2013. november 23., szombat

Marketing Majmok


Az emberek 90% számára a marketing szó egyet jelent a reklámmal. Ez nagyjából rendben is van így, hiszen a reklám az a része a marketingnek, ami kapcsolatot teremt a fogyasztó (emberek) és a gyártó között. Ez a kommunikáció eszköze, ha úgy tetszik a reklám a kereskedelem levelezőlapja.


Adott egy ember, aki elhatározza, hogy gyártani fog valamit, amit elad a többi embernek. Ő lesz a gyártó. De mit gyártson? Nyilván olyan dolgot kell gyártani, ami kell az embereknek, és hajlandóak pénzt adni érte. Van egy másik ember, aki dolgozik, és munkája közben felmerülnek igények, ilyen-olyan anyagok iránt. Ezt az embert nevezzük Mig-nek. Mig makettezés közben létrehoz alapanyagokat, amiket felhasznál. Mivel népszerűek a munkái, hamar érdeklődés mutatkozik a felhasznált anyagok iránt is. Látszik a lehetőség, ez egy olyan dolog, amit el lehet adni. Már csak egy ember kell, akinek van pénze legyártani az első kamionnyi pigmentet, wash-t, filltert, stb. Ő lesz a gyártó! Na, ilyenből most fogyasztotta el barátunk a másodikat. DE hiába van nekünk egy raklap cuccunk, amiről tudjuk, hogy az embereknek kell, ha az emberek nem tudják, hogy nálunk lehet megvenni, főleg ha azt sem tudják, hogy ez az, ami nekik kell. Csak azt tudják, hogy kéne valami, amivel koszolhatom a makettet. Valami, amitől olyan lesz, mint amit a Mig is csinál. És itt jön a reklám. Ugye látjuk, a reklám csak a végső lépés. Előtte meg kellett alkotni, kitalálni, kikísérletezni, és legyártani a megfelelő terméket. Ez tartott Mig-nek pár évig, és ennek a pár évnek az eredményéből élt az elmúlt 10 évben, és fog élni valószínűleg még legalább 10 évig.


És most lássuk a lényeget. Az üzenetet, mert ez az, ami figyelemre méltó ebben a történetben. Egy termék életciklusa nagyon változó lehet. Például ott a Pöttyös Rudi. Van egy standard mennyiség, amennyit az emberek megesznek belőle. Ez arra elég, hogy a gyár működik, az dolgozók kapnak fizetést, és marad némi haszon is. Aztán csinál a gyár egy kampányt, új, karamellás Rudi! Van egy ütős, esetleg vicces reklám, felkelti az érdeklődést, és hirtelen többen vesznek Rudit, mert érdekli őket az új íz. Aztán néhány hét, és elül a lelkesedés, visszaállunk a standard szintre. Újabb akció kell. De ha egyfolytában akció van, akkor az már nem kelti fel az érdeklődést, unalmas lesz. Időt kell hagyni az akciók között. Ez a művészet. Tudni mikor, mennyit, milyent és hogyan kell bedobni a köztudatba.



Fordítsuk ezt le a makettezés nyelvére. Mi történt? Volt egy csávó, kitalálta az alapanyagokat, kikísérletezte, készen volt az értékesítésre. Talált hozzá pénzes embert, aki finanszírozta a gyártást. Piacra kellett hát dobni. Az alap szituáció, hogy az emberek keresnek valamit, amitől a makettjük olyan lesz, mint amit a Mig csinál. Mi volna hát jobb, mint Mig saját alapanyagait piacra dobni. Az üzenet a következő: „Ezt használja Mig is” = Mig Productions.


Innen már csak az akciók, az újdonság megjelenésének megfelelő időzítésére kell figyelni. Ne legyen túl gyakori, mert unalmas lesz, de időben jöjjön ahhoz, hogy az eladások ne essenek nagyon vissza. Ha végiggondoljuk, egyszer eljutunk a sor végére, és már nem tudunk mit kitalálni. Abban a pillanatban az eladások be fognak állni egy standard szintre, arra a szintre, amit a makettezők normál munkatempó alatt elfogyasztanak. Ez normális, csak ennyi bevételből nem lehet eltartani egy céget. Ezt a pillanatot lehet halogatni, például más jellegű termékeket is bevezethetünk, gyanta kiegészítők, matricák, stb. De a végső pillanat így is eljön egyszer. És akkor a pénzes ember, elmegy, mert már nem éri meg neki, keres egy másik üzletet, ami jobban jövedelmez.


Mit tehet ilyenkor az ember? Keres egy másik pénzes embert és kezdi elölről. Új cég, új márka. De miért vegyek AK-t, amikor még van a Mig Prod. fillterből? Új üzenet is kell mellé. „Ezt használja Mig is” már nem elég. Bizonyíték kell, nem ígéret, szólt a régi szlogen, és az bizony működött. Nem szégyen az öregektől tanulni, így hát elővették a régi filozófiát, teremtsünk bizonyítékot. De hogyan tudod bebizonyítani sok ezer makettezőnek, hogy ha az új címkével ellátott filltert használja, akkor jobb lesz a makettje. A dolog egyszerű. Ki mondja meg, hogy egy makett mikor jó? A legjobb makettező, nem? És ki a legjobb makettező? Mig, nem? Hát akkor csak annyit kell tenni, hogy találjunk néhány srácot, akinek bemutatjuk az új címkés löttyel készült kiváló munkáit, és Mig rámutat, ez a legjobb makett, azért, mert AK wash van rajta! Yeah! Ilyen egyszerű? Nem, az emberek nem ilyen hülyék. Illetve dehogynem. Csak az üzenet csomagolása, az a kulcs. Mert ugye a redbull-os dobozban lóhugy is lehetne tutti frutti ízben, akkor is meginnák.


Figyeljünk a részletekre. Adott néhány ismert név, akit könnyű beszervezni, veszünk mellé pár ismeretlent, akikről azért tudjuk, hogy tehetségesek, de még nem ismertek. Kitömjük őket ingyen löttyel, és várjuk a maketteket. Persze azért akármilyen szart nem lehet oda rakni, kell egy színvonal. A színvonal tetejét Mig jelenti, őt is futtatni kell, ő az arc a termék mellé, ő mutatja be a felhasználhatóságot, őt követik a többiek. Ez nagyjából meg is van. Mehet a PR! Mi az a PR? Public Relations, vagyis a néppel való kapcsolattartás. Ez nem csak reklám. A PR feladata a fórumok üzemeltetése, a megjelenő cikkek intézése, ki írjon, mit írjon, miről írjon, mikor hova írjon, a wrokshopok, hova, ki menjen, ott mit csináljon. Ez egy szakma, és ha jól csinálják, akkor nagyot lendíthet az üzleten. Ez alap üzenet szerint jó lesz a maketted, ha AK löttyöt kensz rá. Megvannak a kirakat majmok, akiken ezt bemutatjuk. Nem mondok neveket, könnyen felismerhetőek a makett mellé rakott nagy mennyiségű címkés üvegekről.


PR eszközök. Facebook oldal, Facebook verseny, saját fórum, saját magazin, cikkek népszerű magazinokban. Ismerős, nem? Mind-mind eszköz, eszköz arra, hogy átadja az üzenetet. Ez egy jó makett, mert AK löttyel kenték be. A merítés nagy, az FB oldalra bárki feltölthet, a fórumban megjelennek régi és új arcok. Vannak köztük tehetségesek, azonnal fel lehet használni őket, mint példa. Ugye, XY makettje is milyen jó lett az AK-tól?! Ennek persze az az eredménye, hogy a minőség esik. Az ingerküszöb nő. Nem elég már csak a kicsit koszos, kicsit CM, kicsit kontrasztos. Mindenből sok kell ahhoz, hogy leessen az állunk. A végeredmény egy talán eltorzult kép a kívánatos végeredményről. De mindenképpen a részletekre helyezett kevesebb figyelem. Nem zavar már senkit a sorja, a tömítési hézag, a ragasztónyom, a szétfolyt festék, a történelmi tévedések, zimmerit Kursknál, stb. És a legjobb, hogy akit egyszer megdícsér a nagy mester, az utána lelkes rajongóvá válik, és ingyen végzi el nekünk a marketing munkát. Hiszen elég csak kiposztolni egy képet, hogy „na ez egy jó makett” és máris tucatnyi lelkes amatőr rajong érte, ami kimondottan meggyőző lehet.


Mindez teljesen normális. Ezért nem kell haragudni senkire. Ez így működik. Mit tehetünk mi, egyszerű makettezők? Nos, én azt ajánlom, vegyük meg azt, amivel dolgozni tudunk. Az gondolom nem kérdés senkinek, hogy nem azért lesz jó a makettünk, mert AK-t kenünk rá. Sőt, Mig dícsérete sem garantálja, hogy jó a végeredmény. Egyedül mi magunk dönthetjük el, hogy a végeredmény olyan-e, amit szeretnénk. Mások véleménye, tanácsa abban segíthet nekünk, hogy megtaláljuk az utat, a nekünk tetsző végeredményhez. Válogathatunk termékek, eljárások, gyakorlatok között, kísérletezhetünk, és megtalálhatjuk a nekünk megfelelő megoldást. E közben használhatunk AK, Mig Prod, Valllejo,Tamiya, Gunze, Humbrol és még ki tudja milyen festéket, ragasztót, pigmentet, akármit. Lehet nagyon szép makettet készíteni kizárólag AK termékekkel is, de attól, hogy azt használunk, még nem lesz jó a dolog.

A probléma akkor kezdődik, amikor ebbe a viszonylag egyszerű képletbe apróbb hazugságok, elhallgatások, ferdítések is belekerülnek. Amikor bekerülnek az ujjongással körített makettek közé olyan alkotások, amik normál körülmények között szóba sem kerülhetnének, hiszen színvonalban elmaradnak, de a nagy AK hype miatt mégis nagy körítést kapnak. És vannak emberek, akik ezt meglovagolva kerülnek a rivalda fénybe, valós teljesítmény nélkül.


A képet csak árnyalja Mig barátnőjének ilyen-olyan pózokban való szerepeltetése. A marketing eszköztárában vannak téma specifikus besorolások, mint például az érzelmi marketing. Ennek tipikus példája az adó 1% felajánlások időszakában mutogatott rákos beteg gyerekek. Van sexual marketing. Amikor például egy dezodort, vagy egy autót csinos lányok szerepeltetésével kívánunk eladni. Nos, az AK marketing eszköztárában mindkettőre találhatunk példát, bár kétség kívül a hölgy jobban megmaradt a köztudatban. Amíg megy a szekér, ez jó lehet, de hamar a visszájára is fordulhat. Az elmúlt hetek-hónapok „botrányai” után szegényke kapott már mindent a nyakába.


Apropó „botrányok”. Az előző alkalommal a végzetes pillanat viszonylag tisztán lezajlott. 1-2 nyilatkozat, és kész. Szegény Mig-et mindenki sajnálta, anélkül, hogy tudta volna, valójában mi történt. Senki nem tudta. Most sem tudja. Az AK kapcsán ennél lényegesen gusztustalanabb sárdobálás kezd kialakulni, több szereplővel, mindenféle nyilatkozatokkal, és olyan vicces jelenetekkel, amikor egy elvakult rajongó már Vallejo festéket sem akar venni, mert összekeveri a hasonló vezetéknevű embereket J

Őszintén megmondom, nem nagyon köt le ez a vagdalkozás, és miután az AK 1-2 terméket kivéve nem tudott olyant mutatni, ami az eddigi eszköztáramból hiányzott, ezért nem is kerültem közelebbi kapcsolatba a céggel, vagy termékeivel. Viszont érdekesnek tartom a márka hazai megjelenését.


Nem gondoltam volna, hogy a makettezéssel kapcsolatos termékek forgalmazásában bárki fantáziát lát még Magyarországon. Ne számítsunk semmi újdonságra. Az eredeti recept újracsomagolását látjuk, csak az AK helyett ilyen-olyan makettbolt, Mig helyett makettboltos mutatja meg a titkot. Ugyan úgy agresszív FB megjelenés, folyamatos posztolás.  Az arculat (megjelenés) sokkal, hogy is mondjam, spártaibb. Sajnos nem vette át egy az egyben az AK megjelenést, ahogyan azt sokan tették Európában. Valószínűleg ez pénzbe került volna, nem tudom. Saját design van. Nincs csinos menyecske sem, ami annyira talán nem is baj, talán több hangsúly lesz így a szakmaiságon, gondoltam én naivan. 
Nem kellett sokat várni, és megláthattuk a bolt FB profilján az első képeket. Nos, boltosunk pontosan úgy viselkedik, mint a gyártó célközönsége. Felkeni az összes lehetséges AK terméket a makettre, és várja a csodát. Persze azért megpróbálja mindezt úgy tenni, ahogy Mig-től látni. De a rutin, a tapasztalat hiánya meglátszik. Zéró kontraszt, elhibázott színek, rossz arányok, és egy sárgás makett a tucatból. Ezzel nehéz lesz eladni bármit is. Vagy lehet, hogy mégsem? A kérdés az, a magyar piac le van-e maradva annyival az európaihoz képest, mint amennyivel a boltos makett az európai profiktól. A választ nem tudom. De egy dolog aggasztó. Az utóbbi időben a versenyeken egyre több új arc tűnik fel, ami reményre ad okot. Az már kevésbé, hogy olyan mintákat kapnak, mint a lemaradó boltos, aki mellesleg hihetetlenül magabiztos. A baj ezzel az, hogy összekeverednek össze nem illő dolgok. A terméket bemutatni nem a boltosnak kell. Szép lenne, ha a sportcipőket Jordan, vagy Messi helyett a pocakos vezérigazgató reklámozná J Az AK márka (vérszegény) bevezetése itthon nem rossz dolog, hiszen bővül a kínálat, és egy erős marketing megjelenés (PR) még ki is terjesztheti a hobby népszerűségét. De a terjesztés mellett az alkalmazás felvállalása, a megfelelő kvalitások teljes hiányában nem ígér sok jót.


Hogy mi lesz ebből, azt kíváncsian várom. Sok reményt nem fűzök a dologhoz, ismerve a hazai állóvizet. Különösen úgy nem, hogy egy frissen megbukott márkát akar éppen bevezetni itthon. Elég elveszettnek tűnik a project. Nem tudom, milyen eladásokat produkál a cég, de attól félek jövő ilyenkor bolt már nem lesz sehol, maximum egy jó adag veszteség/adósság. Reméljük, nem lesz igazam…

Addig is várjuk a 3. Mig márkát, lehet tippelni mi lesz az. Lehet, hogy már csak mandarin nyelven láthatjuk majd…


2013. november 9., szombat

Operation Grave Robbery

Én olyan hülye vagyok, hogy az már nekem fáj. Ma ismét részt vettem egy exhumáláson. Ahelyett, hogy végre betemetné valaki a magyar makettezés sírját, és a friss hanton valami új hajtás cseperedne, ma megint exhumáltuk ezt a ki tudja mióta kallódó hullát.


Nagyváros szélén, kis temető. A vonat még kijár ide, de az emberek már nem nagyon. A sírásók között a régi arcok, pár ismeretlen, néhány új, akik ide jöttek megnézni, mit ásnak. A legtöbb melós kedves, közvetlen. Néhányan ismerősként köszöntenek. 1-2 a pokolba kíván, ez látszik összeráncolt homlokán és a görcsösen összeszorított ajkain. Van néhány bolond is, képzelegnek dolgokat, amik meg sem történtek, vagy nem úgy, vagy nem velem. És láttam egy csendes bolondot is, asztal fölé görnyedve, cicás pólóban, zenével a fülében, magának való. Ki nem?


És akkor a holttest. Nem kezdeném boncolgatni, de látható. Olyan az egész, mint egy embargó alatt lévő országban, például Észak-Korea jut eszembe. Egy helyben toporog mindenki. Egy-két fénysugár beszűrődik a nagy vasajtón, de ide is csak az jut el, amit odakint már levetettek. A maradék. Az újracsomagolt, felhígított lötty. Nem rossz az, ha tudod mit kezdj vele. De ezek megisszák. Áldom az eget, hogy nem vagyok rászorulva, hogy van lehetőségem innen kijutni, magamba szívni valami életféleséget onnan, ahol talán még van belőle. Hol van az? Messze innen.


Itt pörögnek a sírásók, mindegyik nagyon fontosnak érzi magát. És az is, a saját szemszögéből. A saját életének fontos szereplője. Szerencsére az enyémnek nem. 
Minek jöttem én ide? Van itt 1-2 fazon, akivel jó spanok vagyunk. Beszélgettünk, de a 2 napból nekem elég volt 2 óra. Mindenki megy dolgára. Szürreális világ ez. Az egész hangulat olyan elveszett. De ez mégis része a nagy exhumálás akciónak. Nem hagyhatjuk elveszni a múlt dicsőségének hitt nagy semmittevést. Így van ez. Megmondták már sokan. Akinek nem tetszik, el lehet menni. Most megyek is, majd találkozunk legközelebb!