MóvárváróM

A Mosonshow a magyar makettezők éves legnagyobb, és egyben leginkább várt rendezvénye. Sokszor érték kritikák, olykor alaptalanul is. Mégis, a show megy tovább, és ha nem is minden tökéletes, azért még mindig jól érzi magát minden látogató ezen a hétvégén. Most egy várhatóan több részes írásban szeretnénk kicsit felkészíteni az olvasót a várható attrakcióra. Az idő és hely beosztás hivatalos formában ismert, és az évek folyamán kiforrott rendszerben zajlik minden. A látogatónak érdemes elkészítenie a saját időbeosztását, hiszen a 2 napba nem egyszerű belezsúfolni a nevezést, fotózást, börzét, workshopokat, barátokkal beszélgetést. Ehhez szeretnénk némi segítséget adni, kiemelve a rendezvény néhány számunkra kedves, vagy érdekes pontját. Kezdjük a wrokshopokkal. A rendezvény hivatalos csatornáin jó előre láthatjuk már az időbeosztást, és az előadók névsorát is. Elsőként szemezgessünk az idei felhozatalból:

Jiří Malchárek

Jirka neve nem feltétlenül cseng ismerősen a többség számára, hiszen egy fiatal feltörekvő tehetségről van szó. Sokunk számára Kingtiger projectjével hívta fel magára a figyelmet. Maga a makett igazán finom munka, a nordic iskola stílusjegyeit hordozza magán, ahogy a járművet élettel megtöltő figurák is. És ez Jirka igazi erőssége, az egységes, kiegyensúlyozott kompozíció. A figurák arca kevésbé fakó, mint az a nordic stílusra jellemző, de a ruházat és a felszerelés színvilága egybe vág a járművével. Önmagában a jármű, és önmagukban a figurák sincsenek túlkomplikálva. Minden becsületesen meg van építve, minden becsületesen, szépen, precízen és ízlésesen le van festve. A kulcs az egységben rejlik. Minden ugyan azt a kiegyensúlyozott színvonalat követi. Az egész egyben van. És ez nagyon ritka, mondhatjuk, egyedülálló, ilyen magas színvonal mellett mindenképpen. Jirka előadása a ruházat festéséről szól majd, ami harcjármű makettezőknek kimondottan hasznos lehet, hiszen olyantól láthatjuk a fogásokat, aki eleve járművekhez festi a figurát, nem önálló alkotásként. Valószínűleg nem látunk majd virtuóz művészi megoldásokat, sem mikroszkopikus részleteket. Viszont várhatóak hasznos, és használható trükkök, hatékony, és hatásos színhasználat, kontraszt, és arányok. Mindez azért lehet fontos, hogy a figura majdan ne ugorjon le a tankról, hanem a kompozíció részeként oda illő részlet legyen, egységet alkosson a járművel. Harcjárműves szempontból ez az előadás lehet talán az egyik legérdekesebb és leghasznosabb a hétvégén. 

Bernhard Lustig

Sosem felejtem el, amikor 2006-2007 körül ott ültünk a mosonmagyaróvári aula sarkában egy asztalnál, összezsúfolva vagy 20-an, és lélegzet visszafojtva figyeltük, ahogy Bernhard ha jól emlékszem egy Luchs-ot festeget. Minden kérdésre válaszolt, körbeadta, ha kellett megmutatta még egyszer. Ez úttal szervezettebb formában találkozhatunk a német dioráma építővel. Bernhard is amolyan élő legenda. Diorámái már akkor 8-9 évvel ezelőtt is mértékadóak voltak. Egységesen magas színvonala, és mindig érdekes témaválasztása, de főleg a mozgalmas tálalás miatt ragadta meg a szemet, és láncolta le figyelmünket hosszú percre minden alkotása. Némi szünet után úgy tűnt őt is beszippantja a makett média, és az ezzel járó minőség esés, de úgy tűnik behúzta a kéziféket, és legutóbbi Pz IV L/70 diorámája ismét a régi Bernhardot idézi. Előadásának címe „The ideal milieu”, amit „Az ideális környezet”-nek fordítottak. Magyarul nem tudtam rájönni, mit akarnak, de az angol megfogalmazás azért rávilágít, hogy itt nem a növényzet, vagy a sáros út megjelenítéséről lesz szó. Korábban már említettem az egységes kompozíció fontosságát, nos, ez lesz az az előadás, ami direkt erre lesz kihegyezve. Elrendezés, arányok, szem vezetése, párhuzamosok, szögek, zsúfoltság, üres terek és hasonló fogalmakra legyünk felkészülve. És készüljünk kérdésekkel is, mert Bernhardtól mindig érdemes kérdezni!

Kristof Pulinckx

Kristof visszajáró vendég Mosonmagyaróváron. Ezer éve makettezik, főszerkesztője az Art of Modelling folyóiratnak, és tagja a belga KMK klubnak. Aki követi a szaksajtót, vagy Facebook-ot, esetleg a nemzetközi fórumokat, azoknak nem kell őt bemutatnunk. A szóló harcjárművek terén érzi otthon magát, korszaktól függetlenül. Mióta közelebb került a KMK-s társasághoz stílusa sokat finomodott, és mára talán véglegesen kiforrott. Úgy tekintek rá, mint az ésszerű mértékig cizellált, hatékonyan kivitelezett harcjárművek mesterére. Számomra ő az, aki a belga makettezés magasiskoláját (Staff Snyers, Marjin van Gils, Mario Eens, Hugo Luyten) átülteti a makettező hétköznapokba. Stílusa jellegzetesen hordozza a belga makettezők stílusjegyeit, a van dyk barnát, az összetéveszthetetlen sárgákat, és a „mély” festéseket, ahogy a felületnek az árnyékhatásokkal ügyesen mélységet adnak, így egyszerűen jó ránézni a makettre. Kristof előadására kérdezz-feleleket terveznek. Erre külön kíváncsi vagyok. Általában az előadások egy megtervezett folyamatot mutatnak be, arra készül fel az előadó alapanyagokkal, előkészített makettel, szerszámokkal, stb. Érdekes lesz, egy elvileg bármilyen témát érintő kérdezz-felelek session-t hogyan tud majd megoldani. Mindesetre ez áll majd legközelebb a workshop eredeti jelentéséhez, hiszen itt várható a legtöbb interakció a nézőtérről. Ha harcjármű festésről van szó, kérdezzen mindenki bátran, minél több kérdés felmerül, annál jobb, ez adja majd a motorját az előadásnak. Hülye kérdés nincs, és biztos vagyok benne, hogy Kristof is rugalmas lesz majd a különböző szinten mozgó makettezőkkel szemben. 

Zdenek Sebesta

A cseh repülő makettezés élő legendája. A precizitás, és a tiszta munka egybeforrt a nevével az évek alatt. Még sosem láttam előadását, ezért nagyon kíváncsi leszek rá. Elsősorban azokat a trükköket várom, amivel ennyire precízen tud dolgozni. A szegecselés, a karcolás, és úgy egyáltalán a repülő makett építés terén azt hiszem, bárki tanulhat tőle. Előadásának nincs a többihez hasonló specifikus címe, csupán annyit tudunk, hogy repülő témakörben csinál majd valamit. A bontásokban, és a miniatűr részletek megépítésében ő igazán nagymester, nem tudom mennyi fog az időbe beleférni, de mindenképpen érdemes minden repülősnek beülni.

Kovács Olivér

Olivért sem kell bemutatnunk senkinek. Figurái régóta láthatóak versenyeken, újságokban, saját DVD-je is készült az MXpression gondozásában. A bőr felületek megjelenítésére kifejlesztett egyedi technikája jelenti az ő védjegyét. Ezt fogja bemutatni nekünk a gyakorlatban is. Más akril technikákhoz hasonlóan ezzel is lépésről lépésre haladva, rétegenként felépítve érhetünk el látványos eredményt. Persze ehhez is kell gyakorlás, így elsőre senki ne várjon csodát, de Olivér sok éves tapasztalatának köszönhetően biztosan egy kiforrott módszert leshetünk el. Első sorban figurásoknak lehet majd hasznos, de harcjárművesek is profitálhatnak belőle, hiszen még a II. VH után is sok bőrből készült felszerelési tárgy kerülhet az ecsetünk alá. Olivér tipikusan az a makettező, akitől érdemes kérdezni, ha lehetőség adódik, szívesen segít, és elmagyaráz mindent. 

És a nagy hiányzók. Mivel a várt vagy beharangozott információkkal ellentétben úgy tűnik mégsem lesznek itt, álljon itt 1-2 makett, remélve, hogy jövőre talán sikerül elcsábítani valamelyiküket.

Adam Wilder

J.M. Villalba

moshonshow.hu

kpmbratislava.sk

facebook.com

Red Devils Thiene 2013 élmények

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy barátom élménybeszámolóját az idei thienei versenyen tett látogatásáról. Érdekes és tanulságos:

2013-ban ismét megrendezésre került  észak-olaszországi Thienében a Red Devils makettverseny. A rendezvényt minden második évben rendezik, váltakozva a bressai versennyel. Ez a két verseny talán a legmeghatározóbb nemzetközi rendezvény az országban.

Nagyobb térképre váltás

Péntek reggel indultunk nyugodt tempóban a 700 kilométeres útnak. Este a helyszínen beneveztünk pár makettet, aztán irány a szállás. Egy egész pofás és meglepően pénztárcakímélő vicenzai hotelban sikerült szállást foglalnunk. Pizza a másik sarkon, szóval helyben volt minden. A verseny sem volt messze, rövid autókázás és már ott is voltunk.

A helyszín változott az előző rendezvényhez képest, de azt hiszem ugyanazon katonai(?) létesítmény egy másik szegletében kapott helyet a makettezés. Egy óriási raktárszerű épület fogadott minket, kinézetre nem túl elegáns, de belül temérdek hely volt.

Szombat délig lehetett nevezni, de ahogy észrevettük érkeztek délután is páran. Ezen a napon meglepően kevés ember volt, nyugis, fotózásra ideális nap. Nem is igazán értettük, hogyan lehet óriási tömegek nélkül egy ilyen rendezvényt működtetni. A másik oldalon egy sokkal makettező barátabb hangulat volt - mint például a sokszor látogatókkal és családokkal túlzsúfolt tömegrendezvényeken, ahol sem mozogni, de már lélegezni sem lehet lassan, a fotózás meg a makettek nyugodt megfigyelése  pedig néha kivitelezhetetlen feladat. Talán a szponzorok, a klubtagok odaadása és lehet némi állami, városi háttér lehetővé tesz egy ilyen nyugodtabb fenntartható tempót a verseny számára?

Itáliában délben minden étterem zárva, ismét meglepetten konstatáltuk ezt a számunkra érthetetlen tényt. Pár felesleges kör után egy kebabost fedeztünk fel. Egy zöldségest is nyitva volt. Élelemhez jutottunk, megmenekültünk. Este aztán ismét kinyitott a kedvenc pizzériánk :)

Visszatéve a versenyhez konstatálnunk kellet hogy a börze meglepően kicsire zsugorodott, 2 évvel ezelőtt egy óriási sátor tele volt árussal, idén alig akadtak. Voltak drága dolgok, de lehetett ilyen 30 EUR körüli áron Dragon maketteket is venni, ill. Tristar és Kinetic féláron, Hornet és egyéb figurák is érdekes összegekért cseréltek gazdát. Kellemes meglepetésként magyar árusokkal is összefutottunk.

Benyomásaim a versenyről: kevesebb kategória mint felénk szokás, nincs annyi felesleges bontás, viszont mindenhol van több szintre bontás: mester, standard.

Meglepő volt a vignetta hiánya, de kisebb kompozíciók a klasszikus egyedülálló harcjárművekben kaptak teret, a nagyobbak pedig a diorámák között találták meg helyüket.

Helyi sajátosság, hogy nevezés előtt a helyi klubtagok szokásosan megnézik a nevezett maketteket, ellenőrizve a besorolás helyességét, és a minőségi szintet. A gyengébb munkákat inkább a standard kategóriákba sorolják be, a jobban sikerülteket pedig a mester szintűekben szeretnék látni. Néha nem sok beleszólást adva magának a nevezőnek.

Mezőny:

Az olasz versenyek jellemzően kiegyenlített kategóriák benyomását keltik, népesen és megfelelő minőségben képviselteti magát minden ágazat. Erősek a harcjárműves témák, sok a dioráma, de ugyanígy a repülők és a figurák is népszerűek. Nem lehet kihagyni talán a hajós ill. a sci-fi mezőnyt sem.

 1/35 harckocsi - azt lehet mondani elég kiegyenlített volt a mezőny, harcjárműben sem volt olyan munka, ami abszolút favorit benyomását keltette volna első ránézésre.  A máshol domináló német téma nem annyira volt túlsúlyban, rengeteg a különféle gyanta kitt, olasz és érdekes orosz témák is előfordultak, a kisteherautóktól kezdve a ballisztikus rakétákig...

1/48 , 1/72  harckocsi valamivel kevesebb, de ott meg egy-két munka magasan kiemelkedő színvonalú volt. Egy két alkotás hasonló részleteket, színvilágot és megoldásokat vonultatott fel, feltételezhetően egy alkotótó munkái voltak ezek.

Repülőkben is megvolt a mennyiség és a minőség is az asztalokon, jónak láttam a mezőnyt. Úgy vettem észre egy nagy előny az olasz versenyeken, hogy nem abból a típusból van 10 darab amit egy évvel ezelőtt piacra dobott valamelyik nagyobb gyártó. Mindenféle makett és téma képviselte magát, néha kimagaslóan jó minőségben. Ami a legpozitívabb az a repülő dioráma népszerűsége az olasz makettezők körében. Felénk ezek talán már ki is haltak. Az olaszok egyszerre tudnak repülővel és figurával is dolgozni. Nekem kimondottan tetszett hogy igen tiszta felületű, de mégis kontrasztos alkotásokat láttam.

Figurák - sok szép munka,több magyar festő, faragó is jelen volt a szokásos magas minőségükkel. Diego Ruina is küldött párat a verseny mezőny mellett elhelyezett vitrinbe.

Diorámák - talán ez egy húzóeleme a versenynek, nagyon sok, nagy és relatíve jó minőségű munkát láttam. Szokásosan Fabio Marini jelentette a mércét, de Bernard Lustig, és Horváth Péter-Pepe Saipan Beach-e is feltornázta magát Fabio mellé.

Többi kategória nem kötötte le annyira  figyelmem, hajóból rengeteget lehetett látni, de a sci-fi mintha visszaesett volna az előző rendezvényhez képest.

Szerintem mindenképp egy egészséges hazai mezőnyre épít a verseny, külföldiek jelenléte nélkül is lenne mit nézni, ami pozitívum. Az olasz makettezők annyira nincsenek jelen a különféle makettmédiákban, ezért sok munka az újdonság erejével hat.  Sokszor úgy van vele az ember, hogy amit már számtalan alkalommal látott interneten, vagy nyomtava, élőben már nem köti le egyáltalán a figyelmét, lehet ezért is találtam sok alkotást érdekesnek. Igazán inspiráló látni milyen felkészültségű és tehetségű alkotók állnak egy-egy munka mögött. 

Visszatérve a történésekhez...

Vasárnap igazán a tömeg napja, mikor reggel bementem, rá sem lehettt ismerni a rendezvényre, az asztalok között is már bonyolultabb volt közlekedni. A nap meglepetése a jégeső volt.

Pontban 4 kor kezdődött az eredményhirdetés, ami kicsit hosszúra is sikeredett, és kizárólag olaszul történt. Az olaszból azért el lehet kapni néhány szót, de nem igazán tudtuk a pontos eredményeket átlátni.

Igazából nehéz nyilatkozni a zsűrizésről, mivel elképzelésünk sem volt a többi helyezett makettről, az eredményeket utólag interneten lehetett részletesen megtudni. Amit mindenképp díjazni lehet az olasz zsűriben az talán a nyitottság. Ugyanúgy kaptak helyezést például tipikusan vakítóan világos és kontrasztos mediterrán stílusú alkotások mint például a visszafogottabbak is. Sajnos ilyen hozzáállás nem mindenhol jellemző, pedig tanulhatnánk belőle. Az eredményeket elnézve néhány következtetést fel lehet vázolni: kedveltek a nagyobb munkák  ill. ahol evidens a rengeteg belefektetett munka, ritka makettek, előfordul a nehezebb technikai megoldások preferálása, esetleg olasz makettek, hazai témák vagy nagyobb kontraszttal rendelkező makettek is nagyobb eséllyel indulhattak a érmekért. Külön öröm volt  a rengeteg díjnyertes magyar munka is, szinte az összes kategóriában.

Összességében egy jól eltöltött hétvégét tudhattunk magunk mögött, rengeteg vidám perccel és élménnyel gazdagodva

Pozitívumok:

autóval gyorsan megközelíthető

elérhető árszínvonal

attraktív történelmi és természeti környezet

érdekes rendezvény

Új perspektívák a diorámák elrendezésében

Az utóbbi időben egy érdekes tendenciát lehet megfigyelni a legújabb diorámák körében. Korábban olyan diorámák álltak példa képen a makettezők előtt, mint például ez (Marijn van Gils):

A lényeg a felépítés. Megfigyelhető, hogy a szemünket végigvezeti, elől alacsonyan kezdődik a történet, középen, kicsit hátrébb látható a fő téma, és végül egy magas hátérrel zárul az egész. Van eleje, megvan, honnan kell nézni, és ha elölről nézed, egy kompozíciót alkot, egy egészet.  Ez mindennek az alapja, ez után jön a történet, és csak a végén a megvalósítás.

Először ezen a diorámán akadt meg a szemem. Bernhard Lustig munkái mindig is egy magas szintet jelentettek, a járművet láttam már korábban, ezért nagyon kíváncsi voltam erre a diorámára. Először elmerültem a részletekben. Szép a kidolgozás, de azért vannak egyhangú elemek, amikre több időt, munkát lehetett volna áldozni. Continentau a kerekeken, stb. Aztán gondoltam, hol van ennek az eleje? Honnan kell nézni? Akárhogyan forgatom, valamelyik figura mindig háttal van, vagy takarja a jelenetet a tank, a fal, stb. Sehonnan sem jó.

Aztán Mosonmagyaróváron is végignéztem a diorámákat, és hasonló jelenséggel találkoztam. Például ennél az olasz munkánál:

Hol az eleje, honnan nézzem? Sehonnan sem jó.

Kicsit olyan hatása van ezeknek, mint ha box diorámát néznénk. A box dioráma külön műfaj. Elsősorban figurásokra jellemző, legjobb példája talán Van Gils másik munkája

De van itt egy magyar díjnyertes is

Igaz itt szerintem nem beszélhetünk klasszikus box diorámáról. De az elrendezés itt is csak egy irányból ad betekintést, így az alapelv ugyan az. Kár, hogy fehérre festette a külső borítást, egy fekete festés kiemelte volna a bent rejlő téli tájat. Érdemes lett volna kidolgozni az ajtó mögötti folyosót is, pl. résre nyitott ajtóval. Ilyen apróbb box dioráma elemek megfigyelhetők más harcjárműves alkotásokon is, jellemzően aluljáró, vagy metro alagút részleteket jelenítenek így meg. Néhány példa.

Szintén Bernhard Lustig, egyik régebbi munkája:

Benedek Dénes diorámája:

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, megváltozni látszik a diorámák kedvező elrendezéséről alkotott konzervatív elképzelés. Úgy tűnik a sok részlet, a sok különlegesség most már nagyobb súlyt nyom a latban, és a jól megtervezett felépítés talán kezd háttérbe szorulni. Illetve az eddig gondolt felépítés, hiszen a korábban említett furcsa elrendezésű diorámáknak is nagyon tudatosan eltervezett felépítése van, elmondanak egy történetet, bemutatnak egy szituációt, kiváltanak érzéseket, és minden pontjukon történik valami, láthatunk valamit, ami utal valamire. Összességében nagyon is élvezetesek ezek az alkotások, csak az eddig követett sablont felrúgni látszanak.

Zárva a gondolatsort, egy másik mestermunkát osztanék meg, szintén a 2013-as Moson Show-ról. Norvég  név, Per Olav Lund, a tőle megszokott látványvilággal, és sokat mondó történettel. Amiért ide illik, az az elrendezés. Megvan a box diorámákra jellemző zártság, hiszen csak egy oldalról látunk be, de követi az eddig sémát, az aszimmetrikus elrendezéssel, kevés a párhuzamos, kevés a merőleges. Ugyanakkor mégis végigvezeti a szemet a történésen, középpontba helyezve a kisfiú és a kutyák harcát a kolbászért. Órákig lehetne nézni, mindig újabb és újabb részleteket talál az ember.

Külső hivatkozások:

http://www.makett.org/forum/index.php?topic=4231.60

http://www.boxdioramas.com/Marijn%20Van%20Gils%20Gallery.htm

http://www.themodellingnews.com/2012/10/euro-militaire-2012-pti-military.html#more