Propaganda?!

túl szép, hogy igaz legyen (?)

Minap lettem figyelmes Rick Lawler legújabb munkájára, egy 1/35-ös Mi-24-esre.  A szerző neve sokak számára ismerős lehet, a munkáiról készült fotók bejárják a virtuális makettező világ nagy részét, és a közösségi média megosztásoknak is gyakori témája.

Diego Quiano ismert blogján olvashatunk egy rövid bevezetőt, ahol kizárólag szuperlatívuszokban jellemzi a szerzőt és annak munkáit. Nézzük csak meg akkor, hogy mit is kapunk a Rust & Bones fantázianéven futó projekttől, aminek címe egy régi Guns 'n' Roses szám gyenge áthallása.

Első ránézésre egy egész jópofa munkának tűnik. Ismerős gép, ideális környezet, drámai kontrasztok, mintha csak egy ismerős PC játékból kapnánk a képeket. Nem igazán tudom eldönteni, vajon a téma, a kompozíció, esetleg a fotó beállítások, vagy a fotók utólagos szerkesztése váltotta ki bennem ezt az érzés, tudatosan a szerző célja volt, vagy csak így jött ki a lépés? A maketteket általában a realitással és egymással szoktuk összehasonlítani, de néha érdemes a PC grafikus kollégák munkáival is összehasonlítanunk. A számítógépes technológia oda fejlődött, hogy ma már sokkal realisztikusabb és részletesebb grafikákat látunk, mint amit makettben valaha meg tudnánk oldani. Ezt figyelembe véve talán nem a legelőnyösebb számítógépes grafikára hasonlító képeket közölni egy makettről.

makett 

2D grafika 

3D grafika 

Úgy gondolom ezt a munkát két szempontból érdemes vizsgálni:

A valósággal összehasonlítva

Nagy vonalakban az lehet mondani, realisztikus a makett. Nincsen nehéz dolgunk, a szerző mellékelte a referencia képeit is a blogján, és sokak számára a valóságban is ismerős lehet a szabad ég alatt tárolt múzeumi gépek jellege. Tömören fogalmazva: nagyon fakóak, mattak, a kosz megül a szegecssorokban, panelekben és nagyon sötét árnyalatúnak tűnik. Rozsda nemigen van rajtuk, csak pár szegecsből, korrodáló elemből folyik minimálisan. Az alján végig eső nyomokat találhatunk a legtöbb gépen. Szigorúbban vizsgálva, szerzőnknek sajnos nem mindent sikerült ebből megvalósítania. A befolyatásnál a matt, feketés, szürkés árnyalatok helyett a szokásos "barna makett massza" köszön vissza. Igazából mindenhol megjelenik ugyanaz a szemcsés, beazonosítatlan mocsok. Alul semmi esőnyom, a rozsda nyomok pedig ilyen kötelező körként megjelennek azért itt is, bár ez elég ritka jelenség az eredeti típuson. Úgy érzem valamennyire felületes interpretációja a valóságnak ez a munka, nem igazán látok komolyabb belemerülést a témába.

Egyéb makettekkel összehasonlítva

A bajok igazából itt kezdődnek. Mivel érdemes összehasonlítani ezt a makettet?  Vegyük úgy, mint egy harcjárműben otthonosan mozgó makettező első helikopteres próbálkozásai? A másik oldalon viszont itt van ez az irdatlanul hangos marketing maszlag, ha ezt veszem alapul, akkor ennek egy világszinten kiemelkedő munkának kellene lennie? Valóban az? Számomra nehezen hihető ez. Én egy olyan világban ismerkedtem meg a makettezéssel, ahol a hobbi legnagyobb értékei közé tartozott a precizitás, technikai tudás, valósághű megjelenítés, kontroll és látvány harmóniája. A makettek a versenyasztalon összehasonlíthatóak, amikor pedig a virtuális térben lévő szereplésről van szó, a szerzők igyekeznek olyan képeket prezentálni, amik hűen visszaadják a makett jellegét. Mennyit tud ezekből ez a projekt, vagy helyesebben, mennyit tud ezekből ez a projekt kimagasló módon? Nem sokat.

Remélem egy dolog mindenki számára nyilvánvaló, ezt a makettet a nézők 99 százaléka sosem fogja élőben látni, nem lesz alkalma róla véleményt alkotni. Mennyire adják vissza ezek a fotók a valós állapotokat? Sosem tudjuk meg!  Nincsenek részletfotók, nincsenek makro fotók, pedig ezek alapján lehet igazából felmérni egy makett részletességét. .

Nem igazán érzem azt, hogy a szerző nagyon odatette volna magát, és őszintén szólva, ez a minőség erre a méretarányra (1/35) kevésnek tűnik, valószínűleg a szerző maga is tisztában van ezzel, ezért nem erőltette a jobb/nagyobb fotókat.

Amit látok, elnagyoltnak tűnik, hiányzik a részletekre való odafigyelés, kontrolált hatások. Úgy érzem, a harcjárműben megszokott eljárások lettek átültetve egy helikopterre, minden mérlegelés nélkül. Ugyanaz a sablon, ugyanazok a színek, monoton foltok, identikus klisé. A weathering nagy pozitívuma viszont, hogy ezúttal a szokásos, mindent beborító pigment felhő kimaradt a repertoárból.

Az egész prezentációt megmenti a környezet, a madártávlatból készült képek. Kicsit rá is van húzva photoshoppal a kontrasztokra, de arra már nem vette senki a fáradságot, hogy a fotó háttéren maradt karcokat kijavítsa. Teljesen túlzónak és indokolatlannak találom az ilyen és ehhez hasonló vélemények hangoztatását ezzel a munkával kapcsolatban: "best weathered models I´ve  ever seen".  Ilyen gondolat felmerülési helyét leginkább egy beszűkülő világban tudom elképzelni, ahol az ember csak az interneten találkozik a tartalommal, az információ fő forrása a facebook fala, valamelyik weathering cég reklám feed-je, esetleg a magazin világ cikkei. A lejek szerint ez a világ elég sokunk napi realitásává vált ...

Mikor az ehhez hasonló prezentációkkal találkozom, menthetetlenül előjön egy gondolat, amelyben maga a makett csak egyfajta nem kívánt mellékterméke a cikkgyártási és a termék népszerűsítési folyamatának.

Ez a munka valószínűleg nem a helikopter/repülő makettezés határait hivatott tágítani. Lehet, hogy igazából csak egy kicsit elkésett termék reklám, amit nagy sietséggel be szeretett volna fejezni a szerző. A sors iróniája, hogy mire befejezte a munkát, a megrendelő cég felmondta vele a szerződést. Egy elkerülhetetlen párhuzam körvonalazódik televíziózásból jól ismert szappan opera jelenséggel, ahol a néző számára értékként megjelenő műsor a megrendelő és a TV számára igazából csak a reklám közti helyet kitöltő érdektelen tartalom, amit iparszerűen le kell gyártani.

Viszont érdemes azt is megnéznünk, hogy a többiek mit alkottak! Az idei év például gazdag volt a jobbnál jobb repülő makettekben, harcjárműves kollégák is alkottak a témában, lehet nem írta róluk senki hogy a legjobbak, de mégis, valahogy magasabb minőséget tudok hozzájuk társítani:

Fabio Marini munkája, látható volt Móváron is. Korántsem tökéletes, de látszik rajta, hogy némi figyelmet is szentelt a témára, nincsen rozsda, meg egyéb harcjárműves klisé, és a Mi-4-es gyakorlatilag csak egy dioráma elem:

Nem roncs, de egy nagyon jó munka, szintén harcjárműves makettező, kifinomultság, kontroll és esztétikum. Minden a helyén van, ez a srác (Hugo Luyten) tudja, mit csinál, elejétől a végéig.

Egy vérbeli repülős, Lorenzo Borgesa munkája, szinte valószínűtlenül tiszta, de mégis megvan a saját maga kis realitása és esztétikuma.

Red Devils Thiene 2013 élmények

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy barátom élménybeszámolóját az idei thienei versenyen tett látogatásáról. Érdekes és tanulságos:

2013-ban ismét megrendezésre került  észak-olaszországi Thienében a Red Devils makettverseny. A rendezvényt minden második évben rendezik, váltakozva a bressai versennyel. Ez a két verseny talán a legmeghatározóbb nemzetközi rendezvény az országban.

Nagyobb térképre váltás

Péntek reggel indultunk nyugodt tempóban a 700 kilométeres útnak. Este a helyszínen beneveztünk pár makettet, aztán irány a szállás. Egy egész pofás és meglepően pénztárcakímélő vicenzai hotelban sikerült szállást foglalnunk. Pizza a másik sarkon, szóval helyben volt minden. A verseny sem volt messze, rövid autókázás és már ott is voltunk.

A helyszín változott az előző rendezvényhez képest, de azt hiszem ugyanazon katonai(?) létesítmény egy másik szegletében kapott helyet a makettezés. Egy óriási raktárszerű épület fogadott minket, kinézetre nem túl elegáns, de belül temérdek hely volt.

Szombat délig lehetett nevezni, de ahogy észrevettük érkeztek délután is páran. Ezen a napon meglepően kevés ember volt, nyugis, fotózásra ideális nap. Nem is igazán értettük, hogyan lehet óriási tömegek nélkül egy ilyen rendezvényt működtetni. A másik oldalon egy sokkal makettező barátabb hangulat volt - mint például a sokszor látogatókkal és családokkal túlzsúfolt tömegrendezvényeken, ahol sem mozogni, de már lélegezni sem lehet lassan, a fotózás meg a makettek nyugodt megfigyelése  pedig néha kivitelezhetetlen feladat. Talán a szponzorok, a klubtagok odaadása és lehet némi állami, városi háttér lehetővé tesz egy ilyen nyugodtabb fenntartható tempót a verseny számára?

Itáliában délben minden étterem zárva, ismét meglepetten konstatáltuk ezt a számunkra érthetetlen tényt. Pár felesleges kör után egy kebabost fedeztünk fel. Egy zöldségest is nyitva volt. Élelemhez jutottunk, megmenekültünk. Este aztán ismét kinyitott a kedvenc pizzériánk :)

Visszatéve a versenyhez konstatálnunk kellet hogy a börze meglepően kicsire zsugorodott, 2 évvel ezelőtt egy óriási sátor tele volt árussal, idén alig akadtak. Voltak drága dolgok, de lehetett ilyen 30 EUR körüli áron Dragon maketteket is venni, ill. Tristar és Kinetic féláron, Hornet és egyéb figurák is érdekes összegekért cseréltek gazdát. Kellemes meglepetésként magyar árusokkal is összefutottunk.

Benyomásaim a versenyről: kevesebb kategória mint felénk szokás, nincs annyi felesleges bontás, viszont mindenhol van több szintre bontás: mester, standard.

Meglepő volt a vignetta hiánya, de kisebb kompozíciók a klasszikus egyedülálló harcjárművekben kaptak teret, a nagyobbak pedig a diorámák között találták meg helyüket.

Helyi sajátosság, hogy nevezés előtt a helyi klubtagok szokásosan megnézik a nevezett maketteket, ellenőrizve a besorolás helyességét, és a minőségi szintet. A gyengébb munkákat inkább a standard kategóriákba sorolják be, a jobban sikerülteket pedig a mester szintűekben szeretnék látni. Néha nem sok beleszólást adva magának a nevezőnek.

Mezőny:

Az olasz versenyek jellemzően kiegyenlített kategóriák benyomását keltik, népesen és megfelelő minőségben képviselteti magát minden ágazat. Erősek a harcjárműves témák, sok a dioráma, de ugyanígy a repülők és a figurák is népszerűek. Nem lehet kihagyni talán a hajós ill. a sci-fi mezőnyt sem.

 1/35 harckocsi - azt lehet mondani elég kiegyenlített volt a mezőny, harcjárműben sem volt olyan munka, ami abszolút favorit benyomását keltette volna első ránézésre.  A máshol domináló német téma nem annyira volt túlsúlyban, rengeteg a különféle gyanta kitt, olasz és érdekes orosz témák is előfordultak, a kisteherautóktól kezdve a ballisztikus rakétákig...

1/48 , 1/72  harckocsi valamivel kevesebb, de ott meg egy-két munka magasan kiemelkedő színvonalú volt. Egy két alkotás hasonló részleteket, színvilágot és megoldásokat vonultatott fel, feltételezhetően egy alkotótó munkái voltak ezek.

Repülőkben is megvolt a mennyiség és a minőség is az asztalokon, jónak láttam a mezőnyt. Úgy vettem észre egy nagy előny az olasz versenyeken, hogy nem abból a típusból van 10 darab amit egy évvel ezelőtt piacra dobott valamelyik nagyobb gyártó. Mindenféle makett és téma képviselte magát, néha kimagaslóan jó minőségben. Ami a legpozitívabb az a repülő dioráma népszerűsége az olasz makettezők körében. Felénk ezek talán már ki is haltak. Az olaszok egyszerre tudnak repülővel és figurával is dolgozni. Nekem kimondottan tetszett hogy igen tiszta felületű, de mégis kontrasztos alkotásokat láttam.

Figurák - sok szép munka,több magyar festő, faragó is jelen volt a szokásos magas minőségükkel. Diego Ruina is küldött párat a verseny mezőny mellett elhelyezett vitrinbe.

Diorámák - talán ez egy húzóeleme a versenynek, nagyon sok, nagy és relatíve jó minőségű munkát láttam. Szokásosan Fabio Marini jelentette a mércét, de Bernard Lustig, és Horváth Péter-Pepe Saipan Beach-e is feltornázta magát Fabio mellé.

Többi kategória nem kötötte le annyira  figyelmem, hajóból rengeteget lehetett látni, de a sci-fi mintha visszaesett volna az előző rendezvényhez képest.

Szerintem mindenképp egy egészséges hazai mezőnyre épít a verseny, külföldiek jelenléte nélkül is lenne mit nézni, ami pozitívum. Az olasz makettezők annyira nincsenek jelen a különféle makettmédiákban, ezért sok munka az újdonság erejével hat.  Sokszor úgy van vele az ember, hogy amit már számtalan alkalommal látott interneten, vagy nyomtava, élőben már nem köti le egyáltalán a figyelmét, lehet ezért is találtam sok alkotást érdekesnek. Igazán inspiráló látni milyen felkészültségű és tehetségű alkotók állnak egy-egy munka mögött. 

Visszatérve a történésekhez...

Vasárnap igazán a tömeg napja, mikor reggel bementem, rá sem lehettt ismerni a rendezvényre, az asztalok között is már bonyolultabb volt közlekedni. A nap meglepetése a jégeső volt.

Pontban 4 kor kezdődött az eredményhirdetés, ami kicsit hosszúra is sikeredett, és kizárólag olaszul történt. Az olaszból azért el lehet kapni néhány szót, de nem igazán tudtuk a pontos eredményeket átlátni.

Igazából nehéz nyilatkozni a zsűrizésről, mivel elképzelésünk sem volt a többi helyezett makettről, az eredményeket utólag interneten lehetett részletesen megtudni. Amit mindenképp díjazni lehet az olasz zsűriben az talán a nyitottság. Ugyanúgy kaptak helyezést például tipikusan vakítóan világos és kontrasztos mediterrán stílusú alkotások mint például a visszafogottabbak is. Sajnos ilyen hozzáállás nem mindenhol jellemző, pedig tanulhatnánk belőle. Az eredményeket elnézve néhány következtetést fel lehet vázolni: kedveltek a nagyobb munkák  ill. ahol evidens a rengeteg belefektetett munka, ritka makettek, előfordul a nehezebb technikai megoldások preferálása, esetleg olasz makettek, hazai témák vagy nagyobb kontraszttal rendelkező makettek is nagyobb eséllyel indulhattak a érmekért. Külön öröm volt  a rengeteg díjnyertes magyar munka is, szinte az összes kategóriában.

Összességében egy jól eltöltött hétvégét tudhattunk magunk mögött, rengeteg vidám perccel és élménnyel gazdagodva

Pozitívumok:

autóval gyorsan megközelíthető

elérhető árszínvonal

attraktív történelmi és természeti környezet

érdekes rendezvény