Hajlakk

Egy késő februári szombat délután kellemes időben kiültünk a teraszra, voltunk már négyen-öten. Ciccent pár sör, előkerült a pálinka is. Az asztalon makettek, mindenki hozta az aktuális projectet. Két téli meszelt panzer is volt köztük, mindkettő Gabié. A nap alacsonyan járt, mikor elkezdett pattogni a bogrács alatt a tűz. Előkerült a telefon, hangrögzítő bekapcs. Gálik Gabival felvettük a már régen tervezett beszélgetést a hajlakkozásról.

Jedi: Mielőtt belemegyünk a részletekbe, mit hajlakkoztál először?

Gabi: egy KV-2-est. Téli álca, 1/35. MIG DVD-je adta az ihletet. Ő 1/16-ban mutatta meg egy ilyen makett elkészítését, én ugyan ezt 1/35-ben szerettem volna megcsinálni. Nem titkolt szándékom volt lemásolni. Sokat tanultam abból a makettből.

Jedi: Az alapszín milyen legyen? Oldószer, festék típusa, esetleg gyártó?

Gabi: az alapszín lehet akril, enamel vagy laquer is. Utóbbi kettő oldószere különbözik a fehér álcához használt festék oldószerétől. Ez akkor lehet segítségünkre, ha még kevesebb rutinunk van a hajlakkal. Én legutóbb Gunze színeket használtam, ami teljesen jól működött. MIG a DVD-ben Humbrol enamelt használ, ami szintén jó lehet, de én magam a KV-2-esen Tamiya akril festéket használtam az alap zöldhöz is. Ezzel is működik, de a későbbi lépésekben befolyásolhat minket.

Jedi: Rendben, erre még visszatérünk. Matt vagy fényes legyen az alap felület?

Gabi: lehet matt, de a félfényes jobb. A teljesen fényeset kerüljük. A teljesen matt felülettel vigyázzunk. Könnyen lehet szemcsés a felület. Ez a fehér visszaszedésénél okozhat problémát, mert a szemcsékbe beleragadhatnak a felpergett fehér apró részecskéi. Ez pedig teljesen tönkreteszi az összképet.

Jedi: Az alapszín legyen sötétebb, vagy világosabb, mint ha téli álca nélkül festenénk? Használjunk-e valamilyen panelezést, bármi effektet?

Gabi: Inkább sötétebb legyen. Világosítani, bármilyen módosítást alkalmazni benne felesleges, mert a téli álca alól nem fog látszani.

Jedi: Milyen hajlakkot használsz? Flakonból, vagy pisztolyból fújod?

Gabi: Egyszerű drogériában (DM) kapható hajlakkot. Arra figyeljünk, hogy ne az extra strong fajtát használjuk. Nekünk nem jó, ha nagyon tapad, hiszen vissza akarjuk mosni. Flakonból fújom. Finoman viszem fel. Először csak egyszer áthúzom 15-20 centiről. A lényeg, hogy minél vékonyabb rétegben, de teljesen befedje a felületet. Fontos az is, hogy ne az egész makettet fessük egyszerre. Én mindig kimaszkolom a jármű egy-egy oldalát, és egyszerre csak azzal foglalkozom. Ez több okból is segít. Egyrészt nem lesz egyforma és monoton a kopás. Hiszen minden nagyobb részt külön kezelünk. Ez az összkép szempontjából fontos. Másrészt könnyebb gazdálkodni az idővel. A száradási idő kritikus ennél a technikánál.

Jedi: Mennyi a száradási idő?

Gabi: Ez sok mindentől függ. Minél vékonyabb a hajlakk réteg, annál rövidebb, ezt ki kell tapasztalni. Néha többet sikerül véletlen ráfújni, ilyenkor többet kell várnunk. Én rá szoktam segíteni pisztollyal, csak levegőt fújva. De figyeljünk, mert vastagabb hajlakk rétegről nagyobb foltokban jön fel majd a felső réteg is. Ez okozhat gondot.

Jedi: Mit kell tudni a fedő rétegről?

Gabi: a téli álcánál maradva Tamiya matt fehéret (XF-2) szoktam használni, saját hígítójával hígítva. Amint megszáradt a hajlakk, már fújom is a fehéret. A hajlakk felfújása előtt már bekészítem a pisztolyba, hogy azonnal felhordhassam.

Jedi: Itt mennyit vársz a száradással?

Gabi: Ez egy trükkös rész. A hajlakk miatt másképp viselkedik az akril festék, lassabban szárad. Minél vastagabb alatta a hajlakk, annál több időre van szükség. Itt is rá szoktam segíteni pisztollyal, tiszta levegővel. De ha vastagabb lett alatta a hajlakk, néha hajszárítóval is rá kell segítenem. Átlagosan 5-10 percet érdemes várni a visszaszedés előtt. Ezt is ki kell tapasztalni.

Jedi: És akkor elkezded visszakoptatni. Sima vízzel?

Gabi: Igen, sima víz. Sok múlik a száradáson. Először az ecsetet leitatva egy papírtörlőn, mondjuk úgy kicsit nedvesen át húzom a felületet. Majd újból vízbe mártom, leitatom, és elkezdem az ecsetszálak végével körkörös mozdulatokkal megdolgozni a felületet. Mindenkinek megvannak az egyedi mozdulatai. De a DVD jól vezet minket, a körkörös mozdulatok szép eredményt hoznak. Lapos ecsettel dolgozzunk! A szintetikus jobb, keménysége alkalmasabbá teszi erre a munkára, mint az állatszőr ecset.

Jedi: Akkor ne áztassuk el a felületet?

Gabi: Nem, semmiképpen sem. Az ecsetet tartsuk mindig nedvesen, ne vizesen, csak nedvesen, és folyamatosan tisztítsuk. Vízbe márt, leitat, és dolgozhatunk tovább. Ha azt tapasztaljuk, hogy a körkörös mozdulatokra elkezd feljönni a fehér festék ilyen nagy szigetekben, akkor túl hamar mentünk rá. Várni kell még vele.

Jedi: Karcokat is tudunk készíteni?

Gabi: Persze. Egy nagyon hegyes kemény tárgy kell, pl.: pisztolyból régi tű, vagy egy hegyes csipesz, amivel a karcot megejtjük. Ha erre még rámegyünk ecsettel, akkor a karc két pereme alatt beszivárgó víz szépen megbontja a fehér felületet. Így igazán kontrolált és izgalmas hatásokat érhetünk el. Mindig kicsi felületen dolgozzunk, apró ecsetmozgással, óvatosan. Nem szabad nagy felületeket dörzsölni. Tartsuk kontroll alatt a folyamatot. Ne térjünk át másik oldalra, amíg az aktuálissal el nem készültünk. Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, elkezdhetjük maszkolni a következő oldalt.

Jedi: Mi van akkor, ha nem jön fel a fehér?

Gabi: Ez azt jelzi, hogy kifutottunk az időből. Ilyenkor segíthet, ha a vízbe 10-20%-ot keverünk az akril hígítóból. Legyünk óvatosak! Működik, de mértékkel! Ahogy a pálinkát is, mértékkel! Itt válik fontossá az alapszín fajtája. Enamel, laquer esetén nincs gond. De ha az alap is akril, akkor azt is könnyen felkaphatja az elegyünk.

Jedi: Hajlakkra hajlakkozol-e újra?

Gabi: Akkor igen, ha javítani kell. Volt már rá példa. Előfordul, hogy nem jön ki a lépés. Javítani csak lokálisan, ahol szükséges.

Jedi: OK. Kész a hajlakkos fázis. Hogyan tovább?

Gabi: Fehérre helyenként vissza szoktam fújni egy réteget, főleg a panelek sarkához. Ezt több rétegben az alapszínnel szárazecsetelve koptatom vissza. Ezt az egészet csak lokálisan végzem. Visszakoptatáshoz szivacsot is szoktam használni. Ezzel lesz kész a fehér álca.

Jedi: Ezek után már a makett teljes felületével dolgozol?

Gabi: Igen. Ezután jönnek a filterek. Használhatunk egyszínű filtereket az egész maketten. Vagy a pöttyöző technikát több színnel. Mindkettő jó eredményt hoz. Ettől egy egyenletes tónust kap az egész makett. De csökkenti a fehér kontrasztját. Ezét a fehér részekbe vissza szoktam menni enamel, vagy művészolaj fehérrel, hogy azt a világító hatást visszahozzam. De ezt is csak helyenként. Ezt követi a befolyatás, és a különböző megfolyások. Ehhez művészolajat használok, valamilyen sötét barnát. Szeretem az AK Winter Streaking Grime-ját is. Ezzel nem csak megfolyásokat, de akár sarkokban tapasztalható elszíneződéseket, árnyékokat is kidolgozhatunk.

Jedi: Összefoglalva tehát hogyan jönnek egymás utána a lépések?

Gabi: Alap réteggel telibe fújjuk a makettet. Majd kimaszkoljuk az egyik oldalát. Jön a hajlakk, flakonból, finoman, vékony rétegben. Megszárad, egyből felfújjuk a fehéret. Várunk vele 5-10 percet, majd nedves ecsettel áttöröljük a felületet. Újra nedvesített ecsettel elkezdjük apró körkörös mozdulatokkal felszedni. Hegyes tővel karcokat is ejthetünk. Ha kész, maszkolhatjuk a következő oldalt. Ha körbeértünk a maketten, jöhetnek a javítások. Visszafújás, szárazecset és/vagy szivacs az alapszínnel. Ezt követően már a weathering egyébként is alkalmazott folyamatait alkalmazzuk, annyival kiegészítve, hogy a filterek után mindenképpen, de ha szükségét érezzük, akkor akár későbbi lépésekben is, a fehérbe visszamegyünk enamel vagy művészolaj fehérrel.

Jedi: Használnád másra is a hajlakkot?

Gabi: Persze. Bármilyen véletlenszerű kopás kivitelezésére jól használható, egészen pici méretekben is.

A beszélgetés ezen pontján elvonta figyelmünket az elkészült ragu, és a kiürült poharunk. De szerintem így is hasznos tanácsokkal lettünk gazdagabbak. Egy biztos, Gabi megmutatta, hogy mindhárom méretarányban eredményesen használható a technika. Jó étvágyat, egészségünkre!

Fotók:

Gálik Gábor - Easy8

KV-2 1/35

SU-122 1/48

Tiger I 1/72

Preshading, Blackbasing és a makettezés egyéb sötét bugyrai I.

Az alábbi írás Szána Szabolcs barátom tollából származik.
A makettezésben régóta használt eljárás a festést megelőző alapozás valamilyen semleges színnel, leggyakrabban szürkével (Gunze, Tamiya, Vallejo, stb.). Ez hasznos lehet az építés során többféle anyag (gyanta, réz, stb.) színének homogenizálására, vagy a felület hibáinak visszajelzésére.

Ugyanúgy régebb óta használatos technika a fedőszínek alá nulladik lépésként sötét vagy épp világos színek megfestése, amivel kontrasztot, árnyékot, valamiféle pluszt adhatunk a homogenitás elkerülésére. Nem kívánok részletesen kitérni minden szakágra, de kisebb-nagyobb eltérésekkel a figurafestőktől a civil vagy katonai témákban is használják a makettezők, legyen az vizi, légi vagy szárazföldi jármű. Ezek a gondolatfoszlányok most a repülőmakettekkel kapcsolatosak lesznek.

Az idők során többféle technikát kezdtek el használni, melyek alapján megkülönböztethetünk Preshading, Postshading, ill. Blackbasing folyamatokat. Álljon itt egy gyors és valószínűleg pongyola megfogalmazása mindezeknek.

A preshading lényege, hogy a festésre késznek tekintett makett panelvonalait, szegecseit, főbb alaki pontjait sötét színnel átfújjuk, markánsabb részeit kiemeljük. Ennek a technikának a célja elsősorban az árnyékolás, a gép monotonitásának megtörése, ennek a megtartásához elengedhetetlen a fedőszínek megfelelő hígítása.

A postshading pedig pont az ellentéte, itt a készre festett fedőszíneket fújjuk át panelvonalak mentén sötét - nagyon hígított - festékkel. Ez a két eljárás természetesen kombinálható is.

Itt akár gondolhatunk a repülőgép adott színének további árnyalására is amikor kamuflázs színt módosítunk kisebb-nagyobb mértékben túlhígítva, de én ezt inkább a festéshez számítom, nem konkrétan postshadinghez.

Az utóbbi évtized nagy slágere a blackbasing. Ez a technika kombinálja az alapozást és a preshadinget, elsősorban ahogy a neve is utal rá, feketével.

Hozzátartozik a technikához a "mottling" (foltozás) amely egy vagy több különböző színnel, elsősorban világos, történő szabálytalan, rendszertelen tarkítása a sötét alapnak. Célja a későbbi fedőszínek homogenításának elkerülése, árnyékolása, kontrasztjának növelése.

A következőben pedig saját gondolataimat és tapasztalataimat szeretném megosztani saját építéseim alapján 5+1 pontban ezekről a technikákról ill. a használatukról.

I. Végső megoldás

 Sokan úgy tekintenek ezekre megoldásokra, mint a weathering egyik első (és elég sokaknak az utolsó is) lépésére, de véleményem szerint ez teljesen téves percepció, megfelelően hígított fedőszínekkel maximum egy randomizált, nem teljesen egységes felületet érhetünk el, ami azért még nem weathering.

II. Jó, de nem mindenhol

A panel vonalak menti preshading sokáig egyeduralkodó volt a makettezők körében, főképp a világos, szürke kamuflázsok esetében, itt érzékelhető eredményt tud adni megfelelően választott témánál. Sárga, piros színekkel nem ajánlott a használata, ezek nem a legjobb fedőképességű színek, túl látható és ormótlan a végeredmény.

III. Kockás füzet

Ennek folytatása a "kockás füzet" effektus, amely szabályos, túl sötét, uniformizált amelyet minél távolabbról szemlélünk, annál sötétebb makettet eredményez.

IV. Rutin és lakkok

 Az ellentéte pedig a gyakorlatilag a láthatatlan végeredmény. Rengetegen állnak neki időt és energiát beleölve vmi fantasztikus színekből álló költeményt létrehozni, amely aztán eltűnik pár réteg festék után. Az okok változóak, rutintalanság, nem megfelelően hígított fedőszín, nem átgondolt folyamatok. Csak egy példa: a fényes lakk rettenetesen sokat fog tompítani a kontraszton.

V. Blackbasing, de minek?

A Blackbasing technika használatát az esetek 99%-ban elhibázottnak feleslegesnek tartom, mert a legtöbb időt és energiát ebbe fektetik sokan és azt az érzetet adja, hogy professzionális végeredmény születik belőle, mert... miért is? A közösségi médiában, Youtube-on divat lett? Természetesen nagyon vagányul néz ki egy szép, fekete makett, a foltozással is lehet villantani, hogy mennyire ügyesek voltunk, 3-4 színt is képesek voltunk összefújkálni a makettünkön.

A Blackbasing és kisebb mértékben a többi előárnyékolási technika, bárhogy is nevezzük őket, nem szól másról, mint a megúszásról, a gyors végeredmény ígéretéről. Megépítjük a makettet, a fekete Surfacert vagy annak megfelelőjét sokan ismerik és szeretik, könnyen használható, gyorsan használható alapozó melyre büntetlenül fújhatunk bármit. Erre aztán jön a megszokott séma, "még látszik... no, már kezd tompulni.... jól néz ki.... na még egy réteg és jó lesz..." Éééés nem lett jó. Valójában az így (is) festett makettek túlnyomó többsége a lakkozás-matricázás-panelezés után késznek lesz nyilvánítva és nyoma se lesz annak a változatos felületnek amely fejben indult...

VI. Nincsenek csodaszerek

Ezek egyike sem csodaszer, nincsen kizárólagos üdvözítő megoldás, nem lesznek a makettek ettől jobbak-rosszabbak. A legjobban talán akkor járunk, ha tudomásul vesszük, hogy ez is csak egy kis lépése a kirakósnak amivel a makettünkbe életet lehelünk. Hogy mit lehet tenni, máshogy csinálni, milyen megoldások vannak? Ez már egy másik írás témája lesz.