Mosonshow 2014

Intro

Ez volt az eddigi legjobb Móvár. Ez gyakorlatilag egyértelmű. Nem azt mondom, hogy kategóriákkal jobb lett volna, mint az eddigiek, de most úgy érzem, igen, tényleg ez volt a leginkább egyben, és tényleg nem tudok most 1.000 km-en belül jobb versenyt mondani. Persze ettől még ez Móvár, csomó olyan dologgal, amitől a fejét fogja az ember, de hát kit érdekel, élvezzük, amit lehet, és érezzük jól magunkat! A többit le kell szarni! És ha jól láttam, nagyjából mindenki ezt a stratégiát követte a hétvégén.

Az egyik sziget

Egyszer volt, hol nem volt…

Kanyarodjunk vissza az elejére. Azt hiszem számomra az egész azzal kezdődött, hogy kiderült, jön a MIG. WOW! Mindenkinek leesett az álla. A Miguel, jön, ide. Aztán bedobtak vagy egy tucat nevet mellé. Adam Wilder. Már tavaly ősszel szóba került Mol-ban, hogy lehet róla szó, de akkor ez inkább tűnt udvariasságnak, mint komoly szándéknak. De hát nagy a verseny a weathering cégek között, ha itt a MIG, akkor jönni kell mindenkinek. Pere Pla beszervezte a teljes AK csapatot, áthozták Chris Jerretet Kanadából, megmozgattak minden elérhető figurát, nem sorolom fel a teljes stáblistát. Itt volt még Kristof Pulinckx az Art of Modelingtől, bár ő majd’ minden évben jön.  Meg a figurások, élükön Ortiz-zal, sokunk örömére. Szóval nagy celeb parádé volt várható. Ez a rendezvénynek elvileg jót tesz, rengeteg előadást is beterveztek, de erről később.

A hivatalos plakát

Végre volt aktív facebook megjelenés, és némi marketing. A viszonyokat jól jelzi, hogy Gergő kénytelen volt bemutató briefeket csinálni az előadókról. Ez egyrészt jó marketing eszköz, lehet képeket postolni, megosztani, nagy nevek jól csengenek. Jól csinálták, de azért az elgondolkodtató, hogy a magyar makettező társadalom mennyire volt képes ezt befogadni, vagy inkább elviselni. A marketing ebben ki is merült, még mindig hatalmas lehetőségek vannak a fejlődésre ezen a téren, de úgy tűnik, egyelőre nincs rá szükség, elműködik magától a verseny, szájról szájra terjed. Egyébként amennyire jól használták a facebook oldalt a versenyig, a verseny után annyira lezüllött, életlen bulifotó a borító, ami az egészet hazavágja. Kicsit olyan, mint ha a kezelő kiengedte volna a gőzt, és a saját személyes élményeivel töltené fel a verseny hivatalos oldalát.

Az előnevezés a szokásos faék egyszerűségű, ámde rendkívül hatékony programmal történt. Nem is kell ennél jobb, még talán sok is az az infó, amit ott meg lehet adni. Mondjuk egy épkézláb megjelenés, esetleg a mosonshow.hu oldalba való ágyazás nem ártana, de hát majd legközelebb. Jól jelzi a program használhatóságát, hogy a nevezett makettek majd’ 80%-a előnevezett volt, hiába kiabálta Gergő, hogy csak 30-40% szokott lenni, hiszen ez kb. 2-3000 versenymunkát vetített volna előre. Na, voltak átgondolatlan kijelentések.

Minden évben kardinális kérdés a zsűrizés. Bár a közösségi élményhez semmi köze, mégis csak makett versenyről beszélünk. Érdekes módon, mindig itt jelentkezik a legtöbb probléma. Idén azzal kezdődött, hogy a felkért makettezők tömegesen közül sokan visszautasították a lehetőséget, hogy végigszenvedjék a pontozólap töltögetést. Csütörtökön még nem volt végleges névsor. Őszintén megmondom, ez így van időtlen idők óta, mindig van, aki nem tud eljönni, vagy változik valami, általában még az eligazításon is változik a névsor. De olyant még nem halottam, hogy "hálóval kelljen zsűrit fogni", mint idén. Ez talán jelez valamit.

Eljött a verseny napja. Berendezés, helyszín, börze, minden változatlan. Minden rendben volt, ahogyan megszoktuk az elmúlt évek során. A tömeg sem hiányzott. Kellemes meglepetés volt a nevezés gördülékenysége. Sok géppel, előnevezettek szépen borítékolva. Profi munka! 

Sajnos a mester és a hobby kategóriák elkülönítése a nevezés során máig gondot okoz. Nem egy makettező volt, aki hobbyban indult, annak ellenére, hogy 1-2 éve nyert ugyan abban, ugyan itt. Volt köztük magyar és külföldi is. Ez simán csalás. A szabályok ezt nem engedik. Nem tartana semeddig ezt kiszűrni. Az eredmények évekre visszamenőleg elérhetőek, nyilvánosak. A nevezőprogram is évek óta működik, ott egy évente önmagát frissítő adatbázis. Egyszerűen a nevező program ki tudná szűrni, hogy adott ember melyik kategóriában nevezhet hobbyba, és melyikben csak mesterben. Nem kell fejben tartani, nem kell a zsűrire hárítani, sem a rendezőségre. Csak foglalkozni kéne vele. Nem nagy dolog. Majd legközelebb!

Workshopok, Celebek

A meghívott előadók között ott volt a két legnagyobb név, Miguel és Adam, valamint a figurásoktól Ortizt emelném ki. Mindhárman teltházas előadást tartottak. Ott voltak az AK-s fiúk is, talán kicsit mérsékeltebb érdeklődés mellett. A figurások kivételével talán igaz minden előadásra, hogy inkább volt termékbemutató, mint szakmai prezentáció. Ez nagyjából rendben is van, aki tényleg a technikai részletekre kíváncsi, annak ott vannak a DVD-k. Összességében azt hiszem fele ennyi előadás elég. Chris Jerret weathering különóráján alig ültünk 13-14-en. Kicsit túlvállalták magukat a szervezők. Mondanám. De attól tartok, szegény Gergő egyedül vitte a hátán az egész workshop témát. Nem csoda, hogy nem tud egyszerre két helyen lenni, mindent koordinálni, előteremteni, meg még fordítani is, ha kell. 

A celebek kapcsán érdekes volt látni (illetve nem látni), hogy sem Miguel, sem Adam nem hozott makettet. Pedig biztosan sokan kíváncsiak lettünk volna rájuk. Ehelyett Miguel domborodó barátnője, és a „közös fotó MIG-gel” volt a sláger. Olykor-olykor kezdtem magam egy Justin Bieber koncerten érezni.

Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy egy Kamil Felix Sztarbala előad, de egy Kovács Olivért meg sem hívnak. Érzek némi ellentmondást. Különösen, hogy a repülős szakág ennyit tudott hozzátenni, egy Sztarbalát, akit valószínűleg inkább Radek Pituch kapcsolt termékekén kell értelmeznünk. Ebből egyébként az is tisztán látszik, hogy aki hajlandó leszervezni a saját érdeklődési körében az előadókat, az sikerrel járhat. Láthatóan a repülős társadalomban senki nincs, aki erre késztetést érzett volna. 

Ellentmondásos kép...

Zsűri

Botrány. Vagyis inkább szánalom. Megint sikerült összetörni pár makettet a zsűrinek, ráborítani a műanyag táblát, csupasz kézzel fogdosni a makettet, és sorolhatnám. Ott tartunk, hogy a rendezvény leggyengébb pontja a zsűrizés. Sokszor minősíthetetlen viselkedés (kihallatszik a fikázás, szó szerint, törött makettek, igénytelen kezelése a versenymunkáknak, stb.). Átláthatatlan a pontozásos rendszer. Teljesen alkalmatlan bármiféle értékelésre. M16 kategóriában nem lett díj kiosztva. Ez a harcjármű dioráma. Vagy a zsűri volt annyira retardált, hogy nem tudott véleményt alkotni, vagy a rendszer képtelen lereagálni, hogy esetleg egy team szigorúbb a többinél. A dioráma kategória vesszőfutása egyébként nem új keletű. Ha jól emlékszem az elmúlt 2 évben a híresen élénk színvilágú, de minőségileg mégis elismerésre méltó, és nem véletlenül közönségkedven olasz diorámák semmit, vagy szinte semmit nem kaptak. Ezzel sikerült is elérni, hogy 2014-re teljesen kivesztek. Az olasz makettezők közül is csak azt a 3 Brescia pulóverbe öltözött amicit láttuk. Emellett Idén már nem kellett több kategóriát is újra zsűrizni. Vasárnap reggel 9-kor még nem voltak eredmények. 

Néhány kiugróan irreális eredmény:

H13 Hobby hajó: 9 arany 1 ezüst

H12 Hobby polgári jármű: 8 arany

H8 Hobby HK vignetta: 1/35 45-ig: 11 arany

M16 Harcjármű Dioráma: semmi

M24 Mester motoros hajó: 8 arany, 2 ezüst

M17 Vignetta: 1 ezüst

M12 1/48 HK: 1 bronz

M4 Mester 1/48 Jet: 1 arany

M3 Mester 1/48 Légcsavar: 8 arany, 3 ezüst, 3 bronz

A Best of Show díjat egy olyan makett kapta, amit valószínűleg a versenyzők és a látogatók 98%-a nem is látott, hiszen egy autóról van szó. Nyilván valóan szép makett lehetett (nem láttam képgalériákban sem feltűnni), de attól, hogy az kapta a legtöbb pontot (valószínűleg 100%-ot), attól még nem az volt a show legjobbja, ebben biztos vagyok.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész zsűrizés mizéria néhány ember makacs ragaszkodása miatt soha nem fog elmozdulni az elmebaj és az idiotizmus kategóriájából, hiszen a rendezőket ez nem nagyon érdekli, amíg van, aki megcsinálja az adminisztratív részét, a versenyzők pedig egyre inkább a közösségi élményt helyezik előtérbe, és a díjak rohamosan veszítenek szakmai, eszmei értékükből. Jól jelzi ezt a zsűrizni felkért makettezők tömeges sokasodó visszautasítása. Aki egyszer végigcsinálta ezt, és átélte, hogy az asztalnál alkotott véleménye köszönőviszonyban sincs a pontozásos rendszer szűrőiből kihulló eredményekkel, amit esetenként még módosítanak is egy spontán újrazsűrizéssel, az úgy fogja érezni, hogy a véleménye igazából nem számít, feleslegesen dolgozta végig azt a pár órát, amit az eszement adminisztráció megkövetel. Csak meg kell nézni egy két fórumot, facebokk hozzászólást. Nem tudok mást mondani, köszönjük Karcsi!

Pekka fotózott, megosztott. Közösségi élmény level 18...

A díjak egyébként kiemelkedő minőségűek, nagyon szép antikolt réz plasztika, ízléses víztiszta plexin, igazi éke a vitrinnek. Továbbra is úgy gondolom, hogy pénzkidobás, de tekintve, hogy a szakmai háttere egyre inkább a süllyesztőbe vész, ezzel talán ellensúlyozni lehet valamit. Nem tisztázott, ki osztotta a highly commended táblákat. a zsűri, vagy a rendező klub (András). Halottam, hogy zsűri beszélgetett erről, de azt is láttam, ahogy András listával a kezében pakolta ki őket a makettek mellé. Szintén rejtély, hogy a kis kék fém táblát a verseny logójával kik és miért kapták? Bár, hogy ki kap ilyen szép díjakat, lassan csak a szerencsén múlik. Idén is rengeteg díj került kiosztásra, az orosz kollégák érezhető mértékben gyarapították országuk nemesfém tartalékait, és a finnek sem mentek haza üres kézzel. Nem úgy, mint pár celeb, köztük a legtöbb AK-s srác. Kérdés, hogy ha a workshopra meghívott előadó nem kap díjat, akkor mégis ki? Ugyan így ellentmondásos volt hallgatni a harcjármű zsűrit munka közben, ahogyan nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szapulták a color modulation technikát, miközben ennek kifejlesztője és máig széles körben alkalmazója, Adam Wilder egy emelettel feljebb tartott előadást. Akkor most jó, vagy nem? Előadást tartunk róla (bár tudom, nem pont ez volt a téma), de közben kizárjuk a pontozásból a makettet ugyan erre hivatkozva? Agyrém. Eleve az agyrém, hogy egy ilyen rendezvényen a zsűri ott tart, hogy nem képes a stílustól elvonatkoztatni, és az elvégzett munka minőségét értékelni. Kissé szélsőséges hozzáállás ez a makettezéshez. 

Eredményhirdetés

A most már szokásos módon, az összepakolást gyorsan és hatékonyan megoldották, így az eredményhirdetés kicsi késéssel, de még kb. időben megkezdődött. Nem ártana kifüggeszteni az eredményeket délelőtt (persze ehhez eredmények is kellenének), hiszen az összepakolás megtörténik az eredményhirdetés előtt, akinek nincs mire várnia, az hazamehetne nyugodtan. A terem így is megtelne. A hangosítás úgy, ahogy elment, de megint csak Gergő mentette meg a helyzetet. Nem csak azért, mert érthetően olvasta fel a listát, de meg is pörgette a dolgot. Ha nem teszi, most is ott ülnénk még. Igaz néha az volt az érzésem egy angolul beszélő helyett inkább egy cseh nyelvzseni kellett volna a kacifántos nevek kiolvasásához.

Aztán mindenki hazament. A szervezőknek ilyenkor még van dolga, nagyjából este 10 körül, ha szerencséjük van, leülhetnek egy sör mellé, majd hulla fáradtan zuhanhatnak az ágyba. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ember, aki ott dolgozik azért, hogy mi mezei makettezők jól érezzük magunkat, ingyen, szabad idejét és energiáját feláldozva teszi ezt. Éppen ezért nem várhatunk el kifogástalan munkát, elegendő emberi és anyagi erőforrást sem. De nem kell, hogy szépeket hazudjunk a hibákat, bakikat elpalástolva. Ezek velejárói a dolognak, és ha lehet, és tudják, ki kell őket javítani.

Összefoglalva a verseny gyenge pontja a zsűrizés, ami nagyjából 1-2 ember számlájára írható. Dicséretes az a munka, amit évről évre lelkes önkéntesek beleölnek, meglátszik a gyümölcse, mára a főbb feladatok olajozottan, készség szinten mennek. Öröm volt látni a „híres” makettezők fokozott érdeklődését a verseny iránt, akkor is, ha tudjuk, hogy ez kizárólag üzleti természetű. Ugyanakkor kiábrándító volt látni, hogy egy fotó Miguellel és a barátnőjével, mennyivel többet ér ma a makettezők nagy többségének, mint egy kiemelkedő minőségű makett a verseny asztalon.

Képek:
www.moshonshow.hu
Pekka Tapani Nieminen
Szombat Tamás

"Új” színek és elnevezéseik

Látva ezt a sok „új” márkát, amik ma gombamódjára elszaporodtak a makettezés világágában sok érdekes dologra lehet figyelmes az ember. Azon túlmenően, hogy a termék palettájuk tele van átcsomagoltnak tűnő és eddig is könnyen és olcsón beszerezhető eszközökkel, vajon miért kell az eddig is bevált recepteket – színeket – a „köz” (?) számára is egyszerűen és minden gondolkodási igényt nélkülöző nevekkel ellátni. Néhány éve, amikor a makettezés még elméletileg egy „feltörekvő művészeti” irány volt - volt ilyen? - a művészetből származó színeket és neveiket használta mindenki. Ha megnézzük a mai termékpalettát, ilyen színekkel találkozhatunk: „dark brown wash for green vehicles” – magyarra fordítva: „sötét barna bemosó zöld járművekhez”, értsd ez valamiféle van dyke barna, esetleg valamilyen égetett umbra szín lehetett leánykori nevén. Ezzel igazán nincs is baj, hiszen az egyszeri makettezőnek nem kell azon gondolkodnia, hogy vajon, milyen színnel folyassa be a részleteket. Ez pedig talán az egyik legviccesebb, bár még akad néhány: „chipping colour” , szabad fordításban talán a „kopás szín” lehetne, de itt felmerül a kérdés, hogy mi is kopik? Fém? Milyen fém? Esetleg fa, vagy egyéb anyag? Valószínűleg sose tudjuk meg...

Valljuk be ugyan egy kezdő számára sok segítség lehet egy készen vásárolt sematikus szín, de azért az ilyen és ehhez hasonló megkérdőjelezhető elnevezés ugyanannyit ronthat is a kész munka végeredményén, mint amennyit dobhat. Ha a makettező nem fordítja rá a kellő időt arra, hogy megállapítsa milyen anyagból készült egy-egy adott elem a maketten, akkor születhetnek rozsda színben pompázó alumínium lemezek is, mint amilyet Chris Jerrett M-60-asán is láthattunk:

Mellékágként pedig kitérhetünk az egyén szerepére az egész folyamatban. Mint ismeretes a makettezés egy kreatív hobbi, vagy legalábbis sokan így reklámozzák! Eddig ezzel nincs is probléma, de felmerül a kérdés, hogy nem öntjük véletlenül ki a gyereket a fürdővízzel együtt, ha hasonló „segítséghez” folyamodunk és bevásárolunk egy „Late war german colors” szettet például? Tehát megmaradhat az egyén ízlése, ha mindenki ugyanazokat a színeket keni a makettjére? A válaszon felesleges gondolkodnunk azt hiszem. Az mindenkiben ott rejtőzik. Ezzel természetesen nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy például egy német páncélos szürke makettet fessünk kékre, mert az érdekesebb, vagy eredetibb, hanem arra, hogy próbáljon meg az ember összhangot teremteni a kész munkán. A megfelelő koncepció eltalálása viszont mindenkinek egyéni feladat. Mert hiába látja az ember a különböző magazinokban, hogy milyen festékkel is lett lefestve egy adott makett, ha nem tudja megérteni, hogy mi miért lett úgy festve, és hogy az ő munkája miért nem lett ugyan olyan jó, mint amit a magazinban látott. Nem elég csak megpróbálni lemásolni mások munkáit. Na jó, az első pár maketten még bocsánatos bűn, hiszen valahogy tapasztalatot kell szerezni, de a sokadikon már azért elvárható lenne, hogy valami eredetiséget is odacsempésszen az ember és ne csak egy huszadik ugyanolyan “late war german colorra” festett tucatmakettet kapjon az ember, amin még a kopások színe is ugyanolyan, mint az összes többin…

Mégis, miért éreznek sokan már-már fanatikus hitet az „új” márkák iránt? Nos, talán némi magyarázatot ad a legnyagyobb „kihangosítóval” rendelkező „új” márka ars poeticája:

„My only recommendation in the life: Don't try to be a good modeler or professional..just enjoy your models in your home, with friends...do what you want, in your way and use it as an escape of the real life. The modeling is the faster way to find the happiness if you just take it as a way to relax.”

„Az egyetlen tanácsom az életben: ne akarj jó, vagy hivatásos makettező lenni! Csak élvezd a makettezést otthon, barátokkal… csinálj, amit akarsz, ahogyan te akarod, és használd ezt kiútként a való világból. A makettezés a leggyorsabb út hogy találj némi boldogságot, ha kikapcsolódásként csinálod.”

És ez teljesen rendben is van, hiszen nincs semmi kőbe vésve, nem kell mindenkinek utána nézni, kreatívnak lenni, lehet csak hobbiból csinálni, örömből. De nem feltétlenül kéne az ilyen alkotásokat etalonként kezelni. És főleg nem kéne az ilyen alkotások kizárólagos hitelességét bizonygatni, amikor egyértelmű források bizonyítják az ellenkezőjét. A kreativitás jó dolog, és ennek a hobbinak az alapja. De a harmónia ugyan ilyen fontos, a harmónia a realitás és az esztétika között. 

Nemzeti Makettverseny 2014

Idén ismét lesz Nemzeti Makettverseny. Várja már mindenki nagyon, lássuk hát, mire számíthatunk.

Megjelennek majd a vidék mindenféle lakói. Amolyan mezei makettezők, innen-onnan, asszonnyal, vagy nélküle, makettel, vagy nélküle, ésszel, vagy nélküle. Lesznek ott magányos lovagok; hol sörbe, hol egymásba kapaszkodó régi cimborák; masiniszták, kalauzok; smasszerok és pandúrok; a borély, az asztalos, a szatócs, a kocsis, a kisbíró, és a firkász is.

Persze itt lesznek a helyi bennszülöttek is. A magas törzsfőnökkel, akinek a lányát ismét minden morva menti ogre meg akarja majd boltolni. Lesz is boltolás, mert ha főnök lányát nem is, de pár plecsnit biztos kapnak a következő évi viszontlátás reményében.

Aztán jönnek a kákok. A vékony szemüveges vipera látványt és szerszámot biztosít a közönségnek. Ott lesz a nagyhangú köpőkobra is, és megmondja, hogy néz ki egy tank.

Jönnek a lófejűek, amolyan csendes szemlélőként. Megnézik, mi lett itt azóta. Persze 1-2 biztos nem bírja  ki, hogy ne indítson néhány makettet, hátha leesik pár plecsni idén is. A többi meg majd morog magában, még egy hónapig legalább.

Kihagyhatatlanok az ágyúsok, sárga security mellényben, páran a szűriben győzködve a többit, hogy a tesójuk makettje mennyivel jobb bármi másnál.

Ne feledjük a magyar légtér őrzőit se, veres macskával a vállukon. Ki tudja, vannak-e még, vagy már csak az utolsó géppár éri el a nyugati határszélen kijelölt légteret?

Biztos felbukkan majd a déli megyék armadájának néhány nyugdíjas kapitánya is, páran talán makettet is hoznak, csak, hogy véletlenül se maradjunk Sherman nélkül. És legalább 1 admirális a zsűri asztal mellett is megnézheti tán a maketteket. Bíbor felöltőjük messzire látszik, és a legtöbb ősz halántékú atyafi ismerősként köszönti őket.

És hogy nemzetközi legyen a mezőny, jönnek a vikingek, figurákkal, diorámákkal. Kifakított munkáikat könnyű felismerni. Ámul-bámul az ugar gyermeke, de igazából nem érti majd, hogy mit lát. Csak azt tudja, hogy ő ezt nem tudja.

Lesznek spanyolok, figurások, igazi nagyágyúk. A rajongás értük már-már vallási fanatizmusba csap át,  úgy, mint az ellenük érzett gyűlölet néhány éve. Vigyáznak majd rájuk, mert biza, ritka vendég a talján hobbit itt középföldén. Itt csak olyan átlagos hobbitok élnek, amolyan szőrös talpú, alacsony, kicsit gyáva, kicsit büdös fajták.

Igazi nagy látványosság lesz baszk föld hercegének fejtágító előadása. A hercegség helyi követének jóvoltából minden portékát láthatunk majd, és ha elég gyorsak vagyunk, talán néhány aranytallérért vehetünk is belőle. Lesznek ott ilyen-olyan csoda kencék, bűvös löttyök. Csak nehogy megigyátok!

De a legérdekesebb a jenki-spanyol, a szovjet ügynök, aki varázsporral tölti majd meg a termeket, és mindennapjainkat. Magányos farkas, kiért rajonganak a fiatal és a bölcsebb hobbitok egyaránt, kinek keze nyomát arany W-betűk jelzik, bár az nem egyértelmű, hogy ez az, ahogy magát nevezi, vagy amit iszik?

A világ hírös nagy vándorait kísérik majd kisebb vándorok is, igaz messzi tájakról jönnek majd ők is. Juharszirupos bajusszal, és ritka nagy orcával, vagy épp a keskeny szemmel a csendes ember, és lesz egy ifjú deáklegény az északi szomszédságból is.

Talán, ha nagy lesz arra a jólét éppen, akkor eljönnek a flamand mesterek is. Őket ritkán látni erre, messze van a hazájuk, és még a teuton vidékeken is át kell magukat verekedniük. Ez ritkán sikerül, hiszen a láger sör nekik is nagy kedvencük, és ha ilyennel kínálják útközben őket, előfordul, hogy idáig el sem jutnak. Meg kell hát becsülni őket.

Itt lesznek a kufárok, a félvér törpekirály kiveszi az egész alsó termet a vásárban. De lesz majd kurta szakállú szerszámos mester, mindenféle morvamenti - és polák ogre, meg persze a hazai szatócsok. Legtöbbjük ugyan azt hozza, mint tavaly, csak egy picit drágábban. De, ha jól figyelünk, kincsekre lelhetünk!

Így készüljünk hát, figyelemmel, türelemmel, jókedvvel, arannyal a tarsolyban, makettel a dobozban, és pálinkával a laposban! Happy Modeling!

MasterClass

Ennek a blognak nem titkolt célja a mainstream médiától való független véleményalkotás, és véleménynyilvánítás. Nos, ez persze 100%-ban nem valósulhat meg, hiszen a tömegmarketing csapból is folyó özöne óhatatlanul hatással van mindenkire, akit elér. Azonban nem mindig azt a hatást kelti, amit az adott cég, vagy személy vár.

Jómagam nem tartom magam mester makettezőnek, ennek ellenére általában elég határozott véleményem van a dolgokról, és ezt nem szoktam véka alá rejteni. Azonban senki sem tévedhetetlen, és bizony sokszor felül kell vizsgálnunk egy már kialakult álláspontot, mert változnak a dolgok, új infókat kapunk mi is, új tapasztalatokra teszünk szert. Írtunk már az AK-ról önmagában. Közöltünk interjú fordítást több felkapott makettezőről (Publikátorok), magáról Wilder-ről is, és nem is olyan régen megjelent pár vicces sor, ami az AK vs. AMMO esetet feszegette. A MIG prod. több termékét is megelégedéssel használtam, használom ma is. Ebből talán látszik, hogy nem vagyok ellene az agresszíven reklámozott dolgoknak, ha tényleg használhatóak. 

Ennek kapcsán Rick Lawler (akinek Mi-24-eséről már megjelent nálunk egy elemzés és régi barátja, elkötelezett üzlettársa MIG-nek már a MIG prod. óta) írása érdekes. Nem rég jelent meg egy BTR-80-asa (szerintem elég közepes színvonalon) az AMMO termékek prezentálása céljából. Az AMMO blogján egy elég szűkszavú és rövid tutorial található, de Rick saját blogján (Propaganda) hosszabb cikk is megjelent. Ebben találhatunk egy részt, ami a festékek minőségét illeti:

"The AK acrylic paints, however, have always (and continue) to suffer quality issues.  We were aware of the issues of clogging, splatter, poor mix…etc., during our time with AK. Miguel especially worked hard to rectify the issues – working with all involved to find a solution.  The problems, however, persisted without resolve."

Az AK akrilok mindig is (most is) minőségi problémáktól szenvednek. AK-s időnkből tudunk eltömődésről, köpködésről, silány keverésről, stb. Miguel különösen sokat dolgozott azon, hogy orvosolja a problémákat - mindenki bevonásával, hogy ráleljen a megoldásra. Ennek ellenére a problémák megoldás nélkül maradtak.

"The issues with the paints presented very real problems for modelers, and ourselves who used them in our work and demonstrations at seminars and club settings.  The paints were not reliable.  Our fear was that at a painting demo we would end in a cleaning session rather than a painting session.  I distinctly remember me and Iain talking about this and altering our seminar format at AMPS 2013 for this reason, electing to pre-paint our demonstration pieces in our rooms rather than show this step in front of the audience.  I hope that my comments are taken as intended; simply a description of our situation and our reality – nothing more."

A jelenségek nagyon is valóságos problémát okoztak a makettezőknek, és nekünk is, akik munkájuk vagy demonstrációk, előadások, klubozás közben használták őket. A festék nem volt megbízható. Attól féltünk, hogy egy bemutató végül (pisztoly) takarításba torkollik festés helyett. Tisztán emlékszem, amikor Ian (Hamilton) és én arról beszéltünk, hogy emiatt megváltoztatjuk az AMPS 2013-ra tervezett bemutatónk menetrendjét, és a bemutató darabok otthoni lefestése mellett döntöttünk, ahelyett, hogy ezt a nézők előtt tennénk meg. Remélem a megjegyzéseim az eredeti céljukat érik el, vázolják az akkori szituációt és valóságot, semmi több.

Nos, ez természetes is lenne egy új terméknél. Az lenne még természetes, hogy letesztelik, használható-e a termék, és aztán dobják piacra. Úgy tűnik ez elmaradt. Ne feledjük, mindeközben mi azt olvashattuk minden nap, hogy az AK festékek könnyen használhatóak, élethűek. stb. Ugyan ebben az írásában Rick így folytatja:

"This brings me back to the REALLY nice comment.  The AMMO acrylics are excellent."

Ezzel vissza is érkeztünk a VALÓBAN jó mondanivalóhoz. Az AMMO akrilok kiválóak.

Mindezek után talán nem csoda, ha kétkedünk egy kicsi. Csak egy kicsit…

Az AMMO termékekhez nem volt még szerencsém, de az AK egy-két weathering (nem a fent említett akrilok) termékét sikerült kipróbálnom. Nos, alapvetően úgy gondolom, megkönnyíthetik a makettező életét egy szintig. Sajnos a wash és a dust effect, amit próbáltam olyan minőségű volt, amivel nem tudtam elérni a kívánt (Humbrol enamel, vagy Rembrandt művészolaj) hatást. Szétesett, hol megült, hogy lejött a felületről, nehezen irányítható volt. 

Visszagondolva eddigi makettező pályafutásomra, volt olyan korszak, amikor egy ilyen termék sokat lendített volna a munkáim megjelenésén. Ezért úgy gondolom nem szabad elvetni ezeknek a termékeknek a használatát, de nem árt tisztába lenni vele, mire alkalmas egy adott wash, dust vagy streaking effect fantázianevű keverék.

Pontosan ezért ütötte meg a fülemet (vagyis a szememet) a Facebook-on olvasható 2 hirdetés:

Az egyik MIG Jimenez európai workshop-jait reklámozza. Ez önmagában nem túl érdekes,hacsak az nem, hogy Európa 6 legjobb makettező rendezvényeként vizionál egy szlovák falusi versenyt, két spanyol B kategóriást, és  a német heideni „kiállítást”. A listán talán Moson és a stockholmi C4, ami valóban elismert rendezvény. A lényeg, hogy szerepel a Moson Show is. Ezt is lehet tudni már egy ideje, és örülünk is neki nagyon!

Ám a hirdetés tetején egy másik félrevezető szöveg található. Paint master class by Mig Jimenez. Hát néhány dologban biztosak lehetünk. 

1: Mig Jimenez bizony master class. Ez teljesen egyértelmű. 

2: Az olvasott kritikák, barátok és ismerősök beszámolói alapján az AMMO termékek nagyon messze vannak a master class-tól. Számomra nagyjából ez is egyértelmű. 

Ebből pedig 2 dolog következik. 

MIG tart egy master class paint workshopot, de nem az AMMO termékekkel (erre kevés az esély),

vagy 

MIG tart egy alapszintű weatheringet bemutató workshopot, AMMO termékekkel (erre nagyobb az esély). 

Ez pedig újabb 2 dologra figyelmeztet minket:

1: Amit MIG mutatni fog, annál valószínűleg ezerszer jobbat tud otthon a műhelyében, és éppen ezért nem kell majd leszólni a bemutatóját, mivel ez egy termékbemutató lesz, nem továbbképzés. Ne várjunk tőle többet. 

2: Jó, ha tudjuk előre, hogy ha lépésről lépésre leutánozzuk a látottakat, a mi makettünk akkor sem lesz olyan szép, mint az igazi master class, mert azok nem így készülnek.

Egy másik plakát kapcsán eszembe jutott néhány gondolat a master classról. Mester makettezőnek nevezni valakit elég szubjektív dolog. Nem a magyarországi mesterlevelesekről beszélek. Hanem tényleg mester makettezőkről, akik világ szinten az élvonalat képviselik. 

Számomra a plakáton szereplő nevek között nincs ilyen (mondjuk, róluk a plakát sem állít ilyent). Számomra a mester makettezőt olyan emberek testesítik meg, mint Staff Snyers (Be), Volker Benbenek (D), Hugo Luyten (Be), Phil Stutcinskas (GB), Marijn van Gils (Be), Mario Eens (Be), Adam Wilder (USA), vagy MIG Jimenez (E). Nekem ez a mester szint, aminél nem láttam még magasabb szintűt. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ezek közül többen is ott lesznek idén Mosonmagyaróváron. 

Az ördög a részletekben - repülő festés

A bohóckodás és a piaci elemzések után jöjjön ismét egy szakmai tárgyú bejegyzés. Daniel Zamarbide "Phantom" neve talán ismerősen csenghet sokaknak. A spanyol repülő makettezés egyik erőssége sok szép munkát letett már az asztalra. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni újabb és újabb munkáit, mert elleshetünk tőle jó ötleteket, esetleg hasznos technikai megoldásokat.

Nemrég láttam tőle egy 1/32-es Tempestet, aminek nagyon megtetszett a festése. Ezt elemezném egy kicsit. Igazából Daniel készített egy 1/48-as Spitre egy step by step anyagot, amin látható, hogyan éri el a végeredményt. De először lássuk azt a bizonyos Tempestet:

A makettről nem ejtenék szót, az elemzés fókusza a festés. Első látásra nem tűnik bonyolultnak a dolog. Kétszínű terepminta, a szokásos RAF rejtőszínekkel (Dark Green/Ocean Grey). De mégis mitől néz ki ilyen jól? Nos a válasz egy sok-sok, egymásra épülő lépésekből álló folyamat. Hál' Istennek Daniel végigfotózta ezt, egy másik maketten. Ez a már említett, egyel kisebb (1/48) Spit. Nem emelek ki minden lépést, csak a lényeget, a teljes anyag megtalálható az Escala Espanola fórumán.

Itt látszik, hogy a szárnytő fémes alapját festette meg elsőnek, amit folyékony maszkolóval takart ki. Ennél szerintem sokkal szebben lehet ecsettel a maszkolót festeni. Nekem legalábbis sikerült.

Az alap színek. Eddig nem nagy kaland.

Itt már van egy kis élet a felületben. Ha megnézzük, látszik egy enyhe árnyékolás a panelvonalak mentén, és a szokásos világosítás a panelek közepén. Tehát már 3 árnyalat van mindkét színből. Alakul a dolog.

Itt látszik a maszkolás eredménye. Daniel utólag ezüst ceruzával finomítja a mintát. Én magam nem szeretem ezt az eszközt, inkább ecsethez nyúlnék, de neki elég meggyőző végeredményt sikerült produkálni.

Itt tartunk tehát most. Sokan most matricát ragadnának, aztán mehet is a vitrinbe. Pedig most jön a finomságok, az apróságok.

Nyilakkal jelölve láthatjuk az apró világos kopásokat. A helyük, alakjuk, mennyiségük lehet vita tárgya, de itt most a technika a lényeg. A festés egyik fontos eleme a kontraszt. Az élethűség határain belül szemünknek tetszetős eredményt érhetünk el a megfelelő súllyal használt kontraszttal. Mit is látunk itt? Az alap színt a panelvonalak mellett egy sötétebb árnyalattal árnyékolta. Ez nem valódi árnyék, csupán annak az optikai csalódásnak a felerősítése, hogy nagy egybefüggő felületek széleit sötétebbnek látjuk, mint a közepét. Ez természetes. Nyilván egy maketten ezt fel kell erősíteni, hiszen a felület 48-szor kisebb, a fény és a szemünk viszont ugyan az. Ebbe a sötétebb sávba kerül megfestésre a világosabb kopás, így érjük el a kontrasztot. A mérték persze nagyon fontos. Sokszor alig kell világosabb szín, mint az alap, mert az árnyékolás eleve sötétebb alapot ad. Nem árt gyakorolni, kísérletezni. Véleményem szerint ez a nagyobb 1/32-es gépen jobban sikerült a spanyol kollégának.

Befolyatás után. Látható, hogy ehhez külön lelakkozta a gépet, amit megint csak nem tartok szükségesnek. Jó minőségű művészolajjal gond nélkül be lehet folyatni a matt felületet is, bár kétség kívül gyorsabb a fényes felületet átpamacsolni, és visszatörölni. A felület itt még fényes.

És a kész gép. Már matt. A sárgás foltokat én nem raktam volna oda, ez a kosz, por nem illik a képbe, de hát ízlések és pofonok...

A felület cizelálására vannak még módszerek, ilyen-olyan foltozások, sózás, vagy az egy adott irányból való világosítás (nem a közepét világosítjuk a panelnek, hanem például elölről hátrafelé). Nekem hiányzik a szegecselés, ami a Tempesten megoldja a felület részletességének problémáját.

A Tempesten láthatunk más apróságokat is. Néhány helyen, főleg a fegyverek nyitható fedeleinél látni szórópisztollyal fújt sötét koszolást. Ekkora mértben ezt már bőven lehet fújni. Ez ugye a minden bevetés előtt/után kinyitott fedél rögzítésének kenéséből eredő koszolódás, ami alapvetően sötét. Egy másik kis fogás a szárny dudorainak festése, ahol elölről hátrafelé sötétedik. Ezt a fogást lehet alkalmazni a paneleknél is, kisebb méretben igen látványos lehet. A panelek közepének világosításával is lehet játszani. A Tempesten ez inkább por, világos barnás árnyalat, ami főleg a szürke részen zavaró nekem, de a zöld részen nagyon jól néz ki, hogy erősebb a világosítás a személyzet által lejárkált részeken.
Aki kíváncsi hasonló finomságokra, annak ajánlom az Escala Espanola fórumát, mert sok érdekes és szép makettet láthatunk a spanyol makettezőktől.

És végül csak érdekesség képen az angol ADH Publishing egyik legutóbbi kiadványa a Tamiya szintén 1/32-es Corsair-jéről. Én magam értetlenül állok, látva az olyan maketteteket, mint amiről a bejegyzés szólt, hogyan lehet eladni egy ilyen kiadványt ezzel a makettel. De hát úgy tűnik itt is ízlések és pofonok...

AK vagy AMMO?

UPDATE

Az elmúlt órákban jelentkezett nálunk az ismer magyar kritikus, mert a korábbi velvet/kurucinfo (LINK) logó áthallási problémát itt is felfedezni vélte. Íme P. Róbert levele:

Véleményem szerint, jelenleg már mindenki számára nyilvánvaló , hogy az alábbi két logó közti hasonlóság kizárólag a véletlen műve. A két márka semmilyen tekintetben nem mosható össze, vagy említhető egy lapon, hiszen az egyik a  makettezés univerzális értékeit hordozza, míg a másik tagadja mindazokat. 

Mig az egyik a minőségi makettezés oldalán kötelezte el magát, addig a másik a laikus tömegek hülyítésén keresztül igyekszik megvalósítani üzleti modelljét.

Nem tudok mást látni, mint a kiváló termék, világszínvonalú prezentáció és átütő szakmaiság harcát egy zavaros, meghatározhatatlan minőségű, hiszékenységre alapozó, profitorientált platformmal. 

Az egyik a valóságos innováció hordozója, a másik pedig kétes termék újracsomagolásokban, konkurensek féktelen másolásában látja a siker zálogát.

Szeretném felszólítani a mérvadó márka marketing menedzsereit ( :-) /ROFL), hogy haladéktalanul változatosság meg a márka vizuális megjelenését, vagy tegyék meg a megfelelő jogi lépéseket a konkurens másolóval szemben, mivel a jelenleg kialakult asszociatív viszony mérhetetlen károkat okoz a minőségi makettezés világának.

Kéretik a bejegyzést kellő komolytalansággal kezelni ;-)

No comment

A feladvány:

Boldog Karácsonyt mindenkinek!