Mester-e?

Kirándulás

Nemrég életemben először ellátogattam Békéscsabára. Megmondom őszintén dunántúli gyerekként egy kezemen meg tudom számolni, hányszor keltem át életem eddig 40 éve alatt a Tiszán. Nem is nagyon igyekeztem soha keletre, mert ahogy Ákos barátom mondta, keletre nem jó utazni. Odafelé és visszafelé is szembe süt a nap. Viccet félre téve, nekem nagyon kellemes meglepetést okozott a város rendezett, takaros központja. Külön öröm, hogy ma már az M44-esnek köszönhetően Budapest irányából picivel több, mint 2 óra alatt eljuthatunk ide, minimális forgalom mellett. Gondoltunk hát egyet a családdal, 31. Körös Makett Kupa, nézzük meg, kiránduljunk egyet.

Egyik kedvencem a versenyről

A kétnapos rendezvény egyrészt sokak számára plusz (elpazarolt) idő befektetésként jelentkezik, másrészt lehetőséget kínál egy családi hétvége megszervezésére. Mi is így tettünk, és a rendezvényen alig több min 3 órát töltöttünk a 2 nap alatt, egyébként a környéket fedeztük fel. Megmondom őszintén, nem is nagyon kellett több a mezőny átnézésére, minimális börzézésre, és beszélgetésre. Azért érződött, hogy a szokásos közegemtől messze utaztam, összesen talán 4-5 ismerőssel találkoztam.

A helyszín fényes és tágas

Mezőny

Átnézve a mezőnyt, az jutott eszembe, hogy azért nem lehet könnyű dolga a szervezőknek. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen szervezőként hatással lenni arra, hogy milyen makettek kerülnek az asztalokra. A rendezők persze megtettek mindent, a helyszín kiváló, fényes, tágas. A berendezés tökéletes, fekete terítők, jó magasságú asztalok, kordon a biztonságért, bőséges kísérő program kínálat, és sok segítőkész szervező várta a látogatókat. Távolság ide vagy oda, minden adott egy kellemes makettes hétvégéhez! Ami nekem szemet ütött, hogy a figura és a sci-fi kategória mennyire kiugrott minőségben a többihez képest. Sci-fiben összesen 2-3 munkának volt ez köszönhető, figurában azért népesebb volt a mezőny. De a hagyományosan népszerű harcjárművek és repülők minőségben elmaradtak úgy egységesen szerintem a hazai átlagtól is, de a környező, pl. szlovák „falusi” versenyek átlagától is. Volt 1-2 kiemelkedő munka, amik tényleg inspirálóak voltak. Ezek azonban annyira kilógtak a kategóriájukból, hogy a többieknek nem nagyon rúgtak labdába mellettük.

A Sci-Fi kategóriában (is) voltak kiemelkedő munkák

Az értékelés 1-6 helyig történt. Én személy szerint nem szeretem ezt a rendszert, de nyilván ez a szervezők döntése, és tudjuk, hogy a díjak száma, és kiosztásuk rendszere sokszor kompromisszumokat kíván. Ami miatt mégis felértékelődik ez a kérdés, az a Mester kategória.

Mester-e?

Kicsit hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá cikkünk fő témájára, a Mester VS Hobbi kategóriák kérdéskörére. Az egész Mester kategória ötlete nem magyar eredetű. Több külföldi megoldás is inspirálta a ma itthon általánosan használt rendszert. Talán az olasz hatás volt az egyik legerősebb ebben a témában. Néhány magyarországi szervező törekedve a központosításra és az általános szabályozásra természet szerűen rendszer szemlélettel nyúlt a kategóriák szint szerinti bontásához. A szintén magyar sajátosságként megjelenő, központosítás és az általános szabályozás elleni lázadásra, kijátszására való törekvésnek köszönhetően pedig ma már ahány szervező, annyi féle szabály létezik.

Miért?

Az egész Mester elkülönítésnek az lenne a célja, hogy a mezőnyben természet szerűen kialakuló minőségi lépcsőt adminisztratív módon is külön válassza. Vagyis azokat, akik több éve (évtizede akár) maketteznek, rutinosak, magas minőségi szinten maketteznek, leválasszák a hobbi szinten alkotókról. A cél, hogy a hobbi szinten makettezők is érhessenek el sikereket, kapjanak elismerést, legyen sikerélményük. Ezzel biztosítva megmaradásukat a makettezésben, és egyben a folyamatos fejlődésükkel utánpótlást jelentsenek a mester mezőnynek. Az elképzelés szép, jó, mindenkinek hasznára válik. A megvalósítás, így közel 20 év távlatából hol jobb, hol rosszabb eredményeket szült.

Szintbeli különbségek

Anno

Az általános elképzelés anno az volt, hogy aki aranyat nyer hobbiban, az utána már mesterben induljon. Már akkor is kérdéseket vetett fel, hogy a hobbi arany melyik mezőnyben mennyit ér? Itt kapcsolódunk a bevezetőhöz, hiszen egy erősebb mezőnyben elért hobbi arany nyilván magasabb minőséget kívánna, mint egy gyengébb mezőnyben. Ez viszont felveti a problémát, hogy egy gyengébb mezőnyben a hobbi kategóriában arany érmes vajon egy nívósabb mezőnyben valóban jó helyen van-e a mesterben, vagy ott még a hobbiban sem rúgna labdába? Ennek az anomáliának az ellensúlyozására néhány szervező eleve úgy határozta meg a saját mester kategóriájának feltételeit, hogy az ilyen és ilyen makett versenyen hobbiban arany érmesnek kell mesterben indulnia. Mára szinten minden magyarországi versenyen van mester kategória. Azonban teljesen vegyesek a feltételek. Vannak, akik ragaszkodni 1-2 kiválasztott verseny megjelöléséhez, vannak, akik az összes magyar versenyt előírják. Az egyértelműen látszik, hogy eddig nem sikerült igazán jó megoldást találni. Nincs egy független szintmérő, amihez hasonlítani lehet. Halottam már, hogy hát Móvár. Egyrészt az ottani nemzetközi mezőny nem mérhető a magyar versenyek átlagához. Másrészt az ottani zsűrizés annyira kaotikus, hogy az eredmények nélkülöznek minden konzisztenciát. Évről érve, de éven belül különböző kategóriák között is. Adná magát Szolnok, mint mesterlevél minősítő verseny… hm.

Mesterleveles makett. Lélegzet elállító munka, ez vitán felül áll. De ha a makettezés a valóság élethű megjelenítéséről szól, akkor ez nem makett. Egyéb kategóriában sem.

Szabályszegők

Szóval nehéz ügy ez, hogy mi kerüljön mesterbe. Én még nem láttam olyan adminisztratív megoldást, ami reális eredményt szült volna. Nem csak azért, mert nehéz megállapítani, hogy melyik hobbi arany lesz valójában az elképzelt mester szinten. De azért is, mert soha senki nem ellenőrzi le ezeknek a szabályoknak a betartását. Saját élményem, hogy a ScaleBalatonon én magam kutattam vissza az interneten foghíjasan elérhető magyarországi verseny eredményeket nagyjából össze gereblyézve. Így próbáltam kiszűrni a hobbi kategóriában „illegálisan” indulókat. 17 embert találtam, ami 12%-a az indulóknak. Nem volt belőle probléma, mert mindenkivel probléma nélkül meg lehetett beszélni, hogy nevezzen át mesterbe. Az esetek többségében félreértés szülte a dolgot, mert „nem az itt-ott megszokott” szabályrendszer volt, vagy „nem volt egyértelmű a leírás”, vagy „én azt hittem, hogy”, stb. De ha nincs egy ember, aki ezen végig rágja magát, akkor az a 17 ember ott marad hobbiban.

Felraktak

Az utóbbi 2-3 évben egyre többet hallom, hogy panaszkodnak, többen, hogy már „muszáj” mesterben indulniuk. „Felrakták” őket mesterbe. Pedig nem érzik magukat oda valónak, és nem is éreznek motivációt arra, hogy komolyabban beleássák magukat 1-1 témába, technikákat tanuljanak stb. Mert ők úgy érzik jól magukat, ahogy most vannak. És továbbra is hobbistának tartják magukat, de már nem indulhatnak hobbi kategóriában. Olyannal is beszéltem, aki szeretne tanulni, de mivel egyszer valahol nyert hobbiban, innentől csak mesterbe indulhat, és nagyon messzinek érzi még az időt, mire olyan szintre képzi magát, amivel mesterben is labdába rúghat. Itt ugye felmerül az is, hogy az egyszer valahol a zsűri miért adott neki aranyat hobbiban. Mert ne legyenek hiú ábrándjaink, a zsűri legalább annyira sokszínű, és mindenféle kvalitásban, tudásban legalább annyira nagy szórást mutat, mint a mezőnyök. És nem, ezen nem segít a pontozó lap, sőt ront rajta (feleslegesség teszi a gondolkodást). Vagyis erre alapozva egységes rendszert építeni, hiú ábránd. Most persze sokan dörmögik magukba, 20 éve működik ez a rendszer, soha senkinek nem volt vele baja, a Jedi meg itt megint problémázik. Igen, működik valami, de eddig sem működött jól, csak volt valami, ami több volt, mint a semmi. Mára viszont kiütköznek ennek a rendszernek a gyenge pontjai. Például az is, hogy a hobbi szint bővülése nem tud lépést tartani azzal, hogy minden évben "felraknak" pár embert, aki aranyat kapott, a mesterbe. Egyszerűen nincs annyi új arc, már régóta, hogy ezt ellensúlyozza. Ez a folyamat pedig még a zsűri és mezőny anomáliák nélkül is oda vezet, hogy a hobbi arany szint egyre csökken. Hiszen lefölöződik a hobbi mezőny. És egyre több olyan makettező kerül fel "erőszakkal" mesterbe, akik nem rúgnak labdába sajnos. És ez nem az ő bűnük, ez a rendszer problémája. De ettől még probléma.

A "felraktak" jelenség jó példája. Márk Jagdpanthere szép munka, hobbiban sok helyen dobogós volt. Egy helyen aranyat is ért, de ezzel egy időre megpecsételte készítője sorsát.

Dolce Vita

Visszatérve az egyik ihlet adó megoldáshoz Thienébe, Olaszországba. Az egykor nagy hírű, nívós verseny nevező pultjánál ott ült a nem kevésbé nagy hírű és nívós zsűri egy-egy tagja (vezetője) szakáganként. Bármilyen kategóriába neveztél is, ránézett a makettedre, és ha úgy ítélte meg, rányomta a mester matricát a papírkádra. Ennyi volt a besorolás. Lassú volt, nem mindenki értett vele egyet, de ők ezt az utat választották. Nem volt ellenőrizgetés, meg bonyolult szabályrendszerek. Jó volt? Nem tudom. Most jó lenne? Nem tudom. Akárhogy is, Magyarországon ilyen biztos nem (sok helyen) lesz, hiszen felelősségvállalás kellett hozzá.

Statárium a nevezésnél. Jó, rossz? Nehéz megmondani.

Verdict

Egy biztos, a mester kategória kérdése kezd akkut tünetté, problémává válni, amire előbb vagy utóbb, de attól félek tényleg hamarosan megoldásokat kell találnia a szervezőknek.  Nem csak a fent említett problémák miatt. De ma már ott tartunk, hogy néhány helyen a mester kategóriában annyi nevezett van, mint a szétbontott hobbikban összesen. Néha több. Ez egyrészt értelmetlenné teszi a hobbi kategóriák ilyen szintű bontását (méreterány, meghajtás, futómű, akármi szerint), másrészt hosszú távon (említett 20 év eltelt) erodálja a mester kategóriát. Valóban mindenki oda való, mindenki oda vágyik, akit oda kényszerítünk? És ez nem valami elitista elmélet, ez a hús vér makettezők személyes problémájává vált.

Lezsűriztük a Scale Balatont

 "a clickbait a saját házunk táján folytatódik"

A makettezés világában időről időre felbukkan egy karakter, aki szeretné magát kipróbálni mint rendezvényszervező. Ez valójában egy nagyon hálátlan feladat, ezért amikor Kampits Balázs több év tervezgetés után a megvalósítás mellett döntött, a baráti kör, velem az élen szkeptikusan fogadta az ötletet és próbáltuk lebeszélni. Az alap koncepció egy workshop volt, de valahogy pár év alatt a gondolatmenet egy egynapos rendezvénynél kötött ki. "Szép és jó legyen", mondta Balázs :-) elég tág fogalmak, és bármennyi igyekezet ellenére nem biztos hogy a rendezvény megtalálja a megfelelő végrehajtóit és a közönségét is.

Lelkesedés helyett inkább elmélet és rutin? 

A legtöbb új rendezvény mozgatórugója inkább a lelkes, nem túl tapasztalt szervező, rengeteg ötlettel és álommal. Ez a mi esetünkben talán nem így volt. A társaság legtöbb tagja elég sok évet lehúzott már a hobbi különböző frontvonalain és az egész szervezés inkább a rutin és megvalósíthatóság tengelye körül kezdett forogni.

Formátum beállítása

Ez egy inkább alulértékelt, vagy sok helyen ismeretlen része a munkának. Mert hát majd jönnek az emberek és mi megmondjuk mi a jó. Viszont az ördög a részletekben rejlik, és itt olyan alapvető dolgokban kell döntést hozni, ami az egész rendezvény sikerét befolyásolja. Milyen kategóriák legyenek, milyen díjazási rendszer, milyen zsűrizési rendszer, esetleges irányvonal amit az egyes zsűri tagok képviselnek, mit lehet az adott technikai lehetőségekkel és csapattal egy nap alatt megvalósítani? A Scale Balaton formátuma nyitott díjazási rendszer a lehető legkevesebb kategóriára bontva. Magát a diorámát egy kategóriába csoportosítottuk, nyilván ennek megvan a hátránya a különböző szakágak sajátosságai végett, viszont szervezési szempontból előnyös és az asztalokra ránézve látványos, de még emészthető kategória jött létre.

Marketing

A név választástól kezdve, a díjak kinézetén át verseny utáni kommunikációig elég nagy hangsúlyt kapott a marketing. Az elejétől kezdve valahogy az volt a vezér gondolat hogy vagy rögtön elsőre jól megcsináljuk, vagy hagyjuk az egészet.

Szervező csapat, zsűri

A nagyon kicsi szervezői mag és a helyszíni segítők mellett kulcs szerep jutott a zsűri tagoknak, ahol a fő irányvonal az aktív makettezők megszólítása volt, akik majd képesek lesznek saját értékrendszerükből kifolyólag jó döntéseket hozni a hármas csapatokban dolgozva. Kiválasztásuk során legfrissebb munkáik minősége volt az irányadó. Pár rövid adminisztratív újrarendezés után az egyes csapatok megkapták a kategóriákat. Arra figyeltünk, hogy senki ne dolgozzon olyan kategóriában, ahol indul, és fix hármas csapatok legyenek, senkinek ne kelljen egyikből a másikba átülni menet közben. Végül 30 zsűritag 10 csapatba osztva dolgozott a rendezvényen.

Zsűrizés

A mi hármasunkban:

András történelmi világháborús diorámákra szakosodott, megszokott zsűrizési módszere  inkább a pontozólap volt, de azt ebben a kategóriában nem használtuk.

Áron aki szintén világháborús diorámákat preferálja, de igazából mindenevő, ami a diorámákat illeti, civil, repülős és más munkákkal.

Jómagam, szintén inkább világháborús fókusz, itt-ott kiruccanás más ágakba, figurázásba. 

 

S04 1945 Undeployed

Bär - Arany

Adam Wilder 2.0, ez jutott eszembe erről a kiváló munkáról. Maga a jármű a mester harcjármű kategóriából jött az S04-be, bár mindkét helyen nagy esélyekkel indult. Kellemes színkombináció, kiváló arányok és kontrasztok jól tálalva. A sok aprólékosan kidolgozott részlet, tiszta munka a különböző hatások megjelenítésénél elnyerte mindhármunk tetszését. Egy mester arany szintű munkának gondoltuk, ami ennek a nyílt kategóriának a tetejét jelentette egyben. Viszont az összes többi munka felületi kivitelezésben több szinttel elmarad az arannyal összehasonlítva, de itt egy összevont külön kategóriáról volt szó, ahol együtt kezeltük a mester és hobbi szintű munkákat.

 

Maus - Ezüst

Az ezüst szintű Maust inkább jellemezte az egyszerűbb, sablon szerű weathering. Jó összhatás, viszont hiányoztak az apróbb részletek, eltérő felületek és a különböző kontrasztok amelyeket a Bär-t annyira jól eladták. Az alap megfelelő, viszont a sár nagyon egyöntetű masszát alkotott.

Königstiger 1946 - Bronz

Egyszerű, de jó alapon indult a következő munka. Felületeit a túl kevés réteg és a domináns száraz ecsetelés inkább nyerssé tette.

 

Junkers Ju EF-126 - Bronz

A repülőgépek terén kicsit tanácstalanok voltunk, ezért a szomszéd asztalnál éppen végzett zsűri csapat véleményét is kikértük. A Junkers sok szép megoldást vonultatott fel, az alap hiánya inkább a bronz érem fele terelte.

 

Ho-229a - Bronz

Vonzó színek, relatíve érdekes alap és a festés mélységének hiánya jellemezte a Hortent, a következő bronz érmest.

Strasenjager - Commended 

Messziről látványos prezentáció, a hirdetőtábla kifejezetten tetszetős ebben a méretarányban, azonban a röpködő futómű és az alap oldalai nem voltak túl meggyőzőek.

Jagdpanzer E-100 - Commended

A jószágot eredetileg harcjárműbe nevezték, de az ottani zsűrivel egyeztetés után úgy láttuk hogy a külön kategóriába helyezve egy commended még bele fog férni. Jellemzői a relatíve kevesebb réteg, főleg pigmentekkel kivitelezett weathering ami nagy foltokban összpontosult, ezzel némileg rontva az összképet. A tálalásnál érdemes lett volna szintre emelni az alapot a peremével. Fizikailag már nem volt hely áttenni a makettet a külön kategóriába.

Hobby dioráma 

Valahol a Somme-nál - Arany

Ahogy az egyik zsűri társam megjegyezte, ez egy olyan munka ami távolról nem annyira látványos, de minél közelebbről tanulmányozod, annál több részlet mutatja meg magát. Egyszerű, de jól megkomponált jelenet. Kifejezetten tetszettek a víz felületek, és az elöntött bunker bejáratába feltorlódó fa törmelék. A figurák kidolgozása szintén a legjobb volt a kategóriában, ami itt általában a legnagyobb kihívást jelenti.

Zavod Jupiter - Arany

Kis méretarányú poszt-apokaliptikus munka, jó kompozíció, kevés hibalehetőség, egyenletesen kidolgozott elemek.

BREM-1, Szűkátjáró - Ezüst

Klasszikus elgondolás, ami leginkább a Pro-Modell korszakára és a 2010-es évek gyakorlatára emlékeztet. Nagy térben átlósan elhelyezett jármű természetes környezettel. Egyenletesen, szépen kivitelezve a legtöbb részlet. Igazából mindenhez egy kis plusz munka hiányzott. Jobban a talajba süllyeszteni a járművet, kis kontraszt a járművön, némi variáció a leveleken, karakteresebb figurák. Végül is az ezüst mellett született közös döntés.

 

PANTHER A, Strabokran - Bronz

A makettre az önálló harcjármű kategória zsűrije ajánlotta a diorámák közé, ahol nagyobb eséllyel indulhatott. A törékeny mivolta végett nem helyeztük át magát a munkát, de helyben lezsűriztük. Rengeteg munka, egy komplex projektbe tömörítve. Maga az alap illetve a jármű festését lehetne itt finomítani.

 

Fürödni Tilos! - Bronz

A hobbi dioráma mezőny legdinamikusabb kompozíciója. Remek növényzet, ami igazából hiányzott az a kidolgozottság volt.

Orrszarvú - Commended

Erről a munkáról nem készítettem és nem is találtam képen. Egy "természet dioráma", magával az állattal és ízléses környezettel.

 

Mester dioráma 

Carentan - Arany

 

Mindhármunk választása egyértelmű aranyra. Klasszikus kompozíció magas háttérrel, hihetetlenül sok és kidolgozott apró részlettel. Egyedül talán a fal textúrája tűnt nehéznek a méretarányra, a tetős rész lehetett volna valamivel kisebb illetve a jármű hegesztési varratai erősek, sárvédőin pedig valószínűleg a maratás belső, hajlítást könnyítő oldala került kívülre.

Tankstelle - Arany

Ezen a ponton döntést kellett hoznunk hogy is fog a mezőny értékelése kinézni, mi lesz az arany szint. Áron felvetette, hogy vegyünk ki még pár jónak tűnő munkát a mezőnyből, milyenek összehasonlítva, egymás mellett az asztalon. Elsőnek a Tankstelle ment át a rostán. A figurák kissé elcsúszott geometriáját és az aknára futás utáni kráter peremének hiányát illetve a futómű sérült részének relatíve tiszta mivoltát ellensúlyozta a sok nagyon szép részlet és a festés mélysége ami nagyon nagy pontossággal társult.

Path to Hell - Arany

Míg a Firefly egy mély és sötét festéssel nyűgözött le, a spektrum másik oldalán egy kis méretarányú vignetta volt. Nagyon szép részletek, kissé valóságtól elszakadt élénk kék, talán túl szimmetrikus figura elrendezéssel, de kibékültünk a harmadik arannyal is.

V1-Captured - Ezüst

A mezőny egyik legötletesebb munkája, amit még a verseny elején helyeztünk át egy különkategóriából. A munka képről készült, és egy 1945-ös kategóriában találtunk rá, maga az alkotó sem tudta a pontos időpontot, de kicsit csalódottan konstatálta, hogy általában sem repülőnek sem harcjárműnek nem tudják értékelni a munkát. Valószínűsítettük, hogy egy korábbi időpontban keletkezett a jelenet. Ami talán kissé zavaró volt: vastag, hátteret lezáró fekete lapok, illetve az egyik sarokban kilátszó lábazati hőszigetelő kellemes kékje. Maguknál az épületek elhelyezésénél is lehet érdemes lett volna nagyobb szöget alkalmazni, és eltérni a derékszögektől.

Itt kiemeltük a nagyon finom részleteket, mint a V1 által letarolt kerítést és törmeléket, a kis fa játék repülőt, illetve bomba félfényes felületét ami szintén egy jó kontraszt elem volt az általános matt környezetben. 

Flamenco Beach  - Ezüst

A hibátlan esztétikumú projekt, valahogy így maradt meg bennem. Minden szépen elrendezve, szuper szögek, kiváló víz felületek, jó színek. Ami talán kicsit kevés volt az a roncs monoton felülete, ahol a rozsdás részeken minden részlet kezdett egybeolvadni.

Harkov 1943  - Ezüst

Ez a munka kisebb fejtörést okozott a csapatban, hová is soroljuk, mivel el kellett dönteni hol kezdődik majd a bronz szint. Nézőnek hátat fordító kompozíció, van akinek tetszik, van akinek nem. Nekünk bejött, viszont kérdéses volt az a zászlót lobogtató figura felemelkedése a talajról, illetve a Wespe alapszíne. Végül egy gyors szavazás döntött a sorsáról.

 

Fuvar - Bronz

Egy induló, két munka. Egy újabb fejtörés, ahol mindkét munkát kivettük a jobb eredmény érdekében. A KV látványos színvilága közelről elég sok kidolgozatlan felülettel társult, ezért inkább a civil téma lett befutó. Itt nagyon szép megoldások sorakoztak, mint pl. az UAZ elvékonyított oldalai és szétrozsdásításuk. Ami kicsit illúzió romboló volt, az a jármű telepítése az útra, ahol a kerekek köré tornyosult dombocskák igyekeztek enyhíteni a MAZ levitációját a terep felett.

Itália 1943 - Bronz

Nagy méretű munka, ami elég sok szépen kidolgozott részletet vonultatott fel. Ami talán hiányzott az valamiféle fókuszpont, pontok kialakítása esetleges tömörítés, részletekre való odafigyelés, mint a híd sok esetben összefüggéstelen textúrázása az egyes oldalain. 

 

Happy women's day - Bronz

Első ránézésre nagyon hívogató munka, ahol idővel elkezdtek hiányozni részletek. Magának a KV festésével is lehetett volna még játszani. Egy réteg sötétebb zölddel, illetve a fehér meszelés mélységét is célszerűbb lett volna növelni. A kis tócsák furán hatottak, a fal tégla szerkezete pedig elég fátyolosnak hatott, mintha a fugázás után ott maradt színről lett volna szó. A hátsó nézet előnyére vált volna egy lezárás, vagy gyár épület belsejének feltöltése. 

Die Katze - Bronz

A következő bronzot egy másik civil dioráma kapta. Egyszerű, de működő kompozíció, mentes a nagyobb hibáktól, de a kiemelkedő részletektől is. Ez után valahol meg kellett húznunk a határt és átfésülni a mezőnyt, mi az ami még Commendedbe befér.

Ez nem játék! - Commended

Az első commended a Tigernek jutott, ami előzetesen még a bronz jelöltek között vizsgáltunk az asztalon. Ami ellene szólt az a felületi kivitelezés egyszerűsége. Nem igazán voltak elkülönítve a sérült zimmerit részek a páncélozott részről és az egész festésről még hiányzott pár réteg, ami élethűvé tehette volna a felületeket, de ugyanez volt a helyzet a növényekkel is. Lehet érdemes lett volna még nagyobb szögeket belevinni magába a kompozícióba is.

 

Airco DH.2 - Commended

Egy messziről nagyon megnyerő stripdown projekt, egyszerű, jó szögekkel és elrendezéssel. Ami rontotta az összhatást azok a nagy nyers fa felültek voltak. Ezeket érdemesebb lett volna lefesteni, hogy méretarányosan hozzanak egy hihető fa hatást. A repülő váza így jobban el is különült volna a háttértől. Ugyanígy megérte volna fenni a fáradtságot és a kiegészítőknél kicsit megbontani a monotonitást, kerülni az egyforma megoldásokat, mint a teljesen identikus hordók, ugyanazzal a fekete folyadékkal egy szintre felöntött hordók, kannák.

Fallout scene - Commended

Az utolsó commended és díjazott munka egy színtiszta figurás projekt lett, ahol szintén kicsit tanácstalanok voltunk: Mit akart itt mondani az alkotó?  A jelenet szépen kidolgozott központi alakjától kifelé haladva az egész munka hatása elnagyolttá vált, extrém  kontrasztok, textúrák és gyengébb kivitelezési minőség jellemezte. El tudunk képzelni ilyen stílusú megoldást, ahol a központi alak a fókusz, és fokozatosan "homályosodik" a környezet, de itt talán nem erről volt szó, mivel a kontroll hiányát véltük felfedezni. 

 

A rendezvény után...

Az első alkalmak különlegesek, így volt ez a Scale Balaton esetében is. Az elején nem voltuk benne biztosak, hogy egyáltalán mekkora, vagy milyen színvonalú rendezvényt tudunk lebonyolítani. A szombat viszont kellemesen meglepett minket minden téren. A nap végén leültünk pár szóra a többiekkel és átvettük az eredményeket, tapasztalatokat. Egyik harcjárműves kolléga megjegyezte, hogy talán túl engedékenyek voltunk a kategóriában. Lehet, viszont akkor, abban a pillanatban úgy tűnt, ez a helyes válasz az adott mezőnyre. Hogy mit hoz a jövő a rendezvény számára, azt nehéz megmondani, de igyekeztünk leszűrni az első év tanúságait.

 

Egy nagyon szépen kivitelezett, hátteres alkotás a civil kategóriákból. Ilyen diorámákat is láttunk! 

 

 

Fotó:

rebeljedi
Eastmodels 

Én te ő, mi ti ők - Zsűri szervezés dilemmák

Magyarországon sokáig élt egy trend, miszerint minden verseny igyekezett meghívni elismert makettezőket a saját versenyének zsűrijébe. Sok esetben a rendező klub minden zsűri csapatba delegált egy főt, és a másik kettőt meghívott tagok adták. Az utóbbi időben, és különösen 2025-ben azt tapasztalom, ez a trend változóban van, és két alternatív megoldásra is volt már példa idén.

Van akik megpróbálják klubon belül megoldani, nagy klub, színes társaság, sokféle makettező, akár még működhet is a dolog. Zalagerszegen a dunaszerdahelyi klub példáját követve, kísérleti jelleggel bevezették a szavazásos rendszert. Minden nevező kapott egy szavazó lapot, és minden kategóriához beírhatta a szerinte legjobb munka sorszámát. Mester és kiemelt kategóriáknál megtartották a hagyományos zsűrit, vegyesen meghívott és saját klubtagokkal. Megpróbálom a saját tapasztalataim, beszélgetések, „belehallgatások” alapján összeírni a három módszer előnyeit, hátrányait.

Hagyományos, meghívott zsűri

Pro:

• Amennyiben a szervező úgy ítéli meg, hogy az elismert makettezők jelenléte a zsűriben pozitívan befolyásolja a verseny megítélését, érdemes a közösségben jó hírnévnek örvendő alkotókat felkérni. Persze ennek hatásait akkor lehet igazán kihasználni, ha értesülnek az emberek arról, kik ülnek a zsűriben. Erre Magyarországon eddig nem láttam példát (ha volt, írjátok meg).
• Egy rutinos makettező, pláne, ha a zsűrizésben is jártas, nagy valószínűséggel megalapozott döntést fog hozni.
• Rutinos zsűri tagoknak megvan a saját módszertanuk, amit magabiztosan alkalmaznak, és ezzel jelentősen gyorsítják a zsűrizés menetét.
• Meghívott tagokat könnyebb úgy összeválogatni, hogy tudásuk kiegészítse egymást.
• A logisztikai feladatok inkább a rendezvény előtt jelentkeznek, így azokra van idő, nem a helyszínen foglal le szervező embert.

Contra

• Amennyiben a szervező úgy ítéli meg, hogy az elismert makettezők jelenléte a zsűriben pozitívan befolyásolja a verseny megítélését, érdemes a közösségben jó hírnévnek örvendő alkotókat felkérni. Azonban, ha ezt rosszul méri fel a szervező, visszafelé is elsülhet a dolog. Lehet, hogy ő megfelelőnek ítél valakit, akit azonban a közönség kevésbé fogad el.
• Rutinos zsűritagoknak megvan a saját módszertanuk, amihez ha túlzottan ragaszkodnak, és eltér a tagok között, az konfliktust szülhet csapaton belül.
• Meghívott embereket sokkal nehezebb koordinálni, mint a saját klubunk tagjait. Utolsó pillanatban lemondás, hamarabb el kell mennie, késik, mégis indul abban a kategóriában, ahol zsűrizik, hangosan visszatetsző hangnemben minősíti a maketteket vagy a makettezőket, részrehajló az ismerősökkel, stb. Ezekre mind volt már példa a történelemben. Ezek a tényezők komoly kihívások elé állítják a szervezőket.
• Egymást rég nem látott ismerős makettezők hajlamosak a zsűri asztal felett anekdotázni a régi szép időkről. Különösen, ha jelen van egy fiatalabb kolléga is. Nem mindenkire igaz ez, de előfordul, gyakrabban, mint gondolnánk. Ez jelentősen lelassítja a zsűrizés menetét.

Megoldjuk a klubbal

Pro

• Klubtagok általában elhivatottak, sok esetben hajlandóak a verseny érdekében áldozatot hozni. Folyamatosan benne vannak az együtt gondolkodásban, nem kell nekik magyarázni, mikor mit kell csinálni. Könnyebb őket szervezni.
• A zsűrizés mindig megtiszteltetés, ez általános érvényű. Egy rendező klubtagnak ez hatványozottan pozitív élmény lehet.
• Nem kell az eligazítással bajlódni, mindent előre meg lehet beszélni.
• Nem kell senkitől szívességet kérni (jó esetben).

Contra

• Nem tudsz mindent klubon belül megoldani. Erről egy friss élményem van. Haverommal mászkáltunk idén egy versenyen a mester harcjármű kategória környékén, amikor a zsűriből valaki felkiált „Na, itt jönnek a német szakértők!” Fennakadt a szemem, egyrészt, hogy ez nekik miért ilyen jó hír, másrészt nem tartom magunkat német szakértőnek 😊 Mint kiderült egy Tigris történelmi hűségével kapcsolatban voltak kérdőjelek. Ehhez pedig kapóra jöttek a „német szakértők”. 😊 A vicces a dologban, hogy egy facebook csoportban néhány hónappal korábban veséztük ki a készítővel a témát és a makettet is. A csoportnak mind a négyen tagjai vagyunk. Persze ezt 2 mondattal elintéztük, és ment is mindenki a dolgára. De ez az eset talán jól mutatja, hogy bár sok mindent meg tud oldani egy klub, de nem feltétlenül mindig mindent. És ebben az esetben jól jött, hogy a tavalyi zsűri két meghívott tagja éppen arra sétált, és éppen ismerte a témát. Ha van lehetőség szélesebb ismerettel, nagyobb tapasztalattal rendelkező makettezőt felkérni, mint ami a klubban rendelkezésre áll, érdemes ezt az opciót is számba venni.
• A klubtagok bevonása a zsűribe adott esetben értékes munkaerőt vesz el más fontos feladatoktól, ami logisztikai kihívás elé állítja a szervezőt.
• Ha valaki kevesebbet jár versenyekre, és rendező klubtagként csak a saját versenyre jut el, hajlamos lehet az évi makett élmény adagját ott begyűjteni. Ez jól is van így, de zsűrizés közben nem ér rá az ember nézelődni, így ez a magatartás elnyújthatja a zsűrizést.

Szavazás

Pro

• Nem kell bajlódni a zsűri szervezéssel, ez csökkenti a logisztikai erőforrás igényt. Kikerülhető az esetleges sértődés (tavaly hívtatok, idén miért nem, miért mást, miért pont őt, stb).
• A nevezők bevonódása. Saját élményem a Wolfpackról, hogy versenyzőként ösztönözve éreztem magam, hogy tisztességgel kitöltsem a szavazó lapot. Ehhez pedig rendesen végig kellett néznem minden kategóriát. Olyanokat is, amiket nem szoktam, mert nem igazán köt le. A szavazólapnak köszönhetően azonban átnyálaztam a polgári járműveket is, és csoda dolgokat láttam. Ez nekem kimondottan jó élmény és nagyon kellemes csalódás volt.
• Az eredmények felelőssége nem terheli sem a zsűrit sem a szervezőt. Az eloszlik a "láthatatlan" mezőnyben.
• A szervezőkkel beszélgetve megállapítottuk, hogy a versenyzők egészen jól meg tudták állapítani a kategória legjobb makettjét. 

Contra

• A szervezőkkel tovább beszélgetve az is kiderült, hogy szavazatok szórása nagyon nagy. Az tisztán látszik, hogy ha van a kategóriában 1 kiemelkedő makett, azt a szavazatok jól leképezik (45-48%-os szavazat arányú győzelem). Ha már 2-3-4 egymáshoz közeli minőségű makett van, akkor már a szavazatokban is nagyon kicsi a különbség, a szerencse dönt (élő példa első 3 helyezett 23-22-17%). Ha a kategória nagyon egy szinten van, akkor teljesen esetleges, hogy éppen ki kap 1 szavazattal többet.
• Hiába szavazott a versenyzők 65%-a, nem mindenki szavazott minden kategóriára. 53-65% között mozgott az arány.
• Brutális logisztikai terhelést jelent a szavazatszámlálás. Sokkal nagyobbat, mint a zsűri döntések feldolgozása.
• A díjak értékét csökkentheti, ha a „közönségszavazásban” kevesebb bizodalma van a mezőnynek, mint a zsűri döntésében. Ez egy kockázat, amivel számolni kell.

Verdict

Az eddigi tapasztalatok alapján szerintem a megoldás megint középen lesz. Én egy hybrid rendszert tudnék elképzelni. Minden kategóriában zsűrivel, ami meghívott tagokból és 1 helyi emberből áll. Ezen kívül pedig megszavaztatnám a versenyzőket, és ez alapján ha nem is minden kategóriában, de szakáganként (repülő, harcjármű, figura, hajó, stb) adnék egy "közönség díjat" is. Ez akár a Best of szakági díj helyett is működhetne, valamilyen értékesebb szponzori díjjal, vagy szép kupával. 

Nyilván mindenki úgy szervezi a versenyét, ahogy szeretné. És a fenti hybrid megoldás szervezői szempontból az elképzelhető legnagyobb logisztikai rémálom. Legalább 4-6 embert lefog az eredmények összesítésénél, ami kevés helyen megoldható. Az is igaz, hogy az értékelés módszertana csak egy kis része egy versenynek. De mégis csak egy versenyről beszélünk, és ezért fontos része.

Kíváncsian várom, hogyan alakulnak a trendek, szokások a jövőben. Melyik megoldás bizonyul életképesnek, és milyen vélemények kerülnek felszínre. Van egy olyan érzésem, hogy erre a témára még vissza fogunk térni.

 

Illusztrációként a zalaegerszegi Wolfpack 2025 Makettversenyen készült képeimet használtam.
A többi képet megtaláljátok a blog facebook oldalán: www.facebook.com/rebeljediblog

A blog különdíjasai:

Árok Ajtony 1/72-es ausztrál Centurionja

Mag Richard 1/72-es egyiptomi Spitfireje

 

10 lépéses tankfestés

Makettező körökben sokszor hallani, hogy "ahogy az eredetin is". Makettezőként az elsődleges célunk egy valósághű replika készítése valamilyen eszközről. Azonban sokszor figyelmen kívül hagyjuk, hogy méretarányosan kisebb tárgyakat készítünk, nem 1:1 replikákat. Ezt hívhatjuk miniatúrának. Viszont ahhoz, hogy ezek a miniatúrák hasonló hatást keltsenek a szemlélődőben (és a készítőben is), mint az eredeti jármű látványa, bizony kénytelenek vagyunk néhány trükköt bevetni. Kicsit túlozni, itt-ott. Ettől nem lesz kevésbé élethű a makettünk. Sőt, ettől lesz igazán hihető a végeredmény. Ha szolgai módon lemásoljuk azokat a festékeket és általunk reálisnak vélt időjárási és használati nyomokat, amit az eredetin, vagy arról készült képen látunk, sajnos a legritkább esetben kapunk hihető végeredményt. Persze ezt a véleményemet néhány szilárd akaratú és nagyhangú kolléga egész egyszerűen „öncélú művészkedésnek” hiszi, de végül is van, aki a lapos földben hisz, meg aki a tündérekben, szóval lelkük rajta.

Saját M8-asom. 1/48 Tamiya.

Ebben az írásban szeretném nektek lépésről lépésre végig venni egy átlagos harcjármű festésének a lépéseit. Ez egy olyan recept, ami nekem bevált. Nem jelenti azt, hogy ha követitek ezeket a lépéseket, automatikusan díjnyertes munkát raktok le az asztalra. De talán adhat egyfajta iránymutatás, amit követve gyorsabban juttok el az általatok vágyott végeredményhez. Az első 5 lépés adja az alapokat, a második 5 pedig a weatheringnek enged teret.

1. Alapok

• Az építés végeztével én nem szoktam alapozni. Igazából nem baj, ha alapoztok, de erről a folyamatról én nem tudok sokat írni. Vannak alapozó festékek, Surfacer, Primer, stb. Használjátok, amelyik tetszik. Fém alkatrészekre érdemes fém alapozót használni. Annyi biztos, hogy alapos zsírtalanítás mindenképpen szükséges az építés után. Én ezt alkohollal szoktam megtenni, egy puha ecset segítségével.
• A kamuflázs színeinek felvitelével kezdődik a móka. Én akril festékkel (Tamiya vagy Vallejo) szoktam ezt véghez vinni. Szeretem erősen hígítani a festéket, és sok egymást követő lehelet vékony rétegben felvinni a színt. Vallejo fújás titka a gyári hígító, és adjunk hozzá pár csepp Flow Improvert!  
• Nem létezik egyszínű jármű. Az optikai trükköket már itt el kell kezdenünk. Amennyiben csak egy rejtőszín van, pl. zöld, vagy sárga, akkor a color modulation technikáját szeretem alkalmazni. 2 szín esetén is kivitelezhető, bár sokkal nehezebb. 3 színnél már inkább a panelezést javaslom. Itt kombinálhatjuk a technikákat, pl. a foltok közepét világosítva, míg a részegységek/panelek széleit sötétítve. Erre egy erősen higított nagyon sötét barnás/szürkés ködölés tökéletes lehet. Itt érdemes még a kiemelkedő részeket ecsettel az alapszín világosított verziójával lefesteni. Pl. szegecsek, csatok, vagy akár hangsúlyos élek a periszkópokon, ilyesmi. Ez nem szárazecsetelés, rendesen meg kell festeni egy hegyes ecsettel. Ezért szeretek Vallejo-val fújni, mert ilyenkor az ecsettel sokkal könnyebben tudok az alapszín világos változatával rádolgozni.
• Persze az eredeti járműveken senki nem festette világosabbra a foltok közepét, igen tudom. Meg nem modulálták a színeket. De ez 35-ször, 48-szor, 72-szer kisebb, és nem 5 centiről fogod nézni, mert belevered az orrodat. Szóval, ha hihető látványt akarunk, akkor ezen segíteni kell egy kis grafikával. Fontos, hogy itt még túlozzunk a kontraszttal. Érdemes Mig blogján elolvasni a témában készült cikket, és alaposan megnézni a demo makettet is:

Mig Jimenez E-75öse jól mutatja egy modulált alapból mit lehet kihozni.

2. Lakkozás

• Ugyanis a fényes lakk, amit a matricák miatt kénytelenek leszünk felfújni, nagyon le fogja tompítani a kontrasztot, és egységesen sötétíti az összes színt. Matricákat szépen a softer/setter folyadékokkal, körbevágva/trimmelve felhelyezzük. Majd hagyjuk kiszáradni. Másnap pedig mehet a matt lakk. Sokan szatén/félfényes lakkot használnak. Én a matt lakkot jobban szeretem, mett a későbbi weatheringhez számomra könnyebben kezelhető felületet ad. Lakkozáshoz a Gunze Laquer GX100/114 -et használom. Ha teljesen kréta matt felület kell, akkor a végén Vallejo akril matt lakkal még rámehetünk. Ezt azonban az enamel termékek hajlamosak feloldani. Főleg, ha vastagabb/több rétegben fújtuk fel.

3. Filterek

• Az első olajfestékek, amik felkerülnek a makettre: a filterek. Minden olajfestéknél fontos, hogy karton papíron 5-10 percig hagyjuk állni. A karton kiszívja belőle a lenolajat, ezzel elkerülhetjük a későbbi csillogást. Ha ezt nem teszitek meg, és azt látom, hogy csillog a maketten az olajfesték, kedvem lenne kiszaladni a világból. Hártya vékony, szinte áttetsző réteg kell, ecsettel felhordva. Fontos a rétegek közötti száradási idő kivárása (12h min). Itt lehet játszani a színekkel. Szürkének jót tesz a kék, lila. Zöldekre mehet narancs, okker, és hasonlók. Kerüljük a sötét színeket, mert hamar besötétíthetjük az egész makettet. 2-3 színt szoktam használni. A cél, hogy a felület összeérjen. Ez máris tompítja a modulation vagy a panelezés hatását.

4. Befolyatás

• A befolyatás klasszikus módszer, talán az egyik első technika volt. A Rembrandt Van Dyck Brown-ja nálam az általánosan bevált szín erre a feladatra. Hegyes ecset, jól higított festék, türelem. Mindig két ecsettel dolgozom. Egy tiszta, egy festékes. A tisztával a befuttatni kívánt részt először átkenem kevés hígítóval. Majd a festékessel befuttatom. Kicsit megfújom, hogy elpárologjon a felesleges hígító, majd a tisztával, ami éppen csak nedves, óvatosan visszatörlöm a felesleget. A tiszta ecsetet folyamatosan tisztítani kell a munka során.
• Na most tartunk ott, hogy gyári új a jármű. Museum quality, Csilli villi harckocsi. Jöhet a weathering.

Adam Wilder T-34ese befolyatás és filterek után.

Mig meghajtó görgői befolyatás előtt és után.

5. Kopások

• Első lépésként a kopásokat szoktam felfesteni. Vallejo akrilokat használok. Ma már kicsit retro, de ha olyan az alap téma, amin jól néz ki, én szeretem a kétszínű kopásokat. Az alap elmélet az, hogy megfestjük a lepattogott festék mélységét. Ezt úgy érjük el, hogy a lepattant rész peremén megcsillanó fényt az alapszín erősen világosított árnyalatával festjük meg. Érdemes ezzel kezdeni, és a kopás „belsejét” egy sötétebb barnás árnyalattal kifesteni (Vallojo Cavalry Brown+Fekete 1:1). Így könnyebb a világos színből csak annyit meghagyni, hogy hajszál vékonyan látható maradjon. Többszínű kamó esetén nem szoktam minden színből világosat keverni ehhez. Pl. német 3 színű kamónál csak a sárga világosbab árnyalatát használom mindenhol.
• Az ecsettel festett kopások mellett használhatunk szivaccsal festettet is. Ez főleg olyan helyeken jön jól, ahol nagy sűrűségben, de nagyon apró pöttyöket szeretnénk megjeleníteni. Pl. egy fedél szélén. Előtte tapasztaljuk ki a szivacs működését! Mennyi az elegendő festék? Mi a jó hígítás? Itt előnyösebb a sűrűbb festék. Inkább több festék maradjon a szivacsban, és ne nyomjuk rá nagyon. Ki kell tapasztalni.
• Szárazecseteléssel csiszolt hatású kopásokat festhetünk. Ezt is lehet Vallejo akrillal, de ez eléggé ecset gyilkos. Ezért én jobban szeretem a Humbrolt, vagy más enamelt erre a feladatra. Finomabb is a végeredmény, és az ecsetet sem öli meg olyan hamar. Erre a célra beszereztem a gyakrabban használt alapszínekből enamel verziót. Panzergrau, alapozó vörös, sima fekete, ha fémig akarnám koptatni. Ezt a fajta kopást sikeresen lehet ötvözni a szivacsossal. A szélén meghagyni a szivacs nyomát, de a belső részén szárazecseteléssel eldolgozni az egész felületet.
• Létezik egy másik fajta világos kopás. Sokszor látni járműveket, hogy a növényzet vékony hosszú világosabb karcokat hagy az oldalukon. Ez nagyon látványos lehet, figyeljünk, hogy itt nem kíséri sötétebb kopás.
• A kopásokat megfesthetjük művészolajjal is. Előnye, hogy sokáig alakítható, tiszta hígítónedves ecsettel tényelgesen hajszál vékonyra tudjuk „összehúzni” a kopásokat. Hátránya, hogy lassabb. Ki kell várni a száradást.

Kopások ecsettel akrillal.

6. Rainmarks

• Az esőnyomom a következő lépés. Figyeljünk a jármű környezetére. Több/kevesebb esőnyom lehet. Ezt kizárólag a függőleges felöleteken alkalmazzuk. Itt lényegében a járműre rakódott port mossa le az eső, vagy a hajnali páracseppek. Ennek nyomát jelenítjük meg. Fogjuk vissza magunkat, itt könnyen túlzásba eshetünk. Nem ezzel kell eladni az egész járművet.
• Népszerű technika ezt a műveletet 3-4 különböző színű pöttyözéssel, és azok hígítós ecsettel történő elmosásával megjeleníteni. Itt használhatunk élénkebb színeket is, vagy kimondottan földszíneket. De törekedjünk a változatosságra. Minimum 2, maximum 4 szín ajánlott.

7. Lefolyások

• A sötét lefolyások a megült sötét kosz kimosódását imitálják. Ezt szigorúan olyan helyre tegyük, ahol van értelme. Pl. egy szegecs töve, egy periszkóp sarka, vagy egy csatból indítsuk el.
• Hasonlót készíthetünk kopásokhoz is, de itt ajánlott más színt használni, kicsit sárgásabb, pirosasabb árnyalatot, hiszen itt lényegében rozsda kimosódásáról beszélünk. Kerüljük a konkrét rozsda színt, ezeknek a nyomoknak sötétnek kell lenniük. Van Dyck Brown itt is beválik.

Rozsdás lefolyások kopásból indítva. Megfigyelhető a különböző technikák (ecset, szivecs szárazecset) kombinációja.

8. Por/sár

• Ez önmagában megérne egy egész könyvet, ezért én most csak egy lehetséges megoldást írok le. A futómű mögé nem árt némi textúrát felvinni. Erre a weathering cégeknek vannak jó termékei. Ezt aztán akrilokkal fújhatjuk. Itt a szabály, hogy ha porosabb járművet akarunk, a világosabb színekkel kezdjük. Majd a mélyedésekbe lehet sötétebbel. Ezt még mindig fújva. Itt már a mintázat lehet függőleges, imitálva a nedvesség lefelé folyását. Ez a száradás iránya is.
• Ezt a területet is érdemes lesz befolyatni, a textúrának mélységet adva. Itt se féljünk a sötétebb barnáktól, akár a Sepia is szóba jöhet. Ha nedvesebb sarat akarunk, több sötéttel dolgozzunk már a fújásnál. A száradást, vagy épp a nedvesebb részeket enamellel ecsettel is érdemes kidolgozni, szépen elmosva a foltok széleit. Erre megint csak kiváló weathering termékek léteznek. Figyeljünk a csillogásra. A wet mud és társait eleve fényes lakkal keverve árulják, ami sokszor illúzió romboló. Az AK néhány termékén feltünteti, hogy milyen fényességű a keverék (matt/satin/gloss). Vásárlás előtt tájékozódjunk a youtube-on.
• A jármű oldalára felvitt por (nem rainmarks) egy külön fejezet. Itt is érdemes az alapot akrillal megfújni, ködölni. A futómű felől haladva egyre halványabban. Száradás után enamellel, vagy művészolajjal erősebb lefolyásokat festhetünk. A technika ugyan az, mint a rainmarks-nál. Itt is figyeljünk, hogy több színnel dolgozzunk. A poros felületeket utólag ugyan úgy be kell folyatni. Hiszen az árnyék a poros felületen is megjelenik. Egy hihető porozás 3-4 különböző színből áll.
• A vízszintes felületeken megülő port én enamelekkel (Humbrol, Revell) szeretem megjeleníteni. Apróbb részletekben használok művészolajat is, és weathering termékeket is. A lényeg, hogy szép mattra száradjon. Ez itt létfontosságú, a por teljesen matt. Vigyázzunk, ez is egy olyan elem, amiben könnyű túlzásba esni. Ugyanakkor egy kiemelkedő panel (pl. parancsnoki kupola) tövében elhelyezett ízléses mennyiségű por nagyot dobhat az élethű megjelenésen. A motorháztetőn porba kicseppent olaj szintén életet vihet a makettbe.

Por egy Type79 köténylemezein.

9. Apró részletek

• A kipufogó esetén jól nézzük meg az eredti jármű jellemzőit. A kipufogó általában extrém hőnek van kitéve, ami miatt gyorsan lepattog róla a festék, és hamarabb rozsdásodik. Ugyanakkor minden járműnek egy sajátos jellemző pontja a kipufogó. Mindegyik más. Általánosságban egy rozsdás kipufogóhoz a Lifecolor 3 színből álló szettje nagyon jó kiindulási pont.
• A szerszámok szoktak még hasonló módon nagy hatást gyakorolni a végeredményre. A fa nyelek és a fém fejek festéséről rengeteg videót találni. Gun Metalt felejtsétek el. Egy egyszerű megoldás, nagyon sötét szürke akril alapszín. Fekete olaj befolyatás. Grafitporos (6B ceruza) finom átdörzsölés. Végül leheletnyi ezüst vagy alu szárazecset, de csak oda, ahol tényleg csiszolódott.
• Periszkópokat nem érdemes túlzásba vinni, de kihagyni sem. Fekete, fényes lakkal kezelve. Ez általában meggyőző végeredményt ad. Modern járművekre lehet kapni kékes/narancsos irizáló öntapadós fóliát. Hihetetlenül jól visszaadja a modern periszkópok bevonatos hatását. Ezt a ziccer ne hagyjátok ki, ha modern vasat építetek.

A felszerelési tárgyak kidolgozása sokat dob az összképen.

10. Kész

• Igazából a lényeg végére értünk. Összeszerelünk, és hátradőlve élvezhetjük a látványt. Ha kell, még a végén lehet matt lakkal visszavenni az esetleges nem kívánt csillogásokból (összeszerelés folyamán kifolyt ragasztó, az borzasztó). Vagy javítani ezt-azt. A fent leírtak általánosságban jól alkalmazhatók lényegében bármilyen szárazföldi járműre, korszaktól, színtől függetlenül. Persze vannak speciális témák, mint a sivatagi járművek, a téli meszeltek, vagy éppen a nyers fém felületek. De ezek mind olyan megoldásokat kívánnak, amik az adott hatás elérését segítik. A hajlakkos téli kopásról már közöltünk egy részletes cikket, érdemes azt is visszaolvasni.

Remélem sikerült egy kis rendszert vinnem a sok-sok lépésbe és még több rétegbe. Ha kérdésetek merül fel, tudjátok, hol találtok. Akár online, akár személyesen valamelyik makett versenyen. Építsetek pontosan, fessetek átgondoltan, és készítsetek minél több szép makettet, hogy legyen mit néznünk! Hajrá!

(Érdekesség, hogy az íráshoz felhasznált képek a saját makettemet kivéve mind idősebbek, mint a maga a Rebel Jedi Blog: 2013 előttiek. Ezek a megoldások 10-15 éve már léteztek, publikálva voltak, széles körben ismerté váltak. Mégis 2025-ben a makett versenyeken látott makettek 80%-a nélkülözi őket. Nincs új a nap alatt, 15-20 éve már kitalálták, hogyan lehet szép végeredményt eléri, érdemes visszatekinteni az olyan úttörők munkájára, mint Mig Jimenez, vagy Adam Wilder)

Képek:

https://migjimenez.blogspot.com/

Adam Wilder Facebook