Az ördög a részletekben - repülő festés

A bohóckodás és a piaci elemzések után jöjjön ismét egy szakmai tárgyú bejegyzés. Daniel Zamarbide "Phantom" neve talán ismerősen csenghet sokaknak. A spanyol repülő makettezés egyik erőssége sok szép munkát letett már az asztalra. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni újabb és újabb munkáit, mert elleshetünk tőle jó ötleteket, esetleg hasznos technikai megoldásokat.

Nemrég láttam tőle egy 1/32-es Tempestet, aminek nagyon megtetszett a festése. Ezt elemezném egy kicsit. Igazából Daniel készített egy 1/48-as Spitre egy step by step anyagot, amin látható, hogyan éri el a végeredményt. De először lássuk azt a bizonyos Tempestet:

A makettről nem ejtenék szót, az elemzés fókusza a festés. Első látásra nem tűnik bonyolultnak a dolog. Kétszínű terepminta, a szokásos RAF rejtőszínekkel (Dark Green/Ocean Grey). De mégis mitől néz ki ilyen jól? Nos a válasz egy sok-sok, egymásra épülő lépésekből álló folyamat. Hál' Istennek Daniel végigfotózta ezt, egy másik maketten. Ez a már említett, egyel kisebb (1/48) Spit. Nem emelek ki minden lépést, csak a lényeget, a teljes anyag megtalálható az Escala Espanola fórumán.

Itt látszik, hogy a szárnytő fémes alapját festette meg elsőnek, amit folyékony maszkolóval takart ki. Ennél szerintem sokkal szebben lehet ecsettel a maszkolót festeni. Nekem legalábbis sikerült.

Az alap színek. Eddig nem nagy kaland.

Itt már van egy kis élet a felületben. Ha megnézzük, látszik egy enyhe árnyékolás a panelvonalak mentén, és a szokásos világosítás a panelek közepén. Tehát már 3 árnyalat van mindkét színből. Alakul a dolog.

Itt látszik a maszkolás eredménye. Daniel utólag ezüst ceruzával finomítja a mintát. Én magam nem szeretem ezt az eszközt, inkább ecsethez nyúlnék, de neki elég meggyőző végeredményt sikerült produkálni.

Itt tartunk tehát most. Sokan most matricát ragadnának, aztán mehet is a vitrinbe. Pedig most jön a finomságok, az apróságok.

Nyilakkal jelölve láthatjuk az apró világos kopásokat. A helyük, alakjuk, mennyiségük lehet vita tárgya, de itt most a technika a lényeg. A festés egyik fontos eleme a kontraszt. Az élethűség határain belül szemünknek tetszetős eredményt érhetünk el a megfelelő súllyal használt kontraszttal. Mit is látunk itt? Az alap színt a panelvonalak mellett egy sötétebb árnyalattal árnyékolta. Ez nem valódi árnyék, csupán annak az optikai csalódásnak a felerősítése, hogy nagy egybefüggő felületek széleit sötétebbnek látjuk, mint a közepét. Ez természetes. Nyilván egy maketten ezt fel kell erősíteni, hiszen a felület 48-szor kisebb, a fény és a szemünk viszont ugyan az. Ebbe a sötétebb sávba kerül megfestésre a világosabb kopás, így érjük el a kontrasztot. A mérték persze nagyon fontos. Sokszor alig kell világosabb szín, mint az alap, mert az árnyékolás eleve sötétebb alapot ad. Nem árt gyakorolni, kísérletezni. Véleményem szerint ez a nagyobb 1/32-es gépen jobban sikerült a spanyol kollégának.

Befolyatás után. Látható, hogy ehhez külön lelakkozta a gépet, amit megint csak nem tartok szükségesnek. Jó minőségű művészolajjal gond nélkül be lehet folyatni a matt felületet is, bár kétség kívül gyorsabb a fényes felületet átpamacsolni, és visszatörölni. A felület itt még fényes.

És a kész gép. Már matt. A sárgás foltokat én nem raktam volna oda, ez a kosz, por nem illik a képbe, de hát ízlések és pofonok...

A felület cizelálására vannak még módszerek, ilyen-olyan foltozások, sózás, vagy az egy adott irányból való világosítás (nem a közepét világosítjuk a panelnek, hanem például elölről hátrafelé). Nekem hiányzik a szegecselés, ami a Tempesten megoldja a felület részletességének problémáját.

A Tempesten láthatunk más apróságokat is. Néhány helyen, főleg a fegyverek nyitható fedeleinél látni szórópisztollyal fújt sötét koszolást. Ekkora mértben ezt már bőven lehet fújni. Ez ugye a minden bevetés előtt/után kinyitott fedél rögzítésének kenéséből eredő koszolódás, ami alapvetően sötét. Egy másik kis fogás a szárny dudorainak festése, ahol elölről hátrafelé sötétedik. Ezt a fogást lehet alkalmazni a paneleknél is, kisebb méretben igen látványos lehet. A panelek közepének világosításával is lehet játszani. A Tempesten ez inkább por, világos barnás árnyalat, ami főleg a szürke részen zavaró nekem, de a zöld részen nagyon jól néz ki, hogy erősebb a világosítás a személyzet által lejárkált részeken.
Aki kíváncsi hasonló finomságokra, annak ajánlom az Escala Espanola fórumát, mert sok érdekes és szép makettet láthatunk a spanyol makettezőktől.

És végül csak érdekesség képen az angol ADH Publishing egyik legutóbbi kiadványa a Tamiya szintén 1/32-es Corsair-jéről. Én magam értetlenül állok, látva az olyan maketteteket, mint amiről a bejegyzés szólt, hogyan lehet eladni egy ilyen kiadványt ezzel a makettel. De hát úgy tűnik itt is ízlések és pofonok...

AK vagy AMMO?

UPDATE

Az elmúlt órákban jelentkezett nálunk az ismer magyar kritikus, mert a korábbi velvet/kurucinfo (LINK) logó áthallási problémát itt is felfedezni vélte. Íme P. Róbert levele:

Véleményem szerint, jelenleg már mindenki számára nyilvánvaló , hogy az alábbi két logó közti hasonlóság kizárólag a véletlen műve. A két márka semmilyen tekintetben nem mosható össze, vagy említhető egy lapon, hiszen az egyik a  makettezés univerzális értékeit hordozza, míg a másik tagadja mindazokat. 

Mig az egyik a minőségi makettezés oldalán kötelezte el magát, addig a másik a laikus tömegek hülyítésén keresztül igyekszik megvalósítani üzleti modelljét.

Nem tudok mást látni, mint a kiváló termék, világszínvonalú prezentáció és átütő szakmaiság harcát egy zavaros, meghatározhatatlan minőségű, hiszékenységre alapozó, profitorientált platformmal. 

Az egyik a valóságos innováció hordozója, a másik pedig kétes termék újracsomagolásokban, konkurensek féktelen másolásában látja a siker zálogát.

Szeretném felszólítani a mérvadó márka marketing menedzsereit ( :-) /ROFL), hogy haladéktalanul változatosság meg a márka vizuális megjelenését, vagy tegyék meg a megfelelő jogi lépéseket a konkurens másolóval szemben, mivel a jelenleg kialakult asszociatív viszony mérhetetlen károkat okoz a minőségi makettezés világának.

Kéretik a bejegyzést kellő komolytalansággal kezelni ;-)

No comment

A feladvány:

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Marketing majmok 2

A latin szappanopera folytatódik

Érdekes ez az egész adok-kapok az AK és az új MIG cég körül. Jelenleg még kulturáltan zajlik a szakítás, pár indulatos megjegyzés utal csak az esetleges felszín alatti konfliktusra.
Október elejétől pár hét telt el, és kész az új cég, web, ránc-felvarrott arculat, termékek, mindenen ott a módosított dizájn, termékeken a módosított cetlik, új csomagolások, termékek úton a kereskedők, meg gondolom a cikkírók felé is. A történések részleteire csak következtetni lehet, nyilván a sok háttér információ lassan azért majd kiszivárog az üggyel kapcsolatban. Ezt az egész szakítást több oldalról vizsgálhatjuk, a találgatások szintjén persze:

-Amennyiben a felek hirtelen összeveszése a lényeg, és nem egy tervezett akcióról van szó, akkor meglepő, hogy milyen rövid idő alatt fel lehet húzni egy céges infrastruktúrát szinte a semmiből.
Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy itt megint csak nem a gyártásról van szó. Itt láthatjuk, mennyit számít maga a MIG brand értéke, a termék mint olyan, gyakorlatilag mellékszereplője a történetnek, lényegtelen ki gyártja. Bámulatos teljesítmény, nyilván benne van a MIG márkába rakott évtizedes munka, de akkor is.

-Amennyiben ez egy tervezett akció volt, akkor arra lehet következtetni, hogy az AK részéről már csak ilyen kétségbeesett mentés volt MIG idő előtti menesztése, némileg megnehezítve ezzel a másik fél dolgát.

Amit látni lehet, az annyi, hogy Mig egyet lépett a saját vállalkozás felé, jelenleg brandeli a cuccokat, gondolom gyártással most sem rendelkezik, de lehet már legalább egyedül brandel. Cégkivonatokkal, bejegyzéssel, adószámmal ezúttal sem hadonászott senki, mesés történetekből meg hallottunk már eleget.
Az emberek viszont ujjonganak, végre megint egy valami, amire az imádott celeb rátette a védjegyét. Az egész már tolódik a shopingolás élmény felé, hogy vegyek valamit, valami újat. Mindenkinél ott a sok AK készlet, aki erre fogékony volt, az nyilván beszerzett már belőle. A termék minőségével, paramétereivel senki nem foglalkozik, az emberek már követelik az újat, hol van, mikor lehet már venni? Maga a  termék nem érdekes, tud egy átlagot, van egy átlagos  minősége. Ami elválasztja a többitől az a marketing, az ígéret, a celeb, a minta, a kollektív élmény, hipnózis. 

"Bullshit nélkül viszont lehetetlen az áttörés, a tömegek elérése, szóval ez van"

Most meg lehet újítani az egész ciklust... makettekben nem jelenik meg különösebb javulás, majd megint jön egy újabb üzenőfal, ahova a sok gyermetegséget be lehet posztolni, aztán lehet rá 100-like-ot kapni, sikerélmény garantált, jönnek majd a termékbemutató cikkek, szerzőkkel aki majd megesküdnek rá, hogy ez a legjobb termék, ők maguk meg a legjobb makettezők, ostoba ujjongások, meg a szokásos hype.
Végre mindenki részese lehet a sikernek, támogathatja a sikert, a termék által maga is a márka sikerének részévé válhat, minimális ráfordítással. Törékeny álom lett volna ez még pár évvel ezelőtt, de ma már a kemény realitás. Ebben a hobbiban mindenki az eredményre szokott általában figyelni, a tapasztalás vizuális jellegű. Ki hitte volna, hogy a legnagyobb hűhó, tömegeket mozgatni képes elem majd éppen a felhígított olajfesték lesz. Itt már nem eredményről, esztétikumról, tulajdonságról beszélünk, sőt, már maga a technika is kezd lényegtelenné válni. Észrevettétek? Mindegy, csak használd, és már akkor is jó, ez az üzenet...

Nem lenne ez rossz, ilyen weathering, meg ehhez hasonló koncepciók, csak olyan mértékű a bullshit körülötte, hogy az már tragikus, a tömegeket meg szépen rángatja a marketing, a sztármakettezőket meg megveszik az ingyen termék csomagokkal, magazinokat lekenik hirdetésekkel, szokásos eljárások...

Bullshit nélkül viszont lehetetlen az áttörés, a tömegek elérése,szóval ez van. Egy terméket tökéletesített/bevezetett az AK a makettvilágnak, a worn effektet, ami egy megszelídített hajlakk, bár néha macerásabb a használata. Ezt legalább segített elterjeszteni. Mások is kiadták a saját verziójukat, az is lehetséges, hogy a művészipar évtizedek óta használ mindent, de legalább bevezették ide is :-D
Elképzelhető, hogy majd ez az új cég is valahogy elősegíti az innovációt, a konkurensek is lépnek majd, ki tudja. Talán megjelennek ellenpontok a makettezésben, akik szintén a tömegeket szeretnék szórakoztatni, és helyet keresnek a weathering fogyasztóiparban, lehet Adam Wilder körül kialakul valami, vagy megjelenik más. Belépnek a kínai gyártók a játékba, Trumpeter már kezdte anno az AK-val a kooperálást, most folytatják Miggel, lehet más gyártó is rá lesz kényszerülve idővel hasonló lépésre, ami konkurens körülményeket teremt majd ezen a fronton is.

A weathering ipar - a rengeteg tucattermék mellet - sok lehetőséget is tartogat, bízom benne, hogy idővel alábbhagy a marketing masinéria, és valódi termékinovációk következnek. Lehetőség van rengeteg, sok anyag - ami jelenleg a kreatív boltok polcairól elérhető leginkább - már várja, hogy a makettezőipar fő irányvonala is megszelídítse magának. Eddig például még nem láttam a repesztő lakkokat a kínálatban, pedig használatuk ma már egész elterjedt a vignetták, diorámák világában. Lehet a makettezők is értékelnének egy kezelhető, jó minőségű terméket!

Magam részéről én még emlékszem a srácra aki anno a pigmenteket hozta be a hobbiba, vettem is belőlük párat, még most is megvannak, egész hasznos innovációnak bizonyult ez annak idején. A többiből viszont inkább kimaradtam, minőségük és hasznosságuk nem volt meggyőző,  a Tamiya és Humbrol festékeim legtöbbje idősebb mint maga az AK cég, némelyik szerintem még a Mig Productions létrejötte előtt gyártódott, az olaj festék készletem valószínűleg engem is túlél majd, nem csak ezeket a cégeket, minőségben pedig verhetetlenek maradnak.  Pedig nem is vagyok annyira öreg :)

Nemrég szabadultam meg pár ragadós, gyanús állagú, bűzölgő csodaterméktől, mondom csak szennyezi a környezetét, ahol tárolom. Nem is használtam őket, de érdekes módon pár év alatt az állaguk romlásnak indult. Kidobni nem akartam, mivel láttam hogy sokan rajonganak értük, hátha valaki örömét leli majd benne. Megismerkedik velük, esetleg rájön, hogy ennél jobbak is vannak a piacon, nem kell feleslegesen befektetnie.

Elajándékoztam őket, bízva benne, hogy nem lesz sértődés, mivel nagyon gyenge minőségű dolognak gondoltam ezeket a termékeket. Nem kis meglepetésemre, a másik fél még kifejezetten örült is a csomagnak... 

Talán ez a marketing ereje...

MOTIVÁCIÓ, elejétől a végéig!

A hétvégi pozsonyi verseny után vetődött fel bennem pár gondolat, elnézve a munkák és börzék felhozatalát és a szokásosnak tekinthető mit/hogyan/miért történt végiggondolása során. Nem a versenyt akarom jellemezni, egész egyszerűen csak itt jutottak eszembe ezek a dolgok, helyszíntől függetlenül.

Az első, amin elkalandoztak a gondolataim, az itt látott makettek, amikről véleményt alkotok magamban, oda kerüljenek? A válasz persze egyszerűnek tűnik: végy egy makettet, rakd össze, fesd el, hozd el. 

Ideális világban ez biztos így van, de szerintem egy kicsit bonyolultabb a kérdés. Azt hiszem a makettezők 99.9%-a tart ott, hogy 1-től a végtelenig állnak odahaza a polcon, szekrényben, kutyaólban, egyéb helyen az elkezdett, félbehagyott makettek. Pedig ezek is úgy indultak, mint a versenyen látottak: vedd meg, rakd össze, fesd le, vidd versenyre, vagy tedd be a vitrinbe. Akkor a válasz talán mégse olyan egyszerű?

Vegyük sorra az elejétől. Végy egy makettet. De mégis milyet? Hát, ami tetszik, egyszerű a dolog, gondolnánk. No, igen, de mégis miért tetszik? Szép a formája? Érdekes a festése? Vagy talán a típusa? Esetleg hallottuk, hogy a makett szuper minőségű, szinte összeáll magától? Megtetszett valamelyik újságból, fotóról, versenyről netán? Bármi is legyen a válasz, szerintem ez az egyik leglényegesebb pont, mert itt fog eldőlni fejben, hogy mi lesz a sorsa a makettünknek, csak maximum mi nem látjuk a döntésünk következményét. Ez egy érzelmi kérdés. Egy gondolatba sűrítve arról van szó, mi motivál minket a vásárlásra?

A következő rész lenne, hogy a doboznyi műanyagunkból próbálunk valami formát kihozni, tehát építsük is össze. Igen ám, de hogyan? Nyilván a cél az lenne, hogy minél szebben, pontosabban. Van, aki megelégszik azzal, hogy amit a dobozban lát, azt használja fel. Másnak ez nem elég, számukra ez kevés, de pont nekik találták ki a maratásokat, gyantákat, egyéb feljavító eszközöket.

Itt már kezd a végeredmény szempontjából körvonalazódni a történet, mert akár így, akár úgy építsen valaki, a legfontosabb, hogy az érdeklődés fennmaradjon. Amikor jönnek azok a mondatok, hogy gyakorló makettnek jó lesz, akciósan vettem, nem volt drága, majd a vitrin hátuljára teszem, sose szántam versenyre, stb., akkor gyakorlatilag már el is dőlt, hogy a makett odakerüljön a többi jobb sorsa érdemes, félkész, esetleg ténylegesen elkészült, de a vitrin leghátsó sorába szánt alkotások közé. Szerintem egy makett elkészülése szempontjából ez a legkényesebb folyamat, ha nincs elég kötődés a témához, akkor a kitartás ennél a pontnál szokott igen gyorsan elfogyni.  Vagyis a motiváció, hogy megvegyük, nem egyezik azzal, ami a megépítésre is motiválna.

Tegyük fel, hogy már „csak” a festés van hátra, így vagy úgy, de készen áll rá a nagy mű. Mivel akár laikusok, akár makettező kollegák nézik meg a makettet odahaza, interneten, versenyeken, a végeredmény szempontjából ez is elég sarkalatos pont. Nem véletlenül mondják, hogy a festés fogja eladni a makettet, hiszen ezzel viszünk életet az addig „csak” összeragasztott műanyag halmunkba. A különböző látásmódokról, stílusokról nem akarok szót ejteni, mindenki maga dönti el, hogyan és mit fest, de a befejezés melletti kitartás itt is pont annyira fontos, mint az előző részben. Mennyire illúzióromboló tud lenni, amikor egy szépen, precízen megfestett repülőn a fegyverzet például annyiból áll, hogy fehérre van festve a rakéta, feketére a fejrész, és egy csöpp ezüst látszik a keresőfejen. Egy vonószemen végigfutó sorja. Ha teljesen feketére festi valaki a kerekek gumirészét, és mindezt még fényesen is hagyja. Amikor a teljesen felfegyverzett repülő alatt a gumiknak nulla lapulásuk van. A talajra illesztve repül a jármű egyik kereke… Egyértelmű, hogy az alkotó tudna ettől sokkal többet, és szebbet, de csak összecsapta a végét…. Apróságok, de mégis, ilyenekből látni leginkább, hogy mennyire volt erős az a kezdeti, „végy egy olyan makettet, ami Neked tetszik” pont…

A lényeg, hogy a motiváció, ami a makett megvásárlására sarkallt minket, kitartson a végéig. Különben, csak egy újabb bontatlan készlet lesz a polc tetején, vagy a munkaasztal sarkában.

Csodáljuk a neten fellelhető munkákat, sokan azt mondják, bárcsak én is ilyet tudnék építeni, festeni, pedig, ez nem varázslat, nincs benne semmi rendkívüli, csak hozzáállás, kellő kíváncsiság és kitartás kérdése az egész. Ha tetszik valami, igazán tetszik, akkor megteszel érte mindent, és ezt más is látni fogja. Azt gondolom a fejlődés ebből lesz és abból, amikor nem kifogásokat keres valaki, hogy miért NEM lesz jó a végeredmény, hanem tesz azért, hogy egy kicsit MÉG jobb legyen. 

Ki tudja, legközelebb akár a Te munkádra is mondhatják valahol a világban, hogy bárcsak én is ilyen makettet tudnék építeni! 

képek:

http://lwcolors.blogspot.hu/

http://www.voyagermodel.com/

https://www.facebook.com/pages/BIG-Makett-Klub/162989410403884

http://www.militarymodelling.com/

Marketing Majmok

Az emberek 90% számára a marketing szó egyet jelent a reklámmal. Ez nagyjából rendben is van így, hiszen a reklám az a része a marketingnek, ami kapcsolatot teremt a fogyasztó (emberek) és a gyártó között. Ez a kommunikáció eszköze, ha úgy tetszik a reklám a kereskedelem levelezőlapja.

Adott egy ember, aki elhatározza, hogy gyártani fog valamit, amit elad a többi embernek. Ő lesz a gyártó. De mit gyártson? Nyilván olyan dolgot kell gyártani, ami kell az embereknek, és hajlandóak pénzt adni érte. Van egy másik ember, aki dolgozik, és munkája közben felmerülnek igények, ilyen-olyan anyagok iránt. Ezt az embert nevezzük Mig-nek. Mig makettezés közben létrehoz alapanyagokat, amiket felhasznál. Mivel népszerűek a munkái, hamar érdeklődés mutatkozik a felhasznált anyagok iránt is. Látszik a lehetőség, ez egy olyan dolog, amit el lehet adni. Már csak egy ember kell, akinek van pénze legyártani az első kamionnyi pigmentet, wash-t, filltert, stb. Ő lesz a gyártó! Na, ilyenből most fogyasztotta el barátunk a másodikat. DE hiába van nekünk egy raklap cuccunk, amiről tudjuk, hogy az embereknek kell, ha az emberek nem tudják, hogy nálunk lehet megvenni, főleg ha azt sem tudják, hogy ez az, ami nekik kell. Csak azt tudják, hogy kéne valami, amivel koszolhatom a makettet. Valami, amitől olyan lesz, mint amit a Mig is csinál. És itt jön a reklám. Ugye látjuk, a reklám csak a végső lépés. Előtte meg kellett alkotni, kitalálni, kikísérletezni, és legyártani a megfelelő terméket. Ez tartott Mig-nek pár évig, és ennek a pár évnek az eredményéből élt az elmúlt 10 évben, és fog élni valószínűleg még legalább 10 évig.

És most lássuk a lényeget. Az üzenetet, mert ez az, ami figyelemre méltó ebben a történetben. Egy termék életciklusa nagyon változó lehet. Például ott a Pöttyös Rudi. Van egy standard mennyiség, amennyit az emberek megesznek belőle. Ez arra elég, hogy a gyár működik, az dolgozók kapnak fizetést, és marad némi haszon is. Aztán csinál a gyár egy kampányt, új, karamellás Rudi! Van egy ütős, esetleg vicces reklám, felkelti az érdeklődést, és hirtelen többen vesznek Rudit, mert érdekli őket az új íz. Aztán néhány hét, és elül a lelkesedés, visszaállunk a standard szintre. Újabb akció kell. De ha egyfolytában akció van, akkor az már nem kelti fel az érdeklődést, unalmas lesz. Időt kell hagyni az akciók között. Ez a művészet. Tudni mikor, mennyit, milyent és hogyan kell bedobni a köztudatba.

Fordítsuk ezt le a makettezés nyelvére. Mi történt? Volt egy csávó, kitalálta az alapanyagokat, kikísérletezte, készen volt az értékesítésre. Talált hozzá pénzes embert, aki finanszírozta a gyártást. Piacra kellett hát dobni. Az alap szituáció, hogy az emberek keresnek valamit, amitől a makettjük olyan lesz, mint amit a Mig csinál. Mi volna hát jobb, mint Mig saját alapanyagait piacra dobni. Az üzenet a következő: „Ezt használja Mig is” = Mig Productions.

Innen már csak az akciók, az újdonság megjelenésének megfelelő időzítésére kell figyelni. Ne legyen túl gyakori, mert unalmas lesz, de időben jöjjön ahhoz, hogy az eladások ne essenek nagyon vissza. Ha végiggondoljuk, egyszer eljutunk a sor végére, és már nem tudunk mit kitalálni. Abban a pillanatban az eladások be fognak állni egy standard szintre, arra a szintre, amit a makettezők normál munkatempó alatt elfogyasztanak. Ez normális, csak ennyi bevételből nem lehet eltartani egy céget. Ezt a pillanatot lehet halogatni, például más jellegű termékeket is bevezethetünk, gyanta kiegészítők, matricák, stb. De a végső pillanat így is eljön egyszer. És akkor a pénzes ember, elmegy, mert már nem éri meg neki, keres egy másik üzletet, ami jobban jövedelmez.

Mit tehet ilyenkor az ember? Keres egy másik pénzes embert és kezdi elölről. Új cég, új márka. De miért vegyek AK-t, amikor még van a Mig Prod. fillterből? Új üzenet is kell mellé. „Ezt használja Mig is” már nem elég. Bizonyíték kell, nem ígéret, szólt a régi szlogen, és az bizony működött. Nem szégyen az öregektől tanulni, így hát elővették a régi filozófiát, teremtsünk bizonyítékot. De hogyan tudod bebizonyítani sok ezer makettezőnek, hogy ha az új címkével ellátott filltert használja, akkor jobb lesz a makettje. A dolog egyszerű. Ki mondja meg, hogy egy makett mikor jó? A legjobb makettező, nem? És ki a legjobb makettező? Mig, nem? Hát akkor csak annyit kell tenni, hogy találjunk néhány srácot, akinek bemutatjuk az új címkés löttyel készült kiváló munkáit, és Mig rámutat, ez a legjobb makett, azért, mert AK wash van rajta! Yeah! Ilyen egyszerű? Nem, az emberek nem ilyen hülyék. Illetve dehogynem. Csak az üzenet csomagolása, az a kulcs. Mert ugye a redbull-os dobozban lóhugy is lehetne tutti frutti ízben, akkor is meginnák.

Figyeljünk a részletekre. Adott néhány ismert név, akit könnyű beszervezni, veszünk mellé pár ismeretlent, akikről azért tudjuk, hogy tehetségesek, de még nem ismertek. Kitömjük őket ingyen löttyel, és várjuk a maketteket. Persze azért akármilyen szart nem lehet oda rakni, kell egy színvonal. A színvonal tetejét Mig jelenti, őt is futtatni kell, ő az arc a termék mellé, ő mutatja be a felhasználhatóságot, őt követik a többiek. Ez nagyjából meg is van. Mehet a PR! Mi az a PR? Public Relations, vagyis a néppel való kapcsolattartás. Ez nem csak reklám. A PR feladata a fórumok üzemeltetése, a megjelenő cikkek intézése, ki írjon, mit írjon, miről írjon, mikor hova írjon, a wrokshopok, hova, ki menjen, ott mit csináljon. Ez egy szakma, és ha jól csinálják, akkor nagyot lendíthet az üzleten. Ez alap üzenet szerint jó lesz a maketted, ha AK löttyöt kensz rá. Megvannak a kirakat majmok, akiken ezt bemutatjuk. Nem mondok neveket, könnyen felismerhetőek a makett mellé rakott nagy mennyiségű címkés üvegekről.

PR eszközök. Facebook oldal, Facebook verseny, saját fórum, saját magazin, cikkek népszerű magazinokban. Ismerős, nem? Mind-mind eszköz, eszköz arra, hogy átadja az üzenetet. Ez egy jó makett, mert AK löttyel kenték be. A merítés nagy, az FB oldalra bárki feltölthet, a fórumban megjelennek régi és új arcok. Vannak köztük tehetségesek, azonnal fel lehet használni őket, mint példa. Ugye, XY makettje is milyen jó lett az AK-tól?! Ennek persze az az eredménye, hogy a minőség esik. Az ingerküszöb nő. Nem elég már csak a kicsit koszos, kicsit CM, kicsit kontrasztos. Mindenből sok kell ahhoz, hogy leessen az állunk. A végeredmény egy talán eltorzult kép a kívánatos végeredményről. De mindenképpen a részletekre helyezett kevesebb figyelem. Nem zavar már senkit a sorja, a tömítési hézag, a ragasztónyom, a szétfolyt festék, a történelmi tévedések, zimmerit Kursknál, stb. És a legjobb, hogy akit egyszer megdícsér a nagy mester, az utána lelkes rajongóvá válik, és ingyen végzi el nekünk a marketing munkát. Hiszen elég csak kiposztolni egy képet, hogy „na ez egy jó makett” és máris tucatnyi lelkes amatőr rajong érte, ami kimondottan meggyőző lehet.

Mindez teljesen normális. Ezért nem kell haragudni senkire. Ez így működik. Mit tehetünk mi, egyszerű makettezők? Nos, én azt ajánlom, vegyük meg azt, amivel dolgozni tudunk. Az gondolom nem kérdés senkinek, hogy nem azért lesz jó a makettünk, mert AK-t kenünk rá. Sőt, Mig dícsérete sem garantálja, hogy jó a végeredmény. Egyedül mi magunk dönthetjük el, hogy a végeredmény olyan-e, amit szeretnénk. Mások véleménye, tanácsa abban segíthet nekünk, hogy megtaláljuk az utat, a nekünk tetsző végeredményhez. Válogathatunk termékek, eljárások, gyakorlatok között, kísérletezhetünk, és megtalálhatjuk a nekünk megfelelő megoldást. E közben használhatunk AK, Mig Prod, Valllejo,Tamiya, Gunze, Humbrol és még ki tudja milyen festéket, ragasztót, pigmentet, akármit. Lehet nagyon szép makettet készíteni kizárólag AK termékekkel is, de attól, hogy azt használunk, még nem lesz jó a dolog.

A probléma akkor kezdődik, amikor ebbe a viszonylag egyszerű képletbe apróbb hazugságok, elhallgatások, ferdítések is belekerülnek. Amikor bekerülnek az ujjongással körített makettek közé olyan alkotások, amik normál körülmények között szóba sem kerülhetnének, hiszen színvonalban elmaradnak, de a nagy AK hype miatt mégis nagy körítést kapnak. És vannak emberek, akik ezt meglovagolva kerülnek a rivalda fénybe, valós teljesítmény nélkül.

A képet csak árnyalja Mig barátnőjének ilyen-olyan pózokban való szerepeltetése. A marketing eszköztárában vannak téma specifikus besorolások, mint például az érzelmi marketing. Ennek tipikus példája az adó 1% felajánlások időszakában mutogatott rákos beteg gyerekek. Van sexual marketing. Amikor például egy dezodort, vagy egy autót csinos lányok szerepeltetésével kívánunk eladni. Nos, az AK marketing eszköztárában mindkettőre találhatunk példát, bár kétség kívül a hölgy jobban megmaradt a köztudatban. Amíg megy a szekér, ez jó lehet, de hamar a visszájára is fordulhat. Az elmúlt hetek-hónapok „botrányai” után szegényke kapott már mindent a nyakába.

Apropó „botrányok”. Az előző alkalommal a végzetes pillanat viszonylag tisztán lezajlott. 1-2 nyilatkozat, és kész. Szegény Mig-et mindenki sajnálta, anélkül, hogy tudta volna, valójában mi történt. Senki nem tudta. Most sem tudja. Az AK kapcsán ennél lényegesen gusztustalanabb sárdobálás kezd kialakulni, több szereplővel, mindenféle nyilatkozatokkal, és olyan vicces jelenetekkel, amikor egy elvakult rajongó már Vallejo festéket sem akar venni, mert összekeveri a hasonló vezetéknevű embereket J

Őszintén megmondom, nem nagyon köt le ez a vagdalkozás, és miután az AK 1-2 terméket kivéve nem tudott olyant mutatni, ami az eddigi eszköztáramból hiányzott, ezért nem is kerültem közelebbi kapcsolatba a céggel, vagy termékeivel. Viszont érdekesnek tartom a márka hazai megjelenését.

Nem gondoltam volna, hogy a makettezéssel kapcsolatos termékek forgalmazásában bárki fantáziát lát még Magyarországon. Ne számítsunk semmi újdonságra. Az eredeti recept újracsomagolását látjuk, csak az AK helyett ilyen-olyan makettbolt, Mig helyett makettboltos mutatja meg a titkot. Ugyan úgy agresszív FB megjelenés, folyamatos posztolás.  Az arculat (megjelenés) sokkal, hogy is mondjam, spártaibb. Sajnos nem vette át egy az egyben az AK megjelenést, ahogyan azt sokan tették Európában. Valószínűleg ez pénzbe került volna, nem tudom. Saját design van. Nincs csinos menyecske sem, ami annyira talán nem is baj, talán több hangsúly lesz így a szakmaiságon, gondoltam én naivan. 

Nem kellett sokat várni, és megláthattuk a bolt FB profilján az első képeket. Nos, boltosunk pontosan úgy viselkedik, mint a gyártó célközönsége. Felkeni az összes lehetséges AK terméket a makettre, és várja a csodát. Persze azért megpróbálja mindezt úgy tenni, ahogy Mig-től látni. De a rutin, a tapasztalat hiánya meglátszik. Zéró kontraszt, elhibázott színek, rossz arányok, és egy sárgás makett a tucatból. Ezzel nehéz lesz eladni bármit is. Vagy lehet, hogy mégsem? A kérdés az, a magyar piac le van-e maradva annyival az európaihoz képest, mint amennyivel a boltos makett az európai profiktól. A választ nem tudom. De egy dolog aggasztó. Az utóbbi időben a versenyeken egyre több új arc tűnik fel, ami reményre ad okot. Az már kevésbé, hogy olyan mintákat kapnak, mint a lemaradó boltos, aki mellesleg hihetetlenül magabiztos. A baj ezzel az, hogy összekeverednek össze nem illő dolgok. A terméket bemutatni nem a boltosnak kell. Szép lenne, ha a sportcipőket Jordan, vagy Messi helyett a pocakos vezérigazgató reklámozná J Az AK márka (vérszegény) bevezetése itthon nem rossz dolog, hiszen bővül a kínálat, és egy erős marketing megjelenés (PR) még ki is terjesztheti a hobby népszerűségét. De a terjesztés mellett az alkalmazás felvállalása, a megfelelő kvalitások teljes hiányában nem ígér sok jót.

Hogy mi lesz ebből, azt kíváncsian várom. Sok reményt nem fűzök a dologhoz, ismerve a hazai állóvizet. Különösen úgy nem, hogy egy frissen megbukott márkát akar éppen bevezetni itthon. Elég elveszettnek tűnik a project. Nem tudom, milyen eladásokat produkál a cég, de attól félek jövő ilyenkor bolt már nem lesz sehol, maximum egy jó adag veszteség/adósság. Reméljük, nem lesz igazam…

Addig is várjuk a 3. Mig márkát, lehet tippelni mi lesz az. Lehet, hogy már csak mandarin nyelven láthatjuk majd…

Operation Grave Robbery

Én olyan hülye vagyok, hogy az már nekem fáj. Ma ismét részt vettem egy exhumáláson. Ahelyett, hogy végre betemetné valaki a magyar makettezés sírját, és a friss hanton valami új hajtás cseperedne, ma megint exhumáltuk ezt a ki tudja mióta kallódó hullát.

Nagyváros szélén, kis temető. A vonat még kijár ide, de az emberek már nem nagyon. A sírásók között a régi arcok, pár ismeretlen, néhány új, akik ide jöttek megnézni, mit ásnak. A legtöbb melós kedves, közvetlen. Néhányan ismerősként köszöntenek. 1-2 a pokolba kíván, ez látszik összeráncolt homlokán és a görcsösen összeszorított ajkain. Van néhány bolond is, képzelegnek dolgokat, amik meg sem történtek, vagy nem úgy, vagy nem velem. És láttam egy csendes bolondot is, asztal fölé görnyedve, cicás pólóban, zenével a fülében, magának való. Ki nem?

És akkor a holttest. Nem kezdeném boncolgatni, de látható. Olyan az egész, mint egy embargó alatt lévő országban, például Észak-Korea jut eszembe. Egy helyben toporog mindenki. Egy-két fénysugár beszűrődik a nagy vasajtón, de ide is csak az jut el, amit odakint már levetettek. A maradék. Az újracsomagolt, felhígított lötty. Nem rossz az, ha tudod mit kezdj vele. De ezek megisszák. Áldom az eget, hogy nem vagyok rászorulva, hogy van lehetőségem innen kijutni, magamba szívni valami életféleséget onnan, ahol talán még van belőle. Hol van az? Messze innen.

Itt pörögnek a sírásók, mindegyik nagyon fontosnak érzi magát. És az is, a saját szemszögéből. A saját életének fontos szereplője. Szerencsére az enyémnek nem. 

Minek jöttem én ide? Van itt 1-2 fazon, akivel jó spanok vagyunk. Beszélgettünk, de a 2 napból nekem elég volt 2 óra. Mindenki megy dolgára. Szürreális világ ez. Az egész hangulat olyan elveszett. De ez mégis része a nagy exhumálás akciónak. Nem hagyhatjuk elveszni a múlt dicsőségének hitt nagy semmittevést. Így van ez. Megmondták már sokan. Akinek nem tetszik, el lehet menni. Most megyek is, majd találkozunk legközelebb!