Generációs feszkó

 

Az alábbi írásban 3 karakter gondolatait osztom meg veletek. Ebből az utolsó én vagyok. Az első kettő pedig a fantáziám szüleménye. Két olyan ember, aki az általam tapasztalt makettező társadalmi rétegeket képviselik. Itt leírt megélésük pedig azt mutatja, én hogyan képzelem el az ő érzéseiket, gondolataikat. Szigorúan szubjektív, csupán az, amit én leszűrök az emberek megnyilvánulásaiból. Bárminemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

 

Az öreg róka

Nem is olyan régen, az előző évezred utolsó éveiben úgy éreztük páran, hogy tennünk kell valamit. Rendszerbe kell foglalni a sok véleményt, a sok útkeresést. Ki kell gyomlálni a részrehajlást, a sok uram-bátyám, sógor-koma kapcsolatot, és egy objektív rendszert kell építeni. Különben elveszünk. Különben nem lesz jövőnk. A világ fejlődik, és mi szétesünk. Meg kell menteni a hagyományos értékeket, a precizitást, a részleteket, a történelmi hűséget. És ellenőrizhető, felelősségre vonható módon kell megvalósítani az értékelést. Az ötletelés, a segítő szándékú gondolkodás eredménye egy transzparens, mindenki számára egyenlő feltételeket biztosító pontrendszer lett. A versenymunkákat önmagukban kell értékelni, és mindenkinek ugyan azokat az elvárásokat kell teljesíteni. Az egységes formának köszönhetően világosan látszik, miben jobb egyik makett a másiknál. Ez a rendszer 25 éve jól működik. Aki 90% feletti pontot kap, mesternek tekintjük. Ezzel létrejött egy közösség, akik saját szakáguk felső rétegét, az igazán magas színvonalat képviselik.

Sokat dolgoztunk ezen a rendszeren. Kiállta az évek próbáját. Működik Szolnokon, Móváron, Bolyain, stb. De mégis, mindig vannak olyanok, akik elégedetlenek. Jobbat nem tudtak kitalálni azóta sem. De az arrogáns hozzáállásukkal nem képesek elismerni, hogy csináltunk valamit, aminél 25 éve senki nem tudott jobbat csinálni. Hazudoznak, csúsztatnak, féligazságokkal dobálóznak. A tisztelet és alázat csírája is hiányzik belőlük. Hangosak az online térben, persze személyesen egyik sem jön oda. Ott remegnek a díjért, a mesterlevélért, de azért szidják azt. Gerinctelen, és aljas módon.

 

Az újvonalasok

Kéne csinálni egy klubot. Elegünk van a sok vénemberből, akik 80 éves fotókon lovagolnak, de képtelen normálisan lefesteni egy gépet. Szegecsszámlálók, birodalmi utasításokkal dobálóznak, meg festék kódokkal. Semmi sem elég jó, minden szar, amit nem ők csináltak. Kéne egy klub, ahol mindenki szabadon alkothat, anélkül, hogy lenyomták ezek az okoskodó vénemberek. Sőt, kéne egy verseny, ahol nem a vének tanácsa dönt, hanem objektíven, tényleg minden szakágból a leghaladóbb embereket hívjuk meg a zsűribe. Azt hiszik, mindent irányíthatnak. De arra nem voltak képesek, hogy egy országos szövetséget megcsináljanak. Pedig ez azért nem akkora varázslat.

Pár évvel később: nem tudom mit ugrálnak ezek. Tényleg megpróbáltuk, próbáltunk nyitottan állni hozzájuk. Próbáltuk átvenni a pontozásos őrületüket, vagy legalábbis használhatóvá tenni. De nem. Csak a gőg, a sértettség. Látszólag nyitottak, és együttműködőek. De valójában a kákán is csomót keresnek, és mindenbe belekötnek. Betegesen féltik a helyüket, azt, ami megmaradt belőle. Nem érdemes beszélni sem velük, mert csak felidegesíted magad.

 

Az időhurokban ragadt álmodozó - Én

Szomorú vagyok. Volt 15 évvel ezelőtt egy időszak, amikor páran összeverődtünk, és úgy éreztük, megújul a hobbink. Fantasztikus technikai fejlődésnek lehettünk tanúi, és magunk is tanultuk a hobbit. Egyből a legújabb innovációkat sajátíthattuk el, olyan emberektől tanulhattunk, akik maguk dolgozták ki az újításokat. A végeredmény lélegzet elállító. Úgy éreztük ez a jövő. Persze magyarként hozzá voltunk szokva, hogy nálunk némi késéssel tapad meg a világ fejlődése. De nem baj, mi megteszünk mindent, hogy ezt felgyorsítsuk. Persze a nagy öregekkel meg kell küzdeni. Ők nem hajlandóak semmi újat elfogadni. A legaljasabb módszerekkel járatnak le mindenkit, aki csípi a szemüket. Volt is spanyol cigányozástól kezdve minden. Mi persze, fiatalon, nagy hévvel, fejjel mentünk a falnak. Sokszor megégettük magunkat, de lelkesedésünk nem lankadt. Az alapvető technikai nézet különbség a festés fontosságáról megmaradt. A pontozásos rendszerük elavult, ezt már sokan mondták. A legnagyobb gond vele, hogy a zsűri véleményét korlátozza, sőt, megvezeti. Idióta eredményeket hoz az előre rögzített ponthatár is. 90%-tól mesterlevél, de hogyan? Zsűritől függ. Hajóban rendszeresen mennek ki marékszámra az aranyak, harcjárműben meg van, hogy 2 bronz egy Móváron. Mi a lóhere? Ennek ellenére körbe telefonálták az országot, hogy minden verseny használja ezt a rendszert, mert az a közös érdek. Aki persze udvariasan visszautasította ezt, a majdhogynem hazaáruló lett.

Idő közben megjelent egy új réteg. Nehéz jól megfogalmazni, de az AK/AMMO és társaik termékhasználónak hívnám őket. Amire 15 éve mindenki áhítozott, hogy fiatalokat vonjunk be a hobbiba, elmaradt. Az új érkezők 30-as, 40-es apukák, akik például a Covid alatt kezdtek valamit a szabadidejükkel. De ebben a rétegben a történelmi hűség már nem sokat ér. Ebben a rétegben már az elismerést elvárják, függetlenül az elvégzett munka mennyiségétől és főleg minőségétől. Az a klasszikus kép, hogy a makett legyen történelmileg pontos, és legyen élethű, életszagú, teljesen félreértelmezésre került. A PC és WOKE világban már nem lehet kritizálni. Itt már mindenki egy különleges hópihe, akit támogatni kell. Ezzel még nem is lenne baj, de ha nem kritizálunk, miből fog tanulni? Ja, nem akar tanulni. Ő alkot, és elismerést kér cserébe. És kap is. És vannak helyek, ahol erre érem jár. Már függetlenül a minőségtől, mert a minőségnek már nincs definíciója. A facebook feed-ek világában ez elfér, de a facebook feed-ek világa néha elindul, és kivonul egy makett versenyre, és akkor az olyan ember, mint én, szembesül azzal, hogy Jézus Isten, mi ez? Hol az ízlés, hol az igényesség? Biztosan nem az Ikeás képkeretbe zárt AMMO weatheringtől csöpögő valamiben. 15 éve az innováció lázában el sem tudtuk képzelni, hogy azok az újítók közül páran végül az egész makett világ lezüllését okozzák majd a termékpromóciókra épített marketing hajszával.

Manapság

Most ott tartunk, hogy a hiper realisztikus új vonalas makettezés helyett a top 10% drámai romlását, és az általános színvonal összemosódását látjuk. Mert a weathering termékeket már mindenki eléri, használja is, de a youtube marketing arra már nem ösztönöz, hogy minőséget próbálj az asztalra rakni. Már a gyártók termékhasználatot bemutató füzetei is vállalhatatlan minőségben jelennek meg. Magyarországon egészen konkrétan oda jutottunk, hogy egy olyan elavultnak hitt eszköz, mint a pontzólap, újra relevánssá vált. Mert tényleg azt kell mondanom, hogy a pontozás átvészelte azt a szűk 10 évet, amikor tovább lehetett volna lépni. És a marketing gépezet bedarálta az innovátor réteget. Most, a post-covid DIY hobbisták özönlötték el az asztalokat, és már a zsűriket is, több helyen. Ez pedig olyan helyzetet teremt, amikor újra szükség lenne egy egységes rendező elvre. És igen, még mindig nincs erre jobb megoldás, mint a pontozólap. Drága egyetlen kis hazánk, mint a bumeráng, megint ott tart, hogy előveheti a pontozólapot, ez a nagy büdös helyzet.

(ne) Hallgassatok rám

Nyilván ez egy nagyon szélsőséges és szubjektív vélemény. Nem akarom elvenni a kedvét senkinek a makettezéstől. De lenne egy tanácsom mindenkinek.

Aki a vének szerepében ismer magára, gondolja végig:

• Akar-e foglalkozni másokkal, más makettezőkkel?
• Mit tesz azért, hogy a neki fontos értékek benne maradjanak a makettezésben?
• Hogyan tudja megőrizni a saját értékeit úgy, hogy közben másokat inspirál?
• Hogyan tud jelenleg nála alacsonyabb szinten lévőket bátorítani, úgy, hogy sikerélménye is legyen a másiknak, de át is vegye azokat a fontos értékeket?
• Felkérnek zsűrinek, ott van még a helyem?

Az újvonalasok szerepében látja magát, gondolja végig:

• Mi a célja ezzel a hobbival?
• Mit szeretne elérni?
• Mire vágyik, miért készít makettet?
• Örömet szerez-e neki a tanulás, a javulás?
• Ha nem, akkor ne menjen versenyekre, ne ossza meg csoportokban. Mert ott ez volna a lényeg.
• Ha viszont elmegy versenyre, valóban megérdemli-e az áhított elismerést?
• Hol tart a többiekhez képest, mit tud tanulni, javítani?
• Felkérnek zsűrinek, ott van már a helyem?

Aki pedig inkább abba a szegmensbe sorolja magát, mint én, azokat ismerem személyesen, majd megbeszéljük 😊