MóvárváróM 2

A Mosonshow egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó programja a börze. A külön épületet megtöltő vásár minden makettező egyik fő célpontja. Megtakarított pénzünk elköltését semmi sem akadályozza, a kínálat bőséges, és az árak … jó, ezt hagyjuk. Az árusok nagy része hosszú ideje visszajáró, minden évben ugyan azt a helyet bérli ki. Ehhez térkép és névsor is nyilvánosan rendelkezésre áll, így bárki előre böngészhet a boltok között. Az általános termékkínálattal rendelkező standok között van néhány specifikus bolt is, amiket nem árt, ha ismerünk.

Mindjárt az elején az Aires-el kezdeném, hiszen náluk az április 14-ig e-mailben leadott előrendelésekre a helyszínen fizetve 20% kedvezmény jár!!! (5 tétel alatt 10%). A magas minőségű műgyanta repülőgép feljavítóiról ismert cégtől ez mindenképpen kecsegtető ajánlat.

A cseheknél maradva a szokásos helyen találjuk majd az Eduard termét. Gunze festékek, maratások és korábbi Eduard makettek jóárasítva, szólhatna a szlogen. Az eddigi versenyeken mindig jutányos áron juthattunk a cég műanyag makettjeihez, reméljük idén is hasonló lesz a helyzet. Előrendelés 15%-os kedvezménnyel náluk is volt, április 8-án zárult. A cég legfrissebb készletei közül érdekes lehet a Hasegawától átvett F-104 európai matricákkal, és sok kiegészítővel, az újra gyártásban lévő népszerű MiG-21MF kitjük, és a világháborús szériában a Spitfire sorozatuk legfrissebb darabja a Mk. VIII szuper (többek között) cápafogas festéssel. Újra gyártásba veszik a FW-190 A8 sorozat romboló változatát, és a72-es L39-est is. Ismét jön egy rakat weekend edition, vehetünk új fazonú Spitfire söröspoharat, és ízléstelen színű pólókat, amit csak az alkalmazottak hordanak. DE, azon kevés boltok egyike, ahol kártyával fizethetünk. Az árfolyamok általában nekünk kedveznek!

Szlovák bolt az Artol, akik a scratchelni vágyókat kényeztetik a legkülönfélébb alapanyagokkal, minden féle formában és anyagból. Sztirol, réz, alu, akármi kell, keressük őket, mert általában kedves (magyar nyelvű) kiszolgálással és ésszerű árakkal várnak minket.

Tracks-n-troops néven várt ismerté a pardubicei (Cz) webshop, kimondottan az apró 1/72-es harcjárművesekre koncentrálva. Rengeteg máshol alig, vagy csak nehezen beszerezhető kiegészítő, és kis szériás gyanta dolog van náluk, és Milan általában ezekből hoz nagyobb mennyiségben a showra. Külön kiemelendőek a Black Dog és az OKB Grigorov termékei. Előbbi cseh gyanta kiegészítőket gyárt, a málháktól kezdve az utcarészleten át a figurákig, szinte minden témában. Utóbbi a multimédiás makettek mellett, gyanta kerekeket, lánctalpat és maratásokat gyárt. Ha konkrét dolgot keresünk, érdemes itt is előre rendelni, bár akciót nem láttam meghirdetve.

És ezzel rá is térünk a magyar sorra. Jellemzően szintén 1/72-ben érdekelt, ámde nem kereskedő, hanem gyártó a magyar Balaton Modell. Most azonban két 1/35-ös újdonságuk miatt lesz érdemes meglátogatni őket. MTZ-82, A TRAKTOR, és KS-2573 daru a Trumpi Uraljához.

A Peko Publishing könyvei mindig várakozással töltik el az ember. Standjukon érdemes körülnézni, elsősorban a világháborús harcjárművek kedvelőinek. Legújabb kötet a Stug. III 3. része, és ott lesz még a budapesti harcokat feldolgozó Bécs még várhat című kiadvány is.

Elsősorban nem maketteket, hanem szerszámokat vásárolhatunk Pepe (RP Toolz), alapanyagokat és hasznos holmikat Tóth „Z63” Zoli, wargame dolgok mellett Vallejo festéleket, ecseteket, stb a Wargammers, és fém lánctalpakat a Friulmodel standján.

Mindezek mellett még rengeteg kereskedő és gyártó standja rendelkezésükre áll, ha pénzt költeni, vagy csak nézelődni szeretnénk. Ha megteszik valami, fussunk egy kört, mert könnyen lehet, hogy megtaláljuk olcsóbban máshol. Ha ritkaság, akkor viszont csapjunk le ár, mert nem lesz ott sokáig. Alkudni szabad, és tapasztalatom szerint lehet is. Ha mégsem, azt észre fogjuk venni. 

Interjú Horváth "Pepe" Péterrel

Az interjú nemrég jelent meg az ost-front.ru orosz oldalon angol nyelven. Gondoltam magyarul is érdekes lehet.

Szia Péter! Köszönjük a ránk szánt idődet!

Először is, egy igazán tehetséges makettezőként mutathatunk be, aki lenyűgöző és színes életképeket épít. Egy csomó díjad van nemzetközi versenyekről és rengeteg publikációd jelent meg. Igaz?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok rendezvényre látogathatok el, itthon és külföldön egyaránt. Általában díjakkal térek haza, köszönhetően az érdekes munkáimnak, és a témaválasztásnak. Valószínűleg ez a kettő a kulcs. Talán ezért is figyelik a professzionális újságok munkáimat egyre nagyobb érdeklődéssel. Mindig nagy megtiszteltetés, ha ezek közlik valamelyik munkámat. A legbüszkébb talán a Tamiya Magazine, Panzer Aces, Model Time, Military Illustrated Modeller és a Pro Modell cikkeimre vagyok, és persze címlap makettekre.

Tudjuk, hogy Budapesten élsz. Mesélj nekünk, milyen ott makettezőként? Vannak makett klubok, rendezvények, magazinok, gyártók, weblapok, fórumok, stb? Nem érzed magad egyedül?

Igen Budapesten élek. Egy csomó makett klubunk van Magyarországon, de ezek rendszerint kicsik. Amikor újrakezdtem a makettező karrieremet, megpróbáltam csatlakozni egy budapesti makett klubhoz, de sajnos elbuktam. Tudod, nem lehettem tag a legősibb okból kifolyólag…féltékenység. (Ezt úgy értem, ebben az esetben, ha be akarsz lépni a klubba, aminek a vezetője tudja, hogyan kell jól festeni, és te jobban vagy realisztikusabban festesz nála, akkor nem lehetsz tag, mert ő, vagy ők irigyek rád.) Így hát, alternatívaként én és pár barátom megalakítottuk a Cobra Modelling Club-ot. Itt megtalálod: http://cobramodell.blogspot.hu/

Minden véleményt szívesen fogadunk.

Az egyetlen magyar magazin, ami 2 havonta jelenik meg (szeretne megjelenni – a szerk.) a Pro Modell. Szerintem ez egy nagyon jó magazin. Hogy miért? Mert saját profi fényképésze van. Általában 6 magyar és egy külföldi munka van benne. Sajnos csak magyarul jelenik meg.

Egy csomó rendezvényünk is van. Minden klub rendez egy versenyt (vagy nem – a szerk.) De a legnagyobb, a Moson Show, 1600-2000 makettel. Ez egy elég népszerű rendezvény, a látogatók a világ minden tájáról jönnek, Finnországtól Kínáig, Spanyolországtól Oroszországig. 

Magyar gyártók?

Balaton Model – 1/72, 1/48 resin models

Miniman Factory – 1/35, 1/48 resin models

HAD decals – Hungarian decals from 1/72-1/35

The Bodi – 1/35 Figures

Black Army Figures – 1/35, 1/48, 1/72 Figures

LImes Models – wood accessories 1/35, 1/48, 1/72

RP Toolz – Photo etch Tools

Hogyan lettél te makettező? Gyerekkori hobbi volt?

Gyerekként kezdtem, de abbahagytam. Aztán 2008-ban kezdtem újra, azóta meg sem álltam. Évente általában 3-6 makettet fejezek be.

Nagyon kíváncsiak lennénk a weathering technikáidra. Milyen anyagokat használsz? Tudnál adni nekünk pár tippet?

Szinte már minden kipróbáltam (ez elég veszélyesen hangzik :) – a szerk.), de a művészolaj adja a leginkább realisztikus hatást, szerintem. Most éppen az AK „Mud and dirt” termékeit tesztelem. Van, ami tetszik van, ami nem. A port a Mig Prod. földszínű olajaival csinálom, de mint mondtam, nem ragadok le egy gyártónál, vagy technikánál.

A makettező karrieredre kik voltak a legnagyobb hatással? Milyen könyveket, magazinokat olvastál? Az öreg generációt Verlinden és a Tamiya Magazine inspirálta. Kinek a vállára álltál te?

Általálban egy fotó inspirál, amit megpróbálok megvalósítani. Ennyi. Nem akarok senkit követni, vagy másolni. Mindig a magam útját járom.

Persze sokan vannak, akinek a munkáit szeretem. Leginkább Adam Wilder érint meg. Mióta újrakezdtem, nem igazán voltak magazinjaim, vagy újságaim, amiből inspirációt meríthettem volna.

Van a makettezés mellett másik életed is? Család, munka, másik hobbi esetleg?

Igen, van családom, 2 gyerek, és munkám is van. Sajnos a makettezésre jutó idő egyre kevesebb.

Lássuk a makettjeid! Melyiket szereted a legjobban?

A személyes kedvencem a kis Tyúkudvar dioráma, de persze a Saipan Beach-et is szeretem.

Különböző méretarányokban dolgozol, 72/48/35, miért? A legtöbben csak egy méretben dolgoznak.

Nincs különösebb oka. Egyszerűen szeretem mindegyiket. Nem számít. Általában a 48-at és a 35-öt preferálom. Általában egy érdekes festés, vagy megjelenés, amit választok. Ha nincs 35-ös jármű hozzá, vagy túl nagy lenne, akkor váltok méretarányt.

Miért kedveled a rozsdás, elhagyott járműveket? És a graffiti, ez valami tényleg különleges!

Szeretem az elhagyott, kiégett, igazán rozsdás járműveket. Nekem ezek a kihalt rozsdás aranybányák jelentik az életet, vagy legalábbis az a szín kavalkád, ami ott van. Emellett igazán kedvelem a nagy kontrasztot, használt, vagy színes festéseket. Jó kihívás egy graffitis járművet is megfesteni. Mindig azon voltam, hogy valami különlegeset alkossak, amit még senki nem csinált előttem.

Elárulnád néhány makettező titkodat?

Nem igazán van. Minden írásomban elmondok mindent, részletesen, legyen az magyar, angol, olasz vagy spanyol

Akrilokat (Vallejo, Gunze) és művészolajt (Rembrant, Míg, AK) használok. Talán a legfontosabb, hogy mindig egy világos színnel kezdek, mert az olajrétegek ezt be fogják sötétíteni.

Szinte mindent kipróbáltam, de szerintem a Rembrant olajok adják a leginkább valósághű hatást. Most éppen az AK Mud and dirt termékeit tesztelem. Van, ami tetszik van, ami nem. A port a Mig Prod. földszínű olajaival csinálom, de mint mondtam, nem ragadok le egy gyártónál, vagy technikánál. (itt volt egy bekezdés  ismétlés az interjúban – a szerk.)

Mind dolgozol most? Tudsz nekünk valami készülőfélben lévő munkát mutatni?

Sajnos egyre több félkész munkám van. Például egy HET Guntruck 72-ben, Ural ATZ 48-ban, Firefly 35-ben, megy egy IS-2 is. És egy vizes dioráma, a Flamenco beach…

Az interjú többi része a reklám, ami nem érdekes a blog szempontjából, így csak a webshopt linkelem.

Forrás: ost-front.ru

Red Devils Thiene 2013 élmények

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy barátom élménybeszámolóját az idei thienei versenyen tett látogatásáról. Érdekes és tanulságos:

2013-ban ismét megrendezésre került  észak-olaszországi Thienében a Red Devils makettverseny. A rendezvényt minden második évben rendezik, váltakozva a bressai versennyel. Ez a két verseny talán a legmeghatározóbb nemzetközi rendezvény az országban.

Nagyobb térképre váltás

Péntek reggel indultunk nyugodt tempóban a 700 kilométeres útnak. Este a helyszínen beneveztünk pár makettet, aztán irány a szállás. Egy egész pofás és meglepően pénztárcakímélő vicenzai hotelban sikerült szállást foglalnunk. Pizza a másik sarkon, szóval helyben volt minden. A verseny sem volt messze, rövid autókázás és már ott is voltunk.

A helyszín változott az előző rendezvényhez képest, de azt hiszem ugyanazon katonai(?) létesítmény egy másik szegletében kapott helyet a makettezés. Egy óriási raktárszerű épület fogadott minket, kinézetre nem túl elegáns, de belül temérdek hely volt.

Szombat délig lehetett nevezni, de ahogy észrevettük érkeztek délután is páran. Ezen a napon meglepően kevés ember volt, nyugis, fotózásra ideális nap. Nem is igazán értettük, hogyan lehet óriási tömegek nélkül egy ilyen rendezvényt működtetni. A másik oldalon egy sokkal makettező barátabb hangulat volt - mint például a sokszor látogatókkal és családokkal túlzsúfolt tömegrendezvényeken, ahol sem mozogni, de már lélegezni sem lehet lassan, a fotózás meg a makettek nyugodt megfigyelése  pedig néha kivitelezhetetlen feladat. Talán a szponzorok, a klubtagok odaadása és lehet némi állami, városi háttér lehetővé tesz egy ilyen nyugodtabb fenntartható tempót a verseny számára?

Itáliában délben minden étterem zárva, ismét meglepetten konstatáltuk ezt a számunkra érthetetlen tényt. Pár felesleges kör után egy kebabost fedeztünk fel. Egy zöldségest is nyitva volt. Élelemhez jutottunk, megmenekültünk. Este aztán ismét kinyitott a kedvenc pizzériánk :)

Visszatéve a versenyhez konstatálnunk kellet hogy a börze meglepően kicsire zsugorodott, 2 évvel ezelőtt egy óriási sátor tele volt árussal, idén alig akadtak. Voltak drága dolgok, de lehetett ilyen 30 EUR körüli áron Dragon maketteket is venni, ill. Tristar és Kinetic féláron, Hornet és egyéb figurák is érdekes összegekért cseréltek gazdát. Kellemes meglepetésként magyar árusokkal is összefutottunk.

Benyomásaim a versenyről: kevesebb kategória mint felénk szokás, nincs annyi felesleges bontás, viszont mindenhol van több szintre bontás: mester, standard.

Meglepő volt a vignetta hiánya, de kisebb kompozíciók a klasszikus egyedülálló harcjárművekben kaptak teret, a nagyobbak pedig a diorámák között találták meg helyüket.

Helyi sajátosság, hogy nevezés előtt a helyi klubtagok szokásosan megnézik a nevezett maketteket, ellenőrizve a besorolás helyességét, és a minőségi szintet. A gyengébb munkákat inkább a standard kategóriákba sorolják be, a jobban sikerülteket pedig a mester szintűekben szeretnék látni. Néha nem sok beleszólást adva magának a nevezőnek.

Mezőny:

Az olasz versenyek jellemzően kiegyenlített kategóriák benyomását keltik, népesen és megfelelő minőségben képviselteti magát minden ágazat. Erősek a harcjárműves témák, sok a dioráma, de ugyanígy a repülők és a figurák is népszerűek. Nem lehet kihagyni talán a hajós ill. a sci-fi mezőnyt sem.

 1/35 harckocsi - azt lehet mondani elég kiegyenlített volt a mezőny, harcjárműben sem volt olyan munka, ami abszolút favorit benyomását keltette volna első ránézésre.  A máshol domináló német téma nem annyira volt túlsúlyban, rengeteg a különféle gyanta kitt, olasz és érdekes orosz témák is előfordultak, a kisteherautóktól kezdve a ballisztikus rakétákig...

1/48 , 1/72  harckocsi valamivel kevesebb, de ott meg egy-két munka magasan kiemelkedő színvonalú volt. Egy két alkotás hasonló részleteket, színvilágot és megoldásokat vonultatott fel, feltételezhetően egy alkotótó munkái voltak ezek.

Repülőkben is megvolt a mennyiség és a minőség is az asztalokon, jónak láttam a mezőnyt. Úgy vettem észre egy nagy előny az olasz versenyeken, hogy nem abból a típusból van 10 darab amit egy évvel ezelőtt piacra dobott valamelyik nagyobb gyártó. Mindenféle makett és téma képviselte magát, néha kimagaslóan jó minőségben. Ami a legpozitívabb az a repülő dioráma népszerűsége az olasz makettezők körében. Felénk ezek talán már ki is haltak. Az olaszok egyszerre tudnak repülővel és figurával is dolgozni. Nekem kimondottan tetszett hogy igen tiszta felületű, de mégis kontrasztos alkotásokat láttam.

Figurák - sok szép munka,több magyar festő, faragó is jelen volt a szokásos magas minőségükkel. Diego Ruina is küldött párat a verseny mezőny mellett elhelyezett vitrinbe.

Diorámák - talán ez egy húzóeleme a versenynek, nagyon sok, nagy és relatíve jó minőségű munkát láttam. Szokásosan Fabio Marini jelentette a mércét, de Bernard Lustig, és Horváth Péter-Pepe Saipan Beach-e is feltornázta magát Fabio mellé.

Többi kategória nem kötötte le annyira  figyelmem, hajóból rengeteget lehetett látni, de a sci-fi mintha visszaesett volna az előző rendezvényhez képest.

Szerintem mindenképp egy egészséges hazai mezőnyre épít a verseny, külföldiek jelenléte nélkül is lenne mit nézni, ami pozitívum. Az olasz makettezők annyira nincsenek jelen a különféle makettmédiákban, ezért sok munka az újdonság erejével hat.  Sokszor úgy van vele az ember, hogy amit már számtalan alkalommal látott interneten, vagy nyomtava, élőben már nem köti le egyáltalán a figyelmét, lehet ezért is találtam sok alkotást érdekesnek. Igazán inspiráló látni milyen felkészültségű és tehetségű alkotók állnak egy-egy munka mögött. 

Visszatérve a történésekhez...

Vasárnap igazán a tömeg napja, mikor reggel bementem, rá sem lehettt ismerni a rendezvényre, az asztalok között is már bonyolultabb volt közlekedni. A nap meglepetése a jégeső volt.

Pontban 4 kor kezdődött az eredményhirdetés, ami kicsit hosszúra is sikeredett, és kizárólag olaszul történt. Az olaszból azért el lehet kapni néhány szót, de nem igazán tudtuk a pontos eredményeket átlátni.

Igazából nehéz nyilatkozni a zsűrizésről, mivel elképzelésünk sem volt a többi helyezett makettről, az eredményeket utólag interneten lehetett részletesen megtudni. Amit mindenképp díjazni lehet az olasz zsűriben az talán a nyitottság. Ugyanúgy kaptak helyezést például tipikusan vakítóan világos és kontrasztos mediterrán stílusú alkotások mint például a visszafogottabbak is. Sajnos ilyen hozzáállás nem mindenhol jellemző, pedig tanulhatnánk belőle. Az eredményeket elnézve néhány következtetést fel lehet vázolni: kedveltek a nagyobb munkák  ill. ahol evidens a rengeteg belefektetett munka, ritka makettek, előfordul a nehezebb technikai megoldások preferálása, esetleg olasz makettek, hazai témák vagy nagyobb kontraszttal rendelkező makettek is nagyobb eséllyel indulhattak a érmekért. Külön öröm volt  a rengeteg díjnyertes magyar munka is, szinte az összes kategóriában.

Összességében egy jól eltöltött hétvégét tudhattunk magunk mögött, rengeteg vidám perccel és élménnyel gazdagodva

Pozitívumok:

autóval gyorsan megközelíthető

elérhető árszínvonal

attraktív történelmi és természeti környezet

érdekes rendezvény

Multiskill versus dedicated

Mi az, hogy multiskill? A skill ügyességet, jártasságot, szakismeretet jelent. A multiskill olyan ember, akinek több területen is van ilyen jártassága. Makettezésben jellemzően olyan alkotóra mondjuk, hogy multiskill, aki több szakágban is azonos szinten tud alkotni. Nyilván akkor kerül ez megfogalmazásra, ha ez a szint kiemelkedik a környezetéből. Vagyis olyan emberről beszélünk, aki kiemelkedőt alkot egymástól eltérő területeken. Például egyformán jól épít repülőt és tankot.

Manapság a harcjármű makettezésben sokat számít, ha valaki a diorámára, vignettára saját készítésű figurákat rak. Ha valaki diorámára való szinten fest figurát, arra még nem mondjuk, hogy multiskill. Ha ő maga faragja a figurát, vagy alakítja át különböző készletekből (kitbash), akkor már multiskill? Nem tudom. Szerintem alapvetően nem, de néhány esetben megkockáztatnám, hogy igen. Mindenki döntse el magának.

Rám ebből a szempontból Roger Hurkmans tette a legnagyobb benyomást. Az ő vignettái igazából már a figurákról szólnak, a járművek szinte csak az alap részei. Szerintem, ő már multiskill.

De egy szépen kifestett figura egy harcjárművön azért még nem ez a kategória.

Ugyanakkor vannak, akik mindenféle probléma nélkül mozognak különböző szakágak között. Például egy eredendően harcjárműves makettező, akinek nem okozott gondot egy repülő magas színvonalon történő elkészítése. De lehet ez fordítva is. Ott van például a nemrég visszavonult belga „zseni”, Staff Snyers. Móváron is láthattuk munkáit, itt volt az egyetlen repülő, amivel versenyen indult, egy orra bukott Corsair. Arany érmes lett. Harcjárműves létére. Na ő multiskill.

Jó példa a másik esetre Diego Quijano, aki repülősként alkotott nagyot sci-fiben és harcjárműben is.

Ellenpélda (szerintem) Jamie „Haggis” Haggo, aki kiváló repülősként harcjárműben nem igazán tud azonos szinten dolgozni. Szerintem repülősnek jobb…

Aztán vannak, akik más-más szakágban, más témakörben, de ugyan azt csinálják. Na, itt már vakarom a fejem. Multiskill? Teljesen más a téma, MiG-21 vs Sherman. De ugyan azok a technikák. Nem csinál semmit másképpen. A skill, a jártasság megegyezik. Szerintem nem multiskill. Például hazánk fia, Horváth Péter. Leharcolt járműveket épít, érdeklődési köréből fakadóan. És bár ezek lehetnek repülők, vagy harcjárművek, a végeredményben nem sok különbséget látni. Ő inkább multiscale (minden méretarányban otthonosan mozog). Mindkét téma magas színvonalon lett feldolgozva, de szerintem nem multiskill. Ettől persze még piszok jó J

Miltiskill. Ez csak egy kifejezés. Nem mondanám, hogy hű de nagy elismerés, sőt. Sokszor egy dedicated, vagyis egy témának dedikált tudással rendelkező makettező, abban az egy témában sokkal szebbet alkot, mint egy multiskill makettező különböző témákban.

Ez csak úgy eszembe jutott. Aki nem tudta eddig, mi az a multiskill, most már tudja...

Külső hivatkozások:

www.facebook.com
http://www.little-norway.org

http://dqscaleworks.blogspot.hu/

http://cobramodell.blogspot.hu/

http://haggismodels.blogspot.hu/