 |
| Marijn Van Gils "Santa is coming to town" diorámája, 2004 Euromilitaire Best of Show igen, 20 éve a dioráma műfaj csúcsán |
A Kempense Modelbouw Klub Belgium vallon részén 50 éve működő makettező klub. Jó humoruk és magyarokat megszégyenítő alkoholfogyasztási tehetségük jól megmutatkozik abban, hogy a klubhelyiségük egy kocsma tetőterében kapott helyet, egy bárpulttal és több sörcsappal egyetemben. Rudi Meir a klubvezető szava járása „We are an alcoholic club, with modeling problems” 😊
De miért is fontos a KMK?
Nos a 2000-es, 2010-es évek meghatározó harcjármű makettezői közül többen a KMK-ból kerültek ki. Nem csak a klubvezető vállalt vezető szerepet az egykori Euromilitaire zsűrijének szervezésében, de olyan neveket adtak a világnak, mint Marijn Van Gils, Staf Snyers vagy Kristof Pulinckx.
 |
| Staf Snyers mesteri Stug diorámája. A makett a mai napig az olaj technikák etalonja. |
A klub versenye méretben nagyjából a mi Bolyainkhoz, vagy Zalaegerszeghez mérhető. Ide nem a makettek mennyisége miatt érdemes kiutazni. A kis távolságok miatt Belgium, Hollandia, Nyugat-Németország és Anglia makettezői látogatják elsősorban. Ez pedig egyet jelent a harcjármű és figura felhozatal magas minőségével.
Klubok, klubok, klubok
Én személy szerint a rendkívül olcsó repülőjegy miatt döntöttem az utazás mellet. Legutóbb 2010-ben voltam itt, így kíváncsian vártam, hogy a 14 év milyen nyomot hagyott a rendezvényen. Tudtam, hogy a mezőnyben nem sok, de annál magasabb minőségű makettre számíthatok. Arra is gondoltam, hogy elég nagy börze lesz. De arra nem, hogy ekkora. A verseny területének minimum ötszörösét tette ki az árusok területe (68 kereskedő és gyártó). Érdekes volt látni, hogy mennyi aktív klub működik a környéken. Szintén a verseny területét többszörösen meghaladó részen voltak felállítva a klubasztalok (összesen 59 klub). Ezek közül 2 kiemelkedett. A rendező klub 22m hosszú kiállítása a makett történelem legendás diorámái mellett rengeteg kevésbé ismert és még félkész alkotást is felvonultatott. Megható volt látni a két közelmúltban elhunyt klubtag posztumusz kiállítását, fényképükkel, és katonásan összehajtott névre szóló ikonikus kék ingjükkel. A másik klubasztal az angol Four Corners Modelling Club kiállítása volt, hasonló hosszúságban, nem kevésbé legendás alkotásokat felvonultatva. Lester Plaskitt az akril weathering előadás felkért eladójaként hozta magával a haverokat is. Többek között élőben csodálhattuk meg Phil Stutcinskas 2006-os Euromilitaire Best of Show győztes téli kopott Pz IV-esét. Meg kellett állapítanunk, hogy 18 év ide vagy oda, azóta sem csinált senki szebbet/jobbat. Ezek az alkotások a harcjármű makettezés aranykorának csúcstermékei.
 |
| Phil Stutcinskas 2006-os Euromilitaire Best of Show győztes téli kopott Pz IV-ese |
Verseny
A mezőnyben őszintén szólva nyoma sem volt a klubasztalokon tapasztalt színvonalnak. A repülők hagyományosan nem túl népszerűek ezen a vidéken. A nevezett munkák sem mennyiségben, sem színvonalban nem mérhetők össze a cseh/szlovák vidékek felhozatalával. Volt 1-2 szebb megoldás, de semmi extra. Az igazi csemegét a harcjármű és a dioráma kategóriák jelentették. Lehet, hogy túl magasak az elvárásaim, de a vágyott wow hatást végül csak Roger Hurkmans Buffalo és Bernhard Lustig Móváron is látott magyarországi diorámája hozta meg.
A mester harcjármű kategóriában voltak szép alkotások, de semmi igazán átütő. És itt most nem az egzotikus témákat, vagy a végtelenségig növelt kontrasztot hiányolom. Személy szerint kicsit fura volt látni például Mario Eens Stugját. Igazából utólag a fotókon fedeztem fel, hogy ez az övé. Annyira jellegtelen és semmitmondó volt az asztalon. Pedig tőle azért olyan maketteket láttunk az elmúlt 10-15 évben, amiket példaként emlegettünk finomságuk, átgondoltságuk és mesteri összhangjuk miatt.
 |
| Mario Eens leújabb munkája |
Tunya(csáp)
Mike Rinaldi tavaly bemondta az SMC után, hogy elpuhult a harcjármű makettezés. Nekem inkább az jutott eszembe, hogy az ikonjaink ellustultak. Azok, akiktől tanultuk a finomságokat, eltunyultak, és már nem tesznek bele annyi munkát. Mondhatnánk, hogy nekik már nem is kell. De igazából nem csak nekik nem kell. Ma már nem kell egy SMC aranyhoz sem azt a szintet letenni az asztalra, mint 2006-2010-ben egy Euro aranyhoz. Az aranykor, a verseny a tökéletességért, az eredetiségért, a maximalizmusért véget ért. Ez már egy más kor, a PC kommentek, az FB csoportok kora. Más értékrenddel, más szemlélettel. Már nem lényeg, hogy 1942 vagy 1943. Már nem lényeg, hogy nem tudsz egy Schürzent nem, hogy korhűen, élethűen, de még az összeállítási útmutató szerint sem összerakni
Nekem még nehéz ebben a világban kiismernem magam, de feltöltött, hogy ismét közelről megnézhettem azokat a munkákat, amik nekem anno és ma is inspirációt adtak/adnak abban, hogy jobb legyek, hogy tanuljak, hogy feszegessem a határaimat.
Útravaló
Kirándulásunkba belefért egy rövid antwerpeni és brüsszeli séta is. Érdekes volt ismét testközelből látni mennyire más világ ez. A multikulti nagyváros, ahol nagyon különböző emberek élnek békében egymás mellett. Kicsit gondolatébresztő is, hogy mennyi féle képen lehet ugyan azt jól csinálni. És talán ez a szemlélet, ami ezeknek az embereknek a makettezésben is előnyt biztosított. Mit hozhatunk el ebből magunknak? Azt, hogy tanuljunk egymástól. Hallgassuk meg egymás, akkor is ha demagóg, és akkor is ha siránkozik. Ha 10 ötletből 1 használható számunkra, már megérte. Nem kell egyet érteni, nem kell mindent elfogadni, nem kell mindent készpénznek venni, de meghallgatni attól még meg lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése