Nemrég, június utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő kápolnásnyéki verseny egy új esemény most már mindenki számára a rendezvénynaptárban, hiszen az idén immáron másod ízben megszervezésre kerülő rendezvényen már felnőtkategóriákban is összemérhették tudásukat az ország szinte minde pontjáról idesereglett versenyzők. Íme egy élménybeszámoló.
Megvallom őszntén számomra a Velencei tó partjától alig egy kilóméterre elterülő kis község eddig egy fehér folt volt makettezés szempontjából. Így teljes meglepetésként ért, hogy a település nevével fémjelzett pólókba öltözött makettező baráti kör fiatal tagjaiba botlottam rögtön a bejáratnál. Itt had emeljem ki a FIATALT még egyszer, mert a klub vezetője életkorával jelentősen kilóg a tagság többi részétől, hiszen csupa ifjú makettező palántával találkoztam, ami egy jó jel a hobbi “túlélését” illetően…
Miután kedvesen útbaigazítottak, hogy mely teremben is helyezkedik el a verseny egy kevésbé jól megvilágított művházterembe léphettem be, ahol középen két hosszan elhelyezett asztalon sorakoztak a nevezett munkák, míg kétoldalt a fal mellett egy kisebb méretű börzén lehetett költekezni. Itt lehetett válogatni a hazai importőr Eduard makettjei, kiegészítői között és akár fgurákra is lehetett költeni a konyhapénz nagy részét, hiszen az egyik hazai webshop is kitelepült a verseny idejére. Továbbhaladva pedig a terem szinpadán egy figura workshopot tekinthetett meg a közönség a nemzetközileg is ismert Kovács Olivér és György László “ecsetjeiből”, illetve a majdan kiosztásra kerülő díjakat lehetett szemügyre venni.
Az asztalokat végigböngészve sok szép munkát láthattak az érdeklődők. Szinte mindenhonan érkeztek versenymukák. Tiszteletüket tették a kapuváriak, mosonmagyaróvári, győri, pesti,veszprémi illetve a miskolciak közül is érkeztek jópáran! Igazán sokszínű lett a felhozatal, hiszen lehetett látni a szokásos műanyag makettek mellett papírból készült munkákat is. Sok újdonsággal sajnos nem találkoztam az asztalokon. Jópár munka már ismerős volt korábbi versenyekről… Szép számmal voltak figurák, vignetták, mind repüllő és harcjármű kategóriákban a hagyományos “stand alone” munkák mellett és öröm volt látni, hogy a gyermek és ifjúsági kategóriákban is voltak kiemelkedő munkák.
Summázva a tapasztalatokat, kellemes meglepetés volt, hogy a verseny kizárólag a szombati napra esett. Egy ekkora rendezvényt véleményem szerint nincs értelme kétnaposra elnyújtani, hiszen nincs annyi látnivaló, hogy ne lehessen pár óra leforgása alatt könnyen “ledarálni”. Az időpont ideális lehetne továbbfejleszteni egy egész hétvégés családi programmá, hiszen a Velencei tó partja nyáron amúgy is túristacsalogató, de felvetődik a kérdés, hogy valóban szükséges lenne felduzzasztani a versenyt? Véleményem szerint nincs szükség mégegy egész hétvégés programra. Hiába a remek megközelíthetőség, amit az autópálya nyújt és a helyszín, a jelenlegi “fogyasztóképes” makettező társadalom a már meglévő versenyek életbentartására is alig képes érzésem szerint. Sőt, követendő példának tartom a képolnásnyéki rendezést, hiszen nincs értelme két napig elhúzni egy ekkora versenyt, ha csak nem tudnak olyan köztes programokat biztosítani az összes érdeklődőnek, hogy ne legyen kínszenvedés kivárni a vasárnapi eredményhirdetést. Pont arra elég volt az idő, hogy mindent megnézhessen az ember, elbeszélgessen a régi ismerősökkel egy könnyed ebéd mellett, a közeli pizzázó helyek egyikén és pakolás után vagy hazavegye az irányt, vagy kihasználva a szép időt a tópart valamelyik strandján heverésszen még kicsit hazautazás előtt.
Külső hivatkozások:
