Lezsűriztük a Scale Balatont, 2026 - Harcjárművek

Nem mondhatjuk, hogy a nyár eseménytelenül, vagy írás nélkül telt volna, de a blog valahogy mégis a sor végén maradt. A hosszú és extrém forró szünet után újra jelentkezünk egy belső versenybeszámolóval.

A fiatal verseny a Scale Balaton - melynek a szerkezetét aktívan alakítottuk, alakítjuk - idén is némi kísérleteznek biztosított teret:

A harcjármű mezőnyök egyik súlypontja a Team72 kávé csoportja

Hobbi-Mester szétválasztás

Az idei év újdonsága mindenképp a kötetlen indulás lehetősége a mester és hobbi kategóriákban. Az ötletet egyrészt az ellenőrizhetetlen és betarthatatlan szabályok elhagyása, másrészt a mesterben egyre inkább feltorlódó mezőny lazításának lehetősége adta. A nevezésekből úgy tűnt, hogy mindenki megtalálta a makettjének a megfelelő kategóriát és nem igazán jelentett gondot a hobbiban indulás mellett dönteni, vagy kipróbálni a mestert.

Kovács Imre munkája a zsűriasztalról

 

Mester mezőnyök szigorúbb értékelése 

A nevezések kötetlenebb mivolta a mester mezőnyök szigorúbb értékelésével párosult. Az irányelveket, a szintek definícióit igyekeztünk a főbb kategóriákban írásba foglalni, a zsűri eligazításkor pedig a csapatok egy tömörített leírást kaptak az egyes szintek elvárt minőségi paramétereiről. 

Mester Kategória:

Arany: Tökéletes illúzió, profi munka, makulátlan építés, mély háttérkutatás, tiszta festés és irányított kontrasztok. Megfelelő alapon és táblával bemutatva. Példát mutat és megállja a helyét külföldön is.

Ezüst: Kiváló összhatás, amit csak pár kisebb technikai hiba zavar meg (apróbb geometriai pontatlanság, eldolgozatlan tömítés, kisebb egyenetlenség a koszolásban/matricán).

Bronz: Jó összhatás, de felületesebb háttérkutatás, látható építési és festési hiányosságok (pl. textúrák, maratások vagy 3D elemek nem megfelelő használata).

Commended: Motivációs díj a jó úton járóknak.

Mester harcjármű zsűri csapatunk három főből ált: Czeferner Balázs, Gálik Gábor, Varga Tibor
A mezőnyökben elhelyezett makettekkel, felhozatalával már a rendezvény megnyitásakor elkezdtünk ismerkedni.

1/72-es mester harcjármű

Ennél a kategóriánál kezdtünk mert úgy tűnt, itt lesz a legnehezebb dolgunk. Balázzsal gyorsan nekiláttunk a saroknak és hamarosan csatlakozott Gabi is - szokásosan egyenest a börzéről, egy "mindig jó vétel" Dragon dobozzal a kezében. A kategória súlypontját talán egy extravagáns kezdeményezés képezte, 5 darab KV-2-essel amit egy baráti (chat) csoport közös témájú alkotásait tartalmazta. Egy nagy alap, modulárisan elhelyezett, az egyéni makettek alá készült tömbökkel. A magas szintű prezentációhoz kis nyomtatott füzet is tartozott, ami egy kávézói itallaphoz hasonlóan bemutatta az egyes építéseket. 

A fehér KV

A mezőnyből és magából a prezentációból is úgy tűnt leginkább Szabó Bence fehér álcázófestéssel ellátott orosz monstruma emelkedett ki. Az alapos építést és a szépen megbontott sárvédőket finom festés követte. A megfelelő fehér-zöld arányok, precíz olajozás és az elegendő réteg egy nagyon mély és hihető felületi hatást hozott. Maga a makett háttere úgy gondoltuk egy Nightshift videó lehetett, ami nem túl eredeti, de a megvalósítás világszínvonalú. Itt mindenki az arany mellett szavazott. Úgy tűnt hasonló kivitelezési szintű,  illetve más olyan munka, ami kimerítené az arany szint leírását, nincs az asztalon. Ezért jött a többi helyezett megállapítása.

 

TOS-1 Buratino

Lajgut Márk T-90/KV-2 és T-62-es triója közül mindannyiunknak a T-62-es jött be. A T-90-nél a festés elég furcsa modulációs kakofóniába torkollott a KV-2-es pedig mintha a Verlinden korszak erős panelezésekre épülő hatásait vonultatta volna fel magas szinten. A kettő közé ékelődött Vass László a TOS rendszerrel. A piros KV-2-es is az övé volt, de a kettő munka közül a TOS-t gondoltuk magasabb szintűnek. A két téli alkotást összevetve a TOS-on az olajozás finomsága némileg elmaradt az aranyérmes KV-2-től, ezért úgy gondoltuk az Ezüst szint lesz megfelelő.

T-62

Én még a T-62-est is inkább ide gondoltam, de a közös szavazás ezt Bronzra helyezte el. Itt leginkább a két rétegből felállított, világos-sötét, sablonszerű, mindenhol egyformán jelen lévő kopások, a relatíve kidolgozatlan, túl tiszta lánctalpak és határozatlan festés a kábeleken a Bronz felé tolta az értékelést. Erre a szintre esélyes volt még a Takács Gergő halacskás zöld KV-2-ese, Sante Candia Panzer I-ese, Radó Gábor 100-as Tigrise és Halmos László modern amerikai duója is. A KV-2-nél az egész koncepció nagyon egyszerű mivolta és a porozás határozatlansága inkább a commended felé tolta az értékelést. 

 

Tiger

A mezőnyben lévő mindkét Tigrisnél ami elsőnek szembetűnt az a hibás lánc összetétel az első futógörgő alatt. A kevesebb, de tisztább utómunkát felvonultató jármű mellett szólt az ajánlás. A Panzer I-es nagyon szép befuttatását némileg a porozás egyszerűsége lejjebb húzta és úgy tűnt az egyik lámpatest le is volt törve a járműről. 

 

HEMTT és MaxxPro

 

A modern amerikai darus kompozíciónál a hidraulikus rendszer kevésbé meggyőző rudai, a terhelés alatt sem feszülő kábelek és a relatíve egyszerű festés inkább a commended felé tolta az értékelést. 

 

Magyar Leopárd

Takács Gergő Leopárd duójánál az egyen porozás inkább az alap festést ellen dolgozott. A KV egyértelműen jobban sikerült. Czegle Zsolt kis Stug vignettájánál a hó illetve a festés tisztasága elmaradt a mezőny átlagától. A KV szériából Árok Ajtony Warhammer ihletésű alkotása sci-fi kategóriába volt nevezve, de úgy gondoltuk itt az alkotók együtt akarták prezentálni a munkát, illetve az egyik csak kiállítva volt. Ezeket később szervezői különdíjjal jutalmazták.

1/35-ös, 1/48-as  mester harcjármű

Ezután megérkeztünk a mester kategóriába.  Tüzetesen átvizsgáltuk a kategória összes munkáját, de a felületi kivitelezés relatíve puritán mivolta, illetve a technikai megvalósítás hiányosságai elég gyorsan felezték a díjazásra szóba jövő makettek számát. Sante Candia kiváló, 5-darabos 1/35-ös gyűjteménye jelentette a súlypontot.  A másik befutónak, talán kicsit kevésbé látványos színvilágot felvonultató Marder 1-es tűnt Bojan Petkovicstól. Az 1/48 méretarány csúcsát jelen esetben pedig Pénzes Tamás Párduca képviselte. 

 

Marder 1

A Marder I makett háttere kissé homályos, de el tudtuk képzelni egy elhagyott Jugoszláv példányként. Pár kis logikátlanságot leszámítva - mint a rozsdásodó cső tisztasága a tartó rögzítése vonalán - egy végletekig kifinomult, apró részletekkel teli építést és festést láttunk magunk előtt. Kimerítette a mester arany szint elvárásait.

 

Beute Berge T-60(r

Az 5 makett közül  amit Sante Candia indított, a zsákmány Berge T-60(r) mutatta legnagyobb kifinomultságot, legkevesebb zavaró elemet, ezért a mezőny kiemelkedő darabjának értékeltük. A többi munka esetében  a pigmentezés kivitelezése, a málhák elrendezése és festése inkább zavaróan hatott. Nehezen, de itt ezüst mellett szavaztunk, maga munka minőségben talán nem sokban maradt el a  Marder szintjéhez képest.

 

1/48 Panther G

 

 A mezőnyből még kiemelkedett az 1/48-as Párduc. A Zimmerites példány, legénységgel együtt rengeteg extra munkát és megoldást vonultatott fel. Egyetlen dolog talán, ami ellen szólt, az a túlzott száraz ecsetelésre helyezett hangsúly, ami kissé agresszíven rajzolta ki a jármű kontúrjait. Itt több, sötét kopást tudtunk volna elképzelni az éleken. De a bronz érmet abszolút megérdemelte.

 

Steyr + Jaboschreck

 

A sor végén Vrbovszki Áron Steyr konverzióját láttuk commendedre alkalmasnak. A makett leginkább a 2010-es évek legjavát hozza, jó ötlet, visszafogott felületi kivitelezéssel. Érdekes volt összehasonlítani a ponyva részeket pár nagyon kontrasztos társával, ahol a klasszikus megoldás igazából jobbnak is tűnt. 

   

Bradley MGS

 

Az MGS rendszerek elég sok fejtörést okoztak, mindkettő komplex, bonyolult építés, de a festés terén nem igazán rugaszkodtak el az alapoktól, a Bradley-t találtuk látványosabbnak, viszont egy teljesen fiktív járműről volt szó ezért egy hosszabb tanakodás után úgy döntöttünk, mester kategóriáról lévén szó, lemarad a díjról.

Kiemelt sivatagi kategória

Az utolsó ív, amit ki kellett töltenünk a külön-kategória harcjármű listája volt. Itt a legnagyobb meglepetésre rengeteg nevezés gyűlt össze, ezért a szervezés úgy döntött az összes különdíj kiosztásra kerül. A zsűrizése kissé eltér a többitől, mivel egyaránt mester és hobbi szintű makettek is akadnak benne. A kategória képzeletbeli csúcsát mindenképpen Kovács Imre afrikai diorámája jelentette. 

Kovács Imre meggyőző alkotása

 
Pár más munkát eltekintve igazából szakadékok voltak a kivitelezési minőség tekintetében, de szervezői utasításra az eredetileg elkülönített 10 harcjármű díj mellett a nagyon hasonló kivitelezésű, eredetileg a repülő szekciónak tervezett díjak egy részét is kiosztottuk, mivel a repülős ágban nem sok mindenkit szólított meg a téma.

A különkategóriából kiemelkedő 1/72-es dioráma

Maga a téma a harcjárműves oldalon képes volt nagyon sok nevezőt mozgósítani, viszont a zsűrizés motiváló jellege talán már túl nagy kontrasztot képezett a többi kategóriával. Itt a szervezés részéről erős a gondolkodás hogy igazából mi is legyen a sorsa, szerkezete a a kiemelt kategóriának a jövőben. Első körben valószínű az összevonása egy kategóriába, ahol inkább a harcjármű köré épülő témák lesznek a dominánsak, de helyet kapnak más munkák is. Szép volt látni a sok tematikus munkát, jó lenne a jövőben is összehozni ilyen megmozdulásokat, reakciókat a nevezők részéről. A verseny többi kategóriájára kicsit hasonlító értékelés megfontolandó.

Végszó

Az eredmények és a verseny után kialakult csapatok közti eszmecserék alapján úgy tűnik szervezetten sikerült a végrehajtani a rendezés elképzeléseit. Azt, hogy milyen közönség sikere lesz, az idő majd megmutatja. Nektek hogy tetszett a rendezvény? A zsűrizés? Milyen pozitív vagy negatív pontjai voltak a hétvégének?

Foto:
Facebook
Schaller Péter
Szabó Ákos

 

A hetedik napon - IDF Centurion vignetta

A Vespid néhány éve megjelent 1/72-es harcjármű készletei hamar felkeltették a figyelmet kiváló minőségükkel, részletgazdagságukkal és építhetőségükkel. Egy ideje szemeztem már a gyártó kittjeivel, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy belevágjak bármelyikbe is. A Tigris I-ből a Border jobb választásnak tűnt az én projectemhez, a Panthert ugyan megvettem, de még várok a szikrára egy igazán jó témát illetően. Végül a 2024-es mosonmagyaróvári impulzus vásárlásként beszereztem a Centurion készletüket. Az ausztrál változat vietnami bevetése is nagyon hívogató téma, de én igazából egy sivatagi változatot szerettem volna építeni. Maradt hát a brit Mk 5 verzió. Jó hír, hogy a delux edition-höz kapunk fém lövegcsövet, némi rezet és 3D blendét. A makett mellé a terebélyes börzén sikerült találnom egy izraeli matrica ívet is, a Star Decals-tól. Indulhatott a móka.

Történelem

Az 1956-os szuezi válságot követően sem nyugodtak a kedélyek a közel keleten. Folyamatosak voltak a határmenti összecsapások, elsősorban Izrael és Szíria között. A folyamat természetesen újabb háborúba torkollott. Egyiptom kezdeményezésére összeállt a dream team, Jordánia, Szíria és Irak csatlakozásával. Szép nagy haderőt verbuváltak össze, hogy a zsidó államot egyszer és mindenkorra a tengerbe tolják, felszabadítva ezzel Palesztinát. A másik oldalon nyilván a fennmaradásukért való küzdelemre készült az izraeli politikai és katonai vezetés egyaránt. Ma már katonai akadémiákon tanítják azokat a neveket, akik ekkor páncélos hadosztályokat vezettek a dávid csillagos lobogó alatt. Nem véletlenül. A legjobb védekezés a támadás alapon Izrael megelőző csapást mért a szomszédos országok légierejére. Veszteség 75% egy nap alatt. Ez volt hétfőn. Aztán indult a buli a földön is. Jordánia szerdán, Egyiptom csütörtökön, míg Szíria szombaton kért tűzszünetet.

"A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett"

A teremtés könyve

Az elképzelt kis vignetta címe tehát adja magát, a hetedik napon, akár csak a teremtő, a Centurion és legénysége is megpihent, valahol a Golán-fensíkon.

A készlet

A Vespid makettjéről nem sokat lehet írni. Könnyen építhető, szépen illeszkedik, logikus a bontása, nem nagyon kellett tömítőköz nyúlni. A műanyag kellemes állagú, nem túl rideg, nem túl lágy, jól faragható és csiszolható. Az egész készleten látszik a kínai makett gyártás elmúlt 10 évének ugrásszerű fejlődése. A részletek élesek, arányosak. A 3D nyomtatott lövegblende beépítése azért kicsit több munkát igényel. Vagy nagyon óvatosan csiszoljuk le az öntőcsonkot (nem supportolva van) és sokszor próbálgatjuk. Vagy bátrabbak leszünk, cserébe utána tömíthetünk. A rezek kb. elegendőek is. Kicsit rideg, érdemes kilágyítani láng felett (felmelegíted egy mécses felett, majd hagyod kihűlni). A fém lövegcső a hőköpeny nélkül jeleníti meg a 105mm-es L7-es löveget. A hőköpenyt a fröccsöntött alkatrészről lefaragva lehetne felműteni a fém csőre. Azonban a fröccsöntött cső is olyan szép, hogy végül úgy döntöttem, nem használom fel a fémet. Egyébként Izrael ebben az időszakban igencsak híján volt a páncélosoknak, ezért több forrásból is igyekeztek minél több modern, ütőképes harckocsit beszerezni. Ez igaz volt a Centurionokra is, több változat is rendszerben volt a hatnapos háború idejében. Ezeket aztán később egységesen továbbfejlesztették a Shot Kal verzióra, amerikai motorral, löveggel és irányzó rendszerekkel. A Yom Kippur háborúban már ezek kerültek bevetésre.

A készlet számomra 2 gyenge pontot produkált. Az egyik az acél szálból sodort vontatókötél. Annyira rideg, hogy képtelenség hajlítani. Megéri beruházni egy réz verzióra (Heureka), vagy készíteni réz szálból. A másik a futómű/lánctalp beállítás. Nagyon szenvedős a meghajtó és a feszítő görgőt a helyére illeszteni. A lánctalpat ráadásul csak ezeken tudjuk formára ragasztani, és mivel nincsenek pontosan síkban a futógörgőkkel (amik meg annyira lazák, hogy lötyögnek, szárazpróba szinte lehetetlen) a lánctalp nem lesz egyenes. Ez egy nagyon szenvedős része a készletnek.

Még az építés elején el kellett döntenem, hogy nyitva készítem-e el a kibúvó nyílásokat. A készlet erre lehetőséget ad, és a belső felületük is nagyon szépen ki van dolgozva, periszkópokkal együtt. A White Stork izraeli tank személyzete jó választásnak tűnt. Bár a Yom Kippur háborúba datálja őket a gyártó, az egyenruha nem nagyon változott, így nem okozott gondot a felhasználásuk. A vezető figura elhelyezése azért millimétereken múlott, látszik, hogy azt nem ide szánták.

Festés

A festés nem túl bonyolult, mégis kihívás. Az izraeli hadsereg már akkor is mesterien tudott a környezetbe beolvadó színeket keverni. A Vallejo kínálatában kapható IDF Grey tökéletes választásnak bizonyult. Hozza a korra jellemző, még sárgásabb árnyalatot. A modulálást nagyon finomat végeztem , csak kevés Buffal világosítva az alapszínt. Kapott szürke, és narancs filtereket. A befolyatás a szokásos Van Dyck Brown. Kopásokat az alapszín világosított árnyalatával és a jól bevált Cavalry Brown+Black 1-1 keverékével festettem. A por alapját fújtam, ide Humbrol Enamelt és különböző AK Enamel alapú termékeket használtam. Itt nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelő színeket, amik már láthatóak az alapszínen, de mégsem ütnek el annyira, hogy idegen hatást keltsenek. Végül lefolyások, és apróságok. A búvónyílások belseje az eredeti brit zöld színt kapta, kicsit megtörve a monoton homok színű felületet. A kipufogóból nem sok látszik, de a Lifecolor rozsda szettjével festettem (3 szín, tökéletes kombinációban). A figurákat szintén a Vallejo színeivel festettem. Valamilyen zölddel, ami a legjobban hasonlított a korabeli izraeli egyenruhákra.

Alap

A vignettának mindenképpen valamilyen emelkedő környezetet szerettem volna, ami hátteret ad a páncélos számára. A figurák beállítása adott volt, ezen nem terveztem változtatni. Úgy helyeztem el a harckocsit, hogy nagyjából a szemlélőre nézzenek a figurák. Az úttal nem teljesen párhuzamosan leparkolt Cent nagyjából meghatározta a körülötte lévő táj elhelyezésének korlátait. Egy korabeli kép egy Palesztin faluból adta az inspirációt a kőfal kialakításához. 

Ehhez XPS lapot használtam. Először dolgoztam ezzel az anyaggal, és el is követtem az összes hibát, amit lehet. A kövek mintázatát fogpiszkálóval alakítottam mi, ahol kellett kicsit szikével rásegítve. Mivel a szivacsos anyag beszív minden nedvességet, nyersen festeni lehetetlennek bizonyult. Gondoltam egy kis Gunze Surfacer-rel megalapozhatom a felületet. Csak azt hagytam ki a számításból, hogy ennek a hígítója marja a habot. Így szép porózus felületet kaptam. Na nem baj, majd átecsetelem egy kis Leveling Thinnerrel hígított Tamiya Puttyval. Ezzel sikerül még tovább rontani a dolgon. Végül újra faragtam az egészet. Egy szürke alap után a köveket különböző színűre festettem. Majd visszaködöltem szürkével. Bemosás, kevés szárazecsetelés következett. A talajt az AK Dry Mud terméke adta. Ezzel nagyon jól lehet dolgozni, de mindenképpen hagyjuk ki a lánctalp helyét, mert száradás közben összehúzódik az anyag. Hiába nyomjuk bele a félig száradt, már gyurma szerű felületbe a lánctalpakat, a végére annyit változik a térfogata, hogy nem fog bele illeszkedni a harckocsi. Újabb tanulópénz, végül kivágtam a lánctalpak helyét, és festés után újra öntöttem ezt a részt. A növényzet a szőnyeg formában kapható szintetikus „gaz”. Volt itthon tavaszi virágos verzió, ezt használtam. Az egészet sötétbarnára fújtam. Majd elkezdtem egyre világosabb árnyalatokkal rádolgozni, meghagyva az árnyékos részeket. 

A fa drótból készült, 3 réteg 2 komponensű puttyval kialakítva a felületét. Az ágak végére száradt útszéli „gaz”-ból nyert ágacskákat ragasztottam. Festése szintén Vallejo árnyalatokkal történt. Végül a kőfal kiugró részeire is kentem a Dry Mud cuccból, és kapott egy kis növényzetet is.

Hiányzott még valami, ami életet lehet az egészbe. Gondolkodtam, hogy az emberi jelenét nyomait, egy hintát egy faágra, kerítést, vagy hasonlót építsek-e? Vagy a háború nyomait, letaposott hordóval, lőszeres rakaszokkal? Végül szintén a White Stork birkás készlete adta a lökést. Ha már az egész jelenet a hetedik napi pihenőre lett felépítve, illett a képbe, a háborúról mit sem tudó békésen legelésző birkák kíváncsi látogatása a hozzájuk képest óriási harci gép körül. Festésük nem meglepő módon Vallejo színekkel történt.

Az ovális alapra egy nagyon vékony kis táblácska fért csak fel. Ennek ráhajlítása azonban biztosan nem lett volna szép, így maradtam a korábbi munkáimnál már sokat alkalmazott papír alapú feliratnál.

Összegzés

Élveztem a Vespid készletével dolgozni. Igazán remek kis makett. leszámítva a lánctalp felhelyezés körüli mizériát. A Star Decals matricai sajnos nem lettek vékonyabban. Több réteg lakk kellett, hogy a lépcsőket nagyjából ki tudjam egyenlíteni. Ha lehet, a jövőben elkerülöm a gyártó termékeit. A környezet kialakítása során sokat tanultam. Ma már biztosan másképp állnék neki. Ennek ellenére a vitrin érdekes színfoltja lett ez a kis vignetta.

Móvár váró 2026

Ez most nem olyan

Írhatnánk itt (és valószínűleg sokan ezért is kattintottak) a parciális káoszról, a szervezés kihívásairól, a zsűri tagjairól, az eredmények véletlenszerűségéről és még ezer dologról, de nem tesszük. Aki erre kíváncsi, elolvashatja a 2025-ös véleménycikket.

Most valami teljesen másról lesz szó. Arról szeretnénk írni, hogyan tudtok minket támogatni úgy, hogy a közben Ti kaptok ajándékot. Nem, nem megyünk Patreonra, nem kérjük egy kávé árát sem.

Valami teljesen másról van szó

Néhányan tudjátok rólam, hogy a makettezés mellet hobbi szinten foglalkozom grafikai tervezéssel, rajzolással. Kiválogattam nektek a 2025-ös termésből 3 olyan tervet, amiből RebelJediBlog matricát készítettünk. Szigorúan limitált, 50 darabos, sorszámozott szériáról van szó. Nem lesz utánnyomás.

Hogyan tudtok segíteni?

A blog egy ingyenes platformon működik, a saját időnket pedig szívesen áldozzuk az írására, hiszen ez nekünk is egyfajta mentális rekreáció, tisztulás. Ezért nem kérünk pénzt. Azonban nagyon sokat jelentene nekünk, ha Ti, olvasók felragasztanátok (persze csak ha tetszik) a matricáinkat a makettes dobozaitokra, ládáitokra. Ha a verseny asztalok alatt hagyott ládákról pár plusz emberhez eljut a blog híre, mi már nagyon boldogok leszünk.

Hogyan juthattok hozzá?

Nos, itt jön a dolog izgi része. A limitált sorozat példányait egy kincskereső játék során kaparinthatjátok meg. Legtöbbünk életében közös pont a tavaszi mosonmagyaróvári verseny. Ezért a terveink szerint elrejtünk a verseny környékén néhány matrica csomagot (nem mind az 50-et). Olyan helyre fogjuk rakni, hogy senkit ne zavarjon, ne lehessen messziről észrevenni, egy kicsit keresni kelljen de ne legyen lehetetlen küldetés megtalálni. A blog facebook profilján a szombati nap folyamán story/post formájában minden elrejtett csomagról közzé teszünk majd egy képet, ami alapján be lehet azonosítani a pontos helyét. Kell egy kis helyismeret, logika, és talán szerencse is. Ha megtalálsz egy csomagot, és postolsz vele egy selfit, megköszönjük, ha betageled a RebelJediBlogot!

Ráadásként

Néhány csomagokban elrejtünk egy RebelJediBlog különdj kártyát is. A kártyát szabadon elhelyezhetitek a verseny asztalon bármelyik makett mellé, amit szerintetek mi is érdemesnek ítélnék az elismerésre. Az általatok kiválasztott makettekről szeretnénk egy kis válogatást készíteni, így ezekről kérjük mindenképpen küldjetek képet akár a facebookon, akár itt üzenetben. Ha postoljátok, akkor tageljétek be a RebelJediBlog profilt!

Ha nem szeretnétek részt venni a kincskeresésben, vagy már elhappolták előletek a csomagot, még mindig van lehetőség matricához jutni. A Four Stars Miniatures standjánál (a főbejáratnál lévő lépcső tetején szembe) kérhettek matrica csomagot.

Harcjármű dioráma alapok (1/35 Matilda)

Hosszú távú céljaim közül leginkább a diorámák építése volt az ami mindig ott lebegett előttem, motivált, foglalkoztatott. A kompozíciók egyik fontos elemét a figurák alkotják, ezért pár éve intenzívebben kezdtem foglalkozni a témakörrel, először is főleg figurafestés terén igyekeztem fejleszteni magamat. Egy bizonyos gyakorlat után a legtöbb makettezőnek rengeteg lehetőséget kínál a megszerzett rutin és mondhatni egy új világot nyitnak ki az apró festett karakterek.

Indulás:

Magát a harcjárművet valamikor 2020 tavaszán kezdtem el építeni, a Covid-19 őrület elején, mikor - utólag már kissé értelmetlennek tűnő - távolságot kellett tartanom a családtagjaim egy részétől. Az őrület tombolt, lezárások, karantén - ezért praktikusabb volt egy időre visszatérnem a szülői házba, közelebb a munkahelyemhez. A hosszú esték kitöltésére egy alap szintű makettező dobozt, és pár egyszerű kittet vittem magammal, Tamiya Matildája volt az egyik. Internetről nyomtatott képekkel, némi szakirodalommal ellátva építettem festésre alkalmas állapotba pár hét alatt.

 

 

Az ölet:

Maga a megépített jármű egy jó ideig egy dobozban pihent, de dönteni kellett a sorsáról, Egyszerű mivolta végett inkább dioráma kontextusában tudtam volna elképzelni, amihez a korabeli nyomtatott referencia képek már megadták az alapot. Egy szovjet csillagos, porban vonuló jármű adta az inspirációt.

 

tanks-encyclopedia.com/Osprey publishing

 

A kontextus megalkotásában és megértésében az Osprey: Smolensk 1943-as füzete segített. Maguk a kiadványok inkább a rövid hadműveleti vagy egyéb bevezető kategóriába sorolhatóak, de általában elég jól szerkesztettek, és jobb esetben pontosak is. Nagy előnyük a hadműveletekben bevettet egységek listázása és a sokszor gyönyörű illusztrációk.

A jármű:

A járművet az  5. gépesített hadtest páncélosaként tudtam elképzeli, a szmolenszki harcok utolsó fázisában, melyben a vörös hadsereg újra visszatért a fehérorosz területre, amit persze csak 44 nyarát sikerül teljesen visszafoglalni. Maga a hadtest története elég drámai, sok esetben a teljes megsemmisülés fenyegeti és többször újraszervezik. Később megjelenik a magyarországi harcokban is, 9. gárda-gépesítetthadtestként. A jármű nagy része a dobozban  talált alkatrészekből épült, pár szerszám rögzítő csatt és némi házi feljavítást igyekeztem beépíteni a képek alapján. Sok múzeumi illetve korabeli kép meghozta a kedvem a festéshez is. 

Érdekes, ritkán fényképezett részletek

Festés

Az zöld járműveknél általában az árnyalat sokszínűsége és mélysége az ami megfog egy maketten és jelen esetben is ezen szerettem volna dolgozni. A legtöbb lend-lease jármű a gyártó országban kapta meg az alap réteget, sok esetben így is fejezte be a pályafutását. A színeket a nagyon szép árnyalatokkal dolgozó Lifecolor Olive Drab és Soviet WWII Army szettjéből állítottam össze. A festés némi finom moduláció után Lifecolor festékekből és pigmentekből kevert por rétegek követték. Az utolsó fázisokban olaj festékekkel finomítottam a hatást és mélyítettem a színeket.

 

A málha

A járművet igyekeztem a képeken látható felszerelési tárgyakkal ellátni. A fa rönk egy régi, dobozban száradó növény szárból lett kialakítva, aztán lefestve. A felszerelési tárgyakat pótlánctalpakkal, német kannákkal, szovjet gyalogsági fegyver és töltény dobozokkal, illetve egy német 200 literes hordóval egészítettem ki.

Az épület

A Black Army Modells kiváló terméke már egy ideje porosodott a polcon, és mindig is szerettem volna egy ilyen jellemzően orosz, díszes ablakokkal ellátott, és az adott hadművelet környékén is jellemző kis házikót készíteni. Péter Gráczol dizájnja újra kapható kereskedelmi forgalomban is, most már mint nyomtatott termék.

Magát a házat képek alapján leginkább zöld festéssel gondoltam kivitelezni, ez viszont az első körben problémát okozott, mivel a tankhoz túl hasonló lett az árnyalata. Felmerült a más színkombináció, de egyszerűen túlságosan tetszett a zöld-kék megoldás, ezért a ház világosítása mellett döntöttem. Némi átfestés után elegendő kontrasztot mutatott az épület. A fa részeket akril alap után white spirittel felhígított sötétbarna olajfestékben úsztattam el szó szerint. Erre száradás előtt hordtam fel további Lifecolor akril rétegeket ecsettel, ami a festék összeugrását eredményezi, ezzel imitálva fára jellemző festék lepattogzódását. A kész felületet további akril és olaj rétegekkel kezeltem. A fém részekre jellemző hatásokat sós technikával értem el, a rozsdát szintén Lifecolor akrill szettekkel festettem. Fújva, majd ecsettel. Olajokkal befejezve. A kék betéteket főleg hajlakkos technikára alapoztam. A ház üvegfelületei a korra jellemző "X" ragasztásokat kapta. A hátsó részt sztirol lapokkal fedtem el és az alappal egy síkba helyeztem.

 A figurák

Számomra a projekt egyik fókuszpontját a figurák megfelelő megjelenítés jelentette a már begyakorolt festéstechnikai megoldások alkalmazásával. A jármű saját személyzetéből egy figurát használtam, a másik pedig szintén a Tamiya, új 3D technológiával készült KV-1es dobozából lett kölcsönözve. A helyi lakost a Masterbox egyik készletéből alakítottam át. Ez igazából leginkább az egyik kar felemelése volt. Első körben csak a karját állítottam más pózba, de azonnal nyilvánvaló volt hogy anatómiailag a póz nem megfelelő mivel a válla nem emelkedett. Jött a fűrész, némi Magic Sculpt tömítője és referencia alapján átdolgoztam a váll és hát részeit.

 

 A jelenet:

A jelenet kialakításával igazából már az festés előtt kezdtem el foglalkozni. A ház gyárilag egy bizonyos szögű vágást engedélyez és magassága megfelelő méretű hátterek biztosít az jelenetnek. Első körben az alap méretének a meghatározásával foglalkoztam. Egy szabályos méretű négyzet, amit kicsit eltolva átlóz a jármű, elegendő szabad térrel egy figurának a tank mellett és minimális környezetnek. A figurákkal és a torony forgatásával kísérleteztem, míg végül eljutottam egy vizuálisan elfogadható megoldásig, egyszerű, lépcsőzetes kialakítással ami a figurákat és az egyes elemek illeti. Egy helyi asszony mutatja a visszavonuló németek útvonalát az éppen beérkezett szovjet harckocsi személyzetének. A jármű telepítése és összehangolása következett, itt igyekeztem a képeken látható sár és por lerakódást megjeleníteni, visszagondolva maga a lánc talán kicsit fényesebb is lehetett volna a kapaszkodó körmök felületein, bár a német típusú láncokra jellemző intenzív csillogás talán itt nem volt annyira domináló a valóságban sem.

A sár, por hatásokat igyekeztem képekről mintázni

Egy működő jármű lánctalpa az Alamy archívumából

 

Az alap:

Az otthon raktáron lévő gyári szabvány megoldások valahogy nem adták ki a jelenet méretét,, és úgy gondoltam ideje kipróbálni egy teljesen saját készítésű alapot, ezért az egészet igyekeztem saját munkával megoldani.

A központi vázat 4-5mm-es balza fából készítettem, ezt burkoltam hajó modellezésben használ lemezekkel. A natúr barnás vöröses felület kapott pár réteg selyemfényű lakkot és egy maratott táblát. A belső részt XPS lábazati szigetelésből alakítottam ki, mely könnyű, de nagy stabilitást biztosít a fa részeknek és jó alapot a diorámának.  

Amit talán máshogy csinálnék ma már az az alap nagyobb dinamikája, például az út nyomaival kiegészítve az oldalaiban, vagy nagyobb szintkülönbségek megjelenítése. Az alsó peremnek használt fa pedig túl puhának bizonyult, ezt valami más anyaggal pótolnám. 

Reflexió:

A dioráma elég komplex műfaj. Több ág technikai és koncepciós megoldásai ötvözését igényli. A kész projekt némi elégedettséggel töltött el, de egyúttal nagyon is éreztetem hogy miben kell még fejlődnöm. Aki úgy érzi hívogatja ez az ág, annak mindenképp ajánlom hogy próbálja ki, lehet nehezek az első lépések az eredmény pedig nem lesz tökéletes, de ennek ellenére megéri.

Hogyan tudjátok támogatni a blogot?

Úgy, hogy a közben Ti kaptok ajándékot. A blog egy ingyenes platformon működik, a saját időnket pedig szívesen áldozzuk az írására, hiszen ez nekünk is egyfajta mentális rekreáció, tisztulás. Ezért nem kérünk pénzt. Azonban nagyon sokat jelentene nekünk, ha Ti, olvasók felragasztanátok (persze csak ha tetszik) a matricáinkat a makettes dobozaitokra, ládáitokra. Ha a verseny asztalok alatt hagyott ládákról pár plusz emberhez eljut a blog híre, mi már nagyon boldogok leszünk. Kiválogattam nektek a 2025-ös termésből 3 olyan tervet, amiből Rebel Jedi Blog matricát készítettünk. Szigorúan limitált, 50 darabos, sorszámozott szériáról van szó. Nem lesz utánnyomás.

Hogyan juthattok hozzá?

A terveink szerint elrejtünk a verseny környékén néhány matrica csomagot. A blog facebook profilján a szombati nap folyamán story/post formájában minden elrejtett csomagról közzé teszünk majd egy képet, ami alapján be lehet azonosítani a pontos helyét.

Néhány csomagokban elrejtünk egy Rebel Jedi Blog különdíj kártyát is. A kártyát szabadon elhelyezhetitek a verseny asztalon bármelyik makett mellé, amit szerintetek mi is érdemesnek ítélnék az elismerésre.

Postoljátok a zsákmányt és tageljétek be a Rebel Jedi Blog facebook profilt!