A hetedik napon - IDF Centurion vignetta

A Vespid néhány éve megjelent 1/72-es harcjármű készletei hamar felkeltették a figyelmet kiváló minőségükkel, részletgazdagságukkal és építhetőségükkel. Egy ideje szemeztem már a gyártó kittjeivel, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy belevágjak bármelyikbe is. A Tigris I-ből a Border jobb választásnak tűnt az én projectemhez, a Panthert ugyan megvettem, de még várok a szikrára egy igazán jó témát illetően. Végül a 2024-es mosonmagyaróvári impulzus vásárlásként beszereztem a Centurion készletüket. Az ausztrál változat vietnami bevetése is nagyon hívogató téma, de én igazából egy sivatagi változatot szerettem volna építeni. Maradt hát a brit Mk 5 verzió. Jó hír, hogy a delux edition-höz kapunk fém lövegcsövet, némi rezet és 3D blendét. A makett mellé a terebélyes börzén sikerült találnom egy izraeli matrica ívet is, a Star Decals-tól. Indulhatott a móka.

Történelem

Az 1956-os szuezi válságot követően sem nyugodtak a kedélyek a közel keleten. Folyamatosak voltak a határmenti összecsapások, elsősorban Izrael és Szíria között. A folyamat természetesen újabb háborúba torkollott. Egyiptom kezdeményezésére összeállt a dream team, Jordánia, Szíria és Irak csatlakozásával. Szép nagy haderőt verbuváltak össze, hogy a zsidó államot egyszer és mindenkorra a tengerbe tolják, felszabadítva ezzel Palesztinát. A másik oldalon nyilván a fennmaradásukért való küzdelemre készült az izraeli politikai és katonai vezetés egyaránt. Ma már katonai akadémiákon tanítják azokat a neveket, akik ekkor páncélos hadosztályokat vezettek a dávid csillagos lobogó alatt. Nem véletlenül. A legjobb védekezés a támadás alapon Izrael megelőző csapást mért a szomszédos országok légierejére. Veszteség 75% egy nap alatt. Ez volt hétfőn. Aztán indult a buli a földön is. Jordánia szerdán, Egyiptom csütörtökön, míg Szíria szombaton kért tűzszünetet.

"A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett"

A teremtés könyve

Az elképzelt kis vignetta címe tehát adja magát, a hetedik napon, akár csak a teremtő, a Centurion és legénysége is megpihent, valahol a Golán-fensíkon.

A készlet

A Vespid makettjéről nem sokat lehet írni. Könnyen építhető, szépen illeszkedik, logikus a bontása, nem nagyon kellett tömítőköz nyúlni. A műanyag kellemes állagú, nem túl rideg, nem túl lágy, jól faragható és csiszolható. Az egész készleten látszik a kínai makett gyártás elmúlt 10 évének ugrásszerű fejlődése. A részletek élesek, arányosak. A 3D nyomtatott lövegblende beépítése azért kicsit több munkát igényel. Vagy nagyon óvatosan csiszoljuk le az öntőcsonkot (nem supportolva van) és sokszor próbálgatjuk. Vagy bátrabbak leszünk, cserébe utána tömíthetünk. A rezek kb. elegendőek is. Kicsit rideg, érdemes kilágyítani láng felett (felmelegíted egy mécses felett, majd hagyod kihűlni). A fém lövegcső a hőköpeny nélkül jeleníti meg a 105mm-es L7-es löveget. A hőköpenyt a fröccsöntött alkatrészről lefaragva lehetne felműteni a fém csőre. Azonban a fröccsöntött cső is olyan szép, hogy végül úgy döntöttem, nem használom fel a fémet. Egyébként Izrael ebben az időszakban igencsak híján volt a páncélosoknak, ezért több forrásból is igyekeztek minél több modern, ütőképes harckocsit beszerezni. Ez igaz volt a Centurionokra is, több változat is rendszerben volt a hatnapos háború idejében. Ezeket aztán később egységesen továbbfejlesztették a Shot Kal verzióra, amerikai motorral, löveggel és irányzó rendszerekkel. A Yom Kippur háborúban már ezek kerültek bevetésre.

A készlet számomra 2 gyenge pontot produkált. Az egyik az acél szálból sodort vontatókötél. Annyira rideg, hogy képtelenség hajlítani. Megéri beruházni egy réz verzióra (Heureka), vagy készíteni réz szálból. A másik a futómű/lánctalp beállítás. Nagyon szenvedős a meghajtó és a feszítő görgőt a helyére illeszteni. A lánctalpat ráadásul csak ezeken tudjuk formára ragasztani, és mivel nincsenek pontosan síkban a futógörgőkkel (amik meg annyira lazák, hogy lötyögnek, szárazpróba szinte lehetetlen) a lánctalp nem lesz egyenes. Ez egy nagyon szenvedős része a készletnek.

Még az építés elején el kellett döntenem, hogy nyitva készítem-e el a kibúvó nyílásokat. A készlet erre lehetőséget ad, és a belső felületük is nagyon szépen ki van dolgozva, periszkópokkal együtt. A White Stork izraeli tank személyzete jó választásnak tűnt. Bár a Yom Kippur háborúba datálja őket a gyártó, az egyenruha nem nagyon változott, így nem okozott gondot a felhasználásuk. A vezető figura elhelyezése azért millimétereken múlott, látszik, hogy azt nem ide szánták.

Festés

A festés nem túl bonyolult, mégis kihívás. Az izraeli hadsereg már akkor is mesterien tudott a környezetbe beolvadó színeket keverni. A Vallejo kínálatában kapható IDF Grey tökéletes választásnak bizonyult. Hozza a korra jellemző, még sárgásabb árnyalatot. A modulálást nagyon finomat végeztem , csak kevés Buffal világosítva az alapszínt. Kapott szürke, és narancs filtereket. A befolyatás a szokásos Van Dyck Brown. Kopásokat az alapszín világosított árnyalatával és a jól bevált Cavalry Brown+Black 1-1 keverékével festettem. A por alapját fújtam, ide Humbrol Enamelt és különböző AK Enamel alapú termékeket használtam. Itt nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelő színeket, amik már láthatóak az alapszínen, de mégsem ütnek el annyira, hogy idegen hatást keltsenek. Végül lefolyások, és apróságok. A búvónyílások belseje az eredeti brit zöld színt kapta, kicsit megtörve a monoton homok színű felületet. A kipufogóból nem sok látszik, de a Lifecolor rozsda szettjével festettem (3 szín, tökéletes kombinációban). A figurákat szintén a Vallejo színeivel festettem. Valamilyen zölddel, ami a legjobban hasonlított a korabeli izraeli egyenruhákra.

Alap

A vignettának mindenképpen valamilyen emelkedő környezetet szerettem volna, ami hátteret ad a páncélos számára. A figurák beállítása adott volt, ezen nem terveztem változtatni. Úgy helyeztem el a harckocsit, hogy nagyjából a szemlélőre nézzenek a figurák. Az úttal nem teljesen párhuzamosan leparkolt Cent nagyjából meghatározta a körülötte lévő táj elhelyezésének korlátait. Egy korabeli kép egy Palesztin faluból adta az inspirációt a kőfal kialakításához. 

Ehhez XPS lapot használtam. Először dolgoztam ezzel az anyaggal, és el is követtem az összes hibát, amit lehet. A kövek mintázatát fogpiszkálóval alakítottam mi, ahol kellett kicsit szikével rásegítve. Mivel a szivacsos anyag beszív minden nedvességet, nyersen festeni lehetetlennek bizonyult. Gondoltam egy kis Gunze Surfacer-rel megalapozhatom a felületet. Csak azt hagytam ki a számításból, hogy ennek a hígítója marja a habot. Így szép porózus felületet kaptam. Na nem baj, majd átecsetelem egy kis Leveling Thinnerrel hígított Tamiya Puttyval. Ezzel sikerül még tovább rontani a dolgon. Végül újra faragtam az egészet. Egy szürke alap után a köveket különböző színűre festettem. Majd visszaködöltem szürkével. Bemosás, kevés szárazecsetelés következett. A talajt az AK Dry Mud terméke adta. Ezzel nagyon jól lehet dolgozni, de mindenképpen hagyjuk ki a lánctalp helyét, mert száradás közben összehúzódik az anyag. Hiába nyomjuk bele a félig száradt, már gyurma szerű felületbe a lánctalpakat, a végére annyit változik a térfogata, hogy nem fog bele illeszkedni a harckocsi. Újabb tanulópénz, végül kivágtam a lánctalpak helyét, és festés után újra öntöttem ezt a részt. A növényzet a szőnyeg formában kapható szintetikus „gaz”. Volt itthon tavaszi virágos verzió, ezt használtam. Az egészet sötétbarnára fújtam. Majd elkezdtem egyre világosabb árnyalatokkal rádolgozni, meghagyva az árnyékos részeket. 

A fa drótból készült, 3 réteg 2 komponensű puttyval kialakítva a felületét. Az ágak végére száradt útszéli „gaz”-ból nyert ágacskákat ragasztottam. Festése szintén Vallejo árnyalatokkal történt. Végül a kőfal kiugró részeire is kentem a Dry Mud cuccból, és kapott egy kis növényzetet is.

Hiányzott még valami, ami életet lehet az egészbe. Gondolkodtam, hogy az emberi jelenét nyomait, egy hintát egy faágra, kerítést, vagy hasonlót építsek-e? Vagy a háború nyomait, letaposott hordóval, lőszeres rakaszokkal? Végül szintén a White Stork birkás készlete adta a lökést. Ha már az egész jelenet a hetedik napi pihenőre lett felépítve, illett a képbe, a háborúról mit sem tudó békésen legelésző birkák kíváncsi látogatása a hozzájuk képest óriási harci gép körül. Festésük nem meglepő módon Vallejo színekkel történt.

Az ovális alapra egy nagyon vékony kis táblácska fért csak fel. Ennek ráhajlítása azonban biztosan nem lett volna szép, így maradtam a korábbi munkáimnál már sokat alkalmazott papír alapú feliratnál.

Összegzés

Élveztem a Vespid készletével dolgozni. Igazán remek kis makett. leszámítva a lánctalp felhelyezés körüli mizériát. A Star Decals matricai sajnos nem lettek vékonyabban. Több réteg lakk kellett, hogy a lépcsőket nagyjából ki tudjam egyenlíteni. Ha lehet, a jövőben elkerülöm a gyártó termékeit. A környezet kialakítása során sokat tanultam. Ma már biztosan másképp állnék neki. Ennek ellenére a vitrin érdekes színfoltja lett ez a kis vignetta.

Móvár váró 2026

Ez most nem olyan

Írhatnánk itt (és valószínűleg sokan ezért is kattintottak) a parciális káoszról, a szervezés kihívásairól, a zsűri tagjairól, az eredmények véletlenszerűségéről és még ezer dologról, de nem tesszük. Aki erre kíváncsi, elolvashatja a 2025-ös véleménycikket.

Most valami teljesen másról lesz szó. Arról szeretnénk írni, hogyan tudtok minket támogatni úgy, hogy a közben Ti kaptok ajándékot. Nem, nem megyünk Patreonra, nem kérjük egy kávé árát sem.

Valami teljesen másról van szó

Néhányan tudjátok rólam, hogy a makettezés mellet hobbi szinten foglalkozom grafikai tervezéssel, rajzolással. Kiválogattam nektek a 2025-ös termésből 3 olyan tervet, amiből RebelJediBlog matricát készítettünk. Szigorúan limitált, 50 darabos, sorszámozott szériáról van szó. Nem lesz utánnyomás.

Hogyan tudtok segíteni?

A blog egy ingyenes platformon működik, a saját időnket pedig szívesen áldozzuk az írására, hiszen ez nekünk is egyfajta mentális rekreáció, tisztulás. Ezért nem kérünk pénzt. Azonban nagyon sokat jelentene nekünk, ha Ti, olvasók felragasztanátok (persze csak ha tetszik) a matricáinkat a makettes dobozaitokra, ládáitokra. Ha a verseny asztalok alatt hagyott ládákról pár plusz emberhez eljut a blog híre, mi már nagyon boldogok leszünk.

Hogyan juthattok hozzá?

Nos, itt jön a dolog izgi része. A limitált sorozat példányait egy kincskereső játék során kaparinthatjátok meg. Legtöbbünk életében közös pont a tavaszi mosonmagyaróvári verseny. Ezért a terveink szerint elrejtünk a verseny környékén néhány matrica csomagot (nem mind az 50-et). Olyan helyre fogjuk rakni, hogy senkit ne zavarjon, ne lehessen messziről észrevenni, egy kicsit keresni kelljen de ne legyen lehetetlen küldetés megtalálni. A blog facebook profilján a szombati nap folyamán story/post formájában minden elrejtett csomagról közzé teszünk majd egy képet, ami alapján be lehet azonosítani a pontos helyét. Kell egy kis helyismeret, logika, és talán szerencse is. Ha megtalálsz egy csomagot, és postolsz vele egy selfit, megköszönjük, ha betageled a RebelJediBlogot!

Ráadásként

Néhány csomagokban elrejtünk egy RebelJediBlog különdj kártyát is. A kártyát szabadon elhelyezhetitek a verseny asztalon bármelyik makett mellé, amit szerintetek mi is érdemesnek ítélnék az elismerésre. Az általatok kiválasztott makettekről szeretnénk egy kis válogatást készíteni, így ezekről kérjük mindenképpen küldjetek képet akár a facebookon, akár itt üzenetben. Ha postoljátok, akkor tageljétek be a RebelJediBlog profilt!

Ha nem szeretnétek részt venni a kincskeresésben, vagy már elhappolták előletek a csomagot, még mindig van lehetőség matricához jutni. A Four Stars Miniatures standjánál (a főbejáratnál lévő lépcső tetején szembe) kérhettek matrica csomagot.

Harcjármű dioráma alapok (1/35 Matilda)

Hosszú távú céljaim közül leginkább a diorámák építése volt az ami mindig ott lebegett előttem, motivált, foglalkoztatott. A kompozíciók egyik fontos elemét a figurák alkotják, ezért pár éve intenzívebben kezdtem foglalkozni a témakörrel, először is főleg figurafestés terén igyekeztem fejleszteni magamat. Egy bizonyos gyakorlat után a legtöbb makettezőnek rengeteg lehetőséget kínál a megszerzett rutin és mondhatni egy új világot nyitnak ki az apró festett karakterek.

Indulás:

Magát a harcjárművet valamikor 2020 tavaszán kezdtem el építeni, a Covid-19 őrület elején, mikor - utólag már kissé értelmetlennek tűnő - távolságot kellett tartanom a családtagjaim egy részétől. Az őrület tombolt, lezárások, karantén - ezért praktikusabb volt egy időre visszatérnem a szülői házba, közelebb a munkahelyemhez. A hosszú esték kitöltésére egy alap szintű makettező dobozt, és pár egyszerű kittet vittem magammal, Tamiya Matildája volt az egyik. Internetről nyomtatott képekkel, némi szakirodalommal ellátva építettem festésre alkalmas állapotba pár hét alatt.

 

 

Az ölet:

Maga a megépített jármű egy jó ideig egy dobozban pihent, de dönteni kellett a sorsáról, Egyszerű mivolta végett inkább dioráma kontextusában tudtam volna elképzelni, amihez a korabeli nyomtatott referencia képek már megadták az alapot. Egy szovjet csillagos, porban vonuló jármű adta az inspirációt.

 

tanks-encyclopedia.com/Osprey publishing

 

A kontextus megalkotásában és megértésében az Osprey: Smolensk 1943-as füzete segített. Maguk a kiadványok inkább a rövid hadműveleti vagy egyéb bevezető kategóriába sorolhatóak, de általában elég jól szerkesztettek, és jobb esetben pontosak is. Nagy előnyük a hadműveletekben bevettet egységek listázása és a sokszor gyönyörű illusztrációk.

A jármű:

A járművet az  5. gépesített hadtest páncélosaként tudtam elképzeli, a szmolenszki harcok utolsó fázisában, melyben a vörös hadsereg újra visszatért a fehérorosz területre, amit persze csak 44 nyarát sikerül teljesen visszafoglalni. Maga a hadtest története elég drámai, sok esetben a teljes megsemmisülés fenyegeti és többször újraszervezik. Később megjelenik a magyarországi harcokban is, 9. gárda-gépesítetthadtestként. A jármű nagy része a dobozban  talált alkatrészekből épült, pár szerszám rögzítő csatt és némi házi feljavítást igyekeztem beépíteni a képek alapján. Sok múzeumi illetve korabeli kép meghozta a kedvem a festéshez is. 

Érdekes, ritkán fényképezett részletek

Festés

Az zöld járműveknél általában az árnyalat sokszínűsége és mélysége az ami megfog egy maketten és jelen esetben is ezen szerettem volna dolgozni. A legtöbb lend-lease jármű a gyártó országban kapta meg az alap réteget, sok esetben így is fejezte be a pályafutását. A színeket a nagyon szép árnyalatokkal dolgozó Lifecolor Olive Drab és Soviet WWII Army szettjéből állítottam össze. A festés némi finom moduláció után Lifecolor festékekből és pigmentekből kevert por rétegek követték. Az utolsó fázisokban olaj festékekkel finomítottam a hatást és mélyítettem a színeket.

 

A málha

A járművet igyekeztem a képeken látható felszerelési tárgyakkal ellátni. A fa rönk egy régi, dobozban száradó növény szárból lett kialakítva, aztán lefestve. A felszerelési tárgyakat pótlánctalpakkal, német kannákkal, szovjet gyalogsági fegyver és töltény dobozokkal, illetve egy német 200 literes hordóval egészítettem ki.

Az épület

A Black Army Modells kiváló terméke már egy ideje porosodott a polcon, és mindig is szerettem volna egy ilyen jellemzően orosz, díszes ablakokkal ellátott, és az adott hadművelet környékén is jellemző kis házikót készíteni. Péter Gráczol dizájnja újra kapható kereskedelmi forgalomban is, most már mint nyomtatott termék.

Magát a házat képek alapján leginkább zöld festéssel gondoltam kivitelezni, ez viszont az első körben problémát okozott, mivel a tankhoz túl hasonló lett az árnyalata. Felmerült a más színkombináció, de egyszerűen túlságosan tetszett a zöld-kék megoldás, ezért a ház világosítása mellett döntöttem. Némi átfestés után elegendő kontrasztot mutatott az épület. A fa részeket akril alap után white spirittel felhígított sötétbarna olajfestékben úsztattam el szó szerint. Erre száradás előtt hordtam fel további Lifecolor akril rétegeket ecsettel, ami a festék összeugrását eredményezi, ezzel imitálva fára jellemző festék lepattogzódását. A kész felületet további akril és olaj rétegekkel kezeltem. A fém részekre jellemző hatásokat sós technikával értem el, a rozsdát szintén Lifecolor akrill szettekkel festettem. Fújva, majd ecsettel. Olajokkal befejezve. A kék betéteket főleg hajlakkos technikára alapoztam. A ház üvegfelületei a korra jellemző "X" ragasztásokat kapta. A hátsó részt sztirol lapokkal fedtem el és az alappal egy síkba helyeztem.

 A figurák

Számomra a projekt egyik fókuszpontját a figurák megfelelő megjelenítés jelentette a már begyakorolt festéstechnikai megoldások alkalmazásával. A jármű saját személyzetéből egy figurát használtam, a másik pedig szintén a Tamiya, új 3D technológiával készült KV-1es dobozából lett kölcsönözve. A helyi lakost a Masterbox egyik készletéből alakítottam át. Ez igazából leginkább az egyik kar felemelése volt. Első körben csak a karját állítottam más pózba, de azonnal nyilvánvaló volt hogy anatómiailag a póz nem megfelelő mivel a válla nem emelkedett. Jött a fűrész, némi Magic Sculpt tömítője és referencia alapján átdolgoztam a váll és hát részeit.

 

 A jelenet:

A jelenet kialakításával igazából már az festés előtt kezdtem el foglalkozni. A ház gyárilag egy bizonyos szögű vágást engedélyez és magassága megfelelő méretű hátterek biztosít az jelenetnek. Első körben az alap méretének a meghatározásával foglalkoztam. Egy szabályos méretű négyzet, amit kicsit eltolva átlóz a jármű, elegendő szabad térrel egy figurának a tank mellett és minimális környezetnek. A figurákkal és a torony forgatásával kísérleteztem, míg végül eljutottam egy vizuálisan elfogadható megoldásig, egyszerű, lépcsőzetes kialakítással ami a figurákat és az egyes elemek illeti. Egy helyi asszony mutatja a visszavonuló németek útvonalát az éppen beérkezett szovjet harckocsi személyzetének. A jármű telepítése és összehangolása következett, itt igyekeztem a képeken látható sár és por lerakódást megjeleníteni, visszagondolva maga a lánc talán kicsit fényesebb is lehetett volna a kapaszkodó körmök felületein, bár a német típusú láncokra jellemző intenzív csillogás talán itt nem volt annyira domináló a valóságban sem.

A sár, por hatásokat igyekeztem képekről mintázni

Egy működő jármű lánctalpa az Alamy archívumából

 

Az alap:

Az otthon raktáron lévő gyári szabvány megoldások valahogy nem adták ki a jelenet méretét,, és úgy gondoltam ideje kipróbálni egy teljesen saját készítésű alapot, ezért az egészet igyekeztem saját munkával megoldani.

A központi vázat 4-5mm-es balza fából készítettem, ezt burkoltam hajó modellezésben használ lemezekkel. A natúr barnás vöröses felület kapott pár réteg selyemfényű lakkot és egy maratott táblát. A belső részt XPS lábazati szigetelésből alakítottam ki, mely könnyű, de nagy stabilitást biztosít a fa részeknek és jó alapot a diorámának.  

Amit talán máshogy csinálnék ma már az az alap nagyobb dinamikája, például az út nyomaival kiegészítve az oldalaiban, vagy nagyobb szintkülönbségek megjelenítése. Az alsó peremnek használt fa pedig túl puhának bizonyult, ezt valami más anyaggal pótolnám. 

Reflexió:

A dioráma elég komplex műfaj. Több ág technikai és koncepciós megoldásai ötvözését igényli. A kész projekt némi elégedettséggel töltött el, de egyúttal nagyon is éreztetem hogy miben kell még fejlődnöm. Aki úgy érzi hívogatja ez az ág, annak mindenképp ajánlom hogy próbálja ki, lehet nehezek az első lépések az eredmény pedig nem lesz tökéletes, de ennek ellenére megéri.

Hogyan tudjátok támogatni a blogot?

Úgy, hogy a közben Ti kaptok ajándékot. A blog egy ingyenes platformon működik, a saját időnket pedig szívesen áldozzuk az írására, hiszen ez nekünk is egyfajta mentális rekreáció, tisztulás. Ezért nem kérünk pénzt. Azonban nagyon sokat jelentene nekünk, ha Ti, olvasók felragasztanátok (persze csak ha tetszik) a matricáinkat a makettes dobozaitokra, ládáitokra. Ha a verseny asztalok alatt hagyott ládákról pár plusz emberhez eljut a blog híre, mi már nagyon boldogok leszünk. Kiválogattam nektek a 2025-ös termésből 3 olyan tervet, amiből Rebel Jedi Blog matricát készítettünk. Szigorúan limitált, 50 darabos, sorszámozott szériáról van szó. Nem lesz utánnyomás.

Hogyan juthattok hozzá?

A terveink szerint elrejtünk a verseny környékén néhány matrica csomagot. A blog facebook profilján a szombati nap folyamán story/post formájában minden elrejtett csomagról közzé teszünk majd egy képet, ami alapján be lehet azonosítani a pontos helyét.

Néhány csomagokban elrejtünk egy Rebel Jedi Blog különdíj kártyát is. A kártyát szabadon elhelyezhetitek a verseny asztalon bármelyik makett mellé, amit szerintetek mi is érdemesnek ítélnék az elismerésre.

Postoljátok a zsákmányt és tageljétek be a Rebel Jedi Blog facebook profilt!

Szolnoki élmények

Idén volt a 34. Szolnoki Makett Verseny. Nem is tudom, van-e öregebb verseny Magyarországon. Valószínűleg nincs. Én 21 évvel ezelőtt voltam itt először. Kis túlzással mondhatom, hogy semmi sem változott. A felújítás után a világítás lényegesen rosszabb lett. Ezen sajnos nem lehet segíteni.

Borbás Sándor Corsairje

Retro

Szolnok legnagyobb erőssége szerintem pont az, hogy hosszú évek óta hozza azt, amire az ide látogatók számítanak. Változatlan helyszín, büfé, asztalok, börze, zsűri, mezőny, élmény. Én is nosztalgiázni jövök, beszélgetni a régi arcokkal, megnézni a maketteket, válogatni a börzén. Kicsit újra átélni azt a vibe-ot, amit huszonévesen, amikor elkezdtünk komolyabban foglalkozni a makettezéssel, és ittuk a nagy öregek szavait. Persze ma már ismerősként köszöntjük őket, és az újabb társakat is. Már nem a Mester - Padavan viszony van köztünk, sokkal egyenrangúbb a felállás. Már csak nevetünk a 21 évvel ezelőtti csuklóztatásokon, a „jó-jó, még jár ide 2-3 évet, és akkor kaphat is valami érmet” beszólásokon. Sok esetben a tanítványok már meghaladták egykori mestereiket, de a barátságok, a beszélgetések megmaradtak.  Ezt a hangulatot kívülről nézni valószínűleg elég szürreális lehet. De ez a verseny nem is arról szól, mint egy több ezres tömegrendezvény. Ez egy sokkal szűkebb, talán valamilyen módon zártabb közeg. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne jöhetne, versenyezhetne, beszélgethetne bárki. Sőt, ennek kimondottan örül mindenki. Jó példa erre érdi barátaink esete, akik először voltak, mégis szívesen fogadta a zsűri az érdeklődést, és gond nélkül leült a versenyzővel átbeszélni a makettet.

Horváth Péter "A karom" 

Korábbi írásaim után furcsa lehet olvasni a fenti sorokat. Sokszor, és sok kritikával illettem a rendezvényt, és ezeket tartom most is. De, mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Nem szégyen bevallani, és is megtalálom Szolnokon a saját szórakozásomat, az embereket és a közeget, amiért érdemes évről évre újra visszatérnem ide. Ez a verseny a nagybetűs RETRO. Annak minden előnyével és hátrányával együtt

Mezőny

A makettek létszáma elvileg 400 felett volt valamivel, amibe gondolom a két klubasztal is beleszámított. A verseny asztalokon nem volt érezhető mennyiségi növekedés 1-2 kategóriát kivéve. Ez nem baj, így is megtöltöttük a termet. Jó volt látni a sok sci-fi munkát, és a szép figurákat. Nekem nagyon hiányoztak a 72-es repcsik, különösen a lökösök. Hobbi repülőben mennyiség volt, színvonal most kevésbé. Mester repülőben kicsit összeolvadtak a dolgok a dioráma/bontott/solo kategóriákban. Létszámban egész sok munka összejött. Végre volt tényleg diorámaként értékelhető repülő dioráma, a vizes romantikus hidroplán jelenet, és tábori állóhelyen ábrázolt Héja is hangulatos volt. Nekem tetszett a magyar MiG-21 is, de valamiét átsorolták solo repülőbe, míg a Salamandert bontott repcsibe. 

Sisa András taszári MiG-21bis

Szabó Bence Salamanderje

Hozzá tartozik a történethez, hogy ezek alapja nehezen fér bele a harcjárműves szemem dioráma definíciójába, de azt is figyelembe kell venni, hogy eddig szinte kizárólag lapos, repülőtér részletet bemutató munkákat láthattunk ebben a kategóriában. Bár engem kevésbé vonz, de feltűnt a polgári járművek alacsony száma is, talán 3-4 utcai autó lehetett. Kamion 0, 1 motor. Volt pár érdekes munkagép, ezek kimondottan szépek voltak. A harcjármű dioráma mezőny szerényebb képet mutatott. Hobbiban volt pár, de mesterben összesen 5 db. Ezek mondjuk elég magas szintet képviseltek. 

Varga Tibor Pz. 38(t) a moszkvai télben

Vrbovszki Áron Dragon Wagonja mozdonyt ment

Ami számomra a leginkább kellemes meglepetés volt, az a mester harcjárműben összejött makettek száma. Érdekes, hogy túlnyomó többségben az 1/72 méretarány képviseltette magát. A színvonal is kimondottan jó volt, jó pár kiemelkedő alkotással.

Árok Ajtony Centurionja utolsó bevetésén

Lajgut Márk T-62-ese, szerintem eddigi legjobb munkája

Vass László téli tanulmánya kuriózum a modern járművek között

Hatvani Zsolt T34/76-osa az orosz télből szintén jól sikerült

Horváth Péter T-72-ese az ukrán frontról önmagában egy tanulmány

Eredmények

Itt is a szokásos kép alakult ki. Bár tudjuk, hogy senki nem ezért jön, mégis csak egy makett verseny, szóval igazából azt is tudjuk, hogy mindenki ezért jön. Az eredmények a szokásos szórással széles skálán ölelték fel az egyes kategóriák indulóit. Láthatóan nem minden zsűritagot fogott el a retro nosztalgia, mert az aranyérmek között kimondottan friss szemléletű munkák is helyet kaptak. Ezt mindkét húzó ágazatnál, a harcjárműben és a repülőben is észrevettem. Valahogy az az érzés alakult ki bennem, hogy az egész rendezvény egy bizonyos szintig, vagy egy bizonyos szempontból képes kezelni a mezőnyt. És azok a különbségek, amik ezen a szinten felül , vagy ezen a nézőponton (bubrékon?) kívül jelentkeznek, már nem tudnak érvényesülni az eredményekben. Az értékelési rendszer adottságai és a zsűri összetétele is biztosan hatással van erre, ahogyan arra is, hogy ismét produkáltak 1 érmes kategóriát (hobbi repülő, kb 20 makett).

¯\(ツ)/¯

dolgozik a zsűri

Aki nem volt még, egyszer nézze meg. A Reptárral összekötve jó szombati családi program is lehet. Akinek pedig van nosztalgikus kötődése, azzal úgyis találkozunk jövőre!

Yankee hashajtó - M8 HMT 1/48 Tamiya

Motiváció

A 2024-es Mosonshow kiemelt kategóriája a normandiai hadszíntér volt, a partraszállás 80. évfordulója alkalmából. Mivel Normandia az egyik kedvenc témám, elkezdtem keresni a megfelelő alanyt. Idő közben felkerült a facebookra a kiemelt kategóriában megnyerhető díj, ami egy gyönyörű plakett volt. Ebbe azonnal beleszerettem. „Nekem kell egy ilyen!” felkiáltással vetettem bele magam a témába. Ekkor jelent meg a Tamiya M8 Howitzer Motor Carriage 1/48-ban, ami jó ideje a kedvenc méretarányom. Kézen fekvő volt egy ilyen kis ékszerrel nevezni az áhított plakettért.

Történelem

A makett beszerzésével egy időben érkezett a Hauler elsősorban belső terekre koncentráló feljavítója. A külsőre pár szerszám rögzítőt, és hasonló apróságot tartalmaz. Megvettem még a Normandiára annyira jellemző sövényvágót is. Mielőtt nekiálltam volna a makettnek, elkezdtem némi háttéranyag után kutatni. Szerencsére a Star Decals kiadott egy matrica szettet, amiben a Laxative (Hashajtó) becenevű jármű is szerepelt. Erről a normandiai hadjárat során 3 kép is készült, több időpontban. Így viszonylag jó képet kapunk a technika folyamatos leromlásáról és javításáról. 

Első gondolatom nekem is az volt, hogy a Normandiában harcoló jármű nem lehet túl viharvert. Aztán utána olvasva kicsit rájöttem, hogy ezeket már hónapokkal a partraszállás előtt áthajózták Angliába ( a mi alakulatunkat '43 novemberében Olaszországból), és ott folyamatos volt a gyakorlatozás velük. Illetve azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a D-napot követően azért nem 2 nap alatt jutottak el a szövetségesek Párizsig. A Falaise-katlan aug 21-én zárult be, Párizsba aug 24-én vonult be a 2nd Armored és de Gaulle, az utolsó német alakulatok pedig aug. 30-án vonultak vissza a Szajna mögé. Így az Overlord hadművelet végül majdnem 3 teljes hónapig tartott. 3 hónap folyamatos harc, hiszen a németek minden megtettek, hogy megakadályozzák a szövetséges kitörést a hídfőből. Ez majdnem 2 hónapig sikerült is, és ha nincs a mindent elsöprő szövetséges légi fölény, talán teljesen másképp alakult volna ez a történet. De lényeg a lényeg, kis önjáró lövegünk már eleve használtan érkezett Normandiába, ahol aztán kapott a pofájára. 

Érdekesség még, hogy a típusnak nem is itt, hanem a Hürtgeni-erdőben vették igazán nagy hasznát. Ugyanis 75mm-es lövege eleve magasan helyezkedett el, a toronyban, és borzasztóan magasra lehetett emelni (+40°). Ezért a meredek hegyoldalakban egyszerűen az úton megállva képesek voltak tűz alá venni az ellenséges állásokat, ezzel azonnali és közvetlen támogatást nyújtva a lassan, fától fáig felfelé nyomuló gyalogságnak.

Építés

Maga a makett a Tamiyától megszokott kiváló minőség és durva egyszerűsítések kombinációja. Szerencsére a fémből öntött teknőről már leszoktak, de valamilyen érthetetlen japán fétis miatt mégis mellékelnek egy maroknyi fém rudat, hogy a makett súlya is méretarányos legyen. Ezeket én nem használtam fel. Az illeszkedés parádésan pontos, de sok mindent kispóroltak a belső részekből. Ezért jól jött a Hauler készlete, ami a réz elemektől kezdve a gyanta lőszerekig sok mindent tartalmaz. Pár apróságot fotók alapján styrol lapból pótoltam, majd jöhetett a festés. A torony belül Olive Drab (Tamiya), ami alatta van, az mind fehér (Tamiya), kivéve a padlólemez azon részét, ahol a lőszereket tárolták. Megfújogattam az árnyékokat, ecsettel pár kopás Vallejo Cavary Brown és Black 1:1 keverékével. Befolyatás a kedvenc Van Dyck Brownnal, pár visszafogott lefolyás, és grafittal az éleket kezeltem, a csiszolódott kopások megjelenítésére. A fehér padló lemeznél választanom kellet, hogy a csúszásgátló mintát fehérre hagyom, és inkább a megült kosszal emelem ki, vagy sötétre koptatom, és körülötte hagyom meg a fehéret. A szívemhez az első verzió ált közelebb. Jött a toronyban a kopások festése a fent említett keverékkel, befolyatás szintén. Elég gyorsan lehetett haladni. A lőszereket is adja a Hauler, ezeket szépen ki lehetett festeni, látványos elemei a belsőnek. A bőr huzatos üléseket szintén Vallejo színekkel és ecsettel festettem. Ekkor döbbentem rá, hogy már kész a küzdőtér, de nem gondoskodtam a makett rögzítéséről. Ehhez egy csavart szoktam áthajtani a padló lemezen, amivel az alaphoz lehet fogatni a járművet. Egy zárt torony esetében, amit bármikor le tudok csavarni, ez később is ráér. Itt azonban nyitott az egész, a padlólemez pedig már be volt ragasztva. Így végül 2 csavarral oldottam meg, ami a váltó és a motor helyén helyezkedik el, ezekhez még hozzá fértem, és nem látszanak.

Ami a külsőt illeti, sok egyszerűsítés van, de a kivitelezés mégis szép. A szerszámok hiába vannak egybe öntve a felfogatásukkal, alá karcolással szép eredményt érhetünk el. Ugyan ez igaz a különböző rögzítő fülekre. Én azért ahol volt értelme, használtam a Hauler réz alkatrészeit. A kapaszkodók egy része az eredetin is olyan robosztus volt, hogy a fröccsöntött alkatrész is jó választásnak tűnt. Pár kisebbet azért cseréltem rézdrótra. A futóművet összeállítottam, tömítettem, és végül a helyén festettem le. A málhákat igyekeztem a képek alapján kialakítani, ötvözve több képen látott megoldást.

Festés

Minden készen állt a fő attrakcióhoz, a festéshez. A Tamiya OD-ja kicsit túl zöld, kicsit túl sárga volt az ízlésemnek. Ezért kívülre inkább a Vallejo OD-t vettem elő. Telibe fújva az egész járművet sokkal kellemesebb árnyalatot kaptam. Nem volt tervezett, de így sikerült egy kis változatosságot is beépíteni az időjárásnak jobban kitett külső és a megkíméltebb belső között. Jöhetett a moduláció. Itt szándékosan túlzásba estem, IDF Grey-el világosítva az OD-t. Ezzel tovább tompult a zöld beütés. Sok maszkolás, és vacakolás után egy elemeire bontott sakktáblát kaptam. Pont, ahogy terveztem. 

Következett az legutálatosabb része a harcjármű makettezésnek, a fényes lakk. Szintén Vallejo. Aztán a rinocérosz bőr vastagságú Star Decals matricák. Több körben bőségesen kezeltem matrica lágyítóval, de sokat nem segített. Mind1, haladjunk, mert ezért nem fogják elhalasztani a móvári versenyt. Vallejo matt lakkal szépen lezártam. Pár filterrel tompítottam, össze dolgoztam a moduláció színeit. Kopások a belső térben alkalmazott technikával és színekkel készültek, Van Dyck Brown befolyatás következett, és most már egy tompább, de rácsos sakktábla volt a kezemben. Ideje volt visszahozni a kis bogarunkat az életbe. Jöhettek a lefolyások, rainmarks, hasonlók. Az odalára világosított OD színnel festettem vékony karcokat, amit a növényzeten való áthaladás okozott. Pár helyen a régi azonosítók helyét vissza festettem az alap OD színnel, mint ha javították volna. Fotók alapján, ez nem volt ritka. A fehér csillagokat is lekenték feketével. A matt feketét nagyon erősnek éreztem, ezért OD-val tompítottam rajta, így egészen jól bele illett a képbe. Óvatosan meghagytam a csillagok szélét fehérnek, hogy látni lehessen, mi is történt itt.

Az alvázon a sár az AMMO termékével készült, amibe apróra vágott műfüvet kevertem. Ezt utólag vághattam volna apróbbra is, tanulópénz. Meg volt a textúra, így elkezdhettem ezt is festeni. Először a világosabb, száradt részt fújtam meg, majd a sötétebb, nedvesebb részeket. Vallejo matt lakk következett, majd különböző enamelekkel (Humbrolt és AK termékeket is használtam) alakítottam ki a színezetet. Végül művészolajos befolyatás, hogy az árnyékok ebben a textúrában is meglegyenek. Sajnos a Vallejo matt lakk nem szereti az enamel+white spirit combot. Főleg a görgők futó felületén oldotta fel a lakkot. Ezzel megszenvedtem, mire elfogadható mértékben le tudtam tisztázni ezeket a részeket. A páncéltest oldalán a port ugyan azokkal a világos színekkel festettem, mint alul. Először ködöltem egy akril alapot, majd enamelekkel rainmarkokat és lefolyásokat készítettem. Ezekből kisebb mértékben a toronyra is jutott. A motorfedelet és úgy általában a harckocsi tetejét tisztábban hagytam, elöl a búvónyílások környéke azért kapott egy kevés port.

A pót lánctagokat a Lifecolor 3 színből álló rozsda szettjével festettem. Ez egy kicsit erős lett, ezért Vallejo akril feketével kapott több nagyon híg rétegben átmosást. Hasonlóképpen jártam el a lánctalpnál, de ott sötétbarna volt az alap. Majd a gumi betéteket festettem ki. Ezt követően grafittal a csiszolódást, aztán olajokkal és enamellel a port. A külső felületen az AMMO sárból is kapott. A szerszámok fa nyeleit ecsettel, Vallejoval festettem, ahogy a málhát is. A fém részek fekete alapszínt és 8B grafit ceruzás kezelést, majd enyhe akril chrome szárazecsetelést kaptak. Az M2-es géppuska szintén. Az antenna húzott szálból készült, de mai fejjel már megvenném az esztergált rész készletet hozzá. 

Természetesen már minden készen volt, amikor Kovács Imre szólt, hogy elrontottam a csákány nyelét, azt is fémre festettem. Ezt még tudtam javítani. Aztán versenyen kaptam, hogy benéztem a pót lánctagokat, berozsdáztam a gumi részeket is. Ezzel már úgy voltam, hogy nem nyúlok hozzá, már másik projectben voltam, ezt tényleg benéztem, így marad.

Aki kíváncsi a festési folyamat részletesebb leírására, a 10 lépéses tankfestés cikkben ezt a járművet dolgoztam fel.

A végére azért volt happy end is, meglett a plakett!