Lezsűriztük a Bolyait 1/3 - hobbi harcjármű kategóriák

"a makettezés visszatér a belvárosba"

Gyerekkorom meghatározó élményei közé tartozott a fővárosi Stefánia Palotában megrendezett kiállítás látogatása. Még mindig élénken emlékszem a kirándulásokra édesapámmal, a fagyos reggelekre, a hosszú sétákra a verseny helyszínére a palota környéki utcák parkolóiból. Akkoriban, gyerek fejjel annyira távolinak és elérhetetlennek tűnt az asztalokon megjelent színvonal és az egész közeg. Valahogy a makettezésről is az volt az elképzelésem, hogy ez a hobbi hasonló "jelenség" mint a környéken helyet kapott sok galéria és múzeum. Egy művészet, melynek a helye a belvárosban, ezekben a patinás, díszes villákban van. Ez sajnos nem így lett,  úgy tűnik a rendezvények valahogy kiárazódtak a belvárosból. A környék boltjaival, a Mega Makettel, a Sas Militáriával együtt a Stefánia Palotából is távozott ez a hobbi. Talán a közeg változott, megváltoztak, megszűntek bizonyos fogyasztói szokások, a makettezés a nagyközönség számára már nem tűnik kulturálisan annyira fontosnak, vagy érdekesnek, esetleg nyereségesnek, hogy ilyen helyszíneken játszódjanak a rendezvényei. Idén, nagyon sok erőfeszítés után a Bolyai Makett Klub visszahozta a rendezvényét a belvárosba, a Bálnába ami mai szemmel nézve valószínűleg egy igencsak exkluzív helyszínnek számít és a rengeteg érdekes kísérő programjával képes sok makettezőt és a hobbi iránt érdeklődőt megszólítani. Mennyire képes befolyásolni vagy meghatározni egy helyszín egy rendezvényt, az valószínűleg csak az elkövetkező években derül ki, de nézzük hogyan is alakult a hétvége.

Zsűri csapat:

A verseny hobbi harcjármű kategóriáinak zsűri csapatába kértek fel, ahol 2 klubtaggal és 2 mentorálttal együtt kellett volna értékelnünk az egyes kategóriákat. A csapatban Balázs a több évtizedes rutint, történelmi technikai szemléletet és talán a klub szellemiségét képviselte. A másik zsűritag, Bence az ifjú feltörekvő generáció lendületét hozta magával, ő is főleg harcjárműves témákban dolgozik, ami jól lefedte a mezőny kihívásait, általános témáit. A mentoráltak közül pedig Márk érkezett meg, aki sokszor kér tanácsot ilyen olyan csatornákon, egy KV-1 kapcsán itt a blogon is volt szó a munkáiról.

A zsűri eligazításon a zsűrielnök nyomatékosan hangsúlyozta a hobbi aranyak minőségének fontosságát, hogy tényleg csak olyan szintű munkák kapják az aranyat, és ezáltal a mesterben való indulási kötelezettséget, ahol már a minőség adott egy mester mezőny szerepléshez. (móvári rendezvényre is vonatkozik)

FH05 Tüzérségi és egyéb eszközök összevont

A bejárathoz legközelebb elhelyezkedő kategória, kis számú makettel - célszerűnek tűnt itt kezdeni a zsűrizést. A kategória az egyes tüzérségi eszközök bemutatását hivatott előremozdítani, melyek sok esetben jelentős hátránnyal indulnak harcjárművekkel együtt felvonultatva. Igazából a felhozatal vegyes képet mutatott, az alap nélkül, a nevezési papíron pihenő légvédelmi lövegtől kezdve a komplett diorámákig volt itt minden. Rövid mérlegelés után úgy gondoltuk, nincs arany szintű makett. A kifinomult kivitelezés és festés pont az alap nélküli ZsU-23 mellett szólt. A másik ezüst az egyszerű füves alapon tálalt ML20 alkotójához vándorolt. A diorámák nevezési papírját vizsgálva kiderült, egy nevezőről van szó, ez némileg megkönnyíttete a dolgunkat és így a Gun tractor kapott egy Bronzot. 

Ezüst èrmes ZSU-23-2

Ezüst érmes ML20

Bronz érmes a Chevy gun traktor egy 25 fontos tábori ágyúval

FH04 Harcjármű dioráma 1/48 és nagyobb

Ezüst - Mosul 2003  (Humvee+Black Hawk)

Bence kezdetben nem igazán tudott mit kezdeni az igencsak nagy méretű helikopterrel és a pár szárazföldi járművel, de aztán fokozatosan elkezdtük feldolgozni és értékelni a munkát. Úgy gondolom nagyon sok órát tett bele az alkotó és sok impozáns, jól kivitelezett részletet sikerült megjeleníteni. Külön tetszett hogy nem láttunk sehol ragaszó nyomot a sok kis hüvely körül például. Ami ellene szólt, az a kidolgozottság alacsonyabb szintje, illetve az alap és az épület összedolgozásának gyenge minősége. A terepjárók szögét én még alakítottam volna, de az ezüst érem mindenképp indokoltnak tűnt.

Ezüst - Sd.kfz 247

A mezőny számomra egyik legjobban sikerült darabja. Egy klasszikus kompozíció ahol kerítés adta a hátteret. Meggyőző hajlakkos kopás egy roncson, figurával és sok kis elemmel párosítva. Ami lefele húzta az aranytól azok igazából a kis hibák, becsillanások, ragasztó nyomok melyek jelentősen rontották az összképet.

Bronz - Jagdpanther
Egy hídon átvonuló Vadászpárduc sok szép megoldást vonultatott fel. Számomra úgy tűnt, akadt rajta pár a valóságban egy időben egyszerre nem letező részlet és festési elem, de egy bronz éremhez elég volt a kivitelezés.

Bronz - VTM-3

A "BAT", kissé tanácstalanná tett minket, látványos alap, de nem igazán dioráma, relatíve problémamentes festés, kissé repült a talaj felett és a fű csillogását érdemes lett volna lakkozással enyhíteni.

Bronz - Achtrad Stummel

Érdekes módon a "Stummel" volt az egyik olyan munka ami körül a legtöbb beszélgetés és vita alakult ki. Balázst és engem főleg a történelmi háttere szólított meg, Bencét talán inkább a fehér kivitelezése. A nagyon jó helyezés és a díj nélküliség között cikáztak a gondolataink. Ami a hiányosságokat illeti, azok a felületi megoldások terén jelentkeztek igazán. Maga a letakart löveg sem volt túl meggyőző, az üzemanyag kannák leszorítói teljesen bőrszerű megjelenítése, a fehér nem túl kontrollált visszakoptatása ötvözve a jármű fehér felületén furán ható havas részekkel, az alap havas talajon kissé repülő kerekekkel. Szavazás lett a vége, bronz éremmel. Ami talán érdekesebb volt, az a zsűrizés után kialakult beszélgetés. Balázst és a munka alkotóját a végre megürült zsűri asztal mellett láttam meg, ahová érdeklődő harmadiknak csatlakoztam be. A történelmi háttérrel kezdve, a koncepción keresztül Balázs levezette a technikai megvalósítás nüanszait a versenyzőnek. Nehéz megmondani, hogy mennyire találtak célba a gondolatok, mivel a legtöbb versenyző talán soha nincs ilyen szinten konfrontálva a zsűrivel, nem is biztos hogy igényli, illetve kérdés, hogy a versenyekkel való ismerkedés korai szakaszában mennyit tud egy ilyen komplex beszélgetésekből hasznosítani egy-egy szereplő. Szerencse vagy szerencsétlenség, hogy rögtön két olyan ember is volt a csapatban, aki éppen tisztában van a megjelenített felderítő osztály történetével? A beszélgetés folytatódott, pár fehér álcás makettet kölcsönöztünk a zsűri asztalról, és hosszú keresgélés után végre sikerült a telefonomon egy konkrét képet is felhajtani az osztály más járműiről. Megtudtuk, hogy az alkotó nem használ olajfestékeket, ami őszintén szólva eléggé meglepett és mindenki inkább ajánlotta a technika elsajátítását. Idővel pedig megjelentek a versenyzés és a makettezés örök dilemmái. A "magam örömére építek"-től a mesterlevélig. Kivel versenyzek? A mezőnnyel? Magammal? A válasz a zsűri asztal mellől talán egyszerűnek tűnik, az aktuális csapat konszenzusos véleményének függvénye, hogy hol is tartasz a mezőnyben egy elképzeléshez viszonyítva, ami a zsűri fejében létezik. Talán a pontozólap kicsit más megközelítés, de itt ez volt a helyzet. Bízok benne hogy a beszélgetés inkább motiváló volt és remélem sok hasonló projekttel tér vissza a jövőben versenyzőnk a mezőnybe.

FH03 Harcjármű dioráma 1/72 és kisebb

A kategóriában nem volt induló.

FH02 Harcjármű 1/48 és nagyobb összevont

Arany - Scud-B – Iraq-Iran War

Az első aranyat egy talán klasszikus koncepció magas minőségű kivitelezéseként jellemezném. Vonzó, mély félfényes sárga alapfestésen sikerült aprólékos munkával szemet gyönyörködtető részleteket megjeleníteni. Az impozáns méretű makett attraktivitását a készítő tovább fokozta a kerekek porozásával. Amit még el tudtunk volna képzelni az a munkahenger további finomítása.

Arany - M2 Bradley

Egy nagyobb, 5-6 makettből álló kollekció része volt a jármű. A legtöbb munka egyszerűbb, inkább dobozból készült megoldás volt, némi figurával málhával, de kiváló érzékkel a festés és arányok terén. Végül is a Bradley-re esett a választás a kamuflázs bonyolultsága végett.

Ezüst - Scud B

"A másik Scud"-ot is tüzetes vizsgálatnak vetettük alá. A sárga testvére arany szintjét viszont a felületen nagyon szépen megjelenített érdekes kopások ellenére sem érte el. Legzavaróbb tulajdonsága a kerekeken -  talán nagyon gyorsan - egy agresszív színnel történő porozás megjelenítése volt. A tálalást véleményünk szerint egy komolyabb alap is jelentősen előremozdította volna.

 

Ezüst - T-55A

Ennek a komplex projektnek egy Miniart teljes belső teres makett adta az alapot. A kis vignettának mindenképp előnyére szolgált volna némi kísérletezés a jármű festése terén, fakítás, antikolás, természeti elemek megjelenítése.

Bronz - Js-2

A relatíve egyszerű, de problémákat nem igazán felvonultató festést és találást a végén egy bronzra értékeltük szavazás segítségével.

Bronz - Lynx Kf.41

A nagy méretű, védő burkolat alatt elhelyezett jármű okozott némi fejfájást. Tervezéséről nem találtunk dokumentációt. A felületén erősen látható nyomtatási rétegek és a felületi panelezésre nagy mértékben alapozó festés inkább a bronz felé terelte a gondolatmenetet.

 

Bronz - Pz.kpfw III

Egy távolról nagyon mutatós jármű, megfelelően sötét, nem igazán kékes szürkével. A bizonytalan felületi hatások és a szerszámokban lévő lehetőségek kihagyása inkább a bronz érem mellett szóltak.

FH01 Harcjármű 1/72 és kisebb összevont

Arany - T-62

Számbelileg a kategória elmaradt a nagy testvértől, viszont itt is találtunk egy Arany szintű makettet. A T-62-es a szép aprólékosan modulált és poros felületei túlmutattak az egész mezőny megoldásain. Amit még el tudtunk volna képzelni a makettel kapcsolatban az az üveg felületek tükröződésének alaposabb megjelenítése, vékonyabb keret a fényszórók körül, vékonyabb sárvédő, alaposabb munka a matricákkal és a fa rönkkel, esetleg a 200 literes hordók, lánc, futómű erősebb elkülönítése. A makett igazából a mester kategória felületi megoldását hozta és nem találtunk rajta különösen nagy és zavaró hibát. Az alkotóval, Lajgut Márkkal aki a mentor programban is részt vett, átvettük a részleteket, mire érdemes figyelni a jövőben a pontozólap alapján és úgy általában véve a mester kategóriában. Márk kicsit a két kategória között inogott, lehet néha túlgondolja a versenyzést és sokszor mintha a kedvét szegné az eredmény, de úgy érzem igyekezett leszűrni a tapasztalatokat, tanácsokat és sok gyakorlás után tényleg nagyon szép munkák jönnek ki a műhelyéből melyeknek igazából már a mester kategóriában a helyük. Jók a színek, megfelelő a kontraszt és az arányok tiszta technikával párosulva. Útját a makettezés világában a MarkhuszMakett&Hobbi youtube csatornáján is követhetitek. Gratulálunk!

Ezüst - M1A2 Abrams SEP TUSK II
A két Abrams közül ez vol a jobb felületi megoldásokat felvonultató munka. Amin érdemes dolgozni, azok az egyes hatások finomítása, málha kidolgozása és festése, alap kidolgozása és koncepciója. A délután folyamán az alkotója megkeresett, átvettük a részleteket, felvázoltuk az esetleges irányokat a később Legszebb harcjármű díjjal kitüntetett mester kategóriás TUSK-ot vizsgálva.

Bronz - Crusader MkI
Relatíve egyszerű megoldásokat felvonultató sivatagi téma, itt talán a matricákon és a futómű teljesen egyenletes és néhol széthulló porozásán láttunk javítani valót. 

Bronz- M1070 &Transported A1M1 Abrams Tusk l
Rengeteg építés, finom részletek, azonban még az alapvető befuttatást is nélkülöző festés inkább a Bronz érem fele terelte ezt a munkát.

 

Végszó

A zsűrizés végén, egy gyors ebéd után még sikerült beülnöm Számvéber Norbert előadására is. Gyerekkorom gondtalan élményei után a hétvégi verseny inkább tűnt egy elég sűrű munkanapnak, ahol minden percet ki kell számolni és nem jut korlátlan idő a munkákban való gyönyörködésre, elmélyülésre. A rendezvény véleményem szerint elég zökkenőmentesen került lebonyolításra és bízom benne az új helyszínnel új lendületet is kap. Remélem a nagyközönség soraiból is sokan találtak inspirálót az asztalon felvonultatott temérdek szép munka közül és jövőre újra látjuk őket, mint nézők vagy esetleg versenyzők.

 

 

Mester-e?

Kirándulás

Nemrég életemben először ellátogattam Békéscsabára. Megmondom őszintén dunántúli gyerekként egy kezemen meg tudom számolni, hányszor keltem át életem eddig 40 éve alatt a Tiszán. Nem is nagyon igyekeztem soha keletre, mert ahogy Ákos barátom mondta, keletre nem jó utazni. Odafelé és visszafelé is szembe süt a nap. Viccet félre téve, nekem nagyon kellemes meglepetést okozott a város rendezett, takaros központja. Külön öröm, hogy ma már az M44-esnek köszönhetően Budapest irányából picivel több, mint 2 óra alatt eljuthatunk ide, minimális forgalom mellett. Gondoltunk hát egyet a családdal, 31. Körös Makett Kupa, nézzük meg, kiránduljunk egyet.

Egyik kedvencem a versenyről

A kétnapos rendezvény egyrészt sokak számára plusz (elpazarolt) idő befektetésként jelentkezik, másrészt lehetőséget kínál egy családi hétvége megszervezésére. Mi is így tettünk, és a rendezvényen alig több min 3 órát töltöttünk a 2 nap alatt, egyébként a környéket fedeztük fel. Megmondom őszintén, nem is nagyon kellett több a mezőny átnézésére, minimális börzézésre, és beszélgetésre. Azért érződött, hogy a szokásos közegemtől messze utaztam, összesen talán 4-5 ismerőssel találkoztam.

A helyszín fényes és tágas

Mezőny

Átnézve a mezőnyt, az jutott eszembe, hogy azért nem lehet könnyű dolga a szervezőknek. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen szervezőként hatással lenni arra, hogy milyen makettek kerülnek az asztalokra. A rendezők persze megtettek mindent, a helyszín kiváló, fényes, tágas. A berendezés tökéletes, fekete terítők, jó magasságú asztalok, kordon a biztonságért, bőséges kísérő program kínálat, és sok segítőkész szervező várta a látogatókat. Távolság ide vagy oda, minden adott egy kellemes makettes hétvégéhez! Ami nekem szemet ütött, hogy a figura és a sci-fi kategória mennyire kiugrott minőségben a többihez képest. Sci-fiben összesen 2-3 munkának volt ez köszönhető, figurában azért népesebb volt a mezőny. De a hagyományosan népszerű harcjárművek és repülők minőségben elmaradtak úgy egységesen szerintem a hazai átlagtól is, de a környező, pl. szlovák „falusi” versenyek átlagától is. Volt 1-2 kiemelkedő munka, amik tényleg inspirálóak voltak. Ezek azonban annyira kilógtak a kategóriájukból, hogy a többieknek nem nagyon rúgtak labdába mellettük.

A Sci-Fi kategóriában (is) voltak kiemelkedő munkák

Az értékelés 1-6 helyig történt. Én személy szerint nem szeretem ezt a rendszert, de nyilván ez a szervezők döntése, és tudjuk, hogy a díjak száma, és kiosztásuk rendszere sokszor kompromisszumokat kíván. Ami miatt mégis felértékelődik ez a kérdés, az a Mester kategória.

Mester-e?

Kicsit hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá cikkünk fő témájára, a Mester VS Hobbi kategóriák kérdéskörére. Az egész Mester kategória ötlete nem magyar eredetű. Több külföldi megoldás is inspirálta a ma itthon általánosan használt rendszert. Talán az olasz hatás volt az egyik legerősebb ebben a témában. Néhány magyarországi szervező törekedve a központosításra és az általános szabályozásra természet szerűen rendszer szemlélettel nyúlt a kategóriák szint szerinti bontásához. A szintén magyar sajátosságként megjelenő, központosítás és az általános szabályozás elleni lázadásra, kijátszására való törekvésnek köszönhetően pedig ma már ahány szervező, annyi féle szabály létezik.

Miért?

Az egész Mester elkülönítésnek az lenne a célja, hogy a mezőnyben természet szerűen kialakuló minőségi lépcsőt adminisztratív módon is külön válassza. Vagyis azokat, akik több éve (évtizede akár) maketteznek, rutinosak, magas minőségi szinten maketteznek, leválasszák a hobbi szinten alkotókról. A cél, hogy a hobbi szinten makettezők is érhessenek el sikereket, kapjanak elismerést, legyen sikerélményük. Ezzel biztosítva megmaradásukat a makettezésben, és egyben a folyamatos fejlődésükkel utánpótlást jelentsenek a mester mezőnynek. Az elképzelés szép, jó, mindenkinek hasznára válik. A megvalósítás, így közel 20 év távlatából hol jobb, hol rosszabb eredményeket szült.

Szintbeli különbségek

Anno

Az általános elképzelés anno az volt, hogy aki aranyat nyer hobbiban, az utána már mesterben induljon. Már akkor is kérdéseket vetett fel, hogy a hobbi arany melyik mezőnyben mennyit ér? Itt kapcsolódunk a bevezetőhöz, hiszen egy erősebb mezőnyben elért hobbi arany nyilván magasabb minőséget kívánna, mint egy gyengébb mezőnyben. Ez viszont felveti a problémát, hogy egy gyengébb mezőnyben a hobbi kategóriában arany érmes vajon egy nívósabb mezőnyben valóban jó helyen van-e a mesterben, vagy ott még a hobbiban sem rúgna labdába? Ennek az anomáliának az ellensúlyozására néhány szervező eleve úgy határozta meg a saját mester kategóriájának feltételeit, hogy az ilyen és ilyen makett versenyen hobbiban arany érmesnek kell mesterben indulnia. Mára szinten minden magyarországi versenyen van mester kategória. Azonban teljesen vegyesek a feltételek. Vannak, akik ragaszkodni 1-2 kiválasztott verseny megjelöléséhez, vannak, akik az összes magyar versenyt előírják. Az egyértelműen látszik, hogy eddig nem sikerült igazán jó megoldást találni. Nincs egy független szintmérő, amihez hasonlítani lehet. Halottam már, hogy hát Móvár. Egyrészt az ottani nemzetközi mezőny nem mérhető a magyar versenyek átlagához. Másrészt az ottani zsűrizés annyira kaotikus, hogy az eredmények nélkülöznek minden konzisztenciát. Évről érve, de éven belül különböző kategóriák között is. Adná magát Szolnok, mint mesterlevél minősítő verseny… hm.

Mesterleveles makett. Lélegzet elállító munka, ez vitán felül áll. De ha a makettezés a valóság élethű megjelenítéséről szól, akkor ez nem makett. Egyéb kategóriában sem.

Szabályszegők

Szóval nehéz ügy ez, hogy mi kerüljön mesterbe. Én még nem láttam olyan adminisztratív megoldást, ami reális eredményt szült volna. Nem csak azért, mert nehéz megállapítani, hogy melyik hobbi arany lesz valójában az elképzelt mester szinten. De azért is, mert soha senki nem ellenőrzi le ezeknek a szabályoknak a betartását. Saját élményem, hogy a ScaleBalatonon én magam kutattam vissza az interneten foghíjasan elérhető magyarországi verseny eredményeket nagyjából össze gereblyézve. Így próbáltam kiszűrni a hobbi kategóriában „illegálisan” indulókat. 17 embert találtam, ami 12%-a az indulóknak. Nem volt belőle probléma, mert mindenkivel probléma nélkül meg lehetett beszélni, hogy nevezzen át mesterbe. Az esetek többségében félreértés szülte a dolgot, mert „nem az itt-ott megszokott” szabályrendszer volt, vagy „nem volt egyértelmű a leírás”, vagy „én azt hittem, hogy”, stb. De ha nincs egy ember, aki ezen végig rágja magát, akkor az a 17 ember ott marad hobbiban.

Felraktak

Az utóbbi 2-3 évben egyre többet hallom, hogy panaszkodnak, többen, hogy már „muszáj” mesterben indulniuk. „Felrakták” őket mesterbe. Pedig nem érzik magukat oda valónak, és nem is éreznek motivációt arra, hogy komolyabban beleássák magukat 1-1 témába, technikákat tanuljanak stb. Mert ők úgy érzik jól magukat, ahogy most vannak. És továbbra is hobbistának tartják magukat, de már nem indulhatnak hobbi kategóriában. Olyannal is beszéltem, aki szeretne tanulni, de mivel egyszer valahol nyert hobbiban, innentől csak mesterbe indulhat, és nagyon messzinek érzi még az időt, mire olyan szintre képzi magát, amivel mesterben is labdába rúghat. Itt ugye felmerül az is, hogy az egyszer valahol a zsűri miért adott neki aranyat hobbiban. Mert ne legyenek hiú ábrándjaink, a zsűri legalább annyira sokszínű, és mindenféle kvalitásban, tudásban legalább annyira nagy szórást mutat, mint a mezőnyök. És nem, ezen nem segít a pontozó lap, sőt ront rajta (feleslegesség teszi a gondolkodást). Vagyis erre alapozva egységes rendszert építeni, hiú ábránd. Most persze sokan dörmögik magukba, 20 éve működik ez a rendszer, soha senkinek nem volt vele baja, a Jedi meg itt megint problémázik. Igen, működik valami, de eddig sem működött jól, csak volt valami, ami több volt, mint a semmi. Mára viszont kiütköznek ennek a rendszernek a gyenge pontjai. Például az is, hogy a hobbi szint bővülése nem tud lépést tartani azzal, hogy minden évben "felraknak" pár embert, aki aranyat kapott, a mesterbe. Egyszerűen nincs annyi új arc, már régóta, hogy ezt ellensúlyozza. Ez a folyamat pedig még a zsűri és mezőny anomáliák nélkül is oda vezet, hogy a hobbi arany szint egyre csökken. Hiszen lefölöződik a hobbi mezőny. És egyre több olyan makettező kerül fel "erőszakkal" mesterbe, akik nem rúgnak labdába sajnos. És ez nem az ő bűnük, ez a rendszer problémája. De ettől még probléma.

A "felraktak" jelenség jó példája. Márk Jagdpanthere szép munka, hobbiban sok helyen dobogós volt. Egy helyen aranyat is ért, de ezzel egy időre megpecsételte készítője sorsát.

Dolce Vita

Visszatérve az egyik ihlet adó megoldáshoz Thienébe, Olaszországba. Az egykor nagy hírű, nívós verseny nevező pultjánál ott ült a nem kevésbé nagy hírű és nívós zsűri egy-egy tagja (vezetője) szakáganként. Bármilyen kategóriába neveztél is, ránézett a makettedre, és ha úgy ítélte meg, rányomta a mester matricát a papírkádra. Ennyi volt a besorolás. Lassú volt, nem mindenki értett vele egyet, de ők ezt az utat választották. Nem volt ellenőrizgetés, meg bonyolult szabályrendszerek. Jó volt? Nem tudom. Most jó lenne? Nem tudom. Akárhogy is, Magyarországon ilyen biztos nem (sok helyen) lesz, hiszen felelősségvállalás kellett hozzá.

Statárium a nevezésnél. Jó, rossz? Nehéz megmondani.

Verdict

Egy biztos, a mester kategória kérdése kezd akkut tünetté, problémává válni, amire előbb vagy utóbb, de attól félek tényleg hamarosan megoldásokat kell találnia a szervezőknek.  Nem csak a fent említett problémák miatt. De ma már ott tartunk, hogy néhány helyen a mester kategóriában annyi nevezett van, mint a szétbontott hobbikban összesen. Néha több. Ez egyrészt értelmetlenné teszi a hobbi kategóriák ilyen szintű bontását (méreterány, meghajtás, futómű, akármi szerint), másrészt hosszú távon (említett 20 év eltelt) erodálja a mester kategóriát. Valóban mindenki oda való, mindenki oda vágyik, akit oda kényszerítünk? És ez nem valami elitista elmélet, ez a hús vér makettezők személyes problémájává vált.

Lezsűriztük a Scale Balatont

 "a clickbait a saját házunk táján folytatódik"

A makettezés világában időről időre felbukkan egy karakter, aki szeretné magát kipróbálni mint rendezvényszervező. Ez valójában egy nagyon hálátlan feladat, ezért amikor Kampits Balázs több év tervezgetés után a megvalósítás mellett döntött, a baráti kör, velem az élen szkeptikusan fogadta az ötletet és próbáltuk lebeszélni. Az alap koncepció egy workshop volt, de valahogy pár év alatt a gondolatmenet egy egynapos rendezvénynél kötött ki. "Szép és jó legyen", mondta Balázs :-) elég tág fogalmak, és bármennyi igyekezet ellenére nem biztos hogy a rendezvény megtalálja a megfelelő végrehajtóit és a közönségét is.

Lelkesedés helyett inkább elmélet és rutin? 

A legtöbb új rendezvény mozgatórugója inkább a lelkes, nem túl tapasztalt szervező, rengeteg ötlettel és álommal. Ez a mi esetünkben talán nem így volt. A társaság legtöbb tagja elég sok évet lehúzott már a hobbi különböző frontvonalain és az egész szervezés inkább a rutin és megvalósíthatóság tengelye körül kezdett forogni.

Formátum beállítása

Ez egy inkább alulértékelt, vagy sok helyen ismeretlen része a munkának. Mert hát majd jönnek az emberek és mi megmondjuk mi a jó. Viszont az ördög a részletekben rejlik, és itt olyan alapvető dolgokban kell döntést hozni, ami az egész rendezvény sikerét befolyásolja. Milyen kategóriák legyenek, milyen díjazási rendszer, milyen zsűrizési rendszer, esetleges irányvonal amit az egyes zsűri tagok képviselnek, mit lehet az adott technikai lehetőségekkel és csapattal egy nap alatt megvalósítani? A Scale Balaton formátuma nyitott díjazási rendszer a lehető legkevesebb kategóriára bontva. Magát a diorámát egy kategóriába csoportosítottuk, nyilván ennek megvan a hátránya a különböző szakágak sajátosságai végett, viszont szervezési szempontból előnyös és az asztalokra ránézve látványos, de még emészthető kategória jött létre.

Marketing

A név választástól kezdve, a díjak kinézetén át verseny utáni kommunikációig elég nagy hangsúlyt kapott a marketing. Az elejétől kezdve valahogy az volt a vezér gondolat hogy vagy rögtön elsőre jól megcsináljuk, vagy hagyjuk az egészet.

Szervező csapat, zsűri

A nagyon kicsi szervezői mag és a helyszíni segítők mellett kulcs szerep jutott a zsűri tagoknak, ahol a fő irányvonal az aktív makettezők megszólítása volt, akik majd képesek lesznek saját értékrendszerükből kifolyólag jó döntéseket hozni a hármas csapatokban dolgozva. Kiválasztásuk során legfrissebb munkáik minősége volt az irányadó. Pár rövid adminisztratív újrarendezés után az egyes csapatok megkapták a kategóriákat. Arra figyeltünk, hogy senki ne dolgozzon olyan kategóriában, ahol indul, és fix hármas csapatok legyenek, senkinek ne kelljen egyikből a másikba átülni menet közben. Végül 30 zsűritag 10 csapatba osztva dolgozott a rendezvényen.

Zsűrizés

A mi hármasunkban:

András történelmi világháborús diorámákra szakosodott, megszokott zsűrizési módszere  inkább a pontozólap volt, de azt ebben a kategóriában nem használtuk.

Áron aki szintén világháborús diorámákat preferálja, de igazából mindenevő, ami a diorámákat illeti, civil, repülős és más munkákkal.

Jómagam, szintén inkább világháborús fókusz, itt-ott kiruccanás más ágakba, figurázásba. 

 

S04 1945 Undeployed

Bär - Arany

Adam Wilder 2.0, ez jutott eszembe erről a kiváló munkáról. Maga a jármű a mester harcjármű kategóriából jött az S04-be, bár mindkét helyen nagy esélyekkel indult. Kellemes színkombináció, kiváló arányok és kontrasztok jól tálalva. A sok aprólékosan kidolgozott részlet, tiszta munka a különböző hatások megjelenítésénél elnyerte mindhármunk tetszését. Egy mester arany szintű munkának gondoltuk, ami ennek a nyílt kategóriának a tetejét jelentette egyben. Viszont az összes többi munka felületi kivitelezésben több szinttel elmarad az arannyal összehasonlítva, de itt egy összevont külön kategóriáról volt szó, ahol együtt kezeltük a mester és hobbi szintű munkákat.

 

Maus - Ezüst

Az ezüst szintű Maust inkább jellemezte az egyszerűbb, sablon szerű weathering. Jó összhatás, viszont hiányoztak az apróbb részletek, eltérő felületek és a különböző kontrasztok amelyeket a Bär-t annyira jól eladták. Az alap megfelelő, viszont a sár nagyon egyöntetű masszát alkotott.

Königstiger 1946 - Bronz

Egyszerű, de jó alapon indult a következő munka. Felületeit a túl kevés réteg és a domináns száraz ecsetelés inkább nyerssé tette.

 

Junkers Ju EF-126 - Bronz

A repülőgépek terén kicsit tanácstalanok voltunk, ezért a szomszéd asztalnál éppen végzett zsűri csapat véleményét is kikértük. A Junkers sok szép megoldást vonultatott fel, az alap hiánya inkább a bronz érem fele terelte.

 

Ho-229a - Bronz

Vonzó színek, relatíve érdekes alap és a festés mélységének hiánya jellemezte a Hortent, a következő bronz érmest.

Strasenjager - Commended 

Messziről látványos prezentáció, a hirdetőtábla kifejezetten tetszetős ebben a méretarányban, azonban a röpködő futómű és az alap oldalai nem voltak túl meggyőzőek.

Jagdpanzer E-100 - Commended

A jószágot eredetileg harcjárműbe nevezték, de az ottani zsűrivel egyeztetés után úgy láttuk hogy a külön kategóriába helyezve egy commended még bele fog férni. Jellemzői a relatíve kevesebb réteg, főleg pigmentekkel kivitelezett weathering ami nagy foltokban összpontosult, ezzel némileg rontva az összképet. A tálalásnál érdemes lett volna szintre emelni az alapot a peremével. Fizikailag már nem volt hely áttenni a makettet a külön kategóriába.

Hobby dioráma 

Valahol a Somme-nál - Arany

Ahogy az egyik zsűri társam megjegyezte, ez egy olyan munka ami távolról nem annyira látványos, de minél közelebbről tanulmányozod, annál több részlet mutatja meg magát. Egyszerű, de jól megkomponált jelenet. Kifejezetten tetszettek a víz felületek, és az elöntött bunker bejáratába feltorlódó fa törmelék. A figurák kidolgozása szintén a legjobb volt a kategóriában, ami itt általában a legnagyobb kihívást jelenti.

Zavod Jupiter - Arany

Kis méretarányú poszt-apokaliptikus munka, jó kompozíció, kevés hibalehetőség, egyenletesen kidolgozott elemek.

BREM-1, Szűkátjáró - Ezüst

Klasszikus elgondolás, ami leginkább a Pro-Modell korszakára és a 2010-es évek gyakorlatára emlékeztet. Nagy térben átlósan elhelyezett jármű természetes környezettel. Egyenletesen, szépen kivitelezve a legtöbb részlet. Igazából mindenhez egy kis plusz munka hiányzott. Jobban a talajba süllyeszteni a járművet, kis kontraszt a járművön, némi variáció a leveleken, karakteresebb figurák. Végül is az ezüst mellett született közös döntés.

 

PANTHER A, Strabokran - Bronz

A makettre az önálló harcjármű kategória zsűrije ajánlotta a diorámák közé, ahol nagyobb eséllyel indulhatott. A törékeny mivolta végett nem helyeztük át magát a munkát, de helyben lezsűriztük. Rengeteg munka, egy komplex projektbe tömörítve. Maga az alap illetve a jármű festését lehetne itt finomítani.

 

Fürödni Tilos! - Bronz

A hobbi dioráma mezőny legdinamikusabb kompozíciója. Remek növényzet, ami igazából hiányzott az a kidolgozottság volt.

Orrszarvú - Commended

Erről a munkáról nem készítettem és nem is találtam képen. Egy "természet dioráma", magával az állattal és ízléses környezettel.

 

Mester dioráma 

Carentan - Arany

 

Mindhármunk választása egyértelmű aranyra. Klasszikus kompozíció magas háttérrel, hihetetlenül sok és kidolgozott apró részlettel. Egyedül talán a fal textúrája tűnt nehéznek a méretarányra, a tetős rész lehetett volna valamivel kisebb illetve a jármű hegesztési varratai erősek, sárvédőin pedig valószínűleg a maratás belső, hajlítást könnyítő oldala került kívülre.

Tankstelle - Arany

Ezen a ponton döntést kellett hoznunk hogy is fog a mezőny értékelése kinézni, mi lesz az arany szint. Áron felvetette, hogy vegyünk ki még pár jónak tűnő munkát a mezőnyből, milyenek összehasonlítva, egymás mellett az asztalon. Elsőnek a Tankstelle ment át a rostán. A figurák kissé elcsúszott geometriáját és az aknára futás utáni kráter peremének hiányát illetve a futómű sérült részének relatíve tiszta mivoltát ellensúlyozta a sok nagyon szép részlet és a festés mélysége ami nagyon nagy pontossággal társult.

Path to Hell - Arany

Míg a Firefly egy mély és sötét festéssel nyűgözött le, a spektrum másik oldalán egy kis méretarányú vignetta volt. Nagyon szép részletek, kissé valóságtól elszakadt élénk kék, talán túl szimmetrikus figura elrendezéssel, de kibékültünk a harmadik arannyal is.

V1-Captured - Ezüst

A mezőny egyik legötletesebb munkája, amit még a verseny elején helyeztünk át egy különkategóriából. A munka képről készült, és egy 1945-ös kategóriában találtunk rá, maga az alkotó sem tudta a pontos időpontot, de kicsit csalódottan konstatálta, hogy általában sem repülőnek sem harcjárműnek nem tudják értékelni a munkát. Valószínűsítettük, hogy egy korábbi időpontban keletkezett a jelenet. Ami talán kissé zavaró volt: vastag, hátteret lezáró fekete lapok, illetve az egyik sarokban kilátszó lábazati hőszigetelő kellemes kékje. Maguknál az épületek elhelyezésénél is lehet érdemes lett volna nagyobb szöget alkalmazni, és eltérni a derékszögektől.

Itt kiemeltük a nagyon finom részleteket, mint a V1 által letarolt kerítést és törmeléket, a kis fa játék repülőt, illetve bomba félfényes felületét ami szintén egy jó kontraszt elem volt az általános matt környezetben. 

Flamenco Beach  - Ezüst

A hibátlan esztétikumú projekt, valahogy így maradt meg bennem. Minden szépen elrendezve, szuper szögek, kiváló víz felületek, jó színek. Ami talán kicsit kevés volt az a roncs monoton felülete, ahol a rozsdás részeken minden részlet kezdett egybeolvadni.

Harkov 1943  - Ezüst

Ez a munka kisebb fejtörést okozott a csapatban, hová is soroljuk, mivel el kellett dönteni hol kezdődik majd a bronz szint. Nézőnek hátat fordító kompozíció, van akinek tetszik, van akinek nem. Nekünk bejött, viszont kérdéses volt az a zászlót lobogtató figura felemelkedése a talajról, illetve a Wespe alapszíne. Végül egy gyors szavazás döntött a sorsáról.

 

Fuvar - Bronz

Egy induló, két munka. Egy újabb fejtörés, ahol mindkét munkát kivettük a jobb eredmény érdekében. A KV látványos színvilága közelről elég sok kidolgozatlan felülettel társult, ezért inkább a civil téma lett befutó. Itt nagyon szép megoldások sorakoztak, mint pl. az UAZ elvékonyított oldalai és szétrozsdásításuk. Ami kicsit illúzió romboló volt, az a jármű telepítése az útra, ahol a kerekek köré tornyosult dombocskák igyekeztek enyhíteni a MAZ levitációját a terep felett.

Itália 1943 - Bronz

Nagy méretű munka, ami elég sok szépen kidolgozott részletet vonultatott fel. Ami talán hiányzott az valamiféle fókuszpont, pontok kialakítása esetleges tömörítés, részletekre való odafigyelés, mint a híd sok esetben összefüggéstelen textúrázása az egyes oldalain. 

 

Happy women's day - Bronz

Első ránézésre nagyon hívogató munka, ahol idővel elkezdtek hiányozni részletek. Magának a KV festésével is lehetett volna még játszani. Egy réteg sötétebb zölddel, illetve a fehér meszelés mélységét is célszerűbb lett volna növelni. A kis tócsák furán hatottak, a fal tégla szerkezete pedig elég fátyolosnak hatott, mintha a fugázás után ott maradt színről lett volna szó. A hátsó nézet előnyére vált volna egy lezárás, vagy gyár épület belsejének feltöltése. 

Die Katze - Bronz

A következő bronzot egy másik civil dioráma kapta. Egyszerű, de működő kompozíció, mentes a nagyobb hibáktól, de a kiemelkedő részletektől is. Ez után valahol meg kellett húznunk a határt és átfésülni a mezőnyt, mi az ami még Commendedbe befér.

Ez nem játék! - Commended

Az első commended a Tigernek jutott, ami előzetesen még a bronz jelöltek között vizsgáltunk az asztalon. Ami ellene szólt az a felületi kivitelezés egyszerűsége. Nem igazán voltak elkülönítve a sérült zimmerit részek a páncélozott részről és az egész festésről még hiányzott pár réteg, ami élethűvé tehette volna a felületeket, de ugyanez volt a helyzet a növényekkel is. Lehet érdemes lett volna még nagyobb szögeket belevinni magába a kompozícióba is.

 

Airco DH.2 - Commended

Egy messziről nagyon megnyerő stripdown projekt, egyszerű, jó szögekkel és elrendezéssel. Ami rontotta az összhatást azok a nagy nyers fa felültek voltak. Ezeket érdemesebb lett volna lefesteni, hogy méretarányosan hozzanak egy hihető fa hatást. A repülő váza így jobban el is különült volna a háttértől. Ugyanígy megérte volna fenni a fáradtságot és a kiegészítőknél kicsit megbontani a monotonitást, kerülni az egyforma megoldásokat, mint a teljesen identikus hordók, ugyanazzal a fekete folyadékkal egy szintre felöntött hordók, kannák.

Fallout scene - Commended

Az utolsó commended és díjazott munka egy színtiszta figurás projekt lett, ahol szintén kicsit tanácstalanok voltunk: Mit akart itt mondani az alkotó?  A jelenet szépen kidolgozott központi alakjától kifelé haladva az egész munka hatása elnagyolttá vált, extrém  kontrasztok, textúrák és gyengébb kivitelezési minőség jellemezte. El tudunk képzelni ilyen stílusú megoldást, ahol a központi alak a fókusz, és fokozatosan "homályosodik" a környezet, de itt talán nem erről volt szó, mivel a kontroll hiányát véltük felfedezni. 

 

A rendezvény után...

Az első alkalmak különlegesek, így volt ez a Scale Balaton esetében is. Az elején nem voltuk benne biztosak, hogy egyáltalán mekkora, vagy milyen színvonalú rendezvényt tudunk lebonyolítani. A szombat viszont kellemesen meglepett minket minden téren. A nap végén leültünk pár szóra a többiekkel és átvettük az eredményeket, tapasztalatokat. Egyik harcjárműves kolléga megjegyezte, hogy talán túl engedékenyek voltunk a kategóriában. Lehet, viszont akkor, abban a pillanatban úgy tűnt, ez a helyes válasz az adott mezőnyre. Hogy mit hoz a jövő a rendezvény számára, azt nehéz megmondani, de igyekeztünk leszűrni az első év tanúságait.

 

Egy nagyon szépen kivitelezett, hátteres alkotás a civil kategóriákból. Ilyen diorámákat is láttunk! 

 

 

Fotó:

rebeljedi
Eastmodels