Az alábbi írás Szána Szabolcs barátom tollából származik.
A makettezésben régóta használt eljárás a festést megelőző alapozás valamilyen
semleges színnel, leggyakrabban szürkével (Gunze, Tamiya, Vallejo, stb.). Ez
hasznos lehet az építés során többféle anyag (gyanta, réz, stb.) színének
homogenizálására, vagy a felület hibáinak visszajelzésére.
Ugyanúgy régebb óta használatos technika a fedőszínek alá nulladik lépésként
sötét vagy épp világos színek megfestése, amivel kontrasztot, árnyékot,
valamiféle pluszt adhatunk a homogenitás elkerülésére. Nem kívánok részletesen
kitérni minden szakágra, de kisebb-nagyobb eltérésekkel a figurafestőktől a
civil vagy katonai témákban is használják a makettezők, legyen az vizi, légi
vagy szárazföldi jármű. Ezek a gondolatfoszlányok most a repülőmakettekkel
kapcsolatosak lesznek.
Az idők során többféle technikát kezdtek el használni, melyek alapján
megkülönböztethetünk Preshading, Postshading, ill. Blackbasing folyamatokat.
Álljon itt egy gyors és valószínűleg pongyola megfogalmazása mindezeknek.
A preshading lényege, hogy a festésre késznek tekintett makett panelvonalait,
szegecseit, főbb alaki pontjait sötét színnel átfújjuk, markánsabb részeit
kiemeljük. Ennek a technikának a célja elsősorban az árnyékolás, a gép monotonitásának
megtörése, ennek a megtartásához elengedhetetlen a fedőszínek megfelelő
hígítása.
A postshading pedig pont az ellentéte, itt a készre festett fedőszíneket fújjuk
át panelvonalak mentén sötét - nagyon hígított - festékkel. Ez a két eljárás
természetesen kombinálható is.
Itt akár gondolhatunk a repülőgép adott színének további árnyalására is amikor
kamuflázs színt módosítunk kisebb-nagyobb mértékben túlhígítva, de én ezt
inkább a festéshez számítom, nem konkrétan postshadinghez.
Az utóbbi évtized nagy slágere a blackbasing. Ez a technika kombinálja az
alapozást és a preshadinget, elsősorban ahogy a neve is utal rá, feketével.
Hozzátartozik a technikához a "mottling" (foltozás) amely egy vagy
több különböző színnel, elsősorban világos, történő szabálytalan, rendszertelen
tarkítása a sötét alapnak. Célja a későbbi fedőszínek homogenításának elkerülése,
árnyékolása, kontrasztjának növelése.
A következőben pedig saját gondolataimat és tapasztalataimat szeretném
megosztani saját építéseim alapján 5+1 pontban ezekről a technikákról ill. a
használatukról.
I. Végső megoldás
Sokan úgy tekintenek ezekre megoldásokra, mint a weathering egyik első (és
elég sokaknak az utolsó is) lépésére, de véleményem szerint ez teljesen téves
percepció, megfelelően hígított fedőszínekkel maximum egy randomizált, nem
teljesen egységes felületet érhetünk el, ami azért még nem weathering.
II. Jó, de nem mindenhol
A panel vonalak menti preshading sokáig egyeduralkodó volt a makettezők
körében, főképp a világos, szürke kamuflázsok esetében, itt érzékelhető
eredményt tud adni megfelelően választott témánál. Sárga, piros színekkel nem
ajánlott a használata, ezek nem a legjobb fedőképességű színek, túl látható és
ormótlan a végeredmény.
III. Kockás füzet
Ennek folytatása a "kockás füzet" effektus, amely szabályos, túl
sötét, uniformizált amelyet minél távolabbról szemlélünk, annál sötétebb
makettet eredményez.
IV. Rutin és lakkok
Az ellentéte pedig a gyakorlatilag a láthatatlan végeredmény. Rengetegen
állnak neki időt és energiát beleölve vmi fantasztikus színekből álló
költeményt létrehozni, amely aztán eltűnik pár réteg festék után. Az okok
változóak, rutintalanság, nem megfelelően hígított fedőszín, nem átgondolt
folyamatok. Csak egy példa: a fényes lakk rettenetesen sokat fog tompítani a
kontraszton.
V. Blackbasing, de minek?
A Blackbasing technika használatát az esetek 99%-ban elhibázottnak
feleslegesnek tartom, mert a legtöbb időt és energiát ebbe fektetik sokan és
azt az érzetet adja, hogy professzionális végeredmény születik belőle, mert...
miért is? A közösségi médiában, Youtube-on divat lett? Természetesen nagyon
vagányul néz ki egy szép, fekete makett, a foltozással is lehet villantani,
hogy mennyire ügyesek voltunk, 3-4 színt is képesek voltunk összefújkálni a
makettünkön.
A Blackbasing és kisebb mértékben a többi előárnyékolási technika, bárhogy is
nevezzük őket, nem szól másról, mint a megúszásról, a gyors végeredmény
ígéretéről. Megépítjük a makettet, a fekete Surfacert vagy annak megfelelőjét
sokan ismerik és szeretik, könnyen használható, gyorsan használható alapozó
melyre büntetlenül fújhatunk bármit. Erre aztán jön a megszokott séma,
"még látszik... no, már kezd tompulni.... jól néz ki.... na még egy réteg
és jó lesz..." Éééés nem lett jó. Valójában az így (is) festett makettek
túlnyomó többsége a lakkozás-matricázás-panelezés után késznek lesz nyilvánítva
és nyoma se lesz annak a változatos felületnek amely fejben indult...
VI. Nincsenek csodaszerek
Ezek egyike sem csodaszer, nincsen kizárólagos üdvözítő megoldás, nem
lesznek a makettek ettől jobbak-rosszabbak. A legjobban talán akkor járunk, ha
tudomásul vesszük, hogy ez is csak egy kis lépése a kirakósnak amivel a
makettünkbe életet lehelünk. Hogy mit lehet tenni, máshogy csinálni, milyen
megoldások vannak? Ez már egy másik írás témája lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése