Rebel Jedi: Új perspektívák a diorámák elrendezésében

Az utóbbi időben egy érdekes tendenciát lehet megfigyelni a legújabb diorámák körében. Korábban olyan diorámák álltak példa képen a makettezők előtt, mint például ez (Marijn van Gils):

A lényeg a felépítés. Megfigyelhető, hogy a szemünket végigvezeti, elől alacsonyan kezdődik a történet, középen, kicsit hátrébb látható a fő téma, és végül egy magas hátérrel zárul az egész. Van eleje, megvan, honnan kell nézni, és ha elölről nézed, egy kompozíciót alkot, egy egészet. Ez mindennek az alapja, ez után jön a történet, és csak a végén a megvalósítás.

Először ezen a diorámán akadt meg a szemem. Bernhard Lustig munkái mindig is egy magas szintet jelentettek, a járművet láttam már korábban, ezért nagyon kíváncsi voltam erre a diorámára. Először elmerültem a részletekben. Szép a kidolgozás, de azért vannak egyhangú elemek, amikre több időt, munkát lehetett volna áldozni. Continentau a kerekeken, stb. Aztán gondoltam, hol van ennek az eleje? Honnan kell nézni? Akárhogyan forgatom, valamelyik figura mindig háttal van, vagy takarja a jelenetet a tank, a fal, stb. Sehonnan sem jó.

Aztán Mosonmagyaróváron is végignéztem a diorámákat, és hasonló jelenséggel találkoztam. Például ennél az olasz munkánál:

Hol az eleje, honnan nézzem? Sehonnan sem jó.

Kicsit olyan hatása van ezeknek, mint ha box diorámát néznénk. A box dioráma külön műfaj. Elsősorban figurásokra jellemző, legjobb példája talán Van Gils másik munkája

De van itt egy magyar díjnyertes is

Igaz itt szerintem nem beszélhetünk klasszikus box diorámáról. De az elrendezés itt is csak egy irányból ad betekintést, így az alapelv ugyan az. Kár, hogy fehérre festette a külső borítást, egy fekete festés kiemelte volna a bent rejlő téli tájat. Érdemes lett volna kidolgozni az ajtó mögötti folyosót is, pl. résre nyitott ajtóval. Ilyen apróbb box dioráma elemek megfigyelhetők más harcjárműves alkotásokon is, jellemzően aluljáró, vagy metro alagút részleteket jelenítenek így meg. Néhány példa.

Szintén Bernhard Lustig, egyik régebbi munkája:

Benedek Dénes diorámája:

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, megváltozni látszik a diorámák kedvező elrendezéséről alkotott konzervatív elképzelés. Úgy tűnik a sok részlet, a sok különlegesség most már nagyobb súlyt nyom a latban, és a jól megtervezett felépítés talán kezd háttérbe szorulni. Illetve az eddig gondolt felépítés, hiszen a korábban említett furcsa elrendezésű diorámáknak is nagyon tudatosan eltervezett felépítése van, elmondanak egy történetet, bemutatnak egy szituációt, kiváltanak érzéseket, és minden pontjukon történik valami, láthatunk valamit, ami utal valamire. Összességében nagyon is élvezetesek ezek az alkotások, csak az eddig követett sablont felrúgni látszanak.

Zárva a gondolatsort, egy másik mestermunkát osztanék meg, szintén a 2013-as Moson Show-ról. Norvég név, Per Olav Lund, a tőle megszokott látványvilággal, és sokat mondó történettel. Amiért ide illik, az az elrendezés. Megvan a box diorámákra jellemző zártság, hiszen csak egy oldalról látunk be, de követi az eddig sémát, az aszimmetrikus elrendezéssel, kevés a párhuzamos, kevés a merőleges. Ugyanakkor mégis végigvezeti a szemet a történésen, középpontba helyezve a kisfiú és a kutyák harcát a kolbászért. Órákig lehetne nézni, mindig újabb és újabb részleteket talál az ember.