Michael Rinaldi: a portlandi remete és a hiteles felület keresése

 "Mennyi filozófia fér bele egy kopásba?... Sok"
saját tapasztalat

I. Eredet: Michael Rinaldi formatervező, amerikai versenymakettező és cikkíró

Michael Rinaldi a hetvenes évek közepén született Los Angelesben. A középiskolai tanulmányai után a hadsereg utász alakulatánál teljesített szolgálatot, majd némi útkeresés után 2008 körül autóipari tervezésből diplomázott 35 évesen. Sokszor említi régi tanárai szigorát, akik a General Motors tervező mérnökei közül kerültek ki. A 2008 utáni a gazdasági válság az amerikai autóipar erős leépülését hozza magával, ezért a dizájnban szerzett tapasztalatait más iparágban próbálja kamatoztatni.

Kezdetben a magazinok számára készít cikkeket, rengeteget. A 2010-es években még elérhető saját web oldalán katalógus szinten bemutatja a legtöbb munkáját, de az RSP felfutásával ezeket a platformokat teljesen megszünteti. Úgy dönt részt vesz az akkori meghatározó Európai versenyen, az Euromilitaire-n. Kezdetben kissé langyos a fogadtatása, úgy gondolja a mezőny elején a helye - kevés neki az ezüst érem - és ezt igyekszik is bizonyítani is. A zsűri és meghatározó makettezők tanácsait figyelembe véve alakítja a technikáját és kivitelezéseit. Gyakorlatilag kísérletezik mindennel amit akkoriban kitaláltak, főképp a klasszikus spanyol iskola, a finom belga olajozás, a Phil Stutcinskas által behozott hajlakk technikák által meghatározott területen igyekszik kialakítani saját stílusát. 

Megoldásaiban keresi a komplex felületek méretarányosan hiteles és egyben látványos megjelenítését, kulcsfontosságúak számára a különböző miniatűr kopások és hatások. Valószínűleg egész pályafutása során ez marad a fő szempont.

 Ezekből az időkből egyik meghatározó munkája a képen látható szürke Tigris - verseny után lényegesen átdolgozva került be a Tankart kiadványba. Kisebb sokkot okozott természetes de egyben brutális megjelenésével, csakúgy mint maga az eredeti Dragon kitt, ami egy új korszakot jelentett makett gyártás terén.

A korszak érdekes mementója  az E 100 Ausf.B (saját tervezésű és építésű Rinaldi toronnyal, 2000-es évek eleje) amit lemásol a Trumpeter és kiadja fröccsöntött változatban. A makett jól szemlélteti Rinaldi nagyon korai stílusát és a kínai cégek sokszor féktelen másolását, melyek áldozatai főleg az akkori gyanta kitt gyártók voltak.

1/48-as Pakwagen: a hajlakk technikák bemutatója, az egyik utolsó olyan makett ami még más publikációkban is megjelenik.

ORP, hajlakk és egyéb reduktív technikák

Az európai útjain megfigyelt megoldásokból és elsajátított technikákból próbál az évek során egy saját maga számára működő rendszert kifejleszteni. A spanyol iskolából megmaradnak a pigmentek, és különböző kontrollált felhasználásuk. A modulált festést mint olyant pár kísérlet után inkább elveti, inkább olaj festékekkel igyekszik hangsúlyossá tenni bizonyos felületi elemeket. Fontosabb számára, hogy a makett makró fotókon, vagy közelről szemlélve hozza az apró részletek gazdagságát. Pár szponzorált termékbemutató után mindig visszatér a bevált olaj tubusaihoz. Az itt leszűrt tapasztalatait ORP, oil paint rendering néven igyekszik népszerűsíteni. Még ma is ingyenesen elérhető cikke hasznos megoldás minden tanulni vágyónak.

http://www.missing-lynx.com/articles/other/oilpaintrenderingmr_1.html

Reduktív technikák: olyan megoldások, ahol a hatások több, egymásra vitt felület fokozatos eltüntetésével alakulnak ki, tehát például a kopások nem ráfestve vannak egy alap színre, hanem először a kopás alap színe van felvéve a felületre, azután egy második, eltérő színű réteg, és ez a réteg van visszaszedve, hogy megjelenhessen az alatta lévő réteg színe. Ma már mindenki számára jól ismert hajlakk, vagy koptató folyadékos technika, de ezek korántsem az egyetlen megoldások. Könyveiben és videóiban részletesen kifejti, hogyan lehet hígítóba mártott ecsettel óvatosan visszaszedni bizonyos festékeket, vagy akár finom csiszolópapírral is. A technika valószínűleg csak a részlet, az eredmény a fontos, és az sok esetben nagyon meggyőző tud lenni. Megfelelő rutin és pontosság után egyesítik a véletlenszerű és a szabad kézzel elérhetetlen méretű felületi kopásmintákat.

 

Ezzel a hígítóval csak haladóknak...

 

II. RSP Rinaldi Studio Press, Tankart az európai makettezés időkapszulája

Mike úgy gondolja saját vállalkozást indít, mivel a magazinok és egyéb munkák valószínűleg eleve egy elég kegyetlen munkatempót és egy egyre szűkülő, technikai demonstrációk helyett inkább termékbemutatókká változó környezetet hoztak magukkal, mindezt persze megélhetést nem igazán biztosító összegekért. A versenyeken díjakat nyert makettjeit is mindig igyekezett értékesíteni, ami sokszor betekintést nyert az akkori árszintbe. Volt hogy ebay-en 600 USD körüli összegért nem tudott eladni egy Euromilitaire érmes munkát. A piacra, vagy az akkori verseny mezőnyt előszeretettel felvásárló Roberto Aguilera-ra nem lehetett mint biztos megélhetés gondolni, lépni kellett.

Egyik makettje a Mexikóvárosi Aguilera gyűjteményben a gyűjtő által hozzáadott figurákkal

Miután a "Rinaldi" egy jól csengő névvé vált az iparban, eljött az idő hogy saját lábra állítson egy céget, egy kiadót, egy egyszemélyes márkát. Alap pillérrei a jó renoméja, versenyek és kiadók világában szerzett kapcsolatai, iskolai és az addig megszerzett cikkírói rutin. Tartalma az addig elsajátított eljárások és tovább fejlesztett módosításaik részletes bemutatása, bővebb terjedelemben mint egy magazin cikk, sokszor termékektől függetlenül, inkább a lényegre koncentrálva. A lényegre törést kompenzálja a rengeteg saját filozófiai elem, ami sokszor inkább feleslegesen hosszú és fárasztó ismétlődő szövegnek hat. Sok esetben régebbi makettek kerültek be a kiadványba. Az indulás néha döcögősre sikeredik. Nem túl jó minőségű a képanyag, elírás és egyéb hibák tarkítják. A Tankart 2 első szerkesztése kifejezetten csalódás, régi makettek, borzalmas képek. Ezek a kiadványok viszont rengeteg szerkesztésen esnek át, és a tartalmuk némileg módosul.

 Egy dobozból épített 1/48-as Hetzer valamelyik Tankart könyvből, verseny és egyéb nyomás nélkül. A jó ízlés, a rutin a színek kiválasztásánál és kontrasztok kivitelezésénél észrevehető 

A kiadványok évtizedes piaci jelenlétükkel egy lexikon szerű hozzáférést biztosítanak kulcs technikákhoz a nagyközönség számára is - ez a magazinok és videók képlékeny világában is megfelelő iránytű még mindig, ezért is lehet 10-20 éves anyagot a piacon tartani. Rinaldi nem csak az európai technikákat hozza ki könyv formájában, de sok esetben európai társ szerzők is bemutatják tudásukat. Ilyen értékes festési cikkek közé tartozik Mario Eens szürke Char B- je is, ami az olaj és festés kezelés abszolút precizitásának a kiváló bemutatója.

Lester Plaskitt Drillingje a kevés figurát is tartalmazó cikkek egyike. Marijn Van Gils és Radech Pituch figurás vendég írásai az új kiadásokból eltűntek.

III. Rinaldi 3.0 - a digitális tartalomkészítő

A közösségi média és a videó formátum egyre erőteljesebb fejlődésére és befolyása felvet pár nem túl kellemes kérdést a nyomtatott formátumban utazóknak: mennyire erős a tartalmam és milyen rá az igény? Úgy tűnik Mike kicsit késve, de valamilyen szinten igyekszik felszállni erre a vonatra egy hibrid megoldással. Erősebb online jelenlét ami főleg a könyvei népszerűsítése céljából indul, de hamarosan a szokásos Patreon és a legújabb könyvében valamiféle QR kódos Youtube videó megoldások is szerepelnek. Rendszeresen megosztott videói azonban nem azok a Nightshift féle könnyen emészthető előrágott kis rövidfilmek. 3 órás livestream, hallgatói kérdésekkel, több témában, rövidebb élő bemutatókkal. Kérdés kinek emészthető ez? Egyáltalán Rinaldi hosszú filozofikus elbeszélései mennyire érthetőek a lassan inkább Tik-Tokon szocializálódó társadalmunknak? Mindenképp kell hozzá türelem és bizonyos érettség. Idővel a tartalmak tematikusan megjelennek rövidebb videók formájában, kellemes zenével, ilyen példáuls a téli Stug festése.

Rinaldi különutas, egyszemélyes stratégiájának nem igazán van jelenleg keresztmetszete a két nagy weathering termék és tartalomgyártóval. A Kingart, Lifecolor, Mission Models mellett kénytelen kínai olcsó retus pisztolyokat promotálni, ami kissé talán vicces is néha.

 

 

 Különböző tartalmak keresik a felvevőpiacukat, Gundam, Scifi, civil, vasutas

 

Az egyszemélyes cégek élete nem fenékig tejfel, sőt... Mike példáján láthatjuk igazán mennyire nehéz hobbi, szenvedély és munka között egyensúlyozni. Fenntarthatóan üzemeltetni egy céget, megújulni és minőséget letenni az asztalra, újra és újra. A temérdek késés a könyvek szállítása körül, a világ különböző pontjaira rosszul kiszervezett nyomtatás, egy kis bérlakás és állandóan limitált költségvetés az utazásokra árulkodik egy újabb makettezésen keresztüli "meggazdagodásról".

 

.

 A formatervezői háttér és látványra kihelyezett hangsúly áthatja a márka termékeit. "Te vagy az egyetlen LIKE ami számít" - Rinaldi valószínűleg érzékeli az online terek problémáit, Facebook jelenléte megszűnt, igyekszik a saját maga által teljesen kontrollálható felületeket kialakítani

 

MMP, SMC, Brummbär: Mission Models és Rinaldi az ideális párosítás? 

Mike 2010-es évek végére teljesen átváltott az amerikai Createx átlal gyártott Mission Models, makettezőknek kifejlesztett víz bázisú festék márkára. A márka tulajdonosával jó barátságot ápoló Rinaldi indoklása főleg egészségügyi okok, kisebb toxicitás az egyre népszerűbbé váló lacquer bázisú festékekkel szemben, kiváló koptathatóság - a festéket gyakorlatilag vizes ecsettel is vissza lehet szedni teljes száradás után is. Ez papíron ideális jelölté teszi a márkát egy újabb kör reduktív kísérletre, innovációra. Finomabb és diffúzabb kopások mint a Tamiya párosítása hajlakkal, különböző, víz fröcskölésével elért hatások. Ezt a legújabb technikai lépés Rinaldi számára amit 2023-ban az SMC-n bemutatott Brummbären demonstrált. A makett sajnos a zsűri vitrin egy sötét részében kapott csak helyet, pár ritka és jobb fotón tanulmányozhatjuk csak jelenleg. (A rendezvény utáni történtekkel az előző cikkben foglalkoztunk.) A makett jobbára nélkülözi a spanyol iskola általános mélyedések befuttatása - kiálló elemek kiemelési rutinját, és sok esetben a mélyedésekbe jut a világos téli álcafestés maradéka, az élekre pedig kopás. Van akinek bejön, van akinek nem. Viszont megmutatkoznak rajta Rinaldi hiányosságai, a relatíve egyszerű építési megoldások, és a történelmi kutatás hiányosságai. Tényleg létezett ez a jármű ilyen formában, ezzel a festéssel alap sárgán alapozó vörös részekkel? Valószínűleg nem, ahogy nem túl logikus IS-2 futómű darabokat sem felhelyezni egy ilyen járműre, mivel páncélozott célok ellen teljesen alkalmatlan volt. Azt hiszem nem is ez a lényeg jelen esetben, az előnye inkább a festés területén kivitelezett megoldások kifejlesztése, ott talán mutat valami újat. Részletek a hamarosan megjelenő könyvében, aminek az Indiába való nyomdai kiszervezése újabb rossz pont az amúgy is sok késedelemmel küszködő RSP-nek. 

 

Mit érdemes tanulni:

• méretarányos hatás, apró és finom megoldások - ez valamilyen szinten minden méretarányos makettezés lényege és kihívása.
• realizmus és a látvány közti kényes egyensúly - látványosnak ígérkező eredeti minták keresése és méretarányos megvalósítása. Mike megoldásait rengeteg eredeti fotó tanulmányozása előzi meg.
• kísérletezés, adaptáció - új megoldások, konkrét makettre szabott eljárások keresése és kivitelezése.

Mire kell figyelni:

• a festés nem minden - a festés kulcs, de fontos a kontextus is, a történelmi háttér és az építési megoldások.
• nem minden problémára használható ugyanaz a megoldás - nem minden oldható meg effektíven, vagy egyáltalán egy bizonyos festék típussal, technikával, eljárásokkal. Ez látszik Rinaldi repülő olajozási próbálkozásain, matricák kerülésén
• kezdők számára nehezen átültethető megoldások - Rinaldi megoldásai a rutinos, precíziós makettezés kategória, elméletben a hajlakk kialakítja a maga kis kopásait automatikusan, de a valóság más. A véletlenszerűséghez sokszor még nagyobb kontroll kell, mivel csak egy lehetőség adatik a kivitelezésre.
  
• a függetlenség drága - az állandó kísérletezés, új anyagok, eljárások, nem fősodrú makettezés néha sokba kerül és a nap végén nem biztos hogy lesz aki tudja ezeket értelmezni, vagy értékelni.

További tartalom:
Obuch László Mosonshow videója a bemutatókról, 2017:
https://www.youtube.com/watch?v=FlntGqRgcBU&t=4467s

Rinaldi Studio Press hivatalos oldalak
https://www.youtube.com/@rs.p
https://www.instagram.com/rinaldistudio/
https://www.rinaldistudiopress.com/

Versenybeszámoló: Szolnok 2024

"elzarándokoltunk a pontozás mekkájába"

Már a múlt év végén szóba került a baráti körben, hogy ideje lenne megnéznünk a szolnoki rendezvényt. Többen családi kirándulással egybekötött hétvégét terveztek, úgy tűnt nekem is akad hely az autóban. A verseny több szempontból különleges helyet foglal el a makettezők körében. Ez az év első megmérettetése, sokan itt mutatják be, illetve tesztelik a szezonra szánt aktuális munkájukat. Az értékelési rendszer a Móváron vagy más versenyeken is használt pontozólap körül szerveződik és bizonyos pontszám felett itt lehet mesterlevelet kapni.

 
A hétvége kellemes meglepetése volt Kovács Imre legújabb alkotása

Munkáin újra megjelennek a figurák, melyeket inkább került az utóbbi években. Jó választás, mindenképp hozzáadnak a munkához.

A kompozíció fordítottja a szokásos lépcsőzetes elrendezésnek. Az előtér magasabbat helyezkedik el mint a háttér. Az asztalon tökéletesen szemügyre vehető a munka, szinte csalogatja a nézőt a különböző szögekből történő megfigyelésre. Tekintetünk a roncsok és a katonák között cikázik.

A projekt valószínűleg 10 éves múltra tekint vissza, régi kittek, gyanta belsők, megszámlálhatatlan munkaóra, de a részletek magukért beszélnek.

A rendezvény:

Szombat reggel viszonylag korán érkeztünk a helyszínre. Az asztalokon kellemes árnyalatú kék terítők, kategóriák szépen kitáblázva, egymástól elválasztva. Aki akart gyorsan benevezett, átnéztük a mezőny addig felállt részét. A nagy múltú versenyt az utóbbi években a hagyományos két napos megoldás helyett 1 naposra alakították át, ami manapság a legtöbb verseny sztenderd megoldása.A szervezést talán kicsit át is hatja a maga a katonai helyszín. Óramű pontossággal előkészítve minden, rögtön a bejáratban várják már a kis kitűzők az érkező zsűri tagokat, a nevezések külön asztalnál, szintén rendezetten várják a versenyzőket, mindenki tudja a dolgát, a meghirdetett időpontokat sikerül tartani, a makettek visszaadását ellenőrzötten koordinálni, a díjakat és okleveleket pörgősen kiosztani. Valószínűleg a sok év alatt összeszokott csapat rutin munkáját látjuk. Rövid beszélgetés a haverokkal és elindultunk egy gyors reggeli után a hétvége másik tervezett programjához.

Reptár:

A Reptár egyik égköve, az Il-2 roncsa, szakszerűen bemutatva, eredeti állapotában. A figyelmes látogató betekintést nyerhet a gép izgalmas belső szerkezeti felépítésébe.

Szolnok, a légibázis mellett szintén otthont ad egy színvonalas repülőmúzeumnak. A makettversenyen kiváltható támogatói jeggyel a szolnoki Reptár jelentős kedvezménnyel látogatható. A Reptár a város másik részében kapott helyet, autóval gyorsan megközelíthető. A látogatókat tágas parkoló és modern környezet fogadja. A gyűjtemény legérdekesebb darabjai valószínűleg a roncs kollekció, melyek  a verseny fő szervezőjének évtizedes roncskutató és feltáró munkájának kézzel fogható eredményei is. Az utóbbi években a szakközönség sok esetben ijedten figyelte a különböző múzeumok különféle felújítási kísérleteit, amelyek sok esetben értéktelenné tették az eredeti leletet, vagy a szakszerűtlen, minden áron komplett géppé történő átalakítás során, vagy sok esetben a festés rekonstrukciók inkább hibásak és a jövő számára teljesen elvesznek az lelet felületén található eredeti festékminták. Szolnokon a leleteket eredeti állapotukban van alkalmunk megfigyelni, impozáns látvány minden szempontból. A kiállítás kültéri része leginkább a légvédelmi eszközök hidegháborús repülőgépek és helikopterek gyűjteménye.

A kiállítás egy része a szabadban kapott helyet, egy toronyból is megfigyelhetjük a közeli gépeket.

Körbejártuk az asztalokat:

A Reptár látogatása után visszatértünk a rendezvényre, a nevezés befejeződött, a zsűri megkezdte a munkáját. Egy központi asztalnál foglaltak helyet a rendezvény közepén, munkájukat külön lámpák segítették. Úgy terveztük mindenki próbál némi képanyagot is készíteni a rendezvényről. A világítás viszont okozott némi fejtörést, nem csak nekünk, más fotósoknak is. Ki ki a maga módján próbálta megoldani az értékelhető képek készítését. Persze a telefonosoknak mindig ott a sok különféle algoritmus, viszont a fényképezőgépek vagy vakut vagy állványt igényeltek hosszabb záridővel. A kék terítők mindenképp egy elegáns megjelenést és hátteret biztosítottak a kiállított munkáknak. A mezőnyt zavartanul körbe lehetett járni, illetve fényképezni, nem alakult ki sehol tömeg, mindenki előzékenyen viszonyult a másikhoz.

Nagy Zoltán Lénárd figurás tudása segítségével 72-es méretarányban képes meggyőző történeteket alkotni

Kerekes András munkája a diadalmas német hadjáratok korszakából

A mezőny:

A rendezvény stabilan 400 körüli benevezett makettből "gazdálkodik". Ez a covid utáni időkben kicsit emelkedett aztán visszatért az eredeti állapotába. A mezőny magas szintűnek mondható, gyakorlatilag  mester kategóriákban a móvári felhozatalából kapunk egy kis ízelítőt, ami technikailag világszínvonalú maketteket jelent. A legnépesebb kategóriák természetes az 1/72, 1/48 repülőgépek és az 1/72, 1/35 harcjárművek és diorámák. Némelyik kategória, mint a mester egyszerre fed le több méretarányt, általában 20-40 alkotás körül mozog a népszerű kategóriák felhozatala.

 

Sokak szerint a Tiger elcsépelt téma, de azért mindig jó látni őket az asztalokon. Két Gábor, két Tiger

Nagy Attila Péter Shermanja a koreai háború látványos festése mellett minden részletében kidolgozott visszafogott finom munka

A hobbi kategória 1/72-es kompozíciói részletgazdag megoldásokat és jó elrendezést mutatnak

A zsűrizés és visszajelzés:

A verseny a már említett pontozólap körül forog, amit már számos helyen kielemeztek, illetve repülős szempontból mindképp érdemes megnézni Kormos Péter útmutató videóját. Szolnok méretéből kifolyólag egy jól kezelhető rendezvény, átlátható kategóriákkal. A zsűri eredmények már 3 órakor nyomtatott formában megjelennek. A rendszer ad lehetőséget esetleges korrekciókra, amennyiben a versenyző nem érzi megfelelőnek az eredményt, lehetséges az óvás. A szervezők a kiírásukban nem szeretnék, ha a versenyen kívül történnének a  különböző viták az eredményekről. Ez az online világban valamilyen szinten érthető. Az eredmények után Szolnokon sok versenyző kíváncsian fordul a zsűrihez, és ha sikerül a megfelelő embert elcsípni, szembesül a makettje szakmai kritikájával. Ehhez valószínű eleve kell egy nagy fokú alázat és nyitottság, mivel általában a saját makettünk számunkra mindig a legközelebbi, és sokkal kényelmesebb a zsűrizést mentálisan kissé távolabb elhelyezni magunktól, mint egy elzárt folyamatot amihez nincs hozzáférésünk és inkább nem is akarunk a részleteibe belelátni. Ha nyertünk minden jó volt, mindenki tökéletes szakértő, ha nem, akkor pedig a zsűri nem ért hozzá. Lehet fájdalmas tapasztalás is az eredmény, valaki akár meg is sértődhet. Elfogadni hogy egy látszólag banális hibán vesztettem fél pontot és ezáltal lecsúsztam az áhított díjról, nem mindig egyszerű. Viszont érdemes meghalhatni a kritikákat, megjegyezni és esetleg aztán otthon higgadtan elgondolkodni, netán részeit beépíteni a versenymakettezésről alkotott gondolkodásunkba. A legtöbb verseny igyekszik ilyen interakciót biztosítani a versenyzői és a zsűri között, ez  az internet világából jövő új generációknak sokszor kulcs fontosságú, hogy valamennyire sikerüljön őket becsatornázni a hobbink offline világának ezen részébe is. Mindig tartsuk fejben azonban, hogy a hobbink nem egészen egzakt tudomány, minden minősítési rendszer nagyban függ saját kritérium szerkezetétől és az azt működtető emberektől.

Sármány Zoltán Raidenjét már több versenyen megcsodáltuk, szép bemutatója a visszafogott koptatásnak

A rendezvényt külföldi versenyzők is rendszeresen látogatják. Aleksandar Mladenovic P 40 Tomahawk Mk. II-ja

Szabó Bence csoportokból ismerős munkája a zsűrit is valószínűleg gyorsan meggyőzte.

Borbás Sanyi Corsairja az aprólékosan kidolgozott fedélzettel együtt rögtön felkelti a figyelmünket. A zsűri is meggyőzőnek találja. Sanyi félelmetes tempót diktál magának, belekóstol több ágba is és méretarányba.

Benyomások:

Egy kellemes szombati napot sikerült eltöltenem a barátaimmal Szolnokon. A rendezvény színvonala magas, a szervezés zökkenőmentes és a város múzeuma a gyűjteményével csak hab a tortán. Érdemes ide ellátogatni talán olyanoknak is aki most ismerkednek a versenyekkel és keresik a helyszíni visszajelzés lehetőségét. Magát a versenyt valószínűleg egy különleges aura lengi körül: a katonai helyszín a múzeummal, a fő szervező személye, az értékelés rendszer és a csapat körülötte, a mesterlevél intézménye mind mind hozzátesznek ehhez. Szolnok valószínűleg nem csak egy verseny, talán egy közösség elképzelése a makettezésről, annak szervezett keretek között történő értékeléséről.

 

Horváth Péter "Pepe" legújabb repülős munkája egy Mig temetőt mutat be. A kategória nehéz, de valószínűleg a repülő dioráma mindenhol ilyen, mintha nem igazán találkozna az alkotók elképzelése a zsűri gondolkodásával. Lehet érdemes lenne felvázolni és kommunikálni a elvárásokat, elképzeléseket.

Halmos László munkája.

A hajók is dinamikus fejlődésen mentek át az utóbbi években, a technikai újítások elterjedése lehetővé teszik különböző vízfelületek látványos megvalósítását is. Egyre több alkotó helyezi őket dioráma szerű környezetbe. A Sci-Fi kategória is tartogattott meglepetéseket: 

Buczkó József eredeti és aktuális munkáját a szolnoki közönség is élvezhette. Kedvet is kaptam a filmhez!

A klasszikusnak mondható harcjármű kategóriákban öröm volt látni, hogy a nevezett munkák majd fele 1/72 méretarányból került ki. Úgy tűnik az apró tankok reneszánszukat élik, és a színvonal elismerésre méltó volt.

Szabó Bence Jagdpanther diorámája a hobbi kategória csúcsa

Árok Ajtony sivatagi FAMO-ja

Czegle Zsolt MAZ-537-ese egy T-72M-et szállít

Sánta Dániel T-34-ese különdíjat kapott

Végszó:

Remélem tetszett a beszámoló és kedvet kaptál kijönni egy ilyen rendezvényre, idén több hazai versenyről szeretnénk egy rövid riportot. PSMK, Zalaegerszeg, Bolyai szerepelnek a listán. 

Fény-árnyék hatások

 „Egy tárgy vagy élőlény méretarányos lekicsinyítése és a valóság illúziójának keltése grafikai módszerek alkalmazásával.”

Vadász István

Ebben az írásban néhány olyan grafikai módszert szeretnék bemutatni, amik megfelelő alkalmazásával igazi kis miniatúrákat alkothatunk nagy gonddal összeépített műanyag kupacainkból.

A fény

A maketteket csak nézzük. Nézni nem más, mint a szemünkkel a tárgyakról visszavert fényt érzékelni. Tehát a fény kulcsfontosságú eleme az élménynek. Mivel makettjeink nagymértékben kicsinyített másai eredeti tárgyaknak, ezért néhány trükköt nem árt bevetnünk, hogy kiemeljük az apró részleteket. Vagy hasonló hatást keltsünk, mint amit az eredeti jármű látványa kelt.

egyetlen szín és többféle technika kombinációja

Osztott felületek - panelek

Egy repülőn és egy tankon is sok panel van. Egymástól eltérő szögben álló lapos felületek. Ezeken mind másképp törik meg a fény, más szögben veri vissza a szemünkbe. Ezért azt a hatást keltik, hogy mindegyik egy önálló entitás, aminek van széle és közepe. És a széle általában sötétebb, míg a közepe világosabb. Ősi, ma is gyakran használt repülős technika a pre és post-shading. Vagyis elő- és utóárnyékolás. A panelek szélét (praktikusan a panel vonalakon végig haladva) sötétebb színnel fújjuk meg, finoman, halványan. Alap szinten ez feketét jelent, kicsit ízlésesebb, ha az alapszín erősen sötétebb változatát hígítjuk. Ugyan így rásegíthetünk a panelek közepének világosításával is. A következő szint, ha mindezt olajfestékekkel, ecsettel érjük el. Itt sok vékony rétegre van szükség, de erről egy másik írásban részletesen lesz szó.

életre kelt panelek

panelezés kombinált technikákkal

Color Modulation

A figurafestés mára már természetessé vált alap tézise a felülről jövő fény elmélete. Leegyszerűsítve: amit felülről a fény elér, az világosabb, ami árnyékban marad, az sötétebb. Egy arcon a toka sötéteb, ahogy a kiugró, fény által elért részek világosabbak, mint az orr, a járomcsont, vagy éppen az ajkak felső pereme. Ezt a hatást járműveken is alkalmazhatjuk. Erről szól a color modulation technikája. Az archív képeket nézegetve azonnal feltűnik, hogy a nap sohasem pontosan a fejünk felett van. Ez hatodikos földrajz anyag, akit érdekel utána nézhet. Mindig valamilyen szögből süt le ránk. Ki kell hát választanunk egy szöget. A legjobb élményt általában a felülről és elölről jövő fény adja. Illetve preferálhatjuk valamelyik oldalt is. Pl.: felülről elölről és ballról. Érdemes mindig azt választani, ahonnan a makettet nézni fogjuk. Ha megvan az irány, akkor szépen panelenként, de legalább is nagyobb részegységenként kell haladni a festéssel. Minden alkalommal körbe maszkolni a festett részt. És a fény irányába világosítani a színt. A "melyik színt mivel világosítsam" egy másik téma. Egyszínű járműveknél adja vissza legjobban a hatást, de pontosan festve 2-3 színű kamuflázs esetén is működik.

Elsőre nagyon idiótán fog kinézni a makettünk. Nagyon fontos, hogy ez csak EGY technika. Rétegekben kell gondolkoznunk, és ez csak az alapszínt követő második réteg. Erre jön még filter, befolyatás, highlight, weathering akár több lépcsőben. A végeredményt viszont nagyon nagyban tudja segíteni egy visszafogottan, átgondoltan alkalmazott color modulation.

Wash = árnyék

A bemosás, befolyatás, wash ugyan azt jelenti. A mélyebben fekvő részeket egy sötétebb színnel befolyatjuk, ezzel elősegítve az árnyék hatást. Alkalmazása elsőre egyszerűnek tűnik, de sok múlik a szín választáson. Én személy szerint a Rembrant olajfestékek közül a Van Dyck Brown színt kedvelem a legjobban. Ez a legtöbb föld színhez megfelelő. Fontos a festék mennyisége. Egy nagyon felhigított befolyatás nem éri el a kívánt hatást. Egy túl sűrű viszont ceruzával rajzolt rajzfilm figurává változtathatja járművünket. A hígításnál válik kézzel foghatóvá a festékünk minősége. Hiszen a megfelelő hígítási aránynál az alacsonyabb minőségű művészolajok pigmentjeikre esnek szét. Ez pedig teljesen hazavágja a munkánkat. Hasonlóan fontos, hogy a mellé ment festéket mossuk vissza tiszta hígítós (épp csak nedves) ecsettel. A befolyatás szép eldolgozása klasszisokat emelhet a végeredményen.

wash és highlight együtt

Highlight = fény

Ahogy a mélyen fekvő részeket sötétítjük a befolyatással, úgy a kiemelkedő részleteket világosíthatjuk a highlighttal. Élfénynek is nevezik, de nem csak éleken használhatjuk. Sokan a szárazecsetelés használják erre. Ez sem rossz megoldás, de nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy tényleg csak a kiemelkedő részeken tapadjon meg a festék. Illetve a szárazecsetelés tényleg csak az éleken segít. Vannak apró elemek, pl: csatok, vagy csavarfejek, amik laposak, és az egész felületüket világosabbra kéne festenünk. Ilyenkor jön a hegyesecset, és az alapszín világosított változata.

Kontraszt

A vizuális élményünk alapja a kontraszt. A fenti technikák mind a kontraszt fokozását szolgálják. Azonban vigyázzunk, a mértékletesség kulcsfontosságú. A túl kevés döglötté, a túl sok kontraszt rajzfilm szerűvé teszi a végeredményt.

Kontraszt nem csak a részletekben van. Kontraszt lehet egy jármű színében, és a koszban. Pl.: egy téli meszelt járművön a tavaszi olvadásból származó friss sötét nedves sár. Egy szürke Panzeren, egy NATO 3 szín kamós járművön a sivatagi por. És persze lehet kontraszt a makett, és a talapzata között is. Erről már volt szó a scale effect írásban.

Mértékletesség, ízlés, és nyitottság. Ezek a siker kulcsai. Merjünk nyúlni a fenti technikákhoz, mert - ha nem is elsőre, de némi próbálkozás után - nagyot dobhatnak a végeredményen. Sok sikert a kísérletezéshez!

Képek:

Ilya Yut

Staf Snyers

Easy8 - Schaller Péter

Easy 8 - Gálik Gábor

Versenybeszámoló: MODELCON 2024

 "Nagyszombat az új Pozsony????!!!"

Február első hétvégéjén került megrendezésre a szlovákiai Modelcon nevű kiállítás és verseny. Miért érdekes ez? Valószínűleg ez a rendezvény váltja fel az évek óta hely és szervezési gondokkal küszködő pozsonyi versenyt. A helyszín a kicsit észak-keletebbre lévő Nagyszombat (Trnava), az időpont szintén kicsit eltolva, az év eleje. A rendezvényről eddig nem igazán hallottam nagyon semmit, eleinte 2 évente szerették volna megrendezni, persze ehhez jöttek a covid évek kényszerszünetei, az egész nagyon nehéz felszállásnak tűnt. Igazából a téli hónapok internetes böngészgetését és otthon ülését megunva szerettem volna pár makettet végre élőben is látni, találkozni a hobbival. Az útra sikerült rávennem egy régi haveromat, indulhatott a buli. 

 

Branislav Herain Liberátora meggyőzően uralta a kategóriát és hozta számára a díjat.

 

Első ránézésre a szokásos szlovák kultúrház "kompakt" - az egész, kísértetiesen hasonlít a pozsonyi megoldásokhoz. Maga a rendezvény egy helyi sportcsarnok szürke, grafitikkel tarkított épületében kapott helyet. A legtöbb rendezvény problémája manapság a parkolási lehetőségek hiánya, na az  itt akadt bővel, egy elég nagy parkoló közvetlenül az épület mellet, kibővítve egy kisebb résszel. Mint később kiderült itt van a "pozsonyi" sarki étterem helyi változata is, ami sokkal nagyobb mint a fővárosi megfelelője. A formátum, a rendezési stílus, és a mezőny is hasonlítanak. Reggel 10-ig nevezés, előnevezéssel, nevezési díjjal és a vendégeknek belépővel. Ami talál korlátozza a rendezvény családi kirándulássá való átalakulását - ez a szakmai közönségnek hasznos, mivel az áldoz erre, akit tényleg érdekel, és rendezési szempontból némi pénzhez jut a szokásosan szűk keretekkel gazdálkodó szervező. A belépést 2 ember sikeresen rendezte és felügyelte, a statisztikák szerint kb 900 makett, 300 alkotótól, 1500 néző. Maga a csarnok valószínűleg a mezőny többszörösét is képes lett volna befogadni, de valamilyen szinten azért a tömeg ezeknél a számoknál is érezhető volt, viszont az asztalok körüli sétára és bámészkodásra még megfelelő körülmények voltak. A felső szinteken kaptak helyet az árusok. Pár külföldi bolt gyarapította a szokásos helyi üzletek és webshopopok, 3D-s cégek kínálatát. Kedvencem a cseh szerszám készítő volt, aki mindig valamilyen érdekes újdonságokat tesztel az ilyen rendezvényeken. A zsűrizést a helyi klub viszi, ami főleg repülős némi 1/72-es harcjármű elemmel. A zsűrit szokásosan kiegészítik vendégekkel. A díjazás a jellemző helyezés nélküli 3 vagy 5 díj, mezőny mennyiségtől és minőségtől függően, pár kategória legjobbja díjjal. Sok szervezet különdíjakat osztogat, és a teremben helyet kapó klub kiállítások közül egyet díjaznak. Az eredményhirdetés 3 óra körül kezdődik. Elég gyors, a mezőnyt addigra összepakolják, mivel a zsűrizés után a nyertes maketteket rögtön egy kis cetlivel jelölik. Szokatlanul nem anonim a nevezés, az alkotó neve ott van a munka alatt. 

 

Nézzük mi volt az asztalokon

A rendezvény sikeresen megszólítja a pozsonyi mezőny szokásos szereplőit, ezáltal egy természetes keresletre épít a régió makettezői között. Szokásos országos szereplők mellett erős a cseh határvidék megjelenése, pár lengyel, magyar és horvát utazóval együtt. A legerősebb kategóriák hagyományosan a 1/72-es és 1/48-as repülők illetve az 1/72-es és 1/35-ös harcjárművek.

Egy sztenderd elképzelés és megvalósítás cseh–szlovák verseny szintű repülő makettek világából. Kimért precíz festés, kontrollált weathering, minimális bontás, tálalás szürke alapon. Henrich Hanko makettje.

A 48-as méretarányban talán a nagyobb felületek több weathering kísérletnek biztosítanak teret. Štefan Svoboda kollekciójából.

 

 

Ami nagyon érdekes számomra az a - blogban nemrégen kifejtett - méretarány hatás tanulmányozása az ilyen jellegű rendezvényeken, ahol egymás mellett sorakoznak a különböző méretarányok. Látszólag az ipar vagy a hobbi az egyre nagyobb méretű makettek fele kacsingat, de itt mintha verseny szinten még lenne egy fordított irány. Mit lehet és érdemes a lehető legkisebb méretben a lehető legrészletesebben megoldani? Felmerül, hogy mi az igazi kihívás, egy agyonrészletezett nagy makett, vagy egy versenyre optimalizált kisebb, akár egyszerűbb megoldásokkal, vagy túlzásokkal? Szubjektív véleményem szerint Brano Herain mini kiállítása a mezőnyben a 6 vagy 8 darab makettjével elég meggyőző érv volt a 72-es repülős méretarány mellet, Liberátorjai méretükkel és kidolgozásukkal impozánsan hatottak, és nem nagyon éreztem azt hogy ennél nagyobb bombázókat érdemes lenne letenni az asztalra. Ugyanez volt a harcjárművek terén is. Az 1/16-os Stug már ormótlannak hatott, nem volt miniatúra jellege, a mellette lévő 1/35-ös, vagy akár 1/100-as makettek sokkal nagyobb élményt nyújtottak. Az asztalokat mondhatni a szokásos nevek uralták, akik valamilyen szinten az évtizedekkel ezelőtt megtanult magas szintű technikájukat finomítják és hozzák évről évre. A makettek nem forradalmiak, nem esnek túlzásokba, a fő szempont a precíz kivitelezés, makulátlan felület, méretarányos hatás, kontrollált koptatás, esztétikum és jó összhatás.

 

 A 72-es mezőny igen komoly fejlődésen ment át az utóbbi években, Ján Moravčík (Cabin Scale Models) kollekciójából

 

 

 

 A makettezők szintlépése és a jó minőségű figurák megjelenése lehetővé teszi a 72-es méretarány számára is az attraktív kompozíciókat

 Középkori figurás jelenet kis méretarányban. Branislav Lukačovič

 

 Egy ismerős munka talán Mosonból, drámai jelenet 1/100-ban egy lengyel makettező munkája

 

Az 1/35-ös kategóriák a legnépszerűbbek közé tartoznak. Itt a klasszikus harcjárművek dominálnak, a fősodor az a weathering, de sok gyanta és scratch munka is megtalálja helyét és sokszor a számítását is a díjkiosztón. Pár makettezőnél már intenzíven jelentkezik az átgondolt festési és építési koncepciók vegyítése figurákkal. Gyakorlatilag az önálló harcjármű is kezd egyre több figurát felvonultatni, és néha átcsap mini vignettába, ami értékelési és definíciós kérdéseket vet fel. Ilyen munkákat tesz lesz az asztalra egy új cseh tehetség Radim Šrom, aki már móváron bemutatkozott, de az utóbbi évben úgy tűnik extra fokozatra kapcsolt mint a minőség mint a mennyiség terén. Nem akarom megelőlegezni, de valószínűleg a neve már ott lesz pár mester kategóriás díjon az idei móvári versenyen is.

Radim Šrom, egy új név aki igyekszik ötvözni a figurákat és a harcjárműveket 

StuH-ja az 1/35-ös kategóriából, annyira nem mélyült el a technikai részletekben, de a kivitelezés a figurákkal és málhával jól sikerült

 

Kompozíciója a dioráma mezőnyből az ikonikus ardenneki filmhíradó képsorait idézi

 

Nightshift kiállítás

A  rendezvény érdekes pontja volt Nightshift (személyes) megjelenése a mezőnyben, mint kiállító. Szinte az összes eddig készült diorámát meg tudtuk tekinteni végre élőben is. Milyenek élőben, hogyan néznek ki a mezőnyben? Szerintem jók! Talán legerősebb pontjuk és fő tulajdonságuk a megfelelő részletgazdagság, minden ki van dolgozva, hozzák a kötelező köröket a figurák is, a kompozíciók jók. Inkább csendéletek, mint történetek. Egyedül talán az felületek intenzitása sokkal alacsonyabb mint amit a videókon vagy a stúdió képeken látunk. Valahol Volker Bembennek munkái és a mosonban gyakori vendég lengyel diorámások munkái között tudnám elhelyezni. Produktivitása bámulatos

 

 

A népszerű Jagdpanther dioráma

Kissé homályos közeli képen látszik hogy a felület intenzitása lényegesen kisebb mint a stúdió képeken. A helyszín megvilágítása is közre játszik, de sok hatás és drámai kontrasztok nem annyira köszönnek vissza a valódi makettről.

Több fotó itt:

A figurás mezőny nem túl nagy jelenleg, az átlag minőség is hullámzó, de itt is akadtak szép darabok:

Egy ismerős munka, nehéz témát dolgoz fel, de talán sikerül emészthetően megoldani. Wojtech Styrna

Radim Šrom figurás versenymunkája meglepően csak egy különdíjat kapott

Benyomások

A szervezőcsapat harmadik rendezvénye szerintem jól sikerült. A szervezés relatíve zökkenőmentes, a helyszín megfelelő, alkalmas növekedésre is. A wargames kísérőprogramok, klubbasztalok, a közeli étterem, a belül elhelyezett remek kávézó és parkolóban lévő hot-dog árus növeli a látogatók komfortját. Szubjektív,de számomra kicsit túl sűrű is volt már most is amit tapasztaltam, lehet csak a helyszín újdonsága, vagy a nyugodt téli hónapok utáni tömegsokk?Az utóbbi időben úgy látom sokszor elég igazából 400 makett is és kisebb rendezvény ha érdekes a felhozatal, jó a társaság és hangulat. Itt is az időt inkább az ismerősökkel igyekeztem elütni a szokásos konzum börze körök és értelmetlen össz-mezőny bámészkodás próbák után. 900 makett már sok, nem tudom egyszerre "megemészteni", pár kategóriát, ami nem az érdeklődési köröm, kénytelen voltam teljesen kihagyni. Beültünk egy ebédre mindenki elmondta melyik a kedvenc szlovák itala, melyik makett túl modulált vagy spanyol vagy éppen jó, mi az amin dolgozik, milyenek az új a tervek. Szokásos körök, de valószínűleg a legtöbb ember főleg a társasági élmény végett jár az ilyen helyekre. A makettekre nem lehet panasz, a minőség magas, némelyik kategóriában pedig a világ top színvonala képviselteti magát. A rendezvény nagy eséllyel idővel még több makettezőt és látogatót szólít majd meg.

 

A rendezvénynek teret adó csarnok, átmenetileg szőnyeggel is felszerelve.

 

 

 

A rendezvény jelenlegi marketingje inkább láthatatlan, de a szervezők valamilyen szinten gondoltak a magyar közönségre is.

Fotó:
https://www.modelcon.sk

Eastmodels:
videók
gyerek kategóriák galéria
figura, scifi, hajó, egyéb
dioráma

DSz Kit Klub Facebook