Szolnoki élmények

Idén volt a 34. Szolnoki Makett Verseny. Nem is tudom, van-e öregebb verseny Magyarországon. Valószínűleg nincs. Én 21 évvel ezelőtt voltam itt először. Kis túlzással mondhatom, hogy semmi sem változott. A felújítás után a világítás lényegesen rosszabb lett. Ezen sajnos nem lehet segíteni.

Borbás Sándor Corsairje

Retro

Szolnok legnagyobb erőssége szerintem pont az, hogy hosszú évek óta hozza azt, amire az ide látogatók számítanak. Változatlan helyszín, büfé, asztalok, börze, zsűri, mezőny, élmény. Én is nosztalgiázni jövök, beszélgetni a régi arcokkal, megnézni a maketteket, válogatni a börzén. Kicsit újra átélni azt a vibe-ot, amit huszonévesen, amikor elkezdtünk komolyabban foglalkozni a makettezéssel, és ittuk a nagy öregek szavait. Persze ma már ismerősként köszöntjük őket, és az újabb társakat is. Már nem a Mester - Padavan viszony van köztünk, sokkal egyenrangúbb a felállás. Már csak nevetünk a 21 évvel ezelőtti csuklóztatásokon, a „jó-jó, még jár ide 2-3 évet, és akkor kaphat is valami érmet” beszólásokon. Sok esetben a tanítványok már meghaladták egykori mestereiket, de a barátságok, a beszélgetések megmaradtak.  Ezt a hangulatot kívülről nézni valószínűleg elég szürreális lehet. De ez a verseny nem is arról szól, mint egy több ezres tömegrendezvény. Ez egy sokkal szűkebb, talán valamilyen módon zártabb közeg. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne jöhetne, versenyezhetne, beszélgethetne bárki. Sőt, ennek kimondottan örül mindenki. Jó példa erre érdi barátaink esete, akik először voltak, mégis szívesen fogadta a zsűri az érdeklődést, és gond nélkül leült a versenyzővel átbeszélni a makettet.

Horváth Péter "A karom" 

Korábbi írásaim után furcsa lehet olvasni a fenti sorokat. Sokszor, és sok kritikával illettem a rendezvényt, és ezeket tartom most is. De, mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Nem szégyen bevallani, és is megtalálom Szolnokon a saját szórakozásomat, az embereket és a közeget, amiért érdemes évről évre újra visszatérnem ide. Ez a verseny a nagybetűs RETRO. Annak minden előnyével és hátrányával együtt

Mezőny

A makettek létszáma elvileg 400 felett volt valamivel, amibe gondolom a két klubasztal is beleszámított. A verseny asztalokon nem volt érezhető mennyiségi növekedés 1-2 kategóriát kivéve. Ez nem baj, így is megtöltöttük a termet. Jó volt látni a sok sci-fi munkát, és a szép figurákat. Nekem nagyon hiányoztak a 72-es repcsik, különösen a lökösök. Hobbi repülőben mennyiség volt, színvonal most kevésbé. Mester repülőben kicsit összeolvadtak a dolgok a dioráma/bontott/solo kategóriákban. Létszámban egész sok munka összejött. Végre volt tényleg diorámaként értékelhető repülő dioráma, a vizes romantikus hidroplán jelenet, és tábori állóhelyen ábrázolt Héja is hangulatos volt. Nekem tetszett a magyar MiG-21 is, de valamiét átsorolták solo repülőbe, míg a Salamandert bontott repcsibe. 

Sisa András taszári MiG-21bis

Szabó Bence Salamanderje

Hozzá tartozik a történethez, hogy ezek alapja nehezen fér bele a harcjárműves szemem dioráma definíciójába, de azt is figyelembe kell venni, hogy eddig szinte kizárólag lapos, repülőtér részletet bemutató munkákat láthattunk ebben a kategóriában. Bár engem kevésbé vonz, de feltűnt a polgári járművek alacsony száma is, talán 3-4 utcai autó lehetett. Kamion 0, 1 motor. Volt pár érdekes munkagép, ezek kimondottan szépek voltak. A harcjármű dioráma mezőny szerényebb képet mutatott. Hobbiban volt pár, de mesterben összesen 5 db. Ezek mondjuk elég magas szintet képviseltek. 

Varga Tibor Pz. 38(t) a moszkvai télben

Vrbovszki Áron Dragon Wagonja mozdonyt ment

Ami számomra a leginkább kellemes meglepetés volt, az a mester harcjárműben összejött makettek száma. Érdekes, hogy túlnyomó többségben az 1/72 méretarány képviseltette magát. A színvonal is kimondottan jó volt, jó pár kiemelkedő alkotással.

Árok Ajtony Centurionja utolsó bevetésén

Lajgut Márk T-62-ese, szerintem eddigi legjobb munkája

Vass László téli tanulmánya kuriózum a modern járművek között

Hatvani Zsolt T34/76-osa az orosz télből szintén jól sikerült

Horváth Péter T-72-ese az ukrán frontról önmagában egy tanulmány

Eredmények

Itt is a szokásos kép alakult ki. Bár tudjuk, hogy senki nem ezért jön, mégis csak egy makett verseny, szóval igazából azt is tudjuk, hogy mindenki ezért jön. Az eredmények a szokásos szórással széles skálán ölelték fel az egyes kategóriák indulóit. Láthatóan nem minden zsűritagot fogott el a retro nosztalgia, mert az aranyérmek között kimondottan friss szemléletű munkák is helyet kaptak. Ezt mindkét húzó ágazatnál, a harcjárműben és a repülőben is észrevettem. Valahogy az az érzés alakult ki bennem, hogy az egész rendezvény egy bizonyos szintig, vagy egy bizonyos szempontból képes kezelni a mezőnyt. És azok a különbségek, amik ezen a szinten felül , vagy ezen a nézőponton (bubrékon?) kívül jelentkeznek, már nem tudnak érvényesülni az eredményekben. Az értékelési rendszer adottságai és a zsűri összetétele is biztosan hatással van erre, ahogyan arra is, hogy ismét produkáltak 1 érmes kategóriát (hobbi repülő, kb 20 makett).

¯\(ツ)/¯

dolgozik a zsűri

Aki nem volt még, egyszer nézze meg. A Reptárral összekötve jó szombati családi program is lehet. Akinek pedig van nosztalgikus kötődése, azzal úgyis találkozunk jövőre!