Preshading, Blackbasing és a makettezés egyéb sötét bugyrai I.

Az alábbi írás Szána Szabolcs barátom tollából származik.
A makettezésben régóta használt eljárás a festést megelőző alapozás valamilyen semleges színnel, leggyakrabban szürkével (Gunze, Tamiya, Vallejo, stb.). Ez hasznos lehet az építés során többféle anyag (gyanta, réz, stb.) színének homogenizálására, vagy a felület hibáinak visszajelzésére.

Ugyanúgy régebb óta használatos technika a fedőszínek alá nulladik lépésként sötét vagy épp világos színek megfestése, amivel kontrasztot, árnyékot, valamiféle pluszt adhatunk a homogenitás elkerülésére. Nem kívánok részletesen kitérni minden szakágra, de kisebb-nagyobb eltérésekkel a figurafestőktől a civil vagy katonai témákban is használják a makettezők, legyen az vizi, légi vagy szárazföldi jármű. Ezek a gondolatfoszlányok most a repülőmakettekkel kapcsolatosak lesznek.

Az idők során többféle technikát kezdtek el használni, melyek alapján megkülönböztethetünk Preshading, Postshading, ill. Blackbasing folyamatokat. Álljon itt egy gyors és valószínűleg pongyola megfogalmazása mindezeknek.

A preshading lényege, hogy a festésre késznek tekintett makett panelvonalait, szegecseit, főbb alaki pontjait sötét színnel átfújjuk, markánsabb részeit kiemeljük. Ennek a technikának a célja elsősorban az árnyékolás, a gép monotonitásának megtörése, ennek a megtartásához elengedhetetlen a fedőszínek megfelelő hígítása.

A postshading pedig pont az ellentéte, itt a készre festett fedőszíneket fújjuk át panelvonalak mentén sötét - nagyon hígított - festékkel. Ez a két eljárás természetesen kombinálható is.

Itt akár gondolhatunk a repülőgép adott színének további árnyalására is amikor kamuflázs színt módosítunk kisebb-nagyobb mértékben túlhígítva, de én ezt inkább a festéshez számítom, nem konkrétan postshadinghez.

Az utóbbi évtized nagy slágere a blackbasing. Ez a technika kombinálja az alapozást és a preshadinget, elsősorban ahogy a neve is utal rá, feketével.

Hozzátartozik a technikához a "mottling" (foltozás) amely egy vagy több különböző színnel, elsősorban világos, történő szabálytalan, rendszertelen tarkítása a sötét alapnak. Célja a későbbi fedőszínek homogenításának elkerülése, árnyékolása, kontrasztjának növelése.

A következőben pedig saját gondolataimat és tapasztalataimat szeretném megosztani saját építéseim alapján 5+1 pontban ezekről a technikákról ill. a használatukról.

I. Végső megoldás

 Sokan úgy tekintenek ezekre megoldásokra, mint a weathering egyik első (és elég sokaknak az utolsó is) lépésére, de véleményem szerint ez teljesen téves percepció, megfelelően hígított fedőszínekkel maximum egy randomizált, nem teljesen egységes felületet érhetünk el, ami azért még nem weathering.

II. Jó, de nem mindenhol

A panel vonalak menti preshading sokáig egyeduralkodó volt a makettezők körében, főképp a világos, szürke kamuflázsok esetében, itt érzékelhető eredményt tud adni megfelelően választott témánál. Sárga, piros színekkel nem ajánlott a használata, ezek nem a legjobb fedőképességű színek, túl látható és ormótlan a végeredmény.

III. Kockás füzet

Ennek folytatása a "kockás füzet" effektus, amely szabályos, túl sötét, uniformizált amelyet minél távolabbról szemlélünk, annál sötétebb makettet eredményez.

IV. Rutin és lakkok

 Az ellentéte pedig a gyakorlatilag a láthatatlan végeredmény. Rengetegen állnak neki időt és energiát beleölve vmi fantasztikus színekből álló költeményt létrehozni, amely aztán eltűnik pár réteg festék után. Az okok változóak, rutintalanság, nem megfelelően hígított fedőszín, nem átgondolt folyamatok. Csak egy példa: a fényes lakk rettenetesen sokat fog tompítani a kontraszton.

V. Blackbasing, de minek?

A Blackbasing technika használatát az esetek 99%-ban elhibázottnak feleslegesnek tartom, mert a legtöbb időt és energiát ebbe fektetik sokan és azt az érzetet adja, hogy professzionális végeredmény születik belőle, mert... miért is? A közösségi médiában, Youtube-on divat lett? Természetesen nagyon vagányul néz ki egy szép, fekete makett, a foltozással is lehet villantani, hogy mennyire ügyesek voltunk, 3-4 színt is képesek voltunk összefújkálni a makettünkön.

A Blackbasing és kisebb mértékben a többi előárnyékolási technika, bárhogy is nevezzük őket, nem szól másról, mint a megúszásról, a gyors végeredmény ígéretéről. Megépítjük a makettet, a fekete Surfacert vagy annak megfelelőjét sokan ismerik és szeretik, könnyen használható, gyorsan használható alapozó melyre büntetlenül fújhatunk bármit. Erre aztán jön a megszokott séma, "még látszik... no, már kezd tompulni.... jól néz ki.... na még egy réteg és jó lesz..." Éééés nem lett jó. Valójában az így (is) festett makettek túlnyomó többsége a lakkozás-matricázás-panelezés után késznek lesz nyilvánítva és nyoma se lesz annak a változatos felületnek amely fejben indult...

VI. Nincsenek csodaszerek

Ezek egyike sem csodaszer, nincsen kizárólagos üdvözítő megoldás, nem lesznek a makettek ettől jobbak-rosszabbak. A legjobban talán akkor járunk, ha tudomásul vesszük, hogy ez is csak egy kis lépése a kirakósnak amivel a makettünkbe életet lehelünk. Hogy mit lehet tenni, máshogy csinálni, milyen megoldások vannak? Ez már egy másik írás témája lesz.