WME 2022

Idén kihagytam Mosont. Megbántam-e? Bizonyos tekintetben igen. A srácoknak tetszett, jó lett volna újra szép maketteket nézegetni, találkozni a régi cimborákkal, kiröhögni a régi haragosokat, és inni egy jó pofa sört együtt. Aztán szóltak, hogy megüresedett egy hely Hollandiába. World Modell Expo. 2014-ben ott voltam Streesa-ban. A jól ismert vasi közmondás jut róla eszembe: Úr Isten, very big!

Kapva kaptam az alkalmon, vettem a repjegyet, írtam ki a szabit, megyünk WME-re. A helyszín ismerős, Robert SMC-je Európa egyik meghatározó rendezvényévé nőtte ki magát az elmúlt években. Aztán jött a Covid, és a kényszerszünet. Nem csak a világ, de a makettező táradalom is lassan felébred csipkerózsika álmából, és újra összeverődik a világ egy-egy szegletében, hogy minden megspórolt pénzét műanyagra, festékre, és persze alkoholra költse. Mellesleg volt ott egy verseny is, 4000 nevezett munkával, 800 alkotótól. Mellesleg. És a három sportcsarnok méretű hangárból tényleg csak egy volt a verseny. A többi börze.

Mezőny

Kb. tudtam mire számítsak. 7 éve nem nyúltam maketthez, kb. 5 éve nagyon rendezvényen sem voltam. Talán egy Moson és egy Zeg volt. Mégsem ért meglepetés. Korábban már kifejtettem, hogy a makettezés mennyire nem változott az elmúlt 7-10 évben. A gyártástechnológiák igen. Ez a verseny a figurákról szól. Voltak repcsik, meg tankok is, de semmi extra. Semmi olyan, amit ne látnánk Pozsonyban, Prágában, vagy Mosonban. Sőt, a repülős mezőny szerintem nem volt kiemelkedő. Harcjárműben pár diorámában csúcsosodott ki a színvonal. Voltak persze lehengerlő méretű alkotások, de azt a finomságot, részletességet, kompozíciót és ízléses egyensúlyt, amit ebben a kategóriában keresni szokás, csupán pár alkotás tudta vissza adni. Ez a rendezvény mindig is a figurákról szólt. És ott valóban lélegzetelállító munkák voltak. Persze nem mind, de bőven volt mire nyálat csorgatni. Érdekes volt megfigyelni, hogy a történelmi figurákat lassan meghaladj a sci-fi kategória. Nem csak mennyiségben, népszerűségben, de technikában is. Persze a tizennyolcadik háromfejű sárkányt meglovagló bikafejű nő után már éhezik az ember egy valamire való középkori lovagra, vagy napóleoni huszárra. A zsűrit nem irigyeltem, hiszen az aplikációra ültetett értékelés megkövetelte, hogy az összes nevezett munkát értékeljék. Akkor is, ha az „a most nem kap semmit” gomb. Folyosói pletykák szerint a figura kategóriák több száz nevezett alkotását délután háromtól este kilencig zsűrizték. Maga a logika, hogy az arany/bronz/ezüst mellet van commended szint, és nem sorrendet állítanak, még mindig a legszimpatikusabb elgondolás. Az aplikáció ráadásul figyelmeztette a zsűrit, ha 2, vagy annál nagyobb eltérés volt a háromból 2 véleménynél. Ezen a munkán addig kellett gondolkozni, amíg mindenki maximum egymás melletti értéket nem adott neki. Onnan már csak átlagolni, kerekíteni kellett. Ez sem rossz elgondolás, hiszen a nagyobb eltérés valamilyen félreértést, esetleg info hiányt feltételez. Pl. valaki perfekt egy témában, de a két társa nem. Ők a kivitelezést jónak tartják, de a harmadik társuk már az elején kiszúrja a koncepcionális hibát, és lehúzza. Az eredményben kibukik az eltérés, és meg kell beszélniük.

Helyszín

A Koenigshof Hotel ad otthont már évek óta az SMC-nek, így már ismerősként szálltunk le a buszról. A hatalmas területen szétterülő létesítmény igazi labirintus belülről. Nagy előnye, hogy minden helyben megtalálható. Szállás, parkoló, étterem, pub, büfé nap közben. Egyben ez a hátránya is, hiszen a városszéli erdőben fekszik, amit az egyszeri utazó makettező csak nehezen tud megközelíteni. Autó hiányában nem tudunk még boltba sem menni, de egy étterem sincs a környéken. Persze lehet buszozni, de gyalog ne induljunk neki, mert minden minimum 1,5-2 óra járóföldre van.

A makettező rendezvény 4 sportcsarnok méretű rendezvény hangárban foglal helyet. Ebből egy a verseny, és 3 a börzét szállásolta el. A világítás kritikán aluli. A versenymunkák fölött irodai asztali lámpák ágaskodnak, nagy fényerejű halogén izzókkal. Ezek színhűmérséklete rendben volt, viszont durván spot fényt adtak, aminek következtében a kiállító „lépcső” felső sora kiégett, az alsó árnyékban volt, a középsőben kb. jó lett volna a fény mennyiség, de ott meg egymás árnyékolták a makettek. Fotózni kb. lehetetlen, vakuval lehet valamit, de az olyan is. Élvezni is alig lehetett a látványt. Nem is tudom a zsűri mit látott ebből az egészből. A KMK klubasztal egyszerű, mégis hatékony LED világításától nagyon messze volt. Kérdeztük már korábban a szervezőket erről, tisztában vannak a problémával. De így is 800 versenyző 4000 munkája landolt az asztalokon. Érthető, hogy nem törik magukat. Pedig szakmai oldalról megérné. Üzleti oldalról kevésbé. Ez a befektetés nem hozna több látogatót. A laikusoknak mindegy, a makettezők meg így is ott voltak.

Börze

A börze elsősorban a figurás és egyéb kiegészítőket gyártó manufaktúrák terepe volt. Kitelepült ugyan néhány bolt (Pl: Modellbau König) dobozos makettekkel, de mégis ez volt a kevesebb. Jó volt látni magyar arcokat is az árusok között. Az árak persze borsosak, de ez inkább a 400 forintos eurónak volt köszönhető, mintsem a nyugati árszínvonalnak. Voltak még így is kimondottan alkalmi vételek. Érdekes volt látni néhány cosplay-es kisasszonyt, ahogy különböző gyártókat népszerűsítettek. A gólyalábas kalóz lány, vagy a steampunk kisasszony igazi színfoljtai voltak a kavargó tömegnek. 

Összegzés

A WME nem változott semmit. Tengernyi figura, többi egész jó, de semmi extra. A rendezvény neve hozott kb. 2.000 figurát plusszba az SMC mezőnyhöz. Nyilván ezek csak becslések, a szervezőknek gondolom van részletes statisztikájuk. Nekem igazi feltöltődés volt ez a 3 nap. Rengetek ízléses és szép munka, ötletes kompozíciók, magasz szintű kivitelezés. A szombat délután hármas zárás nem túl felhasználó barát, de pénteken egész délután ott volt már a mezőny 90%-a. Ez egy háromnapos rendezvény, ezt figyelembe kell venni. Legközelebb 2025-ben lesz WME, Franciaországban. Aki teheti, látogassa meg, az élmény garantált.