Joaquin Garcia Gazquez - spanyol iskola

 

"...figyelj az iskolában"
nagymamám tanácsa

 

 

A mai írásunkban igyekszünk bemutatni a makettezés egyik meghatározó irányzatát Joaquin Garcia Gazquez munkáin keresztül. Ez az irányzat pedig a "spanyol iskola".

 Gazquez mozgalmas vignettája: szovjet propaganda poszterek világából merít ihletet, de az összeeső katona azonnal visszarántja a nézőt a háború brutalitásába . Mirage kitt, műanyag figurák új műgyanta fejekkel. 2008

Az iskolát leginkább a felületi kivitelezésben történt innovációk határozták meg, melyek egy része eleve spanyol földhöz köthető, illetve ezen alkotók építettek be már létező megoldásokat technikai eszköztárukba és a  rendszeres megvalósítás jellegzetes elemekké tette ezen megoldásokat.

 

Spanyol iskola főbb jellemzői:

• telített színek
• intenzív kontrasztok, különböző kontraszt játékok a felületen
• széles festéstechnikai eszköztár (filterek, befuttatás, moduláció, hajlakk és egyéb reduktív technikák)
  
• művészolaj festékek és pigmentek használata
• művészeti elemek, kompozíciós megoldások, túlzás beépítése a munkába
• más makettező ágak, vagy művészeti ágak megoldásainak kölcsönzése. (felülről jövő fény elve figurákból pl., vagy harcjárműves technikák alkalmazása repülőgépeken)

A spanyol iskola technikai megoldásait később igyekeztek tömegesen, egyszerűen használható termékekbe csomagolni. A kettőt érdemes különválasztani, sem a stílus sem az iskola nem termék, nem cég. 

Joaquin Garcia Gazquez

Foglalkozását tekintve építészmérnök, földmérő volt egy banknál. Családos, egy fiú édesapja. Első emlékei papírmakettekről és fából készített repülőkről és harckocsikról vannak,  ezt követően az akkor népszerű 1/72-es méretarányt kezdte építeni és festeni is. Főiskolai tanulmányai befejezése után kezdett újra komolyabban foglalkozni a makettezéssel. Ezúttal már komolyabb eszközökkel mint a szórópisztoly és kompresszor és szakirodalom. Fő érdeklődési köre a harcjárművek és a figurák, de néha más irányzatokba is kirándul.

 

Saját bevallása szerint inkább a festést kedveli, az építésre inkább úgy tekint mint a festési felület előkészítésére. Célja a valóság ábrázolása, építéseit a lehető legtöbb fénykép tanulmányozása után kezdi meg. Az kiválasztott jármű üzemeltetési körülményeit igyekszik megérteni és azokat a technikáival megjeleníteni, elkapni a hangulatot, egy eseményt és ezt átadni a maketten keresztül a nézőnek. Ebben a figurákat nélkülözhetetlen elemnek tekinti. 2023 óta nyugdíjas, és nagy étvággyal veti bele magát az előtte álló újabb makettekbe.

Jagdpanzer 38(t) Hetzer

Verseny korszak:

Sok kortársához hasonlóan ő is a 2000-es évek elején kerül bele a verseny makettezés világába. Központi elem a már számtalanszor említett Euromilitaire, ahol a legújabb technikákat és megoldásokat igyekeznek felvonultani a versenyzők. Később a spanyolországi "Torrent" is fontos rendezvénnyé növi ki magát, a mezőny szinte állandó résztvevője. Megjelenése más külföldi rendezvényeken inkább sporadikus jellegű. Ázott felületet próbál reprodukálni egy T55-ösön, ez évtizedekig egy nagyon jól sikerült ritka speciális megoldású járműnek számít majd, mielőtt mindent ellep a csomagolt wet efect termék és reklámja. Emlékezetes munkái leginkább harcjárművek vignettákban illetve diorámákban. A kor akkori "forradalmi" irodalmában, az Xtreme modellingben írja le részletesen a megoldásait. Később több spanyol és nemzetközi kiadványban szerepel, önálló könyveket ír különböző témákban.

T-55 az esőben, talán ezzel a munkával robban be a versenyvilágba és a köztudatba. Forradalmi technikai megoldása fényes lakkra és az alapnál sötétebb festék keverékét használja a vizes felület bemutatására 2003.

 

 Aktuális munkái sokszor komoly kifinomultságról tanúskodnak főleg a téli festések terén. 2023

 Tamiya 1/48-as T34/85 vignetta. 2024

 

 

A mester eszköztára - inkább holland mint spanyol: Rembrandt a legjobb olajfestékek egyike. A hosszú évekig minőségüket megőrző termékek a makettező rutinjával párosítva hozzák az eredményeket. Az előre bekevert varázstermékek nem az ő fiókjában lapulnak...

 

Figurák:

Gazquez korai munkái is már arról tanúskodnak, hogy a makettezése szerves részeként képzeli el a figurákat. Kisebb-nagyobb átalakítások, fej cserék, esetleg faragóval történő közvetlen együttműködéssel mindig igyekszik a jelenetbe természetesen beágyazni az emberi tényezőt is.

 Berlin 1945, közvetlenül a háború után. 2011

 

A kiváló pózok és vonalvezetés segítenek egy meglepően egyszerű  de hangulatos jelenet bemutatásában az orosz hadjárat első évéből. 2018

Spanyol iskola a témaválasztás és kivitelezés szintjén is: nagy kontrasztok, telt színek, de az összhatás hihető marad.

A repülőmakettező:

Számos más kollégájához hasonlóan a repülő makettezésbe is belekóstol. Sosem lesz itt specialista, de a megvalósított munkák hoznak azért egy megfelelő szintet.

Repülő diorámája 2010-ből

Salamon-szigeteki Zéróján a harcjárműves festési felfogás brutálisabb megoldásaival dolgozik a felületen. 2011

Diorámák:

Makettezése valószínűleg a diorámáiban csúcsosodik ki, ahol különböző méretű és elrendezésű kompozíciókkal kísérletezik. A mai történet központú nyugati dioráma elmélettel ellentétben, nála valószínűleg nagyobb hangsúlyt kapnak maguk az elemek, ezek elrendezése és összjátékuk.  Elrendezési logikája sokszor egy az aranymetszés szabályai szerint átlókkal felosztott alappal kezdődik.

Itt a metszéspontok által kialakított helyeket igyekszik kulcs fókuszpontokká alakítani, stratégiai elemek elhelyezésével mint egy figura, jármű vagy egy érdekes épület, oszlop.

Legendás Rommel/DAK diorámája 2009-ből

 

Tapasztalatait, elméletét és a technikai megvalósítását a "Vignetták" kiadványban foglalja össze. Egy nagyon jól szerkesztett minőségi kiadvány, ami a ma már nem annyira szexi Euromodelismo/Accion Press kiadónál még mindig kapható. Érdekes módon Marijn Van Gils a saját könyvében Gazquez rendezési megoldásait említésre méltónak sem tartja. A főszereplő egy magyar vignetta, a típus ismerői valószínűleg sok javítást hiányolnának a Toldin és az alap zöld sem lenne mindenki ízlése szerint, de Gazquez által bemutatott kontrasztjáték egy monoton zöld felületen a pigmentek száraz és az olajfoltok nedves kombinálásával inspiráló lehet sokak számára. 

 

Acción Press/Euromodelismo kiadónál megjelentetett munkája

 

 

 A kiadvány kitér a kis kompozíciók legtöbb problémájára, tervezés, történek, járművek, figurák, táj, épületek

A mentor: Almeria modelismo - Clinic modelista

Gazquez sok kortársával ellentétben mindvégig elsősorban makettező maradt. Saját maga nem kezdett egy nagy volumenű termékbizniszbe. Megírta a kis cikkeket, könyveket ide is oda is, kipróbált pár terméket, de úgy tűnik nem igazán sikerült egyik cégnek sem tartósan "leigazolni", ami valószínűleg hosszú távon a legjobb megoldás volt mindenkinek. Gazquez inkább egy erősen autonóm személyiség, élete a makettezés és nem feltétlen akarja a hobbiját alávetni a céges logikának, vagy akár a vásárlók, rajongók "igényeinek". Ahogy sok emberből, mint pl. Migből inkább celeb lett, úgy váltak a követőkből rajongók, de ugyanúgy egy nagy tábort inkább elidegenített a termékmarketinggé silányult megjelenése.

 

Az évtizedek során - munka mellett - felduzzasztott portfóliója egy nagyon termékeny és tehetséges makettezőről árulkodik. Valószínűleg hazájában is nagy tiszteletnek örvend, ennek bizonyítéka talán a szülővárosi egyetemi campusán szervezett Almeria modelismo - Clinic modelista workshop rendezvénysorozat.

 

Kissé meglepő, hogy a mai világban még akadnak ilyen kezdeményezések, illetve hogy ennyi embert képesek egyszerre megszólítani. A workshop egy össz makettezési rendezvény, ahol 20 mentor, egyenként 5 tanulót felügyel a fő szakágakban: repülő, harcjármű, történelmi figura, fantasy figura, kompozíciók. A foglalkozások elég szabadosan zajlanak, sokan oda hozzák az aktuálisan készülő munkát és közösen igyekeznek megtalálni az utat a legjobb végeredményhez. A gyerekeknek külön rész áll rendelkezésre.

 

 A workshop közönsége, de talán inkább közössége

 

 

 

 Andrés Bernal 1/48as munkája a spanyol iskola egyértelmű jegyeivel

 

 

Carlos Alba López - Notjustpanzer youtube csatornája erősen Nightshift formátumára hasonlít és hozza az iskola szellemiségét

Mit érdemes tanulni:

• hosszútávfutás - az élet sokszor hosszú, sok mindenre jut idő és az évek alatt jelentős rutin gyülemlik fel
  
• különböző ágak kiegészítik egymást - sok, már megtanult eljárást alkalmazhatunk más ágakban is, illetve ihletet meríthetünk belőlük
  
• közösség - a valós, offline közösségeknek lehet jelentős megtartó és fejlesztő ereje
  

Mire kell figyelni:

• a termék nem iskola, nem stílus, de nem is technika - a "spanyol iskola" sok eleme a makettező fősodorban elfogadott, de jelenleg a többség igazából spanyol cégek kommersz vonalával találkozik, ahol a lényeg a termék promóció és eladás, nem az eredmény. Maga a termék amivel elérjük a hatásokat igazából az egyenlet legkönnyebben cserélhető és helyettesíthető része.
  
• a makettezésnek különböző formái léteznek, más stílusban, technikákkal a "spanyol iskola" népszerűsége és általános elterjedése ellenére nem egyedüli megközelítése és megoldása a makettezésnek, sőt, a céges bevált "nyerő receptek" vonaláról jobb minden komolyabb makettezőnek leválnia.

https://garciagazquez.com/

Almeriamodelismo

Lezsűriztük a Wolfpackot

A verseny jó néhány éve a makett szakkörnek otthont adó iskola tornatermében kerül megrendezésre. A város idén azonban keresztül húzta a klub számításait, és az utolsó pillanatban elvették tőlük a helyszínt. Így a verseny a régi, eredeti helyén, az iskola aulájában, valamint a környező termekben, folyosón került megrendezésre. A vészforgatókönyv áldozatául esetek nem csak a klubasztalok, de a zsűri munkáit is bemutató szekció. Ezt különösen sajnáltam, hiszen saját kezdeményezésemre végre elindulhatott volna valami a transzparens zsűrizés irányába. Ennek ellenére páran így is kiállították munkájukat (én is), versenyen kívül. És voltak, akik be is neveztek. Ugyanis idén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy visszatérhettem a Wolfpack zsűrijébe. Anno 2004-ben, amikor a városba költöztem főiskolai tanulmányaim okán, gyorsan megtaláltam a makett szakkört, és lelkes kis társaságát. Az egerszegi fiúk hamar befogadtak, én pedig igyekeztem kivenni a részem az akkor körvonalazódó verseny szervezéséből. Ez így ment pár évig, majd a diploma után elköltöztem, és már csak a szűriben segítettem vissza. Végül szüneteltettem a makettezést, ezért nem éreztem fairnek, hogy aktív munka nélkül is zsűrit vállaljak. Most, hogy újrakezdőként ismét le tudok rakni valamit az asztalra, jeleztem Géza barátomnak, hogy számíthat rám, és ő élt is a felajánlással. Kedvenc témámat, az 1/72-es harcjárműveket kaptam. A német harcjárművek leghangosabb  könyvtáros szakértőjével 😉 Rénes Gáborral, és a helyi klub képviseletében Nagy Rolanddal alkottunk egy zsűri csapatot. A kis méretarányú harcjárművek és diorámák témakörén túl mi nyertük meg az első hallásra furcsán csengő Ipari/Mezőgazdasági haszonjármű kategóriát is. Mielőtt azt gondolnánk, hogy Burago vagy RC szintű kombájnok felhozataláról van szó, el kell oszlatnom a kételyeket. Az utóbbi időben kimondottan sok, főleg gyanta készlet jelent meg a témában. Elsősorban munkagépek, vontatók, traktorok, markolók, targoncák formájában. És bizony a sokszor meglehetősen magas színvonalú készleteket nem kevésbé magas szinten is készítik el a kollégák. Erre most is láthattunk példát.

Mezőgazdasági járművek

A kategóriában nem volt sok nevező. A makettek áttekintése után abban azonnal egyet értettünk, hogy a Rába Steiger arany érmes lesz. Letisztult, precíz munka, mind festés, mind építés terén. Kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Abban is egyet értettünk, hogy további díjakra a kis Famo Rübezhal, a Weimar kanalas markoló, és a Kamaz rönkszállító érdemes. A rönkszállító alapvetően nem érte el a többi színvonalát, de a kiépített világítást, és a hangulatos körítést szerettük volna díjazni. Hobbi kategóriákban fontosnak tartottuk a pozitív visszajelzést, és a versenyzők ösztönzését. Így egy bronzérem sorsa is eldőlt. A Weimar mellett szólt a koszolás szép kivitelezése, bár voltak rajta apróbb hibák, megfolyások, és az alap sem volt túl igényes. A Rübezhal aprólékos kopásai és ízléses tálalása mellett kicsit szétesett az összkép, nagyon szemcsésnek hatott a sok apró éles kopás, a hatalmas kontraszt a világos sárga alapszín és a kopások szinte fekete színe között. Végül a pro és kontra érveket végig beszélve úgy döntöttünk, mindkettő ezüstöt kap.

 

1/72 harcjármű, lánctalpas

A PSMK zsűrizős beszámolójában mester kategóriában végzett munkáról írtam. Az ott tapasztalt részletekbe menő elemzésre a hobbi kategóriákban jellemzően sokkal ritkábban van szükség. Nem azért, mert az alacsonyabb szintű zsűri munka is elegendő, hanem mert a makettek közti különbségek sokkal nagyobbak tudnak lenni. Most is így volt az apró harcjárműveknél. Nekem szívem csücske a méretarány, ebben dolgoztam és dolgozom ma is a legtöbbet, így külön öröm volt, hogy itt zsűrizhettem. A mezőnyön végig tekintve látszott, hogy lesz 1-2 kiemelkedő, fél tucat olyan, aki nem rúg sajnos labdába, és a közte lévő rész fogja a fejfájást okozni. Fontos még megemlíteni, hogy amíg mesterben arra törekszik az ember, hogy tényleg csak a legjobbak kapjanak érmet, addig hobbi kategóriákban fontos a makettezők inspirálása, motiválása, a pozitív visszajelzés.

A kiemelkedő munkák ugyan azon alkotótól származtak. Szabó Bence nem először jelenik meg a kis méretarányban kiváló alkotásokkal. Ez úttal egy erősen feljavítot Sd.Kfz. 250/22 Pakwagen volt az egyik, téli meszeléssel, téli környezetben. Míg a másik a saját maga által tervezett és legyártott AMX-50-es. A Pakwagen diorámában is megállta volna a helyét, de nem éltünk az átsorolás lehetőségével. Különösen azért nem, mivel Gábor első blikkre elkaszálta, mondván a téli meszelés inkább kopik felülről lefelé, mint fordítva. Nyilván ezzel az állítással lehet vitatkozni, de Bence másik munkája mindenkit kérdés nélkül meggyőzött az aranyéremről. Így nem volt már miről beszélni, egy ember, egy érem.

Kiemeltünk még egy Challenger I-est, sivatagi festéssel. Azonban közelebb hajolva a festés és a weathering minősége is hagyott kívánni valót, sorja a ködgránát vetőkön, az olaj nem volt rendesen eldolgozva, sivatagi talajon állt, de por sehol. A saját feljavításnak szánt rács a tároló dobozon köszönőviszonyban nincs az eredetivel, a ponyva, amivel letakarta pedig elnagyoltan szárazecsetelt talán papírzsepi lehetett. Így vissza is raktuk.

Egy fokkal jobb képet mutatott a Merkava, de itt sem klappolt a porozás és az olajos befuttatás eldolgozása.

Kivettük a zöld alapon téli foltos SU-152-est is, de a teljesen dobozból épített makettlen még a kapaszkodók sem lettek legalább rézdrótra cserélve. Ezen kívül a festés is nagyon alap színvonalon állt. Látszott, hogy az alkotó próbálkozott kopásokkal, lefolyásokkal, de a rutin hiánya miatt, ezek inkább rontottak az összképen. A nehezen kontrolált pigmentekről nem is beszélve.

Tomislav Stipanovic BMP-1-ese a Zsu-23-al a tetején a kézzel festett éles kontúros mintával vívta ki az elismerésünket. Ezt leszámítva nagyon alap, semmi extra az építésben, néhány fotómarratot alkatrészt leszámítva. Egyszerű befolyatás, némi pigmentes porozás, pár kopás erre arra és vége. A gépágyú egyszerű gun metal színe kiábrándító volt.

Danis Dragozet Mk I Female-jén gondolkodtunk egy darabig. Amit megcsinál, az korrekt, csak nagyon kevés. Megint csak alap festés, befolyatás, pigment. Lánctalpak porral is befolyatva. Úgy látszik Horvátországban ez a divat. A fegyverzet alapszínre festésén el is bukott volna, de rákerestünk az eredetire, és tényleg az alapszínre volt festve, mert ez egy páncél köpeny a gépágyú csöve körül. Így végül megtartottuk a kalapban.

Elsőnek vettük ki, mégis utolsóként tárgyalom Lajgut Márk Jagdpantherét. A makettet láttuk már a facebookon, ismerősként köszönt vissza az asztalon. Akkor azt írtam rá, hogy jók a kopások, csak nagyok, és a formájukon lehetne még alakítani. Nos ez élőben hatványozottan kijött. A jármű alap színei nagyon jók voltak, szépen megfújva. A kopásokban volt munka, de a méretük sajnos inkább rontott az összképen. Amennyire jól sikerült a lánctalp, annyira egyszerűek maradtak a pót láncszemek a páncéltest oldalán. Ez a többi felszerelési tárgyra is igaz. Az antenna olyan vastag volt, mint ha Toldi a petrencés rudat tűzte volna a jármű tetejére. Engem továbbá nagyon zavart a futógörgők nagyon erős bemosása. Tocsogott az olajban, és csúnyán el is színezte az alapszínt. Mindezekkel együtt ugyan messze nem érte el az aranyérmes munka szintjét, de egyértelműen a horvát kollégák előtt jár. Majdnem lecsúszott az alapról, ami egy, bocsánat, de igénytelen fekete habszivacs darab volt. Még ennek ellenére is megszavaztuk neki az ezüstöt. Végül a hobbi kategóriára, és a jó szívünkre hagyatkozva a BMP és a Mk. I Female is kapott egy-egy bronzot. A Chelly és a Merk sajnos elcsúsztak a csúnyán eldolgozatlanul hagyott olajokon.

1/72 harcjármű – gumikerekes

Meglepetés szerűen sok munka volt látható a kategóriában. Nem utolsó sorban a horvát szőnyegbombázásnak köszönhetően, ami a kisebbik méretarányt érte a harcjármű mezőnyben. Nagyjából egy színvonalat képviselt a BTR-60PB (Denis Dragozet), a BTR-70 a Zsu-23-mal, és a BRDM-2 a hülye kék szír rendőrségi camoval. Semmi extra, igazából, sima befolyatás, pigmentes porozás, kerekek poros befolyatása. Nagy csalódás volt a gépágyúk egyszerű gun metal színe. A BTR-60 csak simán 2 színnel meg volt fújva. A BTR-70-en már volt némi panelezés legalább. A BRDM-nél elkezdett köpködni a pisztoly, de a kolléga ezt vagy nem vette észre, vagy nem érdekelte. A BRDM és a BTR-70 emlékeim szerint szintén Tomislav Stipanovic munkái, így a köpködés ellenére BRDM-ben láttunk több munkát, azt hagytuk a kalapban.

Ott volt még Filip Kovacec URAL-ja az UB blokkal Afganisztánból. A scratch „kajüt” a platón és a páncéllemezek az ajtókon nagyon alacsony színvonalat képviseltek. A festés a szokásos horvát standard. Mindezek ellenére ebben volt még annyi munka, hogy a kalapban maradjon.

Végül rátértünk Poór Richárd Autoblindájára. Ez inkább volt vignetta, de nem akartuk átsorolni a diorámák közé. Gábor szerint az alapszín nem volt rendben. Én ezzel nem értek egyet, de ezen nem akadtunk fent. A mezőnyben az egyetlen jármű volt, ahol érdemleges belső tér kialakításról beszélhetünk. Megjelentek a figurák, harci sérülések, lapos kerekek. Ez utóbbiak voltak a makett leggyengébb pontjai. Kicsit szerintünk ki is törtek, és a gumi megolvasztása is kicsit túlment. Ezzel együtt a festésben itt volt a legtöbb munka. Aprólékos kopások, apró levelek itt-ott. Rontott az összképen a kerekek nagyon erős fekete befolyatása, és a teljesen elhibázott színű eldolgozatlan lefolyások. A többiek a kerekek és az alapszín miatt nem adtak volna érmet. Azonban mérlegre téve az elvégzett munka mennyiségét, és minőségét a kategória többi versenyzőjével szemben, végül megállapodtunk, hogy hibái ellenére még mindig az Autoblinda 43-as a legjobb induló. Az arany eldőlt. A horvát kollégák között nehéz volt döntenünk, annyira sablonosan egyforma volt minden makettjük. Végül a bonyolultabb camo miatt a rendőrségi BRDM kapta az ezüstöt, az URAL és a BTR-60PD pedig bronzot.

1/72 harcjármű dioráma

Végig nézve a kategórián, az nem volt kérdés, hogy mindenki díjat kap. Összesen 4 diorámát láthattunk. Ebből 2 ugyan azon alkotó műve. Megmondom őszintén, nem kellett sokat vizsgálódnunk. Árok Ajtony „Welcome to Berlin” munkája bár korántsem hibátlan, első ránézésre is kiemelkedett a többi közül. Ezzel az arany sorsa el is dőlt. Azt is tudtuk, hogy az ezüst Tomislav Stipanovic "Das Ende" cimű alkotását illeti. A bronz sorsa Poór Richárd, „It’s time to move lads” című alkotása  a Churchillel, vagy a téli Lee között volt csak kérdéses. Végül a Churchill mellett döntöttünk. A jármű, a víz, a híd és a figurák is jobbnak tűntek, mint a téli tájon átsuhanó Lee.

Összességében a teljes 72-es hobbi mezőnyről az a véleményem, hogy Szabó Bence Pakwagenje, és AMX-50-ese összehasonlíthatatlan a többi munkával, egyértelműen mesterben a helye. A következő szint nálam Poór Richárd AB-43-asa és Árok Ajtony berlini diorámája. A horvát armada pedig több szinttel lemaradva ez után következik. Az eredményekből arra gondolhattok, hogy Tomislav Stipanovic valami nagy haverunk, vagy politikailag fontos, hogy díjazzuk. Az igazság azonban az, hogy a csávó úgy tele sorozta a kategóriákat, hogy elhajolni sem tudtunk előle :D Itt muszáj megragadnom az alkalmat és hangot adnom annak, menyire nem tudok azonosulni a horvát csapat felfogásával. Tucat számra öntik tele a kategóriákat összecsapott, elnagyolt makettekkel. Azokban a kategóriákban, ahol a többi induló vagy annyira kevés, vagy annyira alacsony színvonalon áll, persze ezek a tucat makettek is elhoznak pár érmet. Ha 3-4 Trumpeter BTR helyet egyet megcsinálna igazán jóra, bele tenné az időt és az energiát, akkor nem csak kiszenvedett bronzérmeket kaphatna. Nekem ezek inkább egy gyűjtemény futószalagon gyártott részei, mint önálló alkotások.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e a többi kategóriáról. Én nem indultam a versenyen, hiszen zsűriztem. Tudom, a szabály szerint az általam nem zsűrizett kategóriában indulhattam volna, de a régi kötődésre tekintettel itt ez nálam elvi kérdés volt. Azt senki nem mondhatja, hogy ha kritikával élek, azért teszem, mert nem én nyertem.

Polgárihoz, hajóhoz, figurához nem értek, így ezekre nem is térnék ki. Voltak kedvenc makettjeim. A Focke-Wulf kiemelt kategóriában nagyon szép munkákat láthattunk. Mester harcjárműben szintúgy. A harcjármű diorámáról nem is beszélve. Az FW kategórián kívül egyetlen repülőn akadt meg a szemem, amin el is időztem egy kicsit. Egy vietnami Cessna OV-2A Skymasteren. Ez azonban semmit sem kapott.

Olyanok, amik nálam a vicc kategóriába esnek viszont bőven helyet kaptak az eredmény listán. Nem akarok senkit minősíteni, megsérteni pláne nem. Személyesen ismerem mindegyik zsűritagot. Bizonyosan nekem túl magasak az elvárásaim. De, amikor azt látom, hogy olyan makett kap díjat, aminél van jobb a kategóriában, és az meg díj nélkül marad, akkor ott nem az én magas elvárásommal van a baj, hanem valami mással. Lehet, hogy mást gondolunk a makettezésről, lehet, hogy más az ízlésünk. De sokszor az az érzésem, hogy néhányan nem is értik, amit látnak. Tisztelet a kivételnek.

A másik neuralgikus pont, amire érintőlegesen kitérnék, a dioráma kategória. Az itt született eredményeket még ott a helyszínen megbeszéltük a kategória zsűri tagjainak 2/3-ával. Megmondom őszintén, nem győztek meg az igazukról. Különösen annak tükrében, hogy a díjazottak egy részével beszélve, ők is az én érveimet támasztották alá. Persze ettől nem veszünk össze, de úgy gondolom a szakmai érvek ütköztetésének mindig kell, hogy helye legyen. Szerencsére ettől ők sem zárkóztak el, és bár konszenzus nem született, egy őszinte, és gyakorlatias vita mindannyiunkban tud új nézőpontokat megvilágítani. Amíg ez nem megy a személyes jó viszony kárára, és itt nem ment, addig meggyőződésem szerint egy ilyen diskurzus mindannyiunk fejlődését segíti. Legyen ez a zárszó. Bólyain találkozunk!

Végezetül még néhány jól sikerült munka a harcjármű kategóriákból.