American dream? – inkább kubai álom
Itt? magyar Havanna? AZ…
Hogy mi van? Elmondom, mi van.
Itthon ülök, rendezgetem a képeket a mappákban, legutóbb Bolyain fotóztam, Ctrl+C – Ctrl+V. Aztán pittyen a facebook, üzenet. Bolyai eredmények. Kb annyira érdekel, hogy átfussam, van-e ismerős név. Akad. Aztán társítom az eredményeket a maketthez, aztán beugranak ilyen apróságok: várj, ott nyert, de ugyan azt is zsűrizte. Mi van? Hát ez van, kérem. Nevetek. Mit várok? Itthon vagyok. Best of show, Dr. Pék György. Ez rendben van, de láthatóan nem azért, mert bárkinek is a zsűri 1km körzetében lenne realitás érzéke. Hanem azért, mert az a hajó egyszerűen felfoghatatlan mértékben emelkedik ki a mezőnyből. A hazai makettezésből. És ez sajnos nem túlzás. Hagyjuk Pék Györgyöt, nem akarom belekeverni ebbe, mert nem ide való.
Magam sem tudom, hogyan kezdjem. Most le kéne írnom azt, amit az elmúlt 10 évben megtapasztaltam, ami egy évtized alatt érett meg. Tényleg? Tényleg. Le kell írnom, még akkor is, ha ezzel az írással a blog belép a szamizdat blogok szűk táborába, hogy miért? Ez kiderül később.
Le kell írnom, mert egyszerűen nyomja a lelkiismeretemet, hogy senki nem néz ezzel szembe. Mert hát kit akarunk mi átverni? Az újszülöttnek minden vicc új, aki most kezdi, az elhiszi: nemzetközi verseny! Európa legjobb makettezői, eljött az idő, ismét. OMG. Elnézést kérek előre is azon bólyais szervezőktől, akik lelkiismerettel dolgoztak a verseny leszervezésén, mert nem tehetnek róla, de most ez volt az utolsó verseny, amiben kikristályosodott az a bizonyos 10 évnyi döbbenet. A lent felsorolt példák nem feltétlenül erre a versenyre igazak.
Kezdjük elölről. Van egy ilyen fogalom, hogy magyar makettezés. Ez körülbelül olyan fogalom, mint a magyar foci. Kb. annyira magabiztos mindenki, aki részt vesz benne, kb. annyi eredménye van nemzetközi szinten, és kb. annyi ember van, aki sikeres, és az ugyanúgy nem játszik itthon, ahogy a kint játszó focistáink sem. Hogy miért? Például, az ilyenek miatt:
„2013. október 13.-án, az eredmények kifüggesztését követően,(9:00 óra) 10.00 óráig nyílik mód az óvásra, 5000-Ft kaució ellenében. Elbírálását háromfős bizottság végzi, amelynek tagjai a zsűri elnök, az érintett szekció egy zsűritagja és a főszervező. Ha a bizottság megállapítja az óvás jogosságát, akkor az eredmény módosításra kerül, és a kaució visszajár.”
Na, most gondoljuk végig. Ha jogos az óvás, ez a 3 ember elismeri majd? És ha elismeri, akkor mi lesz? Kap egy díjat? Milyent, ki dönti el? Eleve predesztinálva van, hogy az óvás nem lehet jogos. Magyarán nem lehet óvni, de akkor miért nem írjuk már ki, hogy nem lehet óvni. Eleve mi a fenének óvni, aki nevez, fogadja el, hogy a zsűri dönt, és kész. Minek ez a népámítás? Ez kérem hazugság.
„Azon versenyzők, akik az óvás ideje után kétségbe vonják az eredmények jogosságát, tisztaságát, esetleg a zsűri szakmai hozzáértését kritizálják (bármilyen internetes fórumon, vagy élőszóban), az etikai bizottság döntése alapján eltiltásra kerül a további versenyzéstől a Bolyai Makett Klub Egyesület által szervezett összes rendezvényen.”
Van véleményed? Hát barátom, rosszul kezdődik! Ja, hogy nem egyezik a véleményed a mienkkel? OK, akkor te osztályidegen vagy, ez van. Igen, ezt mi döntjük el. És még el is mondod a véleményed? Krisztusom, hát normális vagy? Fel fognak négyelni! De minimum kitiltanak. Így megy ez. Akkor hogyan csináld? Szamizdat, maximum!
Zsűri? Ja, hát van az is. Hogyan lehetsz zsűri? Sehogy. Na, elmondom, hogy megy ez. Szóval van a rendező, egy klub általában. A klub felkér valakit zsűri elnöknek, aki általában egy másik klub elnöke. És ez az ember elkezdi körbetelefonálni az ismerősöket, esetleg ír egy mailt is, hogy ki, mit tudna vállalni. A legnagyobb gond, hogy amihez ért az adott ember, nyilván azt építi is, és azzal esetleg indulna is. Így ő kiesett. Ezért vagy olyant raksz oda, aki nem épít abban a témában, amihez ért, vagyis kb nem makettezik egy ideje (8-10 éve), vagy olyan témát adsz neki, amihez nem ért. A legnagyobb zsűri ínség esetén aztán jönnek a félmegoldások: indul abban a kategóriában, amiben zsűrizik. De nem pontozza a saját makettjét. Nyilván ezzel minden meg van oldva. Eleve pontozás. Könyörgöm! Ott tartunk, hogy a zsűri állomány olyanokból áll, akik emberileg képtelenek eldönteni, melyik makett arany, melyik ezüst, melyik bronz. Csak sorba kéne rakni, de ez meghaladja mentális képességeiket. Ezért egy pontrendszer szükséges, hogy beixeljék, mint a totót, és aztán ebből kijön egy eredmény, ami sokszor nem is tükrözi a zsűri véleményét. Már amikor van egyáltalán vélemény, és nem bambán anekdotáznak órákig egy makett felett. Ebből lesznek aztán az olyan eredmények, mint 6 arany, 1 ezüst. vagy mester arany egy 4 éves dobozból épült makettre. És hasonlók.
Aztán újra, és újra megjelennek a trófea vadászok. Persze ezt senki nem ismeri be, de legyünk őszinték. Egy 4 éves makettet elindítani egy ilyen mezőnyben, mi, ha nem az opportunizmus legfelsőbb foka.
Ez csak egyetlen szelete az egész történetnek, az eredmények. Azért ezzel kezdtem, mert ez van szem előtt, és most ennek volt aktualitása. Majd belemegyek a többi témába is, majd máskor.
Persze lehet mondani, hogy csinálj jobbat. Ha nem tetszik, miért mész el? Stb. De minek? Jó ez így, ahogy van. Akinek ez nem fekszik, az úgyis kimegy inkább Eindhovenbe versenyezni, nem igaz? És talán jobban is teszi.
Ettől persze én még elmegyek, megnézem, hátha lesz valami, ami megtetszik. Idén is volt legalább 2 makett, amin megakadt a szemem. A bajom nekem az egésszel az, hogy annak a pár száz embernek, aki itthon makettezik, valószínűleg fogalma sincs arról, hogy ez bizony mennyire messze van attól, ahová mára ez a hobby kinőtte magát. Tucatnál kevesebb embert tudok mondani, aki megérti, ha harmóniáról, kompozícióról, egyensúlyról, kontrasztról beszélgetünk. Ez nem baj, csak lássuk saját korlátainkat.
De ami még ennél is jobban bosszant, az a hazugság. Az a ki nem mondott, de sugallt gondolat, hogy ennek értéke van. Nincs kérem. Azért nincs, mert ez nem egy tiszta út. Nincsen egyetlen ember sem, aki felelősséget vállalna. Mindenki csinál valamit, rendező, zsűri, makettező, kritikus, de senki sem vállal felelősséget semmiért. Ezért nem tiszta ez az út, mert nagyon sok ponton korrumpálódik az a folyamat, ami alatt egy makett minőségéből verseny eredmény lesz. És ha ezt a mondatot nem érted kedves olvasó, akkor hiába olvastad végig ezt az írást. Akkor azt sem értheted, miért mondom, hogy ez az egész hazugság, átverés.
Talán most már a címet is értitek. Magyar Havanna, ahol mindenki azt hiszi, a pálmák alatt a földi paradicsom tengerpartján füstöli a szűzlányok combján sodort szivart, pedig valahol a kisagya legmélyén sejti, hogy ez csak egy idilli kép, ami mögött ott sejlik a rendszer kegyetlen mocska.
És még egy fontos dolog, hogy tudjuk kezelni a dolgot. Amit ezen a blogon olvastok, az egy vélemény, nem abszolút igazság. Ez egy nézőpont, olyan, amit máshol nem találtok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése