A hétvége friss híre, hogy megszűnik a Pro Modell. Sajnálatos hír, hiszen az egyetlen magyar nyelvű írott sajtó tűnik el a makettező életből. Önkéntelenül is felmerül az emberben, hogy lehetne, lehetett volna megmenteni a magazint. Napjaink felgyorsult világában minden változik, és ez alól szeretett hobbink sem kivétel. Nehéz megmondani, mi lesz holnap. Távlatokban, előre gondolkodni pedig szinte lehetetlen. Utólag mindig okos az ember, de a történtek utólagos vizsgálatából sokat tanulhatunk. Az európai makettező kiadványokat nézegetve feltűnik, hogy bizonyos területek képesek eltartani önmagukban egy, vagy akár több magazint is. Ott van például a cseh Modelár, az olasz Model Time, a francia Steel/Wing Matsers. Ezen országokban (sok esetben a méretükből adódóan, bár vannak kivételek) van akkora bázisa a makettezésnek, hogy képes fennmaradni egy nyomtatott sajtóorgánum. Magyarországon nincs.
Ugyanakkor vannak olyan sikeres magazinok, amik elsősorban a nemzetközi jelleget lovagolják meg. Például a nem olyan rég indult Abrams Squad, a Model Art, vagy a nagyobb múltra visszatekintő angol AFV/Air Modeler, Tamiya International magazinok. Ezek esetében látványosan kirajzolódik a 21-ik századi technikai vívmányok aktív használata. Letölthetünk cikkeket online, olvashatjuk mindenféle eszközön, mindegyik magazin elég aktív a közösségi médiában, és még sorolhatnánk. Ezen anyagok elérhetőek angol nyelven (például a Model Art emellett flamand, német és francia nyelven is). A tartalmakat tekintve is igazán modern kiadványokkal van dolgunk. SBS nélkül szinte már nincsen cikk. A fotók jó minőségűek, a szerzők tudják mit, mikor, és hogyan érdemes fotózni. A cikkek lényegre törőek, a felhasznált anyagokat, a technikákat, a logikai felépítést helyezik előtérbe. Egyszóval felhasználóbarát anyagot kapunk, ami arra koncentrál, hogy a cikk elolvasása után, a képek segítségével az olvasó közelebb kerüljön egy hasonló színvonalú alkotás elkészítéséhez. Mindez magában hordozza a megjelenő makettek minőségének átlagos romlását. Ez egy kicsit összetettebb dolog annál, hogy egy mondatban el tudjuk intézni, de annyit tudni kell, hogy ezek a makettek megrendelésre készülnek, néhány hét alatt, egy adott technika, vagy anyag, esetleg tematikus téma bemutatására. Kevés az igazi versenymunka köztük. Inkább mondanám ezeket oktató maketteknek, ha van ilyen. És persze az ún. product placement, vagyis gyenge magyar fordítással a termék megjelenítés is szerves része a dolognak. Legtöbb esetben ez az alapvető cél. És úgy tűnik, ebbe az irányba fejlődik a nyomtatott és elektronikus média is, hiszen a reklámokból lehet csak fenntartani ezeket a magazinokat.
Mindezek után nagyjából látjuk, hogyan csinálják Európa más országaiban. Mindenhol az adott lehetőségeket kell kihasználni. Ahol van felvevő piac, ott megél egy helyi nyelven nyomott újság, ahol meg nincs, vagy ha többet akarnak a tulajdonosok, akkor bizony nemzetközi színtérre kell lépni, átalakítani a struktúrát, nem csak az elektronikus anyagokkal, de a cikkek tartalmával is, és mindenek előtt, angolul megjelenni.
A Pro Modell legnagyobb erőssége teljes fennállása alatt a magyar nyelvű megjelenés volt. Sokáig ez volt az egyetlen sajtó anyag, ami az idegen nyelvet nem beszélő magyar közönség rendelkezésére állt. A készítők mindvégig magas elvárásokat támasztottak magukkal szemben. Ez látványosan megmutatkozott a nyomtatás és a szerkesztés minőségén. A fotók sokáig az élvonalba tartoztak, de valljuk be őszintén, az utóbbi 5-6 évben azért már maximum átlagosnak mondhatóak. Sokszor élességi, szín és kontraszt problémák is voltak. Nem tartom magamat fotós szakértőnek, egyszerűen a laikus felhasználó szemével néztem a dolgokat. A magyar nyelvű megjelenés mindamellett, hogy hiánypótlóvá tette a lapot, skatulyába is zárta azt. A célpiac egyértelműen a magyar közönség, ami több szempontból is korlátot jelent, és mint az ma kiderült, egyben a lap halálát is okozta (szerintem).
A PM sajátja, hogy magyarok írnak magyaroknak (1-2 vendég cikk fordítás kivételével). A magyar makettező „társadalom” beszűkülése már régóta probléma, és beszéd tárgya. A „mindenkit ismerek” érzése sokunkban ott van. Különösen igaz ez a lap szerzőgárdájára. A jól megszokott arcok nem tudnak újat mutatni. Ez persze megint több ismeretlenes egyenlet. A lap tulajdonosainak, szerkesztőinek abból kell dolgozniuk, ami van. Mivel a PM sosem volt az a tipikus reklámtábla (ennek is megvan a maga oka) ezért a bevétel túlnyomó részét valószínűleg konkrétan az eladott lapok hozzák. Ezért számomra már az is megdöbbentő, hogy eddig életben tudták tartani a lapot, ilyen magas színvonalú gyártási minőség mellett. Nyilván valóan ez csak úgy volt lehetséges, hogy a szerzők és gondolom a szerkesztők is társadalmi munkában végezték a dolgukat (fizetés nélkül). A szerkesztők részéről úgy láttam mindig volt magukkal szemben annyi minőségi elvárás, hogy kérdés nélkül világszínvonalú újságot rakjanak össze. A szerzők részéről ez már nem mondható el, az utóbbi időben egyre kevésbé. Másik hatalmas probléma, hogy akár több éves munkákat is lelkiismeret furdalás nélkül szerepeltettek, nem egyszer előbb hagyta abba a készítő a makett versenyeztetését, mint hogy megjelent volna az újságban. Ez egyértelműen a szerkesztők felelőssége, még akkor is, ha abból kell dolgozniuk, ami van. A társadalmi munka velejárója, hogy határidőket képtelenség tartani. Nem jönnek be a cikkek időben, nem is kérhető számon, hiszen szívességből készülnek, és ugyan így van a szerkesztői munkával. Egy kiszámíthatatlanul, sok esetben egy éves, vagy még régebbi anyagokkal megjelenő lap pedig csak a kiéhezett magyar makettezőknek kell.
Hogyan lehetett volna megmenteni a PM-et? Sehogy. Ha egy átlagos lapról lenne szó, azt mondanám a nemzetközi porondra lépve, elektronikus formákat előtérbe helyezve (letölthetőség, applikációk, stb.) lett volna értelme foglalkozni a dologgal. De a PM nem egy ilyen lap. A PM-ben magyarok írnak magyaroknak. Ezeket a cikkeket nem lehet külföldön eladni. Nincs SBS, a cikkekben több volt a fórumos beszélgetésekre való hivatkozás, vagy a régi barátokkal, sztorikkal való nosztalgiázás, mint a szakmai anyag. A végletekig részletezett hadtörténeti és haditechnikai agyalgásokról nem is beszélve. 1,5 oldal történelem lecke után pedig annyival elintézni, hogy a B12 és A22 alkatrész között tömíteni kell, egyébként meg Tamiya XF-60-al lefújtam, nos, elég vérszegény. Ez is annak a következménye, hogy magyarok írtak magyaroknak. Mert ezeknek a szerzőknek ez volt a fontos, és ezek szerint ezeknek az olvasóknak is ez volt a fontos. Lehetne itt beszélni lehetőségekről, így meg úgy átalakítani a lapot, a struktúrát, stb, de ez a lap nem erről szólt. Ez a lap egy társadalmi munkában előállított kiadvány emberek egy szűk körére optimalizálva. Sem olvasó, sem szerkesztő, sem szerző nem érdekelt a megújulásban, átalakításban. Hiszen ezzel a 15 éves hagyomány és a tűzzel-vassal védelmezett elvek elvesznének. Így csak az újság veszett el, az elvek megmaradtak.
A másik érdekes kérdés, hogy milyen következménye lesz az egyetlen magyar nyelvű lap eltűnésének. Egyrészt valószínűnek tartom, hogy el fog tűnni a „köztudatból” egy réteg, akik a PM-en keresztül voltak, maradtak tényezők a magyar makettező „társadalomban”. Jelenlétük meglátásom szerint maximum a Bolyai/Szolnok versenyekre fog korlátozódni, ahol boldog nosztalgiázással töltik majd az időt a régi barátokkal, és ez így is van jól. Másrészt a PM helyét átveszi majd egy vagy kettő reklámújság, ami amolyan LIDL/ALDI/TESCO katalógusként, termék bemutatókkal fűszerezve jelenik meg. Igen, a Weathering Magazinra gondolok. Sokan átokkén tekintenek erre, mások messiásként üdvözítik, pedig egyik sem igaz. Az ilyen jellegű újságok (legyen az nyomtatott, vagy elektronikus forma) nem adnak se többet, sem kevesebbet, mint amit ígérnek. Ammo terméket mutatnak be. Ezt nem titkolja. Nem állítja magáról, hogy az egyetlen útja a makettezésnek, és azt sem, hogy csak az Ammo termékkel lehetne normális makettet készíteni. Ezt mind a nagyérdemű képzeli hozzá. Másik kérdés, hogyan lehet eladni felhígított festéket szilikon mellekkel, vagy, hogy az AMMO mit állít magáról. De erről már írtunk többször is. Az is egyértelmű, hogy a Weathering Magazine magyar nyelvű kiadása nem a PM egykori olvasó táborát fogja kiszolgálni. Lehet, hogy lesznek átfedések, de alapvetően az a magazin másoknak készül. Hogy kiknek? Nos, nem tudom, csak remélni merem, hogy ott van valahol az új generáció, akiknek eddig ismeretlen nick neveit olvasom a Makettinfo fórumán, és akiknek eddig ismeretlen makettjeit látom a különböző versenyeken. Sajnos egyelőre a makettekből kevesebbet látok, mint nick nevekből, és amit látok, az sem nagyon üti meg az elődök által felállított nem túl magas minőségi szintet. Remélem, hogy ez csak valaminek a kezdete, és lesz még tovább.
Addig is R.I.P. Pro Model, R.I.P. egy magyar generáció.
képek:
plaeditions.com
miniarmour.net
facebook.com
