2024. február 26., hétfő

Fény-árnyék hatások

 „Egy tárgy vagy élőlény méretarányos lekicsinyítése és a valóság illúziójának keltése grafikai módszerek alkalmazásával.”

Vadász István

Ebben az írásban néhány olyan grafikai módszert szeretnék bemutatni, amik megfelelő alkalmazásával igazi kis miniatúrákat alkothatunk nagy gonddal összeépített műanyag kupacainkból.


A fény

A maketteket csak nézzük. Nézni nem más, mint a szemünkkel a tárgyakról visszavert fényt érzékelni. Tehát a fény kulcsfontosságú eleme az élménynek. Mivel makettjeink nagymértékben kicsinyített másai eredeti tárgyaknak, ezért néhány trükköt nem árt bevetnünk, hogy kiemeljük az apró részleteket. Vagy hasonló hatást keltsünk, mint amit az eredeti jármű látványa kelt.


egyetlen szín és többféle technika kombinációja


Osztott felületek - panelek

Egy repülőn és egy tankon is sok panel van. Egymástól eltérő szögben álló lapos felületek. Ezeken mind másképp törik meg a fény, más szögben veri vissza a szemünkbe. Ezért azt a hatást keltik, hogy mindegyik egy önálló entitás, aminek van széle és közepe. És a széle általában sötétebb, míg a közepe világosabb. Ősi, ma is gyakran használt repülős technika a pre és post-shading. Vagyis elő- és utóárnyékolás. A panelek szélét (praktikusan a panel vonalakon végig haladva) sötétebb színnel fújjuk meg, finoman, halványan. Alap szinten ez feketét jelent, kicsit ízlésesebb, ha az alapszín erősen sötétebb változatát hígítjuk. Ugyan így rásegíthetünk a panelek közepének világosításával is. A következő szint, ha mindezt olajfestékekkel, ecsettel érjük el. Itt sok vékony rétegre van szükség, de erről egy másik írásban részletesen lesz szó.


életre kelt panelek

panelezés kombinált technikákkal

Color Modulation

A figurafestés mára már természetessé vált alap tézise a felülről jövő fény elmélete. Leegyszerűsítve: amit felülről a fény elér, az világosabb, ami árnyékban marad, az sötétebb. Egy arcon a toka sötéteb, ahogy a kiugró, fény által elért részek világosabbak, mint az orr, a járomcsont, vagy éppen az ajkak felső pereme. Ezt a hatást járműveken is alkalmazhatjuk. Erről szól a color modulation technikája. Az archív képeket nézegetve azonnal feltűnik, hogy a nap sohasem pontosan a fejünk felett van. Ez hatodikos földrajz anyag, akit érdekel utána nézhet. Mindig valamilyen szögből süt le ránk. Ki kell hát választanunk egy szöget. A legjobb élményt általában a felülről és elölről jövő fény adja. Illetve preferálhatjuk valamelyik oldalt is. Pl.: felülről elölről és ballról. Érdemes mindig azt választani, ahonnan a makettet nézni fogjuk. Ha megvan az irány, akkor szépen panelenként, de legalább is nagyobb részegységenként kell haladni a festéssel. Minden alkalommal körbe maszkolni a festett részt. És a fény irányába világosítani a színt. A "melyik színt mivel világosítsam" egy másik téma. Egyszínű járműveknél adja vissza legjobban a hatást, de pontosan festve 2-3 színű kamuflázs esetén is működik.


Elsőre nagyon idiótán fog kinézni a makettünk. Nagyon fontos, hogy ez csak EGY technika. Rétegekben kell gondolkoznunk, és ez csak az alapszínt követő második réteg. Erre jön még filter, befolyatás, highlight, weathering akár több lépcsőben. A végeredményt viszont nagyon nagyban tudja segíteni egy visszafogottan, átgondoltan alkalmazott color modulation.


Wash = árnyék

A bemosás, befolyatás, wash ugyan azt jelenti. A mélyebben fekvő részeket egy sötétebb színnel befolyatjuk, ezzel elősegítve az árnyék hatást. Alkalmazása elsőre egyszerűnek tűnik, de sok múlik a szín választáson. Én személy szerint a Rembrant olajfestékek közül a Van Dyck Brown színt kedvelem a legjobban. Ez a legtöbb föld színhez megfelelő. Fontos a festék mennyisége. Egy nagyon felhigított befolyatás nem éri el a kívánt hatást. Egy túl sűrű viszont ceruzával rajzolt rajzfilm figurává változtathatja járművünket. A hígításnál válik kézzel foghatóvá a festékünk minősége. Hiszen a megfelelő hígítási aránynál az alacsonyabb minőségű művészolajok pigmentjeikre esnek szét. Ez pedig teljesen hazavágja a munkánkat. Hasonlóan fontos, hogy a mellé ment festéket mossuk vissza tiszta hígítós (épp csak nedves) ecsettel. A befolyatás szép eldolgozása klasszisokat emelhet a végeredményen.

wash és highlight együtt

Highlight = fény

Ahogy a mélyen fekvő részeket sötétítjük a befolyatással, úgy a kiemelkedő részleteket világosíthatjuk a highlighttal. Élfénynek is nevezik, de nem csak éleken használhatjuk. Sokan a szárazecsetelés használják erre. Ez sem rossz megoldás, de nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy tényleg csak a kiemelkedő részeken tapadjon meg a festék. Illetve a szárazecsetelés tényleg csak az éleken segít. Vannak apró elemek, pl: csatok, vagy csavarfejek, amik laposak, és az egész felületüket világosabbra kéne festenünk. Ilyenkor jön a hegyesecset, és az alapszín világosított változata.

Kontraszt

A vizuális élményünk alapja a kontraszt. A fenti technikák mind a kontraszt fokozását szolgálják. Azonban vigyázzunk, a mértékletesség kulcsfontosságú. A túl kevés döglötté, a túl sok kontraszt rajzfilm szerűvé teszi a végeredményt.

Kontraszt nem csak a részletekben van. Kontraszt lehet egy jármű színében, és a koszban. Pl.: egy téli meszelt járművön a tavaszi olvadásból származó friss sötét nedves sár. Egy szürke Panzeren, egy NATO 3 szín kamós járművön a sivatagi por. És persze lehet kontraszt a makett, és a talapzata között is. Erről már volt szó a scale effect írásban.


Mértékletesség, ízlés, és nyitottság. Ezek a siker kulcsai. Merjünk nyúlni a fenti technikákhoz, mert - ha nem is elsőre, de némi próbálkozás után - nagyot dobhatnak a végeredményen. Sok sikert a kísérletezéshez!


Képek:

Ilya Yut

Staf Snyers

Easy8 - Schaller Péter

Easy 8 - Gálik Gábor

2024. február 16., péntek

Versenybeszámoló: MODELCON 2024

 "Nagyszombat az új Pozsony????!!!"

Február első hétvégéjén került megrendezésre a szlovákiai Modelcon nevű kiállítás és verseny. Miért érdekes ez? Valószínűleg ez a rendezvény váltja fel az évek óta hely és szervezési gondokkal küszködő pozsonyi versenyt. A helyszín a kicsit észak-keletebbre lévő Nagyszombat (Trnava), az időpont szintén kicsit eltolva, az év eleje. A rendezvényről eddig nem igazán hallottam nagyon semmit, eleinte 2 évente szerették volna megrendezni, persze ehhez jöttek a covid évek kényszerszünetei, az egész nagyon nehéz felszállásnak tűnt. Igazából a téli hónapok internetes böngészgetését és otthon ülését megunva szerettem volna pár makettet végre élőben is látni, találkozni a hobbival. Az útra sikerült rávennem egy régi haveromat, indulhatott a buli. 

Branislav Herain Liberátora meggyőzően uralta a kategóriát és hozta számára a díjat.
 
Első ránézésre a szokásos szlovák kultúrház "kompakt" - az egész, kísértetiesen hasonlít a pozsonyi megoldásokhoz. Maga a rendezvény egy helyi sportcsarnok szürke, grafitikkel tarkított épületében kapott helyet. A legtöbb rendezvény problémája manapság a parkolási lehetőségek hiánya, na az  itt akadt bővel, egy elég nagy parkoló közvetlenül az épület mellet, kibővítve egy kisebb résszel. Mint később kiderült itt van a "pozsonyi" sarki étterem helyi változata is, ami sokkal nagyobb mint a fővárosi megfelelője. A formátum, a rendezési stílus, és a mezőny is hasonlítanak. Reggel 10-ig nevezés, előnevezéssel, nevezési díjjal és a vendégeknek belépővel. Ami talál korlátozza a rendezvény családi kirándulássá való átalakulását - ez a szakmai közönségnek hasznos, mivel az áldoz erre, akit tényleg érdekel, és rendezési szempontból némi pénzhez jut a szokásosan szűk keretekkel gazdálkodó szervező. A belépést 2 ember sikeresen rendezte és felügyelte, a statisztikák szerint kb 900 makett, 300 alkotótól, 1500 néző. Maga a csarnok valószínűleg a mezőny többszörösét is képes lett volna befogadni, de valamilyen szinten azért a tömeg ezeknél a számoknál is érezhető volt, viszont az asztalok körüli sétára és bámészkodásra még megfelelő körülmények voltak. A felső szinteken kaptak helyet az árusok. Pár külföldi bolt gyarapította a szokásos helyi üzletek és webshopopok, 3D-s cégek kínálatát. Kedvencem a cseh szerszám készítő volt, aki mindig valamilyen érdekes újdonságokat tesztel az ilyen rendezvényeken. A zsűrizést a helyi klub viszi, ami főleg repülős némi 1/72-es harcjármű elemmel. A zsűrit szokásosan kiegészítik vendégekkel. A díjazás a jellemző helyezés nélküli 3 vagy 5 díj, mezőny mennyiségtől és minőségtől függően, pár kategória legjobbja díjjal. Sok szervezet különdíjakat osztogat, és a teremben helyet kapó klub kiállítások közül egyet díjaznak. Az eredményhirdetés 3 óra körül kezdődik. Elég gyors, a mezőnyt addigra összepakolják, mivel a zsűrizés után a nyertes maketteket rögtön egy kis cetlivel jelölik. Szokatlanul nem anonim a nevezés, az alkotó neve ott van a munka alatt. 

 

Nézzük mi volt az asztalokon

A rendezvény sikeresen megszólítja a pozsonyi mezőny szokásos szereplőit, ezáltal egy természetes keresletre épít a régió makettezői között. Szokásos országos szereplők mellett erős a cseh határvidék megjelenése, pár lengyel, magyar és horvát utazóval együtt. A legerősebb kategóriák hagyományosan a 1/72-es és 1/48-as repülők illetve az 1/72-es és 1/35-ös harcjárművek.


Egy sztenderd elképzelés és megvalósítás cseh–szlovák verseny szintű repülő makettek világából. Kimért precíz festés, kontrollált weathering, minimális bontás, tálalás szürke alapon. Henrich Hanko makettje.


A 48-as méretarányban talán a nagyobb felületek több weathering kísérletnek biztosítanak teret. Štefan Svoboda kollekciójából.
 
 
Ami nagyon érdekes számomra az a - blogban nemrégen kifejtett - méretarány hatás tanulmányozása az ilyen jellegű rendezvényeken, ahol egymás mellett sorakoznak a különböző méretarányok. Látszólag az ipar vagy a hobbi az egyre nagyobb méretű makettek fele kacsingat, de itt mintha verseny szinten még lenne egy fordított irány. Mit lehet és érdemes a lehető legkisebb méretben a lehető legrészletesebben megoldani? Felmerül, hogy mi az igazi kihívás, egy agyonrészletezett nagy makett, vagy egy versenyre optimalizált kisebb, akár egyszerűbb megoldásokkal, vagy túlzásokkal? Szubjektív véleményem szerint Brano Herain mini kiállítása a mezőnyben a 6 vagy 8 darab makettjével elég meggyőző érv volt a 72-es repülős méretarány mellet, Liberátorjai méretükkel és kidolgozásukkal impozánsan hatottak, és nem nagyon éreztem azt hogy ennél nagyobb bombázókat érdemes lenne letenni az asztalra. Ugyanez volt a harcjárművek terén is. Az 1/16-os Stug már ormótlannak hatott, nem volt miniatúra jellege, a mellette lévő 1/35-ös, vagy akár 1/100-as makettek sokkal nagyobb élményt nyújtottak. Az asztalokat mondhatni a szokásos nevek uralták, akik valamilyen szinten az évtizedekkel ezelőtt megtanult magas szintű technikájukat finomítják és hozzák évről évre. A makettek nem forradalmiak, nem esnek túlzásokba, a fő szempont a precíz kivitelezés, makulátlan felület, méretarányos hatás, kontrollált koptatás, esztétikum és jó összhatás.
 

 A 72-es mezőny igen komoly fejlődésen ment át az utóbbi években, Ján Moravčík (Cabin Scale Models) kollekciójából
 
 
 A makettezők szintlépése és a jó minőségű figurák megjelenése lehetővé teszi a 72-es méretarány számára is az attraktív kompozíciókat

 Középkori figurás jelenet kis méretarányban. Branislav Lukačovič
 
 Egy ismerős munka talán Mosonból, drámai jelenet 1/100-ban egy lengyel makettező munkája
 

Az 1/35-ös kategóriák a legnépszerűbbek közé tartoznak. Itt a klasszikus harcjárművek dominálnak, a fősodor az a weathering, de sok gyanta és scratch munka is megtalálja helyét és sokszor a számítását is a díjkiosztón. Pár makettezőnél már intenzíven jelentkezik az átgondolt festési és építési koncepciók vegyítése figurákkal. Gyakorlatilag az önálló harcjármű is kezd egyre több figurát felvonultatni, és néha átcsap mini vignettába, ami értékelési és definíciós kérdéseket vet fel. Ilyen munkákat tesz lesz az asztalra egy új cseh tehetség Radim Šrom, aki már móváron bemutatkozott, de az utóbbi évben úgy tűnik extra fokozatra kapcsolt mint a minőség mint a mennyiség terén. Nem akarom megelőlegezni, de valószínűleg a neve már ott lesz pár mester kategóriás díjon az idei móvári versenyen is.


Radim Šrom, egy új név aki igyekszik ötvözni a figurákat és a harcjárműveket 


StuH-ja az 1/35-ös kategóriából, annyira nem mélyült el a technikai részletekben, de a kivitelezés a figurákkal és málhával jól sikerült


Kompozíciója a dioráma mezőnyből az ikonikus ardenneki filmhíradó képsorait idézi

 

Nightshift kiállítás

A  rendezvény érdekes pontja volt Nightshift (személyes) megjelenése a mezőnyben, mint kiállító. Szinte az összes eddig készült diorámát meg tudtuk tekinteni végre élőben is. Milyenek élőben, hogyan néznek ki a mezőnyben? Szerintem jók! Talán legerősebb pontjuk és fő tulajdonságuk a megfelelő részletgazdagság, minden ki van dolgozva, hozzák a kötelező köröket a figurák is, a kompozíciók jók. Inkább csendéletek, mint történetek. Egyedül talán az felületek intenzitása sokkal alacsonyabb mint amit a videókon vagy a stúdió képeken látunk. Valahol Volker Bembennek munkái és a mosonban gyakori vendég lengyel diorámások munkái között tudnám elhelyezni. Produktivitása bámulatos
 
 

A népszerű Jagdpanther dioráma



Kissé homályos közeli képen látszik hogy a felület intenzitása lényegesen kisebb mint a stúdió képeken. A helyszín megvilágítása is közre játszik, de sok hatás és drámai kontrasztok nem annyira köszönnek vissza a valódi makettről.
Több fotó itt:

A figurás mezőny nem túl nagy jelenleg, az átlag minőség is hullámzó, de itt is akadtak szép darabok:

Egy ismerős munka, nehéz témát dolgoz fel, de talán sikerül emészthetően megoldani. Wojtech Styrna


Radim Šrom figurás versenymunkája meglepően csak egy különdíjat kapott


Benyomások

A szervezőcsapat harmadik rendezvénye szerintem jól sikerült. A szervezés relatíve zökkenőmentes, a helyszín megfelelő, alkalmas növekedésre is. A wargames kísérőprogramok, klubbasztalok, a közeli étterem, a belül elhelyezett remek kávézó és parkolóban lévő hot-dog árus növeli a látogatók komfortját. Szubjektív,de számomra kicsit túl sűrű is volt már most is amit tapasztaltam, lehet csak a helyszín újdonsága, vagy a nyugodt téli hónapok utáni tömegsokk?Az utóbbi időben úgy látom sokszor elég igazából 400 makett is és kisebb rendezvény ha érdekes a felhozatal, jó a társaság és hangulat. Itt is az időt inkább az ismerősökkel igyekeztem elütni a szokásos konzum börze körök és értelmetlen össz-mezőny bámészkodás próbák után. 900 makett már sok, nem tudom egyszerre "megemészteni", pár kategóriát, ami nem az érdeklődési köröm, kénytelen voltam teljesen kihagyni. Beültünk egy ebédre mindenki elmondta melyik a kedvenc szlovák itala, melyik makett túl modulált vagy spanyol vagy éppen jó, mi az amin dolgozik, milyenek az új a tervek. Szokásos körök, de valószínűleg a legtöbb ember főleg a társasági élmény végett jár az ilyen helyekre. A makettekre nem lehet panasz, a minőség magas, némelyik kategóriában pedig a világ top színvonala képviselteti magát. A rendezvény nagy eséllyel idővel még több makettezőt és látogatót szólít majd meg.

A rendezvénynek teret adó csarnok, átmenetileg szőnyeggel is felszerelve.
 
A rendezvény jelenlegi marketingje inkább láthatatlan, de a szervezők valamilyen szinten gondoltak a magyar közönségre is.

Fotó:
https://www.modelcon.sk
DSz Kit Klub Facebook

2024. február 2., péntek

Mirko Bayerl háromszöge, a klasszikus történelmi makettezés alapja

"A háromszög egyensúlyt és harmóniát hoz a makettezésedbe"


Mirko Bayerl a modern makettezés meghatározó alakja. A régebbi generációknak, ill. a történelmi makettezőknek valószínűleg nem kell bemutatni. Saját életművével, makettjeivel, történelmi kutatásaival - és az utóbbi időben rengeteg makettező mögötti háttérmunkával - még mindig valamilyen szinten áthatja a makettezést.

251-ese a háború utolsó hónapjait jeleníti meg

 

Mirko ma már nem tartozik a publikációkban vagy interneten gyakran felbukkanó nevek közé, viszont a 2010-es évek környékén főleg a Canfora kiadványokban fejtette ki aktuális filozófiáját a makettezésről, itt jelent meg több makettje és sok érdekes kutatási eredménye a magyar hadszíntérről is. A Nordic Edge széria és a Panther könyv valószínűleg még most is az igényes makettezés és irodalom szerkesztés jó példái.

 

The Nordic Edge című Canfora kiadványban publikált elmélet illusztrációja, 2007 körül

 

A háromszögbe rendezett filozófiája egy új fejezetet nyitott a makettezésben. Ez nagy ugrást képviselt az akkori sztenderdekhez képest, melyek kommersz vonala talán leginkább a Verlinden féle makettezésben mutatkozott, mint nagyobb, közösséget befolyásolni tudó tényező. Mirko saját munkájával egy új mélységet hozott a háromszög minden sarkába. Történelmi háttér kutatásai nem csak a makettezésnek, de magának a történelem tudománynak is hasznos elemeivé váltak. Konkrét egység, konkrét járműve egy adott hadművelet során - ez merőben eltért az "valahol a keleti fronton" akkori és talán mostani sablon makettezéstől. Építései elmerültek a különféle apró részletek kompromisszum nélküli hozzáadásában. Művészi stílusa a humbrolokból gondosan kikevert és felületi szárazecseteléssel türelmesen összedolgozott alapokra vitt intenzív és precíz kopásokkal, megfolyásokkal nagyon frissnek és reálisnak hatott. Az eredmény fényévekre volt  az akkoriban tömegesen alkalmazott élekre koncentráló világosított szárazecsetelés és intenzív barna festékes befuttatás sablonos makettjeitől.

 

 Nézzük akkor mi is a filozófiájának háttere.

 

Lényegében pár alap pontra bontja le filozófiáját, melyek meghatározzák a gondolatmenetét és együttesen járulnak hozzá az eredményhez. Ezek a következők:

 

Történelem

Mirko Bayerl nem mondható mindennapi figurának a makettezésben, hobby történész, aki a kutatásai nagy részét éppen a magyar hadszíntér eseményeinek feltárására összpontosította. Rengeteg személyes kapcsolata fűződik veteránokhoz és gyakorta végez kutatásokat a csaták helyszínén is. Több történelmi könyv képanyagát egészítette ki impozáns gyűjteményéből. Cikkeit és írásait főleg a Canfora kiadványokban ismerhettük meg, de számos makettező magazin, mint a Pro Modell rendszeres szereplője is. Legutóbbi cikkeit Roger Hurkmans Hungary 44/45 könyvében olvashatjuk egy makettjével együtt. Valószínűleg egy átlagos makettezőtől nem várható el ekkora léptékű befektetés a háttér anyag kutatásba, de az alapok adottak: rengeteg jó és pontos könyv áll rendelkezésre és a publikált képanyag is hatalmas. Milyen hadszíntért jelenítek meg? Milyen körülmények között működött a jármű? Személyzet? Festés, számok, igénybevétel? Esetleg egy érdekes hadműveletből kifejlesztett történet dioráma formájában? Ezeket a kérdéseket részben megválaszolja és behatárolja a kutatás.

Munkái szokásos elemei a figurák, ahol nagy gondot fordít az élethű háborús pózok megjelenítésére és a legénység összhangjára.

Építés

A pontosság és a részletgazdagság egy jó makett alapjait képezhetik. Mirko Bayerl egy másik korszak gyermeke, melyre inkább nem túl pontos, korlátozott típusválaszték és kiegészítők piaca volt a jellemző. Sok a feljavítanivaló és a házi megoldás. Az alapelvek viszont ma is igazak, lehet kissé kevesebb munkával, de némi odafigyeléssel könnyedebben alakíthatunk ki részletgazdag építéseket. Az építés önmagában viszont nem cél, a fókuszban mindig a kész makett szempontjából vizsgált hasznosság. 

Stummeljén megfigyelhetőek a következetesen kigondolt részletek. A málha, sárvédők, sérült tárolók

 

Realizmus

Bizonyos szempontból a történelmi háttér függvénye, de itt főleg a típus korrekt megjelenítése a cél és a hihető, lehetséges részletekkel való munka. Milyen specifikus részletei voltak egy 45 elején hadrendbe állított Panzer IV J-nek? Milyen festése volt? Milyen kiegészítőket használt a személyzet? Hová rakta ezeket, hogyan használták őket? Milyen lehetséges sérülések voltak a tankon. Ilyen jellegű kérdések megválaszolása a maketten tovább fokozhatja az korhű megjelenítést.  

Első ránézésre nem tűnik fel, de maga a harcjármű festése, sarazása és a felvitt álca gondosan összhangban van az egész környezettel
 

Művészi stílus

Ez az elmélet legérdekesebb pontja. Mirkot a történelmi makettezés nagymesterének tartják az irányzat rajongói, de a művészi stílus általában kimarad a gondolatmenetből és sok esetben inkább a képzelt ellenpólus, a termék központú, weathering és spanyoliskola nem kívánatos  sajátosságának tekintik, aminek nincs helye a történelmi „térfélen “. Mirko makettjeinek tanulmányozása azonban tényleg sok művészi elemet enged felfedezni. Ilyenek az élekre koncentrált, mindenhol jelen lévő fekete kopások, teljesen kifakított felületek, a legtöbb felületi részletből kiinduló megfolyások - inkább praktikus stílus elemek ezek, amik érdekesebbé teszik a makett megjelenését, mintsem a realizmusra való abszolút törekvés.

Legendás Tiger B-je, a kitűnő minta rekonstrukció mellett érdemes megfigyelni a minden részletből kiinduló megfolyásokat, mint stílus elem. Meghatározó korai makett inspirációja Japánból jön - Makoto Takaishi által kifejlesztett technikák inspirálják és igyekszik ezeket tökéletesíteni.

A 2010-es évek végén úgy tűnt ez az irány képes majd fentről - ami az akkori verseny és publikáció világ volt jobbára - lefelé átszivárogni a makettezésbe, és egyre több ilyen jellegű munka lesz tapasztalható a fősodorban is. Sokan megpróbálták tovább tágítani a háromszög egyes részeit, sokszor ugyan elhanyagolva, vagy teljesen mellőzve a másik ágait, de úgy tűnt ezek a pontok valamennyire egy biztos szempontrendszert alkotnak, mint magunknak a makettezőknek és esetleg a maketteket értékelő szakmai vagy laikusabb közönségnek is. Az átlag makettező mintája adott, célja felfejlődni ezeken az ágakon.


Íme a makettezés elmélete örök időkre! Hátradőlhetünk? Korántsem...  

 

Ezt az irányt azonban a következő évek folyamatai inkább a háttérbe szorították. Pár ember aki ebben a hobbiban pénzt is látott, úgy gondolta - egyébként helyesen - hogy ez a szint nem elérhető nagy tömegek számára, és az akkori egyéni technikai, újságcikkes modellt egy termékek köré épített modellel realisztikusabb lenne helyettesíteni, ahol a cikkíró nem az egyéni utazását, esetleg felismeréseit, technikáját tolmácsolja, hanem egy felépített lépésről lépésre fotózott termékbemutatót tart. Ezt elősegítette az internet és a facebook elterjedése az okostelefonokkal együtt. Egy ilyen termék/technikás, mindenki számára könnyen elérhető, szerkesztés nélküli, radikálisan demokratizált térben igazából a háromszög részei csak nagyon kevés makettnél fedezhetőek fel. Eleve a technikai szint elérése nagy kihívás, de igazából az ág történelmi része már inkább ritkaság, az irány inkább a festés. 

 

Sd. Kfz. 250/9: a makettezés skandináv iskolájának mintapéldánya

Ezt a szintű makettezést valószínűleg komolyabb háttér nélkül nem is lehet igazán értékelni, de a lehetőség adott minden makettező számára. Érdemes mélyebbre ásni, beletenni az extra munkát, mivel a  végeredmény magáért beszél.