Hosszú távú céljaim közül leginkább a diorámák építése volt az ami mindig ott lebegett előttem, motivált, foglalkoztatott. A kompozíciók egyik fontos elemét a figurák alkotják, ezért pár éve intenzívebben kezdtem foglalkozni a témakörrel, először is főleg figurafestés terén igyekeztem fejleszteni magamat. Egy bizonyos gyakorlat után a legtöbb makettezőnek rengeteg lehetőséget kínál a megszerzett rutin és mondhatni egy új világot nyitnak ki az apró festett karakterek.
Indulás:
Magát a harcjárművet valamikor 2020 tavaszán kezdtem el építeni, a Covid-19 őrület elején, mikor - utólag már kissé értelmetlennek tűnő - távolságot kellett tartanom a családtagjaim egy részétől. Az őrület tombolt, lezárások, karantén - ezért praktikusabb volt egy időre visszatérnem a szülői házba, közelebb a munkahelyemhez. A hosszú esték kitöltésére egy alap szintű makettező dobozt, és pár egyszerű kittet vittem magammal, Tamiya Matildája volt az egyik. Internetről nyomtatott képekkel, némi szakirodalommal ellátva építettem festésre alkalmas állapotba pár hét alatt.
Az ölet:
Maga a megépített jármű egy jó ideig egy dobozban pihent, de dönteni kellett a sorsáról, Egyszerű mivolta végett inkább dioráma kontextusában tudtam volna elképzelni, amihez a korabeli nyomtatott referencia képek már megadták az alapot. Egy szovjet csillagos, porban vonuló jármű adta az inspirációt.
 |
tanks-encyclopedia.com/Osprey publishing |
A kontextus megalkotásában és megértésében az Osprey: Smolensk 1943-as füzete segített.
Maguk a kiadványok inkább a rövid hadműveleti vagy egyéb bevezető
kategóriába sorolhatóak, de általában elég jól szerkesztettek, és jobb
esetben pontosak is. Nagy előnyük a hadműveletekben bevettet egységek
listázása és a sokszor gyönyörű illusztrációk.
A jármű:
A járművet az 5. gépesített hadtest páncélosaként tudtam elképzeli, a szmolenszki harcok utolsó fázisában, melyben a vörös hadsereg újra visszatért a fehérorosz területre, amit persze csak 44 nyarát sikerül teljesen visszafoglalni. Maga a hadtest története elég drámai, sok esetben a teljes megsemmisülés fenyegeti és többször újraszervezik. Később megjelenik a magyarországi harcokban is, 9. gárda-gépesítetthadtestként. A jármű nagy része a dobozban talált alkatrészekből épült, pár szerszám rögzítő csatt és némi házi feljavítást igyekeztem beépíteni a képek alapján. Sok múzeumi illetve korabeli kép meghozta a kedvem a festéshez is.
 |
Érdekes, ritkán fényképezett részletek |
Festés
Az zöld járműveknél általában az árnyalat sokszínűsége és mélysége az ami megfog egy maketten és jelen esetben is ezen szerettem volna dolgozni. A legtöbb lend-lease jármű a gyártó országban kapta meg az alap réteget, sok esetben így is fejezte be a pályafutását. A színeket a nagyon szép árnyalatokkal dolgozó Lifecolor Olive Drab és Soviet WWII Army szettjéből állítottam össze. A festés némi finom moduláció után Lifecolor festékekből és pigmentekből kevert por rétegek követték. Az utolsó fázisokban olaj festékekkel finomítottam a hatást és mélyítettem a színeket.
A málha
A járművet igyekeztem a képeken látható felszerelési tárgyakkal ellátni. A fa rönk egy régi, dobozban száradó növény szárból lett kialakítva, aztán lefestve. A felszerelési tárgyakat pótlánctalpakkal, német kannákkal, szovjet gyalogsági fegyver és töltény dobozokkal, illetve egy német 200 literes hordóval egészítettem ki.
Az épület
A Black Army Modells kiváló terméke már egy ideje porosodott a polcon, és mindig is szerettem volna egy ilyen jellemzően orosz, díszes ablakokkal ellátott, és az adott hadművelet környékén is jellemző kis házikót készíteni. Péter Gráczol dizájnja újra kapható kereskedelmi forgalomban is, most már mint nyomtatott termék.
Magát a házat képek alapján leginkább zöld festéssel gondoltam kivitelezni, ez viszont az első körben problémát okozott, mivel a tankhoz túl hasonló lett az árnyalata. Felmerült a más színkombináció, de egyszerűen túlságosan tetszett a zöld-kék megoldás, ezért a ház világosítása mellett döntöttem. Némi átfestés után elegendő kontrasztot mutatott az épület. A fa részeket akril alap után white spirittel felhígított sötétbarna olajfestékben úsztattam el szó szerint. Erre száradás előtt hordtam fel további Lifecolor akril rétegeket ecsettel, ami a festék összeugrását eredményezi, ezzel imitálva fára jellemző festék lepattogzódását. A kész felületet további akril és olaj rétegekkel kezeltem. A fém részekre jellemző hatásokat sós technikával értem el, a rozsdát szintén Lifecolor akrill szettekkel festettem. Fújva, majd ecsettel. Olajokkal befejezve. A kék betéteket főleg hajlakkos technikára alapoztam. A ház üvegfelületei a korra jellemző "X" ragasztásokat kapta. A hátsó részt sztirol lapokkal fedtem el és az alappal egy síkba helyeztem.
A figurák
Számomra a projekt egyik fókuszpontját a figurák megfelelő megjelenítés jelentette a már begyakorolt festéstechnikai megoldások alkalmazásával. A jármű saját személyzetéből egy figurát használtam, a másik pedig szintén a Tamiya, új 3D technológiával készült KV-1es dobozából lett kölcsönözve. A helyi lakost a Masterbox egyik készletéből alakítottam át. Ez igazából leginkább az egyik kar felemelése volt. Első körben csak a karját állítottam más pózba, de azonnal nyilvánvaló volt hogy anatómiailag a póz nem megfelelő mivel a válla nem emelkedett. Jött a fűrész, némi Magic Sculpt tömítője és referencia alapján átdolgoztam a váll és hát részeit.
A jelenet:
A jelenet kialakításával igazából már az festés előtt kezdtem el foglalkozni. A ház gyárilag egy bizonyos szögű vágást engedélyez és magassága megfelelő méretű hátterek biztosít az jelenetnek. Első körben az alap méretének a meghatározásával foglalkoztam. Egy szabályos méretű négyzet, amit kicsit eltolva átlóz a jármű, elegendő szabad térrel egy figurának a tank mellett és minimális környezetnek. A figurákkal és a torony forgatásával kísérleteztem, míg végül eljutottam egy vizuálisan elfogadható megoldásig, egyszerű, lépcsőzetes kialakítással ami a figurákat és az egyes elemek illeti. Egy helyi asszony mutatja a visszavonuló németek útvonalát az éppen beérkezett szovjet harckocsi személyzetének. A jármű telepítése és összehangolása következett, itt igyekeztem a képeken látható sár és por lerakódást megjeleníteni, visszagondolva maga a lánc talán kicsit fényesebb is lehetett volna a kapaszkodó körmök felületein, bár a német típusú láncokra jellemző intenzív csillogás talán itt nem volt annyira domináló a valóságban sem.
 |
| A sár, por hatásokat igyekeztem képekről mintázni |
 |
| Egy működő jármű lánctalpa az Alamy archívumából |
Az alap:
Az otthon raktáron lévő gyári szabvány megoldások valahogy nem adták ki a jelenet méretét,, és úgy gondoltam ideje kipróbálni egy teljesen saját készítésű alapot, ezért az egészet igyekeztem saját munkával megoldani.
A központi vázat 4-5mm-es balza fából készítettem, ezt burkoltam hajó modellezésben használ lemezekkel. A natúr barnás vöröses felület kapott pár réteg selyemfényű lakkot és egy maratott táblát. A belső részt XPS lábazati szigetelésből alakítottam ki, mely könnyű, de nagy stabilitást biztosít a fa részeknek és jó alapot a diorámának.
Amit talán máshogy csinálnék ma már az az alap nagyobb dinamikája, például az út nyomaival kiegészítve az oldalaiban, vagy nagyobb szintkülönbségek megjelenítése. Az alsó peremnek használt fa pedig túl puhának bizonyult, ezt valami más anyaggal pótolnám.
Reflexió:
A dioráma elég komplex műfaj. Több ág technikai és koncepciós megoldásai ötvözését igényli. A kész projekt némi elégedettséggel töltött el, de egyúttal nagyon is éreztetem hogy miben kell még fejlődnöm. Aki úgy érzi hívogatja ez az ág, annak mindenképp ajánlom hogy próbálja ki, lehet nehezek az első lépések az eredmény pedig nem lesz tökéletes, de ennek ellenére megéri.
Hogyan tudjátok támogatni a blogot?
Úgy, hogy a közben Ti kaptok ajándékot. A blog egy ingyenes platformon működik, a saját időnket pedig szívesen áldozzuk az írására, hiszen ez nekünk is egyfajta mentális rekreáció, tisztulás. Ezért nem kérünk pénzt. Azonban nagyon sokat jelentene nekünk, ha Ti, olvasók felragasztanátok (persze csak ha tetszik) a matricáinkat a makettes dobozaitokra, ládáitokra. Ha a verseny asztalok alatt hagyott ládákról pár plusz emberhez eljut a blog híre, mi már nagyon boldogok leszünk. Kiválogattam nektek a 2025-ös termésből 3 olyan tervet, amiből Rebel Jedi Blog matricát készítettünk. Szigorúan limitált, 50 darabos, sorszámozott szériáról van szó. Nem lesz utánnyomás.
Hogyan juthattok hozzá?
A terveink szerint elrejtünk a verseny környékén néhány matrica csomagot. A blog facebook profilján a szombati nap folyamán story/post formájában minden elrejtett csomagról közzé teszünk majd egy képet, ami alapján be lehet azonosítani a pontos helyét.
Néhány csomagokban elrejtünk egy Rebel Jedi Blog különdíj kártyát is. A kártyát szabadon elhelyezhetitek a verseny asztalon bármelyik makett mellé, amit szerintetek mi is érdemesnek ítélnék az elismerésre.
Postoljátok a zsákmányt és tageljétek be a Rebel Jedi Blog facebook profilt!
