Mosonshow 2014

Intro

Ez volt az eddigi legjobb Móvár. Ez gyakorlatilag egyértelmű. Nem azt mondom, hogy kategóriákkal jobb lett volna, mint az eddigiek, de most úgy érzem, igen, tényleg ez volt a leginkább egyben, és tényleg nem tudok most 1.000 km-en belül jobb versenyt mondani. Persze ettől még ez Móvár, csomó olyan dologgal, amitől a fejét fogja az ember, de hát kit érdekel, élvezzük, amit lehet, és érezzük jól magunkat! A többit le kell szarni! És ha jól láttam, nagyjából mindenki ezt a stratégiát követte a hétvégén.

Az egyik sziget

Egyszer volt, hol nem volt…

Kanyarodjunk vissza az elejére. Azt hiszem számomra az egész azzal kezdődött, hogy kiderült, jön a MIG. WOW! Mindenkinek leesett az álla. A Miguel, jön, ide. Aztán bedobtak vagy egy tucat nevet mellé. Adam Wilder. Már tavaly ősszel szóba került Mol-ban, hogy lehet róla szó, de akkor ez inkább tűnt udvariasságnak, mint komoly szándéknak. De hát nagy a verseny a weathering cégek között, ha itt a MIG, akkor jönni kell mindenkinek. Pere Pla beszervezte a teljes AK csapatot, áthozták Chris Jerretet Kanadából, megmozgattak minden elérhető figurát, nem sorolom fel a teljes stáblistát. Itt volt még Kristof Pulinckx az Art of Modelingtől, bár ő majd’ minden évben jön.  Meg a figurások, élükön Ortiz-zal, sokunk örömére. Szóval nagy celeb parádé volt várható. Ez a rendezvénynek elvileg jót tesz, rengeteg előadást is beterveztek, de erről később.

A hivatalos plakát

Végre volt aktív facebook megjelenés, és némi marketing. A viszonyokat jól jelzi, hogy Gergő kénytelen volt bemutató briefeket csinálni az előadókról. Ez egyrészt jó marketing eszköz, lehet képeket postolni, megosztani, nagy nevek jól csengenek. Jól csinálták, de azért az elgondolkodtató, hogy a magyar makettező társadalom mennyire volt képes ezt befogadni, vagy inkább elviselni. A marketing ebben ki is merült, még mindig hatalmas lehetőségek vannak a fejlődésre ezen a téren, de úgy tűnik, egyelőre nincs rá szükség, elműködik magától a verseny, szájról szájra terjed. Egyébként amennyire jól használták a facebook oldalt a versenyig, a verseny után annyira lezüllött, életlen bulifotó a borító, ami az egészet hazavágja. Kicsit olyan, mint ha a kezelő kiengedte volna a gőzt, és a saját személyes élményeivel töltené fel a verseny hivatalos oldalát.

Az előnevezés a szokásos faék egyszerűségű, ámde rendkívül hatékony programmal történt. Nem is kell ennél jobb, még talán sok is az az infó, amit ott meg lehet adni. Mondjuk egy épkézláb megjelenés, esetleg a mosonshow.hu oldalba való ágyazás nem ártana, de hát majd legközelebb. Jól jelzi a program használhatóságát, hogy a nevezett makettek majd’ 80%-a előnevezett volt, hiába kiabálta Gergő, hogy csak 30-40% szokott lenni, hiszen ez kb. 2-3000 versenymunkát vetített volna előre. Na, voltak átgondolatlan kijelentések.

Minden évben kardinális kérdés a zsűrizés. Bár a közösségi élményhez semmi köze, mégis csak makett versenyről beszélünk. Érdekes módon, mindig itt jelentkezik a legtöbb probléma. Idén azzal kezdődött, hogy a felkért makettezők tömegesen közül sokan visszautasították a lehetőséget, hogy végigszenvedjék a pontozólap töltögetést. Csütörtökön még nem volt végleges névsor. Őszintén megmondom, ez így van időtlen idők óta, mindig van, aki nem tud eljönni, vagy változik valami, általában még az eligazításon is változik a névsor. De olyant még nem halottam, hogy "hálóval kelljen zsűrit fogni", mint idén. Ez talán jelez valamit.

Eljött a verseny napja. Berendezés, helyszín, börze, minden változatlan. Minden rendben volt, ahogyan megszoktuk az elmúlt évek során. A tömeg sem hiányzott. Kellemes meglepetés volt a nevezés gördülékenysége. Sok géppel, előnevezettek szépen borítékolva. Profi munka! 

Sajnos a mester és a hobby kategóriák elkülönítése a nevezés során máig gondot okoz. Nem egy makettező volt, aki hobbyban indult, annak ellenére, hogy 1-2 éve nyert ugyan abban, ugyan itt. Volt köztük magyar és külföldi is. Ez simán csalás. A szabályok ezt nem engedik. Nem tartana semeddig ezt kiszűrni. Az eredmények évekre visszamenőleg elérhetőek, nyilvánosak. A nevezőprogram is évek óta működik, ott egy évente önmagát frissítő adatbázis. Egyszerűen a nevező program ki tudná szűrni, hogy adott ember melyik kategóriában nevezhet hobbyba, és melyikben csak mesterben. Nem kell fejben tartani, nem kell a zsűrire hárítani, sem a rendezőségre. Csak foglalkozni kéne vele. Nem nagy dolog. Majd legközelebb!

Workshopok, Celebek

A meghívott előadók között ott volt a két legnagyobb név, Miguel és Adam, valamint a figurásoktól Ortizt emelném ki. Mindhárman teltházas előadást tartottak. Ott voltak az AK-s fiúk is, talán kicsit mérsékeltebb érdeklődés mellett. A figurások kivételével talán igaz minden előadásra, hogy inkább volt termékbemutató, mint szakmai prezentáció. Ez nagyjából rendben is van, aki tényleg a technikai részletekre kíváncsi, annak ott vannak a DVD-k. Összességében azt hiszem fele ennyi előadás elég. Chris Jerret weathering különóráján alig ültünk 13-14-en. Kicsit túlvállalták magukat a szervezők. Mondanám. De attól tartok, szegény Gergő egyedül vitte a hátán az egész workshop témát. Nem csoda, hogy nem tud egyszerre két helyen lenni, mindent koordinálni, előteremteni, meg még fordítani is, ha kell. 

A celebek kapcsán érdekes volt látni (illetve nem látni), hogy sem Miguel, sem Adam nem hozott makettet. Pedig biztosan sokan kíváncsiak lettünk volna rájuk. Ehelyett Miguel domborodó barátnője, és a „közös fotó MIG-gel” volt a sláger. Olykor-olykor kezdtem magam egy Justin Bieber koncerten érezni.

Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy egy Kamil Felix Sztarbala előad, de egy Kovács Olivért meg sem hívnak. Érzek némi ellentmondást. Különösen, hogy a repülős szakág ennyit tudott hozzátenni, egy Sztarbalát, akit valószínűleg inkább Radek Pituch kapcsolt termékekén kell értelmeznünk. Ebből egyébként az is tisztán látszik, hogy aki hajlandó leszervezni a saját érdeklődési körében az előadókat, az sikerrel járhat. Láthatóan a repülős társadalomban senki nincs, aki erre késztetést érzett volna. 

Ellentmondásos kép...

Zsűri

Botrány. Vagyis inkább szánalom. Megint sikerült összetörni pár makettet a zsűrinek, ráborítani a műanyag táblát, csupasz kézzel fogdosni a makettet, és sorolhatnám. Ott tartunk, hogy a rendezvény leggyengébb pontja a zsűrizés. Sokszor minősíthetetlen viselkedés (kihallatszik a fikázás, szó szerint, törött makettek, igénytelen kezelése a versenymunkáknak, stb.). Átláthatatlan a pontozásos rendszer. Teljesen alkalmatlan bármiféle értékelésre. M16 kategóriában nem lett díj kiosztva. Ez a harcjármű dioráma. Vagy a zsűri volt annyira retardált, hogy nem tudott véleményt alkotni, vagy a rendszer képtelen lereagálni, hogy esetleg egy team szigorúbb a többinél. A dioráma kategória vesszőfutása egyébként nem új keletű. Ha jól emlékszem az elmúlt 2 évben a híresen élénk színvilágú, de minőségileg mégis elismerésre méltó, és nem véletlenül közönségkedven olasz diorámák semmit, vagy szinte semmit nem kaptak. Ezzel sikerült is elérni, hogy 2014-re teljesen kivesztek. Az olasz makettezők közül is csak azt a 3 Brescia pulóverbe öltözött amicit láttuk. Emellett Idén már nem kellett több kategóriát is újra zsűrizni. Vasárnap reggel 9-kor még nem voltak eredmények. 

Néhány kiugróan irreális eredmény:

H13 Hobby hajó: 9 arany 1 ezüst

H12 Hobby polgári jármű: 8 arany

H8 Hobby HK vignetta: 1/35 45-ig: 11 arany

M16 Harcjármű Dioráma: semmi

M24 Mester motoros hajó: 8 arany, 2 ezüst

M17 Vignetta: 1 ezüst

M12 1/48 HK: 1 bronz

M4 Mester 1/48 Jet: 1 arany

M3 Mester 1/48 Légcsavar: 8 arany, 3 ezüst, 3 bronz

A Best of Show díjat egy olyan makett kapta, amit valószínűleg a versenyzők és a látogatók 98%-a nem is látott, hiszen egy autóról van szó. Nyilván valóan szép makett lehetett (nem láttam képgalériákban sem feltűnni), de attól, hogy az kapta a legtöbb pontot (valószínűleg 100%-ot), attól még nem az volt a show legjobbja, ebben biztos vagyok.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész zsűrizés mizéria néhány ember makacs ragaszkodása miatt soha nem fog elmozdulni az elmebaj és az idiotizmus kategóriájából, hiszen a rendezőket ez nem nagyon érdekli, amíg van, aki megcsinálja az adminisztratív részét, a versenyzők pedig egyre inkább a közösségi élményt helyezik előtérbe, és a díjak rohamosan veszítenek szakmai, eszmei értékükből. Jól jelzi ezt a zsűrizni felkért makettezők tömeges sokasodó visszautasítása. Aki egyszer végigcsinálta ezt, és átélte, hogy az asztalnál alkotott véleménye köszönőviszonyban sincs a pontozásos rendszer szűrőiből kihulló eredményekkel, amit esetenként még módosítanak is egy spontán újrazsűrizéssel, az úgy fogja érezni, hogy a véleménye igazából nem számít, feleslegesen dolgozta végig azt a pár órát, amit az eszement adminisztráció megkövetel. Csak meg kell nézni egy két fórumot, facebokk hozzászólást. Nem tudok mást mondani, köszönjük Karcsi!

Pekka fotózott, megosztott. Közösségi élmény level 18...

A díjak egyébként kiemelkedő minőségűek, nagyon szép antikolt réz plasztika, ízléses víztiszta plexin, igazi éke a vitrinnek. Továbbra is úgy gondolom, hogy pénzkidobás, de tekintve, hogy a szakmai háttere egyre inkább a süllyesztőbe vész, ezzel talán ellensúlyozni lehet valamit. Nem tisztázott, ki osztotta a highly commended táblákat. a zsűri, vagy a rendező klub (András). Halottam, hogy zsűri beszélgetett erről, de azt is láttam, ahogy András listával a kezében pakolta ki őket a makettek mellé. Szintén rejtély, hogy a kis kék fém táblát a verseny logójával kik és miért kapták? Bár, hogy ki kap ilyen szép díjakat, lassan csak a szerencsén múlik. Idén is rengeteg díj került kiosztásra, az orosz kollégák érezhető mértékben gyarapították országuk nemesfém tartalékait, és a finnek sem mentek haza üres kézzel. Nem úgy, mint pár celeb, köztük a legtöbb AK-s srác. Kérdés, hogy ha a workshopra meghívott előadó nem kap díjat, akkor mégis ki? Ugyan így ellentmondásos volt hallgatni a harcjármű zsűrit munka közben, ahogyan nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szapulták a color modulation technikát, miközben ennek kifejlesztője és máig széles körben alkalmazója, Adam Wilder egy emelettel feljebb tartott előadást. Akkor most jó, vagy nem? Előadást tartunk róla (bár tudom, nem pont ez volt a téma), de közben kizárjuk a pontozásból a makettet ugyan erre hivatkozva? Agyrém. Eleve az agyrém, hogy egy ilyen rendezvényen a zsűri ott tart, hogy nem képes a stílustól elvonatkoztatni, és az elvégzett munka minőségét értékelni. Kissé szélsőséges hozzáállás ez a makettezéshez. 

Eredményhirdetés

A most már szokásos módon, az összepakolást gyorsan és hatékonyan megoldották, így az eredményhirdetés kicsi késéssel, de még kb. időben megkezdődött. Nem ártana kifüggeszteni az eredményeket délelőtt (persze ehhez eredmények is kellenének), hiszen az összepakolás megtörténik az eredményhirdetés előtt, akinek nincs mire várnia, az hazamehetne nyugodtan. A terem így is megtelne. A hangosítás úgy, ahogy elment, de megint csak Gergő mentette meg a helyzetet. Nem csak azért, mert érthetően olvasta fel a listát, de meg is pörgette a dolgot. Ha nem teszi, most is ott ülnénk még. Igaz néha az volt az érzésem egy angolul beszélő helyett inkább egy cseh nyelvzseni kellett volna a kacifántos nevek kiolvasásához.

Aztán mindenki hazament. A szervezőknek ilyenkor még van dolga, nagyjából este 10 körül, ha szerencséjük van, leülhetnek egy sör mellé, majd hulla fáradtan zuhanhatnak az ágyba. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ember, aki ott dolgozik azért, hogy mi mezei makettezők jól érezzük magunkat, ingyen, szabad idejét és energiáját feláldozva teszi ezt. Éppen ezért nem várhatunk el kifogástalan munkát, elegendő emberi és anyagi erőforrást sem. De nem kell, hogy szépeket hazudjunk a hibákat, bakikat elpalástolva. Ezek velejárói a dolognak, és ha lehet, és tudják, ki kell őket javítani.

Összefoglalva a verseny gyenge pontja a zsűrizés, ami nagyjából 1-2 ember számlájára írható. Dicséretes az a munka, amit évről évre lelkes önkéntesek beleölnek, meglátszik a gyümölcse, mára a főbb feladatok olajozottan, készség szinten mennek. Öröm volt látni a „híres” makettezők fokozott érdeklődését a verseny iránt, akkor is, ha tudjuk, hogy ez kizárólag üzleti természetű. Ugyanakkor kiábrándító volt látni, hogy egy fotó Miguellel és a barátnőjével, mennyivel többet ér ma a makettezők nagy többségének, mint egy kiemelkedő minőségű makett a verseny asztalon.

Képek:
www.moshonshow.hu
Pekka Tapani Nieminen
Szombat Tamás

"Új” színek és elnevezéseik

Látva ezt a sok „új” márkát, amik ma gombamódjára elszaporodtak a makettezés világágában sok érdekes dologra lehet figyelmes az ember. Azon túlmenően, hogy a termék palettájuk tele van átcsomagoltnak tűnő és eddig is könnyen és olcsón beszerezhető eszközökkel, vajon miért kell az eddig is bevált recepteket – színeket – a „köz” (?) számára is egyszerűen és minden gondolkodási igényt nélkülöző nevekkel ellátni. Néhány éve, amikor a makettezés még elméletileg egy „feltörekvő művészeti” irány volt - volt ilyen? - a művészetből származó színeket és neveiket használta mindenki. Ha megnézzük a mai termékpalettát, ilyen színekkel találkozhatunk: „dark brown wash for green vehicles” – magyarra fordítva: „sötét barna bemosó zöld járművekhez”, értsd ez valamiféle van dyke barna, esetleg valamilyen égetett umbra szín lehetett leánykori nevén. Ezzel igazán nincs is baj, hiszen az egyszeri makettezőnek nem kell azon gondolkodnia, hogy vajon, milyen színnel folyassa be a részleteket. Ez pedig talán az egyik legviccesebb, bár még akad néhány: „chipping colour” , szabad fordításban talán a „kopás szín” lehetne, de itt felmerül a kérdés, hogy mi is kopik? Fém? Milyen fém? Esetleg fa, vagy egyéb anyag? Valószínűleg sose tudjuk meg...

Valljuk be ugyan egy kezdő számára sok segítség lehet egy készen vásárolt sematikus szín, de azért az ilyen és ehhez hasonló megkérdőjelezhető elnevezés ugyanannyit ronthat is a kész munka végeredményén, mint amennyit dobhat. Ha a makettező nem fordítja rá a kellő időt arra, hogy megállapítsa milyen anyagból készült egy-egy adott elem a maketten, akkor születhetnek rozsda színben pompázó alumínium lemezek is, mint amilyet Chris Jerrett M-60-asán is láthattunk:

Mellékágként pedig kitérhetünk az egyén szerepére az egész folyamatban. Mint ismeretes a makettezés egy kreatív hobbi, vagy legalábbis sokan így reklámozzák! Eddig ezzel nincs is probléma, de felmerül a kérdés, hogy nem öntjük véletlenül ki a gyereket a fürdővízzel együtt, ha hasonló „segítséghez” folyamodunk és bevásárolunk egy „Late war german colors” szettet például? Tehát megmaradhat az egyén ízlése, ha mindenki ugyanazokat a színeket keni a makettjére? A válaszon felesleges gondolkodnunk azt hiszem. Az mindenkiben ott rejtőzik. Ezzel természetesen nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy például egy német páncélos szürke makettet fessünk kékre, mert az érdekesebb, vagy eredetibb, hanem arra, hogy próbáljon meg az ember összhangot teremteni a kész munkán. A megfelelő koncepció eltalálása viszont mindenkinek egyéni feladat. Mert hiába látja az ember a különböző magazinokban, hogy milyen festékkel is lett lefestve egy adott makett, ha nem tudja megérteni, hogy mi miért lett úgy festve, és hogy az ő munkája miért nem lett ugyan olyan jó, mint amit a magazinban látott. Nem elég csak megpróbálni lemásolni mások munkáit. Na jó, az első pár maketten még bocsánatos bűn, hiszen valahogy tapasztalatot kell szerezni, de a sokadikon már azért elvárható lenne, hogy valami eredetiséget is odacsempésszen az ember és ne csak egy huszadik ugyanolyan “late war german colorra” festett tucatmakettet kapjon az ember, amin még a kopások színe is ugyanolyan, mint az összes többin…

Mégis, miért éreznek sokan már-már fanatikus hitet az „új” márkák iránt? Nos, talán némi magyarázatot ad a legnyagyobb „kihangosítóval” rendelkező „új” márka ars poeticája:

„My only recommendation in the life: Don't try to be a good modeler or professional..just enjoy your models in your home, with friends...do what you want, in your way and use it as an escape of the real life. The modeling is the faster way to find the happiness if you just take it as a way to relax.”

„Az egyetlen tanácsom az életben: ne akarj jó, vagy hivatásos makettező lenni! Csak élvezd a makettezést otthon, barátokkal… csinálj, amit akarsz, ahogyan te akarod, és használd ezt kiútként a való világból. A makettezés a leggyorsabb út hogy találj némi boldogságot, ha kikapcsolódásként csinálod.”

És ez teljesen rendben is van, hiszen nincs semmi kőbe vésve, nem kell mindenkinek utána nézni, kreatívnak lenni, lehet csak hobbiból csinálni, örömből. De nem feltétlenül kéne az ilyen alkotásokat etalonként kezelni. És főleg nem kéne az ilyen alkotások kizárólagos hitelességét bizonygatni, amikor egyértelmű források bizonyítják az ellenkezőjét. A kreativitás jó dolog, és ennek a hobbinak az alapja. De a harmónia ugyan ilyen fontos, a harmónia a realitás és az esztétika között. 

Nemzeti Makettverseny 2014

Idén ismét lesz Nemzeti Makettverseny. Várja már mindenki nagyon, lássuk hát, mire számíthatunk.

Megjelennek majd a vidék mindenféle lakói. Amolyan mezei makettezők, innen-onnan, asszonnyal, vagy nélküle, makettel, vagy nélküle, ésszel, vagy nélküle. Lesznek ott magányos lovagok; hol sörbe, hol egymásba kapaszkodó régi cimborák; masiniszták, kalauzok; smasszerok és pandúrok; a borély, az asztalos, a szatócs, a kocsis, a kisbíró, és a firkász is.

Persze itt lesznek a helyi bennszülöttek is. A magas törzsfőnökkel, akinek a lányát ismét minden morva menti ogre meg akarja majd boltolni. Lesz is boltolás, mert ha főnök lányát nem is, de pár plecsnit biztos kapnak a következő évi viszontlátás reményében.

Aztán jönnek a kákok. A vékony szemüveges vipera látványt és szerszámot biztosít a közönségnek. Ott lesz a nagyhangú köpőkobra is, és megmondja, hogy néz ki egy tank.

Jönnek a lófejűek, amolyan csendes szemlélőként. Megnézik, mi lett itt azóta. Persze 1-2 biztos nem bírja  ki, hogy ne indítson néhány makettet, hátha leesik pár plecsni idén is. A többi meg majd morog magában, még egy hónapig legalább.

Kihagyhatatlanok az ágyúsok, sárga security mellényben, páran a szűriben győzködve a többit, hogy a tesójuk makettje mennyivel jobb bármi másnál.

Ne feledjük a magyar légtér őrzőit se, veres macskával a vállukon. Ki tudja, vannak-e még, vagy már csak az utolsó géppár éri el a nyugati határszélen kijelölt légteret?

Biztos felbukkan majd a déli megyék armadájának néhány nyugdíjas kapitánya is, páran talán makettet is hoznak, csak, hogy véletlenül se maradjunk Sherman nélkül. És legalább 1 admirális a zsűri asztal mellett is megnézheti tán a maketteket. Bíbor felöltőjük messzire látszik, és a legtöbb ősz halántékú atyafi ismerősként köszönti őket.

És hogy nemzetközi legyen a mezőny, jönnek a vikingek, figurákkal, diorámákkal. Kifakított munkáikat könnyű felismerni. Ámul-bámul az ugar gyermeke, de igazából nem érti majd, hogy mit lát. Csak azt tudja, hogy ő ezt nem tudja.

Lesznek spanyolok, figurások, igazi nagyágyúk. A rajongás értük már-már vallási fanatizmusba csap át,  úgy, mint az ellenük érzett gyűlölet néhány éve. Vigyáznak majd rájuk, mert biza, ritka vendég a talján hobbit itt középföldén. Itt csak olyan átlagos hobbitok élnek, amolyan szőrös talpú, alacsony, kicsit gyáva, kicsit büdös fajták.

Igazi nagy látványosság lesz baszk föld hercegének fejtágító előadása. A hercegség helyi követének jóvoltából minden portékát láthatunk majd, és ha elég gyorsak vagyunk, talán néhány aranytallérért vehetünk is belőle. Lesznek ott ilyen-olyan csoda kencék, bűvös löttyök. Csak nehogy megigyátok!

De a legérdekesebb a jenki-spanyol, a szovjet ügynök, aki varázsporral tölti majd meg a termeket, és mindennapjainkat. Magányos farkas, kiért rajonganak a fiatal és a bölcsebb hobbitok egyaránt, kinek keze nyomát arany W-betűk jelzik, bár az nem egyértelmű, hogy ez az, ahogy magát nevezi, vagy amit iszik?

A világ hírös nagy vándorait kísérik majd kisebb vándorok is, igaz messzi tájakról jönnek majd ők is. Juharszirupos bajusszal, és ritka nagy orcával, vagy épp a keskeny szemmel a csendes ember, és lesz egy ifjú deáklegény az északi szomszédságból is.

Talán, ha nagy lesz arra a jólét éppen, akkor eljönnek a flamand mesterek is. Őket ritkán látni erre, messze van a hazájuk, és még a teuton vidékeken is át kell magukat verekedniük. Ez ritkán sikerül, hiszen a láger sör nekik is nagy kedvencük, és ha ilyennel kínálják útközben őket, előfordul, hogy idáig el sem jutnak. Meg kell hát becsülni őket.

Itt lesznek a kufárok, a félvér törpekirály kiveszi az egész alsó termet a vásárban. De lesz majd kurta szakállú szerszámos mester, mindenféle morvamenti - és polák ogre, meg persze a hazai szatócsok. Legtöbbjük ugyan azt hozza, mint tavaly, csak egy picit drágábban. De, ha jól figyelünk, kincsekre lelhetünk!

Így készüljünk hát, figyelemmel, türelemmel, jókedvvel, arannyal a tarsolyban, makettel a dobozban, és pálinkával a laposban! Happy Modeling!