Lezsűriztük a PSMK-t

Kovács Imre legújabb munkája, félresikerült felderítés Normandiában

Bocsánat a kattintás vadász címért, de ezt a magas labdát nem tudtam kihagyni. Jómagam bár régóta ismerem a klub több tagját, sosem voltam még a versenyükön. Ez részben azzal is magyarázható, hogy a PSMK indulása és dinamikus növekedése egybe esett az én 8 éves makettező szünetemmel, amit az airsoft nem kevésbé különc világában töltöttem. Miután 2022-es WME visszarántott, most volt először alkalmam ellátogatni a tőlem egyébként 15 perces sétára lévő versenyre.

első pillantásra azt hittem, Tarkovba megyünk

Helyszíni benyomások

A verseny helyszínről, a mezőnyről és a díjakról is hallottam hideget-meleget. Ezért kíváncsian vártam mi igaz ebből a sok ellentmondásos információból. Ami a helyszínt illeti, szerintem zseniális hangulata van. A lerobbant, posztkommunista gyártelepet ragyogó érzékkel tuningolta fel OFF Kultur csapata. A földszinti nagy terem tökéletes hely a börzének. Tágas, belső és külső büfé egy karnyújtásnyira. A felső kisebb teremben kaptak helyet a makettek. Ezt egy szűk lépcsőn és folyósón át közelíthető meg. Én ezt jobban kitábláztam volna, bár az is igaz, hogy aki bejön, az már kb. ismeri a járást. A kisebb terem előnye az ablakok mindkét oldalon. Ez egyben hátrány is, hiszen annak ellenére, hogy van természetes fény, az csak egy irányból érkezik, és a terem közepén már nem is ér sokat. A mennyezeten lévő lámpasor viszont erős direkt fényt ad, ami erősen megnehezíti a makettek megtekintését. A terem minden pontján más fényviszonyokkal találkozunk. Fotózni vaku nélkül lehetetlen volt. Megkockáztatom a teljesen ablakmentes, csak mesterséges fénnyel egyenletesen megvilágított földszinti teremben kiegyensúlyozottabb fényviszonyok voltak. Mindezek ellenére azért feltaláltuk magunkat, és a mezőny nagy részét végig tudtuk nézni.

Mezőny

Apropó mezőny. Tavaly talán karcolta az 1000 makettet a felhozatal. Ez azért extrém. Idén, ha jól tudom valamivel 700 felett volt ez a szám. Mindenképpen érdekes kérdés, hogy mit tud ez a rendezvény? Miért van az, hogy amíg Móváron kívül egy átlagos magyar verseny nagyjából 300 makettet tud megmozgatni, itt van ez a rendezvény, ami bevonzott 2-2,5szer ennyit. Kik és miért jönnek ide, és máshova miért nem? Erre még nem találtam meg a választ. Az asztalok között sétálval, a maketteket nézegetve azt vettem észre, hogy a mezőny felső 5-10%-a itt is és máshol is ugyan az. Világszínvonalú munkák, móvári és külföldi mezőnyben is bizonyított, többszörös győztes alkotások. Jól ismert osztrák, cseh és szlovák indulók munkáit is láthattuk. Egyet visszalépve látható a többi magyar verseny mezőnyének gerincét adó réteg, a hobbi kategóriák ötletes és lelkes alkotásai. Csupa-csupa jó ötlettel, érdekes témákkal, és nyilvánvalóan kevésbé professzionális kivitelezéssel. Itt már érezhető kicsivel több makett, mint más magyar versenyeken. De az igazi plusz tömeg igazából a máshol kevésbé népszerű kategóriákban (civil, vagy figura) illetve úgy általánosságban az egyébként saját magának, elvárások nélkül, vagy csak a téma/típus szeretete miatt alkotó közönség felvonulásából áll össze. Az én összbenyomásom szerint a színvonal teteje megüti bármelyik magyar verseny top szintjét. A tömegben viszont 2-szer annyi típus/téma orientált alkotás jelentkezik, amik makettezés technikai szempontból érthető módon kevesebb csemegét tartogatnak. 

Meló

Visszatérve a kattintás vadász címre, idén az a megtiszteltetés ért, hogy a rendező klub felkért zsűrinek. 3 fős csapatokat szerveztek, akik egy-egy téma érintett kategóriáit zsűrizték. Fontos szempont volt, hogy a PSMK minden csapatban legalább 1 fővel képviseltesse magát. Ez nem csak az adminisztráció (zseniálisan gyors, applikáció alapú rögzítés) miatt volt hasznos, de a helyi szem is árnyalta a csapat véleményét. Fontosnak tartottuk, hogy az erkölcsi minimumokat tartva ne zsűrizzen senki olyan kategóriát, ahol indult. Én jobbnak láttam egyáltalán nem nevezni sehova (klubasztalra raktam minden munkámat). Ez hasznosnak is bizonyult, mivel Géczi Zoli barátunk pont a mester harcjárműbe lett beosztva, ahol indult is. Ezért egy harctéri rögtönzéssel cseréltünk, ő elvitte a nekem szánt 72-es hobby harcjármű kategóriákat, én pedig beugrottam a helyére a mesterbe. A zsűri szervezése mindig kihívást jelentő feladat. Egyrészt kevesen vállalják, másrészt nehéz átlátni, ki miben rendelkezik rutinnal, ismeretekkel. 

Végül Varga Tibivel, és a rendező klub képviseletében Halmos Lacival álltunk neki a mester harcjárműveknek. Én magam is hangot adtam már bizonyos esetekben egyet nem értésemnek az eredményeket illetően. Teljesen érthető, hogy más is így érezhet a mi munkánk kapcsán. Ezért szeretnék egy kis betekintést nyújtani mindenkinek ebbe az egy bizonyos kategóriába. Mi zajlott, mik voltak a dilemmák, milyen kompromisszumok mentén alakult ki a végeredmény.

Mi fér bele a háromszögbe?

Elöljáróban annyit szeretnék leszögezni, hogy Mirko háromszögét tekintem a makettezés alapvetésének, és a zsűri munkát is ennek szellemében végeztem. Minden döntést az alapján hoztam meg, és társaim is, hogy ebben a háromszögben hol lehet elhelyezni az alkotást.

Az értékeléshez nem használtunk pontozólapot. Fejben valóban kb. ugyan azokon a szempontokon mentünk végig, ami a pontozólapon felsorolásra kerül. Először csendben végig néztük a felhozatalt. Minden makettet átvizsgáltunk. Voltak, amikről azonnal kiderült, hogy nem fognak odaérni a dobogóra. A jobbaknak gondolt alkotások felett mindenki hosszabban időzött. Így is pár perc alatt fel lehetett mérni az erőviszonyokat. Majd én nyitottam a sort, és elmondtam, mit gondolok. Az első helyezésben nem voltak kétségeim. Az alkotó (Radim Srom) 4 munkát is letett az asztalra, és Stugja nálam vitte a pálmát. Tibi felhívta a figyelmünket, hogy kiterjedt Stug kutatásai során szerzett ismeretei alapján a maketten több probléma is van. Az alkalmazott kamuflázs ebben a formában valószínűleg nem került alkalmazásra a járművön. Ezen kívül hiányoztak a leszakadt sárvédő tartói, vagy azok nyoma, a lövegblende takaró ponyvája, vagy annak tartója, és a motor szellőzőin lévő rács sem az altípusnak megfelelő volt. Ezért ő az alkotó T-72esét javasolta. Ezt én vétóztam meg. A T-72-esen több alkatrész is alumíniumból volt, azonban ezek kopását fénylő alu színnel oldotta meg az alkotó. Egyrészt jutott oda is, ami nem alu, másrészt az alumínium nagyon gyorsan oxidálódik, és mattul, így a fényes kopások teljesen agyonvágták az összképet. Hiába volt nagyon jól megkomponálva a kis jelenet, magas szinten kivitelezettek a figurák és a környezet, ezzel szerintem elrontotta az összképet. Kompromisszumos megoldásnak látszott az úriember Shermanjének díjazása, hiszen az még mindig a többi munka felett állt, mint részletességben, mint általános minőségben. De nem éreztük helyes lépésnek egy olyan makettet díjazni, ami nem volt első gondolata egyikünknek sem, csak azért, mert bele tudtunk kötni másik két munkájába. Mivel Laci első gondolata szintén a Stug volt, úgy döntöttünk, hogy a háromszög alapján az említett hibák ellenére még mindig az a legjobb alkotás a kategóriában, így az aranyérem sorsa eldőlt.

Arany Stug előlről

Arany Stug hátulról

A kérdéses T-72-es

A kompromisszum Sherman, ami végül kiesett a kalpból. Én így is elfogadnám a polcomra.

Az ezüst, és a bronz sorsa már keményebb dió volt. Több olyan alkotás is volt, ami nagyon szép megoldásokat láttunk, és az összkép is jó volt, de voltak olyan hibák, amik mellett nehéz volt elmenni. Általános probléma a csillogás. Inkább a hobbi kategóriákban volt jellemző, de itt a mesterben is láttunk ragasztó folyást. Ezen kívül a különböző olajbázisú weathering anyagok nyoma, ami valószínűleg az elégtelen felkeverésből, vagy nem megfelelő hígításból ered. Azért is volt bosszantó ezeket a hibákat látni, mert könnyen orvosolhatók. Egy kis matt lakk, akár lokálisan ecsettel felhordva, és kész is. Nem annyira a rutintalanság, inkább a trehányság jele volt ez. Nehéz volt összehasonlítani a környezettel rendelkező maketteket a klasszikus stand alone, üres alapra helyezettekkel. A kategória igazából vignetta és stand alone összevont kategóriának nézett ki. Bár közös megállapodás alapján a környezetet figyelmen kívül hagytuk, a figurákat már nem lehetett. Végül a festés komplexitása, finomsága, a rétegek alkalmazása, és kopások/lefolyások, valamint a kosz méretarányos alkalmazása, és az összkép alapján harkovi Pz. IV-esnek ítéltük az ezüstöt. Én nem ismertem korábbról a munkát és az alkotót sem, de utólag azt hiszem úgy mondták, Kerekes Andrásé volt.

Hangulatos életkép 1943 nyaráról, Harkov mellől. Ezüstöt ért.

A bronz és a negyedik hely szintén vita tárgya volt. Végül a bronz Pénzes Tamás 1/48-as Nashornhoz vándorolt. A festés felülete helyenként dorozmás, narancsos volt. Mint kiderült, a hengerelt lemez felületét szerette volna megjeleníteni, de megítélésem szerint ez itt inkább a hátrányára vált az összképnek. Bár figurák nélkül, viszont több saját feljavítással, látványos és kihívást jelentő kamuflázzsal, és visszafogott, de jól kivitelezett weatheringgel kiérdemelte az érmet. Konszenzusos megoldásként Géczi Zoli BRDM-2-ese kapta a 4. helyet. Egyrész ugye ott volt négy gusztustalan blutack golyó a kerekek alatt, ami sokat rontott az összképen. Korábban én is elkövettem már ezt a hibát, hogy egy méretes blutack gubaccsal próbáltam a makettet az alaphoz rögzíteni. Megtanultam a leckét (ma már csavarozok). Másrészt viszont sikerült eltalálni az orosz „bármilyen” zöld egy olyan árnyalatát, ami még nem túl élénk, de nem is döglött. AZ egyszínű festést több rétegben árnyalta, látszott az olaj technikák magabiztos használata, és ezzel egy-két érmes munkán is túltett. A sár ugyan arányos volt, elhelyezése és mennyisége is teljesen rendben volt, de egyszínű tónusán még lehetett volna dolgozni.

Pénzes Tamás 1/48-as Nashornja

A bronzérmes munka előlről

BRDM-2-ese és az a fránya blutack

A negyedik helyzett előlről

5-6 szintén fejtörést okozott. A csíkos csövű Tiger II és az IS-2 volt még versenyben. Ebben egyet értettünk, azonban a sorrendben nem feltétlenül. Elsőre az IS-2-t (nem ismertem az alkotót, de később kiderült, hogy szintén régi simerős, Wojtek Stryna munkája) raktam volna én ötödik helyre, azonban olyan ormótlan hibákat vettünk rajta észre, mint a korábban említett durva csillogást (talán ragasztó lehetett az ásó körül), hogy végül hatodik helyre tettük.

Wojtek Stryna munkáját egy jól ismert fotó inspirálta

A 4. Lengyel Nehézpéncélos Ezred IS-2-ese halad át a leszakadt, majd fával feltöltött hídon 1945-ben.

A Tigris II

Ami a Tiger II-t illeti, jól ismerjük Rénes Gábor munkáját. Történelmi hitelességéhez nem férhet kétség. Bár a vele folytatott zsűrizés utáni helyszíni beszélgetés során ő maga is úgy nyilatkozott, hogy a háború ezen késői szakaszában a barna álcaszín már vörösesebb árnyalatba fordult (nem alapozó vörös), makettjén inkább barnásnak tűnt. Ez nüánsznyi dolog, így nem befolyásolta a zsűrizést lényegében. El kell ismerni, hogy amit Gábor megcsinált a járművön, azt tényleg hiba nélkül, szépen kivitelezte. Nekem bántotta a szememet a visszafogottnak szánt, de helyenként mégis elcsúszott weathering. „Látványcirkusz” (ahogy ő mondja) nélkül is lehet nagyon szép munkát letenni az asztalra, azonban a semmiből induló sötét lefolyások (legyen az kosz vagy rozsda) nálam nem férnek bele. Ez mindenképpen rontja a háromszög „realisztikusság” kritériumát. Azonban, amiben a többi munka megelőzte, az egyértelműen a festés munkában alkalmazott rétegek száma volt. A jól megválasztott alapszínek, mértani pontosággal megfújt kamuflázs, visszafogott bár néhol megcsúszott weathering, és a kínos precizitással összeválogatott történelmi tények kiváló alapot nyújtanak a makettnek. Annak ellenére, hogy kedvem lenne elkérni a makettet még weathering előtt, hogy majd én befejezem, tiszteletben tarom, hogy neki ez így tetszik. Őszintén szólva, nekem is jól esett ránézni erre a makettre, ami minden tekintetben kiemelte a Tiger II tekintélyt parancsoló megjelenését. Makettezés technikailag azonban a háromszög egyik sarkába tolódott el, és ez a történelmi hűség. Korántsem jutott ekkora figyelem már a realizmusnak, és bevallottan kerülte az „artistic touch” megjelenését. Mindez a háromszög közepét jelentő „kompozíció” csorbulását eredményezte. Ez az ő stílusa, és ez teljesen rendben is van így. A mi értékelési szempontjainknak ez most 1/3 arányban felelt meg.

Wunderwaffe teljes pompájában

A másik oldal

Földszintről fotózva

Összegzés

Köszönöm, hogy ilyen kitartóan végig olvastátok ezt a nem rövid eszmefuttatást. Szerettem volna, ha megjelenik a nagyközönség számára is az, ami egy ilyen zsűrizés folyamán lezajlik. Gyakori észrevétel, hogy a zsűri részrehajló, bundázás van, haveroknak megy a díj, vagy éppen, hogy nem ért a dolgához.

Az írást azzal kezdtem, hogy egy átlag magyar verseny kb. 300 makettet mozgat meg. Egy harcjármű mester kategória ebből nagyon maximum 20 makettet tesz ki. Többségében régóta makettező alkotókkal. Elkerülhetetlen, hogy ismerjük egymást. Én még ifiként az első díjam Móváron 2003-ban kaptam. Azóta nagyon sok embert megismertem, nagyon sok munkát láttam. És természetes, hogy ismerem 1-1 engem érdeklő kategória felhozatalát. Ez elkerülhetetlen. De soha nem fogok azért másképp értékelni egy makettet, mert a készítőjével jóban vagyok, vagy éppen nem bírom a fazont. És az is látható, hogy sem az ezüstérmes, sem a hatodik helyezett munkát és készítőjét nem ismertük. Sőt, Géczi Zoli a zsűrizés után árulta el, hogy a BRDM az övé.

Egyetlen kategóriában vizsgáltunk modern és világháborús orosz, német és amerikai harckocsikat. Igazából még könnyű dolgunk is volt, de így is csak a Stug témájában volt köztünk olyan, aki mélyen beleásott a típus történelmébe. Mi lett volna, ha még kapunk egy Abrams-et, egy Centuriont, egy T-34/85 56-ból vagy egy VAB-ot Afrikából? Az a ritkább, hogy a zsűri mélyre menő ismeretekkel rendelkezik egy típusról, és ezt nem róhatjuk fel senkinek. Általános tudással illik rendelkezni, de ne feledjük, a háromszögnek csak az egyik csúcsa a történelmi hűség.

A másik dolog, amit megemlítenék, hogy az 4-5-6 helyek futottak még kategóriának hatnak. De ha az arany-ezüst-bronz rendszerben lettünk volna, ahol több díjat is oszthatnánk, akkor mindenből kiment volna kettő, és az 5-6 helyezettek is bronzot kaptak volna.

Az idei tapasztalataim, hogy az arany viszonylag gyorsan eldőlt, de aztán utána mindenről hosszasan érveltünk egymásnak. Nekem a csehszlovák módszer is tetszik, ahol egy fajta díj van. Jobb, ha húzunk egy vonalat, felette mindenki kap dicséretet, alatta meg nem. Én személy szerint egy „commended” díjat még bevezetnék, amolyan bátorításnak, azoknak, akik még nem értek fel az éremhez, de jó úton járnak. Fontos a megerősítés, mert enélkül nehéz eldönteni, hogy teljesen reménytelen, amit csinálnak, vagy csak finomítani kell még rajta, és jövőre már meglesz az eredménye.

Ha bárki beszélgetni szeretne, legközelebb Zalaegerszegen találkozhatunk. Gyertek oda nyugodtan, ígérem nem harapok :)

KMK Scaleworld 2024

Marijn Van Gils "Santa is coming to town" diorámája, 2004 Euromilitaire Best of Show
igen, 20 éve a dioráma műfaj csúcsán

A Kempense Modelbouw Klub Belgium vallon részén 50 éve működő makettező klub. Jó humoruk és magyarokat megszégyenítő alkoholfogyasztási tehetségük jól megmutatkozik abban, hogy a klubhelyiségük egy kocsma tetőterében kapott helyet, egy bárpulttal és több sörcsappal egyetemben. Rudi Meir a klubvezető szava járása „We are an alcoholic club, with modeling problems” 😊

De miért is fontos a KMK?

Nos a 2000-es, 2010-es évek meghatározó harcjármű makettezői közül többen a KMK-ból kerültek ki. Nem csak a klubvezető vállalt vezető szerepet az egykori Euromilitaire zsűrijének szervezésében, de olyan neveket adtak a világnak, mint Marijn Van Gils, Staf Snyers vagy Kristof Pulinckx. 

Staf Snyers mesteri Stug diorámája. A makett a mai napig az olaj technikák etalonja.

A klub versenye méretben nagyjából a mi Bolyainkhoz, vagy Zalaegerszeghez mérhető. Ide nem a makettek mennyisége miatt érdemes kiutazni. A kis távolságok miatt Belgium, Hollandia, Nyugat-Németország és Anglia makettezői látogatják elsősorban. Ez pedig egyet jelent a harcjármű és figura felhozatal magas minőségével.

Klubok, klubok, klubok

Én személy szerint a rendkívül olcsó repülőjegy miatt döntöttem az utazás mellet. Legutóbb 2010-ben voltam itt, így kíváncsian vártam, hogy a 14 év milyen nyomot hagyott a rendezvényen. Tudtam, hogy a mezőnyben nem sok, de annál magasabb minőségű makettre számíthatok. Arra is gondoltam, hogy elég nagy börze lesz. De arra nem, hogy ekkora. A verseny területének minimum ötszörösét tette ki az árusok területe (68 kereskedő és gyártó). Érdekes volt látni, hogy mennyi aktív klub működik a környéken. Szintén a verseny területét többszörösen meghaladó részen voltak felállítva a klubasztalok (összesen 59 klub). Ezek közül 2 kiemelkedett. A rendező klub 22m hosszú kiállítása a makett történelem legendás diorámái mellett rengeteg kevésbé ismert és még félkész alkotást is felvonultatott. Megható volt látni a két közelmúltban elhunyt klubtag posztumusz kiállítását, fényképükkel, és katonásan összehajtott névre szóló ikonikus kék ingjükkel. A másik klubasztal az angol Four Corners Modelling Club kiállítása volt, hasonló hosszúságban, nem kevésbé legendás alkotásokat felvonultatva. Lester Plaskitt az akril weathering előadás felkért eladójaként hozta magával a haverokat is. Többek között élőben csodálhattuk meg Phil Stutcinskas 2006-os Euromilitaire Best of Show győztes téli kopott Pz IV-esét. Meg kellett állapítanunk, hogy 18 év ide vagy oda, azóta sem csinált senki szebbet/jobbat. Ezek az alkotások a harcjármű makettezés aranykorának csúcstermékei. 

Phil Stutcinskas 2006-os Euromilitaire Best of Show győztes téli kopott Pz IV-ese

Verseny

A mezőnyben őszintén szólva nyoma sem volt a klubasztalokon tapasztalt színvonalnak. A repülők hagyományosan nem túl népszerűek ezen a vidéken. A nevezett munkák sem mennyiségben, sem színvonalban nem mérhetők össze a cseh/szlovák vidékek felhozatalával. Volt 1-2 szebb megoldás, de semmi extra. Az igazi csemegét a harcjármű és a dioráma kategóriák jelentették. Lehet, hogy túl magasak az elvárásaim, de a vágyott wow hatást végül csak Roger Hurkmans Buffalo és Bernhard Lustig Móváron is látott magyarországi diorámája hozta meg.

A mester harcjármű kategóriában voltak szép alkotások, de semmi igazán átütő. És itt most nem az egzotikus témákat, vagy a végtelenségig növelt kontrasztot hiányolom. Személy szerint kicsit fura volt látni például Mario Eens Stugját. Igazából utólag a fotókon fedeztem fel, hogy ez az övé. Annyira jellegtelen és semmitmondó volt az asztalon. Pedig tőle azért olyan maketteket láttunk az elmúlt 10-15 évben, amiket példaként emlegettünk finomságuk, átgondoltságuk és mesteri összhangjuk miatt. 

Mario Eens leújabb munkája 

Tunya(csáp)

Mike Rinaldi tavaly bemondta az SMC után, hogy elpuhult a harcjármű makettezés. Nekem inkább az jutott eszembe, hogy az ikonjaink ellustultak. Azok, akiktől tanultuk a finomságokat, eltunyultak, és már nem tesznek bele annyi munkát. Mondhatnánk, hogy nekik már nem is kell. De igazából nem csak nekik nem kell. Ma már nem kell egy SMC aranyhoz sem azt a szintet letenni az asztalra, mint 2006-2010-ben egy Euro aranyhoz. Az aranykor, a verseny a tökéletességért, az eredetiségért, a maximalizmusért véget ért. Ez már egy más kor, a PC kommentek, az FB csoportok kora. Más értékrenddel, más szemlélettel. Már nem lényeg, hogy 1942 vagy 1943. Már nem lényeg, hogy nem tudsz egy Schürzent nem, hogy korhűen, élethűen, de még az összeállítási útmutató szerint sem összerakni

Nekem még nehéz ebben a világban kiismernem magam, de feltöltött, hogy ismét közelről megnézhettem azokat a munkákat, amik nekem anno és ma is inspirációt adtak/adnak abban, hogy jobb legyek, hogy tanuljak, hogy feszegessem a határaimat.

Útravaló

Kirándulásunkba belefért egy rövid antwerpeni és brüsszeli séta is. Érdekes volt ismét testközelből látni mennyire más világ ez. A multikulti nagyváros, ahol nagyon különböző emberek élnek békében egymás mellett. Kicsit gondolatébresztő is, hogy mennyi féle képen lehet ugyan azt jól csinálni. És talán ez a szemlélet, ami ezeknek az embereknek a makettezésben is előnyt biztosított. Mit hozhatunk el ebből magunknak? Azt, hogy tanuljunk egymástól. Hallgassuk meg egymás, akkor is ha demagóg, és akkor is ha siránkozik. Ha 10 ötletből 1 használható számunkra, már megérte. Nem kell egyet érteni, nem kell mindent elfogadni, nem kell mindent készpénznek venni, de meghallgatni attól még meg lehet.

A képeket feltöltöttem az Easy8 Facebook galériájába.

Móvár 2024

Nem sok újdonságot lehet írni Móvárról. - Bocsánat, hogy nem a hivatalos Moson Show megnevezést használom, de én úgy nőttem fel, hogy "Móvárra" mentünk makett versenyre. -  Ezért engedjétek meg, hogy Schaller Péter barátom gondolatait osszam meg veletek, aki több év kihagyás után tért vissza a rendezvényre:

Megvallom őszintén a verseny közeledtével elkapott a Móvár láz, de szombat reggel vezetés közben nem éreztem azt a bizsergést, mint anno. Lehet én öregedtem meg, vagy égtem ki az online tartalmaktól, jobban vártam a haverokkal való találkozást, mint magát a rendezvényt.

Problémamentes út után a megszokottnál is nagyobb tömeg fogadott, a parkolás az eddigieknél is nehezebb volt, lehet a várban is érdemes lenne kinyitni a régi helyszín helyeit, vagy legalább egy részét, mint a lakó övezet utcáit elárasztani autókkal teljesen. Menetrend a szokásos, nevezési papírok felvétele, majd a makettek elhelyezése az asztalokon rutinosan ment volna, ha nem fogadtak volna tömött asztalok. Ez különösen figurában volt érzékelhető. Alig tudtam helyet szorítani magamnak a kategóriákban. Így jár az, aki nem indul el időben...

Ismerősökkel való ütközés után tettem egy gyors kört a börzén. Meg se kíséreltem a tömegben megnézni a felhozatalt, kicsit fel kellett vennem a ritmust, így jött az ebédszünet, hátha kicsit oldottabb leszek... :D

Szombat délután talán tisztult a nyüzsgés és már oda lehetett menni az asztalokhoz. Hangosbemondó hirdette, hogy meglett a 3000 nevezett makett, ami már-már kezelhetetlen mennyiségnek hat. Talán World Expo-n volt ilyen érzésem utoljára, Stresában. Voltak kategóriák, amik komplett kimaradtak, például hajók és civil járművek, illetve felületes szemlére volt csak idő, mint egyéb, sci-fi. Figurában talán 700 nevezett munka van és több kategóriában is neveztem, valahogy mégse tudtam elég időt szánni, hogy megnézzem. Szombat délután amíg a zsűrizés folyik se könnyű odaférni, talán vasárnap reggel lenne erre alkalmas, mikor még nincs tömeg, de sajnos mire eljutottam odáig megint nem lehetett odaférni. Ha ilyen ütemben erősödik ez a kategória érdemes lenne elgondolkozni, hogy a csarnok más pontján legyenek kiállítva.

Repülő kategória volt talán a leginspirálóbb számomra. Ott sikerült jobban szemügyre venni több munkát és volt is mit nézni. Például Vrbovszki Áron Komet diorámája. Nagyon szépen kivitelezett, remek összhangban megvalósított munka. Így töltődve kedvet is kaptam repülőkhöz újfent. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Harcjármű okozott vegyes érzéseket. Volt, ahol a tavalyi hobbi arany munka köszönt vissza mesterben. Más mester kategóriába nevezett munka nem érte el a hobbi kategóriák átlagos színvonalát. 72-es méret viszont egyértelmű fejlődés látszik. Ott találtam több olyan munkát, amit hosszabb ideig tudtam nézegetni, ám kicsit árnyalta képet, hogy azok, amik az asztal belsejére kerültek nem tudtam jobban kiélvezni. Ez 35-ben is gond, de 72-ben hatványozódik. Diorámákhoz sajnos kicsit már késve érkeztem, így ott már ismét nagyobb tömeg fogadott, de Kovács Imre munkáját ott sikerült élőben végre megnézni. Remek munka, igaz az én ízlésemnek a figurák gyengébbre sikeredtek, mint a környezet és a járművek. Lustig magyarországi diója is kiemelésre érdemes. Látszik a rutinos ízléses tálalás. 

Annyi személyes megjegyzés, hogy az időjárás botrány volt. Én még Móváron sosem fáztam így. De lássuk be, ez ügyben a szervezők nem sokat tehettek. Viszont a régi gyrosos nyitva volt, még vasárnap is, így szokásos rituálénkat is elvégezhettük a csapattal, csoportos gyros fogyasztás formájában. Este pedig a szálláson előkerült a pálinka, rum, sör stb. Meg persze a folyamatban lévő projectek, amik körbejártak, és mindenki elláthatott jó tanácsokkal mindenkit az aktuális makettje kapcsán. (Jedi)

Vasárnap délután a makettek vissza adása szerintem zökkenő mentes volt és elég gyorsan ment. Az ember már-már azt hihette volna, hogy csúszás nélkül lezajlik a díjátadó ceremónia, de a nagyjából pontos kezdést kicsit beárnyékolta a közel félórás felvezetés, ami szerintem feleslegesen lett elnyújtva. Ezt leszámítva csak a szokásos. Talán a végére be is lett hozva a lemaradás. Legalább a kategória Best of és a BOS esetében jó lenne a kivetítőre kirakni az eredmény mellé a munka képét is, mert nehéz összekötni.

Eredmények

Egy makettverseny sarkalatos pontja a verseny. A versenyt pedig eredményekben mérik. Mielőtt belebonyolódnánk a szokásos zsűri szapulásba, szeretném kijelenteni, hogy bár nagyon sok eredménnyel nem értek egyet, ez nem baj. Különbözőek vagyunk, lehet más a véleményünk. Az már más kérdés, hogy tavaly a „miért nem kapott semmit a makettem” kérdésre, az volt a zsűri válasza, hogy „nem tudtuk, melyik makett a tiéd”. Ez azért felvet kérdéseket a pártatlanság kapcsán... Nagyobb probléma a díjak kiszámíthatatlan eloszlása. A számomra leginkább szembetűnő, hogy az "M-34 – 1/35 harcjármű 1945-ig" kategóriában 81 makett közül sikerült 2 ezüstérmet kiosztani. Tudva, hogy a zsűri vezetése üdvösnek tartja, ha mester kategóriákban szigorúbb az értékelés, és kevesebb a díj, annyira nem meglepő ez a tendencia. Még ha ezzel én személy szerint nem is értek egyet, elfogadom, hogy ők így gondolják. De talán a fenti esetben már átestek a ló túloldalára.

3000 makettnél nem feltétlenül működik az, ami 300-nál igen. Lehet Szolnokon, Bolyain (máshol tudtommal nem használják) egy jól bevált rendszer, de ennek vannak korlátjai. Évek óta anomáliákat okoz, hogy ezt a pontszámítási rendszert nem lehet ennyi makettre, ennyi különböző értékrendű és precizitású zsűritagra, ennyi eltérő kategóriára alkalmazni. Évek óta hangos nemzetközi és belföldi visszhangja van ennek a problémának. Emlékezzünk csak vissza az olaszok kivonulására. Évekig nem jöttek a környékünkre sem.

Nem azt mondom, hogy nem kell pontozni. A pontozásnak vannak elvitathatatlan előnyei. De ettől még lehet javítani a dolgokon. Ennek a blognak az oldalain megjelent már egy írás a harcjárműves és a repülős pontozólap elemzéséről is. Egy dolog, a pontozólap tartalma. A másik a felhasználása. Világos, hogy kiváló checklist-ként szolgál a zsűri számára. Használjuk hát annak, egy ellenőrző listának, egy döntés támogató eszközként. Egyben dokumentációs eszköz is. Csupán annyit kéne változtatni, hogy ne vegyük ki a zsűri kezéből az éremről való döntés jogát. Pontozzanak, értékeljenek, majd ezek alapján döntsenek az érmekről. A pontozólap segíthet ebben. A döntést ugyan úgy lehet dokumentálni, és ugyan úgy lehet indokolni is. Így talán elkerülhetnénk, hogy egy 80+ makettes kategóriában összesen 2 db ezüst kerüljön kiosztásra. Egy egyszerű példa: a pontozólapok kijelölik a sorrendet, de a zsűri csapatok nem használnak egységes ponthatárokat. Hiszen a zsűri csapatok sem egységesen szigorúak. 

Adják a zsűri kezébe,
hogy a sorrendbe pakolt, pontozott munkákon belül
hol húzzák meg az arany, ezüst, bronz határát!

Egy dolgot persze nem szabad elfelejteni. Ez az egész eredmény dolog láthatóan semmilyen hatással sincs a résztvevők számára. Így jelenleg egyetlen olyan személy sem érdekelt a rendszer javításában, aki ezt megtehetné. A baj csak az, hogy amikor majd hatással lesz a résztvevők számára, akkor már késő lesz lépni. Lásd.: Euromilitaire…

Fotó: Gaál László

Hajlakk

Egy késő februári szombat délután kellemes időben kiültünk a teraszra, voltunk már négyen-öten. Ciccent pár sör, előkerült a pálinka is. Az asztalon makettek, mindenki hozta az aktuális projectet. Két téli meszelt panzer is volt köztük, mindkettő Gabié. A nap alacsonyan járt, mikor elkezdett pattogni a bogrács alatt a tűz. Előkerült a telefon, hangrögzítő bekapcs. Gálik Gabival felvettük a már régen tervezett beszélgetést a hajlakkozásról.

Jedi: Mielőtt belemegyünk a részletekbe, mit hajlakkoztál először?

Gabi: egy KV-2-est. Téli álca, 1/35. MIG DVD-je adta az ihletet. Ő 1/16-ban mutatta meg egy ilyen makett elkészítését, én ugyan ezt 1/35-ben szerettem volna megcsinálni. Nem titkolt szándékom volt lemásolni. Sokat tanultam abból a makettből.

Jedi: Az alapszín milyen legyen? Oldószer, festék típusa, esetleg gyártó?

Gabi: az alapszín lehet akril, enamel vagy laquer is. Utóbbi kettő oldószere különbözik a fehér álcához használt festék oldószerétől. Ez akkor lehet segítségünkre, ha még kevesebb rutinunk van a hajlakkal. Én legutóbb Gunze színeket használtam, ami teljesen jól működött. MIG a DVD-ben Humbrol enamelt használ, ami szintén jó lehet, de én magam a KV-2-esen Tamiya akril festéket használtam az alap zöldhöz is. Ezzel is működik, de a későbbi lépésekben befolyásolhat minket.

Jedi: Rendben, erre még visszatérünk. Matt vagy fényes legyen az alap felület?

Gabi: lehet matt, de a félfényes jobb. A teljesen fényeset kerüljük. A teljesen matt felülettel vigyázzunk. Könnyen lehet szemcsés a felület. Ez a fehér visszaszedésénél okozhat problémát, mert a szemcsékbe beleragadhatnak a felpergett fehér apró részecskéi. Ez pedig teljesen tönkreteszi az összképet.

Jedi: Az alapszín legyen sötétebb, vagy világosabb, mint ha téli álca nélkül festenénk? Használjunk-e valamilyen panelezést, bármi effektet?

Gabi: Inkább sötétebb legyen. Világosítani, bármilyen módosítást alkalmazni benne felesleges, mert a téli álca alól nem fog látszani.

Jedi: Milyen hajlakkot használsz? Flakonból, vagy pisztolyból fújod?

Gabi: Egyszerű drogériában (DM) kapható hajlakkot. Arra figyeljünk, hogy ne az extra strong fajtát használjuk. Nekünk nem jó, ha nagyon tapad, hiszen vissza akarjuk mosni. Flakonból fújom. Finoman viszem fel. Először csak egyszer áthúzom 15-20 centiről. A lényeg, hogy minél vékonyabb rétegben, de teljesen befedje a felületet. Fontos az is, hogy ne az egész makettet fessük egyszerre. Én mindig kimaszkolom a jármű egy-egy oldalát, és egyszerre csak azzal foglalkozom. Ez több okból is segít. Egyrészt nem lesz egyforma és monoton a kopás. Hiszen minden nagyobb részt külön kezelünk. Ez az összkép szempontjából fontos. Másrészt könnyebb gazdálkodni az idővel. A száradási idő kritikus ennél a technikánál.

Jedi: Mennyi a száradási idő?

Gabi: Ez sok mindentől függ. Minél vékonyabb a hajlakk réteg, annál rövidebb, ezt ki kell tapasztalni. Néha többet sikerül véletlen ráfújni, ilyenkor többet kell várnunk. Én rá szoktam segíteni pisztollyal, csak levegőt fújva. De figyeljünk, mert vastagabb hajlakk rétegről nagyobb foltokban jön fel majd a felső réteg is. Ez okozhat gondot.

Jedi: Mit kell tudni a fedő rétegről?

Gabi: a téli álcánál maradva Tamiya matt fehéret (XF-2) szoktam használni, saját hígítójával hígítva. Amint megszáradt a hajlakk, már fújom is a fehéret. A hajlakk felfújása előtt már bekészítem a pisztolyba, hogy azonnal felhordhassam.

Jedi: Itt mennyit vársz a száradással?

Gabi: Ez egy trükkös rész. A hajlakk miatt másképp viselkedik az akril festék, lassabban szárad. Minél vastagabb alatta a hajlakk, annál több időre van szükség. Itt is rá szoktam segíteni pisztollyal, tiszta levegővel. De ha vastagabb lett alatta a hajlakk, néha hajszárítóval is rá kell segítenem. Átlagosan 5-10 percet érdemes várni a visszaszedés előtt. Ezt is ki kell tapasztalni.

Jedi: És akkor elkezded visszakoptatni. Sima vízzel?

Gabi: Igen, sima víz. Sok múlik a száradáson. Először az ecsetet leitatva egy papírtörlőn, mondjuk úgy kicsit nedvesen át húzom a felületet. Majd újból vízbe mártom, leitatom, és elkezdem az ecsetszálak végével körkörös mozdulatokkal megdolgozni a felületet. Mindenkinek megvannak az egyedi mozdulatai. De a DVD jól vezet minket, a körkörös mozdulatok szép eredményt hoznak. Lapos ecsettel dolgozzunk! A szintetikus jobb, keménysége alkalmasabbá teszi erre a munkára, mint az állatszőr ecset.

Jedi: Akkor ne áztassuk el a felületet?

Gabi: Nem, semmiképpen sem. Az ecsetet tartsuk mindig nedvesen, ne vizesen, csak nedvesen, és folyamatosan tisztítsuk. Vízbe márt, leitat, és dolgozhatunk tovább. Ha azt tapasztaljuk, hogy a körkörös mozdulatokra elkezd feljönni a fehér festék ilyen nagy szigetekben, akkor túl hamar mentünk rá. Várni kell még vele.

Jedi: Karcokat is tudunk készíteni?

Gabi: Persze. Egy nagyon hegyes kemény tárgy kell, pl.: pisztolyból régi tű, vagy egy hegyes csipesz, amivel a karcot megejtjük. Ha erre még rámegyünk ecsettel, akkor a karc két pereme alatt beszivárgó víz szépen megbontja a fehér felületet. Így igazán kontrolált és izgalmas hatásokat érhetünk el. Mindig kicsi felületen dolgozzunk, apró ecsetmozgással, óvatosan. Nem szabad nagy felületeket dörzsölni. Tartsuk kontroll alatt a folyamatot. Ne térjünk át másik oldalra, amíg az aktuálissal el nem készültünk. Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, elkezdhetjük maszkolni a következő oldalt.

Jedi: Mi van akkor, ha nem jön fel a fehér?

Gabi: Ez azt jelzi, hogy kifutottunk az időből. Ilyenkor segíthet, ha a vízbe 10-20%-ot keverünk az akril hígítóból. Legyünk óvatosak! Működik, de mértékkel! Ahogy a pálinkát is, mértékkel! Itt válik fontossá az alapszín fajtája. Enamel, laquer esetén nincs gond. De ha az alap is akril, akkor azt is könnyen felkaphatja az elegyünk.

Jedi: Hajlakkra hajlakkozol-e újra?

Gabi: Akkor igen, ha javítani kell. Volt már rá példa. Előfordul, hogy nem jön ki a lépés. Javítani csak lokálisan, ahol szükséges.

Jedi: OK. Kész a hajlakkos fázis. Hogyan tovább?

Gabi: Fehérre helyenként vissza szoktam fújni egy réteget, főleg a panelek sarkához. Ezt több rétegben az alapszínnel szárazecsetelve koptatom vissza. Ezt az egészet csak lokálisan végzem. Visszakoptatáshoz szivacsot is szoktam használni. Ezzel lesz kész a fehér álca.

Jedi: Ezek után már a makett teljes felületével dolgozol?

Gabi: Igen. Ezután jönnek a filterek. Használhatunk egyszínű filtereket az egész maketten. Vagy a pöttyöző technikát több színnel. Mindkettő jó eredményt hoz. Ettől egy egyenletes tónust kap az egész makett. De csökkenti a fehér kontrasztját. Ezét a fehér részekbe vissza szoktam menni enamel, vagy művészolaj fehérrel, hogy azt a világító hatást visszahozzam. De ezt is csak helyenként. Ezt követi a befolyatás, és a különböző megfolyások. Ehhez művészolajat használok, valamilyen sötét barnát. Szeretem az AK Winter Streaking Grime-ját is. Ezzel nem csak megfolyásokat, de akár sarkokban tapasztalható elszíneződéseket, árnyékokat is kidolgozhatunk.

Jedi: Összefoglalva tehát hogyan jönnek egymás utána a lépések?

Gabi: Alap réteggel telibe fújjuk a makettet. Majd kimaszkoljuk az egyik oldalát. Jön a hajlakk, flakonból, finoman, vékony rétegben. Megszárad, egyből felfújjuk a fehéret. Várunk vele 5-10 percet, majd nedves ecsettel áttöröljük a felületet. Újra nedvesített ecsettel elkezdjük apró körkörös mozdulatokkal felszedni. Hegyes tővel karcokat is ejthetünk. Ha kész, maszkolhatjuk a következő oldalt. Ha körbeértünk a maketten, jöhetnek a javítások. Visszafújás, szárazecset és/vagy szivacs az alapszínnel. Ezt követően már a weathering egyébként is alkalmazott folyamatait alkalmazzuk, annyival kiegészítve, hogy a filterek után mindenképpen, de ha szükségét érezzük, akkor akár későbbi lépésekben is, a fehérbe visszamegyünk enamel vagy művészolaj fehérrel.

Jedi: Használnád másra is a hajlakkot?

Gabi: Persze. Bármilyen véletlenszerű kopás kivitelezésére jól használható, egészen pici méretekben is.

A beszélgetés ezen pontján elvonta figyelmünket az elkészült ragu, és a kiürült poharunk. De szerintem így is hasznos tanácsokkal lettünk gazdagabbak. Egy biztos, Gabi megmutatta, hogy mindhárom méretarányban eredményesen használható a technika. Jó étvágyat, egészségünkre!

Fotók:

Gálik Gábor - Easy8

KV-2 1/35

SU-122 1/48

Tiger I 1/72

Preshading, Blackbasing és a makettezés egyéb sötét bugyrai I.

Az alábbi írás Szána Szabolcs barátom tollából származik.
A makettezésben régóta használt eljárás a festést megelőző alapozás valamilyen semleges színnel, leggyakrabban szürkével (Gunze, Tamiya, Vallejo, stb.). Ez hasznos lehet az építés során többféle anyag (gyanta, réz, stb.) színének homogenizálására, vagy a felület hibáinak visszajelzésére.

Ugyanúgy régebb óta használatos technika a fedőszínek alá nulladik lépésként sötét vagy épp világos színek megfestése, amivel kontrasztot, árnyékot, valamiféle pluszt adhatunk a homogenitás elkerülésére. Nem kívánok részletesen kitérni minden szakágra, de kisebb-nagyobb eltérésekkel a figurafestőktől a civil vagy katonai témákban is használják a makettezők, legyen az vizi, légi vagy szárazföldi jármű. Ezek a gondolatfoszlányok most a repülőmakettekkel kapcsolatosak lesznek.

Az idők során többféle technikát kezdtek el használni, melyek alapján megkülönböztethetünk Preshading, Postshading, ill. Blackbasing folyamatokat. Álljon itt egy gyors és valószínűleg pongyola megfogalmazása mindezeknek.

A preshading lényege, hogy a festésre késznek tekintett makett panelvonalait, szegecseit, főbb alaki pontjait sötét színnel átfújjuk, markánsabb részeit kiemeljük. Ennek a technikának a célja elsősorban az árnyékolás, a gép monotonitásának megtörése, ennek a megtartásához elengedhetetlen a fedőszínek megfelelő hígítása.

A postshading pedig pont az ellentéte, itt a készre festett fedőszíneket fújjuk át panelvonalak mentén sötét - nagyon hígított - festékkel. Ez a két eljárás természetesen kombinálható is.

Itt akár gondolhatunk a repülőgép adott színének további árnyalására is amikor kamuflázs színt módosítunk kisebb-nagyobb mértékben túlhígítva, de én ezt inkább a festéshez számítom, nem konkrétan postshadinghez.

Az utóbbi évtized nagy slágere a blackbasing. Ez a technika kombinálja az alapozást és a preshadinget, elsősorban ahogy a neve is utal rá, feketével.

Hozzátartozik a technikához a "mottling" (foltozás) amely egy vagy több különböző színnel, elsősorban világos, történő szabálytalan, rendszertelen tarkítása a sötét alapnak. Célja a későbbi fedőszínek homogenításának elkerülése, árnyékolása, kontrasztjának növelése.

A következőben pedig saját gondolataimat és tapasztalataimat szeretném megosztani saját építéseim alapján 5+1 pontban ezekről a technikákról ill. a használatukról.

I. Végső megoldás

 Sokan úgy tekintenek ezekre megoldásokra, mint a weathering egyik első (és elég sokaknak az utolsó is) lépésére, de véleményem szerint ez teljesen téves percepció, megfelelően hígított fedőszínekkel maximum egy randomizált, nem teljesen egységes felületet érhetünk el, ami azért még nem weathering.

II. Jó, de nem mindenhol

A panel vonalak menti preshading sokáig egyeduralkodó volt a makettezők körében, főképp a világos, szürke kamuflázsok esetében, itt érzékelhető eredményt tud adni megfelelően választott témánál. Sárga, piros színekkel nem ajánlott a használata, ezek nem a legjobb fedőképességű színek, túl látható és ormótlan a végeredmény.

III. Kockás füzet

Ennek folytatása a "kockás füzet" effektus, amely szabályos, túl sötét, uniformizált amelyet minél távolabbról szemlélünk, annál sötétebb makettet eredményez.

IV. Rutin és lakkok

 Az ellentéte pedig a gyakorlatilag a láthatatlan végeredmény. Rengetegen állnak neki időt és energiát beleölve vmi fantasztikus színekből álló költeményt létrehozni, amely aztán eltűnik pár réteg festék után. Az okok változóak, rutintalanság, nem megfelelően hígított fedőszín, nem átgondolt folyamatok. Csak egy példa: a fényes lakk rettenetesen sokat fog tompítani a kontraszton.

V. Blackbasing, de minek?

A Blackbasing technika használatát az esetek 99%-ban elhibázottnak feleslegesnek tartom, mert a legtöbb időt és energiát ebbe fektetik sokan és azt az érzetet adja, hogy professzionális végeredmény születik belőle, mert... miért is? A közösségi médiában, Youtube-on divat lett? Természetesen nagyon vagányul néz ki egy szép, fekete makett, a foltozással is lehet villantani, hogy mennyire ügyesek voltunk, 3-4 színt is képesek voltunk összefújkálni a makettünkön.

A Blackbasing és kisebb mértékben a többi előárnyékolási technika, bárhogy is nevezzük őket, nem szól másról, mint a megúszásról, a gyors végeredmény ígéretéről. Megépítjük a makettet, a fekete Surfacert vagy annak megfelelőjét sokan ismerik és szeretik, könnyen használható, gyorsan használható alapozó melyre büntetlenül fújhatunk bármit. Erre aztán jön a megszokott séma, "még látszik... no, már kezd tompulni.... jól néz ki.... na még egy réteg és jó lesz..." Éééés nem lett jó. Valójában az így (is) festett makettek túlnyomó többsége a lakkozás-matricázás-panelezés után késznek lesz nyilvánítva és nyoma se lesz annak a változatos felületnek amely fejben indult...

VI. Nincsenek csodaszerek

Ezek egyike sem csodaszer, nincsen kizárólagos üdvözítő megoldás, nem lesznek a makettek ettől jobbak-rosszabbak. A legjobban talán akkor járunk, ha tudomásul vesszük, hogy ez is csak egy kis lépése a kirakósnak amivel a makettünkbe életet lehelünk. Hogy mit lehet tenni, máshogy csinálni, milyen megoldások vannak? Ez már egy másik írás témája lesz.

Michael Rinaldi: a portlandi remete és a hiteles felület keresése

 "Mennyi filozófia fér bele egy kopásba?... Sok"
saját tapasztalat

I. Eredet: Michael Rinaldi formatervező, amerikai versenymakettező és cikkíró

Michael Rinaldi a hetvenes évek közepén született Los Angelesben. A középiskolai tanulmányai után a hadsereg utász alakulatánál teljesített szolgálatot, majd némi útkeresés után 2008 körül autóipari tervezésből diplomázott 35 évesen. Sokszor említi régi tanárai szigorát, akik a General Motors tervező mérnökei közül kerültek ki. A 2008 utáni a gazdasági válság az amerikai autóipar erős leépülését hozza magával, ezért a dizájnban szerzett tapasztalatait más iparágban próbálja kamatoztatni.

Kezdetben a magazinok számára készít cikkeket, rengeteget. A 2010-es években még elérhető saját web oldalán katalógus szinten bemutatja a legtöbb munkáját, de az RSP felfutásával ezeket a platformokat teljesen megszünteti. Úgy dönt részt vesz az akkori meghatározó Európai versenyen, az Euromilitaire-n. Kezdetben kissé langyos a fogadtatása, úgy gondolja a mezőny elején a helye - kevés neki az ezüst érem - és ezt igyekszik is bizonyítani is. A zsűri és meghatározó makettezők tanácsait figyelembe véve alakítja a technikáját és kivitelezéseit. Gyakorlatilag kísérletezik mindennel amit akkoriban kitaláltak, főképp a klasszikus spanyol iskola, a finom belga olajozás, a Phil Stutcinskas által behozott hajlakk technikák által meghatározott területen igyekszik kialakítani saját stílusát. 

Megoldásaiban keresi a komplex felületek méretarányosan hiteles és egyben látványos megjelenítését, kulcsfontosságúak számára a különböző miniatűr kopások és hatások. Valószínűleg egész pályafutása során ez marad a fő szempont.

 Ezekből az időkből egyik meghatározó munkája a képen látható szürke Tigris - verseny után lényegesen átdolgozva került be a Tankart kiadványba. Kisebb sokkot okozott természetes de egyben brutális megjelenésével, csakúgy mint maga az eredeti Dragon kitt, ami egy új korszakot jelentett makett gyártás terén.

A korszak érdekes mementója  az E 100 Ausf.B (saját tervezésű és építésű Rinaldi toronnyal, 2000-es évek eleje) amit lemásol a Trumpeter és kiadja fröccsöntött változatban. A makett jól szemlélteti Rinaldi nagyon korai stílusát és a kínai cégek sokszor féktelen másolását, melyek áldozatai főleg az akkori gyanta kitt gyártók voltak.

1/48-as Pakwagen: a hajlakk technikák bemutatója, az egyik utolsó olyan makett ami még más publikációkban is megjelenik.

ORP, hajlakk és egyéb reduktív technikák

Az európai útjain megfigyelt megoldásokból és elsajátított technikákból próbál az évek során egy saját maga számára működő rendszert kifejleszteni. A spanyol iskolából megmaradnak a pigmentek, és különböző kontrollált felhasználásuk. A modulált festést mint olyant pár kísérlet után inkább elveti, inkább olaj festékekkel igyekszik hangsúlyossá tenni bizonyos felületi elemeket. Fontosabb számára, hogy a makett makró fotókon, vagy közelről szemlélve hozza az apró részletek gazdagságát. Pár szponzorált termékbemutató után mindig visszatér a bevált olaj tubusaihoz. Az itt leszűrt tapasztalatait ORP, oil paint rendering néven igyekszik népszerűsíteni. Még ma is ingyenesen elérhető cikke hasznos megoldás minden tanulni vágyónak.

http://www.missing-lynx.com/articles/other/oilpaintrenderingmr_1.html

Reduktív technikák: olyan megoldások, ahol a hatások több, egymásra vitt felület fokozatos eltüntetésével alakulnak ki, tehát például a kopások nem ráfestve vannak egy alap színre, hanem először a kopás alap színe van felvéve a felületre, azután egy második, eltérő színű réteg, és ez a réteg van visszaszedve, hogy megjelenhessen az alatta lévő réteg színe. Ma már mindenki számára jól ismert hajlakk, vagy koptató folyadékos technika, de ezek korántsem az egyetlen megoldások. Könyveiben és videóiban részletesen kifejti, hogyan lehet hígítóba mártott ecsettel óvatosan visszaszedni bizonyos festékeket, vagy akár finom csiszolópapírral is. A technika valószínűleg csak a részlet, az eredmény a fontos, és az sok esetben nagyon meggyőző tud lenni. Megfelelő rutin és pontosság után egyesítik a véletlenszerű és a szabad kézzel elérhetetlen méretű felületi kopásmintákat.

 

Ezzel a hígítóval csak haladóknak...

 

II. RSP Rinaldi Studio Press, Tankart az európai makettezés időkapszulája

Mike úgy gondolja saját vállalkozást indít, mivel a magazinok és egyéb munkák valószínűleg eleve egy elég kegyetlen munkatempót és egy egyre szűkülő, technikai demonstrációk helyett inkább termékbemutatókká változó környezetet hoztak magukkal, mindezt persze megélhetést nem igazán biztosító összegekért. A versenyeken díjakat nyert makettjeit is mindig igyekezett értékesíteni, ami sokszor betekintést nyert az akkori árszintbe. Volt hogy ebay-en 600 USD körüli összegért nem tudott eladni egy Euromilitaire érmes munkát. A piacra, vagy az akkori verseny mezőnyt előszeretettel felvásárló Roberto Aguilera-ra nem lehetett mint biztos megélhetés gondolni, lépni kellett.

Egyik makettje a Mexikóvárosi Aguilera gyűjteményben a gyűjtő által hozzáadott figurákkal

Miután a "Rinaldi" egy jól csengő névvé vált az iparban, eljött az idő hogy saját lábra állítson egy céget, egy kiadót, egy egyszemélyes márkát. Alap pillérrei a jó renoméja, versenyek és kiadók világában szerzett kapcsolatai, iskolai és az addig megszerzett cikkírói rutin. Tartalma az addig elsajátított eljárások és tovább fejlesztett módosításaik részletes bemutatása, bővebb terjedelemben mint egy magazin cikk, sokszor termékektől függetlenül, inkább a lényegre koncentrálva. A lényegre törést kompenzálja a rengeteg saját filozófiai elem, ami sokszor inkább feleslegesen hosszú és fárasztó ismétlődő szövegnek hat. Sok esetben régebbi makettek kerültek be a kiadványba. Az indulás néha döcögősre sikeredik. Nem túl jó minőségű a képanyag, elírás és egyéb hibák tarkítják. A Tankart 2 első szerkesztése kifejezetten csalódás, régi makettek, borzalmas képek. Ezek a kiadványok viszont rengeteg szerkesztésen esnek át, és a tartalmuk némileg módosul.

 Egy dobozból épített 1/48-as Hetzer valamelyik Tankart könyvből, verseny és egyéb nyomás nélkül. A jó ízlés, a rutin a színek kiválasztásánál és kontrasztok kivitelezésénél észrevehető 

A kiadványok évtizedes piaci jelenlétükkel egy lexikon szerű hozzáférést biztosítanak kulcs technikákhoz a nagyközönség számára is - ez a magazinok és videók képlékeny világában is megfelelő iránytű még mindig, ezért is lehet 10-20 éves anyagot a piacon tartani. Rinaldi nem csak az európai technikákat hozza ki könyv formájában, de sok esetben európai társ szerzők is bemutatják tudásukat. Ilyen értékes festési cikkek közé tartozik Mario Eens szürke Char B- je is, ami az olaj és festés kezelés abszolút precizitásának a kiváló bemutatója.

Lester Plaskitt Drillingje a kevés figurát is tartalmazó cikkek egyike. Marijn Van Gils és Radech Pituch figurás vendég írásai az új kiadásokból eltűntek.

III. Rinaldi 3.0 - a digitális tartalomkészítő

A közösségi média és a videó formátum egyre erőteljesebb fejlődésére és befolyása felvet pár nem túl kellemes kérdést a nyomtatott formátumban utazóknak: mennyire erős a tartalmam és milyen rá az igény? Úgy tűnik Mike kicsit késve, de valamilyen szinten igyekszik felszállni erre a vonatra egy hibrid megoldással. Erősebb online jelenlét ami főleg a könyvei népszerűsítése céljából indul, de hamarosan a szokásos Patreon és a legújabb könyvében valamiféle QR kódos Youtube videó megoldások is szerepelnek. Rendszeresen megosztott videói azonban nem azok a Nightshift féle könnyen emészthető előrágott kis rövidfilmek. 3 órás livestream, hallgatói kérdésekkel, több témában, rövidebb élő bemutatókkal. Kérdés kinek emészthető ez? Egyáltalán Rinaldi hosszú filozofikus elbeszélései mennyire érthetőek a lassan inkább Tik-Tokon szocializálódó társadalmunknak? Mindenképp kell hozzá türelem és bizonyos érettség. Idővel a tartalmak tematikusan megjelennek rövidebb videók formájában, kellemes zenével, ilyen példáuls a téli Stug festése.

Rinaldi különutas, egyszemélyes stratégiájának nem igazán van jelenleg keresztmetszete a két nagy weathering termék és tartalomgyártóval. A Kingart, Lifecolor, Mission Models mellett kénytelen kínai olcsó retus pisztolyokat promotálni, ami kissé talán vicces is néha.

 

 

 Különböző tartalmak keresik a felvevőpiacukat, Gundam, Scifi, civil, vasutas

 

Az egyszemélyes cégek élete nem fenékig tejfel, sőt... Mike példáján láthatjuk igazán mennyire nehéz hobbi, szenvedély és munka között egyensúlyozni. Fenntarthatóan üzemeltetni egy céget, megújulni és minőséget letenni az asztalra, újra és újra. A temérdek késés a könyvek szállítása körül, a világ különböző pontjaira rosszul kiszervezett nyomtatás, egy kis bérlakás és állandóan limitált költségvetés az utazásokra árulkodik egy újabb makettezésen keresztüli "meggazdagodásról".

 

.

 A formatervezői háttér és látványra kihelyezett hangsúly áthatja a márka termékeit. "Te vagy az egyetlen LIKE ami számít" - Rinaldi valószínűleg érzékeli az online terek problémáit, Facebook jelenléte megszűnt, igyekszik a saját maga által teljesen kontrollálható felületeket kialakítani

 

MMP, SMC, Brummbär: Mission Models és Rinaldi az ideális párosítás? 

Mike 2010-es évek végére teljesen átváltott az amerikai Createx átlal gyártott Mission Models, makettezőknek kifejlesztett víz bázisú festék márkára. A márka tulajdonosával jó barátságot ápoló Rinaldi indoklása főleg egészségügyi okok, kisebb toxicitás az egyre népszerűbbé váló lacquer bázisú festékekkel szemben, kiváló koptathatóság - a festéket gyakorlatilag vizes ecsettel is vissza lehet szedni teljes száradás után is. Ez papíron ideális jelölté teszi a márkát egy újabb kör reduktív kísérletre, innovációra. Finomabb és diffúzabb kopások mint a Tamiya párosítása hajlakkal, különböző, víz fröcskölésével elért hatások. Ezt a legújabb technikai lépés Rinaldi számára amit 2023-ban az SMC-n bemutatott Brummbären demonstrált. A makett sajnos a zsűri vitrin egy sötét részében kapott csak helyet, pár ritka és jobb fotón tanulmányozhatjuk csak jelenleg. (A rendezvény utáni történtekkel az előző cikkben foglalkoztunk.) A makett jobbára nélkülözi a spanyol iskola általános mélyedések befuttatása - kiálló elemek kiemelési rutinját, és sok esetben a mélyedésekbe jut a világos téli álcafestés maradéka, az élekre pedig kopás. Van akinek bejön, van akinek nem. Viszont megmutatkoznak rajta Rinaldi hiányosságai, a relatíve egyszerű építési megoldások, és a történelmi kutatás hiányosságai. Tényleg létezett ez a jármű ilyen formában, ezzel a festéssel alap sárgán alapozó vörös részekkel? Valószínűleg nem, ahogy nem túl logikus IS-2 futómű darabokat sem felhelyezni egy ilyen járműre, mivel páncélozott célok ellen teljesen alkalmatlan volt. Azt hiszem nem is ez a lényeg jelen esetben, az előnye inkább a festés területén kivitelezett megoldások kifejlesztése, ott talán mutat valami újat. Részletek a hamarosan megjelenő könyvében, aminek az Indiába való nyomdai kiszervezése újabb rossz pont az amúgy is sok késedelemmel küszködő RSP-nek. 

 

Mit érdemes tanulni:

• méretarányos hatás, apró és finom megoldások - ez valamilyen szinten minden méretarányos makettezés lényege és kihívása.
• realizmus és a látvány közti kényes egyensúly - látványosnak ígérkező eredeti minták keresése és méretarányos megvalósítása. Mike megoldásait rengeteg eredeti fotó tanulmányozása előzi meg.
• kísérletezés, adaptáció - új megoldások, konkrét makettre szabott eljárások keresése és kivitelezése.

Mire kell figyelni:

• a festés nem minden - a festés kulcs, de fontos a kontextus is, a történelmi háttér és az építési megoldások.
• nem minden problémára használható ugyanaz a megoldás - nem minden oldható meg effektíven, vagy egyáltalán egy bizonyos festék típussal, technikával, eljárásokkal. Ez látszik Rinaldi repülő olajozási próbálkozásain, matricák kerülésén
• kezdők számára nehezen átültethető megoldások - Rinaldi megoldásai a rutinos, precíziós makettezés kategória, elméletben a hajlakk kialakítja a maga kis kopásait automatikusan, de a valóság más. A véletlenszerűséghez sokszor még nagyobb kontroll kell, mivel csak egy lehetőség adatik a kivitelezésre.
  
• a függetlenség drága - az állandó kísérletezés, új anyagok, eljárások, nem fősodrú makettezés néha sokba kerül és a nap végén nem biztos hogy lesz aki tudja ezeket értelmezni, vagy értékelni.

További tartalom:
Obuch László Mosonshow videója a bemutatókról, 2017:
https://www.youtube.com/watch?v=FlntGqRgcBU&t=4467s

Rinaldi Studio Press hivatalos oldalak
https://www.youtube.com/@rs.p
https://www.instagram.com/rinaldistudio/
https://www.rinaldistudiopress.com/