Motiváció
A 2024-es Mosonshow kiemelt kategóriája a normandiai hadszíntér volt, a partraszállás 80. évfordulója alkalmából. Mivel Normandia az egyik kedvenc témám, elkezdtem keresni a megfelelő alanyt. Idő közben felkerült a facebookra a kiemelt kategóriában megnyerhető díj, ami egy gyönyörű plakett volt. Ebbe azonnal beleszerettem. „Nekem kell egy ilyen!” felkiáltással vetettem bele magam a témába. Ekkor jelent meg a Tamiya M8 Howitzer Motor Carriage 1/48-ban, ami jó ideje a kedvenc méretarányom. Kézen fekvő volt egy ilyen kis ékszerrel nevezni az áhított plakettért.
Történelem
A makett beszerzésével egy időben érkezett a Hauler elsősorban belső terekre koncentráló feljavítója. A külsőre pár szerszám rögzítőt, és hasonló apróságot tartalmaz. Megvettem még a Normandiára annyira jellemző sövényvágót is. Mielőtt nekiálltam volna a makettnek, elkezdtem némi háttéranyag után kutatni. Szerencsére a Star Decals kiadott egy matrica szettet, amiben a Laxative (Hashajtó) becenevű jármű is szerepelt. Erről a normandiai hadjárat során 3 kép is készült, több időpontban. Így viszonylag jó képet kapunk a technika folyamatos leromlásáról és javításáról.
Első gondolatom nekem is az volt, hogy a Normandiában harcoló jármű nem lehet túl viharvert. Aztán utána olvasva kicsit rájöttem, hogy ezeket már hónapokkal a partraszállás előtt áthajózták Angliába ( a mi alakulatunkat '43 novemberében Olaszországból), és ott folyamatos volt a gyakorlatozás velük. Illetve azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a D-napot követően azért nem 2 nap alatt jutottak el a szövetségesek Párizsig. A Falaise-katlan aug 21-én zárult be, Párizsba aug 24-én vonult be a 2nd Armored és de Gaulle, az utolsó német alakulatok pedig aug. 30-án vonultak vissza a Szajna mögé. Így az Overlord hadművelet végül majdnem 3 teljes hónapig tartott. 3 hónap folyamatos harc, hiszen a németek minden megtettek, hogy megakadályozzák a szövetséges kitörést a hídfőből. Ez majdnem 2 hónapig sikerült is, és ha nincs a mindent elsöprő szövetséges légi fölény, talán teljesen másképp alakult volna ez a történet. De lényeg a lényeg, kis önjáró lövegünk már eleve használtan érkezett Normandiába, ahol aztán kapott a pofájára.
Érdekesség még, hogy a típusnak nem is itt, hanem a Hürtgeni-erdőben vették igazán nagy hasznát. Ugyanis 75mm-es lövege eleve magasan helyezkedett el, a toronyban, és borzasztóan magasra lehetett emelni (+40°). Ezért a meredek hegyoldalakban egyszerűen az úton megállva képesek voltak tűz alá venni az ellenséges állásokat, ezzel azonnali és közvetlen támogatást nyújtva a lassan, fától fáig felfelé nyomuló gyalogságnak.
Építés
Maga a makett a Tamiyától megszokott kiváló minőség és durva egyszerűsítések kombinációja. Szerencsére a fémből öntött teknőről már leszoktak, de valamilyen érthetetlen japán fétis miatt mégis mellékelnek egy maroknyi fém rudat, hogy a makett súlya is méretarányos legyen. Ezeket én nem használtam fel. Az illeszkedés parádésan pontos, de sok mindent kispóroltak a belső részekből. Ezért jól jött a Hauler készlete, ami a réz elemektől kezdve a gyanta lőszerekig sok mindent tartalmaz. Pár apróságot fotók alapján styrol lapból pótoltam, majd jöhetett a festés. A torony belül Olive Drab (Tamiya), ami alatta van, az mind fehér (Tamiya), kivéve a padlólemez azon részét, ahol a lőszereket tárolták. Megfújogattam az árnyékokat, ecsettel pár kopás Vallejo Cavary Brown és Black 1:1 keverékével. Befolyatás a kedvenc Van Dyck Brownnal, pár visszafogott lefolyás, és grafittal az éleket kezeltem, a csiszolódott kopások megjelenítésére. A fehér padló lemeznél választanom kellet, hogy a csúszásgátló mintát fehérre hagyom, és inkább a megült kosszal emelem ki, vagy sötétre koptatom, és körülötte hagyom meg a fehéret. A szívemhez az első verzió ált közelebb. Jött a toronyban a kopások festése a fent említett keverékkel, befolyatás szintén. Elég gyorsan lehetett haladni. A lőszereket is adja a Hauler, ezeket szépen ki lehetett festeni, látványos elemei a belsőnek. A bőr huzatos üléseket szintén Vallejo színekkel és ecsettel festettem. Ekkor döbbentem rá, hogy már kész a küzdőtér, de nem gondoskodtam a makett rögzítéséről. Ehhez egy csavart szoktam áthajtani a padló lemezen, amivel az alaphoz lehet fogatni a járművet. Egy zárt torony esetében, amit bármikor le tudok csavarni, ez később is ráér. Itt azonban nyitott az egész, a padlólemez pedig már be volt ragasztva. Így végül 2 csavarral oldottam meg, ami a váltó és a motor helyén helyezkedik el, ezekhez még hozzá fértem, és nem látszanak.
Festés
Minden készen állt a fő attrakcióhoz, a festéshez. A Tamiya OD-ja kicsit túl zöld, kicsit túl sárga volt az ízlésemnek. Ezért kívülre inkább a Vallejo OD-t vettem elő. Telibe fújva az egész járművet sokkal kellemesebb árnyalatot kaptam. Nem volt tervezett, de így sikerült egy kis változatosságot is beépíteni az időjárásnak jobban kitett külső és a megkíméltebb belső között. Jöhetett a moduláció. Itt szándékosan túlzásba estem, IDF Grey-el világosítva az OD-t. Ezzel tovább tompult a zöld beütés. Sok maszkolás, és vacakolás után egy elemeire bontott sakktáblát kaptam. Pont, ahogy terveztem.
Következett az legutálatosabb része a harcjármű makettezésnek, a fényes lakk. Szintén Vallejo. Aztán a rinocérosz bőr vastagságú Star Decals matricák. Több körben bőségesen kezeltem matrica lágyítóval, de sokat nem segített. Mind1, haladjunk, mert ezért nem fogják elhalasztani a móvári versenyt. Vallejo matt lakkal szépen lezártam. Pár filterrel tompítottam, össze dolgoztam a moduláció színeit. Kopások a belső térben alkalmazott technikával és színekkel készültek, Van Dyck Brown befolyatás következett, és most már egy tompább, de rácsos sakktábla volt a kezemben. Ideje volt visszahozni a kis bogarunkat az életbe. Jöhettek a lefolyások, rainmarks, hasonlók. Az odalára világosított OD színnel festettem vékony karcokat, amit a növényzeten való áthaladás okozott. Pár helyen a régi azonosítók helyét vissza festettem az alap OD színnel, mint ha javították volna. Fotók alapján, ez nem volt ritka. A fehér csillagokat is lekenték feketével. A matt feketét nagyon erősnek éreztem, ezért OD-val tompítottam rajta, így egészen jól bele illett a képbe. Óvatosan meghagytam a csillagok szélét fehérnek, hogy látni lehessen, mi is történt itt.
Az alvázon a sár az AMMO termékével készült, amibe apróra vágott műfüvet kevertem. Ezt utólag vághattam volna apróbbra is, tanulópénz. Meg volt a textúra, így elkezdhettem ezt is festeni. Először a világosabb, száradt részt fújtam meg, majd a sötétebb, nedvesebb részeket. Vallejo matt lakk következett, majd különböző enamelekkel (Humbrolt és AK termékeket is használtam) alakítottam ki a színezetet. Végül művészolajos befolyatás, hogy az árnyékok ebben a textúrában is meglegyenek. Sajnos a Vallejo matt lakk nem szereti az enamel+white spirit combot. Főleg a görgők futó felületén oldotta fel a lakkot. Ezzel megszenvedtem, mire elfogadható mértékben le tudtam tisztázni ezeket a részeket. A páncéltest oldalán a port ugyan azokkal a világos színekkel festettem, mint alul. Először ködöltem egy akril alapot, majd enamelekkel rainmarkokat és lefolyásokat készítettem. Ezekből kisebb mértékben a toronyra is jutott. A motorfedelet és úgy általában a harckocsi tetejét tisztábban hagytam, elöl a búvónyílások környéke azért kapott egy kevés port.
A pót lánctagokat a Lifecolor 3 színből álló rozsda szettjével festettem. Ez egy kicsit erős lett, ezért Vallejo akril feketével kapott több nagyon híg rétegben átmosást. Hasonlóképpen jártam el a lánctalpnál, de ott sötétbarna volt az alap. Majd a gumi betéteket festettem ki. Ezt követően grafittal a csiszolódást, aztán olajokkal és enamellel a port. A külső felületen az AMMO sárból is kapott. A szerszámok fa nyeleit ecsettel, Vallejoval festettem, ahogy a málhát is. A fém részek fekete alapszínt és 8B grafit ceruzás kezelést, majd enyhe akril chrome szárazecsetelést kaptak. Az M2-es géppuska szintén. Az antenna húzott szálból készült, de mai fejjel már megvenném az esztergált rész készletet hozzá.
Természetesen már minden készen volt, amikor Kovács Imre szólt, hogy elrontottam a csákány nyelét, azt is fémre festettem. Ezt még tudtam javítani. Aztán versenyen kaptam, hogy benéztem a pót lánctagokat, berozsdáztam a gumi részeket is. Ezzel már úgy voltam, hogy nem nyúlok hozzá, már másik projectben voltam, ezt tényleg benéztem, így marad.
Aki kíváncsi a festési folyamat részletesebb leírására, a 10 lépéses tankfestés cikkben ezt a járművet dolgoztam fel.
A végére azért volt happy end is, meglett a plakett!
