Megszűnő rendezvények, korlátozások, személyes szabadság és a közösségi terek leépülése jellemezte sajnos az utóbbi évet. 2020-at már most elkönyvelhetjük a covid-19 évének és még korántsem látni erős fényt az alagút végén. Versenybeszámolók egy ideig aligha fognak majd napvilágot látni, de ugyanúgy a szakmai vásárok termékbemutatói is csak pár rövid sajtóhírre zsugorodtak. Nürnberg, Shizuoka szerencsés esetben kapnak majd egy virtuális színtelen, szagtalan prezentációt. Paradox módon, amennyit elvett a vírus a megszokott életünkből, olyan sokat adott a makettezésnek. A hírek szerint egyre többen kezdtek el újra a hobbival foglakozni, hogy kitöltsék az otthon töltött hónapok monoton bezártságát. Tamiya nem győz gyártani, fogynak a rég elfeledett, még a 80-as években tervezett kittek is, a webshopok pedig újabbnál újabb rekordokat döntenek, bezár a maradék offline bolt, meg azok is, akik nem bírták a tempót, mint pl. az amerikai Squadron.
A kialakult helyzet
Teljesen új a helyzet,
egy kényelmes, szabad, globális jólétben szocializálódott társadalom a média és
a korlátozások hatására a 4 fal közé szorul, részben fizikailag, részben
mentálisan. Kicsit beleélhetjük magunkat a rácsok mögött tartott állatok
világába, van némi kifutó az állatkerten, ahol leadod a napi kötelező
produkciódat, táplálkozol, majd visszavonulsz a ketrecbe, ennyi a világ.
Belegondolva nem is csodálkozik, az ember miért nem szaporodnak ezek a
teremtmények. Persze vannak, akik próbálkoznak, átugorják a kerítést, majd
rájönnek, hogy nem mindig van benne áram, de akad olyan is aki megnyalja a
villanypásztort aztán futva vonul vissza a ketrecbe, nem is volt olyan jó ötlet
a szabadságra vágyni, tényleg volt áram a kerítésben…
A média szokásához híven kétfajta kommunikációval igyekszik bent tartani az embereket, az egyik oldalon egy új, technológiailag magasabb fokot képviselő home-office laptop telekonferencia mennyországot igyekszik felvázolni, ahol eljött a produktivitás és emberi szabadság legújabb dimenziója, ahonnan igazából nem is lesz érdemes visszatérni a megszokott kerékvágásba a jövőben sem. Persze vannak emberek, akiknek bejön majd ez a stílusú munkavégzés, a többségnek viszont valószínűleg nem. A másik narratíva pedig a félelem, otthon kell maradnod, vagy a betegség saját testedre gyakorolt rémképe lesz a motiváció, vagy pedig a környezeted, főleg a szüleid, nagyszüleid veszélyeztetése fog otthon maradásra, vagy legalábbis a látogatásuk korlátozására ösztökélni. A mentális egészség mutatói az elhúzódó korlátozások, fokozódó médianyomás és a gazdasági leépülés végett a legtöbb helyen új negatív rekordokat döntenek. Egy egészséges ember számára sokszor elképzelhetetlen mit élhetnek meg páran legbelül, de úgy ahogy egyre többen találkozunk a vírus közvetlen hatásaival, úgy egyre nyilvánvalóbbak a közvetett hatásai. A vírustól való paranoiás félelem, de ugyanúgy a másik szélsőség, a vírus teljes tagadása a megjelenési formái a leépülő kollektív pszichének. Sokan láthatóan a nyugtatóik, a facebook üzenő faluk, vagy ezoterikus összeesküvés elméletek foglyai lettek a 4 fal között. Számomra is már nyilvánvalóvá vált, hogy akár egy beszélgetés is problémássá válhat bizonyos esetben, és itt tényleg valamiféle orvosi segítség lehet indokolt. A korlátok láthatóak, végtelenségig nem lehet 4 fal között bezárva élni, a digitális átalakulás sem kimeríthetetlen forrása a szebb jövőnek, vagy egy alternatív, reális élettér.
Makketezés mint terápia a józan ész megőrzésére
Itt jön nagyon is képbe a makettezés, mint egy kikapcsolódás, ahol elcsitul a világ zaja, nem érdekel semmi, a fő kérdések, hol van a B keret, miért keverte össze a gyártó a C16-os alkatrészt, amúgy is hová repült a szőnyegen??? Hirtelen van idő befejezni vagy elkezdeni rég elfelejtetett projekteket, sok minőségi idő jelenik meg a munkaasztalon, az ember magára figyelhet és elveszhet a munkában. Nincs veszély, nem kell virtuális virológiai problémákra választ adni, állandóan rettegni. Triviálisnak tűnik, de sok embernek segíthet egy hobbi, friss levegővétel és szünet a napi fokozódó vírushelyzettől, az X-edik hullám híreitől, új mutánsoktól, 4 fal bezártságától és a szociális interakciók hiányától. Elszakadás a képernyőtől, a mobil maradhat néha a sarokban a töltőn.
Régi reflexek nem engednek
A technológia új lehetőségeket kínál, de az ember nem változik. Ugyanúgy látom kicsapódni a virtuális térben a régi reflexeket, egy fokozott formában. Minek letenni a mobilt, ha fényképezgethetek vele éjjel nappal, kell az a feed, kell a sok villogó kép, görcsösen nézegetem, nyomom a like-okat, gyorsan megosztom a tartalmamat, amit 3 perc alatt tákoltam össze, és várom a csodát, ez az én kapaszkodóm az életben. Ez maradt, ennyi a tér ahol kiélhetem magamat, ideges tömegek becsatornázva az üzenő falakra. Létezésem és önértékelésem két fő pontja a fogyasztás és a like-ok vadászata. Nincs itt időben a megrendelt áru az online shopból, amit egész nap böngészhetek, kiakadok, nem kaptam elég pozitív kommentet, összeomlok. Idegenekkel veszekszem lényegtelen dolgokon –ezek a szokásos online zsákutcáink körei.
A Covid utáni makettezés
Már persze ha lesz ilyen…
mire számíthatunk? Bizonyára túlterített verseny asztalokra, mivel a mélyben -
ami nem mindig látható azonnal - ezek a munkák készülnek, tömegével, és előbb
utóbb megjelennek. Sokan viszont majd távoznak az új, régi-új hobbijukból, aki marad,
abban pedig erősen megjelenik majd a vágy a közösségre, az utazásra, a mások
munkáinak élőben való megtapasztalására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése