Előző írásunk a harcjárműves zsűrizésről és pontozásról szólt. Ennek második részét olvashatjátok alább, egy kedves barátom tollából, aki évek óta tagja a Moson Show repülős zsűrijének. Ezzel egy másik nézőpontból is megvilágításra kerül a téma, nem kevesebb részletességgel, mint a harcjárműves anyag.
Emlékszem, még kamasz lehettem amikor meghívást kaptam az első Mosonmagyaróvári Makett Versenyre, ráadásul postán, levélben. Történt mindez a '90-es évek végén, Internet még nem, Modell és Makett még igen, már ami a hírfogyasztást és események elérhetőségét illette. Természetesen nem jutottam el se az első, se a második móvári versenyre, lehetőség és tehetség sem volt meg erre. Azonban ami a legfontosabb akkor már kifele, jobban mondva másfelé tekingettem a szabadidő eltöltését illetően. Aztán ahogy teltek, múltak az évek, az emlékek is megkoptak, ahogy felnőttem mások lettek a prioritások. Ki is gondolta volna akkor, a 90-es évek végén, hogy több mint két évtizeddel később újra meghívót kapok, csak már elektronikusat, nem pedig papírt alapút...
A bő lére eresztett bevezetőért elnézést, elfogott a nosztalgia, ebben a pár bekezdésben azonban már az esemény mögött megbújó mechanizmusokról emlékeznék meg. Ez pedig a zsűrizés, minden verseny legkevésbé kedvelt és egyúttal legmegosztóbb pontja.
Elöljáróban is, szerintem a zsűri, ha akar bármiért büntetni vagy dicsérni tud, ugyanakkor soha senki se lesz teljesen elégedett a munkájával. Minderre többféle értékelési technika létezik a versenyeken, akár külföldről, akár belföldről van szó, ezekbe bővebben nem is mennék bele, nem ennek a cikknek a témája, csak röviden és a teljes igénye nélkül, röviden összefoglalva: előszöris van az úgymond szemrevételezéses, avagy amikor az 1-2-3 zsűritag átnézi az adott kategória mezőnyét majd közös megegyezés alapján felállít egy rangsort a legjobbaknak ítélt munkákról. A másik verziója a pontozásos módszer, itt a zsűritagok a mezőny munkáinak nagyobbik részét egyenként kiveszi és közösen egy meghatározott szabályrendszer alapján megítéli. Az összesítés után kialakul egy végső sorrend, ez lesz úgymond a végeredmény.
Nos, közeledve a cikk témájához, itt van nekünk egy Mosonshow amelyet szerencsére évente látogathatunk, igazi nemzetközi eseménnyé nőte ki magát. Az egyik legfontosabb és legnagyobb makettrendezvény a kontinensen, vajon ennek megfelelő a résztvevő munkák értékelése is?
Jómagam sok mindenbe belekóstoltam elmúlt másfél évtizedben mióta visszatértem ebbe a szép és változatos hobbiba, de mindvégig a repülők maradtak a kedvenceim. Gyerekkoromban is valamiért ezek a szárnyaló csodák voltak számomra a legizgalmasabbak és úgy tűnik ez már nem is igazán fog megváltozni, így amikor először kaptam felkérést a zsűri munkájának segítésére, természetesen igent mondtam és kíváncsian vártam a lehetőséget, hogy a másik oldalról is véleményt alkothassak. Azóta már nem egy és nem is két Mosonshow múlt el, rengeteg makettet láthattam és értékelhettem, így az emberben előbb-utóbb megfogalmazódik, hogy jó-e, amit csinál és ezt nem csak a makettek építésére értem.
Móváron mindkét típusú zsűrieljárás fellelhető, de én csak a pontozásosról fogok gondolatokat megosztani, mert legtöbbször ebben vettem részt, ezt ismerem.
- Nehézségi fok kategórián belül
- Tálalás: alap, környezet
- Pilóta kivitelezése, festése
- Geometria, fő elemek beállitása: szárnyak, kormányfelületek.
- Felületek: ragasztások, tömitések, panelvonalak
- Futóművek: futóműaknák, borítók és festésük, kerekek
- Légcsavarok: rotorok és festésük (zárt motor és hajtőmű)
- Hajtómű: látható vagy megnyitott motor és hajtómű terek
- Üvegfelületek: kabintető, ablakok
- Kabin: épitése és festése, tehertér, utastér
- Fegyverzetek: külső függesztmények, lővegyverek
- Nyitott fegyverterek
- Megnyitott szerelőterek (radar, stb)
- Lámpák: fényszorók, helyzetjelzők
- Antennák, merevítő és vezérlő huzalozások
- Festés, matricázás nehézségi foka
- Festés kivitelezése: tisztasága, átszoródás
- Felségjelzés, feliratok, matricázás kivitelezése
- Üzemeltetési nyomok, antikolás
Nos, fentebb látható egy üres pontozólap, mégpedig a repülőgép kategóriából, ez a mosonshow.hu oldalán meg is található. Látunk itt 19 különböző szempontot megfogalmazva, egész soknak és részletesnek tűnik mindez elsőre.
Itt is van mindjárt az első:
1. Nehézségi fok kategórián belül
Mit is jelent mindez? A zsűri itt azt ítéli meg, hogy az adott makett építése mennyire bonyolult, avagy egyszerű a repülőgép formája alapján. F-14 vagy Mig-21, Me-109 vagy egy B-17, mégse ugyanaz a kettő, nem lehet a körtét a szilvához mérni, igaz?
Bár mindez első hallásra elfogadhatónak tűnik, mégse ilyen egyszerű a helyzet, legalábbis szerintem. Térjünk vissza az első párosra, F-14 vs. Mig-21. Az egyik egy kétszemélyes, duplahajtóműves, duplavezérsíkos, kitéríthető szárnyakkal, nagy mérettel, míg a másik egy kisméretű együléses, cső forma két egyszerű deltaszárnnyal... Nyilván a Tomcat nehezebb, ezért több pont jár neki!
Vagy mégsem? Aki találkozott már a Tamiya Tomcatjeivel, az sok mindent mondhat róla, csak azt nem, hogy nehéz vagy bonyolult volna a makettet megépíteni. A gyártó minden segítséget megad a makettezőnek, hogy egy szép és könnyen építhető makettet kapjon. Aki hozzám hasonlóan a Kádár-kor gyereke, talán találkozott a megboldogult OEZ/KP vagy manapság egyéb néven előforduló régi öntvényekkel. Ezeken lehet persze nosztalgiázni, pár könnycseppet elmorzsolni, de ez egy nem túl makettezőbarát készlet volt, pedig "csak" egy egyszerű Mig-21-esről beszélünk... Természetesen megemlíthetnénk a Hasegawa régi, de sokáig uralkodó Tomcat családját, amelyek rengeteg buktatót rejtett az építés során és az Eduard modern Mig-21-es szériáját, ami egy egyszerűen és szépen építhető készlet, így már akár védhető is lenne ez a zsűrizési szempont. Azonban meglátásom szerint teljesen téves, anakronisztikus, és szűklátókörű ez az értékelési pont. Pontosan arra nem alkalmas amire valamikor valaki kitalálta. Nem igazi repülők igazi gyártóit pontozunk, hanem az igaziak kicsinyített mását, amelyet a makettgyártók eltérő minőségben és elszántsággal terveztek meg. Attól, hogy a forma kevésbé tűnik komplexnek, nem biztos, hogy a megépítése egyszerűbb!
2. Tálalás: alap, környezet
3. Pilóta kivitelezése, festése
Ezt a két pontot össze is vonnám, sok mindent nem lehet hozzájuk fűzni, azonban az elmúlt évek tapasztalata azt mondatja velem, hogy még mindig nagyon sok az alulméretezett, színben teljesen vállalhatatlan, igénytelen NDK vasúti műfüves "alap". Ezek nem emelnek a munkák színvonalán, sajnos ebben nagyon nagyvonalú idehaza a zsűri, gyakori a "legalább van alatta valami" mentalitás és a jár érte a 3 pont... Ha nincs egy makettnek alapja azt nem az értékelési szempont kihúzásával jutalmaznám, hanem 0 ponttal. Alap nélkül a rendezvényt, a zsűrit és magadat se tiszteled meg, egy rossz/igénytelen alappal a munkádat sem.
4. Geometria, fő elemek beállítása, szárnyak, kormányfelületek
5. Felületek, ragasztások, tömítések, panelvonalak
Egy tipikus checklist, egyértelmű, mérhető, látható szempontok, némi típus vagy makett ismeret mindenképp előnyös.
6. Futóművek, futóműaknák, borítók és festésük, kerekek
No de, a 6-os ponttól már elkezdünk belemenni a részletekbe. Nézzünk is pár példát erre... Futóművek, kerekek? Az a legtöbb gépen van, ha nem is kerék, de úszótalp, síléc, stb. biztosan. Mit is nézünk, mit kell látnunk? Rendben vannak-e a futóművek? Dehát azt már ellenőrizhettük a 4-es pontnál... Az alkatrészek csatlakozása? 5-ös pontba ez is belefér... Festés? Szaladjunk kicsit előre, 16-17-es pont. Persze, értem én, valahogy meg kell törni egy makett komplexitását és célszerű lehet a nagy képet több területre bontani, hogy pontosabb képet kapjunk egy makett minőségével kapcsolatban, de felmerülnek itt olyan kérdések, amelyekre nincs válasz.
Maradjunk a 6-os pontnál az egyszerűség kedvéért, de ez egy olyan kérdés lesz, amely talán bármelyik szempontnál kérdés lehet. Milyen munkát tekintünk 5 pontot érőnek és milyet 0-nak, vagy 1-nek? Az alacsony szám talán könnyebben érzékeltethető, egy fordítva beragasztott futószár, nem elcsiszolt alkatrészek, rosszul megfestett elemek, stb. ezek húzhatják le a pontszámot. No de, ha van egy korrekt geometriás, megfelelő színű, ízlésesen megfestett, lapított gumis versenyzőnk? Ez lehet 5 pont? Na jó, legyen, mi baj lehet belőle? No és ha a következő versenyző ugyanezt előadja, de a gyári helyett egy műgyanta futómű aknát és kereket használt fel, kifestve az aknában található vezetékeket, plusz elemeket, amiket a gyári esetleg nem, vagy nem olyan minőségben tartalmaz? Ez is 5 pont? Mit kap a második versenyző a plusz munkájáért, amit beletett? A pontozólap szerint sajnos semmit...
Hogy számolunk el a típusok jellegéből fakadóan az eltérésekkel? Egy Bristol Beaufighter futószára összevetve egy Spitfirével hol jelenik meg komplexitásban ezen a skálán? És még hosszan lehetne sorolni az összevetéseket, de érzésem szerint a komplexebb építések megítélését nem segíti ez a mérési módszer, inkább csak összemossa a kategóriákat...
Ugyanakkor feleslegesen hangsúlyt fektet olyan szempontokra, amelyeket semmi sem indokol, hogy különválasszunk.
9. Üvegfelületek, kabintető, ablakok
14. Lámpák, fényszórók, helyzetjelzők
Érzésem szerint ezek semmit se tesznek hozzá a plusz értékeléshez, viszont egy plusz sor került a táblázatba, de miért is?
16. Festés, matricázás nehézségi foka
El is érkeztünk a következő szekcióhoz a festéshez, a 16-os ponthoz. Nos ez egy hasonló szintező volna, mint amivel kezdtünk az építésnél, csak itt arról kellene döntenünk, hogy amit látunk azt mennyire volt bonyolult megfestenie az illetőnek. Minél kevesebb színt találhatunk a maketten, annál kevesebb pont jár érte, kivéve a fémfestést, mert azért viszont maximális vagy hasonló jár.
És innentől a 18-as pont kivételével együtt is fogok beszélni ezekről, mert itt egy igen fura és valóságtól elrugaszkodott rendszert vélek felfedezni. Miért is jár magas pontszám a fémnek? Mitől nehezebb festeni mondjuk egy alumíniumot, mint egy barnát? Hát mert a fém festék a finom pigmentjeinek köszönhetően előhoz minden felületi hibát hallom vissza egyből... Ez igaz, de ezt az 5-ös pontban már ellenőriztük, nem lehet érv, lépjünk is tovább. Tökéletes alapozás kell hozzá, mondják a következő kifogást. Ez is igaz lehet, de nem alapozást zsűrizünk. Mi van még? Nehezebb bánni ezekkel a festékekkel... Igen, 30-40 éve valószínűleg olyan festékek lehettek, amelyeket csak jó időben, tökéletesen beállított páratartalomban, két miatyánk és három lábdobbantás után lehetett szigorúan rezzenéstelen arccal megfesteni. Jelezném, hogy jó ideje lehet venni olyan festékeket már fémszínekből is amelyeket pont ugyanúgy lehet használni, mint egy mezei RLM02-őt vagy FS36375-öt... És ha ezen is túllendültünk, és újra megkérdezem, hogy miért is 4 vagy 5 pont? Mert így "szoktuk".... Nekem meg erre csak a no comment marad sajnos.
Aztán itt vannak a manapság elterjedt egyen szürke, a szürke-szürke, vagy akár a 3 és még több színű kamuflázsok. Ahogy fentebb említettem, az általános gyakorlat a minél kevesebb szín, annál kevesebb pont.
Itt most konkrétan megint azt játsszuk el, mint gyerekkorunkban az autós meg repülős kártyáknál, minél nagyobb szám van ráírva, annál jobb valami. Én viszont úgy gondolom, hogy egy makett végső megjelenését a munka bonyolultságát, a felületi komplexitását nem az fogja befolyásolni, hogy az egyiknél "csak" két színt kellett felvinni a másiknál meg négyet, és az akkor kétszer olyan bonyolult volt...
Egy makett végső megjelenését a legritkább esetben dönti el a kamuflázsa bonyolultsága, lehet végtelenül unalmas egy Saab Viggen a maga 4 különböző színével, valamint roppant komplex és szemet gyönyörködtető egy haditengerészeti gép a maga "unalmas" szürkéjével.
Nem szeretnék belemenni mélyebben a témába, elég sok anyag született már színárnyalatokról, textúrákról, modulációról, mire egy makettre azt mondjuk, hogy na kész az alapfestés és jöhet a lakkozás, matricázás, 3-4-5 vagy több más szín is bekerül abba a szimpla kamulfázsba. Természetesen egy többtónusú gépnél is ugyanez a helyzet, de ez nem nehézségi fokmérő, hanem csak idő kérdése.
Talán célszerűbb lenne a festést megkülönböztetni történelmi hitelesség, általános megjelenés, esetleg egyéb más szempont alapján.
Természetesen, mint minden eszközt, ezt is lehet így is, úgy is használni. Azonba mégis, egy kifinomultabb, kevésbé informatikus, checklist jellegű, hanem inkább a makettezés esszenciáját, logikáját megfogó, a zsűri munkáját segítő, és nem táblázatokba és számokba menekülő szempontrendszer ezen valamennyire tudna segíteni. Mindezek mellett leginkább továbbra is a zsűritagok felkészültségén, hozzáértésén, igényességén, összeszokottságán fog múlni a végeredmény...
Addigis, a zsűri elmondhatja, hogy ő csak a rubrikákat ikszelte, nem ismeri a végső számokat, a versenyszervező pedig a vállát vonhatja, ő ezt kapta, ezt "dobta" a gép végül.
Mi pedig évről-évre újfent megyünk Móvárra, az Eseményre, számolhatjuk az előnevezett maketteket, rójuk a számolatlan börzés köröket, pacsizhatunk a haverokkal és marad az éves Excel lottó és a kérdések, hogy miért kaptál, miért nem kaptál semmit...
Képek:
A zsűrizés előtti eligazításon mindig elhangzik a "ne a hibákat, hanem a pozitívumokat keressétek" frázis, hogy aztán öt perccel később a tisztelt zsűritag azon kukacoskodjon, hogy az a kerék miért nem öt, hanem csak három pont. A pontozási kategóriák körüli anomáliák valósak, sőt, a helyzet rosszabb a leírtnál. Kedvencem, amikor a fegyverzet sorhoz érve a zsűritárs diadalittasan felkiált: "itt egy géppuska!", rámutatva a kikandikáló, másfél milliméteres csővégre. Nosza, pontozzuk is le, nyilván olyan súllyal, mint a többi részletet, tehát Monty Python jelenetbe illően, komoly arccal kell vizsgálgatni, hogy a csövecske végén van-e lyuk, és stimmel-e a színe.
VálaszTörlésHiába a némelyek által objektívnek gondolt pontozólap, ez a sport erősen szubjektív. Ahogyan abszurd lenne a művészeti galériában a festményeket méret és felhasznált festékek száma szerint rangsorolni, itt sincs annak értelme. Létező stratégia, hogy ha összességében tetszik a makett, akkor mintegy véletlenül jobban tetszeni fog a pilótája meg a helyzetjelzője is, még akkor is, ha ezen részletek semmivel nem jobbak a szomszédos munkáénál, így hekkelve a rendszer hiányosságait, hogy némiképp realisztikusabb eredmény születhessen az Excel tábla végoszlopában.
Csakhogy van itt egy félreértés, tudniillik a szervezők szempontjából zsűrizés meg a plecsniosztás rítusa egyáltalán nem arról szól, hogy ki a legjobb makettező, hanem arról, hogy milyen rendszerrel lehet visszahozni évről-évre a versenyzőket és látogatókat. Ha ez a pontozós rendszer vált be, akkor ez lesz a jövőben is. Ha az első versenyen fekete kakas véréből olvasták volna ki a Best of Show-t, és az is hozta volna a látogatószámot, akkor az a rendszer lenne megmásíthatatlanul érvényben.
Kár ezen rágódni, a mert a probléma valós ugyan, ámde súlytalan. A makettshownak nem arról kellene szólnia, hogy kinek mennyire húzza a nyakát az éremhalom a nap végén, hanem hogy hasonszőrű emberek, neadjisten barátok között legyél, akikkel összeköt a közös hobbi.
Az, hogy nekem melyik munka tetszik, és mi az a részlet, összkép, technika, stb, amit követendőnek-kipróbálandónak gondolok, azt úgysem az eredménylistát böngészve fogom eldönteni, hanem a saját, szubjektív ítélőképességem alapján.
Alapvetően egyet értünk. Nem gondolom, hogy kár lenne ezen gondolkodni, esetleg egy ilyen réteg blogban írni róla néhány gondolatot. Sokan vélekedünk erről hasonlóan, és nekem mindig megnyugvást jelent, ha más tőlem független forrásból is hallom azt a véleményt, amit magam formáltam. Nem vagyok egyedül. Illetve talán az sem haszontalan, hogy ha valakit érdekel egy másik nézőpont, itt elolvashatja. Pláne, ha a zsűritől első kézből származó tapasztalatokról van szó.
TörlésEz a blog nem a változás generálásról szól. Csupán egy eldugott kis sarka a végtelen internetnek, ahol pár barát megosztja a véleményét. És mindig örülünk, ha hasonlóan tartalmas hozzászólásokat kapunk! Akkor is ha esetleg nem értünk egyet :) Köszönjük, hogy elolvastad az cikket, és azt pedig különösen, hogy nem voltál rest leírni a saját vélményed!