Hogyan szervezhetünk sikeres makett rendezvényt

Szándékosan nem írtam versenyt, később kiderül, hogy miért. A makettező rendezvények mindannyiunk életében fontos szerepet töltenek be. A versenyzés, a találkozók, a börze, és a sok-sok inspiráló munka ad mindig újabb és újabb löketet, hogy valami szépet alkossunk abból a kupac műanyagból, amit a dobozban kapunk.

Egy ilyen rendezvény létrehozása azonban nem könnyű feladat. Nekünk, mezei makettezőknek sokszor fel sem tűnik, micsoda munka, és áldozat van egy-egy verseny/találkozó mögött. Az a helyzet, hogy a legtöbb ilyen esemény létrejötte általában egyetlen emberen múlik. Mindenhol van egy vezér, aki az egészet a vállán cipeli. Olyan ez, mint Leónidasz király és az ő 300 spártai katonája. Ha nincs a király, a 300-nak valószínűleg eszébe sem jut a perzsák ellen vonulni. Ha nincs a király, a 300 meg sem találja a thermopülai szorost. Ha nincs a király, akkor a 300 valószínűleg öngyilkos támadással nekiront a perzsáknak, nagy dicsőségben meghalnak, miközben az ellenségnek alig valami veszteséget okoznak. Hasonló tehát a helyzet a makett rendezvények szervezésénél is. Általában sok helyit látunk klubos pólóban, akik önzetlenül segítenek, és ezért mindig nagy köszönet jár nekik, de a szervezési munkát mindig egy ember végzi. A klubpólós emberkék azon a hétvégén minden percüket a rendezvényen töltik, és dolgoznak. A szervező a két rendezvény közötti szűk egy évet is a rendezvény szervezésével tölti. És ne gondoljuk, hogy ez csak hazánkra jellemző. Így van ez máshol is.

Mit is kell szervezni? Nos, kezdjük az elején. Kell egy helyszín, ami általában a legnagyobb fejtörést okozza. Ugyanis hazánk rendezvényei a legtöbb esetben minden gazdasági alapot nélkülöznek. Mivel nincs pénz, nincs is mit elkölteni. Ez nekünk makettezőknek jó lehet, hiszen nincs nevezési díj, nincs belépő, ugyanakkor ingyen semmi nincs, és ajándék lónak meg ne nézd a fogát. Ha tehát ingyen akarunk versenyt, akkor bizony csak azt kapjuk, amit a szervezőnek sikerül összekuncsorogni. Erre később majd még kitérek. Ha megvan a helyszín, ami általában a helyi kultúrház/műv. központ/ könyvtár/stb. akkor jöhet a reklám. Ez általában néhány plakátban és facebook illetve fórum bejegyzésben kimerül. Általában verseny is van a rendezvényen, így hát jöhet a zsűri. Sok helyen van már zsűri elnök, aki átvállalja a zsűri összeszervezését. Ez mindig nehéz, hiszen, aki magasabb szinten makettezik, azt kéne zsűrizni hívni, de akkor ő nem tud indulni, ergo a verseny színvonala lesz alacsonyabb. Ha meg indul, akkor olyan kategóriát kell zsűriznie, amiben nem feltétlenül van otthon. Ahogy maga a zsűrizés úgy a zsűri összeállítása is csupa-csupa kompromisszum. Ezek mellett a börzére is figyelni kell. A börzések általában maguk jelentkeznek, ami jó, de a helyet nekik is biztosítani kell, beosztani, ki, hol legyen. Meg kell még szervezni a díjakat, megrendelni, kiszámolni, mekkora költség. Pénz nélkül nincs díj, így valami pénzt sem árt szerezni. Sok esetben a helyi önkormányzat biztosít némi forrást, de általában szükség van szponzorokra is. Nem kell nagy dologra gondolni, a helyi autószerelő, kocsmáros, taxis, ad 10-20.000 Ft-ot, cserébe kiírják a nevét a plakátra. Van, ahol a szervező magára vállalja a szállások koordinálását is. Ez nem egyszerű feladat, főleg a gyakori lemondások miatt. Ez főleg a rendezvény előtti egy hónapban jelent napi telefonálgatást. Aztán a nevezést sem árt előkészíteni. Ma már szinte mindenhol lehet online nevezni, ami azért jó, mert a szervezők tudnak előre dolgozni. A Kormos Peti által összerakott model registration rendszer igazi áldás, hálás lehet Petinek az egész makettező társadalom ezért. A helyszínen biztosítani kell minimum egy számítógépet és egy nyomtatót. Ez legtöbbször a szervező saját gépe, és ő veszi a papírt is. A helyszínt be kell rendezni. Ebben a klubtagok általában tudnak segíteni, de nem elég asztalokat és padokat szerezni (műv. házban és iskolában általában akad elég), de azokra terítőt is, ami komolyabb gond szokott lenni. A berendezésre általában péntek délután, este van csak idő. Ilyenkor kell mindent előkészíteni. A rendezvény napján már érkeznek a versenyzők, börzések, látogatók. Délelőtt nevezés, makettek bepakolása, délután zsűrizés. Ha két napos az esemény a vasárnap délelőtt általában az eredményhirdetésre való felkészüléssel telik. Összerakni az eredménylistát a zsűri lapok alapján, díjakat kipakolni, stb. Eredményhirdetés után a maketteket gyorsan összekapkodja a tömeg, itt van általában a legnagyobb hiányosság. Ennek ellenőrzésére sem energia, sem ember nincs a legtöbb esetben. Utána a látogatók eltűnnek, de a szervezők általában késő estig dolgoznak még, mire mindent visszaállítanak eredeti állapotába. Hétfőn munka, így egy esetleges eredménylistára, vagy fotó galériára csak a következő hétvégén van idő. Az kettő között olvashatják a fórumon méltatlankodó, szitkozódó, vagy egy mondatban gratuláló hozzászólásokat.

Ez az, ahogy ma működik. Jó? Rossz? A vélemények megoszlanak. A tendencia sajnos visszaesést mutat. Sok éves statisztikák alapján, amik sajnos igen ritkák, mivel ezzel senki nem foglalkozik, azt lehet látni, hogy a nevezések száma évente pulzál. Egyszer több, következő évben kevesebb, aztán megint több. Mondhatni évtizedes probléma, hogy kevés új arcot látni, a hobbi nem bővül, inkább hanyatlik. Ugyanakkor ez sem teljesen igaz. A versenyek mezőnye nem bővül, de rengetegen maketteznek csak úgy otthon. De mi is kell egy jó makettező rendezvényhez. Nézzük az alapvető hozzávalókat. Kell ugye a makettező, és az ő makettje. Miért jön el egy makettező? Kell neki börze, tehát kell börzés, kell neki verseny, tehát kell zsűri. A börzésnek vásárló kell, ami nem csak a makettezőt jelenti, hiszen forgalma inkább a családokból, újra gyerekké váló apukákból lesz, tehát kell laikus nézőközönség. Mi kell a nézőközönségnek? Attrakció! Cirkuszi mutatványokat nehéz lenne a makettekkel zsúfolt asztalok közé vinni, de nézzünk meg egy gyereknapot, vagy egy május elsejét. Egy falunapot, vagy egy „fesztivált” (nem a zenei fesztiválokra gondolok). Tömegek vonulnak ki, az ilyen rendezvényekre, pedig a kolbászsütőn, kürtős kalácsoson, lufi áruson kívül nincs ott semmi. Nem is kell. Ennyi pont elég, A makettező rendezvénynek ráadásul megvan az az előnye, hogy ezek mellé be tud még olyan programokat szúrni, ami az apukákat mindig érdekli. Hagyományőrzők, háborús relikviák, airsoft, stb. Most sokan azt gondolhatják, hogy ha ez így menne, a patinás makettező versenyeket holmi sörfesztivál szintjére degradáljuk. Nos, ez igaz is, és nem is. A makettező igényeinek kielégítéséhez „sajnos” pénzre van szükség. Pénzt pedig csak a laikus tömegektől várhatunk. Ők vígan fizetnek, ha jól érzik magukat. Másik oldalról kell tehát megközelíteni a dolgot. Kell csinálni egy sörfesztivált, aminek része egy makett verseny. Ha megfigyeljük, az összes helyi fesztivál így épül fel. Lehet az tökmag fesztivál, vagy pogácsa fesztivál. A helyi kuriózum csak egy kis része az egésznek. A sörsátor és a szórakozató elemek nélkül nem megy. Ezért írtam makettező rendezvényt az elején, a verseny csak egy része az egésznek, még ha nekünk makettezőknek az is a legfontosabb, nem attól fog működni.

A jelenlegi stagnáló, esetlegesen hanyatló állapotból tehát kilépni valószínűleg úgy lehet, ha jobban nyitunk a laikus közönség felé. Ez a fajta hozzáállás megfigyelhető néhány külföldi versenyen is. Azonban nagyon fontos az egyensúly. Figyelni kell, hogy se a makettezők, se a laikusok ne érezzék magukat elhanyagolva. És, még valami: az apukák bizonyára megtalálják a saját szórakozásukat, de ne feledkezzünk meg az anyukákról, és a gyerekekről sem! Persze egy ilyen rendezvény egész embert kíván. Ez már nehéz csak úgy szabadidőnkben összerakni. És ami nagyon fontos, nem szabad félni a pénztől. Persze nem arról van szó, hogy a szervező majd a bevételből megy nyaralni. Lehet egy ilyen rendezvényt is nonprofit módon csinálni. De a nonprofit nem azt jelenti, hogy nincs pénz, nincs költségvetés. A nonprofit annyit tesz, hogy nem a saját hasznomra dolgozom. Elszámolhatom a telefon költségemet, a nyomtató papírt, de nem számolhatom el a saját étkezésem, nem vehetek magamnak ezen a pénzen új laptopot, mondván, hogy a nevezéshez kellet. A nonprofit rendezvény ugyan úgy lehet nagy formátumú. A kiadás oldalt nem kell részletezni, hiszen magától értetődik, helybérlet, díjak, zsűrinek szállás, stábtagok, ha nincs elég önkéntes, stb. Csak, hogy lássuk a nagyságrendeket, egy Brno, Mosonmagyaróvár szintű rendezvény, ahol 1000 db feletti nevezett makett van, nagyból 1,5-2 millió forintos költségvetéssel dolgozhat. Ennyit kell előteremteni, és ennyit el is fog költeni. Egy kisebb hazai verseny, 300-400 makettel kihozható 5-700.000 forintból. Jelenleg sok helyen ennek a tizedéből oldják meg a feladatot.

Mindig a bevételi oldal, vagyis, hogy honnan lesz erre pénz, az a nehezebb dió. Egyrészt szedhetünk belépőt, vagy nevezési díjat. Itt figyelni kell a közönségre. Nem szabad túl sokat kérni, pár száz forint éppen elég. Általában a belépő többet hoz, ugyanakkor meg kell oldani az ellenőrzését, ami plusz embert kíván. A börzésektől is lehet helypénzt kérni. Itt megint csak figyelni kell, hogy a börzésnek is megérje. Nem kérhetünk tízezreket, ha nincs forgalma, amiből visszatermelje a helypénzt, az utazást, a szállást, az étkezést. Ha egy börzésnek egy ilyen hétvége nullára jön ki, akkor nem éri meg neki elmenni, hétvégén dolgozni a semmiért. Ugyan ez igaz a kolbászosra, körtűs kalácsosra. Ha nem tudunk megfelelő mennyiségű embert bevonzani, akkor neki sem fogja megérni. A helyi szponzor is csak akkor ad pénzt, ha ezzel sok emberhez eljut helyi szinten az ő neve, reklámja. És itt elérkeztünk egy fontos ponthoz, a reklámhoz. A reklám nem a makettezőknek szól, hanem a laikusoknak. A makettező tudni fogja az időpontot, és a helyszínt, neki elég ennyi. A laikusnak azonban csalogató program, kedvcsináló megjelenés kell, lehetőleg minél több helyen, hogy minél többen észrevegyék. Ez megint csak egy költség tényező.

A makettező látogatók számára az egyik legnagyobb költség az utazáson kívül a szállás, és az étkezés. Ezen spórolhatunk, ha egy napos versenyt rendezünk. A szervezők szemszögéből ez nem akkora többlet feladat, mint gondoljuk. Gyakorlatilag a zsűrizés, és az eredményhirdetés közötti idő redukálódik a szűk egy napról szűk egy órára. Ha jól van felépítve a rendszer, ennyi elég, kell, hogy legyen. Persze ebben az esetben nem lehet este hétig zsűrizgetni (vagyis sztorizgatni a makettek fölött, ahelyett, hogy hatékonyan dolgozva, gördülékenyen döntéseket hoznánk). Ez jól megfigyelhető például a mosonmagyaróvári versenyen. Bizonyos zsűri csapatok alig egy óra alatt végeznek, mások 3-4-5 órát képesek pepecselni. Hívhatjuk ezt alaposságnak, vagy hívhatjuk tökölésnek is. Mint a példa mutatja, meg lehet csinálni emberi időn belül is. 

Az egynapos versenyek mintapéldája Brno. Több program van, mint bármelyik versenyen, nagyobb, mint a legtöbb közép európai rendezvény, mégis lezavarják 1 nap alatt. Igaz, annyi szervezés van vele, hogy csak 2 évente tudják megrendezni, így is 2 klub melózik vele folyamatosan (Brno és Pozsony). Ugyan így egy napos a KMK, vagy az SMC Eindhovenben. One day, érdemes ezt a dolgot is megfontolni.

Összefoglalva kiemelhetünk néhány dolgot, ami egy sikeres rendezvényhez elengedhetetlen. Szükség van pénzre, ami nem azt jelenti, hogy meggazdagodunk belőle. Nonprofit módon, nyilvánosan elszámolva, tisztességesen meg lehet ezt oldani. Szükség van látogatókra, ami némi szemlélet váltást igényel a szervezéssel kapcsolatban. És szükség van makettezőre/börzésekre, akiken anyagilag segíthet, ha egynaposra szervezzük a rendezvényt. Ja, és kell persze egy szervező, aki a fél életét erre áldozza, tudván, hogy ezért semmit nem fog kapni, maximum pár kézfogást, és néhány felháborodott fórum hozzászólást.

Operation Grave Robbery

Én olyan hülye vagyok, hogy az már nekem fáj. Ma ismét részt vettem egy exhumáláson. Ahelyett, hogy végre betemetné valaki a magyar makettezés sírját, és a friss hanton valami új hajtás cseperedne, ma megint exhumáltuk ezt a ki tudja mióta kallódó hullát.

Nagyváros szélén, kis temető. A vonat még kijár ide, de az emberek már nem nagyon. A sírásók között a régi arcok, pár ismeretlen, néhány új, akik ide jöttek megnézni, mit ásnak. A legtöbb melós kedves, közvetlen. Néhányan ismerősként köszöntenek. 1-2 a pokolba kíván, ez látszik összeráncolt homlokán és a görcsösen összeszorított ajkain. Van néhány bolond is, képzelegnek dolgokat, amik meg sem történtek, vagy nem úgy, vagy nem velem. És láttam egy csendes bolondot is, asztal fölé görnyedve, cicás pólóban, zenével a fülében, magának való. Ki nem?

És akkor a holttest. Nem kezdeném boncolgatni, de látható. Olyan az egész, mint egy embargó alatt lévő országban, például Észak-Korea jut eszembe. Egy helyben toporog mindenki. Egy-két fénysugár beszűrődik a nagy vasajtón, de ide is csak az jut el, amit odakint már levetettek. A maradék. Az újracsomagolt, felhígított lötty. Nem rossz az, ha tudod mit kezdj vele. De ezek megisszák. Áldom az eget, hogy nem vagyok rászorulva, hogy van lehetőségem innen kijutni, magamba szívni valami életféleséget onnan, ahol talán még van belőle. Hol van az? Messze innen.

Itt pörögnek a sírásók, mindegyik nagyon fontosnak érzi magát. És az is, a saját szemszögéből. A saját életének fontos szereplője. Szerencsére az enyémnek nem. 

Minek jöttem én ide? Van itt 1-2 fazon, akivel jó spanok vagyunk. Beszélgettünk, de a 2 napból nekem elég volt 2 óra. Mindenki megy dolgára. Szürreális világ ez. Az egész hangulat olyan elveszett. De ez mégis része a nagy exhumálás akciónak. Nem hagyhatjuk elveszni a múlt dicsőségének hitt nagy semmittevést. Így van ez. Megmondták már sokan. Akinek nem tetszik, el lehet menni. Most megyek is, majd találkozunk legközelebb!

Stand up comedy - Dream on comedy

American dream? – inkább kubai álom
Itt? magyar Havanna? AZ…

Hogy mi van? Elmondom, mi van. 

Itthon ülök, rendezgetem a képeket a mappákban, legutóbb Bolyain fotóztam, Ctrl+C – Ctrl+V. Aztán pittyen a facebook, üzenet. Bolyai eredmények. Kb annyira érdekel, hogy átfussam, van-e ismerős név. Akad. Aztán társítom az eredményeket a maketthez, aztán beugranak ilyen apróságok: várj, ott nyert, de ugyan azt is zsűrizte. Mi van? Hát ez van, kérem. Nevetek. Mit várok? Itthon vagyok. Best of show, Dr. Pék György. Ez rendben van, de láthatóan nem azért, mert bárkinek is a zsűri 1km körzetében lenne realitás érzéke. Hanem azért, mert az a hajó egyszerűen felfoghatatlan mértékben emelkedik ki a mezőnyből. A hazai makettezésből. És ez sajnos nem túlzás. Hagyjuk Pék Györgyöt, nem akarom belekeverni ebbe, mert nem ide való.

Magam sem tudom, hogyan kezdjem. Most le kéne írnom azt, amit az elmúlt 10 évben megtapasztaltam, ami egy évtized alatt érett meg. Tényleg? Tényleg. Le kell írnom, még akkor is, ha ezzel az írással a blog belép a szamizdat blogok szűk táborába, hogy miért? Ez kiderül később.

Le kell írnom, mert egyszerűen nyomja a lelkiismeretemet, hogy senki nem néz ezzel szembe. Mert hát kit akarunk mi átverni? Az újszülöttnek minden vicc új, aki most kezdi, az elhiszi: nemzetközi verseny! Európa legjobb makettezői, eljött az idő, ismét. OMG. Elnézést kérek előre is azon bólyais szervezőktől, akik lelkiismerettel dolgoztak a verseny leszervezésén, mert nem tehetnek róla, de most ez volt az utolsó verseny, amiben kikristályosodott az a bizonyos 10 évnyi döbbenet. A lent felsorolt példák nem feltétlenül erre a versenyre igazak.

Kezdjük elölről. Van egy ilyen fogalom, hogy magyar makettezés. Ez körülbelül olyan fogalom, mint a magyar foci. Kb. annyira magabiztos mindenki, aki részt vesz benne, kb. annyi eredménye van nemzetközi szinten, és kb. annyi ember van, aki sikeres, és az ugyanúgy nem játszik itthon, ahogy a kint játszó focistáink sem. Hogy miért? Például, az ilyenek miatt:

„2013. október 13.-án, az eredmények kifüggesztését követően,(9:00 óra) 10.00 óráig nyílik mód az óvásra, 5000-Ft kaució ellenében. Elbírálását háromfős bizottság végzi, amelynek tagjai a zsűri elnök, az érintett szekció egy zsűritagja és a főszervező. Ha a bizottság megállapítja az óvás jogosságát, akkor az eredmény módosításra kerül, és a kaució visszajár.”

Na, most gondoljuk végig. Ha jogos az óvás, ez a 3 ember elismeri majd? És ha elismeri, akkor mi lesz? Kap egy díjat? Milyent, ki dönti el? Eleve predesztinálva van, hogy az óvás nem lehet jogos. Magyarán nem lehet óvni, de akkor miért nem írjuk már ki, hogy nem lehet óvni. Eleve mi a fenének óvni, aki nevez, fogadja el, hogy a zsűri dönt, és kész. Minek ez a népámítás? Ez kérem hazugság.

„Azon versenyzők, akik az óvás ideje után kétségbe vonják az eredmények jogosságát, tisztaságát, esetleg a zsűri szakmai hozzáértését kritizálják (bármilyen internetes fórumon, vagy élőszóban), az etikai bizottság döntése alapján eltiltásra kerül a további versenyzéstől a Bolyai Makett Klub Egyesület által szervezett összes rendezvényen.”

Van véleményed? Hát barátom, rosszul kezdődik! Ja, hogy nem egyezik a véleményed a mienkkel? OK, akkor te osztályidegen vagy, ez van. Igen, ezt mi döntjük el. És még el is mondod a véleményed? Krisztusom, hát normális vagy? Fel fognak négyelni! De minimum kitiltanak. Így megy ez. Akkor hogyan csináld? Szamizdat, maximum!

Zsűri? Ja, hát van az is. Hogyan lehetsz zsűri? Sehogy. Na, elmondom, hogy megy ez. Szóval van a rendező, egy klub általában. A klub felkér valakit zsűri elnöknek, aki általában egy másik klub elnöke. És ez az ember elkezdi körbetelefonálni az ismerősöket, esetleg ír egy mailt is, hogy ki, mit tudna vállalni. A legnagyobb gond, hogy amihez ért az adott ember, nyilván azt építi is, és azzal esetleg indulna is. Így ő kiesett. Ezért vagy olyant raksz oda, aki nem épít abban a témában, amihez ért, vagyis kb nem makettezik egy ideje (8-10 éve), vagy olyan témát adsz neki, amihez nem ért. A legnagyobb zsűri ínség esetén aztán jönnek a félmegoldások: indul abban a kategóriában, amiben zsűrizik. De nem pontozza a saját makettjét. Nyilván ezzel minden meg van oldva. Eleve pontozás. Könyörgöm! Ott tartunk, hogy a zsűri állomány olyanokból áll, akik emberileg képtelenek eldönteni, melyik makett arany, melyik ezüst, melyik bronz. Csak sorba kéne rakni, de ez meghaladja mentális képességeiket. Ezért egy pontrendszer szükséges, hogy beixeljék, mint a totót, és aztán ebből kijön egy eredmény, ami sokszor nem is tükrözi a zsűri véleményét. Már amikor van egyáltalán vélemény, és nem bambán anekdotáznak órákig egy makett felett. Ebből lesznek aztán az olyan eredmények, mint 6 arany, 1 ezüst. vagy mester arany egy 4 éves dobozból épült makettre. És hasonlók.

Aztán újra, és újra megjelennek a trófea vadászok. Persze ezt senki nem ismeri be, de legyünk őszinték. Egy 4 éves makettet elindítani egy ilyen mezőnyben, mi, ha nem az opportunizmus legfelsőbb foka. 

Ez csak egyetlen szelete az egész történetnek, az eredmények. Azért ezzel kezdtem, mert ez van szem előtt, és most ennek volt aktualitása. Majd belemegyek a többi témába is, majd máskor.

Persze lehet mondani, hogy csinálj jobbat. Ha nem tetszik, miért mész el? Stb. De minek? Jó ez így, ahogy van. Akinek ez nem fekszik, az úgyis kimegy inkább Eindhovenbe versenyezni, nem igaz? És talán jobban is teszi. 

Ettől persze én még elmegyek, megnézem, hátha lesz valami, ami megtetszik. Idén is volt legalább 2 makett, amin megakadt a szemem. A bajom nekem az egésszel az, hogy annak a pár száz embernek, aki itthon makettezik, valószínűleg fogalma sincs arról, hogy ez bizony mennyire messze van attól, ahová mára ez a hobby kinőtte magát. Tucatnál kevesebb embert tudok mondani, aki megérti, ha harmóniáról, kompozícióról, egyensúlyról, kontrasztról beszélgetünk. Ez nem baj, csak lássuk saját korlátainkat.

De ami még ennél is jobban bosszant, az a hazugság. Az a ki nem mondott, de sugallt gondolat, hogy ennek értéke van. Nincs kérem. Azért nincs, mert ez nem egy tiszta út. Nincsen egyetlen ember sem, aki felelősséget vállalna. Mindenki csinál valamit, rendező, zsűri, makettező, kritikus, de senki sem vállal felelősséget semmiért. Ezért nem tiszta ez az út, mert nagyon sok ponton korrumpálódik az a folyamat, ami alatt egy makett minőségéből verseny eredmény lesz. És ha ezt a mondatot nem érted kedves olvasó, akkor hiába olvastad végig ezt az írást. Akkor azt sem értheted, miért mondom, hogy ez az egész hazugság, átverés. 

Talán most már a címet is értitek. Magyar Havanna, ahol mindenki azt hiszi, a pálmák alatt a földi paradicsom tengerpartján füstöli a szűzlányok combján sodort szivart, pedig valahol a kisagya legmélyén sejti, hogy ez csak egy idilli kép, ami mögött ott sejlik a rendszer kegyetlen mocska.

És még egy fontos dolog, hogy tudjuk kezelni a dolgot. Amit ezen a blogon olvastok, az egy vélemény, nem abszolút igazság. Ez egy nézőpont, olyan, amit máshol nem találtok.

Red Devils Thiene 2013 élmények

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy barátom élménybeszámolóját az idei thienei versenyen tett látogatásáról. Érdekes és tanulságos:

2013-ban ismét megrendezésre került  észak-olaszországi Thienében a Red Devils makettverseny. A rendezvényt minden második évben rendezik, váltakozva a bressai versennyel. Ez a két verseny talán a legmeghatározóbb nemzetközi rendezvény az országban.

Nagyobb térképre váltás

Péntek reggel indultunk nyugodt tempóban a 700 kilométeres útnak. Este a helyszínen beneveztünk pár makettet, aztán irány a szállás. Egy egész pofás és meglepően pénztárcakímélő vicenzai hotelban sikerült szállást foglalnunk. Pizza a másik sarkon, szóval helyben volt minden. A verseny sem volt messze, rövid autókázás és már ott is voltunk.

A helyszín változott az előző rendezvényhez képest, de azt hiszem ugyanazon katonai(?) létesítmény egy másik szegletében kapott helyet a makettezés. Egy óriási raktárszerű épület fogadott minket, kinézetre nem túl elegáns, de belül temérdek hely volt.

Szombat délig lehetett nevezni, de ahogy észrevettük érkeztek délután is páran. Ezen a napon meglepően kevés ember volt, nyugis, fotózásra ideális nap. Nem is igazán értettük, hogyan lehet óriási tömegek nélkül egy ilyen rendezvényt működtetni. A másik oldalon egy sokkal makettező barátabb hangulat volt - mint például a sokszor látogatókkal és családokkal túlzsúfolt tömegrendezvényeken, ahol sem mozogni, de már lélegezni sem lehet lassan, a fotózás meg a makettek nyugodt megfigyelése  pedig néha kivitelezhetetlen feladat. Talán a szponzorok, a klubtagok odaadása és lehet némi állami, városi háttér lehetővé tesz egy ilyen nyugodtabb fenntartható tempót a verseny számára?

Itáliában délben minden étterem zárva, ismét meglepetten konstatáltuk ezt a számunkra érthetetlen tényt. Pár felesleges kör után egy kebabost fedeztünk fel. Egy zöldségest is nyitva volt. Élelemhez jutottunk, megmenekültünk. Este aztán ismét kinyitott a kedvenc pizzériánk :)

Visszatéve a versenyhez konstatálnunk kellet hogy a börze meglepően kicsire zsugorodott, 2 évvel ezelőtt egy óriási sátor tele volt árussal, idén alig akadtak. Voltak drága dolgok, de lehetett ilyen 30 EUR körüli áron Dragon maketteket is venni, ill. Tristar és Kinetic féláron, Hornet és egyéb figurák is érdekes összegekért cseréltek gazdát. Kellemes meglepetésként magyar árusokkal is összefutottunk.

Benyomásaim a versenyről: kevesebb kategória mint felénk szokás, nincs annyi felesleges bontás, viszont mindenhol van több szintre bontás: mester, standard.

Meglepő volt a vignetta hiánya, de kisebb kompozíciók a klasszikus egyedülálló harcjárművekben kaptak teret, a nagyobbak pedig a diorámák között találták meg helyüket.

Helyi sajátosság, hogy nevezés előtt a helyi klubtagok szokásosan megnézik a nevezett maketteket, ellenőrizve a besorolás helyességét, és a minőségi szintet. A gyengébb munkákat inkább a standard kategóriákba sorolják be, a jobban sikerülteket pedig a mester szintűekben szeretnék látni. Néha nem sok beleszólást adva magának a nevezőnek.

Mezőny:

Az olasz versenyek jellemzően kiegyenlített kategóriák benyomását keltik, népesen és megfelelő minőségben képviselteti magát minden ágazat. Erősek a harcjárműves témák, sok a dioráma, de ugyanígy a repülők és a figurák is népszerűek. Nem lehet kihagyni talán a hajós ill. a sci-fi mezőnyt sem.

 1/35 harckocsi - azt lehet mondani elég kiegyenlített volt a mezőny, harcjárműben sem volt olyan munka, ami abszolút favorit benyomását keltette volna első ránézésre.  A máshol domináló német téma nem annyira volt túlsúlyban, rengeteg a különféle gyanta kitt, olasz és érdekes orosz témák is előfordultak, a kisteherautóktól kezdve a ballisztikus rakétákig...

1/48 , 1/72  harckocsi valamivel kevesebb, de ott meg egy-két munka magasan kiemelkedő színvonalú volt. Egy két alkotás hasonló részleteket, színvilágot és megoldásokat vonultatott fel, feltételezhetően egy alkotótó munkái voltak ezek.

Repülőkben is megvolt a mennyiség és a minőség is az asztalokon, jónak láttam a mezőnyt. Úgy vettem észre egy nagy előny az olasz versenyeken, hogy nem abból a típusból van 10 darab amit egy évvel ezelőtt piacra dobott valamelyik nagyobb gyártó. Mindenféle makett és téma képviselte magát, néha kimagaslóan jó minőségben. Ami a legpozitívabb az a repülő dioráma népszerűsége az olasz makettezők körében. Felénk ezek talán már ki is haltak. Az olaszok egyszerre tudnak repülővel és figurával is dolgozni. Nekem kimondottan tetszett hogy igen tiszta felületű, de mégis kontrasztos alkotásokat láttam.

Figurák - sok szép munka,több magyar festő, faragó is jelen volt a szokásos magas minőségükkel. Diego Ruina is küldött párat a verseny mezőny mellett elhelyezett vitrinbe.

Diorámák - talán ez egy húzóeleme a versenynek, nagyon sok, nagy és relatíve jó minőségű munkát láttam. Szokásosan Fabio Marini jelentette a mércét, de Bernard Lustig, és Horváth Péter-Pepe Saipan Beach-e is feltornázta magát Fabio mellé.

Többi kategória nem kötötte le annyira  figyelmem, hajóból rengeteget lehetett látni, de a sci-fi mintha visszaesett volna az előző rendezvényhez képest.

Szerintem mindenképp egy egészséges hazai mezőnyre épít a verseny, külföldiek jelenléte nélkül is lenne mit nézni, ami pozitívum. Az olasz makettezők annyira nincsenek jelen a különféle makettmédiákban, ezért sok munka az újdonság erejével hat.  Sokszor úgy van vele az ember, hogy amit már számtalan alkalommal látott interneten, vagy nyomtava, élőben már nem köti le egyáltalán a figyelmét, lehet ezért is találtam sok alkotást érdekesnek. Igazán inspiráló látni milyen felkészültségű és tehetségű alkotók állnak egy-egy munka mögött. 

Visszatérve a történésekhez...

Vasárnap igazán a tömeg napja, mikor reggel bementem, rá sem lehettt ismerni a rendezvényre, az asztalok között is már bonyolultabb volt közlekedni. A nap meglepetése a jégeső volt.

Pontban 4 kor kezdődött az eredményhirdetés, ami kicsit hosszúra is sikeredett, és kizárólag olaszul történt. Az olaszból azért el lehet kapni néhány szót, de nem igazán tudtuk a pontos eredményeket átlátni.

Igazából nehéz nyilatkozni a zsűrizésről, mivel elképzelésünk sem volt a többi helyezett makettről, az eredményeket utólag interneten lehetett részletesen megtudni. Amit mindenképp díjazni lehet az olasz zsűriben az talán a nyitottság. Ugyanúgy kaptak helyezést például tipikusan vakítóan világos és kontrasztos mediterrán stílusú alkotások mint például a visszafogottabbak is. Sajnos ilyen hozzáállás nem mindenhol jellemző, pedig tanulhatnánk belőle. Az eredményeket elnézve néhány következtetést fel lehet vázolni: kedveltek a nagyobb munkák  ill. ahol evidens a rengeteg belefektetett munka, ritka makettek, előfordul a nehezebb technikai megoldások preferálása, esetleg olasz makettek, hazai témák vagy nagyobb kontraszttal rendelkező makettek is nagyobb eséllyel indulhattak a érmekért. Külön öröm volt  a rengeteg díjnyertes magyar munka is, szinte az összes kategóriában.

Összességében egy jól eltöltött hétvégét tudhattunk magunk mögött, rengeteg vidám perccel és élménnyel gazdagodva

Pozitívumok:

autóval gyorsan megközelíthető

elérhető árszínvonal

attraktív történelmi és természeti környezet

érdekes rendezvény

A díjmoszkító támadása

Makettezők között régóta ismert betegség, ám diagnosztizálására mind máig várnunk kellett. A díjmoszkító által terjesztett szörnyű kór a díjláz (Estus Praemium). A díjmoszkító a közönséges gyűrűs szúnyog (Theobaldia Annulata) egyik közeli rokona, magában hordozza a szörnyű díjláz kórokozóját. Csípése észrevétlen, és a lappangási idő akár hónapokra is tehető. A tünetek jelentkezése elsősorban versenyek előtt várható.

A díjláz tünetei változatosak lehetnek. Általában jellemző a beszűkült tudat, az ego aránytalan növekedése. Súlyosabb lefolyású rohamok esetén a versenytársak munkáinak pszichedelikus látomásokon át való, a valóságtól elrugaszkodott megítélése, a józan ítélőképesség kifordulása. Nem ritka ezen érzelmi hullámok durva verbális kivetülése sem. 

Fizikai tünetei között gyakran előfordul a hideg veríték, olykor teljesen váratlan helyzetekben is. A kézremegés, pupilla hirtelen szűkülése, vagy tágulása, a korábban fogyasztott illuminátorok függvényében (alkohol, könnyűdrogok). Gyakran megfigyelhető az ideges tekintet, gyors szem és fejmozgás, akár egymástól függetlenül is. A díjlázban szenvedő tenyere izzad, beszéde összemosódik, figyelmét egy dolog köti le, az éremosztás. A fertőzött verbális megnyilvánulásai szélsőséges formákat ölthetnek, példaként említhető az „engem így még nem aláztak meg” mondat folyamatos ismétlése, jajveszékelés, esetleg sarokban magába fordult beteg hörgése. A díjláz egyik legszembetűnőbb velejárója a számolás. A díjak nyilvántartása, és az egy munkával megnyert díjak maximálása. Ennek eredményeképpen páran ugyan azt viszik évekig mindenhova, mások szőnyegbombázzák a versenyasztalokat munkáikkal.

A díjláz lefolyása változatos lehet. Pszichomechanizmusát csak sejtjük. A díjláz nem válogat, bárki megkaphatja. A fertőzött személy figyelmét nehéz lekötni. A láz kegyetlen gyorsasággal keríti hatalmába az elmét. Egy súlyosabb fertőzés esetén csak az aranyérem, esetleg Best of Show díjak enyhítik a tüneteket, de csak átmenetileg. Aki először kapja meg a kórt, annak elég lehet egy bronz, vagy commended is, de a fertőzés terjedésével a díjszomj szinte olthatatlanná válik, és csak az aranyérem hozhat enyhülést. 

A díjláz kezelésére még csak tétova kísérletek születtek. Pontos leírás, eljárás vagy kúra még nem létezik. Néhány esetben a díjláz olyan súlyos mérteket ölt, hogy a fertőzött a visszavonulással fenyegetőzik. Egyes esetekben vissza is vonultak páran. Az ő sorsukról nem tudni semmit. Valószínűleg a láz okozta mentális zavarok olyan mértet öltöttek, hogy kezelésükre már nem tesznek kísérletet.

Külső hivatkozások:

rlm.at