A Bolyai Makett Kupa idén új helyszínen került megrendezésre. A Bálna Honvédelmi Kulturális Központ adja magát, hiszen a klubnak régre nyúló szoros kapcsolata a Honvédséggel nem titok. Én személy szerint örülök, hogy a régi Stefánia Palotában tartott versenyek után ismét egy méltó helyre költözhetett a rendezvény. A China Mart sem volt rossz, főleg fény és parkolás szempontjából, de a Bálna azért lényegesen szebb környezet. Mondjuk pont fény és parkolás szempontjából viszont szuboptimális. A fények miatt (és mert bénák vagyunk) nem sikerült mindenről használható képet készítenünk, ezért egy-egy makettről a készítője által megosztott képet is láthattok. A helyszínre mi 08:15-re ott voltunk, így még akkor is lett volna parkolóhelyünk, ha a zsűrizés miatt nem kapunk foglalt helyet. De az amúgy sem túl nagy mélygarázs a sok rendszámos hely miatt így is gyorsan megtelt. A fény hiánya, mint kiderült nem a szervezők hibája, technikai okok álltak mögötte.
Zsűri mentor program
A Bolyai Makett Klub továbbra is egyedüliként az országban (tudtommal) lehetőséget biztosít a zsűri munka közbeni megfigyelésére. A zsűri mentor program nem titkolt célja, hogy a makettezők betekintést nyerhessenek a zsűri munkájába, megértsék, eltanulják az értékelés során felmerülő szempontokat, és akár a későbbiekben maguk is zsűritaggá válhassanak. Jómagam tavaly mentorként, idén viszont tanoncként vettem részt a programban. Ennek oka, hogy tavaly a harcjármű kategóriában kaptam megtisztelő felkérést, idén viszont magam jelentkeztem repülőbe tanulni. 13 évvel ezelőtt építettem utoljára repülőt. Az utóbbi időben azonban a vásárláson kívül újra elkezdtem építeni is 1-2 repülős projectet. Így megragadtam a lehetőséget, hogy a mester repülő zsűri mellett magamba szívjak egy kis tudást, szemléletet, rutint.
Hogy mit tanultam?
Technikailag semmit. Talán nem is
feltétlenül erről szól ez a dolog, zsűrizés közben nem igazán van idő a
technikai kivitelezésen agyalogni. És őszintén szólva nem is ezért jelentkeztem.
Sokkal jobban érdekelt az az értékrend, szemlélet, prioritások, ahogyan a zsűri
a repülőket vizsgálja. Mit tart fontosnak, mit emel ki, mi az, ami kevésbé
érdekli. Ki kell emelnem, hogy a zsűri mindhárom tagja hatalmas rutinnal, magabiztosan
ment végig a kategórián. Nem féltek érvelni egymással szemben, ha úgy hozta a
helyzet. Annak ellenére, hogy alapvetően a látásmódjuk nagyon hasonló volt.
Hallgatva és figyelve őket, kérdés sem merült fel bennem, hogy pontosan tudják,
mit csinálnak. Ahogy az sem volt kérdés, hogy ennél távolabb nem is állhatna az
értékrendjük az enyémtől. A cikk további részének
olvasásához kérem, hogy vegyetek figyelembe pár dolgot. Becsülöm, és tisztelem
azt, ahogy a zsűri a saját értékrendjét stabilan, tisztán, sallangmentesen és
ellentmondást nem tűrően érvényre juttatta az értékelés során. Nem gondolom,
hogy nekik változniuk kéne, hiszen így önazonosak. Sok ponton nem értek velük egyet, és
másképp látom a dolgokat, és szerintem ez egy teljesen természetes dolog. A
végeredménnyel egyetlen helyen tudtam egyet érteni, kifejtem részletesen miért,
de ez csak részben múlik a zsűrin, másik részben a rendszer működése
okozza. Sajnos azt láttam, hogy a pontozólapra épülő rendszer torzította azt, ami az
asztalnál a zsűritagoktól elhangzott.
 |
| A másik Schwalbe-t vettük ki |
A rendszer és használata
Ahhoz, hogy megértsük az egész zsűrizési folyamatot,
ismernünk kell a rendszert, amiben a munka folyik. A szokásos kategória átnézést
követően elkezdődött az arra érdemes munkák egyenkénti vizsgálata. A vizsgálat
pontozólap alapján történt. Nem a mosonmagyaróvári lapot használtuk. Az asztalt
körbe ültük (3 zsűri, 3 tanonc) és elkezdtünk végig menni a pontokon. Nem
pontosan idézem fel a pontokat, és nem is az összeset, csak a főbb szempontokat
próbálom bemutatni:
- Makett nehézsége: Szerintem ennek már semmi jelentősége nincs. Ma már szinte minden témában kaphatunk jó minőségű makettet, pontos feljavítókkal. Szerintem azt nem kéne külön értékelni, ha valaki egy gyengébb minőségű makettel dolgozik. És valójában nem is ezt értékelik. Hanem egy számomra még inkább érthetetlen dolog zajlik. Tudniillik ezen a soron a TÍPUS nehézségi fokát értékelik. 5 pont egy kétfedeles, huzalozott, gép. 1 pont pl. egy drón, amiben még kabin sincs. 2 motoros P-38 már 4 pontot kapott, ahogy mondjuk egy 4 motoros B-17 is azt kapott volna. 1 motoros világháborús vadászokat 3 pontra tartották, de az F-22-es is így volt valahogy. A MiG-29 sem kapott 5 pontot, pedig kimondottan trükkös a sugaras gépek között, köszönhetően többek között a hajtómű gondolák felépítésének. Így ennek én semmi értelmét nem láttam.
A Fulcrum nem kapott semmit. Vastag R-73-as vezérsíkok és elszúrt kabintető festés. A pontozólap büntetett, pedig az egész makettet nézve, volt ami ellensúlyozza ezeket a hibákat. - Tálalás: Gyakorlatilag amelyik gép alatt nem volt környezet, az 3 pontnál többet nem kapott. Akkor sem, ha ízlésesen egy fekete alapon, visszafogott táblácskával érkezett. Ugyan akkor a csillogó NDK műfű senkit nem zavart. Harcjárművesként, úgy, hogy belekóstoltam már a diorámákba is kicsit, ezeket a dolgokat én nem tudom megérteni. Nagyon, nagyon más az értékrendünk.
Siker, műfű, csillogás - Geometria: ezen nincs mit magyarázni. Becsülettel végig lett nézve. Hozzáteszem, a zsűri végig fejből dolgozott, google nem volt a barátjuk. Az F-22-es futómű beállítását mi tanoncok szúrtuk ki (a futószár nem, de a kerék erősen terpesztett). Majd nekem kellett kiguglizni, hogyan is áll a valóságban az a kerék… Itt már kicsit érezhető volt, hogy 2 órája ültünk az asztalnál.
- Építés, tömítés, stb. Megint adja magát, megnéztük, ahol voltak turpisságok kevesebb pontot kapott. Ez szerintem rendben volt.
- Apróságok: külön sorokon van a kabin, a kabintető, az antennák, a lámpák, stb. Átlagosan 12-14 sort értékeltek. Stand alone repülők voltak főleg, 1-2 alkalommal voltak nyitott panelek. Ez azt jelenti, hogy egy sor 7,1-8,3%-ot adott az össz pontszámból. Mivel az apróságok minimum 4 sorra voltak bontva, így a teljes pontszámból minimum 28,4-33,2%-ot vagy többet tesznek ki. Szerintem egy repülő makett értékelésénél nem az antenna, lámpa, kabintető, kabin jelenti a makett értékének egy harmadát. Arról nem is beszélve, hogy a helyzetjelző fények rendre kihúzásra kerültek olyan makett esetében is, amin voltak ilyen részek, csak a típusból adódóan nagyon kicsik. Ezt sem teljesen értettem, hogy mikor elég pici egy részegység ahhoz, hogy ne vegyen részt az értékelésben. Volt vita arról is, hogy az antennát kihúzzák-e egy-egy típusnál. Mert huzal nem volt, csak egy antenna dúc, meg egy pitot. Végül nem emlékszem ki lett-e húzva, és melyiknél. Itt éreztem a konszenzus és az átláthatóság hiányát. Nem elhanyagolható tény, hogy minden egyes kihúzással változik a bent maradó sorok aránya, így a súlya is a végső pontérték számításnál. De ez már a statisztika sötét tudománya, amit nem a zsűrinek kell művelni, inkább a rendszer üzemeltetőinek. Az eredményeket viszont ez is torzítja.
- Festés nehézsége: Szerintem ez a másik legfeleslegesebb sor a lapon. Egy konkrét példát hoznék a mezőnyből. Egy F-22A Raptor szerintem valahogy így kéne, hogy kinézzen.
0-5 skálán ez milyen nehéz festés? Nálam 6-os. De csak 3-ast kapott, mert hát csak szürke. 
A szürke 50 árnyalata. És a trükkös metálos csillogásról még nem is volt szó. 
A makett, amin voltak próbálkozások, de ... - Ehhez képest ez fogadott minket a mezőnyben. Nem nagyon hasonlít a fotóra. Hogy egy új, vagy megviselt festést választunk, 2 színű vagy bonyolultabb camot, mindegyiknek megvannak a nehézségei. Persze csak akkor igaz ez, ha elvárjuk, hogy az egyszínű felületeket is izgalmasan, szépen jelenítse meg a makettező. Ez az elvárás érzésem szerint hiányzott zsűriből, és a vélt vagy valós színhelyesség kielégítő volt számukra. Szerintem viszont egyszerűen itt minden festésnek 5-öst kéne kapni. Ehhez képest az volt a mondás, hogy a sima OD/szürke, az 2-3 pont. A Zöld/Zöld/Szürke finn camo, fehér téli álcával és sárga orral 4 pont. De csak a sárga orr miatt. Elvileg csak a fém szín kaphat 5 pontot. De a kiemelt jugó P-47-es is csak 4-et kapott, mert csak 1 fémszín volt rajta. Más kérdés, hogy ez már a kivitelezés hibája, amit nem itt kéne értékelni. Ebben ismét volt némi önellentmondás.
- Festés kivitelezése: Ennek szerintem a makett értékének legnagyobb részét kéne adnia. Ehhez képest 1 sor, 7,1-8,3%. És megmondom őszintén kikerekedett szemel ültem, és hallgattam, hogy milyen gyorsan letudták ezt a szempontot. Ha volt kisebb agonizálás, akkor is maximum a már említett színhelyességen, szórásképen, szép sima felületen, néha a történelmi hűségen.
- Apropó történelmi hűség: minden értékelt munkánál kihúzásra került. Ugyanis a diorámákat értékelő pontok közé volt írva, amit első lépésként minden gépnél kihúztak…
Összefoglalva nagyon szimpatikus volt nekem az az
elgondolás, hogy egy repülőn mester kategóriában bizony alaposan végig nézzük az
ilyen kis finomságokat, hogy az antenna hogy van kidolgozva, leszálló fények,
helyzetjelzők rendben vannak-e, kipufogó milyen, stb. Ugyanakkor azt
tapasztaltam, hogy a pontozólap felépítéséből és a zsűri szemléletéből adódóan
igazából itt vége is volt a történetnek. Miután végig mentünk az alapokon,
geometria, ragasztás, tömítés, elkezdtünk bele merülni az apróságokba. Majd egy
pillanat erejéig még ránéztünk a festésre, úgy kb. egy pillantást, ami zöld,
az zöld, ami szürke az szürke, és kész is voltunk. Mint ha 12-14 fényképet
néztünk volna meg a makettről, amiken mind a makettnek csak egy apró részlete
látszik. Mindegyiket külön értékeltük, majd gyorsan összeadtuk a pontokat, és
mentünk is tovább. Az olyan dolgok, amik számomra egy makettet élethűvé, széppé
tesznek, fel sem merültek. De nem csak a pontozólapról hiányzik nagyon-nagyon
sok minden, a zsűrinek sem szentelt ezeknek figyelmet. Az volt az érzésem, hogy fél munkát végeztünk, mert hát azért egyik makett festését sem lehet elintézni 1 sorral a 12-ből.
Ami nem volt
Például sehol nem esett szó a textúrákról. Egyetlen helyen, egy I. VH-s Albatrosznál lett megjegyezve, hogy a Lozenge matricába bele van nyomva a vászon mintája, és ez milyen jó. Persze a lapon ezt nem tudod sehol érvényesíteni. Nem esett szó a weathering semmilyen részletéről, viszont mindenhol hiányolták a hajtóműből szivárgó olajfolyást. Ha mégis szóba került weathering, akkor ilyenek hangzottak el, hogy hát a Corsair alatt a bomba jó használt, pedig hát ugye mitől lenne használt egy bomba. Itt némi történelmi hiányosságot véltem felfedezni, hiszen ezeket a reptér szélén, a földön tárolták. Az Új-Zélandiak pedig csupa levetett amcsi cuccot kaptak, amiket hát megviselt már a sors. A futóművek koszolása sehol nem került szóba. Minden légcsavar 5 pontot kapott, pedig csak színre voltak fújva. De ha szóba is került volna, a lapon ez sem kap helyet. Olyan finomságok (mesterben vagyunk), mint kontraszt, színek harmóniája (pl. mit mivel folyatsz be), kompozíció, fény/árnyék hatások, stb. fel sem merültek. A kipufogók kialakítása és festése sem volt szempont, a kipufogó füst nyoma egy esetben jött elő, akkor is el lett intézve egy verbális legyintéssel.
 |
| Az egyiptomi 72es Spit. Az kipufogó füst nyom azért nagyon nem így néz ki egy Spit-en. |
Szóval egyik oldalról végtelenül részletesen bele mentünk például az
antenna huzal vastagságába, másik oldalon teljesen mindegy volt, hogyan van
lefestve a makett. Egyik oldalon végtelenül szimpatikus a részletekre való
odafigyelés, másik oldalon végtelenül aggasztó a makett végső összképét adó
festés felé támasztott szerintem alacsony elvárás. Ezekkel az ellentmondásos érzésekkel álltam fel a
zsűri asztaltól, és az jutott eszembe, hogy értem már, miért nem értjük
egymást. Teljesen más értékrendszer alapján látjuk a dolgot, más prioritások
mentén. Vannak közös metszetek, de amíg a zsűri alapvetően egy építés központú,
repüléstechnikai szemléletet képviselt, én ezeket a részleteket a makett
alapjának tekintem. És ők ott hagyták abba egy makett vizsgálatát, ahol én kb.
a felénél jártam volna, és elkezdtem volna a festést kiértékelni. Nem csak a
camot úgy általában, hanem a kis részleteket is, mint pl. a kipufogók, kiömlők,
stb.
Pontozólap vs zsűri vs én
A másik tanulság, és igazából a korábbi tapasztalataim megerősítése, hogy a pontozólap milyen nagy mértékben torzítja a zsűri értékelését. Végig hallgatva a diskurzust, látva, melyik pont mögött mennyi vizsgálat, mennyi beszélgetés volt, teljesen elcsúszott a végeredmény. Az érem nélkül távozó Egyiptomi Spit és a 48-as Raptor semmivel sem szerepelt rosszabbul, mint bármelyik másik gép. A bronzérmes Corsair (Havril István) a „túl koszos” bombával alig tartalmazott hibát. Nem volt felszegecselve, szerintem ez a legnagyobb hiányossága a többihez képest, de ez a pontozó lapon sehol nem jelent meg. A festése viszont zseniálisan jó lett. Ez sem nyomott semmit a latban. Bár én a szegecsek hiánya miatt még akár egyet is tudok érteni a bronzzal, a zsűri asztalnál elhangzottak alapján ezüstre számítottam. A másik bronz, Kormos Péter Me-262-ese. Itt konkrétan a műszerfal mögötti kábelezést kerestette egyik zsűri a másikkal. Majd azt hiszem kiderült, hogy nem teljesen jó a színe, így a kabin kevesebb pontot kapott. A festése egekig lett magasztalva, a kukac festés finomsága miatt. A beszélgetés alapján szerintem ez is ezüst kéne, hogy legyen, bár az ilyen apróságokon kicsit le lett húzva, mint az egyetlen szögből, elemlámpával látható műszerfal mögötti kábelezés. Az alap kimondottan ronda eldolgozása miatt aranyat én sem adtam volna, de igazából egy erős ezüstöt megérdemelt volna a bronz helyett.
 |
| Az eredeti Miss Virginia ballról... |
.jpg) |
| ... és jobbról |
 |
| A 48-as Tamiya makett |
Arany érmet kapott Fülöp Róbert Albatros W.4-ese. Egy full 3D nyomtatott kit, fa törzzsel, Lozenge matricázott szárnyakkal. A talaj színe nem tetszett a zsűrinek. Ezzel egyet tudok érteni, bár kritikusabb vagyok náluk. Szerintem az alap nagyon nem sikerült jól, egy barna massza az egész, és a színe mellett sem az arányok, sem a textúrája, sem a beállítása, sem az indokoltsága nem volt rendben. Ebben sokkal több lehetőség lett volna. A korábbi vizes alapja sokkal szebb volt. Sajnos a gép geometriája sem volt rendben, lógtak a szárnyak, a huzalozás az úszótalpaknál nagyon fura volt, mert a feszítő rugók és a bekötő szem között volt egy törés. Egy jó nagy törés. Rákerestem ott pár képre gyorsan, mert nem ismerem a típust, de azokon nem láttam ilyet. A szárny lógás valószínűleg a gyanta súlyából adódik, de a huzalozást már nem tudom erre fogni. Így azt mondom, hogy a minden más részletében magas minőségben kivitelezett makett végül ezen alap hibák miatt nálam bronznál nem lett volna jobb, mert az én elvárásaimat a színekkel, tálalással egyáltalán nem hozta.
A másik arany érmes Szabó Bence He-162-ese. Megvallom őszintén ez volt az egyetlen munka, ami az én elvárásaimnak megfelelt, még ha nem is maradéktalanul. Igazából csak azért kapott aranyat, mert Bence figyelt a pontozólap által értékelt szempontokra is, és nem vétett nagy hibát. Azonban ehhez kellet az is, hogy ott üljön, és elmagyarázza a zsűrinek az eredeti gép történetét, hogy miért koszos, felemás, dől balra. Figyelembe véve, hogy minden makettnél fejből dolgozott a zsűri, feltételezem, itt sem derült volna ki, ha Bence nem ül ott tanoncként, és nem tudják megkérdezni. Azt tudták, hogy a főfutó akna ajtaja RLM 65 vagy a kékesebb RLM 76, és Bence a szürkésebb RLM 76-ra festette. Ez egy hiba, megkapta a pontlevonást. Az alap szerintem fényévekkel verte az összes többit, erre csak annyi megjegyzés volt, hogy végre valaminek nem lóg le az alapról a szárnya… Olyan nyilván fel sem merült, hogy a nyitott motortérben az olajozás kicsit maszatos lett, el lehetett volna dolgozni finomabban, és Bence el is tudja, ezt bizonyította már más maketten. De ez a film már csak az én fejemben pörgött. Végül is ez az egyetlen eset, hogy a beszélgetés és az én elvárásaim alapján is a pontozólap a megérdemelt helyezést hozta.
Mindebből nem az következik, hogy jaj nekem van igazam, és béna
a zsűri. Ezt szeretném nagyon határozottan kiemelni! Egyszerűen csak másképp
látjuk a dolgokat. A fent, név szerint említettek se vegyék magukra! Mind nagyon
szép munkákat raktak le az asztalra. Ahol nekem hiányérzetem volt, az esetek
többségében a más felfogásból adódik, szerintem.
A hétvége 3 fő tanulsága számomra:
- A pontozó lap erősen torzít még a pontozó lapot meggyőződéssel használók ítéletén is. Szerintem nem magával a lappal van a fő gond, hanem a felhasználási módjával. Régóta mondom, hogy egy jó checklist lenne ez (kiegészítve pár festéstechnikai szemponttal), de a döntést vissza kéne adni a zsűri kezébe. Ez szerintem ismét beigazolódott.
- A másik, hogy az az érzésem, hogy fél munkát végzünk. Bár rengeteg részletet megnéztünk, rengeteg fontos dolgot viszont nem. Mégis eltöltöttünk 2,5 órát 11-12 makett értékelésével. És a végén az összkép nem volt meg. Nem tudtuk meg egyik esetben sem, hogy az egy jó makett? Arany szintű makett? Igazából nem is érdekelt ez senkit, mert szándékosan így működik a rendszer.
- A makettezés: „Egy tárgy vagy élőlény méretarányos lekicsinyítése és a valóság illúziójának keltése grafikai módszerek alkalmazásával.” Vadász István mondta ezt. A definíció második fele, a "valóság illúziójának keltése grafikai módszerek alkalmazásával" vizsgálata szerintem nagyon hiányzik jelenleg. Erről szólna ez a hobbi, mégis ez hiányzik. Nem elég szépen építeni. Festeni is kéne ilyen szépen, különben elvész a befektetett munka.
Végezetül szeretném megköszönni egyrészt a Bolyai Makett Klubnak, hogy lehetőséget biztosítottak számunkra a zsűri munka testközelből való megfigyelésére. És szeretném megköszönni a 3 zsűritagnak is, akik becsülettel végig dolgozták azt a 2-3 órát, értékelték a kategória szerintem bőven több mint felét, és készséggel válaszoltak minden kérdésünkre.
Akit érdekel a dolog, javaslom jövőre jelentkezzen a programba, és nézze meg testközelből, hogyan működik az értékelés. Sokat lehet belőle tanulni.
Képek:
Fülöp Róbert
Havril István
Kormos Péter
Molnár Ferenc
RebelJedi
Szabó Bence
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése