tavaly ezt írtuk

Hogyan szervezhetünk sikeres makett rendezvényt

Szándékosan nem írtam versenyt, később kiderül, hogy miért. A makettező rendezvények mindannyiunk életében fontos szerepet töltenek be. A versenyzés, a találkozók, a börze, és a sok-sok inspiráló munka ad mindig újabb és újabb löketet, hogy valami szépet alkossunk abból a kupac műanyagból, amit a dobozban kapunk.

Egy ilyen rendezvény létrehozása azonban nem könnyű feladat. Nekünk, mezei makettezőknek sokszor fel sem tűnik, micsoda munka, és áldozat van egy-egy verseny/találkozó mögött. Az a helyzet, hogy a legtöbb ilyen esemény létrejötte általában egyetlen emberen múlik. Mindenhol van egy vezér, aki az egészet a vállán cipeli. Olyan ez, mint Leónidasz király és az ő 300 spártai katonája. Ha nincs a király, a 300-nak valószínűleg eszébe sem jut a perzsák ellen vonulni. Ha nincs a király, a 300 meg sem találja a thermopülai szorost. Ha nincs a király, akkor a 300 valószínűleg öngyilkos támadással nekiront a perzsáknak, nagy dicsőségben meghalnak, miközben az ellenségnek alig valami veszteséget okoznak. Hasonló tehát a helyzet a makett rendezvények szervezésénél is. Általában sok helyit látunk klubos pólóban, akik önzetlenül segítenek, és ezért mindig nagy köszönet jár nekik, de a szervezési munkát mindig egy ember végzi. A klubpólós emberkék azon a hétvégén minden percüket a rendezvényen töltik, és dolgoznak. A szervező a két rendezvény közötti szűk egy évet is a rendezvény szervezésével tölti. És ne gondoljuk, hogy ez csak hazánkra jellemző. Így van ez máshol is.

Mit is kell szervezni? Nos, kezdjük az elején. Kell egy helyszín, ami általában a legnagyobb fejtörést okozza. Ugyanis hazánk rendezvényei a legtöbb esetben minden gazdasági alapot nélkülöznek. Mivel nincs pénz, nincs is mit elkölteni. Ez nekünk makettezőknek jó lehet, hiszen nincs nevezési díj, nincs belépő, ugyanakkor ingyen semmi nincs, és ajándék lónak meg ne nézd a fogát. Ha tehát ingyen akarunk versenyt, akkor bizony csak azt kapjuk, amit a szervezőnek sikerül összekuncsorogni. Erre később majd még kitérek. Ha megvan a helyszín, ami általában a helyi kultúrház/műv. központ/ könyvtár/stb. akkor jöhet a reklám. Ez általában néhány plakátban és facebook illetve fórum bejegyzésben kimerül. Általában verseny is van a rendezvényen, így hát jöhet a zsűri. Sok helyen van már zsűri elnök, aki átvállalja a zsűri összeszervezését. Ez mindig nehéz, hiszen, aki magasabb szinten makettezik, azt kéne zsűrizni hívni, de akkor ő nem tud indulni, ergo a verseny színvonala lesz alacsonyabb. Ha meg indul, akkor olyan kategóriát kell zsűriznie, amiben nem feltétlenül van otthon. Ahogy maga a zsűrizés úgy a zsűri összeállítása is csupa-csupa kompromisszum. Ezek mellett a börzére is figyelni kell. A börzések általában maguk jelentkeznek, ami jó, de a helyet nekik is biztosítani kell, beosztani, ki, hol legyen. Meg kell még szervezni a díjakat, megrendelni, kiszámolni, mekkora költség. Pénz nélkül nincs díj, így valami pénzt sem árt szerezni. Sok esetben a helyi önkormányzat biztosít némi forrást, de általában szükség van szponzorokra is. Nem kell nagy dologra gondolni, a helyi autószerelő, kocsmáros, taxis, ad 10-20.000 Ft-ot, cserébe kiírják a nevét a plakátra. Van, ahol a szervező magára vállalja a szállások koordinálását is. Ez nem egyszerű feladat, főleg a gyakori lemondások miatt. Ez főleg a rendezvény előtti egy hónapban jelent napi telefonálgatást. Aztán a nevezést sem árt előkészíteni. Ma már szinte mindenhol lehet online nevezni, ami azért jó, mert a szervezők tudnak előre dolgozni. A Kormos Peti által összerakott model registration rendszer igazi áldás, hálás lehet Petinek az egész makettező társadalom ezért. A helyszínen biztosítani kell minimum egy számítógépet és egy nyomtatót. Ez legtöbbször a szervező saját gépe, és ő veszi a papírt is. A helyszínt be kell rendezni. Ebben a klubtagok általában tudnak segíteni, de nem elég asztalokat és padokat szerezni (műv. házban és iskolában általában akad elég), de azokra terítőt is, ami komolyabb gond szokott lenni. A berendezésre általában péntek délután, este van csak idő. Ilyenkor kell mindent előkészíteni. A rendezvény napján már érkeznek a versenyzők, börzések, látogatók. Délelőtt nevezés, makettek bepakolása, délután zsűrizés. Ha két napos az esemény a vasárnap délelőtt általában az eredményhirdetésre való felkészüléssel telik. Összerakni az eredménylistát a zsűri lapok alapján, díjakat kipakolni, stb. Eredményhirdetés után a maketteket gyorsan összekapkodja a tömeg, itt van általában a legnagyobb hiányosság. Ennek ellenőrzésére sem energia, sem ember nincs a legtöbb esetben. Utána a látogatók eltűnnek, de a szervezők általában késő estig dolgoznak még, mire mindent visszaállítanak eredeti állapotába. Hétfőn munka, így egy esetleges eredménylistára, vagy fotó galériára csak a következő hétvégén van idő. Az kettő között olvashatják a fórumon méltatlankodó, szitkozódó, vagy egy mondatban gratuláló hozzászólásokat.

Ez az, ahogy ma működik. Jó? Rossz? A vélemények megoszlanak. A tendencia sajnos visszaesést mutat. Sok éves statisztikák alapján, amik sajnos igen ritkák, mivel ezzel senki nem foglalkozik, azt lehet látni, hogy a nevezések száma évente pulzál. Egyszer több, következő évben kevesebb, aztán megint több. Mondhatni évtizedes probléma, hogy kevés új arcot látni, a hobbi nem bővül, inkább hanyatlik. Ugyanakkor ez sem teljesen igaz. A versenyek mezőnye nem bővül, de rengetegen maketteznek csak úgy otthon. De mi is kell egy jó makettező rendezvényhez. Nézzük az alapvető hozzávalókat. Kell ugye a makettező, és az ő makettje. Miért jön el egy makettező? Kell neki börze, tehát kell börzés, kell neki verseny, tehát kell zsűri. A börzésnek vásárló kell, ami nem csak a makettezőt jelenti, hiszen forgalma inkább a családokból, újra gyerekké váló apukákból lesz, tehát kell laikus nézőközönség. Mi kell a nézőközönségnek? Attrakció! Cirkuszi mutatványokat nehéz lenne a makettekkel zsúfolt asztalok közé vinni, de nézzünk meg egy gyereknapot, vagy egy május elsejét. Egy falunapot, vagy egy „fesztivált” (nem a zenei fesztiválokra gondolok). Tömegek vonulnak ki, az ilyen rendezvényekre, pedig a kolbászsütőn, kürtős kalácsoson, lufi áruson kívül nincs ott semmi. Nem is kell. Ennyi pont elég, A makettező rendezvénynek ráadásul megvan az az előnye, hogy ezek mellé be tud még olyan programokat szúrni, ami az apukákat mindig érdekli. Hagyományőrzők, háborús relikviák, airsoft, stb. Most sokan azt gondolhatják, hogy ha ez így menne, a patinás makettező versenyeket holmi sörfesztivál szintjére degradáljuk. Nos, ez igaz is, és nem is. A makettező igényeinek kielégítéséhez „sajnos” pénzre van szükség. Pénzt pedig csak a laikus tömegektől várhatunk. Ők vígan fizetnek, ha jól érzik magukat. Másik oldalról kell tehát megközelíteni a dolgot. Kell csinálni egy sörfesztivált, aminek része egy makett verseny. Ha megfigyeljük, az összes helyi fesztivál így épül fel. Lehet az tökmag fesztivál, vagy pogácsa fesztivál. A helyi kuriózum csak egy kis része az egésznek. A sörsátor és a szórakozató elemek nélkül nem megy. Ezért írtam makettező rendezvényt az elején, a verseny csak egy része az egésznek, még ha nekünk makettezőknek az is a legfontosabb, nem attól fog működni.

A jelenlegi stagnáló, esetlegesen hanyatló állapotból tehát kilépni valószínűleg úgy lehet, ha jobban nyitunk a laikus közönség felé. Ez a fajta hozzáállás megfigyelhető néhány külföldi versenyen is. Azonban nagyon fontos az egyensúly. Figyelni kell, hogy se a makettezők, se a laikusok ne érezzék magukat elhanyagolva. És, még valami: az apukák bizonyára megtalálják a saját szórakozásukat, de ne feledkezzünk meg az anyukákról, és a gyerekekről sem! Persze egy ilyen rendezvény egész embert kíván. Ez már nehéz csak úgy szabadidőnkben összerakni. És ami nagyon fontos, nem szabad félni a pénztől. Persze nem arról van szó, hogy a szervező majd a bevételből megy nyaralni. Lehet egy ilyen rendezvényt is nonprofit módon csinálni. De a nonprofit nem azt jelenti, hogy nincs pénz, nincs költségvetés. A nonprofit annyit tesz, hogy nem a saját hasznomra dolgozom. Elszámolhatom a telefon költségemet, a nyomtató papírt, de nem számolhatom el a saját étkezésem, nem vehetek magamnak ezen a pénzen új laptopot, mondván, hogy a nevezéshez kellet. A nonprofit rendezvény ugyan úgy lehet nagy formátumú. A kiadás oldalt nem kell részletezni, hiszen magától értetődik, helybérlet, díjak, zsűrinek szállás, stábtagok, ha nincs elég önkéntes, stb. Csak, hogy lássuk a nagyságrendeket, egy Brno, Mosonmagyaróvár szintű rendezvény, ahol 1000 db feletti nevezett makett van, nagyból 1,5-2 millió forintos költségvetéssel dolgozhat. Ennyit kell előteremteni, és ennyit el is fog költeni. Egy kisebb hazai verseny, 300-400 makettel kihozható 5-700.000 forintból. Jelenleg sok helyen ennek a tizedéből oldják meg a feladatot.

Mindig a bevételi oldal, vagyis, hogy honnan lesz erre pénz, az a nehezebb dió. Egyrészt szedhetünk belépőt, vagy nevezési díjat. Itt figyelni kell a közönségre. Nem szabad túl sokat kérni, pár száz forint éppen elég. Általában a belépő többet hoz, ugyanakkor meg kell oldani az ellenőrzését, ami plusz embert kíván. A börzésektől is lehet helypénzt kérni. Itt megint csak figyelni kell, hogy a börzésnek is megérje. Nem kérhetünk tízezreket, ha nincs forgalma, amiből visszatermelje a helypénzt, az utazást, a szállást, az étkezést. Ha egy börzésnek egy ilyen hétvége nullára jön ki, akkor nem éri meg neki elmenni, hétvégén dolgozni a semmiért. Ugyan ez igaz a kolbászosra, körtűs kalácsosra. Ha nem tudunk megfelelő mennyiségű embert bevonzani, akkor neki sem fogja megérni. A helyi szponzor is csak akkor ad pénzt, ha ezzel sok emberhez eljut helyi szinten az ő neve, reklámja. És itt elérkeztünk egy fontos ponthoz, a reklámhoz. A reklám nem a makettezőknek szól, hanem a laikusoknak. A makettező tudni fogja az időpontot, és a helyszínt, neki elég ennyi. A laikusnak azonban csalogató program, kedvcsináló megjelenés kell, lehetőleg minél több helyen, hogy minél többen észrevegyék. Ez megint csak egy költség tényező.

A makettező látogatók számára az egyik legnagyobb költség az utazáson kívül a szállás, és az étkezés. Ezen spórolhatunk, ha egy napos versenyt rendezünk. A szervezők szemszögéből ez nem akkora többlet feladat, mint gondoljuk. Gyakorlatilag a zsűrizés, és az eredményhirdetés közötti idő redukálódik a szűk egy napról szűk egy órára. Ha jól van felépítve a rendszer, ennyi elég, kell, hogy legyen. Persze ebben az esetben nem lehet este hétig zsűrizgetni (vagyis sztorizgatni a makettek fölött, ahelyett, hogy hatékonyan dolgozva, gördülékenyen döntéseket hoznánk). Ez jól megfigyelhető például a mosonmagyaróvári versenyen. Bizonyos zsűri csapatok alig egy óra alatt végeznek, mások 3-4-5 órát képesek pepecselni. Hívhatjuk ezt alaposságnak, vagy hívhatjuk tökölésnek is. Mint a példa mutatja, meg lehet csinálni emberi időn belül is. 

Az egynapos versenyek mintapéldája Brno. Több program van, mint bármelyik versenyen, nagyobb, mint a legtöbb közép európai rendezvény, mégis lezavarják 1 nap alatt. Igaz, annyi szervezés van vele, hogy csak 2 évente tudják megrendezni, így is 2 klub melózik vele folyamatosan (Brno és Pozsony). Ugyan így egy napos a KMK, vagy az SMC Eindhovenben. One day, érdemes ezt a dolgot is megfontolni.

Összefoglalva kiemelhetünk néhány dolgot, ami egy sikeres rendezvényhez elengedhetetlen. Szükség van pénzre, ami nem azt jelenti, hogy meggazdagodunk belőle. Nonprofit módon, nyilvánosan elszámolva, tisztességesen meg lehet ezt oldani. Szükség van látogatókra, ami némi szemlélet váltást igényel a szervezéssel kapcsolatban. És szükség van makettezőre/börzésekre, akiken anyagilag segíthet, ha egynaposra szervezzük a rendezvényt. Ja, és kell persze egy szervező, aki a fél életét erre áldozza, tudván, hogy ezért semmit nem fog kapni, maximum pár kézfogást, és néhány felháborodott fórum hozzászólást.

Mosonshow 2014

Intro

Ez volt az eddigi legjobb Móvár. Ez gyakorlatilag egyértelmű. Nem azt mondom, hogy kategóriákkal jobb lett volna, mint az eddigiek, de most úgy érzem, igen, tényleg ez volt a leginkább egyben, és tényleg nem tudok most 1.000 km-en belül jobb versenyt mondani. Persze ettől még ez Móvár, csomó olyan dologgal, amitől a fejét fogja az ember, de hát kit érdekel, élvezzük, amit lehet, és érezzük jól magunkat! A többit le kell szarni! És ha jól láttam, nagyjából mindenki ezt a stratégiát követte a hétvégén.

Az egyik sziget

Egyszer volt, hol nem volt…

Kanyarodjunk vissza az elejére. Azt hiszem számomra az egész azzal kezdődött, hogy kiderült, jön a MIG. WOW! Mindenkinek leesett az álla. A Miguel, jön, ide. Aztán bedobtak vagy egy tucat nevet mellé. Adam Wilder. Már tavaly ősszel szóba került Mol-ban, hogy lehet róla szó, de akkor ez inkább tűnt udvariasságnak, mint komoly szándéknak. De hát nagy a verseny a weathering cégek között, ha itt a MIG, akkor jönni kell mindenkinek. Pere Pla beszervezte a teljes AK csapatot, áthozták Chris Jerretet Kanadából, megmozgattak minden elérhető figurát, nem sorolom fel a teljes stáblistát. Itt volt még Kristof Pulinckx az Art of Modelingtől, bár ő majd’ minden évben jön.  Meg a figurások, élükön Ortiz-zal, sokunk örömére. Szóval nagy celeb parádé volt várható. Ez a rendezvénynek elvileg jót tesz, rengeteg előadást is beterveztek, de erről később.

A hivatalos plakát

Végre volt aktív facebook megjelenés, és némi marketing. A viszonyokat jól jelzi, hogy Gergő kénytelen volt bemutató briefeket csinálni az előadókról. Ez egyrészt jó marketing eszköz, lehet képeket postolni, megosztani, nagy nevek jól csengenek. Jól csinálták, de azért az elgondolkodtató, hogy a magyar makettező társadalom mennyire volt képes ezt befogadni, vagy inkább elviselni. A marketing ebben ki is merült, még mindig hatalmas lehetőségek vannak a fejlődésre ezen a téren, de úgy tűnik, egyelőre nincs rá szükség, elműködik magától a verseny, szájról szájra terjed. Egyébként amennyire jól használták a facebook oldalt a versenyig, a verseny után annyira lezüllött, életlen bulifotó a borító, ami az egészet hazavágja. Kicsit olyan, mint ha a kezelő kiengedte volna a gőzt, és a saját személyes élményeivel töltené fel a verseny hivatalos oldalát.

Az előnevezés a szokásos faék egyszerűségű, ámde rendkívül hatékony programmal történt. Nem is kell ennél jobb, még talán sok is az az infó, amit ott meg lehet adni. Mondjuk egy épkézláb megjelenés, esetleg a mosonshow.hu oldalba való ágyazás nem ártana, de hát majd legközelebb. Jól jelzi a program használhatóságát, hogy a nevezett makettek majd’ 80%-a előnevezett volt, hiába kiabálta Gergő, hogy csak 30-40% szokott lenni, hiszen ez kb. 2-3000 versenymunkát vetített volna előre. Na, voltak átgondolatlan kijelentések.

Minden évben kardinális kérdés a zsűrizés. Bár a közösségi élményhez semmi köze, mégis csak makett versenyről beszélünk. Érdekes módon, mindig itt jelentkezik a legtöbb probléma. Idén azzal kezdődött, hogy a felkért makettezők tömegesen közül sokan visszautasították a lehetőséget, hogy végigszenvedjék a pontozólap töltögetést. Csütörtökön még nem volt végleges névsor. Őszintén megmondom, ez így van időtlen idők óta, mindig van, aki nem tud eljönni, vagy változik valami, általában még az eligazításon is változik a névsor. De olyant még nem halottam, hogy "hálóval kelljen zsűrit fogni", mint idén. Ez talán jelez valamit.

Eljött a verseny napja. Berendezés, helyszín, börze, minden változatlan. Minden rendben volt, ahogyan megszoktuk az elmúlt évek során. A tömeg sem hiányzott. Kellemes meglepetés volt a nevezés gördülékenysége. Sok géppel, előnevezettek szépen borítékolva. Profi munka! 

Sajnos a mester és a hobby kategóriák elkülönítése a nevezés során máig gondot okoz. Nem egy makettező volt, aki hobbyban indult, annak ellenére, hogy 1-2 éve nyert ugyan abban, ugyan itt. Volt köztük magyar és külföldi is. Ez simán csalás. A szabályok ezt nem engedik. Nem tartana semeddig ezt kiszűrni. Az eredmények évekre visszamenőleg elérhetőek, nyilvánosak. A nevezőprogram is évek óta működik, ott egy évente önmagát frissítő adatbázis. Egyszerűen a nevező program ki tudná szűrni, hogy adott ember melyik kategóriában nevezhet hobbyba, és melyikben csak mesterben. Nem kell fejben tartani, nem kell a zsűrire hárítani, sem a rendezőségre. Csak foglalkozni kéne vele. Nem nagy dolog. Majd legközelebb!

Workshopok, Celebek

A meghívott előadók között ott volt a két legnagyobb név, Miguel és Adam, valamint a figurásoktól Ortizt emelném ki. Mindhárman teltházas előadást tartottak. Ott voltak az AK-s fiúk is, talán kicsit mérsékeltebb érdeklődés mellett. A figurások kivételével talán igaz minden előadásra, hogy inkább volt termékbemutató, mint szakmai prezentáció. Ez nagyjából rendben is van, aki tényleg a technikai részletekre kíváncsi, annak ott vannak a DVD-k. Összességében azt hiszem fele ennyi előadás elég. Chris Jerret weathering különóráján alig ültünk 13-14-en. Kicsit túlvállalták magukat a szervezők. Mondanám. De attól tartok, szegény Gergő egyedül vitte a hátán az egész workshop témát. Nem csoda, hogy nem tud egyszerre két helyen lenni, mindent koordinálni, előteremteni, meg még fordítani is, ha kell. 

A celebek kapcsán érdekes volt látni (illetve nem látni), hogy sem Miguel, sem Adam nem hozott makettet. Pedig biztosan sokan kíváncsiak lettünk volna rájuk. Ehelyett Miguel domborodó barátnője, és a „közös fotó MIG-gel” volt a sláger. Olykor-olykor kezdtem magam egy Justin Bieber koncerten érezni.

Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy egy Kamil Felix Sztarbala előad, de egy Kovács Olivért meg sem hívnak. Érzek némi ellentmondást. Különösen, hogy a repülős szakág ennyit tudott hozzátenni, egy Sztarbalát, akit valószínűleg inkább Radek Pituch kapcsolt termékekén kell értelmeznünk. Ebből egyébként az is tisztán látszik, hogy aki hajlandó leszervezni a saját érdeklődési körében az előadókat, az sikerrel járhat. Láthatóan a repülős társadalomban senki nincs, aki erre késztetést érzett volna. 

Ellentmondásos kép...

Zsűri

Botrány. Vagyis inkább szánalom. Megint sikerült összetörni pár makettet a zsűrinek, ráborítani a műanyag táblát, csupasz kézzel fogdosni a makettet, és sorolhatnám. Ott tartunk, hogy a rendezvény leggyengébb pontja a zsűrizés. Sokszor minősíthetetlen viselkedés (kihallatszik a fikázás, szó szerint, törött makettek, igénytelen kezelése a versenymunkáknak, stb.). Átláthatatlan a pontozásos rendszer. Teljesen alkalmatlan bármiféle értékelésre. M16 kategóriában nem lett díj kiosztva. Ez a harcjármű dioráma. Vagy a zsűri volt annyira retardált, hogy nem tudott véleményt alkotni, vagy a rendszer képtelen lereagálni, hogy esetleg egy team szigorúbb a többinél. A dioráma kategória vesszőfutása egyébként nem új keletű. Ha jól emlékszem az elmúlt 2 évben a híresen élénk színvilágú, de minőségileg mégis elismerésre méltó, és nem véletlenül közönségkedven olasz diorámák semmit, vagy szinte semmit nem kaptak. Ezzel sikerült is elérni, hogy 2014-re teljesen kivesztek. Az olasz makettezők közül is csak azt a 3 Brescia pulóverbe öltözött amicit láttuk. Emellett Idén már nem kellett több kategóriát is újra zsűrizni. Vasárnap reggel 9-kor még nem voltak eredmények. 

Néhány kiugróan irreális eredmény:

H13 Hobby hajó: 9 arany 1 ezüst

H12 Hobby polgári jármű: 8 arany

H8 Hobby HK vignetta: 1/35 45-ig: 11 arany

M16 Harcjármű Dioráma: semmi

M24 Mester motoros hajó: 8 arany, 2 ezüst

M17 Vignetta: 1 ezüst

M12 1/48 HK: 1 bronz

M4 Mester 1/48 Jet: 1 arany

M3 Mester 1/48 Légcsavar: 8 arany, 3 ezüst, 3 bronz

A Best of Show díjat egy olyan makett kapta, amit valószínűleg a versenyzők és a látogatók 98%-a nem is látott, hiszen egy autóról van szó. Nyilván valóan szép makett lehetett (nem láttam képgalériákban sem feltűnni), de attól, hogy az kapta a legtöbb pontot (valószínűleg 100%-ot), attól még nem az volt a show legjobbja, ebben biztos vagyok.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész zsűrizés mizéria néhány ember makacs ragaszkodása miatt soha nem fog elmozdulni az elmebaj és az idiotizmus kategóriájából, hiszen a rendezőket ez nem nagyon érdekli, amíg van, aki megcsinálja az adminisztratív részét, a versenyzők pedig egyre inkább a közösségi élményt helyezik előtérbe, és a díjak rohamosan veszítenek szakmai, eszmei értékükből. Jól jelzi ezt a zsűrizni felkért makettezők tömeges sokasodó visszautasítása. Aki egyszer végigcsinálta ezt, és átélte, hogy az asztalnál alkotott véleménye köszönőviszonyban sincs a pontozásos rendszer szűrőiből kihulló eredményekkel, amit esetenként még módosítanak is egy spontán újrazsűrizéssel, az úgy fogja érezni, hogy a véleménye igazából nem számít, feleslegesen dolgozta végig azt a pár órát, amit az eszement adminisztráció megkövetel. Csak meg kell nézni egy két fórumot, facebokk hozzászólást. Nem tudok mást mondani, köszönjük Karcsi!

Pekka fotózott, megosztott. Közösségi élmény level 18...

A díjak egyébként kiemelkedő minőségűek, nagyon szép antikolt réz plasztika, ízléses víztiszta plexin, igazi éke a vitrinnek. Továbbra is úgy gondolom, hogy pénzkidobás, de tekintve, hogy a szakmai háttere egyre inkább a süllyesztőbe vész, ezzel talán ellensúlyozni lehet valamit. Nem tisztázott, ki osztotta a highly commended táblákat. a zsűri, vagy a rendező klub (András). Halottam, hogy zsűri beszélgetett erről, de azt is láttam, ahogy András listával a kezében pakolta ki őket a makettek mellé. Szintén rejtély, hogy a kis kék fém táblát a verseny logójával kik és miért kapták? Bár, hogy ki kap ilyen szép díjakat, lassan csak a szerencsén múlik. Idén is rengeteg díj került kiosztásra, az orosz kollégák érezhető mértékben gyarapították országuk nemesfém tartalékait, és a finnek sem mentek haza üres kézzel. Nem úgy, mint pár celeb, köztük a legtöbb AK-s srác. Kérdés, hogy ha a workshopra meghívott előadó nem kap díjat, akkor mégis ki? Ugyan így ellentmondásos volt hallgatni a harcjármű zsűrit munka közben, ahogyan nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szapulták a color modulation technikát, miközben ennek kifejlesztője és máig széles körben alkalmazója, Adam Wilder egy emelettel feljebb tartott előadást. Akkor most jó, vagy nem? Előadást tartunk róla (bár tudom, nem pont ez volt a téma), de közben kizárjuk a pontozásból a makettet ugyan erre hivatkozva? Agyrém. Eleve az agyrém, hogy egy ilyen rendezvényen a zsűri ott tart, hogy nem képes a stílustól elvonatkoztatni, és az elvégzett munka minőségét értékelni. Kissé szélsőséges hozzáállás ez a makettezéshez. 

Eredményhirdetés

A most már szokásos módon, az összepakolást gyorsan és hatékonyan megoldották, így az eredményhirdetés kicsi késéssel, de még kb. időben megkezdődött. Nem ártana kifüggeszteni az eredményeket délelőtt (persze ehhez eredmények is kellenének), hiszen az összepakolás megtörténik az eredményhirdetés előtt, akinek nincs mire várnia, az hazamehetne nyugodtan. A terem így is megtelne. A hangosítás úgy, ahogy elment, de megint csak Gergő mentette meg a helyzetet. Nem csak azért, mert érthetően olvasta fel a listát, de meg is pörgette a dolgot. Ha nem teszi, most is ott ülnénk még. Igaz néha az volt az érzésem egy angolul beszélő helyett inkább egy cseh nyelvzseni kellett volna a kacifántos nevek kiolvasásához.

Aztán mindenki hazament. A szervezőknek ilyenkor még van dolga, nagyjából este 10 körül, ha szerencséjük van, leülhetnek egy sör mellé, majd hulla fáradtan zuhanhatnak az ágyba. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ember, aki ott dolgozik azért, hogy mi mezei makettezők jól érezzük magunkat, ingyen, szabad idejét és energiáját feláldozva teszi ezt. Éppen ezért nem várhatunk el kifogástalan munkát, elegendő emberi és anyagi erőforrást sem. De nem kell, hogy szépeket hazudjunk a hibákat, bakikat elpalástolva. Ezek velejárói a dolognak, és ha lehet, és tudják, ki kell őket javítani.

Összefoglalva a verseny gyenge pontja a zsűrizés, ami nagyjából 1-2 ember számlájára írható. Dicséretes az a munka, amit évről évre lelkes önkéntesek beleölnek, meglátszik a gyümölcse, mára a főbb feladatok olajozottan, készség szinten mennek. Öröm volt látni a „híres” makettezők fokozott érdeklődését a verseny iránt, akkor is, ha tudjuk, hogy ez kizárólag üzleti természetű. Ugyanakkor kiábrándító volt látni, hogy egy fotó Miguellel és a barátnőjével, mennyivel többet ér ma a makettezők nagy többségének, mint egy kiemelkedő minőségű makett a verseny asztalon.

Képek:
www.moshonshow.hu
Pekka Tapani Nieminen
Szombat Tamás