Adam N. P. Wilder interjú

Adam Wilder napjaink makettezésének egyik meghatározó alakja. Valaki rajong a munkáiért, mások ki nem állhatják modulált makettjeit, és vannak, akik elismerik, esetleg át is veszik néhány technikáját.

Adam Norman Paul Wilder az USA-ban nőtt fel. Európai ismertségét elsősorban a Mig Productions-nél végzett munkája hozta meg. A 2000-es évek derekán Mig Jimenezzel karöltve túlzás nélkül körbenyerték Nyugat-Európát. Aztán jöttek a DVD-k, a termékek, stb. Egyedi stílusa összetéveszthetetlen. A Color Modulation rendszerbe öntésével beírta magát a köztudatba. Jellegzetes apró pöttyözéses kopásairól pedig hamar felismerhetjük munkáit. Mig kiválása után Adam még egy darabig maradt a cégben, de ma már ő is szabadúszó, Moszkvába él, és már megjelent saját neve alatt futtatott termékpalettája. Olvassátok el ezt a rövidke interjút, érdekes. Eredeti itt.

Mióta makettezel, és hogyan kezdted?

Körülbelül nyolc éves koromban kezdtem, nagyjából tizenkilenc évvel ezelőtt kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Azt hiszem az internethez való hozzáférés sokat lendített a dolgon. A web segítségével megnyíltak a fórumok és a weblapok, kapcsolatba léphettem más makettezőket, ötleteket cserélhettünk, technikákat tanulhattunk, és hozzájutottunk mindenhez, ami kellett, magazinok, makettek, kiegészítők, minden. Ez olyan tizenhat évvel ezelőtt kezdődött.

Mi a kedvenc részed, a kutatás, építés, vagy a festés?

Lényegében az építést és a festést is szeretem. Mindkét részben lehetőséged van a kreativitásod kiélésére, hogy a legtöbbet hozhasd ki a kész replikából. Azt mondják, több időt kéne fordítanom a kutatásra…

Mi a kedvenc témád, és miért az?

Mindig is vonzottak a szovjet harckocsik. Ezt hiszem, ez főleg annak köszönhető, hogy az Egyesült Államokban nőttem fel a hidegháború idején. Nagyon keveset tudtam a Vörös Hadseregről. A SZU 1989-es felbomlása után sok információ napvilágra került a keleti front harcairól is a világháborúból. Lenyűgöztek a történetek, és a számok, mind bevetett ember mennyiség, mind a bevetett technika mennyiségét illetően.

Melyik másik makettezők munkáit követed?

Mindig is figyeltem Marijn van Gilst. A témái mindig fantasztikusak. Faragásai és festései is az általam valaha látott legjobbak között lesznek. De tehetsége mellett lenyűgöz, hogy nem engedi, hogy a hobbi befolyásolja élete más részeit, mint a munkáját, vagy a családját. Marijn az egyik legérdekesebb ember, akivel valaha találkoztam.

Igaz, hogy egy teljes tudással rendelkező makettező vagy, mégis melyik az a terület, ahol úgy érzed, van még hova fejlődnöd?

A figura faragás és festés belátható időn belül mindig olyan dolgok voltak, aminek az elsajátítására megpróbáltam időt fordítani. Sajnos, mindig kifutottam az időből, amikor egy makettel kész lettem. A képesség, hogy gyorsan faragjak, és fessek figurát, egy teljesen új dimenziót nyitna meg az ötleteim között, hogy életet vigyek az elkészült munkákba.

A hobbi aktuális alakulásában, mi az ami a leginkább érdekel?

Manapság leginkább a nagy mennyiségű relatív jó minőségű új makett köt le, amiket kiadnak. Régebben, ha valamilyen különleges témára vágytál, meg kellett venned egy gyanta kiegészítőt, vagy úgynevezett multimédia kittet, amik egyrészt drágák, másrészt sokszor komoly gyártási hibákkal küzdenek.

Mi lenne az álom makett számodra?

Most azt mondanám, szívesen látnék egy IS-4-est a Tamiyától. Tudom, hogy korlátozott az érdeklődés iránta, de talán elég lenne arra, hogy sorozatban gyártsák.

Mindenkinek van egy álom projectje, amit ha lenne ideje, helye, pénze, megépítene. Mi lenne a tied?

Ha lenne elég időm, szívesen megépíteném az Object 260, vagy ahogy többen ismerik az IS-7-es makettjét. Igaz, nem túl kényelmes a mérete miatt, de páncélzat, a torony formája, a hatalmas ágyú, és számtalan apróság a felületén az egyik legérdekesebb Szovjet tankká teszi számomra. Meg persze van egy csomó dioráma ötletem is, ami jó lenne.

Kis verseny, kis hétvége

Nemrég, június utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő kápolnásnyéki verseny egy új esemény most már mindenki számára a rendezvénynaptárban, hiszen az idén immáron másod ízben megszervezésre kerülő rendezvényen már felnőtkategóriákban is összemérhették tudásukat az ország szinte minde pontjáról idesereglett versenyzők. Íme egy élménybeszámoló.

 

Megvallom őszntén számomra a Velencei tó partjától alig egy kilóméterre elterülő kis község eddig egy fehér folt volt makettezés szempontjából. Így teljes meglepetésként ért, hogy a település nevével fémjelzett pólókba öltözött makettező baráti kör fiatal tagjaiba botlottam rögtön a bejáratnál. Itt had emeljem ki a FIATALT még egyszer, mert a klub vezetője életkorával jelentősen kilóg a tagság többi részétől, hiszen csupa ifjú makettező palántával találkoztam, ami egy jó jel a hobbi “túlélését” illetően…

 

Miután kedvesen útbaigazítottak, hogy mely teremben is helyezkedik el a verseny egy kevésbé jól megvilágított művházterembe léphettem be, ahol középen két hosszan elhelyezett asztalon sorakoztak a nevezett munkák, míg kétoldalt a fal mellett egy kisebb méretű börzén lehetett költekezni. Itt lehetett válogatni a hazai importőr Eduard makettjei, kiegészítői között és akár fgurákra is lehetett költeni a konyhapénz nagy részét, hiszen az egyik hazai webshop is kitelepült a verseny idejére. Továbbhaladva pedig a terem szinpadán egy figura workshopot tekinthetett meg a közönség a nemzetközileg is ismert Kovács Olivér és György László “ecsetjeiből”, illetve a majdan kiosztásra kerülő díjakat lehetett szemügyre venni.

 

 

Az asztalokat végigböngészve sok szép munkát láthattak az érdeklődők. Szinte mindenhonan érkeztek versenymukák. Tiszteletüket tették a kapuváriak, mosonmagyaróvári, győri, pesti,veszprémi illetve a miskolciak közül is érkeztek jópáran! Igazán sokszínű lett a felhozatal, hiszen lehetett látni a szokásos műanyag makettek mellett papírból készült munkákat is. Sok újdonsággal sajnos nem találkoztam az asztalokon. Jópár munka már ismerős volt korábbi versenyekről… Szép számmal voltak figurák, vignetták, mind repüllő és harcjármű kategóriákban a hagyományos “stand alone” munkák mellett és öröm volt látni, hogy a gyermek és ifjúsági kategóriákban is voltak kiemelkedő munkák.

 

 

Summázva a tapasztalatokat, kellemes meglepetés volt, hogy a verseny kizárólag a szombati napra esett. Egy ekkora rendezvényt véleményem szerint nincs értelme kétnaposra elnyújtani, hiszen nincs annyi látnivaló, hogy ne lehessen pár óra leforgása alatt könnyen “ledarálni”. Az időpont ideális lehetne továbbfejleszteni egy egész hétvégés családi programmá, hiszen a Velencei tó partja nyáron amúgy is túristacsalogató, de felvetődik a kérdés, hogy valóban szükséges lenne felduzzasztani a versenyt? Véleményem szerint nincs szükség mégegy egész hétvégés programra. Hiába a remek megközelíthetőség, amit az autópálya nyújt és a helyszín, a jelenlegi “fogyasztóképes” makettező társadalom a már meglévő versenyek életbentartására is alig képes érzésem szerint. Sőt, követendő példának tartom a képolnásnyéki rendezést, hiszen nincs értelme két napig elhúzni egy ekkora versenyt, ha csak nem tudnak olyan köztes programokat biztosítani az összes érdeklődőnek, hogy ne legyen kínszenvedés kivárni a vasárnapi eredményhirdetést. Pont arra elég volt az idő, hogy mindent megnézhessen az ember, elbeszélgessen a régi ismerősökkel egy könnyed ebéd mellett, a közeli pizzázó helyek egyikén és pakolás után vagy hazavegye az irányt, vagy kihasználva a szép időt a tópart valamelyik strandján heverésszen még kicsit hazautazás előtt.

 

 

Külső hivatkozások:

www.facebook.com

http://www.panoramio.com/user/129693?with_photo_id=3795354

Interjú Horváth "Pepe" Péterrel

Az interjú nemrég jelent meg az ost-front.ru orosz oldalon angol nyelven. Gondoltam magyarul is érdekes lehet.

Szia Péter! Köszönjük a ránk szánt idődet!

Először is, egy igazán tehetséges makettezőként mutathatunk be, aki lenyűgöző és színes életképeket épít. Egy csomó díjad van nemzetközi versenyekről és rengeteg publikációd jelent meg. Igaz?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok rendezvényre látogathatok el, itthon és külföldön egyaránt. Általában díjakkal térek haza, köszönhetően az érdekes munkáimnak, és a témaválasztásnak. Valószínűleg ez a kettő a kulcs. Talán ezért is figyelik a professzionális újságok munkáimat egyre nagyobb érdeklődéssel. Mindig nagy megtiszteltetés, ha ezek közlik valamelyik munkámat. A legbüszkébb talán a Tamiya Magazine, Panzer Aces, Model Time, Military Illustrated Modeller és a Pro Modell cikkeimre vagyok, és persze címlap makettekre.

Tudjuk, hogy Budapesten élsz. Mesélj nekünk, milyen ott makettezőként? Vannak makett klubok, rendezvények, magazinok, gyártók, weblapok, fórumok, stb? Nem érzed magad egyedül?

Igen Budapesten élek. Egy csomó makett klubunk van Magyarországon, de ezek rendszerint kicsik. Amikor újrakezdtem a makettező karrieremet, megpróbáltam csatlakozni egy budapesti makett klubhoz, de sajnos elbuktam. Tudod, nem lehettem tag a legősibb okból kifolyólag…féltékenység. (Ezt úgy értem, ebben az esetben, ha be akarsz lépni a klubba, aminek a vezetője tudja, hogyan kell jól festeni, és te jobban vagy realisztikusabban festesz nála, akkor nem lehetsz tag, mert ő, vagy ők irigyek rád.) Így hát, alternatívaként én és pár barátom megalakítottuk a Cobra Modelling Club-ot. Itt megtalálod: http://cobramodell.blogspot.hu/

Minden véleményt szívesen fogadunk.

Az egyetlen magyar magazin, ami 2 havonta jelenik meg (szeretne megjelenni – a szerk.) a Pro Modell. Szerintem ez egy nagyon jó magazin. Hogy miért? Mert saját profi fényképésze van. Általában 6 magyar és egy külföldi munka van benne. Sajnos csak magyarul jelenik meg.

Egy csomó rendezvényünk is van. Minden klub rendez egy versenyt (vagy nem – a szerk.) De a legnagyobb, a Moson Show, 1600-2000 makettel. Ez egy elég népszerű rendezvény, a látogatók a világ minden tájáról jönnek, Finnországtól Kínáig, Spanyolországtól Oroszországig. 

Magyar gyártók?

Balaton Model – 1/72, 1/48 resin models

Miniman Factory – 1/35, 1/48 resin models

HAD decals – Hungarian decals from 1/72-1/35

The Bodi – 1/35 Figures

Black Army Figures – 1/35, 1/48, 1/72 Figures

LImes Models – wood accessories 1/35, 1/48, 1/72

RP Toolz – Photo etch Tools

Hogyan lettél te makettező? Gyerekkori hobbi volt?

Gyerekként kezdtem, de abbahagytam. Aztán 2008-ban kezdtem újra, azóta meg sem álltam. Évente általában 3-6 makettet fejezek be.

Nagyon kíváncsiak lennénk a weathering technikáidra. Milyen anyagokat használsz? Tudnál adni nekünk pár tippet?

Szinte már minden kipróbáltam (ez elég veszélyesen hangzik :) – a szerk.), de a művészolaj adja a leginkább realisztikus hatást, szerintem. Most éppen az AK „Mud and dirt” termékeit tesztelem. Van, ami tetszik van, ami nem. A port a Mig Prod. földszínű olajaival csinálom, de mint mondtam, nem ragadok le egy gyártónál, vagy technikánál.

A makettező karrieredre kik voltak a legnagyobb hatással? Milyen könyveket, magazinokat olvastál? Az öreg generációt Verlinden és a Tamiya Magazine inspirálta. Kinek a vállára álltál te?

Általálban egy fotó inspirál, amit megpróbálok megvalósítani. Ennyi. Nem akarok senkit követni, vagy másolni. Mindig a magam útját járom.

Persze sokan vannak, akinek a munkáit szeretem. Leginkább Adam Wilder érint meg. Mióta újrakezdtem, nem igazán voltak magazinjaim, vagy újságaim, amiből inspirációt meríthettem volna.

Van a makettezés mellett másik életed is? Család, munka, másik hobbi esetleg?

Igen, van családom, 2 gyerek, és munkám is van. Sajnos a makettezésre jutó idő egyre kevesebb.

Lássuk a makettjeid! Melyiket szereted a legjobban?

A személyes kedvencem a kis Tyúkudvar dioráma, de persze a Saipan Beach-et is szeretem.

Különböző méretarányokban dolgozol, 72/48/35, miért? A legtöbben csak egy méretben dolgoznak.

Nincs különösebb oka. Egyszerűen szeretem mindegyiket. Nem számít. Általában a 48-at és a 35-öt preferálom. Általában egy érdekes festés, vagy megjelenés, amit választok. Ha nincs 35-ös jármű hozzá, vagy túl nagy lenne, akkor váltok méretarányt.

Miért kedveled a rozsdás, elhagyott járműveket? És a graffiti, ez valami tényleg különleges!

Szeretem az elhagyott, kiégett, igazán rozsdás járműveket. Nekem ezek a kihalt rozsdás aranybányák jelentik az életet, vagy legalábbis az a szín kavalkád, ami ott van. Emellett igazán kedvelem a nagy kontrasztot, használt, vagy színes festéseket. Jó kihívás egy graffitis járművet is megfesteni. Mindig azon voltam, hogy valami különlegeset alkossak, amit még senki nem csinált előttem.

Elárulnád néhány makettező titkodat?

Nem igazán van. Minden írásomban elmondok mindent, részletesen, legyen az magyar, angol, olasz vagy spanyol

Akrilokat (Vallejo, Gunze) és művészolajt (Rembrant, Míg, AK) használok. Talán a legfontosabb, hogy mindig egy világos színnel kezdek, mert az olajrétegek ezt be fogják sötétíteni.

Szinte mindent kipróbáltam, de szerintem a Rembrant olajok adják a leginkább valósághű hatást. Most éppen az AK Mud and dirt termékeit tesztelem. Van, ami tetszik van, ami nem. A port a Mig Prod. földszínű olajaival csinálom, de mint mondtam, nem ragadok le egy gyártónál, vagy technikánál. (itt volt egy bekezdés  ismétlés az interjúban – a szerk.)

Mind dolgozol most? Tudsz nekünk valami készülőfélben lévő munkát mutatni?

Sajnos egyre több félkész munkám van. Például egy HET Guntruck 72-ben, Ural ATZ 48-ban, Firefly 35-ben, megy egy IS-2 is. És egy vizes dioráma, a Flamenco beach…

Az interjú többi része a reklám, ami nem érdekes a blog szempontjából, így csak a webshopt linkelem.

Forrás: ost-front.ru

Publikátor - Mike Rinaldi interjú

Mike Rinaldi sokak által ismert nem csak kiváló hajlakkos technikájáról, de olajos waethering eljárásairól is. A közelmúltban indította útjára TANKART című könyvsorozatát, aminek apropójából ez az interjú is készült vele. A publikátor sorozatba ő is beleillik, ezért gondoltam érdekes lehet magyarul is az írás. Az eredeti itt jelent meg.

Mióta makettezel, és miért kezdted el?

Ahogy sokan közölünk, és is gyerekként kezdtem. Apám sokáig csinálta, de amikor 15 voltam, abbahagytam. Amikor 2003-ban felfedeztem a Missing Lynx-et, akkor kezdtem újra. Azóta is tart.

Mi a kedvenc részed: kutatás, építés, festés?

Nos, mivel a könyvem címe "Painting & Weathering", azt hiszem, maradok ennél :) Mindegyik szeretem valamennyire, csak a görgőcsiszolást, na azt nem, azt utálom.

Milyen más makettezők munkáit figyeled?

Na, ez jó kérdés. Igazából, egy csomóét. Ha le kell szűkíteni, azokkal kezdeném, akik közvetlenül hatottak a munkáimra. Phil Stutcinskas és Marijn van Gils mindketten kreatív és technikai zsenik. Mario Eens munkái újradefiniálják, hogyan is dolgozom a festés első szakaszaiban, és az Adam Wilder/Mig kombó, mert olyan sokat dolgoztam a Mig Prod. termékeivel, és az ő munkájuk mindig is inspirált.

Igaz, hogy egy teljes tudással rendelkező makettező vagy, mégis melyik az a terület, ahol úgy érzed, van még hova fejlődnöd?

Fotómaratás. Úgy az összeállítás, mint a türelem a tökéletes forrasztáshoz. De a legnagyobb gyengeségem a figurafestés, és tudom, hogy sok munkát és gyakorlást igényel, mint minden képesség elsajátítása, szóval tényleg rá kell feküdnöm erre.

A hobbi aktuális alakulásában, amit te magad is befolyásolsz, mi az ami a leginkább érdekel?

Milyen könyvem fogadtatása. Úgy érzem, eljutottam egy pontra, ahol már értékelhető dolgot meg tudok osztani, valamit vissza tudok adni a hobbinak. Az érdekel, hogy a következő generáció srácai mit tudnak ezzel kezdeni. Néhány technikában elég messzire jutottam, másokat épp csak elkezdtem használni, de tudom, hogy mindig lesz valaki, aki felkapja őket, és továbbfejleszti. Részemről ez a harckocsi weathering, és hasonlók, de olyan sok lehetőség van még ebben, és más témákban is, egy élet is kevés mindet végigvinni.

Ismert vagy az olajokra alapozott weathering technikáidról. Miért preferálod az olajokat, és hogyan találtál rájuk?

Makettező vagyok, akinek a végeredményre kell koncentrálni, és arra, hogyan éri azt el a tehetségével, a rendelkezésre álló anyagokkal. Szeretem tanulmányozni a fotókat, meglátni, a festék rétegeinek felépítését, és visszabontva kialakítani a megfelelő utat. Alapvetően két tulajdonság vált fontossá, átlátszóság, és kontrolálhatóság. Az olajok magukban hordozzák ezt a két fontos tulajdonságot. Az akrilok egyszerűen túl gyorsan megszáradnak, és az áttetszőséget különösen nagy felületeken nehéz egységesen kezelni velük. Az enamelek sokkal jobbak ezen a téren, de én Kaliforniában nehezen jutok hozzájuk, és ha sikerült is, sosem tudtam a mások által elért eredményt reprodukálni. Az olajokkal minden működik, különösen a határok egybemosása. bele tellett néhány évben, mire átláttam az egészet, de erről szól a tanulóidő. Semmi sem megy elsőre, és néhány év tapasztalat után újra és újra gondolom azt, amit Oil Paint Rendering – OPR alatt értek.

Megjelenő könyveid kapcsán elárulnád, miről szólnak, és miért kezdtél könyvet írni?

A TANKART szériában kihasználom az összegyűlt makettek, és az építésük alatt gyűjtött tapasztalatok leginkább tanító szándékkal való átadásának kombinációját. A könyvek amolyan munkaasztal melletti darabok, ami mélyebb magyarázatot ad egy-egy kihasznált lehetőség, alkalmazott technika használatáról, hol és hogyan, és az okáról, vagyis, hogy miért?
Jó pár cikket írtam a webre, és újságokba is, és a pozitív visszajelzések az eljárásaimról, és arról, ahogyan átadom őket, arra sarkalltak, hogy nagyobb dolgokba is belevágjak. De ezek a médiumok korlátozottak sok szempontból, ezért egy saját könyv kiadása jelentette a legjobb megoldást. Ráadásul több év grafikus dizájner oktatás és munkatapasztalattal megvoltak a legjobb eszközeim ahhoz, hogy mindezt egyedül megalkossam.
Valamennyire jó üzleti érzékre vall részemről, hogy ez lett a következő lépés. Az időzítés jó volt. A világ körülöttünk egyre bonyolultabbá válik, és szükségem volt valami hosszú távú kiszámíthatóságra, a rövidtávú cikkírások mellett. Van még mit mondanom a hogyan és miértekről. Csinálom, amihez értek, és remélem, hogy a srácok értékelik majd a befektetett munkát. A befejezés (festés – a szerk) sötét folt még sokaknak, és remélhetőleg a TANKART képes lesz majd megvilágítani azoknak, akiknek szükségük van rá.

Eddig sok makettező magazinban publikáltál. Várhatunk tőled még cikkeket, vagy teljesen a könyvekre koncentrálsz csak?

Igen, fogok még cikkeket is írni, korlátozott számban. A környezet folyamatosan változik, így nekem is korlátozottak a lehetőségeim ezen a fronton. Okosan kell csinálnom, szóval valószínűleg fogtok még látni makettet tőlem a könyv stílusában, de magazinok lapjain. De olyan sok fotó és leírás, amit készítek, nem fér bele egy cikkbe. Már beszéltem pár szerkesztővel, akikkel hosszú távú kapcsolatom van, és biztosan folytatni fogom az írást. Mindannyian szeretjük a nap végén átolvasni a magazinokat, és végül is ezekkel futottam be, szóval igen, fogok még írni. De a könyv van most a középpontban, és a TANKART még csak a kezdet, olyan sok ötletem van még.

Külső hivatkozások:
http://modelerssocialclub.proboards.com/
http://www.rinaldistudiopress.com/

Modellbrno 2013, egy igazi "cseh remek"

A brnoi makett versenyt talán a többség számára nem igazán kell bemutatni. A hazánkhoz közel fekvő rendezvényt, sok másikhoz hasonlóan szintén kétévente rendezik meg. A megmérettetés a környék legnagyobb egynapos rendezvénye címmel hirdeti magát, ami valószínűleg igaz is. A helyszín mérete, a makettek és a látogatók száma bizony lehet, meghaladja számos többnapos nagy rendezvényét is. Idén is a brnoi BVV kiállító és vásárközpont egy csarnokában sikerült a szervezőknek elhelyezni. Nézzük akkor, hogy is láttam a hétvégét...

A verseny szervezőgárdája mindig nagyon kitesz magáért, és ezúttal is látszott a rengeteg erőfeszítés, ami megelőzte a hétvégét. Gyakorlatilag már pénteken elkezdődött a program, amiről a Facebook oldalon azonnali ízelítőt is kaphatott az online közönség. Lehet ez egy kedvcsináló üzenet volt az esetleges vonakodóknak is. A képeken látható volt két 1:1-es kiállítási darab is: stílusosan egy Spitfire és egy OT-SKOT. A pénteki program a jelek szerint inkább a hazai közönségnek szólt, azt hiszem csak workshopok kerültek megrendezésre.

A szombati nap jelenti igazából a nyüzsgést és a forgatagot. A nevezés 10-óráig lehetséges, lebonyolítása az előnevezésnek és a rengeteg felügyelő rendezőnek köszönhetően igazán zökkenőmentes és gyors. Az egész rendezvényen jellemző volt a rengeteg „pályabíró”, sárga kukásmellényben. Nagyon sok embert megmozgattak a szervezők. A versenyasztalok körülbelül a tér valamivel több, mint 1/3-át tették ki, az OT-SKOT körül elhelyezve, 2 darab U alakú dupla asztalsorban. Jelentős makett mennyiséget sikerült felvonultatni a klubkiállításokon is, a börzén pedig talán ugyanennyi makett várta a szerencsés gazdáját dobozokba csomagolt alkatrészek formájában. A csarnok egyik oldalán pedig különféle kolbász és italárus kapott helyet, megfelelő számú ülőhely társaságában. Ez később nagyon hasznosnak bizonyult a börzézésben és fotózásban megfáradt makett zarándokoknak, és családtagjaiknak egyaránt.

Börze: a börze relatíve nagy volt, a szokásos Eduard szektor egy elég nagy területen helyezkedett el, olcsó árakkal és kártyás fizetési lehetőséggel is várta az érdeklődőket, ami nagy előny volt a többi árushoz képest a külföldi látogatók számára... A többi börzés leginkább cseh területekről érkezett, gyártók, forgalmazók, web shopok és kiadók jellemezték a sorokat. Néha feltűnt egy-egy lengyel árus is, és különféle hazai és nemzetközi instant csodákat ígérő  makettező „weathering“ termék árus. Külön öröm, hogy magyar cégek is képviseltették magukat. Az árak elfogadhatóak voltak, rengeteg termék cserélt gazdát, amit a parkolóban megtöltött kombi autók csomagtere alapján már inkább köbméterben lehetett mérni, mintsem darabszámban. A gondok viszont a fizetésnél akadtak néhány árusnál. Amíg külföldön tevékenykedve bármilyen pénznemet elfogadnak, itt jellemzően páran képtelenek voltak még az euróra is átszámolni a cseh koronát. Jellemzően csak koronában voltak feltüntetve az árak, és hiányzott az árfolyam megjelölése is.

Mezőny: a mezőnyben népesek voltak a kategóriák, semmiből nem volt l hiány. A makettek minősége átlagosan jó volt, akadtak igencsak kiemelkedő darabok, de előfordult a másik véglet is. A verseny igazából hozta a papírformát. Jellemzően igen magas szintű repülőket lehetett látni, short run kittek, végtelenségig szétbontva vagy feljavítva, olyan benyomást keltve mintha most adta volna ki a Tamiya, és ez párosult a csehekre jellemző diszkrétebb festéssel. Nagyon szép alkotásokat lehetett látni a többfedelű gépek kategóriáiban, és bizony itt már elgondolkodtató minőségű fa felület megjelenítéseket tapasztalni. A repülős diorámákból mintha kevesebb lett volna, viszont a harckocsi kompozíciók száma ezt ellensúlyozta. Az 1/35-ös harckocsi mezőny erős volt és népes, de ugyanez elmondható az 1/48-as és 1/72-esről, és a figurákról szintén.

A zsűrizés: szintén a papírformát hozta, a repülőben a szokásos nevek mellett láttuk a díjakat jelölő kis sárga cetliket. Itt érthető összefüggést lehetett látni minőség és a díjazott munka között. Ugyanezt lehetett tapasztani a figurás mezőnyben is, viszont a harcjárműveknél ez a tendencia már egyáltalán nem volt tapasztalható. Azt kell mondjam meglepő, hogy pár munka nem kapott díjat, viszont más, sokkal gyengébb minőségűek pedig igen. Beláthatjuk, hogy ez egy szubjektív hobbi, mindenre létezhet más vélemény, mindenben lehet hibát találni, de sajnos idén a zsűri belefutott a legrosszabb lehetséges hibába, amibe zsűri belefuthat, mégpedig hogy a mezőny abszolút esélyes, minőségben legkimagaslóbb munkáját figyelmen kívül hagyja. Ezt kombinálta átlagos makettek díjazásával, ami még a kisebbik rossznak nevezhető. A harcjármű zsűrizés inkonzisztens vagy elkapkodott mivolta egy hozzá nem értő csapat munkájáról tanúskodik sajnos.

Efféle anomáliák sajnos a két nemzetközi cseh verseny, az Eday és a Modellbrno történetében általános jelenségnek számítanak. A legtöbb esetben egy meg nem értett külföldi makettező az áldozat, idén viszont a saját soraikra csaptak le. 

Egy makettezésben jártas szemlélő részére egyszerűbb lehetett megítélni a dolgokat, amik képekről nézve nem biztos, hogy annyira egyértelműek, de nézzük akkor, miről van szó: 

Már az asztalra helyezés pillanatától nagy érdeklődést és sok gratulációt kiváltó King Tiger - Jiří Malchárek, legújabb munkája - számított a mezőny biztos befutójának. A már több mint két éve épülő munka a harcjármű makettezés magasiskolájának bemutatója. Egy komoly háttéranyaggyűjtés, felkészült építés és minden részletre kiterjedő precíz, visszafogott festés jellemezte a munkát, amit a szerencsésebbek akár a cseh modelforumon már fel is fedezhettek. A pontot az i-re viszont a figurák tették fel, melyek akár a figurás mezőny kiemelkedő darabjai mellett is megállnák a helyüket. Ehhez hasonlókat még a diorámák között sem lehetett látni

Remélem Móváron is láthatjuk majd ezt a remekművet, addig is egy kis fórum ízelítő:

http://www.modelforum.cz/viewtopic.php?f=58&t=46526

Az eredmények alapján sajnos ez nem volt elég a zsűrinek, bizonyára jobb munkák is akadtak a mezőnyben... A legközelebbi díjazott makett egy dobozból épített Trumpeter BMP-1 volt. Aki valamennyire ismeri a típust és a makettet az tisztában lehet vele, hogy mik azok a minimális feljavítások, amiket egy verseny szintű makettnek illene felvonultatnia. Itt nem láttam ilyet, viszont a makettező két további munkát, egy ISU-122-est és egy Merkavát is benevezett a BMP mellett, ezek fel voltak javítva, és jobb makettek benyomását is keltették. Kicsit érthetetlen hogyan sikerült a zsűrinek a leggyengébb makettet kiválasztania a 3 közül...

Egy dioráma helyezés:

Nehéz volt bármilyen irányvonalat felfedezni ezekben a zsűri döntésekben, értékeltek bonyolultabb munkát, de what-if helyezettek, és relatíve egyszerű építések és festések is akadtak. Az eredményesek jutalma meglepő módon egy bögre volt idén.

A fotózást és a nézelődést nehezítette a rengeteg látogató, akik néha durva mozgással, kompakt gépekkel és okostelefonokkal akadályozták a többieket és veszélyeztették néha a munkákat. Ez egyrészt nagyon zavaró, hiszen fizikai kontaktustól sem tántorodtak vissza egyesek. Konkrétan úgy löktek félre, mint óvatlan turistát a benzinkúti sorban. Másrészt az ilyen viselkedés a maketteket is veszélyeztette. Sajnos a szervezők a nagyszámú felügyelő ellenére sem tudták biztonságosan megoldani a makettek elkülönítését a látogatóktól. Ennek fájdalmas módon több makett, köztük magyar alkotás is áldozatul esett. Ezen a téren van még hova fejlődni.

Összességében egy jó hétvége volt, az egy napos nagy tömegrendezvények és a cseh sör kedvelőinek mindenképp ajánlani tudom. Valahogy az az ember érzése, mint ha egy nagy nemzetközi versenyen lenne, pedig a cseheken, szlovákokon kívül csak magyarok voltak ott. Sőt, mint ha nem is nagyon akarnák a csehek, hogy más is odamenjen, az egész időbeosztás úgy van kitalálva, hogy a hazai közönségnek kényelmes legyen. Pénteken szakmai nap, workshopok, szombaton már a családnak is látványosság. Aki meg messziről jönne, érjen oda 10-re, vagy maradjon otthon. Persze a kommunikáció ettől még nagy nemzetközi versenyt emleget, a hazai indulók legnagyobb büszkeségére. Ettől függetlenül mi jól éreztük magunkat, igaz, kicsit fárasztó volt a hajnali kelés, egész napos rohangálás, és az éjjeli hazaérés. De hát ezért egynapos.

Pozitívumok:

-erős mezőny, sok érdekes munka

-börze

-közelben található egy napos rendezvény – lehetővé teszi a költséghatékony oda-vissza utazást ott alvás nélkül

Negatívumok:

-minden alkalommal előforduló jelentős zsűri anomáliák

-zsúfoltság, tömeg

Külső hivatkozások:

facebook.com

modelforum.cz

http://www.modellbrno.cz/en

Red Devils Thiene 2013 élmények

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy barátom élménybeszámolóját az idei thienei versenyen tett látogatásáról. Érdekes és tanulságos:

2013-ban ismét megrendezésre került  észak-olaszországi Thienében a Red Devils makettverseny. A rendezvényt minden második évben rendezik, váltakozva a bressai versennyel. Ez a két verseny talán a legmeghatározóbb nemzetközi rendezvény az országban.

Nagyobb térképre váltás

Péntek reggel indultunk nyugodt tempóban a 700 kilométeres útnak. Este a helyszínen beneveztünk pár makettet, aztán irány a szállás. Egy egész pofás és meglepően pénztárcakímélő vicenzai hotelban sikerült szállást foglalnunk. Pizza a másik sarkon, szóval helyben volt minden. A verseny sem volt messze, rövid autókázás és már ott is voltunk.

A helyszín változott az előző rendezvényhez képest, de azt hiszem ugyanazon katonai(?) létesítmény egy másik szegletében kapott helyet a makettezés. Egy óriási raktárszerű épület fogadott minket, kinézetre nem túl elegáns, de belül temérdek hely volt.

Szombat délig lehetett nevezni, de ahogy észrevettük érkeztek délután is páran. Ezen a napon meglepően kevés ember volt, nyugis, fotózásra ideális nap. Nem is igazán értettük, hogyan lehet óriási tömegek nélkül egy ilyen rendezvényt működtetni. A másik oldalon egy sokkal makettező barátabb hangulat volt - mint például a sokszor látogatókkal és családokkal túlzsúfolt tömegrendezvényeken, ahol sem mozogni, de már lélegezni sem lehet lassan, a fotózás meg a makettek nyugodt megfigyelése  pedig néha kivitelezhetetlen feladat. Talán a szponzorok, a klubtagok odaadása és lehet némi állami, városi háttér lehetővé tesz egy ilyen nyugodtabb fenntartható tempót a verseny számára?

Itáliában délben minden étterem zárva, ismét meglepetten konstatáltuk ezt a számunkra érthetetlen tényt. Pár felesleges kör után egy kebabost fedeztünk fel. Egy zöldségest is nyitva volt. Élelemhez jutottunk, megmenekültünk. Este aztán ismét kinyitott a kedvenc pizzériánk :)

Visszatéve a versenyhez konstatálnunk kellet hogy a börze meglepően kicsire zsugorodott, 2 évvel ezelőtt egy óriási sátor tele volt árussal, idén alig akadtak. Voltak drága dolgok, de lehetett ilyen 30 EUR körüli áron Dragon maketteket is venni, ill. Tristar és Kinetic féláron, Hornet és egyéb figurák is érdekes összegekért cseréltek gazdát. Kellemes meglepetésként magyar árusokkal is összefutottunk.

Benyomásaim a versenyről: kevesebb kategória mint felénk szokás, nincs annyi felesleges bontás, viszont mindenhol van több szintre bontás: mester, standard.

Meglepő volt a vignetta hiánya, de kisebb kompozíciók a klasszikus egyedülálló harcjárművekben kaptak teret, a nagyobbak pedig a diorámák között találták meg helyüket.

Helyi sajátosság, hogy nevezés előtt a helyi klubtagok szokásosan megnézik a nevezett maketteket, ellenőrizve a besorolás helyességét, és a minőségi szintet. A gyengébb munkákat inkább a standard kategóriákba sorolják be, a jobban sikerülteket pedig a mester szintűekben szeretnék látni. Néha nem sok beleszólást adva magának a nevezőnek.

Mezőny:

Az olasz versenyek jellemzően kiegyenlített kategóriák benyomását keltik, népesen és megfelelő minőségben képviselteti magát minden ágazat. Erősek a harcjárműves témák, sok a dioráma, de ugyanígy a repülők és a figurák is népszerűek. Nem lehet kihagyni talán a hajós ill. a sci-fi mezőnyt sem.

 1/35 harckocsi - azt lehet mondani elég kiegyenlített volt a mezőny, harcjárműben sem volt olyan munka, ami abszolút favorit benyomását keltette volna első ránézésre.  A máshol domináló német téma nem annyira volt túlsúlyban, rengeteg a különféle gyanta kitt, olasz és érdekes orosz témák is előfordultak, a kisteherautóktól kezdve a ballisztikus rakétákig...

1/48 , 1/72  harckocsi valamivel kevesebb, de ott meg egy-két munka magasan kiemelkedő színvonalú volt. Egy két alkotás hasonló részleteket, színvilágot és megoldásokat vonultatott fel, feltételezhetően egy alkotótó munkái voltak ezek.

Repülőkben is megvolt a mennyiség és a minőség is az asztalokon, jónak láttam a mezőnyt. Úgy vettem észre egy nagy előny az olasz versenyeken, hogy nem abból a típusból van 10 darab amit egy évvel ezelőtt piacra dobott valamelyik nagyobb gyártó. Mindenféle makett és téma képviselte magát, néha kimagaslóan jó minőségben. Ami a legpozitívabb az a repülő dioráma népszerűsége az olasz makettezők körében. Felénk ezek talán már ki is haltak. Az olaszok egyszerre tudnak repülővel és figurával is dolgozni. Nekem kimondottan tetszett hogy igen tiszta felületű, de mégis kontrasztos alkotásokat láttam.

Figurák - sok szép munka,több magyar festő, faragó is jelen volt a szokásos magas minőségükkel. Diego Ruina is küldött párat a verseny mezőny mellett elhelyezett vitrinbe.

Diorámák - talán ez egy húzóeleme a versenynek, nagyon sok, nagy és relatíve jó minőségű munkát láttam. Szokásosan Fabio Marini jelentette a mércét, de Bernard Lustig, és Horváth Péter-Pepe Saipan Beach-e is feltornázta magát Fabio mellé.

Többi kategória nem kötötte le annyira  figyelmem, hajóból rengeteget lehetett látni, de a sci-fi mintha visszaesett volna az előző rendezvényhez képest.

Szerintem mindenképp egy egészséges hazai mezőnyre épít a verseny, külföldiek jelenléte nélkül is lenne mit nézni, ami pozitívum. Az olasz makettezők annyira nincsenek jelen a különféle makettmédiákban, ezért sok munka az újdonság erejével hat.  Sokszor úgy van vele az ember, hogy amit már számtalan alkalommal látott interneten, vagy nyomtava, élőben már nem köti le egyáltalán a figyelmét, lehet ezért is találtam sok alkotást érdekesnek. Igazán inspiráló látni milyen felkészültségű és tehetségű alkotók állnak egy-egy munka mögött. 

Visszatérve a történésekhez...

Vasárnap igazán a tömeg napja, mikor reggel bementem, rá sem lehettt ismerni a rendezvényre, az asztalok között is már bonyolultabb volt közlekedni. A nap meglepetése a jégeső volt.

Pontban 4 kor kezdődött az eredményhirdetés, ami kicsit hosszúra is sikeredett, és kizárólag olaszul történt. Az olaszból azért el lehet kapni néhány szót, de nem igazán tudtuk a pontos eredményeket átlátni.

Igazából nehéz nyilatkozni a zsűrizésről, mivel elképzelésünk sem volt a többi helyezett makettről, az eredményeket utólag interneten lehetett részletesen megtudni. Amit mindenképp díjazni lehet az olasz zsűriben az talán a nyitottság. Ugyanúgy kaptak helyezést például tipikusan vakítóan világos és kontrasztos mediterrán stílusú alkotások mint például a visszafogottabbak is. Sajnos ilyen hozzáállás nem mindenhol jellemző, pedig tanulhatnánk belőle. Az eredményeket elnézve néhány következtetést fel lehet vázolni: kedveltek a nagyobb munkák  ill. ahol evidens a rengeteg belefektetett munka, ritka makettek, előfordul a nehezebb technikai megoldások preferálása, esetleg olasz makettek, hazai témák vagy nagyobb kontraszttal rendelkező makettek is nagyobb eséllyel indulhattak a érmekért. Külön öröm volt  a rengeteg díjnyertes magyar munka is, szinte az összes kategóriában.

Összességében egy jól eltöltött hétvégét tudhattunk magunk mögött, rengeteg vidám perccel és élménnyel gazdagodva

Pozitívumok:

autóval gyorsan megközelíthető

elérhető árszínvonal

attraktív történelmi és természeti környezet

érdekes rendezvény