és örülünk is neki nagyon!

Ám a hirdetés tetején egy másik félrevezető szöveg található. Paint master class by Mig Jimenez. Hát néhány dologban biztosak lehetünk. 

1: Mig Jimenez bizony master class. Ez teljesen egyértelmű. 

2: Az olvasott kritikák, barátok és ismerősök beszámolói alapján az AMMO termékek nagyon messze vannak a master class-tól. Számomra nagyjából ez is egyértelmű. 

Ebből pedig 2 dolog következik. 

MIG tart egy master class paint workshopot, de nem az AMMO termékekkel (erre kevés az esély),

vagy 

MIG tart egy alapszintű weatheringet bemutató workshopot, AMMO termékekkel (erre nagyobb az esély). 

Ez pedig újabb 2 dologra figyelmeztet minket:

1: Amit MIG mutatni fog, annál valószínűleg ezerszer jobbat tud otthon a műhelyében, és éppen ezért nem kell majd leszólni a bemutatóját, mivel ez egy termékbemutató lesz, nem továbbképzés. Ne várjunk tőle többet. 

2: Jó, ha tudjuk előre, hogy ha lépésről lépésre leutánozzuk a látottakat, a mi makettünk akkor sem lesz olyan szép, mint az igazi master class, mert azok nem így készülnek.

Egy másik plakát kapcsán eszembe jutott néhány gondolat a master classról. Mester makettezőnek nevezni valakit elég szubjektív dolog. Nem a magyarországi mesterlevelesekről beszélek. Hanem tényleg mester makettezőkről, akik világ szinten az élvonalat képviselik. 

Számomra a plakáton szereplő nevek között nincs ilyen (mondjuk, róluk a plakát sem állít ilyent). Számomra a mester makettezőt olyan emberek testesítik meg, mint Staff Snyers (Be), Volker Benbenek (D), Hugo Luyten (Be), Phil Stutcinskas (GB), Marijn van Gils (Be), Mario Eens (Be), Adam Wilder (USA), vagy MIG Jimenez (E). Nekem ez a mester szint, aminél nem láttam még magasabb szintűt. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ezek közül többen is ott lesznek idén Mosonmagyaróváron. 

Marketing majmok 2

A latin szappanopera folytatódik

Érdekes ez az egész adok-kapok az AK és az új MIG cég körül. Jelenleg még kulturáltan zajlik a szakítás, pár indulatos megjegyzés utal csak az esetleges felszín alatti konfliktusra.
Október elejétől pár hét telt el, és kész az új cég, web, ránc-felvarrott arculat, termékek, mindenen ott a módosított dizájn, termékeken a módosított cetlik, új csomagolások, termékek úton a kereskedők, meg gondolom a cikkírók felé is. A történések részleteire csak következtetni lehet, nyilván a sok háttér információ lassan azért majd kiszivárog az üggyel kapcsolatban. Ezt az egész szakítást több oldalról vizsgálhatjuk, a találgatások szintjén persze:

-Amennyiben a felek hirtelen összeveszése a lényeg, és nem egy tervezett akcióról van szó, akkor meglepő, hogy milyen rövid idő alatt fel lehet húzni egy céges infrastruktúrát szinte a semmiből.
Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy itt megint csak nem a gyártásról van szó. Itt láthatjuk, mennyit számít maga a MIG brand értéke, a termék mint olyan, gyakorlatilag mellékszereplője a történetnek, lényegtelen ki gyártja. Bámulatos teljesítmény, nyilván benne van a MIG márkába rakott évtizedes munka, de akkor is.

-Amennyiben ez egy tervezett akció volt, akkor arra lehet következtetni, hogy az AK részéről már csak ilyen kétségbeesett mentés volt MIG idő előtti menesztése, némileg megnehezítve ezzel a másik fél dolgát.

Amit látni lehet, az annyi, hogy Mig egyet lépett a saját vállalkozás felé, jelenleg brandeli a cuccokat, gondolom gyártással most sem rendelkezik, de lehet már legalább egyedül brandel. Cégkivonatokkal, bejegyzéssel, adószámmal ezúttal sem hadonászott senki, mesés történetekből meg hallottunk már eleget.
Az emberek viszont ujjonganak, végre megint egy valami, amire az imádott celeb rátette a védjegyét. Az egész már tolódik a shopingolás élmény felé, hogy vegyek valamit, valami újat. Mindenkinél ott a sok AK készlet, aki erre fogékony volt, az nyilván beszerzett már belőle. A termék minőségével, paramétereivel senki nem foglalkozik, az emberek már követelik az újat, hol van, mikor lehet már venni? Maga a  termék nem érdekes, tud egy átlagot, van egy átlagos  minősége. Ami elválasztja a többitől az a marketing, az ígéret, a celeb, a minta, a kollektív élmény, hipnózis. 

"Bullshit nélkül viszont lehetetlen az áttörés, a tömegek elérése, szóval ez van"

Most meg lehet újítani az egész ciklust... makettekben nem jelenik meg különösebb javulás, majd megint jön egy újabb üzenőfal, ahova a sok gyermetegséget be lehet posztolni, aztán lehet rá 100-like-ot kapni, sikerélmény garantált, jönnek majd a termékbemutató cikkek, szerzőkkel aki majd megesküdnek rá, hogy ez a legjobb termék, ők maguk meg a legjobb makettezők, ostoba ujjongások, meg a szokásos hype.
Végre mindenki részese lehet a sikernek, támogathatja a sikert, a termék által maga is a márka sikerének részévé válhat, minimális ráfordítással. Törékeny álom lett volna ez még pár évvel ezelőtt, de ma már a kemény realitás. Ebben a hobbiban mindenki az eredményre szokott általában figyelni, a tapasztalás vizuális jellegű. Ki hitte volna, hogy a legnagyobb hűhó, tömegeket mozgatni képes elem majd éppen a felhígított olajfesték lesz. Itt már nem eredményről, esztétikumról, tulajdonságról beszélünk, sőt, már maga a technika is kezd lényegtelenné válni. Észrevettétek? Mindegy, csak használd, és már akkor is jó, ez az üzenet...

Nem lenne ez rossz, ilyen weathering, meg ehhez hasonló koncepciók, csak olyan mértékű a bullshit körülötte, hogy az már tragikus, a tömegeket meg szépen rángatja a marketing, a sztármakettezőket meg megveszik az ingyen termék csomagokkal, magazinokat lekenik hirdetésekkel, szokásos eljárások...

Bullshit nélkül viszont lehetetlen az áttörés, a tömegek elérése,szóval ez van. Egy terméket tökéletesített/bevezetett az AK a makettvilágnak, a worn effektet, ami egy megszelídített hajlakk, bár néha macerásabb a használata. Ezt legalább segített elterjeszteni. Mások is kiadták a saját verziójukat, az is lehetséges, hogy a művészipar évtizedek óta használ mindent, de legalább bevezették ide is :-D
Elképzelhető, hogy majd ez az új cég is valahogy elősegíti az innovációt, a konkurensek is lépnek majd, ki tudja. Talán megjelennek ellenpontok a makettezésben, akik szintén a tömegeket szeretnék szórakoztatni, és helyet keresnek a weathering fogyasztóiparban, lehet Adam Wilder körül kialakul valami, vagy megjelenik más. Belépnek a kínai gyártók a játékba, Trumpeter már kezdte anno az AK-val a kooperálást, most folytatják Miggel, lehet más gyártó is rá lesz kényszerülve idővel hasonló lépésre, ami konkurens körülményeket teremt majd ezen a fronton is.

A weathering ipar - a rengeteg tucattermék mellet - sok lehetőséget is tartogat, bízom benne, hogy idővel alábbhagy a marketing masinéria, és valódi termékinovációk következnek. Lehetőség van rengeteg, sok anyag - ami jelenleg a kreatív boltok polcairól elérhető leginkább - már várja, hogy a makettezőipar fő irányvonala is megszelídítse magának. Eddig például még nem láttam a repesztő lakkokat a kínálatban, pedig használatuk ma már egész elterjedt a vignetták, diorámák világában. Lehet a makettezők is értékelnének egy kezelhető, jó minőségű terméket!

Magam részéről én még emlékszem a srácra aki anno a pigmenteket hozta be a hobbiba, vettem is belőlük párat, még most is megvannak, egész hasznos innovációnak bizonyult ez annak idején. A többiből viszont inkább kimaradtam, minőségük és hasznosságuk nem volt meggyőző,  a Tamiya és Humbrol festékeim legtöbbje idősebb mint maga az AK cég, némelyik szerintem még a Mig Productions létrejötte előtt gyártódott, az olaj festék készletem valószínűleg engem is túlél majd, nem csak ezeket a cégeket, minőségben pedig verhetetlenek maradnak.  Pedig nem is vagyok annyira öreg :)

Nemrég szabadultam meg pár ragadós, gyanús állagú, bűzölgő csodaterméktől, mondom csak szennyezi a környezetét, ahol tárolom. Nem is használtam őket, de érdekes módon pár év alatt az állaguk romlásnak indult. Kidobni nem akartam, mivel láttam hogy sokan rajonganak értük, hátha valaki örömét leli majd benne. Megismerkedik velük, esetleg rájön, hogy ennél jobbak is vannak a piacon, nem kell feleslegesen befektetnie.

Elajándékoztam őket, bízva benne, hogy nem lesz sértődés, mivel nagyon gyenge minőségű dolognak gondoltam ezeket a termékeket. Nem kis meglepetésemre, a másik fél még kifejezetten örült is a csomagnak... 

Talán ez a marketing ereje...

Marketing Majmok

Az emberek 90% számára a marketing szó egyet jelent a reklámmal. Ez nagyjából rendben is van így, hiszen a reklám az a része a marketingnek, ami kapcsolatot teremt a fogyasztó (emberek) és a gyártó között. Ez a kommunikáció eszköze, ha úgy tetszik a reklám a kereskedelem levelezőlapja.

Adott egy ember, aki elhatározza, hogy gyártani fog valamit, amit elad a többi embernek. Ő lesz a gyártó. De mit gyártson? Nyilván olyan dolgot kell gyártani, ami kell az embereknek, és hajlandóak pénzt adni érte. Van egy másik ember, aki dolgozik, és munkája közben felmerülnek igények, ilyen-olyan anyagok iránt. Ezt az embert nevezzük Mig-nek. Mig makettezés közben létrehoz alapanyagokat, amiket felhasznál. Mivel népszerűek a munkái, hamar érdeklődés mutatkozik a felhasznált anyagok iránt is. Látszik a lehetőség, ez egy olyan dolog, amit el lehet adni. Már csak egy ember kell, akinek van pénze legyártani az első kamionnyi pigmentet, wash-t, filltert, stb. Ő lesz a gyártó! Na, ilyenből most fogyasztotta el barátunk a másodikat. DE hiába van nekünk egy raklap cuccunk, amiről tudjuk, hogy az embereknek kell, ha az emberek nem tudják, hogy nálunk lehet megvenni, főleg ha azt sem tudják, hogy ez az, ami nekik kell. Csak azt tudják, hogy kéne valami, amivel koszolhatom a makettet. Valami, amitől olyan lesz, mint amit a Mig is csinál. És itt jön a reklám. Ugye látjuk, a reklám csak a végső lépés. Előtte meg kellett alkotni, kitalálni, kikísérletezni, és legyártani a megfelelő terméket. Ez tartott Mig-nek pár évig, és ennek a pár évnek az eredményéből élt az elmúlt 10 évben, és fog élni valószínűleg még legalább 10 évig.

És most lássuk a lényeget. Az üzenetet, mert ez az, ami figyelemre méltó ebben a történetben. Egy termék életciklusa nagyon változó lehet. Például ott a Pöttyös Rudi. Van egy standard mennyiség, amennyit az emberek megesznek belőle. Ez arra elég, hogy a gyár működik, az dolgozók kapnak fizetést, és marad némi haszon is. Aztán csinál a gyár egy kampányt, új, karamellás Rudi! Van egy ütős, esetleg vicces reklám, felkelti az érdeklődést, és hirtelen többen vesznek Rudit, mert érdekli őket az új íz. Aztán néhány hét, és elül a lelkesedés, visszaállunk a standard szintre. Újabb akció kell. De ha egyfolytában akció van, akkor az már nem kelti fel az érdeklődést, unalmas lesz. Időt kell hagyni az akciók között. Ez a művészet. Tudni mikor, mennyit, milyent és hogyan kell bedobni a köztudatba.

Fordítsuk ezt le a makettezés nyelvére. Mi történt? Volt egy csávó, kitalálta az alapanyagokat, kikísérletezte, készen volt az értékesítésre. Talált hozzá pénzes embert, aki finanszírozta a gyártást. Piacra kellett hát dobni. Az alap szituáció, hogy az emberek keresnek valamit, amitől a makettjük olyan lesz, mint amit a Mig csinál. Mi volna hát jobb, mint Mig saját alapanyagait piacra dobni. Az üzenet a következő: „Ezt használja Mig is” = Mig Productions.

Innen már csak az akciók, az újdonság megjelenésének megfelelő időzítésére kell figyelni. Ne legyen túl gyakori, mert unalmas lesz, de időben jöjjön ahhoz, hogy az eladások ne essenek nagyon vissza. Ha végiggondoljuk, egyszer eljutunk a sor végére, és már nem tudunk mit kitalálni. Abban a pillanatban az eladások be fognak állni egy standard szintre, arra a szintre, amit a makettezők normál munkatempó alatt elfogyasztanak. Ez normális, csak ennyi bevételből nem lehet eltartani egy céget. Ezt a pillanatot lehet halogatni, például más jellegű termékeket is bevezethetünk, gyanta kiegészítők, matricák, stb. De a végső pillanat így is eljön egyszer. És akkor a pénzes ember, elmegy, mert már nem éri meg neki, keres egy másik üzletet, ami jobban jövedelmez.

Mit tehet ilyenkor az ember? Keres egy másik pénzes embert és kezdi elölről. Új cég, új márka. De miért vegyek AK-t, amikor még van a Mig Prod. fillterből? Új üzenet is kell mellé. „Ezt használja Mig is” már nem elég. Bizonyíték kell, nem ígéret, szólt a régi szlogen, és az bizony működött. Nem szégyen az öregektől tanulni, így hát elővették a régi filozófiát, teremtsünk bizonyítékot. De hogyan tudod bebizonyítani sok ezer makettezőnek, hogy ha az új címkével ellátott filltert használja, akkor jobb lesz a makettje. A dolog egyszerű. Ki mondja meg, hogy egy makett mikor jó? A legjobb makettező, nem? És ki a legjobb makettező? Mig, nem? Hát akkor csak annyit kell tenni, hogy találjunk néhány srácot, akinek bemutatjuk az új címkés löttyel készült kiváló munkáit, és Mig rámutat, ez a legjobb makett, azért, mert AK wash van rajta! Yeah! Ilyen egyszerű? Nem, az emberek nem ilyen hülyék. Illetve dehogynem. Csak az üzenet csomagolása, az a kulcs. Mert ugye a redbull-os dobozban lóhugy is lehetne tutti frutti ízben, akkor is meginnák.

Figyeljünk a részletekre. Adott néhány ismert név, akit könnyű beszervezni, veszünk mellé pár ismeretlent, akikről azért tudjuk, hogy tehetségesek, de még nem ismertek. Kitömjük őket ingyen löttyel, és várjuk a maketteket. Persze azért akármilyen szart nem lehet oda rakni, kell egy színvonal. A színvonal tetejét Mig jelenti, őt is futtatni kell, ő az arc a termék mellé, ő mutatja be a felhasználhatóságot, őt követik a többiek. Ez nagyjából meg is van. Mehet a PR! Mi az a PR? Public Relations, vagyis a néppel való kapcsolattartás. Ez nem csak reklám. A PR feladata a fórumok üzemeltetése, a megjelenő cikkek intézése, ki írjon, mit írjon, miről írjon, mikor hova írjon, a wrokshopok, hova, ki menjen, ott mit csináljon. Ez egy szakma, és ha jól csinálják, akkor nagyot lendíthet az üzleten. Ez alap üzenet szerint jó lesz a maketted, ha AK löttyöt kensz rá. Megvannak a kirakat majmok, akiken ezt bemutatjuk. Nem mondok neveket, könnyen felismerhetőek a makett mellé rakott nagy mennyiségű címkés üvegekről.

PR eszközök. Facebook oldal, Facebook verseny, saját fórum, saját magazin, cikkek népszerű magazinokban. Ismerős, nem? Mind-mind eszköz, eszköz arra, hogy átadja az üzenetet. Ez egy jó makett, mert AK löttyel kenték be. A merítés nagy, az FB oldalra bárki feltölthet, a fórumban megjelennek régi és új arcok. Vannak köztük tehetségesek, azonnal fel lehet használni őket, mint példa. Ugye, XY makettje is milyen jó lett az AK-tól?! Ennek persze az az eredménye, hogy a minőség esik. Az ingerküszöb nő. Nem elég már csak a kicsit koszos, kicsit CM, kicsit kontrasztos. Mindenből sok kell ahhoz, hogy leessen az állunk. A végeredmény egy talán eltorzult kép a kívánatos végeredményről. De mindenképpen a részletekre helyezett kevesebb figyelem. Nem zavar már senkit a sorja, a tömítési hézag, a ragasztónyom, a szétfolyt festék, a történelmi tévedések, zimmerit Kursknál, stb. És a legjobb, hogy akit egyszer megdícsér a nagy mester, az utána lelkes rajongóvá válik, és ingyen végzi el nekünk a marketing munkát. Hiszen elég csak kiposztolni egy képet, hogy „na ez egy jó makett” és máris tucatnyi lelkes amatőr rajong érte, ami kimondottan meggyőző lehet.

Mindez teljesen normális. Ezért nem kell haragudni senkire. Ez így működik. Mit tehetünk mi, egyszerű makettezők? Nos, én azt ajánlom, vegyük meg azt, amivel dolgozni tudunk. Az gondolom nem kérdés senkinek, hogy nem azért lesz jó a makettünk, mert AK-t kenünk rá. Sőt, Mig dícsérete sem garantálja, hogy jó a végeredmény. Egyedül mi magunk dönthetjük el, hogy a végeredmény olyan-e, amit szeretnénk. Mások véleménye, tanácsa abban segíthet nekünk, hogy megtaláljuk az utat, a nekünk tetsző végeredményhez. Válogathatunk termékek, eljárások, gyakorlatok között, kísérletezhetünk, és megtalálhatjuk a nekünk megfelelő megoldást. E közben használhatunk AK, Mig Prod, Valllejo,Tamiya, Gunze, Humbrol és még ki tudja milyen festéket, ragasztót, pigmentet, akármit. Lehet nagyon szép makettet készíteni kizárólag AK termékekkel is, de attól, hogy azt használunk, még nem lesz jó a dolog.

A probléma akkor kezdődik, amikor ebbe a viszonylag egyszerű képletbe apróbb hazugságok, elhallgatások, ferdítések is belekerülnek. Amikor bekerülnek az ujjongással körített makettek közé olyan alkotások, amik normál körülmények között szóba sem kerülhetnének, hiszen színvonalban elmaradnak, de a nagy AK hype miatt mégis nagy körítést kapnak. És vannak emberek, akik ezt meglovagolva kerülnek a rivalda fénybe, valós teljesítmény nélkül.

A képet csak árnyalja Mig barátnőjének ilyen-olyan pózokban való szerepeltetése. A marketing eszköztárában vannak téma specifikus besorolások, mint például az érzelmi marketing. Ennek tipikus példája az adó 1% felajánlások időszakában mutogatott rákos beteg gyerekek. Van sexual marketing. Amikor például egy dezodort, vagy egy autót csinos lányok szerepeltetésével kívánunk eladni. Nos, az AK marketing eszköztárában mindkettőre találhatunk példát, bár kétség kívül a hölgy jobban megmaradt a köztudatban. Amíg megy a szekér, ez jó lehet, de hamar a visszájára is fordulhat. Az elmúlt hetek-hónapok „botrányai” után szegényke kapott már mindent a nyakába.

Apropó „botrányok”. Az előző alkalommal a végzetes pillanat viszonylag tisztán lezajlott. 1-2 nyilatkozat, és kész. Szegény Mig-et mindenki sajnálta, anélkül, hogy tudta volna, valójában mi történt. Senki nem tudta. Most sem tudja. Az AK kapcsán ennél lényegesen gusztustalanabb sárdobálás kezd kialakulni, több szereplővel, mindenféle nyilatkozatokkal, és olyan vicces jelenetekkel, amikor egy elvakult rajongó már Vallejo festéket sem akar venni, mert összekeveri a hasonló vezetéknevű embereket J

Őszintén megmondom, nem nagyon köt le ez a vagdalkozás, és miután az AK 1-2 terméket kivéve nem tudott olyant mutatni, ami az eddigi eszköztáramból hiányzott, ezért nem is kerültem közelebbi kapcsolatba a céggel, vagy termékeivel. Viszont érdekesnek tartom a márka hazai megjelenését.

Nem gondoltam volna, hogy a makettezéssel kapcsolatos termékek forgalmazásában bárki fantáziát lát még Magyarországon. Ne számítsunk semmi újdonságra. Az eredeti recept újracsomagolását látjuk, csak az AK helyett ilyen-olyan makettbolt, Mig helyett makettboltos mutatja meg a titkot. Ugyan úgy agresszív FB megjelenés, folyamatos posztolás.  Az arculat (megjelenés) sokkal, hogy is mondjam, spártaibb. Sajnos nem vette át egy az egyben az AK megjelenést, ahogyan azt sokan tették Európában. Valószínűleg ez pénzbe került volna, nem tudom. Saját design van. Nincs csinos menyecske sem, ami annyira talán nem is baj, talán több hangsúly lesz így a szakmaiságon, gondoltam én naivan. 

Nem kellett sokat várni, és megláthattuk a bolt FB profilján az első képeket. Nos, boltosunk pontosan úgy viselkedik, mint a gyártó célközönsége. Felkeni az összes lehetséges AK terméket a makettre, és várja a csodát. Persze azért megpróbálja mindezt úgy tenni, ahogy Mig-től látni. De a rutin, a tapasztalat hiánya meglátszik. Zéró kontraszt, elhibázott színek, rossz arányok, és egy sárgás makett a tucatból. Ezzel nehéz lesz eladni bármit is. Vagy lehet, hogy mégsem? A kérdés az, a magyar piac le van-e maradva annyival az európaihoz képest, mint amennyivel a boltos makett az európai profiktól. A választ nem tudom. De egy dolog aggasztó. Az utóbbi időben a versenyeken egyre több új arc tűnik fel, ami reményre ad okot. Az már kevésbé, hogy olyan mintákat kapnak, mint a lemaradó boltos, aki mellesleg hihetetlenül magabiztos. A baj ezzel az, hogy összekeverednek össze nem illő dolgok. A terméket bemutatni nem a boltosnak kell. Szép lenne, ha a sportcipőket Jordan, vagy Messi helyett a pocakos vezérigazgató reklámozná J Az AK márka (vérszegény) bevezetése itthon nem rossz dolog, hiszen bővül a kínálat, és egy erős marketing megjelenés (PR) még ki is terjesztheti a hobby népszerűségét. De a terjesztés mellett az alkalmazás felvállalása, a megfelelő kvalitások teljes hiányában nem ígér sok jót.

Hogy mi lesz ebből, azt kíváncsian várom. Sok reményt nem fűzök a dologhoz, ismerve a hazai állóvizet. Különösen úgy nem, hogy egy frissen megbukott márkát akar éppen bevezetni itthon. Elég elveszettnek tűnik a project. Nem tudom, milyen eladásokat produkál a cég, de attól félek jövő ilyenkor bolt már nem lesz sehol, maximum egy jó adag veszteség/adósság. Reméljük, nem lesz igazam…

Addig is várjuk a 3. Mig márkát, lehet tippelni mi lesz az. Lehet, hogy már csak mandarin nyelven láthatjuk majd…

Publikátor - Mike Rinaldi interjú

Mike Rinaldi sokak által ismert nem csak kiváló hajlakkos technikájáról, de olajos waethering eljárásairól is. A közelmúltban indította útjára TANKART című könyvsorozatát, aminek apropójából ez az interjú is készült vele. A publikátor sorozatba ő is beleillik, ezért gondoltam érdekes lehet magyarul is az írás. Az eredeti itt jelent meg.

Mióta makettezel, és miért kezdted el?

Ahogy sokan közölünk, és is gyerekként kezdtem. Apám sokáig csinálta, de amikor 15 voltam, abbahagytam. Amikor 2003-ban felfedeztem a Missing Lynx-et, akkor kezdtem újra. Azóta is tart.

Mi a kedvenc részed: kutatás, építés, festés?

Nos, mivel a könyvem címe "Painting & Weathering", azt hiszem, maradok ennél :) Mindegyik szeretem valamennyire, csak a görgőcsiszolást, na azt nem, azt utálom.

Milyen más makettezők munkáit figyeled?

Na, ez jó kérdés. Igazából, egy csomóét. Ha le kell szűkíteni, azokkal kezdeném, akik közvetlenül hatottak a munkáimra. Phil Stutcinskas és Marijn van Gils mindketten kreatív és technikai zsenik. Mario Eens munkái újradefiniálják, hogyan is dolgozom a festés első szakaszaiban, és az Adam Wilder/Mig kombó, mert olyan sokat dolgoztam a Mig Prod. termékeivel, és az ő munkájuk mindig is inspirált.

Igaz, hogy egy teljes tudással rendelkező makettező vagy, mégis melyik az a terület, ahol úgy érzed, van még hova fejlődnöd?

Fotómaratás. Úgy az összeállítás, mint a türelem a tökéletes forrasztáshoz. De a legnagyobb gyengeségem a figurafestés, és tudom, hogy sok munkát és gyakorlást igényel, mint minden képesség elsajátítása, szóval tényleg rá kell feküdnöm erre.

A hobbi aktuális alakulásában, amit te magad is befolyásolsz, mi az ami a leginkább érdekel?

Milyen könyvem fogadtatása. Úgy érzem, eljutottam egy pontra, ahol már értékelhető dolgot meg tudok osztani, valamit vissza tudok adni a hobbinak. Az érdekel, hogy a következő generáció srácai mit tudnak ezzel kezdeni. Néhány technikában elég messzire jutottam, másokat épp csak elkezdtem használni, de tudom, hogy mindig lesz valaki, aki felkapja őket, és továbbfejleszti. Részemről ez a harckocsi weathering, és hasonlók, de olyan sok lehetőség van még ebben, és más témákban is, egy élet is kevés mindet végigvinni.

Ismert vagy az olajokra alapozott weathering technikáidról. Miért preferálod az olajokat, és hogyan találtál rájuk?

Makettező vagyok, akinek a végeredményre kell koncentrálni, és arra, hogyan éri azt el a tehetségével, a rendelkezésre álló anyagokkal. Szeretem tanulmányozni a fotókat, meglátni, a festék rétegeinek felépítését, és visszabontva kialakítani a megfelelő utat. Alapvetően két tulajdonság vált fontossá, átlátszóság, és kontrolálhatóság. Az olajok magukban hordozzák ezt a két fontos tulajdonságot. Az akrilok egyszerűen túl gyorsan megszáradnak, és az áttetszőséget különösen nagy felületeken nehéz egységesen kezelni velük. Az enamelek sokkal jobbak ezen a téren, de én Kaliforniában nehezen jutok hozzájuk, és ha sikerült is, sosem tudtam a mások által elért eredményt reprodukálni. Az olajokkal minden működik, különösen a határok egybemosása. bele tellett néhány évben, mire átláttam az egészet, de erről szól a tanulóidő. Semmi sem megy elsőre, és néhány év tapasztalat után újra és újra gondolom azt, amit Oil Paint Rendering – OPR alatt értek.

Megjelenő könyveid kapcsán elárulnád, miről szólnak, és miért kezdtél könyvet írni?

A TANKART szériában kihasználom az összegyűlt makettek, és az építésük alatt gyűjtött tapasztalatok leginkább tanító szándékkal való átadásának kombinációját. A könyvek amolyan munkaasztal melletti darabok, ami mélyebb magyarázatot ad egy-egy kihasznált lehetőség, alkalmazott technika használatáról, hol és hogyan, és az okáról, vagyis, hogy miért?
Jó pár cikket írtam a webre, és újságokba is, és a pozitív visszajelzések az eljárásaimról, és arról, ahogyan átadom őket, arra sarkalltak, hogy nagyobb dolgokba is belevágjak. De ezek a médiumok korlátozottak sok szempontból, ezért egy saját könyv kiadása jelentette a legjobb megoldást. Ráadásul több év grafikus dizájner oktatás és munkatapasztalattal megvoltak a legjobb eszközeim ahhoz, hogy mindezt egyedül megalkossam.
Valamennyire jó üzleti érzékre vall részemről, hogy ez lett a következő lépés. Az időzítés jó volt. A világ körülöttünk egyre bonyolultabbá válik, és szükségem volt valami hosszú távú kiszámíthatóságra, a rövidtávú cikkírások mellett. Van még mit mondanom a hogyan és miértekről. Csinálom, amihez értek, és remélem, hogy a srácok értékelik majd a befektetett munkát. A befejezés (festés – a szerk) sötét folt még sokaknak, és remélhetőleg a TANKART képes lesz majd megvilágítani azoknak, akiknek szükségük van rá.

Eddig sok makettező magazinban publikáltál. Várhatunk tőled még cikkeket, vagy teljesen a könyvekre koncentrálsz csak?

Igen, fogok még cikkeket is írni, korlátozott számban. A környezet folyamatosan változik, így nekem is korlátozottak a lehetőségeim ezen a fronton. Okosan kell csinálnom, szóval valószínűleg fogtok még látni makettet tőlem a könyv stílusában, de magazinok lapjain. De olyan sok fotó és leírás, amit készítek, nem fér bele egy cikkbe. Már beszéltem pár szerkesztővel, akikkel hosszú távú kapcsolatom van, és biztosan folytatni fogom az írást. Mindannyian szeretjük a nap végén átolvasni a magazinokat, és végül is ezekkel futottam be, szóval igen, fogok még írni. De a könyv van most a középpontban, és a TANKART még csak a kezdet, olyan sok ötletem van még.

Külső hivatkozások:
http://modelerssocialclub.proboards.com/
http://www.rinaldistudiopress.com/

Mennyit fejlődött a makettezés? Sokat és semmit...

Nem rég beszélgettem egy barátommal arról, hogy az elmúlt években mennyit fejlődött a makettezés. Nos, arra jutottunk, hogy nagyon sokat, illetve bizonyos értelemben semmit. Hogyan is van ez?

Érdekes megfigyelni mondjuk az elmúlt 6-7 évet. Mi változott? Ott van például a reneszánszát élő 1/48-as méretarány a harcjárműveknél. Csupán a méret (újra)megjelenése (és Luciano Rodrigez lelkes munkája a Missing-Lynx-en) kitermelt jó pár színvonalas munkát, és jó pár olyan nevet, aki standard magas színvonalat tud nyújtani, ha úgy tetszik „publikátort”.

Pat Johnston

Érdekes elgondolás Jose Luiz Lopez Ruiz fekete-fehér technikája, ahogy ő hívja, Valójában egy pre-shading, illetve ennek inverze fehérrel. Hogy mi értelme, azt nem igazán látom, hiszen a megfestett elemeket a szín felvitele után ugyan úgy ki kell festeni…

Ugyanakkor a harcjármű makettezés rákfenéje, a festés, eljárásaiban szinte semmit nem fejlődött. Ez így nem igaz, hiszen az átlag színvonal sokat emelkedett, és egyre több olyan fórumozó, facebook user és versenyjáró van, akik bizony odateszik magukat, de a szakág elitje kb. ugyan az. És ugyan azt nyújtja. 

Jó példa erre Adam Wilder két makettje:

2006

2013

Kis túlzással állítható, hogy a legelső Mig féle FAQ könyv óta nincs technikai újdonság, hiszen Phil Stutcinskas hajlakkos Pz IV-ese is 2006-os BOS volt ez Euro-n.

A repülők terén hasonló a helyzet. Azt mondanám, a csehek verik a világot, bőven, magasan. A saját stílusukkal. Szép tiszta festés, pontos építés, szegecselés, karcolás, detail hegyek. Az ember szeme kiesik egy-két munka láttán, de ezért szeretjük őket. Az utóbbi időben látni azért pár jobban megviselt példányt is. A másik nagy (színvonalban nagy) repülős műhely, a Villalba és Quijano fényjelezte spanyolhon is termel. Diego talán a legnagyobb úttörő, Artic Agressor F-16-osa, és 1/72-es Hellcatje mutat olyan kunsztokat, amik komoly előrelépésnek tekinthetők festés terén. Építésben nem nagyon tudom, hova lehet fejlődni, hiszen új anyagok nincsenek (fa, sztirol, réz, ólom), és agyműtétet a 90-es években is végeztek, szóval szerszámok, és kézügyesség megvan.

2 olyan szegmenset találtunk, ahol lényegi fejlődés érzékelhető, nagy méretben, és általánosságban. Az egyik ilyen a hajósoknál a víz megjelenítése. Ez mondjuk az utóbbi pár évre igaz csak, de egyre több lélegzetelállító víz imitációt látunk. Sok youtube videó is foglalkozik a témával, és kétségtelenül sok különböző alapanyag is megjelent ilyen-olyan termékek formájában.

A másik a sci-fi/ fantasy vonal. 

A fantasy inkább a figura kategóriára korlátozódik, ahol a figurások rákaptak, illetve a fantasy kedvelők megtanultak, festeni. A figurafestésre nem térnék ki, mivel nem nagyon értek hozzá, és nem tudom megítélni, miben, hogyan változott. De sci-fi-ben látni nagyon durva dolgokat. Az egyik vonalon a figurások elkezdtek sci-fi járműveket festeni. Ezekről messziről látszik, hogy figurás festette, de ezek is nagyon szépek. És ott vannak, a kvázi realisztikusan lefestet, weathered makettek. Nyilván a sci-fi térhódítása nagyrészt a wargame terjedésének, illetve az ehhez megjelenő készleteknek köszönhető.

Mindenesetre szerintem jó, és támogatandó dolog. Nem csak azért, mert új színt hoz a makett versenyek felhozatalába, hanem azért is, mert új szemszögből láthatunk dolgokat, más megközelítésből, és ebből mindenki tanulhat, legyen repülős, harcjárműves, figurás, vagy akármilyen.

Külső hivatkozások:

http://dqscaleworks.blogspot.hu/

Armorama Euromilitaire 2006 photo report

www.modelshipgallery.com

www.coolminiornot.com

www.facebook.com