A galapagosi pingvinek

A lényeg, hogy a természettől mindig tanulhatunk. Ott vannak például a galapagosi pingvinek. Brit tudósok vizsgálták őket, és rájöttek valamire. Első látásra nem is feltűnő, de statisztikai adatok alapján nagyon konkrét, már-már szoros összefüggés mutatkozik a galapagosi pingvinek párzási periódusainak alakulása és az évszakok változása között. Persze ehhez valószínűleg teljesen felesleges volt a galapagosi pingvineket vizsgálni, hiszen a föld fajainak nagy része az évszakok változásához igazítja a párzási periódusait. Persze nem tudatos döntésről van szó, hiszen az állatok nem rendelkeznek öntudattal. Ez különbözteti meg őket tőlünk, emberektől. Reméljük.

Nos, a galapagosi pingvinek után nem árt megvizsgálni az embereket sem. Nézzünk csak szét saját környezetünkben. Rövid időn belül rájöhetünk, hogy az emberek többsége sem rendelkezik öntudattal. Nem tudja definiálni saját magát. Nem tudja megfogalmazni, hogy milyen értékek, milyen elvek, eszmék, ideológiák, célok, vagy okok mentén éli az életét, éli a mindennapjait. Mivel nincsenek önálló gondolatai, kialakult énképe, ezért valahonnan kell szereznie, hiszen különben állatnak érezné magát. Vagyis a legtöbb embert nem az különbözteti meg az állatoktól, hogy van öntudata, önképe, hanem, hogy szerzett magának egyet. De persze ez sem tudatos, nem keressük az önképet a google-ön, hanem azt találjuk. Az egyszer csak ott van előttünk. Nem biztos, hogy mindjárt az első tetszik, de lehet, hogy a második, ami szembe jön, már jó lesz. Meg aztán lehet, hogy a harmadikból is megtetszik egy-két dolog, és abból is szemezgetünk.

De ki rakja elénk? És itt jön a lényeg: vannak olyan emberek, csoportok, vagy ma már akár önálló entitássá fejlődött vállalatok, akik/amik képesek olyan mintákat kreálni (jelentős anyagi haszon reményében), amik a hétköznapokban feltűnés nélkül felvehetők, a mindennapokra kényelmesen, kompromisszumok nélkül alkalmazhatók. Ezeket aztán simán magunkévá tehetjük. Mindennek következménye, hogy ezek a, nevezzük irányítóknak, képesek nagy tömegek viselkedésmintáit manipulálni, irányítani. Persze nem direkt dolgokra kell gondolni. Nem mondja senki, hogy mostantól Suzukit kell venni mindenkinek, mert csak. Ezek hasonlóan a pingvinek töcskölése és az évszakok változásának viszonyához, észrevétlen, ösztönszerű reakciókat kiváltó apró, meglapuló, de mégis végtelenül tudatosan elhelyezett dolgok, általában kommunikációs eszközök. Például ha azt mondom gyorsétterem, mindenkinek a McDonald’s jut eszébe először, ezt felmérések igazolták. Pedig olyan konkurensei vannak, mint a Burger King, a KFC, vagy a Subway. És igazából a palacsintázóra, a hamburgeresre, a gyrososra, a lángososra nem is gondol senki, pedig...

Vizsgáljuk meg a jelenséget a hobbink tájékán. Vajon létezik-e a makettezésben olyan elénk rakott viselkedési minta, amit valaki, valakik kreálnak, annak érdekében, hogy sok-sok ember ezt kövesse, és ebből ezek a valakik hasznot húzzanak. Az az ember, aki nem kreált minták alapján működik, hanem képes saját maga megfogalmazni mitől lesz valami, akár saját maga, jó, és mitől rossz, arra az emberre ugyan hatással lehet egy minta, de bizonyosan nem fogja ezt 100%-ban adaptálni a saját életére. Vajon van-e olyan tevékenység ma a makettezésben, ami apró, de folyamatos üzenetekkel egy adott irányba próbál terelni minél nagyobb tömeget. És vajon milyenek lehetnek ezek az üzenetek? Valószínűleg első ránézésre átlagosak, szimpatikusak, és szinte biztos, hogy igazi céljukat (vedd meg) sem első, sem második ránézésre nem vesszük észre, csak ha kívülről, objektíven megvizsgáljuk. Vajon van-e olyan ember, csoport, vállalat a makettezésben, ami ilyen üzeneteket közvetít, és mindenféle látszólag ettől független akcióban, legyen szó facebook csoportról, makett versenyről, bolti akcióról, vagy csak egy megosztott képről, mindig ugyan azt az egy rejtett célt (vedd meg) bújtatja bele minden megnyilvánulásba. Ugyan azt az egyet, amit már annyira megszoktunk, hogy ha a festék, weathering, grime, effect szót meghalljuk, az jut eszünkbe, hogy…

Nos, kedves Ammo Makettezők, megállapíthatjuk, hogy Önök galapagosi pingvinek! Nincs ezzel baj, csak szóltunk…

képek:
http://tankolda.shoprenter.hu/
és az internet legmélye

R.I.P Pro Modell

A hétvége friss híre, hogy megszűnik a Pro Modell. Sajnálatos hír, hiszen az egyetlen magyar nyelvű írott sajtó tűnik el a makettező életből. Önkéntelenül is felmerül az emberben, hogy lehetne, lehetett volna megmenteni a magazint. Napjaink felgyorsult világában minden változik, és ez alól szeretett hobbink sem kivétel. Nehéz megmondani, mi lesz holnap. Távlatokban, előre gondolkodni pedig szinte lehetetlen. Utólag mindig okos az ember, de a történtek utólagos vizsgálatából sokat tanulhatunk. Az európai makettező kiadványokat nézegetve feltűnik, hogy bizonyos területek képesek eltartani önmagukban egy, vagy akár több magazint is. Ott van például a cseh Modelár, az olasz Model Time, a francia Steel/Wing Matsers. Ezen országokban (sok esetben a méretükből adódóan, bár vannak kivételek) van akkora bázisa a makettezésnek, hogy képes fennmaradni egy nyomtatott sajtóorgánum. Magyarországon nincs.

Ugyanakkor vannak olyan sikeres magazinok, amik elsősorban a nemzetközi jelleget lovagolják meg. Például a nem olyan rég indult Abrams Squad, a Model Art, vagy a nagyobb múltra visszatekintő angol AFV/Air Modeler, Tamiya International magazinok. Ezek esetében látványosan kirajzolódik a 21-ik századi technikai vívmányok aktív használata. Letölthetünk cikkeket online, olvashatjuk mindenféle eszközön, mindegyik magazin elég aktív a közösségi médiában, és még sorolhatnánk. Ezen anyagok elérhetőek angol nyelven (például a Model Art emellett flamand, német és francia nyelven is). A tartalmakat tekintve is igazán modern kiadványokkal van dolgunk. SBS nélkül szinte már nincsen cikk. A fotók jó minőségűek, a szerzők tudják mit, mikor, és hogyan érdemes fotózni. A cikkek lényegre törőek, a felhasznált anyagokat, a technikákat, a logikai felépítést helyezik előtérbe. Egyszóval felhasználóbarát anyagot kapunk, ami arra koncentrál, hogy a cikk elolvasása után, a képek segítségével az olvasó közelebb kerüljön egy hasonló színvonalú alkotás elkészítéséhez. Mindez magában hordozza a megjelenő makettek minőségének átlagos romlását. Ez egy kicsit összetettebb dolog annál, hogy egy mondatban el tudjuk intézni, de annyit tudni kell, hogy ezek a makettek megrendelésre készülnek, néhány hét alatt, egy adott technika, vagy anyag, esetleg tematikus téma bemutatására. Kevés az igazi versenymunka köztük. Inkább mondanám ezeket oktató maketteknek, ha van ilyen. És persze az ún. product placement, vagyis gyenge magyar fordítással a termék megjelenítés is szerves része a dolognak. Legtöbb esetben ez az alapvető cél. És úgy tűnik, ebbe az irányba fejlődik a nyomtatott és elektronikus média is, hiszen a reklámokból lehet csak fenntartani ezeket a magazinokat. 

Mindezek után nagyjából látjuk, hogyan csinálják Európa más országaiban. Mindenhol az adott lehetőségeket kell kihasználni. Ahol van felvevő piac, ott megél egy helyi nyelven nyomott újság, ahol meg nincs, vagy ha többet akarnak a tulajdonosok, akkor bizony nemzetközi színtérre kell lépni, átalakítani a struktúrát, nem csak az elektronikus anyagokkal, de a cikkek tartalmával is, és mindenek előtt, angolul megjelenni.

A Pro Modell legnagyobb erőssége teljes fennállása alatt a magyar nyelvű megjelenés volt. Sokáig ez volt az egyetlen sajtó anyag, ami az idegen nyelvet nem beszélő magyar közönség rendelkezésére állt. A készítők mindvégig magas elvárásokat támasztottak magukkal szemben. Ez látványosan megmutatkozott a nyomtatás és a szerkesztés minőségén. A fotók sokáig az élvonalba tartoztak, de valljuk be őszintén, az utóbbi 5-6 évben azért már maximum átlagosnak mondhatóak. Sokszor élességi, szín és kontraszt problémák is voltak. Nem tartom magamat fotós szakértőnek, egyszerűen a laikus felhasználó szemével néztem a dolgokat. A magyar nyelvű megjelenés mindamellett, hogy hiánypótlóvá tette a lapot, skatulyába is zárta azt. A célpiac egyértelműen a magyar közönség, ami több szempontból is korlátot jelent, és mint az ma kiderült, egyben a lap halálát is okozta (szerintem).

A PM sajátja, hogy magyarok írnak magyaroknak (1-2 vendég cikk fordítás kivételével). A magyar makettező „társadalom” beszűkülése már régóta probléma, és beszéd tárgya. A „mindenkit ismerek” érzése sokunkban ott van. Különösen igaz ez a lap szerzőgárdájára. A jól megszokott arcok nem tudnak újat mutatni. Ez persze megint több ismeretlenes egyenlet. A lap tulajdonosainak, szerkesztőinek abból kell dolgozniuk, ami van. Mivel a PM sosem volt az a tipikus reklámtábla (ennek is megvan a maga oka) ezért a bevétel túlnyomó részét valószínűleg konkrétan az eladott lapok hozzák. Ezért számomra már az is megdöbbentő, hogy eddig életben tudták tartani a lapot, ilyen magas színvonalú gyártási minőség mellett. Nyilván valóan ez csak úgy volt lehetséges, hogy a szerzők és gondolom a szerkesztők is társadalmi munkában végezték a dolgukat (fizetés nélkül). A szerkesztők részéről úgy láttam mindig volt magukkal szemben annyi minőségi elvárás, hogy kérdés nélkül világszínvonalú újságot rakjanak össze. A szerzők részéről ez már nem mondható el, az utóbbi időben egyre kevésbé. Másik hatalmas probléma, hogy akár több éves munkákat is lelkiismeret furdalás nélkül szerepeltettek, nem egyszer előbb hagyta abba a készítő a makett versenyeztetését, mint hogy megjelent volna az újságban. Ez egyértelműen a szerkesztők felelőssége, még akkor is, ha abból kell dolgozniuk, ami van. A társadalmi munka velejárója, hogy határidőket képtelenség tartani. Nem jönnek be a cikkek időben, nem is kérhető számon, hiszen szívességből készülnek, és ugyan így van a szerkesztői munkával. Egy kiszámíthatatlanul, sok esetben egy éves, vagy még régebbi anyagokkal megjelenő lap pedig csak a kiéhezett magyar makettezőknek kell. 

Hogyan lehetett volna megmenteni a PM-et? Sehogy. Ha egy átlagos lapról lenne szó, azt mondanám a nemzetközi porondra lépve, elektronikus formákat előtérbe helyezve (letölthetőség, applikációk, stb.) lett volna értelme foglalkozni a dologgal. De a PM nem egy ilyen lap. A PM-ben magyarok írnak magyaroknak. Ezeket a cikkeket nem lehet külföldön eladni. Nincs SBS, a cikkekben több volt a fórumos beszélgetésekre való hivatkozás, vagy a régi barátokkal, sztorikkal való nosztalgiázás, mint a szakmai anyag. A végletekig részletezett hadtörténeti és haditechnikai agyalgásokról nem is beszélve. 1,5 oldal történelem lecke után pedig annyival elintézni, hogy a B12 és A22 alkatrész között tömíteni kell, egyébként meg Tamiya XF-60-al lefújtam, nos, elég vérszegény. Ez is annak a következménye, hogy magyarok írtak magyaroknak. Mert ezeknek a szerzőknek ez volt a fontos, és ezek szerint ezeknek az olvasóknak is ez volt a fontos. Lehetne itt beszélni lehetőségekről, így meg úgy átalakítani a lapot, a struktúrát, stb, de ez a lap nem erről szólt. Ez a lap egy társadalmi munkában előállított kiadvány emberek egy szűk körére optimalizálva. Sem olvasó, sem szerkesztő, sem szerző nem érdekelt a megújulásban, átalakításban. Hiszen ezzel a 15 éves hagyomány és a tűzzel-vassal védelmezett elvek elvesznének. Így csak az újság veszett el, az elvek megmaradtak.

A másik érdekes kérdés, hogy milyen következménye lesz az egyetlen magyar nyelvű lap eltűnésének. Egyrészt valószínűnek tartom, hogy el fog tűnni a „köztudatból” egy réteg, akik a PM-en keresztül voltak, maradtak tényezők a magyar makettező „társadalomban”. Jelenlétük meglátásom szerint maximum a Bolyai/Szolnok versenyekre fog korlátozódni, ahol boldog nosztalgiázással töltik majd az időt a régi barátokkal, és ez így is van jól. Másrészt a PM helyét átveszi majd egy vagy kettő reklámújság, ami amolyan LIDL/ALDI/TESCO katalógusként, termék bemutatókkal fűszerezve jelenik meg. Igen, a Weathering Magazinra gondolok. Sokan átokkén tekintenek erre, mások messiásként üdvözítik, pedig egyik sem igaz. Az ilyen jellegű újságok (legyen az nyomtatott, vagy elektronikus forma) nem adnak se többet, sem kevesebbet, mint amit ígérnek. Ammo terméket mutatnak be. Ezt nem titkolja. Nem állítja magáról, hogy az egyetlen útja a makettezésnek, és azt sem, hogy csak az Ammo termékkel lehetne normális makettet készíteni. Ezt mind a nagyérdemű képzeli hozzá. Másik kérdés, hogyan lehet eladni felhígított festéket szilikon mellekkel, vagy, hogy az AMMO mit állít magáról. De erről már írtunk többször is. Az is egyértelmű, hogy a Weathering Magazine magyar nyelvű kiadása nem a PM egykori olvasó táborát fogja kiszolgálni. Lehet, hogy lesznek átfedések, de alapvetően az a magazin másoknak készül. Hogy kiknek? Nos, nem tudom, csak remélni merem, hogy ott van valahol az új generáció, akiknek eddig ismeretlen nick neveit olvasom a Makettinfo fórumán, és akiknek eddig ismeretlen makettjeit látom a különböző versenyeken. Sajnos egyelőre a makettekből kevesebbet látok, mint nick nevekből, és amit látok, az sem nagyon üti meg az elődök által felállított nem túl magas minőségi szintet. Remélem, hogy ez csak valaminek a kezdete, és lesz még tovább.

Addig is R.I.P. Pro Model, R.I.P. egy magyar generáció.

képek:

plaeditions.com

miniarmour.net

facebook.com

"Új” színek és elnevezéseik

Látva ezt a sok „új” márkát, amik ma gombamódjára elszaporodtak a makettezés világágában sok érdekes dologra lehet figyelmes az ember. Azon túlmenően, hogy a termék palettájuk tele van átcsomagoltnak tűnő és eddig is könnyen és olcsón beszerezhető eszközökkel, vajon miért kell az eddig is bevált recepteket – színeket – a „köz” (?) számára is egyszerűen és minden gondolkodási igényt nélkülöző nevekkel ellátni. Néhány éve, amikor a makettezés még elméletileg egy „feltörekvő művészeti” irány volt - volt ilyen? - a művészetből származó színeket és neveiket használta mindenki. Ha megnézzük a mai termékpalettát, ilyen színekkel találkozhatunk: „dark brown wash for green vehicles” – magyarra fordítva: „sötét barna bemosó zöld járművekhez”, értsd ez valamiféle van dyke barna, esetleg valamilyen égetett umbra szín lehetett leánykori nevén. Ezzel igazán nincs is baj, hiszen az egyszeri makettezőnek nem kell azon gondolkodnia, hogy vajon, milyen színnel folyassa be a részleteket. Ez pedig talán az egyik legviccesebb, bár még akad néhány: „chipping colour” , szabad fordításban talán a „kopás szín” lehetne, de itt felmerül a kérdés, hogy mi is kopik? Fém? Milyen fém? Esetleg fa, vagy egyéb anyag? Valószínűleg sose tudjuk meg...

Valljuk be ugyan egy kezdő számára sok segítség lehet egy készen vásárolt sematikus szín, de azért az ilyen és ehhez hasonló megkérdőjelezhető elnevezés ugyanannyit ronthat is a kész munka végeredményén, mint amennyit dobhat. Ha a makettező nem fordítja rá a kellő időt arra, hogy megállapítsa milyen anyagból készült egy-egy adott elem a maketten, akkor születhetnek rozsda színben pompázó alumínium lemezek is, mint amilyet Chris Jerrett M-60-asán is láthattunk:

Mellékágként pedig kitérhetünk az egyén szerepére az egész folyamatban. Mint ismeretes a makettezés egy kreatív hobbi, vagy legalábbis sokan így reklámozzák! Eddig ezzel nincs is probléma, de felmerül a kérdés, hogy nem öntjük véletlenül ki a gyereket a fürdővízzel együtt, ha hasonló „segítséghez” folyamodunk és bevásárolunk egy „Late war german colors” szettet például? Tehát megmaradhat az egyén ízlése, ha mindenki ugyanazokat a színeket keni a makettjére? A válaszon felesleges gondolkodnunk azt hiszem. Az mindenkiben ott rejtőzik. Ezzel természetesen nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy például egy német páncélos szürke makettet fessünk kékre, mert az érdekesebb, vagy eredetibb, hanem arra, hogy próbáljon meg az ember összhangot teremteni a kész munkán. A megfelelő koncepció eltalálása viszont mindenkinek egyéni feladat. Mert hiába látja az ember a különböző magazinokban, hogy milyen festékkel is lett lefestve egy adott makett, ha nem tudja megérteni, hogy mi miért lett úgy festve, és hogy az ő munkája miért nem lett ugyan olyan jó, mint amit a magazinban látott. Nem elég csak megpróbálni lemásolni mások munkáit. Na jó, az első pár maketten még bocsánatos bűn, hiszen valahogy tapasztalatot kell szerezni, de a sokadikon már azért elvárható lenne, hogy valami eredetiséget is odacsempésszen az ember és ne csak egy huszadik ugyanolyan “late war german colorra” festett tucatmakettet kapjon az ember, amin még a kopások színe is ugyanolyan, mint az összes többin…

Mégis, miért éreznek sokan már-már fanatikus hitet az „új” márkák iránt? Nos, talán némi magyarázatot ad a legnyagyobb „kihangosítóval” rendelkező „új” márka ars poeticája:

„My only recommendation in the life: Don't try to be a good modeler or professional..just enjoy your models in your home, with friends...do what you want, in your way and use it as an escape of the real life. The modeling is the faster way to find the happiness if you just take it as a way to relax.”

„Az egyetlen tanácsom az életben: ne akarj jó, vagy hivatásos makettező lenni! Csak élvezd a makettezést otthon, barátokkal… csinálj, amit akarsz, ahogyan te akarod, és használd ezt kiútként a való világból. A makettezés a leggyorsabb út hogy találj némi boldogságot, ha kikapcsolódásként csinálod.”

És ez teljesen rendben is van, hiszen nincs semmi kőbe vésve, nem kell mindenkinek utána nézni, kreatívnak lenni, lehet csak hobbiból csinálni, örömből. De nem feltétlenül kéne az ilyen alkotásokat etalonként kezelni. És főleg nem kéne az ilyen alkotások kizárólagos hitelességét bizonygatni, amikor egyértelmű források bizonyítják az ellenkezőjét. A kreativitás jó dolog, és ennek a hobbinak az alapja. De a harmónia ugyan ilyen fontos, a harmónia a realitás és az esztétika között. 

MasterClass

Ennek a blognak nem titkolt célja a mainstream médiától való független véleményalkotás, és véleménynyilvánítás. Nos, ez persze 100%-ban nem valósulhat meg, hiszen a tömegmarketing csapból is folyó özöne óhatatlanul hatással van mindenkire, akit elér. Azonban nem mindig azt a hatást kelti, amit az adott cég, vagy személy vár.

Jómagam nem tartom magam mester makettezőnek, ennek ellenére általában elég határozott véleményem van a dolgokról, és ezt nem szoktam véka alá rejteni. Azonban senki sem tévedhetetlen, és bizony sokszor felül kell vizsgálnunk egy már kialakult álláspontot, mert változnak a dolgok, új infókat kapunk mi is, új tapasztalatokra teszünk szert. Írtunk már az AK-ról önmagában. Közöltünk interjú fordítást több felkapott makettezőről (Publikátorok), magáról Wilder-ről is, és nem is olyan régen megjelent pár vicces sor, ami az AK vs. AMMO esetet feszegette. A MIG prod. több termékét is megelégedéssel használtam, használom ma is. Ebből talán látszik, hogy nem vagyok ellene az agresszíven reklámozott dolgoknak, ha tényleg használhatóak. 

Ennek kapcsán Rick Lawler (akinek Mi-24-eséről már megjelent nálunk egy elemzés és régi barátja, elkötelezett üzlettársa MIG-nek már a MIG prod. óta) írása érdekes. Nem rég jelent meg egy BTR-80-asa (szerintem elég közepes színvonalon) az AMMO termékek prezentálása céljából. Az AMMO blogján egy elég szűkszavú és rövid tutorial található, de Rick saját blogján (Propaganda) hosszabb cikk is megjelent. Ebben találhatunk egy részt, ami a festékek minőségét illeti:

"The AK acrylic paints, however, have always (and continue) to suffer quality issues.  We were aware of the issues of clogging, splatter, poor mix…etc., during our time with AK. Miguel especially worked hard to rectify the issues – working with all involved to find a solution.  The problems, however, persisted without resolve."

Az AK akrilok mindig is (most is) minőségi problémáktól szenvednek. AK-s időnkből tudunk eltömődésről, köpködésről, silány keverésről, stb. Miguel különösen sokat dolgozott azon, hogy orvosolja a problémákat - mindenki bevonásával, hogy ráleljen a megoldásra. Ennek ellenére a problémák megoldás nélkül maradtak.

"The issues with the paints presented very real problems for modelers, and ourselves who used them in our work and demonstrations at seminars and club settings.  The paints were not reliable.  Our fear was that at a painting demo we would end in a cleaning session rather than a painting session.  I distinctly remember me and Iain talking about this and altering our seminar format at AMPS 2013 for this reason, electing to pre-paint our demonstration pieces in our rooms rather than show this step in front of the audience.  I hope that my comments are taken as intended; simply a description of our situation and our reality – nothing more."

A jelenségek nagyon is valóságos problémát okoztak a makettezőknek, és nekünk is, akik munkájuk vagy demonstrációk, előadások, klubozás közben használták őket. A festék nem volt megbízható. Attól féltünk, hogy egy bemutató végül (pisztoly) takarításba torkollik festés helyett. Tisztán emlékszem, amikor Ian (Hamilton) és én arról beszéltünk, hogy emiatt megváltoztatjuk az AMPS 2013-ra tervezett bemutatónk menetrendjét, és a bemutató darabok otthoni lefestése mellett döntöttünk, ahelyett, hogy ezt a nézők előtt tennénk meg. Remélem a megjegyzéseim az eredeti céljukat érik el, vázolják az akkori szituációt és valóságot, semmi több.

Nos, ez természetes is lenne egy új terméknél. Az lenne még természetes, hogy letesztelik, használható-e a termék, és aztán dobják piacra. Úgy tűnik ez elmaradt. Ne feledjük, mindeközben mi azt olvashattuk minden nap, hogy az AK festékek könnyen használhatóak, élethűek. stb. Ugyan ebben az írásában Rick így folytatja:

"This brings me back to the REALLY nice comment.  The AMMO acrylics are excellent."

Ezzel vissza is érkeztünk a VALÓBAN jó mondanivalóhoz. Az AMMO akrilok kiválóak.

Mindezek után talán nem csoda, ha kétkedünk egy kicsi. Csak egy kicsit…

Az AMMO termékekhez nem volt még szerencsém, de az AK egy-két weathering (nem a fent említett akrilok) termékét sikerült kipróbálnom. Nos, alapvetően úgy gondolom, megkönnyíthetik a makettező életét egy szintig. Sajnos a wash és a dust effect, amit próbáltam olyan minőségű volt, amivel nem tudtam elérni a kívánt (Humbrol enamel, vagy Rembrandt művészolaj) hatást. Szétesett, hol megült, hogy lejött a felületről, nehezen irányítható volt. 

Visszagondolva eddigi makettező pályafutásomra, volt olyan korszak, amikor egy ilyen termék sokat lendített volna a munkáim megjelenésén. Ezért úgy gondolom nem szabad elvetni ezeknek a termékeknek a használatát, de nem árt tisztába lenni vele, mire alkalmas egy adott wash, dust vagy streaking effect fantázianevű keverék.

Pontosan ezért ütötte meg a fülemet (vagyis a szememet) a Facebook-on olvasható 2 hirdetés:

Az egyik MIG Jimenez európai workshop-jait reklámozza. Ez önmagában nem túl érdekes,hacsak az nem, hogy Európa 6 legjobb makettező rendezvényeként vizionál egy szlovák falusi versenyt, két spanyol B kategóriást, és  a német heideni „kiállítást”. A listán talán Moson és a stockholmi C4, ami valóban elismert rendezvény. A lényeg, hogy szerepel a Moson Show is. Ezt is lehet tudni már egy ideje, és örülünk is neki nagyon!

Ám a hirdetés tetején egy másik félrevezető szöveg található. Paint master class by Mig Jimenez. Hát néhány dologban biztosak lehetünk. 

1: Mig Jimenez bizony master class. Ez teljesen egyértelmű. 

2: Az olvasott kritikák, barátok és ismerősök beszámolói alapján az AMMO termékek nagyon messze vannak a master class-tól. Számomra nagyjából ez is egyértelmű. 

Ebből pedig 2 dolog következik. 

MIG tart egy master class paint workshopot, de nem az AMMO termékekkel (erre kevés az esély),

vagy 

MIG tart egy alapszintű weatheringet bemutató workshopot, AMMO termékekkel (erre nagyobb az esély). 

Ez pedig újabb 2 dologra figyelmeztet minket:

1: Amit MIG mutatni fog, annál valószínűleg ezerszer jobbat tud otthon a műhelyében, és éppen ezért nem kell majd leszólni a bemutatóját, mivel ez egy termékbemutató lesz, nem továbbképzés. Ne várjunk tőle többet. 

2: Jó, ha tudjuk előre, hogy ha lépésről lépésre leutánozzuk a látottakat, a mi makettünk akkor sem lesz olyan szép, mint az igazi master class, mert azok nem így készülnek.

Egy másik plakát kapcsán eszembe jutott néhány gondolat a master classról. Mester makettezőnek nevezni valakit elég szubjektív dolog. Nem a magyarországi mesterlevelesekről beszélek. Hanem tényleg mester makettezőkről, akik világ szinten az élvonalat képviselik. 

Számomra a plakáton szereplő nevek között nincs ilyen (mondjuk, róluk a plakát sem állít ilyent). Számomra a mester makettezőt olyan emberek testesítik meg, mint Staff Snyers (Be), Volker Benbenek (D), Hugo Luyten (Be), Phil Stutcinskas (GB), Marijn van Gils (Be), Mario Eens (Be), Adam Wilder (USA), vagy MIG Jimenez (E). Nekem ez a mester szint, aminél nem láttam még magasabb szintűt. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ezek közül többen is ott lesznek idén Mosonmagyaróváron. 

AK vagy AMMO?

UPDATE

Az elmúlt órákban jelentkezett nálunk az ismer magyar kritikus, mert a korábbi velvet/kurucinfo (LINK) logó áthallási problémát itt is felfedezni vélte. Íme P. Róbert levele:

Véleményem szerint, jelenleg már mindenki számára nyilvánvaló , hogy az alábbi két logó közti hasonlóság kizárólag a véletlen műve. A két márka semmilyen tekintetben nem mosható össze, vagy említhető egy lapon, hiszen az egyik a  makettezés univerzális értékeit hordozza, míg a másik tagadja mindazokat. 

Mig az egyik a minőségi makettezés oldalán kötelezte el magát, addig a másik a laikus tömegek hülyítésén keresztül igyekszik megvalósítani üzleti modelljét.

Nem tudok mást látni, mint a kiváló termék, világszínvonalú prezentáció és átütő szakmaiság harcát egy zavaros, meghatározhatatlan minőségű, hiszékenységre alapozó, profitorientált platformmal. 

Az egyik a valóságos innováció hordozója, a másik pedig kétes termék újracsomagolásokban, konkurensek féktelen másolásában látja a siker zálogát.

Szeretném felszólítani a mérvadó márka marketing menedzsereit ( :-) /ROFL), hogy haladéktalanul változatosság meg a márka vizuális megjelenését, vagy tegyék meg a megfelelő jogi lépéseket a konkurens másolóval szemben, mivel a jelenleg kialakult asszociatív viszony mérhetetlen károkat okoz a minőségi makettezés világának.

Kéretik a bejegyzést kellő komolytalansággal kezelni ;-)

No comment

A feladvány: