Móvár 2024

Nem sok újdonságot lehet írni Móvárról. - Bocsánat, hogy nem a hivatalos Moson Show megnevezést használom, de én úgy nőttem fel, hogy "Móvárra" mentünk makett versenyre. -  Ezért engedjétek meg, hogy Schaller Péter barátom gondolatait osszam meg veletek, aki több év kihagyás után tért vissza a rendezvényre:

Megvallom őszintén a verseny közeledtével elkapott a Móvár láz, de szombat reggel vezetés közben nem éreztem azt a bizsergést, mint anno. Lehet én öregedtem meg, vagy égtem ki az online tartalmaktól, jobban vártam a haverokkal való találkozást, mint magát a rendezvényt.

Problémamentes út után a megszokottnál is nagyobb tömeg fogadott, a parkolás az eddigieknél is nehezebb volt, lehet a várban is érdemes lenne kinyitni a régi helyszín helyeit, vagy legalább egy részét, mint a lakó övezet utcáit elárasztani autókkal teljesen. Menetrend a szokásos, nevezési papírok felvétele, majd a makettek elhelyezése az asztalokon rutinosan ment volna, ha nem fogadtak volna tömött asztalok. Ez különösen figurában volt érzékelhető. Alig tudtam helyet szorítani magamnak a kategóriákban. Így jár az, aki nem indul el időben...

Ismerősökkel való ütközés után tettem egy gyors kört a börzén. Meg se kíséreltem a tömegben megnézni a felhozatalt, kicsit fel kellett vennem a ritmust, így jött az ebédszünet, hátha kicsit oldottabb leszek... :D

Szombat délután talán tisztult a nyüzsgés és már oda lehetett menni az asztalokhoz. Hangosbemondó hirdette, hogy meglett a 3000 nevezett makett, ami már-már kezelhetetlen mennyiségnek hat. Talán World Expo-n volt ilyen érzésem utoljára, Stresában. Voltak kategóriák, amik komplett kimaradtak, például hajók és civil járművek, illetve felületes szemlére volt csak idő, mint egyéb, sci-fi. Figurában talán 700 nevezett munka van és több kategóriában is neveztem, valahogy mégse tudtam elég időt szánni, hogy megnézzem. Szombat délután amíg a zsűrizés folyik se könnyű odaférni, talán vasárnap reggel lenne erre alkalmas, mikor még nincs tömeg, de sajnos mire eljutottam odáig megint nem lehetett odaférni. Ha ilyen ütemben erősödik ez a kategória érdemes lenne elgondolkozni, hogy a csarnok más pontján legyenek kiállítva.

Repülő kategória volt talán a leginspirálóbb számomra. Ott sikerült jobban szemügyre venni több munkát és volt is mit nézni. Például Vrbovszki Áron Komet diorámája. Nagyon szépen kivitelezett, remek összhangban megvalósított munka. Így töltődve kedvet is kaptam repülőkhöz újfent. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Harcjármű okozott vegyes érzéseket. Volt, ahol a tavalyi hobbi arany munka köszönt vissza mesterben. Más mester kategóriába nevezett munka nem érte el a hobbi kategóriák átlagos színvonalát. 72-es méret viszont egyértelmű fejlődés látszik. Ott találtam több olyan munkát, amit hosszabb ideig tudtam nézegetni, ám kicsit árnyalta képet, hogy azok, amik az asztal belsejére kerültek nem tudtam jobban kiélvezni. Ez 35-ben is gond, de 72-ben hatványozódik. Diorámákhoz sajnos kicsit már késve érkeztem, így ott már ismét nagyobb tömeg fogadott, de Kovács Imre munkáját ott sikerült élőben végre megnézni. Remek munka, igaz az én ízlésemnek a figurák gyengébbre sikeredtek, mint a környezet és a járművek. Lustig magyarországi diója is kiemelésre érdemes. Látszik a rutinos ízléses tálalás. 

Annyi személyes megjegyzés, hogy az időjárás botrány volt. Én még Móváron sosem fáztam így. De lássuk be, ez ügyben a szervezők nem sokat tehettek. Viszont a régi gyrosos nyitva volt, még vasárnap is, így szokásos rituálénkat is elvégezhettük a csapattal, csoportos gyros fogyasztás formájában. Este pedig a szálláson előkerült a pálinka, rum, sör stb. Meg persze a folyamatban lévő projectek, amik körbejártak, és mindenki elláthatott jó tanácsokkal mindenkit az aktuális makettje kapcsán. (Jedi)

Vasárnap délután a makettek vissza adása szerintem zökkenő mentes volt és elég gyorsan ment. Az ember már-már azt hihette volna, hogy csúszás nélkül lezajlik a díjátadó ceremónia, de a nagyjából pontos kezdést kicsit beárnyékolta a közel félórás felvezetés, ami szerintem feleslegesen lett elnyújtva. Ezt leszámítva csak a szokásos. Talán a végére be is lett hozva a lemaradás. Legalább a kategória Best of és a BOS esetében jó lenne a kivetítőre kirakni az eredmény mellé a munka képét is, mert nehéz összekötni.

Eredmények

Egy makettverseny sarkalatos pontja a verseny. A versenyt pedig eredményekben mérik. Mielőtt belebonyolódnánk a szokásos zsűri szapulásba, szeretném kijelenteni, hogy bár nagyon sok eredménnyel nem értek egyet, ez nem baj. Különbözőek vagyunk, lehet más a véleményünk. Az már más kérdés, hogy tavaly a „miért nem kapott semmit a makettem” kérdésre, az volt a zsűri válasza, hogy „nem tudtuk, melyik makett a tiéd”. Ez azért felvet kérdéseket a pártatlanság kapcsán... Nagyobb probléma a díjak kiszámíthatatlan eloszlása. A számomra leginkább szembetűnő, hogy az "M-34 – 1/35 harcjármű 1945-ig" kategóriában 81 makett közül sikerült 2 ezüstérmet kiosztani. Tudva, hogy a zsűri vezetése üdvösnek tartja, ha mester kategóriákban szigorúbb az értékelés, és kevesebb a díj, annyira nem meglepő ez a tendencia. Még ha ezzel én személy szerint nem is értek egyet, elfogadom, hogy ők így gondolják. De talán a fenti esetben már átestek a ló túloldalára.

3000 makettnél nem feltétlenül működik az, ami 300-nál igen. Lehet Szolnokon, Bolyain (máshol tudtommal nem használják) egy jól bevált rendszer, de ennek vannak korlátjai. Évek óta anomáliákat okoz, hogy ezt a pontszámítási rendszert nem lehet ennyi makettre, ennyi különböző értékrendű és precizitású zsűritagra, ennyi eltérő kategóriára alkalmazni. Évek óta hangos nemzetközi és belföldi visszhangja van ennek a problémának. Emlékezzünk csak vissza az olaszok kivonulására. Évekig nem jöttek a környékünkre sem.

Nem azt mondom, hogy nem kell pontozni. A pontozásnak vannak elvitathatatlan előnyei. De ettől még lehet javítani a dolgokon. Ennek a blognak az oldalain megjelent már egy írás a harcjárműves és a repülős pontozólap elemzéséről is. Egy dolog, a pontozólap tartalma. A másik a felhasználása. Világos, hogy kiváló checklist-ként szolgál a zsűri számára. Használjuk hát annak, egy ellenőrző listának, egy döntés támogató eszközként. Egyben dokumentációs eszköz is. Csupán annyit kéne változtatni, hogy ne vegyük ki a zsűri kezéből az éremről való döntés jogát. Pontozzanak, értékeljenek, majd ezek alapján döntsenek az érmekről. A pontozólap segíthet ebben. A döntést ugyan úgy lehet dokumentálni, és ugyan úgy lehet indokolni is. Így talán elkerülhetnénk, hogy egy 80+ makettes kategóriában összesen 2 db ezüst kerüljön kiosztásra. Egy egyszerű példa: a pontozólapok kijelölik a sorrendet, de a zsűri csapatok nem használnak egységes ponthatárokat. Hiszen a zsűri csapatok sem egységesen szigorúak. 

Adják a zsűri kezébe,
hogy a sorrendbe pakolt, pontozott munkákon belül
hol húzzák meg az arany, ezüst, bronz határát!

Egy dolgot persze nem szabad elfelejteni. Ez az egész eredmény dolog láthatóan semmilyen hatással sincs a résztvevők számára. Így jelenleg egyetlen olyan személy sem érdekelt a rendszer javításában, aki ezt megtehetné. A baj csak az, hogy amikor majd hatással lesz a résztvevők számára, akkor már késő lesz lépni. Lásd.: Euromilitaire…

Fotó: Gaál László

Hajlakk

Egy késő februári szombat délután kellemes időben kiültünk a teraszra, voltunk már négyen-öten. Ciccent pár sör, előkerült a pálinka is. Az asztalon makettek, mindenki hozta az aktuális projectet. Két téli meszelt panzer is volt köztük, mindkettő Gabié. A nap alacsonyan járt, mikor elkezdett pattogni a bogrács alatt a tűz. Előkerült a telefon, hangrögzítő bekapcs. Gálik Gabival felvettük a már régen tervezett beszélgetést a hajlakkozásról.

Jedi: Mielőtt belemegyünk a részletekbe, mit hajlakkoztál először?

Gabi: egy KV-2-est. Téli álca, 1/35. MIG DVD-je adta az ihletet. Ő 1/16-ban mutatta meg egy ilyen makett elkészítését, én ugyan ezt 1/35-ben szerettem volna megcsinálni. Nem titkolt szándékom volt lemásolni. Sokat tanultam abból a makettből.

Jedi: Az alapszín milyen legyen? Oldószer, festék típusa, esetleg gyártó?

Gabi: az alapszín lehet akril, enamel vagy laquer is. Utóbbi kettő oldószere különbözik a fehér álcához használt festék oldószerétől. Ez akkor lehet segítségünkre, ha még kevesebb rutinunk van a hajlakkal. Én legutóbb Gunze színeket használtam, ami teljesen jól működött. MIG a DVD-ben Humbrol enamelt használ, ami szintén jó lehet, de én magam a KV-2-esen Tamiya akril festéket használtam az alap zöldhöz is. Ezzel is működik, de a későbbi lépésekben befolyásolhat minket.

Jedi: Rendben, erre még visszatérünk. Matt vagy fényes legyen az alap felület?

Gabi: lehet matt, de a félfényes jobb. A teljesen fényeset kerüljük. A teljesen matt felülettel vigyázzunk. Könnyen lehet szemcsés a felület. Ez a fehér visszaszedésénél okozhat problémát, mert a szemcsékbe beleragadhatnak a felpergett fehér apró részecskéi. Ez pedig teljesen tönkreteszi az összképet.

Jedi: Az alapszín legyen sötétebb, vagy világosabb, mint ha téli álca nélkül festenénk? Használjunk-e valamilyen panelezést, bármi effektet?

Gabi: Inkább sötétebb legyen. Világosítani, bármilyen módosítást alkalmazni benne felesleges, mert a téli álca alól nem fog látszani.

Jedi: Milyen hajlakkot használsz? Flakonból, vagy pisztolyból fújod?

Gabi: Egyszerű drogériában (DM) kapható hajlakkot. Arra figyeljünk, hogy ne az extra strong fajtát használjuk. Nekünk nem jó, ha nagyon tapad, hiszen vissza akarjuk mosni. Flakonból fújom. Finoman viszem fel. Először csak egyszer áthúzom 15-20 centiről. A lényeg, hogy minél vékonyabb rétegben, de teljesen befedje a felületet. Fontos az is, hogy ne az egész makettet fessük egyszerre. Én mindig kimaszkolom a jármű egy-egy oldalát, és egyszerre csak azzal foglalkozom. Ez több okból is segít. Egyrészt nem lesz egyforma és monoton a kopás. Hiszen minden nagyobb részt külön kezelünk. Ez az összkép szempontjából fontos. Másrészt könnyebb gazdálkodni az idővel. A száradási idő kritikus ennél a technikánál.

Jedi: Mennyi a száradási idő?

Gabi: Ez sok mindentől függ. Minél vékonyabb a hajlakk réteg, annál rövidebb, ezt ki kell tapasztalni. Néha többet sikerül véletlen ráfújni, ilyenkor többet kell várnunk. Én rá szoktam segíteni pisztollyal, csak levegőt fújva. De figyeljünk, mert vastagabb hajlakk rétegről nagyobb foltokban jön fel majd a felső réteg is. Ez okozhat gondot.

Jedi: Mit kell tudni a fedő rétegről?

Gabi: a téli álcánál maradva Tamiya matt fehéret (XF-2) szoktam használni, saját hígítójával hígítva. Amint megszáradt a hajlakk, már fújom is a fehéret. A hajlakk felfújása előtt már bekészítem a pisztolyba, hogy azonnal felhordhassam.

Jedi: Itt mennyit vársz a száradással?

Gabi: Ez egy trükkös rész. A hajlakk miatt másképp viselkedik az akril festék, lassabban szárad. Minél vastagabb alatta a hajlakk, annál több időre van szükség. Itt is rá szoktam segíteni pisztollyal, tiszta levegővel. De ha vastagabb lett alatta a hajlakk, néha hajszárítóval is rá kell segítenem. Átlagosan 5-10 percet érdemes várni a visszaszedés előtt. Ezt is ki kell tapasztalni.

Jedi: És akkor elkezded visszakoptatni. Sima vízzel?

Gabi: Igen, sima víz. Sok múlik a száradáson. Először az ecsetet leitatva egy papírtörlőn, mondjuk úgy kicsit nedvesen át húzom a felületet. Majd újból vízbe mártom, leitatom, és elkezdem az ecsetszálak végével körkörös mozdulatokkal megdolgozni a felületet. Mindenkinek megvannak az egyedi mozdulatai. De a DVD jól vezet minket, a körkörös mozdulatok szép eredményt hoznak. Lapos ecsettel dolgozzunk! A szintetikus jobb, keménysége alkalmasabbá teszi erre a munkára, mint az állatszőr ecset.

Jedi: Akkor ne áztassuk el a felületet?

Gabi: Nem, semmiképpen sem. Az ecsetet tartsuk mindig nedvesen, ne vizesen, csak nedvesen, és folyamatosan tisztítsuk. Vízbe márt, leitat, és dolgozhatunk tovább. Ha azt tapasztaljuk, hogy a körkörös mozdulatokra elkezd feljönni a fehér festék ilyen nagy szigetekben, akkor túl hamar mentünk rá. Várni kell még vele.

Jedi: Karcokat is tudunk készíteni?

Gabi: Persze. Egy nagyon hegyes kemény tárgy kell, pl.: pisztolyból régi tű, vagy egy hegyes csipesz, amivel a karcot megejtjük. Ha erre még rámegyünk ecsettel, akkor a karc két pereme alatt beszivárgó víz szépen megbontja a fehér felületet. Így igazán kontrolált és izgalmas hatásokat érhetünk el. Mindig kicsi felületen dolgozzunk, apró ecsetmozgással, óvatosan. Nem szabad nagy felületeket dörzsölni. Tartsuk kontroll alatt a folyamatot. Ne térjünk át másik oldalra, amíg az aktuálissal el nem készültünk. Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, elkezdhetjük maszkolni a következő oldalt.

Jedi: Mi van akkor, ha nem jön fel a fehér?

Gabi: Ez azt jelzi, hogy kifutottunk az időből. Ilyenkor segíthet, ha a vízbe 10-20%-ot keverünk az akril hígítóból. Legyünk óvatosak! Működik, de mértékkel! Ahogy a pálinkát is, mértékkel! Itt válik fontossá az alapszín fajtája. Enamel, laquer esetén nincs gond. De ha az alap is akril, akkor azt is könnyen felkaphatja az elegyünk.

Jedi: Hajlakkra hajlakkozol-e újra?

Gabi: Akkor igen, ha javítani kell. Volt már rá példa. Előfordul, hogy nem jön ki a lépés. Javítani csak lokálisan, ahol szükséges.

Jedi: OK. Kész a hajlakkos fázis. Hogyan tovább?

Gabi: Fehérre helyenként vissza szoktam fújni egy réteget, főleg a panelek sarkához. Ezt több rétegben az alapszínnel szárazecsetelve koptatom vissza. Ezt az egészet csak lokálisan végzem. Visszakoptatáshoz szivacsot is szoktam használni. Ezzel lesz kész a fehér álca.

Jedi: Ezek után már a makett teljes felületével dolgozol?

Gabi: Igen. Ezután jönnek a filterek. Használhatunk egyszínű filtereket az egész maketten. Vagy a pöttyöző technikát több színnel. Mindkettő jó eredményt hoz. Ettől egy egyenletes tónust kap az egész makett. De csökkenti a fehér kontrasztját. Ezét a fehér részekbe vissza szoktam menni enamel, vagy művészolaj fehérrel, hogy azt a világító hatást visszahozzam. De ezt is csak helyenként. Ezt követi a befolyatás, és a különböző megfolyások. Ehhez művészolajat használok, valamilyen sötét barnát. Szeretem az AK Winter Streaking Grime-ját is. Ezzel nem csak megfolyásokat, de akár sarkokban tapasztalható elszíneződéseket, árnyékokat is kidolgozhatunk.

Jedi: Összefoglalva tehát hogyan jönnek egymás utána a lépések?

Gabi: Alap réteggel telibe fújjuk a makettet. Majd kimaszkoljuk az egyik oldalát. Jön a hajlakk, flakonból, finoman, vékony rétegben. Megszárad, egyből felfújjuk a fehéret. Várunk vele 5-10 percet, majd nedves ecsettel áttöröljük a felületet. Újra nedvesített ecsettel elkezdjük apró körkörös mozdulatokkal felszedni. Hegyes tővel karcokat is ejthetünk. Ha kész, maszkolhatjuk a következő oldalt. Ha körbeértünk a maketten, jöhetnek a javítások. Visszafújás, szárazecset és/vagy szivacs az alapszínnel. Ezt követően már a weathering egyébként is alkalmazott folyamatait alkalmazzuk, annyival kiegészítve, hogy a filterek után mindenképpen, de ha szükségét érezzük, akkor akár későbbi lépésekben is, a fehérbe visszamegyünk enamel vagy művészolaj fehérrel.

Jedi: Használnád másra is a hajlakkot?

Gabi: Persze. Bármilyen véletlenszerű kopás kivitelezésére jól használható, egészen pici méretekben is.

A beszélgetés ezen pontján elvonta figyelmünket az elkészült ragu, és a kiürült poharunk. De szerintem így is hasznos tanácsokkal lettünk gazdagabbak. Egy biztos, Gabi megmutatta, hogy mindhárom méretarányban eredményesen használható a technika. Jó étvágyat, egészségünkre!

Fotók:

Gálik Gábor - Easy8

KV-2 1/35

SU-122 1/48

Tiger I 1/72

Preshading, Blackbasing és a makettezés egyéb sötét bugyrai I.

Az alábbi írás Szána Szabolcs barátom tollából származik.
A makettezésben régóta használt eljárás a festést megelőző alapozás valamilyen semleges színnel, leggyakrabban szürkével (Gunze, Tamiya, Vallejo, stb.). Ez hasznos lehet az építés során többféle anyag (gyanta, réz, stb.) színének homogenizálására, vagy a felület hibáinak visszajelzésére.

Ugyanúgy régebb óta használatos technika a fedőszínek alá nulladik lépésként sötét vagy épp világos színek megfestése, amivel kontrasztot, árnyékot, valamiféle pluszt adhatunk a homogenitás elkerülésére. Nem kívánok részletesen kitérni minden szakágra, de kisebb-nagyobb eltérésekkel a figurafestőktől a civil vagy katonai témákban is használják a makettezők, legyen az vizi, légi vagy szárazföldi jármű. Ezek a gondolatfoszlányok most a repülőmakettekkel kapcsolatosak lesznek.

Az idők során többféle technikát kezdtek el használni, melyek alapján megkülönböztethetünk Preshading, Postshading, ill. Blackbasing folyamatokat. Álljon itt egy gyors és valószínűleg pongyola megfogalmazása mindezeknek.

A preshading lényege, hogy a festésre késznek tekintett makett panelvonalait, szegecseit, főbb alaki pontjait sötét színnel átfújjuk, markánsabb részeit kiemeljük. Ennek a technikának a célja elsősorban az árnyékolás, a gép monotonitásának megtörése, ennek a megtartásához elengedhetetlen a fedőszínek megfelelő hígítása.

A postshading pedig pont az ellentéte, itt a készre festett fedőszíneket fújjuk át panelvonalak mentén sötét - nagyon hígított - festékkel. Ez a két eljárás természetesen kombinálható is.

Itt akár gondolhatunk a repülőgép adott színének további árnyalására is amikor kamuflázs színt módosítunk kisebb-nagyobb mértékben túlhígítva, de én ezt inkább a festéshez számítom, nem konkrétan postshadinghez.

Az utóbbi évtized nagy slágere a blackbasing. Ez a technika kombinálja az alapozást és a preshadinget, elsősorban ahogy a neve is utal rá, feketével.

Hozzátartozik a technikához a "mottling" (foltozás) amely egy vagy több különböző színnel, elsősorban világos, történő szabálytalan, rendszertelen tarkítása a sötét alapnak. Célja a későbbi fedőszínek homogenításának elkerülése, árnyékolása, kontrasztjának növelése.

A következőben pedig saját gondolataimat és tapasztalataimat szeretném megosztani saját építéseim alapján 5+1 pontban ezekről a technikákról ill. a használatukról.

I. Végső megoldás

 Sokan úgy tekintenek ezekre megoldásokra, mint a weathering egyik első (és elég sokaknak az utolsó is) lépésére, de véleményem szerint ez teljesen téves percepció, megfelelően hígított fedőszínekkel maximum egy randomizált, nem teljesen egységes felületet érhetünk el, ami azért még nem weathering.

II. Jó, de nem mindenhol

A panel vonalak menti preshading sokáig egyeduralkodó volt a makettezők körében, főképp a világos, szürke kamuflázsok esetében, itt érzékelhető eredményt tud adni megfelelően választott témánál. Sárga, piros színekkel nem ajánlott a használata, ezek nem a legjobb fedőképességű színek, túl látható és ormótlan a végeredmény.

III. Kockás füzet

Ennek folytatása a "kockás füzet" effektus, amely szabályos, túl sötét, uniformizált amelyet minél távolabbról szemlélünk, annál sötétebb makettet eredményez.

IV. Rutin és lakkok

 Az ellentéte pedig a gyakorlatilag a láthatatlan végeredmény. Rengetegen állnak neki időt és energiát beleölve vmi fantasztikus színekből álló költeményt létrehozni, amely aztán eltűnik pár réteg festék után. Az okok változóak, rutintalanság, nem megfelelően hígított fedőszín, nem átgondolt folyamatok. Csak egy példa: a fényes lakk rettenetesen sokat fog tompítani a kontraszton.

V. Blackbasing, de minek?

A Blackbasing technika használatát az esetek 99%-ban elhibázottnak feleslegesnek tartom, mert a legtöbb időt és energiát ebbe fektetik sokan és azt az érzetet adja, hogy professzionális végeredmény születik belőle, mert... miért is? A közösségi médiában, Youtube-on divat lett? Természetesen nagyon vagányul néz ki egy szép, fekete makett, a foltozással is lehet villantani, hogy mennyire ügyesek voltunk, 3-4 színt is képesek voltunk összefújkálni a makettünkön.

A Blackbasing és kisebb mértékben a többi előárnyékolási technika, bárhogy is nevezzük őket, nem szól másról, mint a megúszásról, a gyors végeredmény ígéretéről. Megépítjük a makettet, a fekete Surfacert vagy annak megfelelőjét sokan ismerik és szeretik, könnyen használható, gyorsan használható alapozó melyre büntetlenül fújhatunk bármit. Erre aztán jön a megszokott séma, "még látszik... no, már kezd tompulni.... jól néz ki.... na még egy réteg és jó lesz..." Éééés nem lett jó. Valójában az így (is) festett makettek túlnyomó többsége a lakkozás-matricázás-panelezés után késznek lesz nyilvánítva és nyoma se lesz annak a változatos felületnek amely fejben indult...

VI. Nincsenek csodaszerek

Ezek egyike sem csodaszer, nincsen kizárólagos üdvözítő megoldás, nem lesznek a makettek ettől jobbak-rosszabbak. A legjobban talán akkor járunk, ha tudomásul vesszük, hogy ez is csak egy kis lépése a kirakósnak amivel a makettünkbe életet lehelünk. Hogy mit lehet tenni, máshogy csinálni, milyen megoldások vannak? Ez már egy másik írás témája lesz.

Michael Rinaldi: a portlandi remete és a hiteles felület keresése

 "Mennyi filozófia fér bele egy kopásba?... Sok"
saját tapasztalat

I. Eredet: Michael Rinaldi formatervező, amerikai versenymakettező és cikkíró

Michael Rinaldi a hetvenes évek közepén született Los Angelesben. A középiskolai tanulmányai után a hadsereg utász alakulatánál teljesített szolgálatot, majd némi útkeresés után 2008 körül autóipari tervezésből diplomázott 35 évesen. Sokszor említi régi tanárai szigorát, akik a General Motors tervező mérnökei közül kerültek ki. A 2008 utáni a gazdasági válság az amerikai autóipar erős leépülését hozza magával, ezért a dizájnban szerzett tapasztalatait más iparágban próbálja kamatoztatni.

Kezdetben a magazinok számára készít cikkeket, rengeteget. A 2010-es években még elérhető saját web oldalán katalógus szinten bemutatja a legtöbb munkáját, de az RSP felfutásával ezeket a platformokat teljesen megszünteti. Úgy dönt részt vesz az akkori meghatározó Európai versenyen, az Euromilitaire-n. Kezdetben kissé langyos a fogadtatása, úgy gondolja a mezőny elején a helye - kevés neki az ezüst érem - és ezt igyekszik is bizonyítani is. A zsűri és meghatározó makettezők tanácsait figyelembe véve alakítja a technikáját és kivitelezéseit. Gyakorlatilag kísérletezik mindennel amit akkoriban kitaláltak, főképp a klasszikus spanyol iskola, a finom belga olajozás, a Phil Stutcinskas által behozott hajlakk technikák által meghatározott területen igyekszik kialakítani saját stílusát. 

Megoldásaiban keresi a komplex felületek méretarányosan hiteles és egyben látványos megjelenítését, kulcsfontosságúak számára a különböző miniatűr kopások és hatások. Valószínűleg egész pályafutása során ez marad a fő szempont.

 Ezekből az időkből egyik meghatározó munkája a képen látható szürke Tigris - verseny után lényegesen átdolgozva került be a Tankart kiadványba. Kisebb sokkot okozott természetes de egyben brutális megjelenésével, csakúgy mint maga az eredeti Dragon kitt, ami egy új korszakot jelentett makett gyártás terén.

A korszak érdekes mementója  az E 100 Ausf.B (saját tervezésű és építésű Rinaldi toronnyal, 2000-es évek eleje) amit lemásol a Trumpeter és kiadja fröccsöntött változatban. A makett jól szemlélteti Rinaldi nagyon korai stílusát és a kínai cégek sokszor féktelen másolását, melyek áldozatai főleg az akkori gyanta kitt gyártók voltak.

1/48-as Pakwagen: a hajlakk technikák bemutatója, az egyik utolsó olyan makett ami még más publikációkban is megjelenik.

ORP, hajlakk és egyéb reduktív technikák

Az európai útjain megfigyelt megoldásokból és elsajátított technikákból próbál az évek során egy saját maga számára működő rendszert kifejleszteni. A spanyol iskolából megmaradnak a pigmentek, és különböző kontrollált felhasználásuk. A modulált festést mint olyant pár kísérlet után inkább elveti, inkább olaj festékekkel igyekszik hangsúlyossá tenni bizonyos felületi elemeket. Fontosabb számára, hogy a makett makró fotókon, vagy közelről szemlélve hozza az apró részletek gazdagságát. Pár szponzorált termékbemutató után mindig visszatér a bevált olaj tubusaihoz. Az itt leszűrt tapasztalatait ORP, oil paint rendering néven igyekszik népszerűsíteni. Még ma is ingyenesen elérhető cikke hasznos megoldás minden tanulni vágyónak.

http://www.missing-lynx.com/articles/other/oilpaintrenderingmr_1.html

Reduktív technikák: olyan megoldások, ahol a hatások több, egymásra vitt felület fokozatos eltüntetésével alakulnak ki, tehát például a kopások nem ráfestve vannak egy alap színre, hanem először a kopás alap színe van felvéve a felületre, azután egy második, eltérő színű réteg, és ez a réteg van visszaszedve, hogy megjelenhessen az alatta lévő réteg színe. Ma már mindenki számára jól ismert hajlakk, vagy koptató folyadékos technika, de ezek korántsem az egyetlen megoldások. Könyveiben és videóiban részletesen kifejti, hogyan lehet hígítóba mártott ecsettel óvatosan visszaszedni bizonyos festékeket, vagy akár finom csiszolópapírral is. A technika valószínűleg csak a részlet, az eredmény a fontos, és az sok esetben nagyon meggyőző tud lenni. Megfelelő rutin és pontosság után egyesítik a véletlenszerű és a szabad kézzel elérhetetlen méretű felületi kopásmintákat.

 

Ezzel a hígítóval csak haladóknak...

 

II. RSP Rinaldi Studio Press, Tankart az európai makettezés időkapszulája

Mike úgy gondolja saját vállalkozást indít, mivel a magazinok és egyéb munkák valószínűleg eleve egy elég kegyetlen munkatempót és egy egyre szűkülő, technikai demonstrációk helyett inkább termékbemutatókká változó környezetet hoztak magukkal, mindezt persze megélhetést nem igazán biztosító összegekért. A versenyeken díjakat nyert makettjeit is mindig igyekezett értékesíteni, ami sokszor betekintést nyert az akkori árszintbe. Volt hogy ebay-en 600 USD körüli összegért nem tudott eladni egy Euromilitaire érmes munkát. A piacra, vagy az akkori verseny mezőnyt előszeretettel felvásárló Roberto Aguilera-ra nem lehetett mint biztos megélhetés gondolni, lépni kellett.

Egyik makettje a Mexikóvárosi Aguilera gyűjteményben a gyűjtő által hozzáadott figurákkal

Miután a "Rinaldi" egy jól csengő névvé vált az iparban, eljött az idő hogy saját lábra állítson egy céget, egy kiadót, egy egyszemélyes márkát. Alap pillérrei a jó renoméja, versenyek és kiadók világában szerzett kapcsolatai, iskolai és az addig megszerzett cikkírói rutin. Tartalma az addig elsajátított eljárások és tovább fejlesztett módosításaik részletes bemutatása, bővebb terjedelemben mint egy magazin cikk, sokszor termékektől függetlenül, inkább a lényegre koncentrálva. A lényegre törést kompenzálja a rengeteg saját filozófiai elem, ami sokszor inkább feleslegesen hosszú és fárasztó ismétlődő szövegnek hat. Sok esetben régebbi makettek kerültek be a kiadványba. Az indulás néha döcögősre sikeredik. Nem túl jó minőségű a képanyag, elírás és egyéb hibák tarkítják. A Tankart 2 első szerkesztése kifejezetten csalódás, régi makettek, borzalmas képek. Ezek a kiadványok viszont rengeteg szerkesztésen esnek át, és a tartalmuk némileg módosul.

 Egy dobozból épített 1/48-as Hetzer valamelyik Tankart könyvből, verseny és egyéb nyomás nélkül. A jó ízlés, a rutin a színek kiválasztásánál és kontrasztok kivitelezésénél észrevehető 

A kiadványok évtizedes piaci jelenlétükkel egy lexikon szerű hozzáférést biztosítanak kulcs technikákhoz a nagyközönség számára is - ez a magazinok és videók képlékeny világában is megfelelő iránytű még mindig, ezért is lehet 10-20 éves anyagot a piacon tartani. Rinaldi nem csak az európai technikákat hozza ki könyv formájában, de sok esetben európai társ szerzők is bemutatják tudásukat. Ilyen értékes festési cikkek közé tartozik Mario Eens szürke Char B- je is, ami az olaj és festés kezelés abszolút precizitásának a kiváló bemutatója.

Lester Plaskitt Drillingje a kevés figurát is tartalmazó cikkek egyike. Marijn Van Gils és Radech Pituch figurás vendég írásai az új kiadásokból eltűntek.

III. Rinaldi 3.0 - a digitális tartalomkészítő

A közösségi média és a videó formátum egyre erőteljesebb fejlődésére és befolyása felvet pár nem túl kellemes kérdést a nyomtatott formátumban utazóknak: mennyire erős a tartalmam és milyen rá az igény? Úgy tűnik Mike kicsit késve, de valamilyen szinten igyekszik felszállni erre a vonatra egy hibrid megoldással. Erősebb online jelenlét ami főleg a könyvei népszerűsítése céljából indul, de hamarosan a szokásos Patreon és a legújabb könyvében valamiféle QR kódos Youtube videó megoldások is szerepelnek. Rendszeresen megosztott videói azonban nem azok a Nightshift féle könnyen emészthető előrágott kis rövidfilmek. 3 órás livestream, hallgatói kérdésekkel, több témában, rövidebb élő bemutatókkal. Kérdés kinek emészthető ez? Egyáltalán Rinaldi hosszú filozofikus elbeszélései mennyire érthetőek a lassan inkább Tik-Tokon szocializálódó társadalmunknak? Mindenképp kell hozzá türelem és bizonyos érettség. Idővel a tartalmak tematikusan megjelennek rövidebb videók formájában, kellemes zenével, ilyen példáuls a téli Stug festése.

Rinaldi különutas, egyszemélyes stratégiájának nem igazán van jelenleg keresztmetszete a két nagy weathering termék és tartalomgyártóval. A Kingart, Lifecolor, Mission Models mellett kénytelen kínai olcsó retus pisztolyokat promotálni, ami kissé talán vicces is néha.

 

 

 Különböző tartalmak keresik a felvevőpiacukat, Gundam, Scifi, civil, vasutas

 

Az egyszemélyes cégek élete nem fenékig tejfel, sőt... Mike példáján láthatjuk igazán mennyire nehéz hobbi, szenvedély és munka között egyensúlyozni. Fenntarthatóan üzemeltetni egy céget, megújulni és minőséget letenni az asztalra, újra és újra. A temérdek késés a könyvek szállítása körül, a világ különböző pontjaira rosszul kiszervezett nyomtatás, egy kis bérlakás és állandóan limitált költségvetés az utazásokra árulkodik egy újabb makettezésen keresztüli "meggazdagodásról".

 

.

 A formatervezői háttér és látványra kihelyezett hangsúly áthatja a márka termékeit. "Te vagy az egyetlen LIKE ami számít" - Rinaldi valószínűleg érzékeli az online terek problémáit, Facebook jelenléte megszűnt, igyekszik a saját maga által teljesen kontrollálható felületeket kialakítani

 

MMP, SMC, Brummbär: Mission Models és Rinaldi az ideális párosítás? 

Mike 2010-es évek végére teljesen átváltott az amerikai Createx átlal gyártott Mission Models, makettezőknek kifejlesztett víz bázisú festék márkára. A márka tulajdonosával jó barátságot ápoló Rinaldi indoklása főleg egészségügyi okok, kisebb toxicitás az egyre népszerűbbé váló lacquer bázisú festékekkel szemben, kiváló koptathatóság - a festéket gyakorlatilag vizes ecsettel is vissza lehet szedni teljes száradás után is. Ez papíron ideális jelölté teszi a márkát egy újabb kör reduktív kísérletre, innovációra. Finomabb és diffúzabb kopások mint a Tamiya párosítása hajlakkal, különböző, víz fröcskölésével elért hatások. Ezt a legújabb technikai lépés Rinaldi számára amit 2023-ban az SMC-n bemutatott Brummbären demonstrált. A makett sajnos a zsűri vitrin egy sötét részében kapott csak helyet, pár ritka és jobb fotón tanulmányozhatjuk csak jelenleg. (A rendezvény utáni történtekkel az előző cikkben foglalkoztunk.) A makett jobbára nélkülözi a spanyol iskola általános mélyedések befuttatása - kiálló elemek kiemelési rutinját, és sok esetben a mélyedésekbe jut a világos téli álcafestés maradéka, az élekre pedig kopás. Van akinek bejön, van akinek nem. Viszont megmutatkoznak rajta Rinaldi hiányosságai, a relatíve egyszerű építési megoldások, és a történelmi kutatás hiányosságai. Tényleg létezett ez a jármű ilyen formában, ezzel a festéssel alap sárgán alapozó vörös részekkel? Valószínűleg nem, ahogy nem túl logikus IS-2 futómű darabokat sem felhelyezni egy ilyen járműre, mivel páncélozott célok ellen teljesen alkalmatlan volt. Azt hiszem nem is ez a lényeg jelen esetben, az előnye inkább a festés területén kivitelezett megoldások kifejlesztése, ott talán mutat valami újat. Részletek a hamarosan megjelenő könyvében, aminek az Indiába való nyomdai kiszervezése újabb rossz pont az amúgy is sok késedelemmel küszködő RSP-nek. 

 

Mit érdemes tanulni:

• méretarányos hatás, apró és finom megoldások - ez valamilyen szinten minden méretarányos makettezés lényege és kihívása.
• realizmus és a látvány közti kényes egyensúly - látványosnak ígérkező eredeti minták keresése és méretarányos megvalósítása. Mike megoldásait rengeteg eredeti fotó tanulmányozása előzi meg.
• kísérletezés, adaptáció - új megoldások, konkrét makettre szabott eljárások keresése és kivitelezése.

Mire kell figyelni:

• a festés nem minden - a festés kulcs, de fontos a kontextus is, a történelmi háttér és az építési megoldások.
• nem minden problémára használható ugyanaz a megoldás - nem minden oldható meg effektíven, vagy egyáltalán egy bizonyos festék típussal, technikával, eljárásokkal. Ez látszik Rinaldi repülő olajozási próbálkozásain, matricák kerülésén
• kezdők számára nehezen átültethető megoldások - Rinaldi megoldásai a rutinos, precíziós makettezés kategória, elméletben a hajlakk kialakítja a maga kis kopásait automatikusan, de a valóság más. A véletlenszerűséghez sokszor még nagyobb kontroll kell, mivel csak egy lehetőség adatik a kivitelezésre.
  
• a függetlenség drága - az állandó kísérletezés, új anyagok, eljárások, nem fősodrú makettezés néha sokba kerül és a nap végén nem biztos hogy lesz aki tudja ezeket értelmezni, vagy értékelni.

További tartalom:
Obuch László Mosonshow videója a bemutatókról, 2017:
https://www.youtube.com/watch?v=FlntGqRgcBU&t=4467s

Rinaldi Studio Press hivatalos oldalak
https://www.youtube.com/@rs.p
https://www.instagram.com/rinaldistudio/
https://www.rinaldistudiopress.com/

Versenybeszámoló: Szolnok 2024

"elzarándokoltunk a pontozás mekkájába"

Már a múlt év végén szóba került a baráti körben, hogy ideje lenne megnéznünk a szolnoki rendezvényt. Többen családi kirándulással egybekötött hétvégét terveztek, úgy tűnt nekem is akad hely az autóban. A verseny több szempontból különleges helyet foglal el a makettezők körében. Ez az év első megmérettetése, sokan itt mutatják be, illetve tesztelik a szezonra szánt aktuális munkájukat. Az értékelési rendszer a Móváron vagy más versenyeken is használt pontozólap körül szerveződik és bizonyos pontszám felett itt lehet mesterlevelet kapni.

 
A hétvége kellemes meglepetése volt Kovács Imre legújabb alkotása

Munkáin újra megjelennek a figurák, melyeket inkább került az utóbbi években. Jó választás, mindenképp hozzáadnak a munkához.

A kompozíció fordítottja a szokásos lépcsőzetes elrendezésnek. Az előtér magasabbat helyezkedik el mint a háttér. Az asztalon tökéletesen szemügyre vehető a munka, szinte csalogatja a nézőt a különböző szögekből történő megfigyelésre. Tekintetünk a roncsok és a katonák között cikázik.

A projekt valószínűleg 10 éves múltra tekint vissza, régi kittek, gyanta belsők, megszámlálhatatlan munkaóra, de a részletek magukért beszélnek.

A rendezvény:

Szombat reggel viszonylag korán érkeztünk a helyszínre. Az asztalokon kellemes árnyalatú kék terítők, kategóriák szépen kitáblázva, egymástól elválasztva. Aki akart gyorsan benevezett, átnéztük a mezőny addig felállt részét. A nagy múltú versenyt az utóbbi években a hagyományos két napos megoldás helyett 1 naposra alakították át, ami manapság a legtöbb verseny sztenderd megoldása.A szervezést talán kicsit át is hatja a maga a katonai helyszín. Óramű pontossággal előkészítve minden, rögtön a bejáratban várják már a kis kitűzők az érkező zsűri tagokat, a nevezések külön asztalnál, szintén rendezetten várják a versenyzőket, mindenki tudja a dolgát, a meghirdetett időpontokat sikerül tartani, a makettek visszaadását ellenőrzötten koordinálni, a díjakat és okleveleket pörgősen kiosztani. Valószínűleg a sok év alatt összeszokott csapat rutin munkáját látjuk. Rövid beszélgetés a haverokkal és elindultunk egy gyors reggeli után a hétvége másik tervezett programjához.

Reptár:

A Reptár egyik égköve, az Il-2 roncsa, szakszerűen bemutatva, eredeti állapotában. A figyelmes látogató betekintést nyerhet a gép izgalmas belső szerkezeti felépítésébe.

Szolnok, a légibázis mellett szintén otthont ad egy színvonalas repülőmúzeumnak. A makettversenyen kiváltható támogatói jeggyel a szolnoki Reptár jelentős kedvezménnyel látogatható. A Reptár a város másik részében kapott helyet, autóval gyorsan megközelíthető. A látogatókat tágas parkoló és modern környezet fogadja. A gyűjtemény legérdekesebb darabjai valószínűleg a roncs kollekció, melyek  a verseny fő szervezőjének évtizedes roncskutató és feltáró munkájának kézzel fogható eredményei is. Az utóbbi években a szakközönség sok esetben ijedten figyelte a különböző múzeumok különféle felújítási kísérleteit, amelyek sok esetben értéktelenné tették az eredeti leletet, vagy a szakszerűtlen, minden áron komplett géppé történő átalakítás során, vagy sok esetben a festés rekonstrukciók inkább hibásak és a jövő számára teljesen elvesznek az lelet felületén található eredeti festékminták. Szolnokon a leleteket eredeti állapotukban van alkalmunk megfigyelni, impozáns látvány minden szempontból. A kiállítás kültéri része leginkább a légvédelmi eszközök hidegháborús repülőgépek és helikopterek gyűjteménye.

A kiállítás egy része a szabadban kapott helyet, egy toronyból is megfigyelhetjük a közeli gépeket.

Körbejártuk az asztalokat:

A Reptár látogatása után visszatértünk a rendezvényre, a nevezés befejeződött, a zsűri megkezdte a munkáját. Egy központi asztalnál foglaltak helyet a rendezvény közepén, munkájukat külön lámpák segítették. Úgy terveztük mindenki próbál némi képanyagot is készíteni a rendezvényről. A világítás viszont okozott némi fejtörést, nem csak nekünk, más fotósoknak is. Ki ki a maga módján próbálta megoldani az értékelhető képek készítését. Persze a telefonosoknak mindig ott a sok különféle algoritmus, viszont a fényképezőgépek vagy vakut vagy állványt igényeltek hosszabb záridővel. A kék terítők mindenképp egy elegáns megjelenést és hátteret biztosítottak a kiállított munkáknak. A mezőnyt zavartanul körbe lehetett járni, illetve fényképezni, nem alakult ki sehol tömeg, mindenki előzékenyen viszonyult a másikhoz.

Nagy Zoltán Lénárd figurás tudása segítségével 72-es méretarányban képes meggyőző történeteket alkotni

Kerekes András munkája a diadalmas német hadjáratok korszakából

A mezőny:

A rendezvény stabilan 400 körüli benevezett makettből "gazdálkodik". Ez a covid utáni időkben kicsit emelkedett aztán visszatért az eredeti állapotába. A mezőny magas szintűnek mondható, gyakorlatilag  mester kategóriákban a móvári felhozatalából kapunk egy kis ízelítőt, ami technikailag világszínvonalú maketteket jelent. A legnépesebb kategóriák természetes az 1/72, 1/48 repülőgépek és az 1/72, 1/35 harcjárművek és diorámák. Némelyik kategória, mint a mester egyszerre fed le több méretarányt, általában 20-40 alkotás körül mozog a népszerű kategóriák felhozatala.

 

Sokak szerint a Tiger elcsépelt téma, de azért mindig jó látni őket az asztalokon. Két Gábor, két Tiger

Nagy Attila Péter Shermanja a koreai háború látványos festése mellett minden részletében kidolgozott visszafogott finom munka

A hobbi kategória 1/72-es kompozíciói részletgazdag megoldásokat és jó elrendezést mutatnak

A zsűrizés és visszajelzés:

A verseny a már említett pontozólap körül forog, amit már számos helyen kielemeztek, illetve repülős szempontból mindképp érdemes megnézni Kormos Péter útmutató videóját. Szolnok méretéből kifolyólag egy jól kezelhető rendezvény, átlátható kategóriákkal. A zsűri eredmények már 3 órakor nyomtatott formában megjelennek. A rendszer ad lehetőséget esetleges korrekciókra, amennyiben a versenyző nem érzi megfelelőnek az eredményt, lehetséges az óvás. A szervezők a kiírásukban nem szeretnék, ha a versenyen kívül történnének a  különböző viták az eredményekről. Ez az online világban valamilyen szinten érthető. Az eredmények után Szolnokon sok versenyző kíváncsian fordul a zsűrihez, és ha sikerül a megfelelő embert elcsípni, szembesül a makettje szakmai kritikájával. Ehhez valószínű eleve kell egy nagy fokú alázat és nyitottság, mivel általában a saját makettünk számunkra mindig a legközelebbi, és sokkal kényelmesebb a zsűrizést mentálisan kissé távolabb elhelyezni magunktól, mint egy elzárt folyamatot amihez nincs hozzáférésünk és inkább nem is akarunk a részleteibe belelátni. Ha nyertünk minden jó volt, mindenki tökéletes szakértő, ha nem, akkor pedig a zsűri nem ért hozzá. Lehet fájdalmas tapasztalás is az eredmény, valaki akár meg is sértődhet. Elfogadni hogy egy látszólag banális hibán vesztettem fél pontot és ezáltal lecsúsztam az áhított díjról, nem mindig egyszerű. Viszont érdemes meghalhatni a kritikákat, megjegyezni és esetleg aztán otthon higgadtan elgondolkodni, netán részeit beépíteni a versenymakettezésről alkotott gondolkodásunkba. A legtöbb verseny igyekszik ilyen interakciót biztosítani a versenyzői és a zsűri között, ez  az internet világából jövő új generációknak sokszor kulcs fontosságú, hogy valamennyire sikerüljön őket becsatornázni a hobbink offline világának ezen részébe is. Mindig tartsuk fejben azonban, hogy a hobbink nem egészen egzakt tudomány, minden minősítési rendszer nagyban függ saját kritérium szerkezetétől és az azt működtető emberektől.

Sármány Zoltán Raidenjét már több versenyen megcsodáltuk, szép bemutatója a visszafogott koptatásnak

A rendezvényt külföldi versenyzők is rendszeresen látogatják. Aleksandar Mladenovic P 40 Tomahawk Mk. II-ja

Szabó Bence csoportokból ismerős munkája a zsűrit is valószínűleg gyorsan meggyőzte.

Borbás Sanyi Corsairja az aprólékosan kidolgozott fedélzettel együtt rögtön felkelti a figyelmünket. A zsűri is meggyőzőnek találja. Sanyi félelmetes tempót diktál magának, belekóstol több ágba is és méretarányba.

Benyomások:

Egy kellemes szombati napot sikerült eltöltenem a barátaimmal Szolnokon. A rendezvény színvonala magas, a szervezés zökkenőmentes és a város múzeuma a gyűjteményével csak hab a tortán. Érdemes ide ellátogatni talán olyanoknak is aki most ismerkednek a versenyekkel és keresik a helyszíni visszajelzés lehetőségét. Magát a versenyt valószínűleg egy különleges aura lengi körül: a katonai helyszín a múzeummal, a fő szervező személye, az értékelés rendszer és a csapat körülötte, a mesterlevél intézménye mind mind hozzátesznek ehhez. Szolnok valószínűleg nem csak egy verseny, talán egy közösség elképzelése a makettezésről, annak szervezett keretek között történő értékeléséről.

 

Horváth Péter "Pepe" legújabb repülős munkája egy Mig temetőt mutat be. A kategória nehéz, de valószínűleg a repülő dioráma mindenhol ilyen, mintha nem igazán találkozna az alkotók elképzelése a zsűri gondolkodásával. Lehet érdemes lenne felvázolni és kommunikálni a elvárásokat, elképzeléseket.

Halmos László munkája.

A hajók is dinamikus fejlődésen mentek át az utóbbi években, a technikai újítások elterjedése lehetővé teszik különböző vízfelületek látványos megvalósítását is. Egyre több alkotó helyezi őket dioráma szerű környezetbe. A Sci-Fi kategória is tartogattott meglepetéseket: 

Buczkó József eredeti és aktuális munkáját a szolnoki közönség is élvezhette. Kedvet is kaptam a filmhez!

A klasszikusnak mondható harcjármű kategóriákban öröm volt látni, hogy a nevezett munkák majd fele 1/72 méretarányból került ki. Úgy tűnik az apró tankok reneszánszukat élik, és a színvonal elismerésre méltó volt.

Szabó Bence Jagdpanther diorámája a hobbi kategória csúcsa

Árok Ajtony sivatagi FAMO-ja

Czegle Zsolt MAZ-537-ese egy T-72M-et szállít

Sánta Dániel T-34-ese különdíjat kapott

Végszó:

Remélem tetszett a beszámoló és kedvet kaptál kijönni egy ilyen rendezvényre, idén több hazai versenyről szeretnénk egy rövid riportot. PSMK, Zalaegerszeg, Bolyai szerepelnek a listán.