Mester-e?

Kirándulás

Nemrég életemben először ellátogattam Békéscsabára. Megmondom őszintén dunántúli gyerekként egy kezemen meg tudom számolni, hányszor keltem át életem eddig 40 éve alatt a Tiszán. Nem is nagyon igyekeztem soha keletre, mert ahogy Ákos barátom mondta, keletre nem jó utazni. Odafelé és visszafelé is szembe süt a nap. Viccet félre téve, nekem nagyon kellemes meglepetést okozott a város rendezett, takaros központja. Külön öröm, hogy ma már az M44-esnek köszönhetően Budapest irányából picivel több, mint 2 óra alatt eljuthatunk ide, minimális forgalom mellett. Gondoltunk hát egyet a családdal, 31. Körös Makett Kupa, nézzük meg, kiránduljunk egyet.

Egyik kedvencem a versenyről

A kétnapos rendezvény egyrészt sokak számára plusz (elpazarolt) idő befektetésként jelentkezik, másrészt lehetőséget kínál egy családi hétvége megszervezésére. Mi is így tettünk, és a rendezvényen alig több min 3 órát töltöttünk a 2 nap alatt, egyébként a környéket fedeztük fel. Megmondom őszintén, nem is nagyon kellett több a mezőny átnézésére, minimális börzézésre, és beszélgetésre. Azért érződött, hogy a szokásos közegemtől messze utaztam, összesen talán 4-5 ismerőssel találkoztam.

A helyszín fényes és tágas

Mezőny

Átnézve a mezőnyt, az jutott eszembe, hogy azért nem lehet könnyű dolga a szervezőknek. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen szervezőként hatással lenni arra, hogy milyen makettek kerülnek az asztalokra. A rendezők persze megtettek mindent, a helyszín kiváló, fényes, tágas. A berendezés tökéletes, fekete terítők, jó magasságú asztalok, kordon a biztonságért, bőséges kísérő program kínálat, és sok segítőkész szervező várta a látogatókat. Távolság ide vagy oda, minden adott egy kellemes makettes hétvégéhez! Ami nekem szemet ütött, hogy a figura és a sci-fi kategória mennyire kiugrott minőségben a többihez képest. Sci-fiben összesen 2-3 munkának volt ez köszönhető, figurában azért népesebb volt a mezőny. De a hagyományosan népszerű harcjárművek és repülők minőségben elmaradtak úgy egységesen szerintem a hazai átlagtól is, de a környező, pl. szlovák „falusi” versenyek átlagától is. Volt 1-2 kiemelkedő munka, amik tényleg inspirálóak voltak. Ezek azonban annyira kilógtak a kategóriájukból, hogy a többieknek nem nagyon rúgtak labdába mellettük.

A Sci-Fi kategóriában (is) voltak kiemelkedő munkák

Az értékelés 1-6 helyig történt. Én személy szerint nem szeretem ezt a rendszert, de nyilván ez a szervezők döntése, és tudjuk, hogy a díjak száma, és kiosztásuk rendszere sokszor kompromisszumokat kíván. Ami miatt mégis felértékelődik ez a kérdés, az a Mester kategória.

Mester-e?

Kicsit hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá cikkünk fő témájára, a Mester VS Hobbi kategóriák kérdéskörére. Az egész Mester kategória ötlete nem magyar eredetű. Több külföldi megoldás is inspirálta a ma itthon általánosan használt rendszert. Talán az olasz hatás volt az egyik legerősebb ebben a témában. Néhány magyarországi szervező törekedve a központosításra és az általános szabályozásra természet szerűen rendszer szemlélettel nyúlt a kategóriák szint szerinti bontásához. A szintén magyar sajátosságként megjelenő, központosítás és az általános szabályozás elleni lázadásra, kijátszására való törekvésnek köszönhetően pedig ma már ahány szervező, annyi féle szabály létezik.

Miért?

Az egész Mester elkülönítésnek az lenne a célja, hogy a mezőnyben természet szerűen kialakuló minőségi lépcsőt adminisztratív módon is külön válassza. Vagyis azokat, akik több éve (évtizede akár) maketteznek, rutinosak, magas minőségi szinten maketteznek, leválasszák a hobbi szinten alkotókról. A cél, hogy a hobbi szinten makettezők is érhessenek el sikereket, kapjanak elismerést, legyen sikerélményük. Ezzel biztosítva megmaradásukat a makettezésben, és egyben a folyamatos fejlődésükkel utánpótlást jelentsenek a mester mezőnynek. Az elképzelés szép, jó, mindenkinek hasznára válik. A megvalósítás, így közel 20 év távlatából hol jobb, hol rosszabb eredményeket szült.

Szintbeli különbségek

Anno

Az általános elképzelés anno az volt, hogy aki aranyat nyer hobbiban, az utána már mesterben induljon. Már akkor is kérdéseket vetett fel, hogy a hobbi arany melyik mezőnyben mennyit ér? Itt kapcsolódunk a bevezetőhöz, hiszen egy erősebb mezőnyben elért hobbi arany nyilván magasabb minőséget kívánna, mint egy gyengébb mezőnyben. Ez viszont felveti a problémát, hogy egy gyengébb mezőnyben a hobbi kategóriában arany érmes vajon egy nívósabb mezőnyben valóban jó helyen van-e a mesterben, vagy ott még a hobbiban sem rúgna labdába? Ennek az anomáliának az ellensúlyozására néhány szervező eleve úgy határozta meg a saját mester kategóriájának feltételeit, hogy az ilyen és ilyen makett versenyen hobbiban arany érmesnek kell mesterben indulnia. Mára szinten minden magyarországi versenyen van mester kategória. Azonban teljesen vegyesek a feltételek. Vannak, akik ragaszkodni 1-2 kiválasztott verseny megjelöléséhez, vannak, akik az összes magyar versenyt előírják. Az egyértelműen látszik, hogy eddig nem sikerült igazán jó megoldást találni. Nincs egy független szintmérő, amihez hasonlítani lehet. Halottam már, hogy hát Móvár. Egyrészt az ottani nemzetközi mezőny nem mérhető a magyar versenyek átlagához. Másrészt az ottani zsűrizés annyira kaotikus, hogy az eredmények nélkülöznek minden konzisztenciát. Évről érve, de éven belül különböző kategóriák között is. Adná magát Szolnok, mint mesterlevél minősítő verseny… hm.

Mesterleveles makett. Lélegzet elállító munka, ez vitán felül áll. De ha a makettezés a valóság élethű megjelenítéséről szól, akkor ez nem makett. Egyéb kategóriában sem.

Szabályszegők

Szóval nehéz ügy ez, hogy mi kerüljön mesterbe. Én még nem láttam olyan adminisztratív megoldást, ami reális eredményt szült volna. Nem csak azért, mert nehéz megállapítani, hogy melyik hobbi arany lesz valójában az elképzelt mester szinten. De azért is, mert soha senki nem ellenőrzi le ezeknek a szabályoknak a betartását. Saját élményem, hogy a ScaleBalatonon én magam kutattam vissza az interneten foghíjasan elérhető magyarországi verseny eredményeket nagyjából össze gereblyézve. Így próbáltam kiszűrni a hobbi kategóriában „illegálisan” indulókat. 17 embert találtam, ami 12%-a az indulóknak. Nem volt belőle probléma, mert mindenkivel probléma nélkül meg lehetett beszélni, hogy nevezzen át mesterbe. Az esetek többségében félreértés szülte a dolgot, mert „nem az itt-ott megszokott” szabályrendszer volt, vagy „nem volt egyértelmű a leírás”, vagy „én azt hittem, hogy”, stb. De ha nincs egy ember, aki ezen végig rágja magát, akkor az a 17 ember ott marad hobbiban.

Felraktak

Az utóbbi 2-3 évben egyre többet hallom, hogy panaszkodnak, többen, hogy már „muszáj” mesterben indulniuk. „Felrakták” őket mesterbe. Pedig nem érzik magukat oda valónak, és nem is éreznek motivációt arra, hogy komolyabban beleássák magukat 1-1 témába, technikákat tanuljanak stb. Mert ők úgy érzik jól magukat, ahogy most vannak. És továbbra is hobbistának tartják magukat, de már nem indulhatnak hobbi kategóriában. Olyannal is beszéltem, aki szeretne tanulni, de mivel egyszer valahol nyert hobbiban, innentől csak mesterbe indulhat, és nagyon messzinek érzi még az időt, mire olyan szintre képzi magát, amivel mesterben is labdába rúghat. Itt ugye felmerül az is, hogy az egyszer valahol a zsűri miért adott neki aranyat hobbiban. Mert ne legyenek hiú ábrándjaink, a zsűri legalább annyira sokszínű, és mindenféle kvalitásban, tudásban legalább annyira nagy szórást mutat, mint a mezőnyök. És nem, ezen nem segít a pontozó lap, sőt ront rajta (feleslegesség teszi a gondolkodást). Vagyis erre alapozva egységes rendszert építeni, hiú ábránd. Most persze sokan dörmögik magukba, 20 éve működik ez a rendszer, soha senkinek nem volt vele baja, a Jedi meg itt megint problémázik. Igen, működik valami, de eddig sem működött jól, csak volt valami, ami több volt, mint a semmi. Mára viszont kiütköznek ennek a rendszernek a gyenge pontjai. Például az is, hogy a hobbi szint bővülése nem tud lépést tartani azzal, hogy minden évben "felraknak" pár embert, aki aranyat kapott, a mesterbe. Egyszerűen nincs annyi új arc, már régóta, hogy ezt ellensúlyozza. Ez a folyamat pedig még a zsűri és mezőny anomáliák nélkül is oda vezet, hogy a hobbi arany szint egyre csökken. Hiszen lefölöződik a hobbi mezőny. És egyre több olyan makettező kerül fel "erőszakkal" mesterbe, akik nem rúgnak labdába sajnos. És ez nem az ő bűnük, ez a rendszer problémája. De ettől még probléma.

A "felraktak" jelenség jó példája. Márk Jagdpanthere szép munka, hobbiban sok helyen dobogós volt. Egy helyen aranyat is ért, de ezzel egy időre megpecsételte készítője sorsát.

Dolce Vita

Visszatérve az egyik ihlet adó megoldáshoz Thienébe, Olaszországba. Az egykor nagy hírű, nívós verseny nevező pultjánál ott ült a nem kevésbé nagy hírű és nívós zsűri egy-egy tagja (vezetője) szakáganként. Bármilyen kategóriába neveztél is, ránézett a makettedre, és ha úgy ítélte meg, rányomta a mester matricát a papírkádra. Ennyi volt a besorolás. Lassú volt, nem mindenki értett vele egyet, de ők ezt az utat választották. Nem volt ellenőrizgetés, meg bonyolult szabályrendszerek. Jó volt? Nem tudom. Most jó lenne? Nem tudom. Akárhogy is, Magyarországon ilyen biztos nem (sok helyen) lesz, hiszen felelősségvállalás kellett hozzá.

Statárium a nevezésnél. Jó, rossz? Nehéz megmondani.

Verdict

Egy biztos, a mester kategória kérdése kezd akkut tünetté, problémává válni, amire előbb vagy utóbb, de attól félek tényleg hamarosan megoldásokat kell találnia a szervezőknek.  Nem csak a fent említett problémák miatt. De ma már ott tartunk, hogy néhány helyen a mester kategóriában annyi nevezett van, mint a szétbontott hobbikban összesen. Néha több. Ez egyrészt értelmetlenné teszi a hobbi kategóriák ilyen szintű bontását (méreterány, meghajtás, futómű, akármi szerint), másrészt hosszú távon (említett 20 év eltelt) erodálja a mester kategóriát. Valóban mindenki oda való, mindenki oda vágyik, akit oda kényszerítünk? És ez nem valami elitista elmélet, ez a hús vér makettezők személyes problémájává vált.