MasterClass

Ennek a blognak nem titkolt célja a mainstream médiától való független véleményalkotás, és véleménynyilvánítás. Nos, ez persze 100%-ban nem valósulhat meg, hiszen a tömegmarketing csapból is folyó özöne óhatatlanul hatással van mindenkire, akit elér. Azonban nem mindig azt a hatást kelti, amit az adott cég, vagy személy vár.

Jómagam nem tartom magam mester makettezőnek, ennek ellenére általában elég határozott véleményem van a dolgokról, és ezt nem szoktam véka alá rejteni. Azonban senki sem tévedhetetlen, és bizony sokszor felül kell vizsgálnunk egy már kialakult álláspontot, mert változnak a dolgok, új infókat kapunk mi is, új tapasztalatokra teszünk szert. Írtunk már az AK-ról önmagában. Közöltünk interjú fordítást több felkapott makettezőről (Publikátorok), magáról Wilder-ről is, és nem is olyan régen megjelent pár vicces sor, ami az AK vs. AMMO esetet feszegette. A MIG prod. több termékét is megelégedéssel használtam, használom ma is. Ebből talán látszik, hogy nem vagyok ellene az agresszíven reklámozott dolgoknak, ha tényleg használhatóak. 

Ennek kapcsán Rick Lawler (akinek Mi-24-eséről már megjelent nálunk egy elemzés és régi barátja, elkötelezett üzlettársa MIG-nek már a MIG prod. óta) írása érdekes. Nem rég jelent meg egy BTR-80-asa (szerintem elég közepes színvonalon) az AMMO termékek prezentálása céljából. Az AMMO blogján egy elég szűkszavú és rövid tutorial található, de Rick saját blogján (Propaganda) hosszabb cikk is megjelent. Ebben találhatunk egy részt, ami a festékek minőségét illeti:

"The AK acrylic paints, however, have always (and continue) to suffer quality issues.  We were aware of the issues of clogging, splatter, poor mix…etc., during our time with AK. Miguel especially worked hard to rectify the issues – working with all involved to find a solution.  The problems, however, persisted without resolve."

Az AK akrilok mindig is (most is) minőségi problémáktól szenvednek. AK-s időnkből tudunk eltömődésről, köpködésről, silány keverésről, stb. Miguel különösen sokat dolgozott azon, hogy orvosolja a problémákat - mindenki bevonásával, hogy ráleljen a megoldásra. Ennek ellenére a problémák megoldás nélkül maradtak.

"The issues with the paints presented very real problems for modelers, and ourselves who used them in our work and demonstrations at seminars and club settings.  The paints were not reliable.  Our fear was that at a painting demo we would end in a cleaning session rather than a painting session.  I distinctly remember me and Iain talking about this and altering our seminar format at AMPS 2013 for this reason, electing to pre-paint our demonstration pieces in our rooms rather than show this step in front of the audience.  I hope that my comments are taken as intended; simply a description of our situation and our reality – nothing more."

A jelenségek nagyon is valóságos problémát okoztak a makettezőknek, és nekünk is, akik munkájuk vagy demonstrációk, előadások, klubozás közben használták őket. A festék nem volt megbízható. Attól féltünk, hogy egy bemutató végül (pisztoly) takarításba torkollik festés helyett. Tisztán emlékszem, amikor Ian (Hamilton) és én arról beszéltünk, hogy emiatt megváltoztatjuk az AMPS 2013-ra tervezett bemutatónk menetrendjét, és a bemutató darabok otthoni lefestése mellett döntöttünk, ahelyett, hogy ezt a nézők előtt tennénk meg. Remélem a megjegyzéseim az eredeti céljukat érik el, vázolják az akkori szituációt és valóságot, semmi több.

Nos, ez természetes is lenne egy új terméknél. Az lenne még természetes, hogy letesztelik, használható-e a termék, és aztán dobják piacra. Úgy tűnik ez elmaradt. Ne feledjük, mindeközben mi azt olvashattuk minden nap, hogy az AK festékek könnyen használhatóak, élethűek. stb. Ugyan ebben az írásában Rick így folytatja:

"This brings me back to the REALLY nice comment.  The AMMO acrylics are excellent."

Ezzel vissza is érkeztünk a VALÓBAN jó mondanivalóhoz. Az AMMO akrilok kiválóak.

Mindezek után talán nem csoda, ha kétkedünk egy kicsi. Csak egy kicsit…

Az AMMO termékekhez nem volt még szerencsém, de az AK egy-két weathering (nem a fent említett akrilok) termékét sikerült kipróbálnom. Nos, alapvetően úgy gondolom, megkönnyíthetik a makettező életét egy szintig. Sajnos a wash és a dust effect, amit próbáltam olyan minőségű volt, amivel nem tudtam elérni a kívánt (Humbrol enamel, vagy Rembrandt művészolaj) hatást. Szétesett, hol megült, hogy lejött a felületről, nehezen irányítható volt. 

Visszagondolva eddigi makettező pályafutásomra, volt olyan korszak, amikor egy ilyen termék sokat lendített volna a munkáim megjelenésén. Ezért úgy gondolom nem szabad elvetni ezeknek a termékeknek a használatát, de nem árt tisztába lenni vele, mire alkalmas egy adott wash, dust vagy streaking effect fantázianevű keverék.

Pontosan ezért ütötte meg a fülemet (vagyis a szememet) a Facebook-on olvasható 2 hirdetés:

Az egyik MIG Jimenez európai workshop-jait reklámozza. Ez önmagában nem túl érdekes,hacsak az nem, hogy Európa 6 legjobb makettező rendezvényeként vizionál egy szlovák falusi versenyt, két spanyol B kategóriást, és  a német heideni „kiállítást”. A listán talán Moson és a stockholmi C4, ami valóban elismert rendezvény. A lényeg, hogy szerepel a Moson Show is. Ezt is lehet tudni már egy ideje, és örülünk is neki nagyon!

Ám a hirdetés tetején egy másik félrevezető szöveg található. Paint master class by Mig Jimenez. Hát néhány dologban biztosak lehetünk. 

1: Mig Jimenez bizony master class. Ez teljesen egyértelmű. 

2: Az olvasott kritikák, barátok és ismerősök beszámolói alapján az AMMO termékek nagyon messze vannak a master class-tól. Számomra nagyjából ez is egyértelmű. 

Ebből pedig 2 dolog következik. 

MIG tart egy master class paint workshopot, de nem az AMMO termékekkel (erre kevés az esély),

vagy 

MIG tart egy alapszintű weatheringet bemutató workshopot, AMMO termékekkel (erre nagyobb az esély). 

Ez pedig újabb 2 dologra figyelmeztet minket:

1: Amit MIG mutatni fog, annál valószínűleg ezerszer jobbat tud otthon a műhelyében, és éppen ezért nem kell majd leszólni a bemutatóját, mivel ez egy termékbemutató lesz, nem továbbképzés. Ne várjunk tőle többet. 

2: Jó, ha tudjuk előre, hogy ha lépésről lépésre leutánozzuk a látottakat, a mi makettünk akkor sem lesz olyan szép, mint az igazi master class, mert azok nem így készülnek.

Egy másik plakát kapcsán eszembe jutott néhány gondolat a master classról. Mester makettezőnek nevezni valakit elég szubjektív dolog. Nem a magyarországi mesterlevelesekről beszélek. Hanem tényleg mester makettezőkről, akik világ szinten az élvonalat képviselik. 

Számomra a plakáton szereplő nevek között nincs ilyen (mondjuk, róluk a plakát sem állít ilyent). Számomra a mester makettezőt olyan emberek testesítik meg, mint Staff Snyers (Be), Volker Benbenek (D), Hugo Luyten (Be), Phil Stutcinskas (GB), Marijn van Gils (Be), Mario Eens (Be), Adam Wilder (USA), vagy MIG Jimenez (E). Nekem ez a mester szint, aminél nem láttam még magasabb szintűt. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ezek közül többen is ott lesznek idén Mosonmagyaróváron. 

Propaganda?!

túl szép, hogy igaz legyen (?)

Minap lettem figyelmes Rick Lawler legújabb munkájára, egy 1/35-ös Mi-24-esre.  A szerző neve sokak számára ismerős lehet, a munkáiról készült fotók bejárják a virtuális makettező világ nagy részét, és a közösségi média megosztásoknak is gyakori témája.

Diego Quiano ismert blogján olvashatunk egy rövid bevezetőt, ahol kizárólag szuperlatívuszokban jellemzi a szerzőt és annak munkáit. Nézzük csak meg akkor, hogy mit is kapunk a Rust & Bones fantázianéven futó projekttől, aminek címe egy régi Guns 'n' Roses szám gyenge áthallása.

Első ránézésre egy egész jópofa munkának tűnik. Ismerős gép, ideális környezet, drámai kontrasztok, mintha csak egy ismerős PC játékból kapnánk a képeket. Nem igazán tudom eldönteni, vajon a téma, a kompozíció, esetleg a fotó beállítások, vagy a fotók utólagos szerkesztése váltotta ki bennem ezt az érzés, tudatosan a szerző célja volt, vagy csak így jött ki a lépés? A maketteket általában a realitással és egymással szoktuk összehasonlítani, de néha érdemes a PC grafikus kollégák munkáival is összehasonlítanunk. A számítógépes technológia oda fejlődött, hogy ma már sokkal realisztikusabb és részletesebb grafikákat látunk, mint amit makettben valaha meg tudnánk oldani. Ezt figyelembe véve talán nem a legelőnyösebb számítógépes grafikára hasonlító képeket közölni egy makettről.

makett 

2D grafika 

3D grafika 

Úgy gondolom ezt a munkát két szempontból érdemes vizsgálni:

A valósággal összehasonlítva

Nagy vonalakban az lehet mondani, realisztikus a makett. Nincsen nehéz dolgunk, a szerző mellékelte a referencia képeit is a blogján, és sokak számára a valóságban is ismerős lehet a szabad ég alatt tárolt múzeumi gépek jellege. Tömören fogalmazva: nagyon fakóak, mattak, a kosz megül a szegecssorokban, panelekben és nagyon sötét árnyalatúnak tűnik. Rozsda nemigen van rajtuk, csak pár szegecsből, korrodáló elemből folyik minimálisan. Az alján végig eső nyomokat találhatunk a legtöbb gépen. Szigorúbban vizsgálva, szerzőnknek sajnos nem mindent sikerült ebből megvalósítania. A befolyatásnál a matt, feketés, szürkés árnyalatok helyett a szokásos "barna makett massza" köszön vissza. Igazából mindenhol megjelenik ugyanaz a szemcsés, beazonosítatlan mocsok. Alul semmi esőnyom, a rozsda nyomok pedig ilyen kötelező körként megjelennek azért itt is, bár ez elég ritka jelenség az eredeti típuson. Úgy érzem valamennyire felületes interpretációja a valóságnak ez a munka, nem igazán látok komolyabb belemerülést a témába.

Egyéb makettekkel összehasonlítva

A bajok igazából itt kezdődnek. Mivel érdemes összehasonlítani ezt a makettet?  Vegyük úgy, mint egy harcjárműben otthonosan mozgó makettező első helikopteres próbálkozásai? A másik oldalon viszont itt van ez az irdatlanul hangos marketing maszlag, ha ezt veszem alapul, akkor ennek egy világszinten kiemelkedő munkának kellene lennie? Valóban az? Számomra nehezen hihető ez. Én egy olyan világban ismerkedtem meg a makettezéssel, ahol a hobbi legnagyobb értékei közé tartozott a precizitás, technikai tudás, valósághű megjelenítés, kontroll és látvány harmóniája. A makettek a versenyasztalon összehasonlíthatóak, amikor pedig a virtuális térben lévő szereplésről van szó, a szerzők igyekeznek olyan képeket prezentálni, amik hűen visszaadják a makett jellegét. Mennyit tud ezekből ez a projekt, vagy helyesebben, mennyit tud ezekből ez a projekt kimagasló módon? Nem sokat.

Remélem egy dolog mindenki számára nyilvánvaló, ezt a makettet a nézők 99 százaléka sosem fogja élőben látni, nem lesz alkalma róla véleményt alkotni. Mennyire adják vissza ezek a fotók a valós állapotokat? Sosem tudjuk meg!  Nincsenek részletfotók, nincsenek makro fotók, pedig ezek alapján lehet igazából felmérni egy makett részletességét. .

Nem igazán érzem azt, hogy a szerző nagyon odatette volna magát, és őszintén szólva, ez a minőség erre a méretarányra (1/35) kevésnek tűnik, valószínűleg a szerző maga is tisztában van ezzel, ezért nem erőltette a jobb/nagyobb fotókat.

Amit látok, elnagyoltnak tűnik, hiányzik a részletekre való odafigyelés, kontrolált hatások. Úgy érzem, a harcjárműben megszokott eljárások lettek átültetve egy helikopterre, minden mérlegelés nélkül. Ugyanaz a sablon, ugyanazok a színek, monoton foltok, identikus klisé. A weathering nagy pozitívuma viszont, hogy ezúttal a szokásos, mindent beborító pigment felhő kimaradt a repertoárból.

Az egész prezentációt megmenti a környezet, a madártávlatból készült képek. Kicsit rá is van húzva photoshoppal a kontrasztokra, de arra már nem vette senki a fáradságot, hogy a fotó háttéren maradt karcokat kijavítsa. Teljesen túlzónak és indokolatlannak találom az ilyen és ehhez hasonló vélemények hangoztatását ezzel a munkával kapcsolatban: "best weathered models I´ve  ever seen".  Ilyen gondolat felmerülési helyét leginkább egy beszűkülő világban tudom elképzelni, ahol az ember csak az interneten találkozik a tartalommal, az információ fő forrása a facebook fala, valamelyik weathering cég reklám feed-je, esetleg a magazin világ cikkei. A lejek szerint ez a világ elég sokunk napi realitásává vált ...

Mikor az ehhez hasonló prezentációkkal találkozom, menthetetlenül előjön egy gondolat, amelyben maga a makett csak egyfajta nem kívánt mellékterméke a cikkgyártási és a termék népszerűsítési folyamatának.

Ez a munka valószínűleg nem a helikopter/repülő makettezés határait hivatott tágítani. Lehet, hogy igazából csak egy kicsit elkésett termék reklám, amit nagy sietséggel be szeretett volna fejezni a szerző. A sors iróniája, hogy mire befejezte a munkát, a megrendelő cég felmondta vele a szerződést. Egy elkerülhetetlen párhuzam körvonalazódik televíziózásból jól ismert szappan opera jelenséggel, ahol a néző számára értékként megjelenő műsor a megrendelő és a TV számára igazából csak a reklám közti helyet kitöltő érdektelen tartalom, amit iparszerűen le kell gyártani.

Viszont érdemes azt is megnéznünk, hogy a többiek mit alkottak! Az idei év például gazdag volt a jobbnál jobb repülő makettekben, harcjárműves kollégák is alkottak a témában, lehet nem írta róluk senki hogy a legjobbak, de mégis, valahogy magasabb minőséget tudok hozzájuk társítani:

Fabio Marini munkája, látható volt Móváron is. Korántsem tökéletes, de látszik rajta, hogy némi figyelmet is szentelt a témára, nincsen rozsda, meg egyéb harcjárműves klisé, és a Mi-4-es gyakorlatilag csak egy dioráma elem:

Nem roncs, de egy nagyon jó munka, szintén harcjárműves makettező, kifinomultság, kontroll és esztétikum. Minden a helyén van, ez a srác (Hugo Luyten) tudja, mit csinál, elejétől a végéig.

Egy vérbeli repülős, Lorenzo Borgesa munkája, szinte valószínűtlenül tiszta, de mégis megvan a saját maga kis realitása és esztétikuma.