Ezúttal kicsit visszatekintünk a távoli és közelmúltba. A nosztalgiázást kétélű fegyvernek tartom, mivel csapdát rejt magában, egy világot ahol a múltban minden jó volt, a jelen, illetve jövő pedig reménytelen, tehát az igyekezet hiábavaló. Sokszor két mantra között találom magam, az állandó fejlődésbe vetett hit, vagy a passzivitásba fulladt nosztalgia világa között. A valóság, pedig mint egy szinusz görbe, gyakran váltakozózó.
A feledésbe merülő múlt
Elérkeztünk egy olyan időszakba, ahol úgy érzem az Euromilitaire mint fogalom megszűnt. Ahogy a Military Modelling csődje után eltűnt a rendezvény weboldala a sokéves képes archívummal együtt úgy fakul ki lassan az emlékezetből ez az ikonikus verseny, ami a 2000-es, 2010-es évek meghatározó fóruma volt a hobbinknak. A versennyel bővebben egy másik blog bejegyzésben kívánok foglalkozni.
A folkestoni rendezvény hanyatlásáról sokszor a római történelem egy részlete jut eszembe:
A Kelet-Európában élő vizigótok 375 táján kaptak bebocsátást a Római Birodalomba, miután a sztyeppén előrenyomuló hunok elérték szállásterületeiket. A vizigótok beilleszkedése a már hanyatló birodalomba nem volt sikeres ezért hamarosan Róma ellen fordultak és meg is ostromolták a várost. 410. augusztus 24-én a sikeres ostrom után barbár hódítók özönlötték el Róma utcáit, akik azonnal megkezdték a fosztogatást, feltörték a császárok sírjait, kifosztották a templomokat és mérhetetlen zsákmányt szereztek.
Ez a gondolat először 2015-ben fogalmazódott meg bennem, látván az akkori eredményeket, ahol az eddig meghatározó diorámák és vignetták között egy rozsdás hordót lett a győztes. Itt már világossá vált, hogy a külső és belső leépülése a rendezvénynek teljes. A dalnak vége van.
Egy rendszer, társadalom vagy kultúra mindig ki van téve a környezeti hatásoknak, de létezik egy belső integritása, ez különbözteti meg a körülötte lévő közegtől. A kultúra erejét a külső elemek sikeres beolvasztása jellemzi, ahol mindkét fél gazdagítja a másikat. Minden rendszer egy idő után eléri teljesítménye csúcsát és hanyatlásnak indul, amennyiben nem képes megújulni. A makettezésre is, mint kultúrára tekintek és az Euromilitaire esetében is látok bizonyos kulturális dinamikát. A rendezvény pont egy sikeres befogadás története, ahol egy vidéki angol figurás versenyből egy fogalom lett. Ötvözte a különböző ágak megközelítését bizonyos kereteken belül, képes volt kiválasztani a legjobbat és ez által innoválni a hobbit. Különböző stílusok és iskolák vetélkedésének színhelye lett, ami jelentős fejlődést eredményezett. Viszont a 2010-es évek közepére úgy tűnt kifáradt ez a motor, valahogy mégsem volt annyira erős, hogy integrálni tudja az új generációkat.
Douglas Lee munkája 1999-ből, End of an Era, ami a címmel ellentétben egy új időszakot kezdetét jelentette a harcjármű makettezésben.
Végjáték
A verseny beadta a derekát, a barbároknak kincsekkel kell fizetni, de azok úgyis feldúlják a várost, nincs menekvés. A hordóra adott arany érem nyilvánvalóvá tett két dolgot:
A belső erózió - a rendezvény lényege egy esztétikai precedens demonstrációja volt, nem igyekezett minden áron mindenkit kielégíteni, ki tudta választani a minőséget és értékelni tudta azt. Sosem volt a legnépszerűbb verseny, de 2015-re annyira leépülhetett a zsűri és a szervezés belső integritása, hogy képesek voltak egy ilyen döntést meghozni, ami egy szomorú üzenet volt a külvilágnak. A helyzet tragédiája, hogy még a zsűrizésben résztvevő és díjazott résztvevők is a leépülésről beszélnek. Nyilván ők valamiféle áldozatai a folyamatoknak, de leginkább saját ürességüknek, és a gyenge vezetésnek, aki ilyen alakokkal töltötte fel a kulisszákat. Egy későbbi facebook kirohanás szerint túlságosan belterjes lett a rendezvény, csak bizonyos nevek ismétlődtek. Lehet ebben is valami, de én azt is láttam, hogy képesek voltak személytől függetlenül értékelni munkákat, nem volt gond egy olyan kívülállónak Best of Show-t adni, mint Douglas Lee, vagy teljesen ismeretlen lengyel makettezőknek aranyakat osztani, akik sosem lettek a hobbi ünnepeltjei.
A külső erózió – a környezet nem volt képes teljesen átvenni az elmúlt 10 év vívmányait, lehet a belső szerkezetet okolni, de az igazság az, hogy sok esetben a jelenlegi munkák színvonala nem éri el a tíz éves csúcsteljesítményekét. Sok kategória teljesen elnéptelenedett, mennyiség és a minőség is zuhanásnak indult. Elnézve a mezőnyt, az elmúlt tíz év vívmányai feledésbe merültek. Arányok, kontraszt, kivitelezés, ízlés, stílus, minőség. Ezeket a fogalmakat nem használjuk, felváltották őket a nagyon „objektív” és „igazságos“ „rendszerek“, technikák és termékek, egyéni hivatkozások a „buli” nagyságára, a helyi kocsma alkohol felhozatalára és az éttermek ár színvonalára. A díjazás szintjén pedig lehetőleg már a részvétel is jutalmazva legyen.
Építkezés egy régi világ romjain
A keletkezett vákuumot több rendezvény igyekszik kihasználni. Nyugaton az SMC - ami nagyon hasonló szerkezetű, mint az Euromilitaire - illetve több figurára szakosodott verseny, keleten pedig a Mosonshow. Az SMC dominanciáját jelzi, hogy az újraélesztett folkestoni Euro Miniature Expo rendezését jövő tavaszra módosították pont Eindhoven végett. Az új világ sikeres rendezvényei sokkal komplexebb szervezetek, maga a verseny rész csak egy faktor a sok közül. Szükséges a masszív online marketing, a minőségi kísérőprogramok, óriási börze. A jelenlegi közegben ezeknek a rendezvényeknek elég nehéz lesz olyan maradandót alkotniuk, mint hajdanán az Euromilitaire, félek minden erőfeszítésük mögött még mindig a betörő barbárok állandó ezüsttel történő lekenyerezése a siker titka. Lehet idővel sikerül ezeket az erőket mederbe terelni és felnőni a dicső elődhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése