A 2017-es és 2018-as Mosonmagyaróvári makettversenyek rövid összefoglalója

Egy történet (nem)régről

Ezen bejegyzés megírásánál szembesülök először azzal, mennyire más egy eseményre reflektálni több év távlatából. Eddig leginkább gyors és azonnali reakciók voltak a bejegyzések hátterében, de visszatekinteni a múltba, amikor már kifakul az ember közvetlen benyomása, számottevő különbség.

Talán ilyen lehet a történetírás világa, megállapítani mi volt egy régmúlt időben, és ezek közül mi az, ami fontos és érdekes, és mi az, ami távlatból már lényegtelen. Mi lehet lényeges ebben a hobbiban? Történelmi szempontból valószínűleg nem sok minden. Hogyan teltek ezek az évek a Mosonshow életében? Valószínűleg nagyon hasonlóan az előző évekhez, szokásos forgatókönyvek, időpontok, emberek, mini drámák és élmények.

2017 sok szempontból nagy váltás éve volt, a rendezvény átköltözött az UFM arénába, ami első látásra egy nagyon rideg szürke sportcsarnoknak tűnt, de úgy tűnik sikeresen „belakták“ ezt a teret, egyedül talán a börze „B“ szekciója húzta a rövidebbet, mivel az egy szűkös, útvesztős kollégiumi épületben kapott helyet.

2017-re mondhatni az európai és talán a világ élmezőnyébe került maga a rendezvény.  A látogatók nagy részét főleg a környékbeli országokból utazók adták, de rengetek egzotikus távoli vendég színesítette a felhozatalt. A mezőny szokásosan élvezhető volt, sok magas színvonalú munkával, amik közül talán Douglas Lee diorámája volt számomra a csúcs, egy Best of Show-t is el lehetett volna képzelni ennek a munkának. Ami azt illeti a 2017-es Mosonshow ez a munka, és a körülötte keletkező botrány tette csak emlékezetessé.

Egy munka, ami nem ér semmit?

Douglas Lee-t a jártasabb kollégáknak lehet nem kell bemutatni, akik nem ismernék, egy rutinos dioráma építő mesterről van szó, Kóreából, többszörös EURO Militaire győztes, számos érdekes munkáját több könyvben publikálta, a szóban forgó munkáról is idén adott ki a Japán ModelArt egy külön kiadványt.

Miről szól egy verseny? Lehet egy laza hétvége a haverokkal, alkohol, bohóckodás, vásárlás? Viszont nehéz elmenni a többször hangoztatott szigorú értékmérő vagy definiáló funkciók mellett. Itt valamilyen komoly kritériumok mellett sorrend születik, ezt hiszik az ott ülők, a nézők, a versenyzők, ezt hirdetik a szervezők. Mi történt itt, hogy egy kiváló alkotás nem kap semmilyen elismerést, nem hogy nem kap elismerést, hanem még letolást is kap a szervezőktől.

Mondhatnánk azt, hogy itt nagyon erős volt a mezőny, de ez nem igaz. Súlyos kritikus hibák voltak a munkán, de ez sem lenne igaz. A zsűri visszajelzéseiből annyi derül csak ki, hogy nem értették a történetet, túl nagy volt a figurákon a kontraszt, világos a jármű és ehhez hasonló mellébeszélések. Lehet a huszonnyolcadik panzer dioráma üvöltő németekkel érthetőbb sokak számára, a koreiai háború pedig egy ismeretlen helyzet, de a tudatlanságommal nem takaróznék. Az eredményekből meg egy látszik, a legjobb történet a semmilyen történet, egy semmilyen történet akár mester aranyat is érhet… diorámában. Sajnos itt megint csak a zsűrinek sikerült magáról bizonyítványt kiállítania: az inkompetencia mesterleveles művelői.

Keleti zárás

Douglas Lee nem egy mindennapi figura, angolt is inkább töri, és úgy tűnik, az eredménytelen több ezer kilométeres út után a facebook falán gondolta levonni a zsűri munkájából és a rendezvényből számára a következtetéseket.  Ez egy óriási vitafolyamot eredményezett, ahol két fél alakult ki, Lee és a hozzáértőbb emberek kis csoportja és az őket támadó szervező és az köré összegyülemlett virtuális lincselő brigád, aki megtalálta az „igazságot“. Megható, mikor képesek ennyire beleélni magukat az emberek számukra teljesen ismeretlen folyamatokba, bevetni magukat egy olyan ügyért, amiről semmit még nem is sejtenek. Lehet csak meglepte őket ez a szokatlan hozzászólás, és nagyon kilógott a szokásos díjposztolós, egymást ünneplő közegből. Douglas Lee eddig kétszer volt Móváron, de valószínűleg utoljára. Nem baj, majd gyönyörködünk a végtelen, weathering termék magazint másoló makett hegyekben, majd tapsolunk, és úgy teszünk, hogy ez a valami…

MóvárváróM 2

A Mosonshow egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó programja a börze. A külön épületet megtöltő vásár minden makettező egyik fő célpontja. Megtakarított pénzünk elköltését semmi sem akadályozza, a kínálat bőséges, és az árak … jó, ezt hagyjuk. Az árusok nagy része hosszú ideje visszajáró, minden évben ugyan azt a helyet bérli ki. Ehhez térkép és névsor is nyilvánosan rendelkezésre áll, így bárki előre böngészhet a boltok között. Az általános termékkínálattal rendelkező standok között van néhány specifikus bolt is, amiket nem árt, ha ismerünk.

Mindjárt az elején az Aires-el kezdeném, hiszen náluk az április 14-ig e-mailben leadott előrendelésekre a helyszínen fizetve 20% kedvezmény jár!!! (5 tétel alatt 10%). A magas minőségű műgyanta repülőgép feljavítóiról ismert cégtől ez mindenképpen kecsegtető ajánlat.

A cseheknél maradva a szokásos helyen találjuk majd az Eduard termét. Gunze festékek, maratások és korábbi Eduard makettek jóárasítva, szólhatna a szlogen. Az eddigi versenyeken mindig jutányos áron juthattunk a cég műanyag makettjeihez, reméljük idén is hasonló lesz a helyzet. Előrendelés 15%-os kedvezménnyel náluk is volt, április 8-án zárult. A cég legfrissebb készletei közül érdekes lehet a Hasegawától átvett F-104 európai matricákkal, és sok kiegészítővel, az újra gyártásban lévő népszerű MiG-21MF kitjük, és a világháborús szériában a Spitfire sorozatuk legfrissebb darabja a Mk. VIII szuper (többek között) cápafogas festéssel. Újra gyártásba veszik a FW-190 A8 sorozat romboló változatát, és a72-es L39-est is. Ismét jön egy rakat weekend edition, vehetünk új fazonú Spitfire söröspoharat, és ízléstelen színű pólókat, amit csak az alkalmazottak hordanak. DE, azon kevés boltok egyike, ahol kártyával fizethetünk. Az árfolyamok általában nekünk kedveznek!

Szlovák bolt az Artol, akik a scratchelni vágyókat kényeztetik a legkülönfélébb alapanyagokkal, minden féle formában és anyagból. Sztirol, réz, alu, akármi kell, keressük őket, mert általában kedves (magyar nyelvű) kiszolgálással és ésszerű árakkal várnak minket.

Tracks-n-troops néven várt ismerté a pardubicei (Cz) webshop, kimondottan az apró 1/72-es harcjárművesekre koncentrálva. Rengeteg máshol alig, vagy csak nehezen beszerezhető kiegészítő, és kis szériás gyanta dolog van náluk, és Milan általában ezekből hoz nagyobb mennyiségben a showra. Külön kiemelendőek a Black Dog és az OKB Grigorov termékei. Előbbi cseh gyanta kiegészítőket gyárt, a málháktól kezdve az utcarészleten át a figurákig, szinte minden témában. Utóbbi a multimédiás makettek mellett, gyanta kerekeket, lánctalpat és maratásokat gyárt. Ha konkrét dolgot keresünk, érdemes itt is előre rendelni, bár akciót nem láttam meghirdetve.

És ezzel rá is térünk a magyar sorra. Jellemzően szintén 1/72-ben érdekelt, ámde nem kereskedő, hanem gyártó a magyar Balaton Modell. Most azonban két 1/35-ös újdonságuk miatt lesz érdemes meglátogatni őket. MTZ-82, A TRAKTOR, és KS-2573 daru a Trumpi Uraljához.

A Peko Publishing könyvei mindig várakozással töltik el az ember. Standjukon érdemes körülnézni, elsősorban a világháborús harcjárművek kedvelőinek. Legújabb kötet a Stug. III 3. része, és ott lesz még a budapesti harcokat feldolgozó Bécs még várhat című kiadvány is.

Elsősorban nem maketteket, hanem szerszámokat vásárolhatunk Pepe (RP Toolz), alapanyagokat és hasznos holmikat Tóth „Z63” Zoli, wargame dolgok mellett Vallejo festéleket, ecseteket, stb a Wargammers, és fém lánctalpakat a Friulmodel standján.

Mindezek mellett még rengeteg kereskedő és gyártó standja rendelkezésükre áll, ha pénzt költeni, vagy csak nézelődni szeretnénk. Ha megteszik valami, fussunk egy kört, mert könnyen lehet, hogy megtaláljuk olcsóbban máshol. Ha ritkaság, akkor viszont csapjunk le ár, mert nem lesz ott sokáig. Alkudni szabad, és tapasztalatom szerint lehet is. Ha mégsem, azt észre fogjuk venni. 

MóvárváróM

A Mosonshow a magyar makettezők éves legnagyobb, és egyben leginkább várt rendezvénye. Sokszor érték kritikák, olykor alaptalanul is. Mégis, a show megy tovább, és ha nem is minden tökéletes, azért még mindig jól érzi magát minden látogató ezen a hétvégén. Most egy várhatóan több részes írásban szeretnénk kicsit felkészíteni az olvasót a várható attrakcióra. Az idő és hely beosztás hivatalos formában ismert, és az évek folyamán kiforrott rendszerben zajlik minden. A látogatónak érdemes elkészítenie a saját időbeosztását, hiszen a 2 napba nem egyszerű belezsúfolni a nevezést, fotózást, börzét, workshopokat, barátokkal beszélgetést. Ehhez szeretnénk némi segítséget adni, kiemelve a rendezvény néhány számunkra kedves, vagy érdekes pontját. Kezdjük a wrokshopokkal. A rendezvény hivatalos csatornáin jó előre láthatjuk már az időbeosztást, és az előadók névsorát is. Elsőként szemezgessünk az idei felhozatalból:

Jiří Malchárek

Jirka neve nem feltétlenül cseng ismerősen a többség számára, hiszen egy fiatal feltörekvő tehetségről van szó. Sokunk számára Kingtiger projectjével hívta fel magára a figyelmet. Maga a makett igazán finom munka, a nordic iskola stílusjegyeit hordozza magán, ahogy a járművet élettel megtöltő figurák is. És ez Jirka igazi erőssége, az egységes, kiegyensúlyozott kompozíció. A figurák arca kevésbé fakó, mint az a nordic stílusra jellemző, de a ruházat és a felszerelés színvilága egybe vág a járművével. Önmagában a jármű, és önmagukban a figurák sincsenek túlkomplikálva. Minden becsületesen meg van építve, minden becsületesen, szépen, precízen és ízlésesen le van festve. A kulcs az egységben rejlik. Minden ugyan azt a kiegyensúlyozott színvonalat követi. Az egész egyben van. És ez nagyon ritka, mondhatjuk, egyedülálló, ilyen magas színvonal mellett mindenképpen. Jirka előadása a ruházat festéséről szól majd, ami harcjármű makettezőknek kimondottan hasznos lehet, hiszen olyantól láthatjuk a fogásokat, aki eleve járművekhez festi a figurát, nem önálló alkotásként. Valószínűleg nem látunk majd virtuóz művészi megoldásokat, sem mikroszkopikus részleteket. Viszont várhatóak hasznos, és használható trükkök, hatékony, és hatásos színhasználat, kontraszt, és arányok. Mindez azért lehet fontos, hogy a figura majdan ne ugorjon le a tankról, hanem a kompozíció részeként oda illő részlet legyen, egységet alkosson a járművel. Harcjárműves szempontból ez az előadás lehet talán az egyik legérdekesebb és leghasznosabb a hétvégén. 

Bernhard Lustig

Sosem felejtem el, amikor 2006-2007 körül ott ültünk a mosonmagyaróvári aula sarkában egy asztalnál, összezsúfolva vagy 20-an, és lélegzet visszafojtva figyeltük, ahogy Bernhard ha jól emlékszem egy Luchs-ot festeget. Minden kérdésre válaszolt, körbeadta, ha kellett megmutatta még egyszer. Ez úttal szervezettebb formában találkozhatunk a német dioráma építővel. Bernhard is amolyan élő legenda. Diorámái már akkor 8-9 évvel ezelőtt is mértékadóak voltak. Egységesen magas színvonala, és mindig érdekes témaválasztása, de főleg a mozgalmas tálalás miatt ragadta meg a szemet, és láncolta le figyelmünket hosszú percre minden alkotása. Némi szünet után úgy tűnt őt is beszippantja a makett média, és az ezzel járó minőség esés, de úgy tűnik behúzta a kéziféket, és legutóbbi Pz IV L/70 diorámája ismét a régi Bernhardot idézi. Előadásának címe „The ideal milieu”, amit „Az ideális környezet”-nek fordítottak. Magyarul nem tudtam rájönni, mit akarnak, de az angol megfogalmazás azért rávilágít, hogy itt nem a növényzet, vagy a sáros út megjelenítéséről lesz szó. Korábban már említettem az egységes kompozíció fontosságát, nos, ez lesz az az előadás, ami direkt erre lesz kihegyezve. Elrendezés, arányok, szem vezetése, párhuzamosok, szögek, zsúfoltság, üres terek és hasonló fogalmakra legyünk felkészülve. És készüljünk kérdésekkel is, mert Bernhardtól mindig érdemes kérdezni!

Kristof Pulinckx

Kristof visszajáró vendég Mosonmagyaróváron. Ezer éve makettezik, főszerkesztője az Art of Modelling folyóiratnak, és tagja a belga KMK klubnak. Aki követi a szaksajtót, vagy Facebook-ot, esetleg a nemzetközi fórumokat, azoknak nem kell őt bemutatnunk. A szóló harcjárművek terén érzi otthon magát, korszaktól függetlenül. Mióta közelebb került a KMK-s társasághoz stílusa sokat finomodott, és mára talán véglegesen kiforrott. Úgy tekintek rá, mint az ésszerű mértékig cizellált, hatékonyan kivitelezett harcjárművek mesterére. Számomra ő az, aki a belga makettezés magasiskoláját (Staff Snyers, Marjin van Gils, Mario Eens, Hugo Luyten) átülteti a makettező hétköznapokba. Stílusa jellegzetesen hordozza a belga makettezők stílusjegyeit, a van dyk barnát, az összetéveszthetetlen sárgákat, és a „mély” festéseket, ahogy a felületnek az árnyékhatásokkal ügyesen mélységet adnak, így egyszerűen jó ránézni a makettre. Kristof előadására kérdezz-feleleket terveznek. Erre külön kíváncsi vagyok. Általában az előadások egy megtervezett folyamatot mutatnak be, arra készül fel az előadó alapanyagokkal, előkészített makettel, szerszámokkal, stb. Érdekes lesz, egy elvileg bármilyen témát érintő kérdezz-felelek session-t hogyan tud majd megoldani. Mindesetre ez áll majd legközelebb a workshop eredeti jelentéséhez, hiszen itt várható a legtöbb interakció a nézőtérről. Ha harcjármű festésről van szó, kérdezzen mindenki bátran, minél több kérdés felmerül, annál jobb, ez adja majd a motorját az előadásnak. Hülye kérdés nincs, és biztos vagyok benne, hogy Kristof is rugalmas lesz majd a különböző szinten mozgó makettezőkkel szemben. 

Zdenek Sebesta

A cseh repülő makettezés élő legendája. A precizitás, és a tiszta munka egybeforrt a nevével az évek alatt. Még sosem láttam előadását, ezért nagyon kíváncsi leszek rá. Elsősorban azokat a trükköket várom, amivel ennyire precízen tud dolgozni. A szegecselés, a karcolás, és úgy egyáltalán a repülő makett építés terén azt hiszem, bárki tanulhat tőle. Előadásának nincs a többihez hasonló specifikus címe, csupán annyit tudunk, hogy repülő témakörben csinál majd valamit. A bontásokban, és a miniatűr részletek megépítésében ő igazán nagymester, nem tudom mennyi fog az időbe beleférni, de mindenképpen érdemes minden repülősnek beülni.

Kovács Olivér

Olivért sem kell bemutatnunk senkinek. Figurái régóta láthatóak versenyeken, újságokban, saját DVD-je is készült az MXpression gondozásában. A bőr felületek megjelenítésére kifejlesztett egyedi technikája jelenti az ő védjegyét. Ezt fogja bemutatni nekünk a gyakorlatban is. Más akril technikákhoz hasonlóan ezzel is lépésről lépésre haladva, rétegenként felépítve érhetünk el látványos eredményt. Persze ehhez is kell gyakorlás, így elsőre senki ne várjon csodát, de Olivér sok éves tapasztalatának köszönhetően biztosan egy kiforrott módszert leshetünk el. Első sorban figurásoknak lehet majd hasznos, de harcjárművesek is profitálhatnak belőle, hiszen még a II. VH után is sok bőrből készült felszerelési tárgy kerülhet az ecsetünk alá. Olivér tipikusan az a makettező, akitől érdemes kérdezni, ha lehetőség adódik, szívesen segít, és elmagyaráz mindent. 

És a nagy hiányzók. Mivel a várt vagy beharangozott információkkal ellentétben úgy tűnik mégsem lesznek itt, álljon itt 1-2 makett, remélve, hogy jövőre talán sikerül elcsábítani valamelyiküket.

Adam Wilder

J.M. Villalba

moshonshow.hu

kpmbratislava.sk

facebook.com

Mosonshow 2014

Intro

Ez volt az eddigi legjobb Móvár. Ez gyakorlatilag egyértelmű. Nem azt mondom, hogy kategóriákkal jobb lett volna, mint az eddigiek, de most úgy érzem, igen, tényleg ez volt a leginkább egyben, és tényleg nem tudok most 1.000 km-en belül jobb versenyt mondani. Persze ettől még ez Móvár, csomó olyan dologgal, amitől a fejét fogja az ember, de hát kit érdekel, élvezzük, amit lehet, és érezzük jól magunkat! A többit le kell szarni! És ha jól láttam, nagyjából mindenki ezt a stratégiát követte a hétvégén.

Az egyik sziget

Egyszer volt, hol nem volt…

Kanyarodjunk vissza az elejére. Azt hiszem számomra az egész azzal kezdődött, hogy kiderült, jön a MIG. WOW! Mindenkinek leesett az álla. A Miguel, jön, ide. Aztán bedobtak vagy egy tucat nevet mellé. Adam Wilder. Már tavaly ősszel szóba került Mol-ban, hogy lehet róla szó, de akkor ez inkább tűnt udvariasságnak, mint komoly szándéknak. De hát nagy a verseny a weathering cégek között, ha itt a MIG, akkor jönni kell mindenkinek. Pere Pla beszervezte a teljes AK csapatot, áthozták Chris Jerretet Kanadából, megmozgattak minden elérhető figurát, nem sorolom fel a teljes stáblistát. Itt volt még Kristof Pulinckx az Art of Modelingtől, bár ő majd’ minden évben jön.  Meg a figurások, élükön Ortiz-zal, sokunk örömére. Szóval nagy celeb parádé volt várható. Ez a rendezvénynek elvileg jót tesz, rengeteg előadást is beterveztek, de erről később.

A hivatalos plakát

Végre volt aktív facebook megjelenés, és némi marketing. A viszonyokat jól jelzi, hogy Gergő kénytelen volt bemutató briefeket csinálni az előadókról. Ez egyrészt jó marketing eszköz, lehet képeket postolni, megosztani, nagy nevek jól csengenek. Jól csinálták, de azért az elgondolkodtató, hogy a magyar makettező társadalom mennyire volt képes ezt befogadni, vagy inkább elviselni. A marketing ebben ki is merült, még mindig hatalmas lehetőségek vannak a fejlődésre ezen a téren, de úgy tűnik, egyelőre nincs rá szükség, elműködik magától a verseny, szájról szájra terjed. Egyébként amennyire jól használták a facebook oldalt a versenyig, a verseny után annyira lezüllött, életlen bulifotó a borító, ami az egészet hazavágja. Kicsit olyan, mint ha a kezelő kiengedte volna a gőzt, és a saját személyes élményeivel töltené fel a verseny hivatalos oldalát.

Az előnevezés a szokásos faék egyszerűségű, ámde rendkívül hatékony programmal történt. Nem is kell ennél jobb, még talán sok is az az infó, amit ott meg lehet adni. Mondjuk egy épkézláb megjelenés, esetleg a mosonshow.hu oldalba való ágyazás nem ártana, de hát majd legközelebb. Jól jelzi a program használhatóságát, hogy a nevezett makettek majd’ 80%-a előnevezett volt, hiába kiabálta Gergő, hogy csak 30-40% szokott lenni, hiszen ez kb. 2-3000 versenymunkát vetített volna előre. Na, voltak átgondolatlan kijelentések.

Minden évben kardinális kérdés a zsűrizés. Bár a közösségi élményhez semmi köze, mégis csak makett versenyről beszélünk. Érdekes módon, mindig itt jelentkezik a legtöbb probléma. Idén azzal kezdődött, hogy a felkért makettezők tömegesen közül sokan visszautasították a lehetőséget, hogy végigszenvedjék a pontozólap töltögetést. Csütörtökön még nem volt végleges névsor. Őszintén megmondom, ez így van időtlen idők óta, mindig van, aki nem tud eljönni, vagy változik valami, általában még az eligazításon is változik a névsor. De olyant még nem halottam, hogy "hálóval kelljen zsűrit fogni", mint idén. Ez talán jelez valamit.

Eljött a verseny napja. Berendezés, helyszín, börze, minden változatlan. Minden rendben volt, ahogyan megszoktuk az elmúlt évek során. A tömeg sem hiányzott. Kellemes meglepetés volt a nevezés gördülékenysége. Sok géppel, előnevezettek szépen borítékolva. Profi munka! 

Sajnos a mester és a hobby kategóriák elkülönítése a nevezés során máig gondot okoz. Nem egy makettező volt, aki hobbyban indult, annak ellenére, hogy 1-2 éve nyert ugyan abban, ugyan itt. Volt köztük magyar és külföldi is. Ez simán csalás. A szabályok ezt nem engedik. Nem tartana semeddig ezt kiszűrni. Az eredmények évekre visszamenőleg elérhetőek, nyilvánosak. A nevezőprogram is évek óta működik, ott egy évente önmagát frissítő adatbázis. Egyszerűen a nevező program ki tudná szűrni, hogy adott ember melyik kategóriában nevezhet hobbyba, és melyikben csak mesterben. Nem kell fejben tartani, nem kell a zsűrire hárítani, sem a rendezőségre. Csak foglalkozni kéne vele. Nem nagy dolog. Majd legközelebb!

Workshopok, Celebek

A meghívott előadók között ott volt a két legnagyobb név, Miguel és Adam, valamint a figurásoktól Ortizt emelném ki. Mindhárman teltházas előadást tartottak. Ott voltak az AK-s fiúk is, talán kicsit mérsékeltebb érdeklődés mellett. A figurások kivételével talán igaz minden előadásra, hogy inkább volt termékbemutató, mint szakmai prezentáció. Ez nagyjából rendben is van, aki tényleg a technikai részletekre kíváncsi, annak ott vannak a DVD-k. Összességében azt hiszem fele ennyi előadás elég. Chris Jerret weathering különóráján alig ültünk 13-14-en. Kicsit túlvállalták magukat a szervezők. Mondanám. De attól tartok, szegény Gergő egyedül vitte a hátán az egész workshop témát. Nem csoda, hogy nem tud egyszerre két helyen lenni, mindent koordinálni, előteremteni, meg még fordítani is, ha kell. 

A celebek kapcsán érdekes volt látni (illetve nem látni), hogy sem Miguel, sem Adam nem hozott makettet. Pedig biztosan sokan kíváncsiak lettünk volna rájuk. Ehelyett Miguel domborodó barátnője, és a „közös fotó MIG-gel” volt a sláger. Olykor-olykor kezdtem magam egy Justin Bieber koncerten érezni.

Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy egy Kamil Felix Sztarbala előad, de egy Kovács Olivért meg sem hívnak. Érzek némi ellentmondást. Különösen, hogy a repülős szakág ennyit tudott hozzátenni, egy Sztarbalát, akit valószínűleg inkább Radek Pituch kapcsolt termékekén kell értelmeznünk. Ebből egyébként az is tisztán látszik, hogy aki hajlandó leszervezni a saját érdeklődési körében az előadókat, az sikerrel járhat. Láthatóan a repülős társadalomban senki nincs, aki erre késztetést érzett volna. 

Ellentmondásos kép...

Zsűri

Botrány. Vagyis inkább szánalom. Megint sikerült összetörni pár makettet a zsűrinek, ráborítani a műanyag táblát, csupasz kézzel fogdosni a makettet, és sorolhatnám. Ott tartunk, hogy a rendezvény leggyengébb pontja a zsűrizés. Sokszor minősíthetetlen viselkedés (kihallatszik a fikázás, szó szerint, törött makettek, igénytelen kezelése a versenymunkáknak, stb.). Átláthatatlan a pontozásos rendszer. Teljesen alkalmatlan bármiféle értékelésre. M16 kategóriában nem lett díj kiosztva. Ez a harcjármű dioráma. Vagy a zsűri volt annyira retardált, hogy nem tudott véleményt alkotni, vagy a rendszer képtelen lereagálni, hogy esetleg egy team szigorúbb a többinél. A dioráma kategória vesszőfutása egyébként nem új keletű. Ha jól emlékszem az elmúlt 2 évben a híresen élénk színvilágú, de minőségileg mégis elismerésre méltó, és nem véletlenül közönségkedven olasz diorámák semmit, vagy szinte semmit nem kaptak. Ezzel sikerült is elérni, hogy 2014-re teljesen kivesztek. Az olasz makettezők közül is csak azt a 3 Brescia pulóverbe öltözött amicit láttuk. Emellett Idén már nem kellett több kategóriát is újra zsűrizni. Vasárnap reggel 9-kor még nem voltak eredmények. 

Néhány kiugróan irreális eredmény:

H13 Hobby hajó: 9 arany 1 ezüst

H12 Hobby polgári jármű: 8 arany

H8 Hobby HK vignetta: 1/35 45-ig: 11 arany

M16 Harcjármű Dioráma: semmi

M24 Mester motoros hajó: 8 arany, 2 ezüst

M17 Vignetta: 1 ezüst

M12 1/48 HK: 1 bronz

M4 Mester 1/48 Jet: 1 arany

M3 Mester 1/48 Légcsavar: 8 arany, 3 ezüst, 3 bronz

A Best of Show díjat egy olyan makett kapta, amit valószínűleg a versenyzők és a látogatók 98%-a nem is látott, hiszen egy autóról van szó. Nyilván valóan szép makett lehetett (nem láttam képgalériákban sem feltűnni), de attól, hogy az kapta a legtöbb pontot (valószínűleg 100%-ot), attól még nem az volt a show legjobbja, ebben biztos vagyok.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész zsűrizés mizéria néhány ember makacs ragaszkodása miatt soha nem fog elmozdulni az elmebaj és az idiotizmus kategóriájából, hiszen a rendezőket ez nem nagyon érdekli, amíg van, aki megcsinálja az adminisztratív részét, a versenyzők pedig egyre inkább a közösségi élményt helyezik előtérbe, és a díjak rohamosan veszítenek szakmai, eszmei értékükből. Jól jelzi ezt a zsűrizni felkért makettezők tömeges sokasodó visszautasítása. Aki egyszer végigcsinálta ezt, és átélte, hogy az asztalnál alkotott véleménye köszönőviszonyban sincs a pontozásos rendszer szűrőiből kihulló eredményekkel, amit esetenként még módosítanak is egy spontán újrazsűrizéssel, az úgy fogja érezni, hogy a véleménye igazából nem számít, feleslegesen dolgozta végig azt a pár órát, amit az eszement adminisztráció megkövetel. Csak meg kell nézni egy két fórumot, facebokk hozzászólást. Nem tudok mást mondani, köszönjük Karcsi!

Pekka fotózott, megosztott. Közösségi élmény level 18...

A díjak egyébként kiemelkedő minőségűek, nagyon szép antikolt réz plasztika, ízléses víztiszta plexin, igazi éke a vitrinnek. Továbbra is úgy gondolom, hogy pénzkidobás, de tekintve, hogy a szakmai háttere egyre inkább a süllyesztőbe vész, ezzel talán ellensúlyozni lehet valamit. Nem tisztázott, ki osztotta a highly commended táblákat. a zsűri, vagy a rendező klub (András). Halottam, hogy zsűri beszélgetett erről, de azt is láttam, ahogy András listával a kezében pakolta ki őket a makettek mellé. Szintén rejtély, hogy a kis kék fém táblát a verseny logójával kik és miért kapták? Bár, hogy ki kap ilyen szép díjakat, lassan csak a szerencsén múlik. Idén is rengeteg díj került kiosztásra, az orosz kollégák érezhető mértékben gyarapították országuk nemesfém tartalékait, és a finnek sem mentek haza üres kézzel. Nem úgy, mint pár celeb, köztük a legtöbb AK-s srác. Kérdés, hogy ha a workshopra meghívott előadó nem kap díjat, akkor mégis ki? Ugyan így ellentmondásos volt hallgatni a harcjármű zsűrit munka közben, ahogyan nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szapulták a color modulation technikát, miközben ennek kifejlesztője és máig széles körben alkalmazója, Adam Wilder egy emelettel feljebb tartott előadást. Akkor most jó, vagy nem? Előadást tartunk róla (bár tudom, nem pont ez volt a téma), de közben kizárjuk a pontozásból a makettet ugyan erre hivatkozva? Agyrém. Eleve az agyrém, hogy egy ilyen rendezvényen a zsűri ott tart, hogy nem képes a stílustól elvonatkoztatni, és az elvégzett munka minőségét értékelni. Kissé szélsőséges hozzáállás ez a makettezéshez. 

Eredményhirdetés

A most már szokásos módon, az összepakolást gyorsan és hatékonyan megoldották, így az eredményhirdetés kicsi késéssel, de még kb. időben megkezdődött. Nem ártana kifüggeszteni az eredményeket délelőtt (persze ehhez eredmények is kellenének), hiszen az összepakolás megtörténik az eredményhirdetés előtt, akinek nincs mire várnia, az hazamehetne nyugodtan. A terem így is megtelne. A hangosítás úgy, ahogy elment, de megint csak Gergő mentette meg a helyzetet. Nem csak azért, mert érthetően olvasta fel a listát, de meg is pörgette a dolgot. Ha nem teszi, most is ott ülnénk még. Igaz néha az volt az érzésem egy angolul beszélő helyett inkább egy cseh nyelvzseni kellett volna a kacifántos nevek kiolvasásához.

Aztán mindenki hazament. A szervezőknek ilyenkor még van dolga, nagyjából este 10 körül, ha szerencséjük van, leülhetnek egy sör mellé, majd hulla fáradtan zuhanhatnak az ágyba. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ember, aki ott dolgozik azért, hogy mi mezei makettezők jól érezzük magunkat, ingyen, szabad idejét és energiáját feláldozva teszi ezt. Éppen ezért nem várhatunk el kifogástalan munkát, elegendő emberi és anyagi erőforrást sem. De nem kell, hogy szépeket hazudjunk a hibákat, bakikat elpalástolva. Ezek velejárói a dolognak, és ha lehet, és tudják, ki kell őket javítani.

Összefoglalva a verseny gyenge pontja a zsűrizés, ami nagyjából 1-2 ember számlájára írható. Dicséretes az a munka, amit évről évre lelkes önkéntesek beleölnek, meglátszik a gyümölcse, mára a főbb feladatok olajozottan, készség szinten mennek. Öröm volt látni a „híres” makettezők fokozott érdeklődését a verseny iránt, akkor is, ha tudjuk, hogy ez kizárólag üzleti természetű. Ugyanakkor kiábrándító volt látni, hogy egy fotó Miguellel és a barátnőjével, mennyivel többet ér ma a makettezők nagy többségének, mint egy kiemelkedő minőségű makett a verseny asztalon.

Képek:
www.moshonshow.hu
Pekka Tapani Nieminen
Szombat Tamás

Nemzeti Makettverseny 2014

Idén ismét lesz Nemzeti Makettverseny. Várja már mindenki nagyon, lássuk hát, mire számíthatunk.

Megjelennek majd a vidék mindenféle lakói. Amolyan mezei makettezők, innen-onnan, asszonnyal, vagy nélküle, makettel, vagy nélküle, ésszel, vagy nélküle. Lesznek ott magányos lovagok; hol sörbe, hol egymásba kapaszkodó régi cimborák; masiniszták, kalauzok; smasszerok és pandúrok; a borély, az asztalos, a szatócs, a kocsis, a kisbíró, és a firkász is.

Persze itt lesznek a helyi bennszülöttek is. A magas törzsfőnökkel, akinek a lányát ismét minden morva menti ogre meg akarja majd boltolni. Lesz is boltolás, mert ha főnök lányát nem is, de pár plecsnit biztos kapnak a következő évi viszontlátás reményében.

Aztán jönnek a kákok. A vékony szemüveges vipera látványt és szerszámot biztosít a közönségnek. Ott lesz a nagyhangú köpőkobra is, és megmondja, hogy néz ki egy tank.

Jönnek a lófejűek, amolyan csendes szemlélőként. Megnézik, mi lett itt azóta. Persze 1-2 biztos nem bírja  ki, hogy ne indítson néhány makettet, hátha leesik pár plecsni idén is. A többi meg majd morog magában, még egy hónapig legalább.

Kihagyhatatlanok az ágyúsok, sárga security mellényben, páran a szűriben győzködve a többit, hogy a tesójuk makettje mennyivel jobb bármi másnál.

Ne feledjük a magyar légtér őrzőit se, veres macskával a vállukon. Ki tudja, vannak-e még, vagy már csak az utolsó géppár éri el a nyugati határszélen kijelölt légteret?

Biztos felbukkan majd a déli megyék armadájának néhány nyugdíjas kapitánya is, páran talán makettet is hoznak, csak, hogy véletlenül se maradjunk Sherman nélkül. És legalább 1 admirális a zsűri asztal mellett is megnézheti tán a maketteket. Bíbor felöltőjük messzire látszik, és a legtöbb ősz halántékú atyafi ismerősként köszönti őket.

És hogy nemzetközi legyen a mezőny, jönnek a vikingek, figurákkal, diorámákkal. Kifakított munkáikat könnyű felismerni. Ámul-bámul az ugar gyermeke, de igazából nem érti majd, hogy mit lát. Csak azt tudja, hogy ő ezt nem tudja.

Lesznek spanyolok, figurások, igazi nagyágyúk. A rajongás értük már-már vallási fanatizmusba csap át,  úgy, mint az ellenük érzett gyűlölet néhány éve. Vigyáznak majd rájuk, mert biza, ritka vendég a talján hobbit itt középföldén. Itt csak olyan átlagos hobbitok élnek, amolyan szőrös talpú, alacsony, kicsit gyáva, kicsit büdös fajták.

Igazi nagy látványosság lesz baszk föld hercegének fejtágító előadása. A hercegség helyi követének jóvoltából minden portékát láthatunk majd, és ha elég gyorsak vagyunk, talán néhány aranytallérért vehetünk is belőle. Lesznek ott ilyen-olyan csoda kencék, bűvös löttyök. Csak nehogy megigyátok!

De a legérdekesebb a jenki-spanyol, a szovjet ügynök, aki varázsporral tölti majd meg a termeket, és mindennapjainkat. Magányos farkas, kiért rajonganak a fiatal és a bölcsebb hobbitok egyaránt, kinek keze nyomát arany W-betűk jelzik, bár az nem egyértelmű, hogy ez az, ahogy magát nevezi, vagy amit iszik?

A világ hírös nagy vándorait kísérik majd kisebb vándorok is, igaz messzi tájakról jönnek majd ők is. Juharszirupos bajusszal, és ritka nagy orcával, vagy épp a keskeny szemmel a csendes ember, és lesz egy ifjú deáklegény az északi szomszédságból is.

Talán, ha nagy lesz arra a jólét éppen, akkor eljönnek a flamand mesterek is. Őket ritkán látni erre, messze van a hazájuk, és még a teuton vidékeken is át kell magukat verekedniük. Ez ritkán sikerül, hiszen a láger sör nekik is nagy kedvencük, és ha ilyennel kínálják útközben őket, előfordul, hogy idáig el sem jutnak. Meg kell hát becsülni őket.

Itt lesznek a kufárok, a félvér törpekirály kiveszi az egész alsó termet a vásárban. De lesz majd kurta szakállú szerszámos mester, mindenféle morvamenti - és polák ogre, meg persze a hazai szatócsok. Legtöbbjük ugyan azt hozza, mint tavaly, csak egy picit drágábban. De, ha jól figyelünk, kincsekre lelhetünk!

Így készüljünk hát, figyelemmel, türelemmel, jókedvvel, arannyal a tarsolyban, makettel a dobozban, és pálinkával a laposban! Happy Modeling!

MasterClass

Ennek a blognak nem titkolt célja a mainstream médiától való független véleményalkotás, és véleménynyilvánítás. Nos, ez persze 100%-ban nem valósulhat meg, hiszen a tömegmarketing csapból is folyó özöne óhatatlanul hatással van mindenkire, akit elér. Azonban nem mindig azt a hatást kelti, amit az adott cég, vagy személy vár.

Jómagam nem tartom magam mester makettezőnek, ennek ellenére általában elég határozott véleményem van a dolgokról, és ezt nem szoktam véka alá rejteni. Azonban senki sem tévedhetetlen, és bizony sokszor felül kell vizsgálnunk egy már kialakult álláspontot, mert változnak a dolgok, új infókat kapunk mi is, új tapasztalatokra teszünk szert. Írtunk már az AK-ról önmagában. Közöltünk interjú fordítást több felkapott makettezőről (Publikátorok), magáról Wilder-ről is, és nem is olyan régen megjelent pár vicces sor, ami az AK vs. AMMO esetet feszegette. A MIG prod. több termékét is megelégedéssel használtam, használom ma is. Ebből talán látszik, hogy nem vagyok ellene az agresszíven reklámozott dolgoknak, ha tényleg használhatóak. 

Ennek kapcsán Rick Lawler (akinek Mi-24-eséről már megjelent nálunk egy elemzés és régi barátja, elkötelezett üzlettársa MIG-nek már a MIG prod. óta) írása érdekes. Nem rég jelent meg egy BTR-80-asa (szerintem elég közepes színvonalon) az AMMO termékek prezentálása céljából. Az AMMO blogján egy elég szűkszavú és rövid tutorial található, de Rick saját blogján (Propaganda) hosszabb cikk is megjelent. Ebben találhatunk egy részt, ami a festékek minőségét illeti:

"The AK acrylic paints, however, have always (and continue) to suffer quality issues.  We were aware of the issues of clogging, splatter, poor mix…etc., during our time with AK. Miguel especially worked hard to rectify the issues – working with all involved to find a solution.  The problems, however, persisted without resolve."

Az AK akrilok mindig is (most is) minőségi problémáktól szenvednek. AK-s időnkből tudunk eltömődésről, köpködésről, silány keverésről, stb. Miguel különösen sokat dolgozott azon, hogy orvosolja a problémákat - mindenki bevonásával, hogy ráleljen a megoldásra. Ennek ellenére a problémák megoldás nélkül maradtak.

"The issues with the paints presented very real problems for modelers, and ourselves who used them in our work and demonstrations at seminars and club settings.  The paints were not reliable.  Our fear was that at a painting demo we would end in a cleaning session rather than a painting session.  I distinctly remember me and Iain talking about this and altering our seminar format at AMPS 2013 for this reason, electing to pre-paint our demonstration pieces in our rooms rather than show this step in front of the audience.  I hope that my comments are taken as intended; simply a description of our situation and our reality – nothing more."

A jelenségek nagyon is valóságos problémát okoztak a makettezőknek, és nekünk is, akik munkájuk vagy demonstrációk, előadások, klubozás közben használták őket. A festék nem volt megbízható. Attól féltünk, hogy egy bemutató végül (pisztoly) takarításba torkollik festés helyett. Tisztán emlékszem, amikor Ian (Hamilton) és én arról beszéltünk, hogy emiatt megváltoztatjuk az AMPS 2013-ra tervezett bemutatónk menetrendjét, és a bemutató darabok otthoni lefestése mellett döntöttünk, ahelyett, hogy ezt a nézők előtt tennénk meg. Remélem a megjegyzéseim az eredeti céljukat érik el, vázolják az akkori szituációt és valóságot, semmi több.

Nos, ez természetes is lenne egy új terméknél. Az lenne még természetes, hogy letesztelik, használható-e a termék, és aztán dobják piacra. Úgy tűnik ez elmaradt. Ne feledjük, mindeközben mi azt olvashattuk minden nap, hogy az AK festékek könnyen használhatóak, élethűek. stb. Ugyan ebben az írásában Rick így folytatja:

"This brings me back to the REALLY nice comment.  The AMMO acrylics are excellent."

Ezzel vissza is érkeztünk a VALÓBAN jó mondanivalóhoz. Az AMMO akrilok kiválóak.

Mindezek után talán nem csoda, ha kétkedünk egy kicsi. Csak egy kicsit…

Az AMMO termékekhez nem volt még szerencsém, de az AK egy-két weathering (nem a fent említett akrilok) termékét sikerült kipróbálnom. Nos, alapvetően úgy gondolom, megkönnyíthetik a makettező életét egy szintig. Sajnos a wash és a dust effect, amit próbáltam olyan minőségű volt, amivel nem tudtam elérni a kívánt (Humbrol enamel, vagy Rembrandt művészolaj) hatást. Szétesett, hol megült, hogy lejött a felületről, nehezen irányítható volt. 

Visszagondolva eddigi makettező pályafutásomra, volt olyan korszak, amikor egy ilyen termék sokat lendített volna a munkáim megjelenésén. Ezért úgy gondolom nem szabad elvetni ezeknek a termékeknek a használatát, de nem árt tisztába lenni vele, mire alkalmas egy adott wash, dust vagy streaking effect fantázianevű keverék.

Pontosan ezért ütötte meg a fülemet (vagyis a szememet) a Facebook-on olvasható 2 hirdetés:

Az egyik MIG Jimenez európai workshop-jait reklámozza. Ez önmagában nem túl érdekes,hacsak az nem, hogy Európa 6 legjobb makettező rendezvényeként vizionál egy szlovák falusi versenyt, két spanyol B kategóriást, és  a német heideni „kiállítást”. A listán talán Moson és a stockholmi C4, ami valóban elismert rendezvény. A lényeg, hogy szerepel a Moson Show is. Ezt is lehet tudni már egy ideje, és örülünk is neki nagyon!

Ám a hirdetés tetején egy másik félrevezető szöveg található. Paint master class by Mig Jimenez. Hát néhány dologban biztosak lehetünk. 

1: Mig Jimenez bizony master class. Ez teljesen egyértelmű. 

2: Az olvasott kritikák, barátok és ismerősök beszámolói alapján az AMMO termékek nagyon messze vannak a master class-tól. Számomra nagyjából ez is egyértelmű. 

Ebből pedig 2 dolog következik. 

MIG tart egy master class paint workshopot, de nem az AMMO termékekkel (erre kevés az esély),

vagy 

MIG tart egy alapszintű weatheringet bemutató workshopot, AMMO termékekkel (erre nagyobb az esély). 

Ez pedig újabb 2 dologra figyelmeztet minket:

1: Amit MIG mutatni fog, annál valószínűleg ezerszer jobbat tud otthon a műhelyében, és éppen ezért nem kell majd leszólni a bemutatóját, mivel ez egy termékbemutató lesz, nem továbbképzés. Ne várjunk tőle többet. 

2: Jó, ha tudjuk előre, hogy ha lépésről lépésre leutánozzuk a látottakat, a mi makettünk akkor sem lesz olyan szép, mint az igazi master class, mert azok nem így készülnek.

Egy másik plakát kapcsán eszembe jutott néhány gondolat a master classról. Mester makettezőnek nevezni valakit elég szubjektív dolog. Nem a magyarországi mesterlevelesekről beszélek. Hanem tényleg mester makettezőkről, akik világ szinten az élvonalat képviselik. 

Számomra a plakáton szereplő nevek között nincs ilyen (mondjuk, róluk a plakát sem állít ilyent). Számomra a mester makettezőt olyan emberek testesítik meg, mint Staff Snyers (Be), Volker Benbenek (D), Hugo Luyten (Be), Phil Stutcinskas (GB), Marijn van Gils (Be), Mario Eens (Be), Adam Wilder (USA), vagy MIG Jimenez (E). Nekem ez a mester szint, aminél nem láttam még magasabb szintűt. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ezek közül többen is ott lesznek idén Mosonmagyaróváron.