Látva ezt a sok „új” márkát, amik ma gombamódjára elszaporodtak a makettezés világágában sok érdekes dologra lehet figyelmes az ember. Azon túlmenően, hogy a termék palettájuk tele van átcsomagoltnak tűnő és eddig is könnyen és olcsón beszerezhető eszközökkel, vajon miért kell az eddig is bevált recepteket – színeket – a „köz” (?) számára is egyszerűen és minden gondolkodási igényt nélkülöző nevekkel ellátni. Néhány éve, amikor a makettezés még elméletileg egy „feltörekvő művészeti” irány volt - volt ilyen? - a művészetből származó színeket és neveiket használta mindenki. Ha megnézzük a mai termékpalettát, ilyen színekkel találkozhatunk: „dark brown wash for green vehicles” – magyarra fordítva: „sötét barna bemosó zöld járművekhez”, értsd ez valamiféle van dyke barna, esetleg valamilyen égetett umbra szín lehetett leánykori nevén. Ezzel igazán nincs is baj, hiszen az egyszeri makettezőnek nem kell azon gondolkodnia, hogy vajon, milyen színnel folyassa be a részleteket. Ez pedig talán az egyik legviccesebb, bár még akad néhány: „chipping colour” , szabad fordításban talán a „kopás szín” lehetne, de itt felmerül a kérdés, hogy mi is kopik? Fém? Milyen fém? Esetleg fa, vagy egyéb anyag? Valószínűleg sose tudjuk meg...
Valljuk be ugyan egy kezdő számára sok segítség lehet egy készen vásárolt sematikus szín, de azért az ilyen és ehhez hasonló megkérdőjelezhető elnevezés ugyanannyit ronthat is a kész munka végeredményén, mint amennyit dobhat. Ha a makettező nem fordítja rá a kellő időt arra, hogy megállapítsa milyen anyagból készült egy-egy adott elem a maketten, akkor születhetnek rozsda színben pompázó alumínium lemezek is, mint amilyet Chris Jerrett M-60-asán is láthattunk:
Mellékágként pedig kitérhetünk az egyén szerepére az egész folyamatban. Mint ismeretes a makettezés egy kreatív hobbi, vagy legalábbis sokan így reklámozzák! Eddig ezzel nincs is probléma, de felmerül a kérdés, hogy nem öntjük véletlenül ki a gyereket a fürdővízzel együtt, ha hasonló „segítséghez” folyamodunk és bevásárolunk egy „Late war german colors” szettet például? Tehát megmaradhat az egyén ízlése, ha mindenki ugyanazokat a színeket keni a makettjére? A válaszon felesleges gondolkodnunk azt hiszem. Az mindenkiben ott rejtőzik. Ezzel természetesen nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy például egy német páncélos szürke makettet fessünk kékre, mert az érdekesebb, vagy eredetibb, hanem arra, hogy próbáljon meg az ember összhangot teremteni a kész munkán. A megfelelő koncepció eltalálása viszont mindenkinek egyéni feladat. Mert hiába látja az ember a különböző magazinokban, hogy milyen festékkel is lett lefestve egy adott makett, ha nem tudja megérteni, hogy mi miért lett úgy festve, és hogy az ő munkája miért nem lett ugyan olyan jó, mint amit a magazinban látott. Nem elég csak megpróbálni lemásolni mások munkáit. Na jó, az első pár maketten még bocsánatos bűn, hiszen valahogy tapasztalatot kell szerezni, de a sokadikon már azért elvárható lenne, hogy valami eredetiséget is odacsempésszen az ember és ne csak egy huszadik ugyanolyan “late war german colorra” festett tucatmakettet kapjon az ember, amin még a kopások színe is ugyanolyan, mint az összes többin…
Mégis, miért éreznek sokan már-már fanatikus hitet az „új” márkák iránt? Nos, talán némi magyarázatot ad a legnyagyobb „kihangosítóval” rendelkező „új” márka ars poeticája:
„My only recommendation in the life: Don't try to be a good modeler or professional..just enjoy your models in your home, with friends...do what you want, in your way and use it as an escape of the real life. The modeling is the faster way to find the happiness if you just take it as a way to relax.”
„Az egyetlen tanácsom az életben: ne akarj jó, vagy hivatásos makettező lenni! Csak élvezd a makettezést otthon, barátokkal… csinálj, amit akarsz, ahogyan te akarod, és használd ezt kiútként a való világból. A makettezés a leggyorsabb út hogy találj némi boldogságot, ha kikapcsolódásként csinálod.”
És ez teljesen rendben is van, hiszen nincs semmi kőbe vésve, nem kell mindenkinek utána nézni, kreatívnak lenni, lehet csak hobbiból csinálni, örömből. De nem feltétlenül kéne az ilyen alkotásokat etalonként kezelni. És főleg nem kéne az ilyen alkotások kizárólagos hitelességét bizonygatni, amikor egyértelmű források bizonyítják az ellenkezőjét. A kreativitás jó dolog, és ennek a hobbinak az alapja. De a harmónia ugyan ilyen fontos, a harmónia a realitás és az esztétika között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése