A Mosonshow egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó programja a börze. A külön épületet megtöltő vásár minden makettező egyik fő célpontja. Megtakarított pénzünk elköltését semmi sem akadályozza, a kínálat bőséges, és az árak … jó, ezt hagyjuk. Az árusok nagy része hosszú ideje visszajáró, minden évben ugyan azt a helyet bérli ki. Ehhez térkép és névsor is nyilvánosan rendelkezésre áll, így bárki előre böngészhet a boltok között. Az általános termékkínálattal rendelkező standok között van néhány specifikus bolt is, amiket nem árt, ha ismerünk.
Mindjárt az elején az Aires-el kezdeném, hiszen náluk az április 14-ig e-mailben leadott előrendelésekre a helyszínen fizetve 20% kedvezmény jár!!! (5 tétel alatt 10%). A magas minőségű műgyanta repülőgép feljavítóiról ismert cégtől ez mindenképpen kecsegtető ajánlat.
A cseheknél maradva a szokásos helyen találjuk majd az Eduard termét. Gunze festékek, maratások és korábbi Eduard makettek jóárasítva, szólhatna a szlogen. Az eddigi versenyeken mindig jutányos áron juthattunk a cég műanyag makettjeihez, reméljük idén is hasonló lesz a helyzet. Előrendelés 15%-os kedvezménnyel náluk is volt, április 8-án zárult. A cég legfrissebb készletei közül érdekes lehet a Hasegawától átvett F-104 európai matricákkal, és sok kiegészítővel, az újra gyártásban lévő népszerű MiG-21MF kitjük, és a világháborús szériában a Spitfire sorozatuk legfrissebb darabja a Mk. VIII szuper (többek között) cápafogas festéssel. Újra gyártásba veszik a FW-190 A8 sorozat romboló változatát, és a72-es L39-est is. Ismét jön egy rakat weekend edition, vehetünk új fazonú Spitfire söröspoharat, és ízléstelen színű pólókat, amit csak az alkalmazottak hordanak. DE, azon kevés boltok egyike, ahol kártyával fizethetünk. Az árfolyamok általában nekünk kedveznek!
Szlovák bolt az Artol, akik a scratchelni vágyókat kényeztetik a legkülönfélébb alapanyagokkal, minden féle formában és anyagból. Sztirol, réz, alu, akármi kell, keressük őket, mert általában kedves (magyar nyelvű) kiszolgálással és ésszerű árakkal várnak minket.
Tracks-n-troops néven várt ismerté a pardubicei (Cz) webshop, kimondottan az apró 1/72-es harcjárművesekre koncentrálva. Rengeteg máshol alig, vagy csak nehezen beszerezhető kiegészítő, és kis szériás gyanta dolog van náluk, és Milan általában ezekből hoz nagyobb mennyiségben a showra. Külön kiemelendőek a Black Dog és az OKB Grigorov termékei. Előbbi cseh gyanta kiegészítőket gyárt, a málháktól kezdve az utcarészleten át a figurákig, szinte minden témában. Utóbbi a multimédiás makettek mellett, gyanta kerekeket, lánctalpat és maratásokat gyárt. Ha konkrét dolgot keresünk, érdemes itt is előre rendelni, bár akciót nem láttam meghirdetve.
És ezzel rá is térünk a magyar sorra. Jellemzően szintén 1/72-ben érdekelt, ámde nem kereskedő, hanem gyártó a magyar Balaton Modell. Most azonban két 1/35-ös újdonságuk miatt lesz érdemes meglátogatni őket. MTZ-82, A TRAKTOR, és KS-2573 daru a Trumpi Uraljához.
A Peko Publishing könyvei mindig várakozással töltik el az ember. Standjukon érdemes körülnézni, elsősorban a világháborús harcjárművek kedvelőinek. Legújabb kötet a Stug. III 3. része, és ott lesz még a budapesti harcokat feldolgozó Bécs még várhat című kiadvány is.
Elsősorban nem maketteket, hanem szerszámokat vásárolhatunk Pepe (RP Toolz), alapanyagokat és hasznos holmikat Tóth „Z63” Zoli, wargame dolgok mellett Vallejo festéleket, ecseteket, stb a Wargammers, és fém lánctalpakat a Friulmodel standján.
Mindezek mellett még rengeteg kereskedő és gyártó standja rendelkezésükre áll, ha pénzt költeni, vagy csak nézelődni szeretnénk. Ha megteszik valami, fussunk egy kört, mert könnyen lehet, hogy megtaláljuk olcsóbban máshol. Ha ritkaság, akkor viszont csapjunk le ár, mert nem lesz ott sokáig. Alkudni szabad, és tapasztalatom szerint lehet is. Ha mégsem, azt észre fogjuk venni.
A Mosonshow a magyar makettezők éves legnagyobb, és egyben leginkább várt rendezvénye. Sokszor érték kritikák, olykor alaptalanul is. Mégis, a show megy tovább, és ha nem is minden tökéletes, azért még mindig jól érzi magát minden látogató ezen a hétvégén. Most egy várhatóan több részes írásban szeretnénk kicsit felkészíteni az olvasót a várható attrakcióra. Az idő és hely beosztás hivatalos formában ismert, és az évek folyamán kiforrott rendszerben zajlik minden. A látogatónak érdemes elkészítenie a saját időbeosztását, hiszen a 2 napba nem egyszerű belezsúfolni a nevezést, fotózást, börzét, workshopokat, barátokkal beszélgetést. Ehhez szeretnénk némi segítséget adni, kiemelve a rendezvény néhány számunkra kedves, vagy érdekes pontját. Kezdjük a wrokshopokkal. A rendezvény hivatalos csatornáin jó előre láthatjuk már az időbeosztást, és az előadók névsorát is. Elsőként szemezgessünk az idei felhozatalból:
Jiří Malchárek
Jirka neve nem feltétlenül cseng ismerősen a többség számára, hiszen egy fiatal feltörekvő tehetségről van szó. Sokunk számára Kingtiger projectjével hívta fel magára a figyelmet. Maga a makett igazán finom munka, a nordic iskola stílusjegyeit hordozza magán, ahogy a járművet élettel megtöltő figurák is. És ez Jirka igazi erőssége, az egységes, kiegyensúlyozott kompozíció. A figurák arca kevésbé fakó, mint az a nordic stílusra jellemző, de a ruházat és a felszerelés színvilága egybe vág a járművével. Önmagában a jármű, és önmagukban a figurák sincsenek túlkomplikálva. Minden becsületesen meg van építve, minden becsületesen, szépen, precízen és ízlésesen le van festve. A kulcs az egységben rejlik. Minden ugyan azt a kiegyensúlyozott színvonalat követi. Az egész egyben van. És ez nagyon ritka, mondhatjuk, egyedülálló, ilyen magas színvonal mellett mindenképpen. Jirka előadása a ruházat festéséről szól majd, ami harcjármű makettezőknek kimondottan hasznos lehet, hiszen olyantól láthatjuk a fogásokat, aki eleve járművekhez festi a figurát, nem önálló alkotásként. Valószínűleg nem látunk majd virtuóz művészi megoldásokat, sem mikroszkopikus részleteket. Viszont várhatóak hasznos, és használható trükkök, hatékony, és hatásos színhasználat, kontraszt, és arányok. Mindez azért lehet fontos, hogy a figura majdan ne ugorjon le a tankról, hanem a kompozíció részeként oda illő részlet legyen, egységet alkosson a járművel. Harcjárműves szempontból ez az előadás lehet talán az egyik legérdekesebb és leghasznosabb a hétvégén.
Bernhard Lustig
Sosem felejtem el, amikor 2006-2007 körül ott ültünk a mosonmagyaróvári aula sarkában egy asztalnál, összezsúfolva vagy 20-an, és lélegzet visszafojtva figyeltük, ahogy Bernhard ha jól emlékszem egy Luchs-ot festeget. Minden kérdésre válaszolt, körbeadta, ha kellett megmutatta még egyszer. Ez úttal szervezettebb formában találkozhatunk a német dioráma építővel. Bernhard is amolyan élő legenda. Diorámái már akkor 8-9 évvel ezelőtt is mértékadóak voltak. Egységesen magas színvonala, és mindig érdekes témaválasztása, de főleg a mozgalmas tálalás miatt ragadta meg a szemet, és láncolta le figyelmünket hosszú percre minden alkotása. Némi szünet után úgy tűnt őt is beszippantja a makett média, és az ezzel járó minőség esés, de úgy tűnik behúzta a kéziféket, és legutóbbi Pz IV L/70 diorámája ismét a régi Bernhardot idézi. Előadásának címe „The ideal milieu”, amit „Az ideális környezet”-nek fordítottak. Magyarul nem tudtam rájönni, mit akarnak, de az angol megfogalmazás azért rávilágít, hogy itt nem a növényzet, vagy a sáros út megjelenítéséről lesz szó. Korábban már említettem az egységes kompozíció fontosságát, nos, ez lesz az az előadás, ami direkt erre lesz kihegyezve. Elrendezés, arányok, szem vezetése, párhuzamosok, szögek, zsúfoltság, üres terek és hasonló fogalmakra legyünk felkészülve. És készüljünk kérdésekkel is, mert Bernhardtól mindig érdemes kérdezni!
Kristof Pulinckx
Kristof visszajáró vendég Mosonmagyaróváron. Ezer éve makettezik, főszerkesztője az Art of Modelling folyóiratnak, és tagja a belga KMK klubnak. Aki követi a szaksajtót, vagy Facebook-ot, esetleg a nemzetközi fórumokat, azoknak nem kell őt bemutatnunk. A szóló harcjárművek terén érzi otthon magát, korszaktól függetlenül. Mióta közelebb került a KMK-s társasághoz stílusa sokat finomodott, és mára talán véglegesen kiforrott. Úgy tekintek rá, mint az ésszerű mértékig cizellált, hatékonyan kivitelezett harcjárművek mesterére. Számomra ő az, aki a belga makettezés magasiskoláját (Staff Snyers, Marjin van Gils, Mario Eens, Hugo Luyten) átülteti a makettező hétköznapokba. Stílusa jellegzetesen hordozza a belga makettezők stílusjegyeit, a van dyk barnát, az összetéveszthetetlen sárgákat, és a „mély” festéseket, ahogy a felületnek az árnyékhatásokkal ügyesen mélységet adnak, így egyszerűen jó ránézni a makettre. Kristof előadására kérdezz-feleleket terveznek. Erre külön kíváncsi vagyok. Általában az előadások egy megtervezett folyamatot mutatnak be, arra készül fel az előadó alapanyagokkal, előkészített makettel, szerszámokkal, stb. Érdekes lesz, egy elvileg bármilyen témát érintő kérdezz-felelek session-t hogyan tud majd megoldani. Mindesetre ez áll majd legközelebb a workshop eredeti jelentéséhez, hiszen itt várható a legtöbb interakció a nézőtérről. Ha harcjármű festésről van szó, kérdezzen mindenki bátran, minél több kérdés felmerül, annál jobb, ez adja majd a motorját az előadásnak. Hülye kérdés nincs, és biztos vagyok benne, hogy Kristof is rugalmas lesz majd a különböző szinten mozgó makettezőkkel szemben.
Zdenek Sebesta
A cseh repülő makettezés élő legendája. A precizitás, és a tiszta munka egybeforrt a nevével az évek alatt. Még sosem láttam előadását, ezért nagyon kíváncsi leszek rá. Elsősorban azokat a trükköket várom, amivel ennyire precízen tud dolgozni. A szegecselés, a karcolás, és úgy egyáltalán a repülő makett építés terén azt hiszem, bárki tanulhat tőle. Előadásának nincs a többihez hasonló specifikus címe, csupán annyit tudunk, hogy repülő témakörben csinál majd valamit. A bontásokban, és a miniatűr részletek megépítésében ő igazán nagymester, nem tudom mennyi fog az időbe beleférni, de mindenképpen érdemes minden repülősnek beülni.
Kovács Olivér
Olivért sem kell bemutatnunk senkinek. Figurái régóta láthatóak versenyeken, újságokban, saját DVD-je is készült az MXpression gondozásában. A bőr felületek megjelenítésére kifejlesztett egyedi technikája jelenti az ő védjegyét. Ezt fogja bemutatni nekünk a gyakorlatban is. Más akril technikákhoz hasonlóan ezzel is lépésről lépésre haladva, rétegenként felépítve érhetünk el látványos eredményt. Persze ehhez is kell gyakorlás, így elsőre senki ne várjon csodát, de Olivér sok éves tapasztalatának köszönhetően biztosan egy kiforrott módszert leshetünk el. Első sorban figurásoknak lehet majd hasznos, de harcjárművesek is profitálhatnak belőle, hiszen még a II. VH után is sok bőrből készült felszerelési tárgy kerülhet az ecsetünk alá. Olivér tipikusan az a makettező, akitől érdemes kérdezni, ha lehetőség adódik, szívesen segít, és elmagyaráz mindent.
És a nagy hiányzók. Mivel a várt vagy beharangozott információkkal ellentétben úgy tűnik mégsem lesznek itt, álljon itt 1-2 makett, remélve, hogy jövőre talán sikerül elcsábítani valamelyiküket.
A lényeg, hogy a természettől mindig tanulhatunk. Ott vannak
például a galapagosi pingvinek. Brit tudósok vizsgálták őket, és rájöttek
valamire. Első látásra nem is feltűnő, de statisztikai adatok alapján nagyon
konkrét, már-már szoros összefüggés mutatkozik a galapagosi pingvinek párzási
periódusainak alakulása és az évszakok változása között. Persze ehhez
valószínűleg teljesen felesleges volt a galapagosi pingvineket vizsgálni,
hiszen a föld fajainak nagy része az évszakok változásához igazítja a párzási
periódusait. Persze nem tudatos döntésről van szó, hiszen az állatok nem
rendelkeznek öntudattal. Ez különbözteti meg őket tőlünk, emberektől. Reméljük.
Nos, a galapagosi pingvinek után nem árt megvizsgálni az
embereket sem. Nézzünk csak szét saját környezetünkben. Rövid időn belül
rájöhetünk, hogy az emberek többsége sem rendelkezik öntudattal. Nem tudja
definiálni saját magát. Nem tudja megfogalmazni, hogy milyen értékek, milyen
elvek, eszmék, ideológiák, célok, vagy okok mentén éli az életét, éli a
mindennapjait. Mivel nincsenek önálló gondolatai, kialakult énképe, ezért
valahonnan kell szereznie, hiszen különben állatnak érezné magát. Vagyis a
legtöbb embert nem az különbözteti meg az állatoktól, hogy van öntudata,
önképe, hanem, hogy szerzett magának egyet. De persze ez sem tudatos, nem
keressük az önképet a google-ön, hanem azt találjuk. Az egyszer csak ott van
előttünk. Nem biztos, hogy mindjárt az első tetszik, de lehet, hogy a második,
ami szembe jön, már jó lesz. Meg aztán lehet, hogy a harmadikból is megtetszik
egy-két dolog, és abból is szemezgetünk.
De ki rakja elénk? És itt jön a lényeg: vannak olyan
emberek, csoportok, vagy ma már akár önálló entitássá fejlődött vállalatok,
akik/amik képesek olyan mintákat kreálni (jelentős anyagi haszon reményében),
amik a hétköznapokban feltűnés nélkül felvehetők, a mindennapokra kényelmesen,
kompromisszumok nélkül alkalmazhatók. Ezeket aztán simán magunkévá tehetjük.
Mindennek következménye, hogy ezek a, nevezzük irányítóknak, képesek nagy
tömegek viselkedésmintáit manipulálni, irányítani. Persze nem direkt dolgokra
kell gondolni. Nem mondja senki, hogy mostantól Suzukit kell venni mindenkinek,
mert csak. Ezek hasonlóan a pingvinek töcskölése és az évszakok változásának viszonyához,
észrevétlen, ösztönszerű reakciókat kiváltó apró, meglapuló, de mégis
végtelenül tudatosan elhelyezett dolgok, általában kommunikációs eszközök.
Például ha azt mondom gyorsétterem, mindenkinek a McDonald’s jut eszébe
először, ezt felmérések igazolták. Pedig olyan konkurensei vannak, mint a
Burger King, a KFC, vagy a Subway. És igazából a palacsintázóra, a
hamburgeresre, a gyrososra, a lángososra nem is gondol senki, pedig...
Vizsgáljuk meg a jelenséget a hobbink tájékán. Vajon
létezik-e a makettezésben olyan elénk rakott viselkedési minta, amit valaki,
valakik kreálnak, annak érdekében, hogy sok-sok ember ezt kövesse, és ebből
ezek a valakik hasznot húzzanak. Az az ember, aki nem kreált minták alapján
működik, hanem képes saját maga megfogalmazni mitől lesz valami, akár saját
maga, jó, és mitől rossz, arra az emberre ugyan hatással lehet egy minta, de
bizonyosan nem fogja ezt 100%-ban adaptálni a saját életére. Vajon van-e olyan
tevékenység ma a makettezésben, ami apró, de folyamatos üzenetekkel egy adott
irányba próbál terelni minél nagyobb tömeget. És vajon milyenek lehetnek ezek
az üzenetek? Valószínűleg első ránézésre átlagosak, szimpatikusak, és szinte
biztos, hogy igazi céljukat (vedd meg) sem első, sem második ránézésre nem vesszük
észre, csak ha kívülről, objektíven megvizsgáljuk. Vajon van-e olyan ember,
csoport, vállalat a makettezésben, ami ilyen üzeneteket közvetít, és mindenféle
látszólag ettől független akcióban, legyen szó facebook csoportról, makett versenyről,
bolti akcióról, vagy csak egy megosztott képről, mindig ugyan azt az egy
rejtett célt (vedd meg) bújtatja bele minden megnyilvánulásba. Ugyan azt az
egyet, amit már annyira megszoktunk, hogy ha a festék, weathering, grime,
effect szót meghalljuk, az jut eszünkbe, hogy…
Nos, kedves Ammo Makettezők, megállapíthatjuk, hogy Önök galapagosi
pingvinek! Nincs ezzel baj, csak szóltunk…
képek:
http://tankolda.shoprenter.hu/
és az internet legmélye
A hétvége friss híre, hogy megszűnik a Pro Modell. Sajnálatos hír, hiszen az egyetlen magyar nyelvű írott sajtó tűnik el a makettező életből. Önkéntelenül is felmerül az emberben, hogy lehetne, lehetett volna megmenteni a magazint. Napjaink felgyorsult világában minden változik, és ez alól szeretett hobbink sem kivétel. Nehéz megmondani, mi lesz holnap. Távlatokban, előre gondolkodni pedig szinte lehetetlen. Utólag mindig okos az ember, de a történtek utólagos vizsgálatából sokat tanulhatunk. Az európai makettező kiadványokat nézegetve feltűnik, hogy bizonyos területek képesek eltartani önmagukban egy, vagy akár több magazint is. Ott van például a cseh Modelár, az olasz Model Time, a francia Steel/Wing Matsers. Ezen országokban (sok esetben a méretükből adódóan, bár vannak kivételek) van akkora bázisa a makettezésnek, hogy képes fennmaradni egy nyomtatott sajtóorgánum. Magyarországon nincs.
Ugyanakkor vannak olyan sikeres magazinok, amik elsősorban a nemzetközi jelleget lovagolják meg. Például a nem olyan rég indult Abrams Squad, a Model Art, vagy a nagyobb múltra visszatekintő angol AFV/Air Modeler, Tamiya International magazinok. Ezek esetében látványosan kirajzolódik a 21-ik századi technikai vívmányok aktív használata. Letölthetünk cikkeket online, olvashatjuk mindenféle eszközön, mindegyik magazin elég aktív a közösségi médiában, és még sorolhatnánk. Ezen anyagok elérhetőek angol nyelven (például a Model Art emellett flamand, német és francia nyelven is). A tartalmakat tekintve is igazán modern kiadványokkal van dolgunk. SBS nélkül szinte már nincsen cikk. A fotók jó minőségűek, a szerzők tudják mit, mikor, és hogyan érdemes fotózni. A cikkek lényegre törőek, a felhasznált anyagokat, a technikákat, a logikai felépítést helyezik előtérbe. Egyszóval felhasználóbarát anyagot kapunk, ami arra koncentrál, hogy a cikk elolvasása után, a képek segítségével az olvasó közelebb kerüljön egy hasonló színvonalú alkotás elkészítéséhez. Mindez magában hordozza a megjelenő makettek minőségének átlagos romlását. Ez egy kicsit összetettebb dolog annál, hogy egy mondatban el tudjuk intézni, de annyit tudni kell, hogy ezek a makettek megrendelésre készülnek, néhány hét alatt, egy adott technika, vagy anyag, esetleg tematikus téma bemutatására. Kevés az igazi versenymunka köztük. Inkább mondanám ezeket oktató maketteknek, ha van ilyen. És persze az ún. product placement, vagyis gyenge magyar fordítással a termék megjelenítés is szerves része a dolognak. Legtöbb esetben ez az alapvető cél. És úgy tűnik, ebbe az irányba fejlődik a nyomtatott és elektronikus média is, hiszen a reklámokból lehet csak fenntartani ezeket a magazinokat.
Mindezek után nagyjából látjuk, hogyan csinálják Európa más országaiban. Mindenhol az adott lehetőségeket kell kihasználni. Ahol van felvevő piac, ott megél egy helyi nyelven nyomott újság, ahol meg nincs, vagy ha többet akarnak a tulajdonosok, akkor bizony nemzetközi színtérre kell lépni, átalakítani a struktúrát, nem csak az elektronikus anyagokkal, de a cikkek tartalmával is, és mindenek előtt, angolul megjelenni.
A Pro Modell legnagyobb erőssége teljes fennállása alatt a magyar nyelvű megjelenés volt. Sokáig ez volt az egyetlen sajtó anyag, ami az idegen nyelvet nem beszélő magyar közönség rendelkezésére állt. A készítők mindvégig magas elvárásokat támasztottak magukkal szemben. Ez látványosan megmutatkozott a nyomtatás és a szerkesztés minőségén. A fotók sokáig az élvonalba tartoztak, de valljuk be őszintén, az utóbbi 5-6 évben azért már maximum átlagosnak mondhatóak. Sokszor élességi, szín és kontraszt problémák is voltak. Nem tartom magamat fotós szakértőnek, egyszerűen a laikus felhasználó szemével néztem a dolgokat. A magyar nyelvű megjelenés mindamellett, hogy hiánypótlóvá tette a lapot, skatulyába is zárta azt. A célpiac egyértelműen a magyar közönség, ami több szempontból is korlátot jelent, és mint az ma kiderült, egyben a lap halálát is okozta (szerintem).
A PM sajátja, hogy magyarok írnak magyaroknak (1-2 vendég cikk fordítás kivételével). A magyar makettező „társadalom” beszűkülése már régóta probléma, és beszéd tárgya. A „mindenkit ismerek” érzése sokunkban ott van. Különösen igaz ez a lap szerzőgárdájára. A jól megszokott arcok nem tudnak újat mutatni. Ez persze megint több ismeretlenes egyenlet. A lap tulajdonosainak, szerkesztőinek abból kell dolgozniuk, ami van. Mivel a PM sosem volt az a tipikus reklámtábla (ennek is megvan a maga oka) ezért a bevétel túlnyomó részét valószínűleg konkrétan az eladott lapok hozzák. Ezért számomra már az is megdöbbentő, hogy eddig életben tudták tartani a lapot, ilyen magas színvonalú gyártási minőség mellett. Nyilván valóan ez csak úgy volt lehetséges, hogy a szerzők és gondolom a szerkesztők is társadalmi munkában végezték a dolgukat (fizetés nélkül). A szerkesztők részéről úgy láttam mindig volt magukkal szemben annyi minőségi elvárás, hogy kérdés nélkül világszínvonalú újságot rakjanak össze. A szerzők részéről ez már nem mondható el, az utóbbi időben egyre kevésbé. Másik hatalmas probléma, hogy akár több éves munkákat is lelkiismeret furdalás nélkül szerepeltettek, nem egyszer előbb hagyta abba a készítő a makett versenyeztetését, mint hogy megjelent volna az újságban. Ez egyértelműen a szerkesztők felelőssége, még akkor is, ha abból kell dolgozniuk, ami van. A társadalmi munka velejárója, hogy határidőket képtelenség tartani. Nem jönnek be a cikkek időben, nem is kérhető számon, hiszen szívességből készülnek, és ugyan így van a szerkesztői munkával. Egy kiszámíthatatlanul, sok esetben egy éves, vagy még régebbi anyagokkal megjelenő lap pedig csak a kiéhezett magyar makettezőknek kell.
Hogyan lehetett volna megmenteni a PM-et? Sehogy. Ha egy átlagos lapról lenne szó, azt mondanám a nemzetközi porondra lépve, elektronikus formákat előtérbe helyezve (letölthetőség, applikációk, stb.) lett volna értelme foglalkozni a dologgal. De a PM nem egy ilyen lap. A PM-ben magyarok írnak magyaroknak. Ezeket a cikkeket nem lehet külföldön eladni. Nincs SBS, a cikkekben több volt a fórumos beszélgetésekre való hivatkozás, vagy a régi barátokkal, sztorikkal való nosztalgiázás, mint a szakmai anyag. A végletekig részletezett hadtörténeti és haditechnikai agyalgásokról nem is beszélve. 1,5 oldal történelem lecke után pedig annyival elintézni, hogy a B12 és A22 alkatrész között tömíteni kell, egyébként meg Tamiya XF-60-al lefújtam, nos, elég vérszegény. Ez is annak a következménye, hogy magyarok írtak magyaroknak. Mert ezeknek a szerzőknek ez volt a fontos, és ezek szerint ezeknek az olvasóknak is ez volt a fontos. Lehetne itt beszélni lehetőségekről, így meg úgy átalakítani a lapot, a struktúrát, stb, de ez a lap nem erről szólt. Ez a lap egy társadalmi munkában előállított kiadvány emberek egy szűk körére optimalizálva. Sem olvasó, sem szerkesztő, sem szerző nem érdekelt a megújulásban, átalakításban. Hiszen ezzel a 15 éves hagyomány és a tűzzel-vassal védelmezett elvek elvesznének. Így csak az újság veszett el, az elvek megmaradtak.
A másik érdekes kérdés, hogy milyen következménye lesz az egyetlen magyar nyelvű lap eltűnésének. Egyrészt valószínűnek tartom, hogy el fog tűnni a „köztudatból” egy réteg, akik a PM-en keresztül voltak, maradtak tényezők a magyar makettező „társadalomban”. Jelenlétük meglátásom szerint maximum a Bolyai/Szolnok versenyekre fog korlátozódni, ahol boldog nosztalgiázással töltik majd az időt a régi barátokkal, és ez így is van jól. Másrészt a PM helyét átveszi majd egy vagy kettő reklámújság, ami amolyan LIDL/ALDI/TESCO katalógusként, termék bemutatókkal fűszerezve jelenik meg. Igen, a Weathering Magazinra gondolok. Sokan átokkén tekintenek erre, mások messiásként üdvözítik, pedig egyik sem igaz. Az ilyen jellegű újságok (legyen az nyomtatott, vagy elektronikus forma) nem adnak se többet, sem kevesebbet, mint amit ígérnek. Ammo terméket mutatnak be. Ezt nem titkolja. Nem állítja magáról, hogy az egyetlen útja a makettezésnek, és azt sem, hogy csak az Ammo termékkel lehetne normális makettet készíteni. Ezt mind a nagyérdemű képzeli hozzá. Másik kérdés, hogyan lehet eladni felhígított festéket szilikon mellekkel, vagy, hogy az AMMO mit állít magáról. De erről már írtunk többször is. Az is egyértelmű, hogy a Weathering Magazine magyar nyelvű kiadása nem a PM egykori olvasó táborát fogja kiszolgálni. Lehet, hogy lesznek átfedések, de alapvetően az a magazin másoknak készül. Hogy kiknek? Nos, nem tudom, csak remélni merem, hogy ott van valahol az új generáció, akiknek eddig ismeretlen nick neveit olvasom a Makettinfo fórumán, és akiknek eddig ismeretlen makettjeit látom a különböző versenyeken. Sajnos egyelőre a makettekből kevesebbet látok, mint nick nevekből, és amit látok, az sem nagyon üti meg az elődök által felállított nem túl magas minőségi szintet. Remélem, hogy ez csak valaminek a kezdete, és lesz még tovább.
Addig is R.I.P. Pro Model, R.I.P. egy magyar generáció.
Szándékosan nem írtam versenyt, később kiderül, hogy miért. A makettező rendezvények mindannyiunk életében fontos szerepet töltenek be. A versenyzés, a találkozók, a börze, és a sok-sok inspiráló munka ad mindig újabb és újabb löketet, hogy valami szépet alkossunk abból a kupac műanyagból, amit a dobozban kapunk.
Egy ilyen rendezvény létrehozása azonban nem könnyű feladat. Nekünk, mezei makettezőknek sokszor fel sem tűnik, micsoda munka, és áldozat van egy-egy verseny/találkozó mögött. Az a helyzet, hogy a legtöbb ilyen esemény létrejötte általában egyetlen emberen múlik. Mindenhol van egy vezér, aki az egészet a vállán cipeli. Olyan ez, mint Leónidasz király és az ő 300 spártai katonája. Ha nincs a király, a 300-nak valószínűleg eszébe sem jut a perzsák ellen vonulni. Ha nincs a király, a 300 meg sem találja a thermopülai szorost. Ha nincs a király, akkor a 300 valószínűleg öngyilkos támadással nekiront a perzsáknak, nagy dicsőségben meghalnak, miközben az ellenségnek alig valami veszteséget okoznak. Hasonló tehát a helyzet a makett rendezvények szervezésénél is. Általában sok helyit látunk klubos pólóban, akik önzetlenül segítenek, és ezért mindig nagy köszönet jár nekik, de a szervezési munkát mindig egy ember végzi. A klubpólós emberkék azon a hétvégén minden percüket a rendezvényen töltik, és dolgoznak. A szervező a két rendezvény közötti szűk egy évet is a rendezvény szervezésével tölti. És ne gondoljuk, hogy ez csak hazánkra jellemző. Így van ez máshol is.
Mit is kell szervezni? Nos, kezdjük az elején. Kell egy helyszín, ami általában a legnagyobb fejtörést okozza. Ugyanis hazánk rendezvényei a legtöbb esetben minden gazdasági alapot nélkülöznek. Mivel nincs pénz, nincs is mit elkölteni. Ez nekünk makettezőknek jó lehet, hiszen nincs nevezési díj, nincs belépő, ugyanakkor ingyen semmi nincs, és ajándék lónak meg ne nézd a fogát. Ha tehát ingyen akarunk versenyt, akkor bizony csak azt kapjuk, amit a szervezőnek sikerül összekuncsorogni. Erre később majd még kitérek. Ha megvan a helyszín, ami általában a helyi kultúrház/műv. központ/ könyvtár/stb. akkor jöhet a reklám. Ez általában néhány plakátban és facebook illetve fórum bejegyzésben kimerül. Általában verseny is van a rendezvényen, így hát jöhet a zsűri. Sok helyen van már zsűri elnök, aki átvállalja a zsűri összeszervezését. Ez mindig nehéz, hiszen, aki magasabb szinten makettezik, azt kéne zsűrizni hívni, de akkor ő nem tud indulni, ergo a verseny színvonala lesz alacsonyabb. Ha meg indul, akkor olyan kategóriát kell zsűriznie, amiben nem feltétlenül van otthon. Ahogy maga a zsűrizés úgy a zsűri összeállítása is csupa-csupa kompromisszum. Ezek mellett a börzére is figyelni kell. A börzések általában maguk jelentkeznek, ami jó, de a helyet nekik is biztosítani kell, beosztani, ki, hol legyen. Meg kell még szervezni a díjakat, megrendelni, kiszámolni, mekkora költség. Pénz nélkül nincs díj, így valami pénzt sem árt szerezni. Sok esetben a helyi önkormányzat biztosít némi forrást, de általában szükség van szponzorokra is. Nem kell nagy dologra gondolni, a helyi autószerelő, kocsmáros, taxis, ad 10-20.000 Ft-ot, cserébe kiírják a nevét a plakátra. Van, ahol a szervező magára vállalja a szállások koordinálását is. Ez nem egyszerű feladat, főleg a gyakori lemondások miatt. Ez főleg a rendezvény előtti egy hónapban jelent napi telefonálgatást. Aztán a nevezést sem árt előkészíteni. Ma már szinte mindenhol lehet online nevezni, ami azért jó, mert a szervezők tudnak előre dolgozni. A Kormos Peti által összerakott model registration rendszer igazi áldás, hálás lehet Petinek az egész makettező társadalom ezért. A helyszínen biztosítani kell minimum egy számítógépet és egy nyomtatót. Ez legtöbbször a szervező saját gépe, és ő veszi a papírt is. A helyszínt be kell rendezni. Ebben a klubtagok általában tudnak segíteni, de nem elég asztalokat és padokat szerezni (műv. házban és iskolában általában akad elég), de azokra terítőt is, ami komolyabb gond szokott lenni. A berendezésre általában péntek délután, este van csak idő. Ilyenkor kell mindent előkészíteni. A rendezvény napján már érkeznek a versenyzők, börzések, látogatók. Délelőtt nevezés, makettek bepakolása, délután zsűrizés. Ha két napos az esemény a vasárnap délelőtt általában az eredményhirdetésre való felkészüléssel telik. Összerakni az eredménylistát a zsűri lapok alapján, díjakat kipakolni, stb. Eredményhirdetés után a maketteket gyorsan összekapkodja a tömeg, itt van általában a legnagyobb hiányosság. Ennek ellenőrzésére sem energia, sem ember nincs a legtöbb esetben. Utána a látogatók eltűnnek, de a szervezők általában késő estig dolgoznak még, mire mindent visszaállítanak eredeti állapotába. Hétfőn munka, így egy esetleges eredménylistára, vagy fotó galériára csak a következő hétvégén van idő. Az kettő között olvashatják a fórumon méltatlankodó, szitkozódó, vagy egy mondatban gratuláló hozzászólásokat.
Ez az, ahogy ma működik. Jó? Rossz? A vélemények megoszlanak. A tendencia sajnos visszaesést mutat. Sok éves statisztikák alapján, amik sajnos igen ritkák, mivel ezzel senki nem foglalkozik, azt lehet látni, hogy a nevezések száma évente pulzál. Egyszer több, következő évben kevesebb, aztán megint több. Mondhatni évtizedes probléma, hogy kevés új arcot látni, a hobbi nem bővül, inkább hanyatlik. Ugyanakkor ez sem teljesen igaz. A versenyek mezőnye nem bővül, de rengetegen maketteznek csak úgy otthon. De mi is kell egy jó makettező rendezvényhez. Nézzük az alapvető hozzávalókat. Kell ugye a makettező, és az ő makettje. Miért jön el egy makettező? Kell neki börze, tehát kell börzés, kell neki verseny, tehát kell zsűri. A börzésnek vásárló kell, ami nem csak a makettezőt jelenti, hiszen forgalma inkább a családokból, újra gyerekké váló apukákból lesz, tehát kell laikus nézőközönség. Mi kell a nézőközönségnek? Attrakció! Cirkuszi mutatványokat nehéz lenne a makettekkel zsúfolt asztalok közé vinni, de nézzünk meg egy gyereknapot, vagy egy május elsejét. Egy falunapot, vagy egy „fesztivált” (nem a zenei fesztiválokra gondolok). Tömegek vonulnak ki, az ilyen rendezvényekre, pedig a kolbászsütőn, kürtős kalácsoson, lufi áruson kívül nincs ott semmi. Nem is kell. Ennyi pont elég, A makettező rendezvénynek ráadásul megvan az az előnye, hogy ezek mellé be tud még olyan programokat szúrni, ami az apukákat mindig érdekli. Hagyományőrzők, háborús relikviák, airsoft, stb. Most sokan azt gondolhatják, hogy ha ez így menne, a patinás makettező versenyeket holmi sörfesztivál szintjére degradáljuk. Nos, ez igaz is, és nem is. A makettező igényeinek kielégítéséhez „sajnos” pénzre van szükség. Pénzt pedig csak a laikus tömegektől várhatunk. Ők vígan fizetnek, ha jól érzik magukat. Másik oldalról kell tehát megközelíteni a dolgot. Kell csinálni egy sörfesztivált, aminek része egy makett verseny. Ha megfigyeljük, az összes helyi fesztivál így épül fel. Lehet az tökmag fesztivál, vagy pogácsa fesztivál. A helyi kuriózum csak egy kis része az egésznek. A sörsátor és a szórakozató elemek nélkül nem megy. Ezért írtam makettező rendezvényt az elején, a verseny csak egy része az egésznek, még ha nekünk makettezőknek az is a legfontosabb, nem attól fog működni.
A jelenlegi stagnáló, esetlegesen hanyatló állapotból tehát kilépni valószínűleg úgy lehet, ha jobban nyitunk a laikus közönség felé. Ez a fajta hozzáállás megfigyelhető néhány külföldi versenyen is. Azonban nagyon fontos az egyensúly. Figyelni kell, hogy se a makettezők, se a laikusok ne érezzék magukat elhanyagolva. És, még valami: az apukák bizonyára megtalálják a saját szórakozásukat, de ne feledkezzünk meg az anyukákról, és a gyerekekről sem! Persze egy ilyen rendezvény egész embert kíván. Ez már nehéz csak úgy szabadidőnkben összerakni. És ami nagyon fontos, nem szabad félni a pénztől. Persze nem arról van szó, hogy a szervező majd a bevételből megy nyaralni. Lehet egy ilyen rendezvényt is nonprofit módon csinálni. De a nonprofit nem azt jelenti, hogy nincs pénz, nincs költségvetés. A nonprofit annyit tesz, hogy nem a saját hasznomra dolgozom. Elszámolhatom a telefon költségemet, a nyomtató papírt, de nem számolhatom el a saját étkezésem, nem vehetek magamnak ezen a pénzen új laptopot, mondván, hogy a nevezéshez kellet. A nonprofit rendezvény ugyan úgy lehet nagy formátumú. A kiadás oldalt nem kell részletezni, hiszen magától értetődik, helybérlet, díjak, zsűrinek szállás, stábtagok, ha nincs elég önkéntes, stb. Csak, hogy lássuk a nagyságrendeket, egy Brno, Mosonmagyaróvár szintű rendezvény, ahol 1000 db feletti nevezett makett van, nagyból 1,5-2 millió forintos költségvetéssel dolgozhat. Ennyit kell előteremteni, és ennyit el is fog költeni. Egy kisebb hazai verseny, 300-400 makettel kihozható 5-700.000 forintból. Jelenleg sok helyen ennek a tizedéből oldják meg a feladatot.
Mindig a bevételi oldal, vagyis, hogy honnan lesz erre pénz, az a nehezebb dió. Egyrészt szedhetünk belépőt, vagy nevezési díjat. Itt figyelni kell a közönségre. Nem szabad túl sokat kérni, pár száz forint éppen elég. Általában a belépő többet hoz, ugyanakkor meg kell oldani az ellenőrzését, ami plusz embert kíván. A börzésektől is lehet helypénzt kérni. Itt megint csak figyelni kell, hogy a börzésnek is megérje. Nem kérhetünk tízezreket, ha nincs forgalma, amiből visszatermelje a helypénzt, az utazást, a szállást, az étkezést. Ha egy börzésnek egy ilyen hétvége nullára jön ki, akkor nem éri meg neki elmenni, hétvégén dolgozni a semmiért. Ugyan ez igaz a kolbászosra, körtűs kalácsosra. Ha nem tudunk megfelelő mennyiségű embert bevonzani, akkor neki sem fogja megérni. A helyi szponzor is csak akkor ad pénzt, ha ezzel sok emberhez eljut helyi szinten az ő neve, reklámja. És itt elérkeztünk egy fontos ponthoz, a reklámhoz. A reklám nem a makettezőknek szól, hanem a laikusoknak. A makettező tudni fogja az időpontot, és a helyszínt, neki elég ennyi. A laikusnak azonban csalogató program, kedvcsináló megjelenés kell, lehetőleg minél több helyen, hogy minél többen észrevegyék. Ez megint csak egy költség tényező.
A makettező látogatók számára az egyik legnagyobb költség az utazáson kívül a szállás, és az étkezés. Ezen spórolhatunk, ha egy napos versenyt rendezünk. A szervezők szemszögéből ez nem akkora többlet feladat, mint gondoljuk. Gyakorlatilag a zsűrizés, és az eredményhirdetés közötti idő redukálódik a szűk egy napról szűk egy órára. Ha jól van felépítve a rendszer, ennyi elég, kell, hogy legyen. Persze ebben az esetben nem lehet este hétig zsűrizgetni (vagyis sztorizgatni a makettek fölött, ahelyett, hogy hatékonyan dolgozva, gördülékenyen döntéseket hoznánk). Ez jól megfigyelhető például a mosonmagyaróvári versenyen. Bizonyos zsűri csapatok alig egy óra alatt végeznek, mások 3-4-5 órát képesek pepecselni. Hívhatjuk ezt alaposságnak, vagy hívhatjuk tökölésnek is. Mint a példa mutatja, meg lehet csinálni emberi időn belül is.
Az egynapos versenyek mintapéldája Brno. Több program van, mint bármelyik versenyen, nagyobb, mint a legtöbb közép európai rendezvény, mégis lezavarják 1 nap alatt. Igaz, annyi szervezés van vele, hogy csak 2 évente tudják megrendezni, így is 2 klub melózik vele folyamatosan (Brno és Pozsony). Ugyan így egy napos a KMK, vagy az SMC Eindhovenben. One day, érdemes ezt a dolgot is megfontolni.
Összefoglalva kiemelhetünk néhány dolgot, ami egy sikeres rendezvényhez elengedhetetlen. Szükség van pénzre, ami nem azt jelenti, hogy meggazdagodunk belőle. Nonprofit módon, nyilvánosan elszámolva, tisztességesen meg lehet ezt oldani. Szükség van látogatókra, ami némi szemlélet váltást igényel a szervezéssel kapcsolatban. És szükség van makettezőre/börzésekre, akiken anyagilag segíthet, ha egynaposra szervezzük a rendezvényt. Ja, és kell persze egy szervező, aki a fél életét erre áldozza, tudván, hogy ezért semmit nem fog kapni, maximum pár kézfogást, és néhány felháborodott fórum hozzászólást.
.jpg)
