MóvárváróM

A Mosonshow a magyar makettezők éves legnagyobb, és egyben leginkább várt rendezvénye. Sokszor érték kritikák, olykor alaptalanul is. Mégis, a show megy tovább, és ha nem is minden tökéletes, azért még mindig jól érzi magát minden látogató ezen a hétvégén. Most egy várhatóan több részes írásban szeretnénk kicsit felkészíteni az olvasót a várható attrakcióra. Az idő és hely beosztás hivatalos formában ismert, és az évek folyamán kiforrott rendszerben zajlik minden. A látogatónak érdemes elkészítenie a saját időbeosztását, hiszen a 2 napba nem egyszerű belezsúfolni a nevezést, fotózást, börzét, workshopokat, barátokkal beszélgetést. Ehhez szeretnénk némi segítséget adni, kiemelve a rendezvény néhány számunkra kedves, vagy érdekes pontját. Kezdjük a wrokshopokkal. A rendezvény hivatalos csatornáin jó előre láthatjuk már az időbeosztást, és az előadók névsorát is. Elsőként szemezgessünk az idei felhozatalból:

Jiří Malchárek

Jirka neve nem feltétlenül cseng ismerősen a többség számára, hiszen egy fiatal feltörekvő tehetségről van szó. Sokunk számára Kingtiger projectjével hívta fel magára a figyelmet. Maga a makett igazán finom munka, a nordic iskola stílusjegyeit hordozza magán, ahogy a járművet élettel megtöltő figurák is. És ez Jirka igazi erőssége, az egységes, kiegyensúlyozott kompozíció. A figurák arca kevésbé fakó, mint az a nordic stílusra jellemző, de a ruházat és a felszerelés színvilága egybe vág a járművével. Önmagában a jármű, és önmagukban a figurák sincsenek túlkomplikálva. Minden becsületesen meg van építve, minden becsületesen, szépen, precízen és ízlésesen le van festve. A kulcs az egységben rejlik. Minden ugyan azt a kiegyensúlyozott színvonalat követi. Az egész egyben van. És ez nagyon ritka, mondhatjuk, egyedülálló, ilyen magas színvonal mellett mindenképpen. Jirka előadása a ruházat festéséről szól majd, ami harcjármű makettezőknek kimondottan hasznos lehet, hiszen olyantól láthatjuk a fogásokat, aki eleve járművekhez festi a figurát, nem önálló alkotásként. Valószínűleg nem látunk majd virtuóz művészi megoldásokat, sem mikroszkopikus részleteket. Viszont várhatóak hasznos, és használható trükkök, hatékony, és hatásos színhasználat, kontraszt, és arányok. Mindez azért lehet fontos, hogy a figura majdan ne ugorjon le a tankról, hanem a kompozíció részeként oda illő részlet legyen, egységet alkosson a járművel. Harcjárműves szempontból ez az előadás lehet talán az egyik legérdekesebb és leghasznosabb a hétvégén. 

Bernhard Lustig

Sosem felejtem el, amikor 2006-2007 körül ott ültünk a mosonmagyaróvári aula sarkában egy asztalnál, összezsúfolva vagy 20-an, és lélegzet visszafojtva figyeltük, ahogy Bernhard ha jól emlékszem egy Luchs-ot festeget. Minden kérdésre válaszolt, körbeadta, ha kellett megmutatta még egyszer. Ez úttal szervezettebb formában találkozhatunk a német dioráma építővel. Bernhard is amolyan élő legenda. Diorámái már akkor 8-9 évvel ezelőtt is mértékadóak voltak. Egységesen magas színvonala, és mindig érdekes témaválasztása, de főleg a mozgalmas tálalás miatt ragadta meg a szemet, és láncolta le figyelmünket hosszú percre minden alkotása. Némi szünet után úgy tűnt őt is beszippantja a makett média, és az ezzel járó minőség esés, de úgy tűnik behúzta a kéziféket, és legutóbbi Pz IV L/70 diorámája ismét a régi Bernhardot idézi. Előadásának címe „The ideal milieu”, amit „Az ideális környezet”-nek fordítottak. Magyarul nem tudtam rájönni, mit akarnak, de az angol megfogalmazás azért rávilágít, hogy itt nem a növényzet, vagy a sáros út megjelenítéséről lesz szó. Korábban már említettem az egységes kompozíció fontosságát, nos, ez lesz az az előadás, ami direkt erre lesz kihegyezve. Elrendezés, arányok, szem vezetése, párhuzamosok, szögek, zsúfoltság, üres terek és hasonló fogalmakra legyünk felkészülve. És készüljünk kérdésekkel is, mert Bernhardtól mindig érdemes kérdezni!

Kristof Pulinckx

Kristof visszajáró vendég Mosonmagyaróváron. Ezer éve makettezik, főszerkesztője az Art of Modelling folyóiratnak, és tagja a belga KMK klubnak. Aki követi a szaksajtót, vagy Facebook-ot, esetleg a nemzetközi fórumokat, azoknak nem kell őt bemutatnunk. A szóló harcjárművek terén érzi otthon magát, korszaktól függetlenül. Mióta közelebb került a KMK-s társasághoz stílusa sokat finomodott, és mára talán véglegesen kiforrott. Úgy tekintek rá, mint az ésszerű mértékig cizellált, hatékonyan kivitelezett harcjárművek mesterére. Számomra ő az, aki a belga makettezés magasiskoláját (Staff Snyers, Marjin van Gils, Mario Eens, Hugo Luyten) átülteti a makettező hétköznapokba. Stílusa jellegzetesen hordozza a belga makettezők stílusjegyeit, a van dyk barnát, az összetéveszthetetlen sárgákat, és a „mély” festéseket, ahogy a felületnek az árnyékhatásokkal ügyesen mélységet adnak, így egyszerűen jó ránézni a makettre. Kristof előadására kérdezz-feleleket terveznek. Erre külön kíváncsi vagyok. Általában az előadások egy megtervezett folyamatot mutatnak be, arra készül fel az előadó alapanyagokkal, előkészített makettel, szerszámokkal, stb. Érdekes lesz, egy elvileg bármilyen témát érintő kérdezz-felelek session-t hogyan tud majd megoldani. Mindesetre ez áll majd legközelebb a workshop eredeti jelentéséhez, hiszen itt várható a legtöbb interakció a nézőtérről. Ha harcjármű festésről van szó, kérdezzen mindenki bátran, minél több kérdés felmerül, annál jobb, ez adja majd a motorját az előadásnak. Hülye kérdés nincs, és biztos vagyok benne, hogy Kristof is rugalmas lesz majd a különböző szinten mozgó makettezőkkel szemben. 

Zdenek Sebesta

A cseh repülő makettezés élő legendája. A precizitás, és a tiszta munka egybeforrt a nevével az évek alatt. Még sosem láttam előadását, ezért nagyon kíváncsi leszek rá. Elsősorban azokat a trükköket várom, amivel ennyire precízen tud dolgozni. A szegecselés, a karcolás, és úgy egyáltalán a repülő makett építés terén azt hiszem, bárki tanulhat tőle. Előadásának nincs a többihez hasonló specifikus címe, csupán annyit tudunk, hogy repülő témakörben csinál majd valamit. A bontásokban, és a miniatűr részletek megépítésében ő igazán nagymester, nem tudom mennyi fog az időbe beleférni, de mindenképpen érdemes minden repülősnek beülni.

Kovács Olivér

Olivért sem kell bemutatnunk senkinek. Figurái régóta láthatóak versenyeken, újságokban, saját DVD-je is készült az MXpression gondozásában. A bőr felületek megjelenítésére kifejlesztett egyedi technikája jelenti az ő védjegyét. Ezt fogja bemutatni nekünk a gyakorlatban is. Más akril technikákhoz hasonlóan ezzel is lépésről lépésre haladva, rétegenként felépítve érhetünk el látványos eredményt. Persze ehhez is kell gyakorlás, így elsőre senki ne várjon csodát, de Olivér sok éves tapasztalatának köszönhetően biztosan egy kiforrott módszert leshetünk el. Első sorban figurásoknak lehet majd hasznos, de harcjárművesek is profitálhatnak belőle, hiszen még a II. VH után is sok bőrből készült felszerelési tárgy kerülhet az ecsetünk alá. Olivér tipikusan az a makettező, akitől érdemes kérdezni, ha lehetőség adódik, szívesen segít, és elmagyaráz mindent. 

És a nagy hiányzók. Mivel a várt vagy beharangozott információkkal ellentétben úgy tűnik mégsem lesznek itt, álljon itt 1-2 makett, remélve, hogy jövőre talán sikerül elcsábítani valamelyiküket.

Adam Wilder

J.M. Villalba

moshonshow.hu

kpmbratislava.sk

facebook.com

Mosonshow 2014

Intro

Ez volt az eddigi legjobb Móvár. Ez gyakorlatilag egyértelmű. Nem azt mondom, hogy kategóriákkal jobb lett volna, mint az eddigiek, de most úgy érzem, igen, tényleg ez volt a leginkább egyben, és tényleg nem tudok most 1.000 km-en belül jobb versenyt mondani. Persze ettől még ez Móvár, csomó olyan dologgal, amitől a fejét fogja az ember, de hát kit érdekel, élvezzük, amit lehet, és érezzük jól magunkat! A többit le kell szarni! És ha jól láttam, nagyjából mindenki ezt a stratégiát követte a hétvégén.

Az egyik sziget

Egyszer volt, hol nem volt…

Kanyarodjunk vissza az elejére. Azt hiszem számomra az egész azzal kezdődött, hogy kiderült, jön a MIG. WOW! Mindenkinek leesett az álla. A Miguel, jön, ide. Aztán bedobtak vagy egy tucat nevet mellé. Adam Wilder. Már tavaly ősszel szóba került Mol-ban, hogy lehet róla szó, de akkor ez inkább tűnt udvariasságnak, mint komoly szándéknak. De hát nagy a verseny a weathering cégek között, ha itt a MIG, akkor jönni kell mindenkinek. Pere Pla beszervezte a teljes AK csapatot, áthozták Chris Jerretet Kanadából, megmozgattak minden elérhető figurát, nem sorolom fel a teljes stáblistát. Itt volt még Kristof Pulinckx az Art of Modelingtől, bár ő majd’ minden évben jön.  Meg a figurások, élükön Ortiz-zal, sokunk örömére. Szóval nagy celeb parádé volt várható. Ez a rendezvénynek elvileg jót tesz, rengeteg előadást is beterveztek, de erről később.

A hivatalos plakát

Végre volt aktív facebook megjelenés, és némi marketing. A viszonyokat jól jelzi, hogy Gergő kénytelen volt bemutató briefeket csinálni az előadókról. Ez egyrészt jó marketing eszköz, lehet képeket postolni, megosztani, nagy nevek jól csengenek. Jól csinálták, de azért az elgondolkodtató, hogy a magyar makettező társadalom mennyire volt képes ezt befogadni, vagy inkább elviselni. A marketing ebben ki is merült, még mindig hatalmas lehetőségek vannak a fejlődésre ezen a téren, de úgy tűnik, egyelőre nincs rá szükség, elműködik magától a verseny, szájról szájra terjed. Egyébként amennyire jól használták a facebook oldalt a versenyig, a verseny után annyira lezüllött, életlen bulifotó a borító, ami az egészet hazavágja. Kicsit olyan, mint ha a kezelő kiengedte volna a gőzt, és a saját személyes élményeivel töltené fel a verseny hivatalos oldalát.

Az előnevezés a szokásos faék egyszerűségű, ámde rendkívül hatékony programmal történt. Nem is kell ennél jobb, még talán sok is az az infó, amit ott meg lehet adni. Mondjuk egy épkézláb megjelenés, esetleg a mosonshow.hu oldalba való ágyazás nem ártana, de hát majd legközelebb. Jól jelzi a program használhatóságát, hogy a nevezett makettek majd’ 80%-a előnevezett volt, hiába kiabálta Gergő, hogy csak 30-40% szokott lenni, hiszen ez kb. 2-3000 versenymunkát vetített volna előre. Na, voltak átgondolatlan kijelentések.

Minden évben kardinális kérdés a zsűrizés. Bár a közösségi élményhez semmi köze, mégis csak makett versenyről beszélünk. Érdekes módon, mindig itt jelentkezik a legtöbb probléma. Idén azzal kezdődött, hogy a felkért makettezők tömegesen közül sokan visszautasították a lehetőséget, hogy végigszenvedjék a pontozólap töltögetést. Csütörtökön még nem volt végleges névsor. Őszintén megmondom, ez így van időtlen idők óta, mindig van, aki nem tud eljönni, vagy változik valami, általában még az eligazításon is változik a névsor. De olyant még nem halottam, hogy "hálóval kelljen zsűrit fogni", mint idén. Ez talán jelez valamit.

Eljött a verseny napja. Berendezés, helyszín, börze, minden változatlan. Minden rendben volt, ahogyan megszoktuk az elmúlt évek során. A tömeg sem hiányzott. Kellemes meglepetés volt a nevezés gördülékenysége. Sok géppel, előnevezettek szépen borítékolva. Profi munka! 

Sajnos a mester és a hobby kategóriák elkülönítése a nevezés során máig gondot okoz. Nem egy makettező volt, aki hobbyban indult, annak ellenére, hogy 1-2 éve nyert ugyan abban, ugyan itt. Volt köztük magyar és külföldi is. Ez simán csalás. A szabályok ezt nem engedik. Nem tartana semeddig ezt kiszűrni. Az eredmények évekre visszamenőleg elérhetőek, nyilvánosak. A nevezőprogram is évek óta működik, ott egy évente önmagát frissítő adatbázis. Egyszerűen a nevező program ki tudná szűrni, hogy adott ember melyik kategóriában nevezhet hobbyba, és melyikben csak mesterben. Nem kell fejben tartani, nem kell a zsűrire hárítani, sem a rendezőségre. Csak foglalkozni kéne vele. Nem nagy dolog. Majd legközelebb!

Workshopok, Celebek

A meghívott előadók között ott volt a két legnagyobb név, Miguel és Adam, valamint a figurásoktól Ortizt emelném ki. Mindhárman teltházas előadást tartottak. Ott voltak az AK-s fiúk is, talán kicsit mérsékeltebb érdeklődés mellett. A figurások kivételével talán igaz minden előadásra, hogy inkább volt termékbemutató, mint szakmai prezentáció. Ez nagyjából rendben is van, aki tényleg a technikai részletekre kíváncsi, annak ott vannak a DVD-k. Összességében azt hiszem fele ennyi előadás elég. Chris Jerret weathering különóráján alig ültünk 13-14-en. Kicsit túlvállalták magukat a szervezők. Mondanám. De attól tartok, szegény Gergő egyedül vitte a hátán az egész workshop témát. Nem csoda, hogy nem tud egyszerre két helyen lenni, mindent koordinálni, előteremteni, meg még fordítani is, ha kell. 

A celebek kapcsán érdekes volt látni (illetve nem látni), hogy sem Miguel, sem Adam nem hozott makettet. Pedig biztosan sokan kíváncsiak lettünk volna rájuk. Ehelyett Miguel domborodó barátnője, és a „közös fotó MIG-gel” volt a sláger. Olykor-olykor kezdtem magam egy Justin Bieber koncerten érezni.

Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy egy Kamil Felix Sztarbala előad, de egy Kovács Olivért meg sem hívnak. Érzek némi ellentmondást. Különösen, hogy a repülős szakág ennyit tudott hozzátenni, egy Sztarbalát, akit valószínűleg inkább Radek Pituch kapcsolt termékekén kell értelmeznünk. Ebből egyébként az is tisztán látszik, hogy aki hajlandó leszervezni a saját érdeklődési körében az előadókat, az sikerrel járhat. Láthatóan a repülős társadalomban senki nincs, aki erre késztetést érzett volna. 

Ellentmondásos kép...

Zsűri

Botrány. Vagyis inkább szánalom. Megint sikerült összetörni pár makettet a zsűrinek, ráborítani a műanyag táblát, csupasz kézzel fogdosni a makettet, és sorolhatnám. Ott tartunk, hogy a rendezvény leggyengébb pontja a zsűrizés. Sokszor minősíthetetlen viselkedés (kihallatszik a fikázás, szó szerint, törött makettek, igénytelen kezelése a versenymunkáknak, stb.). Átláthatatlan a pontozásos rendszer. Teljesen alkalmatlan bármiféle értékelésre. M16 kategóriában nem lett díj kiosztva. Ez a harcjármű dioráma. Vagy a zsűri volt annyira retardált, hogy nem tudott véleményt alkotni, vagy a rendszer képtelen lereagálni, hogy esetleg egy team szigorúbb a többinél. A dioráma kategória vesszőfutása egyébként nem új keletű. Ha jól emlékszem az elmúlt 2 évben a híresen élénk színvilágú, de minőségileg mégis elismerésre méltó, és nem véletlenül közönségkedven olasz diorámák semmit, vagy szinte semmit nem kaptak. Ezzel sikerült is elérni, hogy 2014-re teljesen kivesztek. Az olasz makettezők közül is csak azt a 3 Brescia pulóverbe öltözött amicit láttuk. Emellett Idén már nem kellett több kategóriát is újra zsűrizni. Vasárnap reggel 9-kor még nem voltak eredmények. 

Néhány kiugróan irreális eredmény:

H13 Hobby hajó: 9 arany 1 ezüst

H12 Hobby polgári jármű: 8 arany

H8 Hobby HK vignetta: 1/35 45-ig: 11 arany

M16 Harcjármű Dioráma: semmi

M24 Mester motoros hajó: 8 arany, 2 ezüst

M17 Vignetta: 1 ezüst

M12 1/48 HK: 1 bronz

M4 Mester 1/48 Jet: 1 arany

M3 Mester 1/48 Légcsavar: 8 arany, 3 ezüst, 3 bronz

A Best of Show díjat egy olyan makett kapta, amit valószínűleg a versenyzők és a látogatók 98%-a nem is látott, hiszen egy autóról van szó. Nyilván valóan szép makett lehetett (nem láttam képgalériákban sem feltűnni), de attól, hogy az kapta a legtöbb pontot (valószínűleg 100%-ot), attól még nem az volt a show legjobbja, ebben biztos vagyok.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész zsűrizés mizéria néhány ember makacs ragaszkodása miatt soha nem fog elmozdulni az elmebaj és az idiotizmus kategóriájából, hiszen a rendezőket ez nem nagyon érdekli, amíg van, aki megcsinálja az adminisztratív részét, a versenyzők pedig egyre inkább a közösségi élményt helyezik előtérbe, és a díjak rohamosan veszítenek szakmai, eszmei értékükből. Jól jelzi ezt a zsűrizni felkért makettezők tömeges sokasodó visszautasítása. Aki egyszer végigcsinálta ezt, és átélte, hogy az asztalnál alkotott véleménye köszönőviszonyban sincs a pontozásos rendszer szűrőiből kihulló eredményekkel, amit esetenként még módosítanak is egy spontán újrazsűrizéssel, az úgy fogja érezni, hogy a véleménye igazából nem számít, feleslegesen dolgozta végig azt a pár órát, amit az eszement adminisztráció megkövetel. Csak meg kell nézni egy két fórumot, facebokk hozzászólást. Nem tudok mást mondani, köszönjük Karcsi!

Pekka fotózott, megosztott. Közösségi élmény level 18...

A díjak egyébként kiemelkedő minőségűek, nagyon szép antikolt réz plasztika, ízléses víztiszta plexin, igazi éke a vitrinnek. Továbbra is úgy gondolom, hogy pénzkidobás, de tekintve, hogy a szakmai háttere egyre inkább a süllyesztőbe vész, ezzel talán ellensúlyozni lehet valamit. Nem tisztázott, ki osztotta a highly commended táblákat. a zsűri, vagy a rendező klub (András). Halottam, hogy zsűri beszélgetett erről, de azt is láttam, ahogy András listával a kezében pakolta ki őket a makettek mellé. Szintén rejtély, hogy a kis kék fém táblát a verseny logójával kik és miért kapták? Bár, hogy ki kap ilyen szép díjakat, lassan csak a szerencsén múlik. Idén is rengeteg díj került kiosztásra, az orosz kollégák érezhető mértékben gyarapították országuk nemesfém tartalékait, és a finnek sem mentek haza üres kézzel. Nem úgy, mint pár celeb, köztük a legtöbb AK-s srác. Kérdés, hogy ha a workshopra meghívott előadó nem kap díjat, akkor mégis ki? Ugyan így ellentmondásos volt hallgatni a harcjármű zsűrit munka közben, ahogyan nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szapulták a color modulation technikát, miközben ennek kifejlesztője és máig széles körben alkalmazója, Adam Wilder egy emelettel feljebb tartott előadást. Akkor most jó, vagy nem? Előadást tartunk róla (bár tudom, nem pont ez volt a téma), de közben kizárjuk a pontozásból a makettet ugyan erre hivatkozva? Agyrém. Eleve az agyrém, hogy egy ilyen rendezvényen a zsűri ott tart, hogy nem képes a stílustól elvonatkoztatni, és az elvégzett munka minőségét értékelni. Kissé szélsőséges hozzáállás ez a makettezéshez. 

Eredményhirdetés

A most már szokásos módon, az összepakolást gyorsan és hatékonyan megoldották, így az eredményhirdetés kicsi késéssel, de még kb. időben megkezdődött. Nem ártana kifüggeszteni az eredményeket délelőtt (persze ehhez eredmények is kellenének), hiszen az összepakolás megtörténik az eredményhirdetés előtt, akinek nincs mire várnia, az hazamehetne nyugodtan. A terem így is megtelne. A hangosítás úgy, ahogy elment, de megint csak Gergő mentette meg a helyzetet. Nem csak azért, mert érthetően olvasta fel a listát, de meg is pörgette a dolgot. Ha nem teszi, most is ott ülnénk még. Igaz néha az volt az érzésem egy angolul beszélő helyett inkább egy cseh nyelvzseni kellett volna a kacifántos nevek kiolvasásához.

Aztán mindenki hazament. A szervezőknek ilyenkor még van dolga, nagyjából este 10 körül, ha szerencséjük van, leülhetnek egy sör mellé, majd hulla fáradtan zuhanhatnak az ágyba. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ember, aki ott dolgozik azért, hogy mi mezei makettezők jól érezzük magunkat, ingyen, szabad idejét és energiáját feláldozva teszi ezt. Éppen ezért nem várhatunk el kifogástalan munkát, elegendő emberi és anyagi erőforrást sem. De nem kell, hogy szépeket hazudjunk a hibákat, bakikat elpalástolva. Ezek velejárói a dolognak, és ha lehet, és tudják, ki kell őket javítani.

Összefoglalva a verseny gyenge pontja a zsűrizés, ami nagyjából 1-2 ember számlájára írható. Dicséretes az a munka, amit évről évre lelkes önkéntesek beleölnek, meglátszik a gyümölcse, mára a főbb feladatok olajozottan, készség szinten mennek. Öröm volt látni a „híres” makettezők fokozott érdeklődését a verseny iránt, akkor is, ha tudjuk, hogy ez kizárólag üzleti természetű. Ugyanakkor kiábrándító volt látni, hogy egy fotó Miguellel és a barátnőjével, mennyivel többet ér ma a makettezők nagy többségének, mint egy kiemelkedő minőségű makett a verseny asztalon.

Képek:
www.moshonshow.hu
Pekka Tapani Nieminen
Szombat Tamás

Kis verseny, kis hétvége

Nemrég, június utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő kápolnásnyéki verseny egy új esemény most már mindenki számára a rendezvénynaptárban, hiszen az idén immáron másod ízben megszervezésre kerülő rendezvényen már felnőtkategóriákban is összemérhették tudásukat az ország szinte minde pontjáról idesereglett versenyzők. Íme egy élménybeszámoló.

 

Megvallom őszntén számomra a Velencei tó partjától alig egy kilóméterre elterülő kis község eddig egy fehér folt volt makettezés szempontjából. Így teljes meglepetésként ért, hogy a település nevével fémjelzett pólókba öltözött makettező baráti kör fiatal tagjaiba botlottam rögtön a bejáratnál. Itt had emeljem ki a FIATALT még egyszer, mert a klub vezetője életkorával jelentősen kilóg a tagság többi részétől, hiszen csupa ifjú makettező palántával találkoztam, ami egy jó jel a hobbi “túlélését” illetően…

 

Miután kedvesen útbaigazítottak, hogy mely teremben is helyezkedik el a verseny egy kevésbé jól megvilágított művházterembe léphettem be, ahol középen két hosszan elhelyezett asztalon sorakoztak a nevezett munkák, míg kétoldalt a fal mellett egy kisebb méretű börzén lehetett költekezni. Itt lehetett válogatni a hazai importőr Eduard makettjei, kiegészítői között és akár fgurákra is lehetett költeni a konyhapénz nagy részét, hiszen az egyik hazai webshop is kitelepült a verseny idejére. Továbbhaladva pedig a terem szinpadán egy figura workshopot tekinthetett meg a közönség a nemzetközileg is ismert Kovács Olivér és György László “ecsetjeiből”, illetve a majdan kiosztásra kerülő díjakat lehetett szemügyre venni.

 

 

Az asztalokat végigböngészve sok szép munkát láthattak az érdeklődők. Szinte mindenhonan érkeztek versenymukák. Tiszteletüket tették a kapuváriak, mosonmagyaróvári, győri, pesti,veszprémi illetve a miskolciak közül is érkeztek jópáran! Igazán sokszínű lett a felhozatal, hiszen lehetett látni a szokásos műanyag makettek mellett papírból készült munkákat is. Sok újdonsággal sajnos nem találkoztam az asztalokon. Jópár munka már ismerős volt korábbi versenyekről… Szép számmal voltak figurák, vignetták, mind repüllő és harcjármű kategóriákban a hagyományos “stand alone” munkák mellett és öröm volt látni, hogy a gyermek és ifjúsági kategóriákban is voltak kiemelkedő munkák.

 

 

Summázva a tapasztalatokat, kellemes meglepetés volt, hogy a verseny kizárólag a szombati napra esett. Egy ekkora rendezvényt véleményem szerint nincs értelme kétnaposra elnyújtani, hiszen nincs annyi látnivaló, hogy ne lehessen pár óra leforgása alatt könnyen “ledarálni”. Az időpont ideális lehetne továbbfejleszteni egy egész hétvégés családi programmá, hiszen a Velencei tó partja nyáron amúgy is túristacsalogató, de felvetődik a kérdés, hogy valóban szükséges lenne felduzzasztani a versenyt? Véleményem szerint nincs szükség mégegy egész hétvégés programra. Hiába a remek megközelíthetőség, amit az autópálya nyújt és a helyszín, a jelenlegi “fogyasztóképes” makettező társadalom a már meglévő versenyek életbentartására is alig képes érzésem szerint. Sőt, követendő példának tartom a képolnásnyéki rendezést, hiszen nincs értelme két napig elhúzni egy ekkora versenyt, ha csak nem tudnak olyan köztes programokat biztosítani az összes érdeklődőnek, hogy ne legyen kínszenvedés kivárni a vasárnapi eredményhirdetést. Pont arra elég volt az idő, hogy mindent megnézhessen az ember, elbeszélgessen a régi ismerősökkel egy könnyed ebéd mellett, a közeli pizzázó helyek egyikén és pakolás után vagy hazavegye az irányt, vagy kihasználva a szép időt a tópart valamelyik strandján heverésszen még kicsit hazautazás előtt.

 

 

Külső hivatkozások:

www.facebook.com

http://www.panoramio.com/user/129693?with_photo_id=3795354