Makett fényképezés

A makettek fényképezése leginkább a fotózás egy speciális ágnak tekinthető ami talán a tárgyfotózáshoz áll a legközelebb. Nézzük miért:

 

A fénykép célja

A legtöbb fénykép a szélesebb közönség számára készül, főleg a különböző digitális platformokon való prezentációhoz. Ezen kívül létezhet kontroll kép, ahol az apró, szemmel nem annyira jól látható részleteket ellenőrizzük, esetleg egyéb nyomtatott vagy digitális publikációkba szánt kép melyek sokszor további szerkesztésre kerülnek. 

 

Jorge's Panzers

A makettfotózás általánosan elfogadott és elvárt értékei: 

• élesség, optimális, természetesnek ható kontraszt
• tisztán kivehető részletek az egész képen
• makett valósághű, esztétikus visszaadása a képernyőn

 

Stílus

A fotók stílusát nagyban meghatározza az általános értékrendszer, amit lehet merevnek is tartani, de megvan a sajátos logikája. Gyakran látunk extrém próbálkozásokat, de ezek nem igazán mutatnak új irányt vagy egyáltalán nem értelmezhetőek a makettezés szintjén. Néha inkább csak "mások", de ettől még nem feltétlenül jók, általában a fotózás más ágaiból táplálkoznak, de itt látható, hogy nem mindent lehet a makettezésbe effektíven használni, ami mondjuk a tárgyfotózásnál jól működik. Ilyen lehet extrém bokeh hatás, ami az inkább DIY művészek sokszor játékszerűnek ható megoldása,   torzítások, reflektorokkal elért fény effektek, fekete fehér, szépia és különféle színes szűrő tónusok, HDR. Természetesen akadnak kivételek, ízléses fotók természetes fénynél, természetes vagy nyomtatott hátterek stb.  

Egy jól eltalált kivétel

Technikai eszközök:

A legelterjedtebb eszköz valószínűleg ma már inkább a mobil telefon, de gyakoriak a kompakt, vagy magasabb osztályú digitális fényképezőgépek is. Ide tartozik a különböző világítások, derítők, állványok, vakuk, sátrak és villanyok széles skálája, objektívek, fényképezőgépek és tartozékaik.

Automata, programautomata beállítások: telefonok alap üzemmódja minimális finomhangolást enged, miközben egyszerű, de mégis közönség barát képet tudunk készíteni. Valamivel több lehetőséget kínálnak a különféle kompakt és magasabb osztályú fényképezőgépek. Minél fejlettem szenzor és szoftver, annál jobb képesség, hogy gyengébb fényviszonyok mellet, manuális beállítások nélkül is élvezhető legyen a fotó. A gép határait leginkább több felvétel elkészítése után vesszük észre, ahol már szenved a konzisztencia és jól láthatóak a korlátok. Idővel a manuális üzemmódok beállításaival érdemes elkezdeni kísérletezni.

Fényképezés természetes fénynél

A fényképezés egy nagyon különleges ága, sok esetben a kezdő makettező első fotói, nem igényel különösebb stúdió felszerelést, de annál több türelmet és kísérletezést a megfelelő fényviszonyokkal. Sokan egyenletes, szórt fény keresnek, de kedvelt a természet is mint háttér is. Noah Krasowitz képei a japán Scale Aviation magazin címlapjain bemutatják mit is lehet kihozni ebből az ágból. Az éles szögekből jövő különböző hőmérsékletű napfény sokszor teljesen fotórealisztikus hatása mára a magazin védjegyének mondható. 

 

Scale Aviation

Fényképezés vakuval

A vakus megoldások jelenleg inkább visszavonulóban vannak a stúdiós rutinból, de alkalmasak lehetnek főleg olyan tárgyak fotózására ahol nem túl nagyok az igények a mélységelléségre, illetve a tárgy relatíve kicsi és "lapos" - egyenletesen megvilágítható vakuval és kiegészítő derítős megoldásokkal. Minél komplexebb a tárgyunk, annál komplikáltabb lesz összerakni a megfelelő vaku felállítást.

Fényképezés állandó világítással 

Ilya Yut

Optimális megoldás és a különféle olcsó és egyre jobb LED fényforrásoknak köszönhetően - melyek egyaránt használhatóak munka és fotós lámpának - talán a legnépszerűbb is jelenleg. Előnyei közé tartozik a záridő korlátlan használata, mely lehetővé teszi a nagyon alacsony és zajmentes ISO 100-as beállítást és az F-érték megfelelő beállítását. A fényeket a vakuval ellentétben valós időben látjuk magán a fényképezett tárgy felületén és így egyerűbb a világítás minőségével, esetleges szögeivel játszani. Kiaknázhatóvá vállnak a fényképezőgépek manuális beállítási módjai.

Manuális üzemmód beállításainak lehetőségei:

• ISO érték - minél kisebb, annál jobb, állandó világításnál és statikus tárgy esetén az ISO100 ideális
• Záridő - korlátlanul állítható, inkább az F-érték határozza meg a konkrét beállítást
• Fehéregyensúly-beállítása - ez sok esetben gépfüggő, a modern gépek általában feleslegessé teszik a kártyás kalibrálást, megfelelő LED fényforrás esetén vagy már egy gyári napfény beállítás, vagy a színhőmérséklet pontos beállítása elegendő, az eredményt utólag viszont ellenőrizzük egy számítógépes monitoron. Fehéregyensúly-beállítások önmagában adhatnak a képnek egy bizonyos stílust.
• Mérési mód - ez viszont talán egy kissé alulértékelt beállítás, ami nagyban megváltoztathatja a képek jellegét. Eltérő színű háttérnél, illetve sok kontrasztelemet felvonultató tárgyaknál meghatározó lehet, itt el kell játszanunk az egyes típusokkal és utólag ellenőrizni képernyőn az eredményt.
• Expozíciókompenzáció - gépen beállítható fokozatok melyek az alul vagy felül exponálják a képünket. Érdemes eleve több képet készítenünk különféle kompezációval, mivel a gép saját kijelzőjén nem annyira pontosan értékelhető a kép.
• F-érték, az optimum keresése - mélységélesség és a diffrakció között

A nagy rekeszérték (azaz alacsony f-érték) a lehető legtöbb fény beengedéséhez nélkülözhetetlen. Az állandó világítás és a korlátlan záridő használata lehetővé teszi az f-érték, és ezáltal a mélységélesség növelését. Ennek a felső határa viszont objektív függően diffrakció formájában mutatkozik az elkészült képeken - ez zajos, elmosott részleteket megjelenésével jelentkezik. Az egyes objektívek optimális F értékét kikereshetjük az interneten, használati útmutatókban, illetve van lehetőség némi utólagos javításra, de jobban járunk ha az optimális érték körül készülnek a képek.

Focus stacking - ez a digitális technológia megoldást kínál a minden ponton tökéletesen éles képek eléréséhez. A gép rengeteg képet készít, a fókuszpontok váltogatásával lefedi az egész felületet, a különböző részei a tárgynak mindig maximálisan élesek és ezek később szoftver segítségével utólag össze vannak állítva egy fotóvá.

Ilya Yut Facebook oldalán közzé tett útmutatója saját eljárásáról

Utómunkák:

A kép elkészítése után, utólagos módosítások, leginkább számítógépes szoftver segítségével. Technikailag már a legtöbb fényképezőgép alap beállításai bizonyos utómunkának számítanak, illetve ezeket lehet még fokozni is különféle irányokban gépi szinten. Az utómunkák intenzitását sokszor maga a fotózás technikai körülményei befolyásolják. Általánosan elmondható, hogy a legtöbb esetben a legegyszerűbb megoldás a legjobb minőségű alapfotóra való törekvés és ezáltal minimalizálható az utómunkák szükségessége. Némelyik utómunka rossz beállításokat, gyenge alap fotót igyekszik javítani.

Rengeteg program áll rendelkezésünkre, sok esetben maguk a kamera gyártók ingyenes megoldásokat kínálnak, főleg a RAW formátum előhívására és módosítására. Az ingyenes megoldások mellett kedveltek az Adobe család tagjai is, Photoshop és a Lightroom.

A nagyon egyszerű globális megoldások mellett különböző vágó eszközök, maszkok, stilizáló és automatikus feljavító algoritmusok és az utóbbi időben AI eszközök is rendelkezésünkre állnak.

Ilya Yut

A magazinban leközölt nagy méretű, kétoldalas kép

 

Wilder - utómunka mint stílus - "Curves in Photoshop"

Adam Wilder

 

 A folyamatosan bővülő digitalizáció lehetőségek tárházát biztosítja a makettezőknek is. Egy ilyen útvonal Adam Wilder munkássága is, akinek védjegyévé vált a képek intenzív utólagos manipulációja. Minden fotós alap célja, hogy a makett jól nézzen ki a képen és visszaadja az eredeti állapotát, viszont Wilder képei arról árulkodnak, hogy számára a fotókon való megjelenés az abszolút elsődleges. Valószínűleg ez amolyan tudatos, vagy tudat alatti "értékesítés pontja" az egész produkciójának, hiszen teljesen eltávolodik ezáltal egy átlagos makettől, de egyúttal a saját makettjeitől is. Az intenzív Photoshop módosítások remekül integrálják a stílusát, jól felerősítik a temérdek kicsit felületre katapultált festék és pigment foltokat, melyek valóságban korántsem annyira dominánsak és kiemelik a modulációt. A probléma ott keletkezik, hogy Wilder munkássága nagy részben az S-B-S (lépésről lépésre) cikkek és termékbemutatók világa, ahol az ígéret az, hogy a megfelelő termékekkel és eljárásokkal gyakorlatilag ugyanazt az eredményt képes az átlag felhasználó is reprodukálni. Fura paradoxon keletkezik: maga a végeredmény a prezentált fotókon teljesen más megjelenésű, ezt nem lehet elérni, mivel Wilder makettje sem így néz ki élőben. A cikk végén valahogy mindig kimarad egy kulcs hozzávaló: a Photoshopban intenzíven manipulált kontrasztok és görbék receptje. Mint egy főzőshow, ahol a résztvevők nem kapnak teljes receptet, de ott legalább ezzel mindenki tisztában van.

Egy darabig érdekes volt ez, a laikus tömegeknek számára meg biztosan szórakoztató is, de ma már inkább  problémássá teszi az egész munkásságát.

A makettezőfényképész

Ebben a részben érdemes kitérnünk  Z. Szántó András munkáira, örökségére a magyar makettezésben és az azt követő trendekre. A Pro Modell - az egyetlen és mondhatni meghatározó hazai magazin - udvari fotósának munkássága bemutat egy időszakot a saját technikai megoldásaival és esztétikumával.

A magazin kedvelt eljárása ezekből az időkből a makettek fotóztatása a fényképész stúdiójában sok esetben finom átmenetes hátterek előtt. Jó jellemzik az időszakot ezek a nagyon kifinomult hatást keltő kék-fehér hátterek. A kiadványnak mindenképp adtak egy egységes, magasabb szintű megjelenést és bizonyos szempontból nagyon kényelmes megoldás volt ez a makett készítőknek is.

 

Péter Horváth

A globális trendek azonban más szerkezetű működést diktáltak a publikációknak. A szerzőknek az egyre inkább divatossá váló,  lépésről-lépésre történő építés és festés bemutatásához már a munka közben volt célszerű megfelelő minőségű felvételeket készíteni, ezáltal is növelve a szerzők technikai feltételeit és rutinjukat. A magazinok egyre inkább a bolygó különböző pontjain, szétszórva működő makettezők munkáit kezdték el átvenni és a szerkesztési folyamatban ezáltal már a makettező szintjén teljesen elkészített képanyag lett a domináns, amit a magazinok esetleg tovább szerkesztettek utólagosan.

 

Az "összhatásában szép" benyomás helyét, amit például egy kék-fehér háttér adhat, átvette az egyre inkább a részletek éles bemutatására optimalizált fotó. A fejlődés és a termék marketing fókusza az általa előtérbe hozott különféle effektek bemutatására a kissé nagyobb kontrasztú, néha nyersebb összhatású fotókat részesítette előnyben. A makettezés részletességének növekedésével pedig a makró digitális fotózási technikák lehetővé tették a nagyon kis méretű felületek bemutatását. Itt már a háttér sokszor zavaró volt, a háttér vs tárgy kontraszt hangsúlyozása helyett a makett felülete kerül inkább középpontba, az esetleges szerkesztést pedig már az egyhangú fehér vagy fekete monoton hátteres beküldött fotókból a szerkesztőség megoldja. A cikkeket sokszor a szerkesztésben alkalmazott különálló elemekkel igyekeznek feldobni.

Az otthoni körülmények sokszor heterogén fényképanyaghoz vezetnek, de ugyanúgy teret adtak más, innovatív, magas minőségű kísérleteknek is. A sok éves rutin és valószínűleg már egy ilyen személyes márka kialakítása is szempont lehet egy-egy alkotónál. Jó példa ilyen fényképész specialistára Calvin Tan.

 

Calvin Tan "laboratóriuma"

Tan mester stúdiójában látszólag egyszerű lápákkal dolgozik, azonban az egyes fényforrások beállítása kulcs. Hogyan legyen megvilágítva a háttér, milyen színű legyen, hogyan tudom segéd világítással növelni a figura kontúrjait? Hosszú évek kísérletivel sikerült egy egyedi stílust kialakítania, amely jól értelmezhető és a védjegyévé vállt.

Az eredmény

Végszó:

Remélem sikerült némi bevezetést adni a fotózás sokszor rögös világába. A legtöbb makettező amolyan amatőr fotós is, én is, a cikket saját és mások tapasztalatai alapján írtam, ezért kíváncsi vagyok mivel értetek egyet a cikkben és mi az amivel nem. Ahogy látjátok különböző útvonalak léteznek ebben a szakmában, ezért írjátok meg a saját véleményetek, hogyan fotóztok, mi az ami bejön mi az ami nem.

Fotó: Facebook
Calvin Tan
Dai Nippon Kaiga/Noah Krasowitz
Ilya Yut
Jorge's Panzers
Péter Horváth

Verseny? Zsűri? Tippmix?

Az elmúlt bő két évben viszonylag sok versenyen részt vettem mint induló, vagy mint zsűritag. A "lezsűriztük" sorozatunkban próbáltam ebbe a munkába betekintést nyújtani nektek. Akár "belülről", akár "kívülről" vettem részt egy rendezvényen, sok hatás ért, sok tapasztalattal gazdagodtam. Sok emberrel beszéltem, sokan odajöttetek hozzám/hozzánk csak bemutatkozni, vagy megmutatni, beszélgetni a legújabb munkátokról. Ez hihetetlenül jó érzés, és köszönjük nektek, hogy megtiszteltek a bizalmatokkal, és a véleményünket kéritek. 

Hobbiból mesterbe. Egyértelmű jelzés, hogy mi az értékrend.

Tapasztalatok

Amit egyértelműen tapasztaltam, és  makett versenyek természetes velejárója, hogy a verseny eredményekkel nem mindenki ért egyet. Ezzel nincs is probléma, hiszen különböző értékrendek dominálnak különböző körökben, fejekben. Észrevehetőek tendenciák, akár személyre lebontva is. Egy-egy zsűri, vagy klub, vagy társaság ezt vagy azt preferálja. Sajnos, de elkerülhetetlenül észrevehetőek személyes részrehajlások is. Ez vagy az, ennek vagy annak a barátja, és ott nem annyira szigorú a pontozás. Ezeket a tendenciákat elfogadni nem mindig lehet. De meg lehet érteni, logikusan le lehet vezetni, miért lesz az eredmény az, ami. Azonban van minimum két-három olyan verseny, ahol azt érzi az ember, hogy az eredmények lottó sorsolás szerűen, teljesen véletlenül születnek. Semmi konzisztencia nincs sem az érmek számában, sem színében. Sem a díjazott makettek minőségében, stílusában, de még témájában sem.

A rozsda mindig megosztó. Van, ahol arany, van, ahol ki sem veszik. 

Nem titok, tapasztalataim alapján Mosonmagyaróvárról, Szolnokról és a PSMK-ról beszélek. Érdeklődési körömből adódóan a harcjárműves kategóriákról írok, a többi szakág ne vegye ezt magára. Repülőben még látunk fura eredményeket, de ott legalább azt tudom mondani, hogy van egy értékrend, még ha szerintem nagyon szűk látókörű is az, de legalább van, ami vezérli a zsűri értékelését. Azt lehet mondani, itt azok nyernek, akik ilyen makettet építenek. És ez konzisztens. Repülő diorámában van elhajlás, de ez szerintem a repülő diorámai definíciójának teljes hiányából fakad inkább, mert nem hogy a zsűrinek, de szerintem a legtöbb magyar makettezőnek sincs konkrét elképzelése, hogy milyennek kéne lenni egy repülő diorámának.

Valaki szerint jó irány, érmet ért. Máshol zsákutcának tekintik.

Emberi tényezők

Maga a jelenség szerintem két fő tényező miatt jöhet létre. Az egyik a zsűri összetétele. Mind azt várnánk, hogy a zsűriben olyan makettezők ülnek, akik már letettek valamit az asztalra, lehetőség szerint nagy rutinnal és tudással rendelkeznek.

• Szerintem nem mindegy, hogy ezt mikor érték el. Például, ha valaki a 2000-es évek elején elismert, magas szinten makettező emberke volt, de azóta is ugyan azt csinálja, és ugyan azt is értékeli, akkor neki nem sok keresni valója van 2025-ben egy zsűriasztalnál. Erre szokták mondani, hogy a múltban él.
• Megint másik eset, amikor valaki olyan zsigeri gyűlölettel tekint egy-egy közismertebb makettezőre, hogy minden általa használt technikát, vagy megoldás automatikusan elutasít. Rosszabb esetben megmagyarázza, hogy a barátom makettjén az jól néz ki, de azon a másikon túl van tolva. Color Modulation szokott erre a legjobb példa lenni. Van jó meg rossz moduláció. Nem az a baj, hogy egy teljesen irreálisan eltúlzott CM-et nem értékelünk. Hanem azzal, amikor zsigerből utasítunk el minden CM-et, de az X-Y-né az jó, mert „nincs túltolva”.
• És persze ott van az én örök vesszőparipám. A nem makettező makett szakértő. Olyan emberek, akiktől évtizedek óta nem láttunk elkészült munkát, de mégis tölti a pontozólapot serényen, és osztja az igazságot. Mondhatjuk, hogy hát lehet, hogy otthon magának makettezik. „Azt bárki mondhassa”. A zsűrizés egy nyilvános feladat. Aki végzi, az a nyilvánosság előtt végzi. Az a minimum, hogy nyilvánosan megmutatja a saját munkáját is. Odajön egy átlag versenyen 100-150 makettező, benevezi a munkáját, mert megbízik a zsűri értékítéletében. Aki ezt a bizalmat arra sem méltatja, hogy legalább 1-2 évente lerakjon az asztalra egy saját makettet, annak nem hiszem, hogy helye van a zsűri asztalnál.
• Végül pedig a korrupció, vagy személyes részrehajlás, ami meg tudja fűszerezni az eredményeket. Ezt nem kell bemutatni senkinek. Haver, klubtag, sógor, vagy éppen istenített „nagy név”. A magyar mezőnyben látunk ilyen alapon osztott és megtagadott díjakat is. De mielőtt elkezd a szemünk büszkén csillogni, szólok, ez nem hungarikum. A Volgától a Szajnáig, Palermotól Uppsalaig így van ez.
• A zsűri emberi kvalitásain kívül a munka módszertana is lehet sarkalatos. Ugyanis, ha a fenti tényezők mindegyikétől mentes is az illető, még mindig ott a feladat, amit meg kell ugrani, reálisan értékelni a mezőnyt. A hiedelemmel ellentétben nem fog reális, objektív eredményt hozni az, ha csak önmagukban vizsgáljuk a maketteket. Persze ez az alapja az egésznek, de ez csak az első lépés.

Nem csak a makettet kell egészében értékelni, de a kategóriát is.

Munka módszertan

De kezdjük innen, az alapoktól. 

1. Hogyan döntöm el, hogy kiveszek-e valamit a mezőnyből további értékelésre (pontozni vagy átnézni)? Ennek egy magas szintű szűrésnek kéne lenni, hogy kizárjuk azokat a munkákat, amik alapvető hibákkal küzdenek, és nem is érdemes foglalkozni velük, mert egyértelműen nem ütik meg a szintet. Fontos azonban, hogy ezek súlyos hibák legyenek. Ha ennél a lépésnél elkezdünk fennakadni olyanokon, hogy itt-ott találunk egy hézagot, egy pici sorját, vagy nem teljesen korrekt a szín, hiányzik itt-ott pár részlet akár az építésben, akár a festésben, akkor nem leszünk képesek összességében értékelni a makettet, és díj nélkül marad olyan, amin kiszúrtunk egy kis hibát, de összességében mégis van olyan jó, hogy akár érmet is kapjon. Ne legyenek illúzióink, a mesterleveles munkák sem hibátlanok.
2. Az első szűrést követően aztán el lehet kezdeni elemezni egy makettet. Én úgy gondolom, itt is észben kell tartani, hogy az egész makettet kell értékelni, és pl: egy elrontott alapszín miatt nem kell az egészet kidobni. A munka minősége kell, hogy az irányadó legyen. Sajnos ezt a hozzáállás a legritkább esetben tudom felfedezni a zsűri munkáján.
3. Még egy problémás pont, ami nem minden esetben jön elő, de sajnos még a mai napig létező jelenség. Az emberi kvalitásoknál is említett „begyöpösödés”, a múltban ragadás. Lehet, hogy a zsűri elfogadja az elmúlt 20 év innováció által hozott technikai megoldásokat, akár festésben, akár építésben. De ez az értékelésnél nem kerül figyelembevételre. Ha megvan, akkor örülünk, de ugyan annyit ér, ha nincs meg. Pl: egy színre festett járművek esetén nem jelent előnyt, ha valaki időt, energiát öl az egyszínű nagy felületekbe. Egy modulált, lefolyásokkal, porral, fakulással, karcokkal megtört nagy felület ugyan annyit ér, mint egy hiba nélkül egyetlen színnel lefújt és feketével befolyatott makett. Sőt, általában inkább kevesebbet, hiszen az első esetben a számtalan plusz munkafolyamat miatt könnyebb valamelyikben hibát találni. De építésben ugyan így nem értékeli senki a saját tervezésű, és a 3D nyomtatás elterjedésének köszönhetően már saját gyártású feljavításokat sem. Konkrét példa volt erre idén Szolnokon, hogy a nevezőlapon való feltüntetés ellenére nem tűnt fel a zsűrinek, hogy egy 72-es Bradley makett fele újra volt építve saját alkatrészekből.

"Dobozbólnépített" Bradley. Ami nem szürke, az saját.

Szervező felelőssége

Az eddig felsorolt problémák közül több kevesebb szinte minden zsűri csapatban jelentkezik. Ezt személyes tapasztalatból mondom. Ezek teljes kiküszöbölése lehetetlen. A problémát abban látom, hogy nem is törekszik rá senki. Sőt, az a cél, hogy ezeket a problémákat normaként szentesítsük, vagy akár büszkén előnyként tüntessük fel. És itt lép be a képbe a másik tényező, a verseny szervezői. Ide sorolom a főszervezőt és a zsűri elnököt (ahol van, szekció vezetőket). Az ő lelkiismeretüket kéne, hogy bántsa, ha a zsűri fent említett tüneteket produkálva egyszerűen kókler munkát végez. De láthatóan nem zavarja őket. Inkább azzal vannak elfoglalva, hogy saját felelősségüket áttolják valami/valaki másra. Mert a szervező nem felel a zsűri munkájáért, hiszen nem az ő dolga eldönteni, melyik a jó makett. A zsűri nem felel az eredményért, hiszen ő csak lepontozta a makettet, nem tehet róla, hogy milyen eredményeket hoznak az adott pontok. Így a végén senki nem tehet arról, hogy melyik makett kap arany/ezüst/bronzérmet, vagy éppen semmit. Csak akkor kérdem én, minek a zsűri? Minek verseny?  Ennyi erővel az Excel VÉL függvény is kidobja az eredményeket. Vagy megszavazza a laikus közönség, mint Dunaszerdahelyen.

Pedig a végén azért csak a zsűri pontjai adják a végeredményt. Azért csak rajtuk múlik, hogy milyen érmeket és mire osztanak. És a végén azért csak a szervező hívja meg a zsűrit. Csak rajta múlik, miféle embereket ültet be oda. Csak ő dönti el, mi alapján választja ki a meghívottakat. A végén csak a szervező értékítéletét tükrözi, hogy milyen makettezők ülnek a zsűriben, és azok milyen eredményeket hoznak ki. És a végén azért ezek az eredmények csak a szervező értékrendjét képviselik. Vagyis a kérdés az, egy szervező mit szeretne üzenni a versenyével? Egy véletlenszerű random összejövetel, ahol sörözünk egyet a haverokkal? Vagy egy makett verseny, ahol ez, vagy az világnézet érvényesül. Vagy igazából nincsenek gondolatok erről a szervező fejében, és csak szervez egy versenyt megszokásból, vagy kalandvágyból. 

Persze ilyenkor jön a régi nóta. "A zsűri munkája nagyon nehéz." Igen az, nem mondta senki, hogy könnyű. "Sajnos nagyon kevesen vállalnak zsűrizést." Talán el kéne gondolkodni, miért van ez? A 4-5 órás görnyedések a móvári asztalok felett nem hiszem, hogy vonzóvá teszik ezt a melót. Ahogyan az sem, hogy az eredményhirdetésen maga a zsűri lepődik meg a legjobban, hogy milyen eredmények születnek az ő munkájuk alapján. Nem csoda, hogy senki nem meri a zsűri névsorát nyilvánosságra hozni. Ehhez kevesen adnák a nevüket.

A végén aztán a szervező is a saját csapdájába esik, és meghívja zsűrizni azt, akit ismert. Mindegy milyen makettező, vagy alkalmas-e erre a munkára, örülünk, ha eljön egyáltalán valaki. Sajnos azt látom inkább ez az utóbbi a jellemző. Kényszer pályán mozog minden szereplő, és a végeredmény is olyan lesz, mint a magyar narancs. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.

Arany vagy bronz? Nem mindenhol egyértelmű.

The show must go on

Persze félreértés ne essék. Jól láthatóan a fenti helyzet nincs igazán hatással a verseny méretére. A makettezők többsége ezekből a dolgokból vagy nem sokat érzékel, vagy nem igazán hatja meg őket. Móvár és a PSMK is tartja, esetenként növeli méretét. Bár hosszú éveken át azt gondoltuk, hogy egy verseny hanyatlását és végül halálát az érdeklődés hiánya, a résztvevők számának csökkenése okozza majd, egyre inkább úgy tűnik, hogy a közönség a legkevésbé szűk keresztmetszet. Sokkal nagyobb rizikó a szervező személye. Hiszen ez mindenhol igazából egy one man show. Talán Móváron a méret miatt jobban szét vannak osztva a feladatok. Másképp már régen nem működne. Az utóbbi években inkább a zsűrizésre rávehető makettezők egyre csökkenő száma nehezíti a lebonyolítást. A tendencia aggasztó, de talán még nem veszélyezteti sehol a megrendezést. Mindenesetre szerintem minden szervezőnek érdemes végig gondolni, mit képvisel a versenye.

Lezsűrizték Szolnokot (nem mi)

Szolnok hagyományosan a magyar verseny idény nyitótánca. Nem sok újat tudok mondani a rendezvényről. Jól ismert helyszín, jól ismert arcok. A helikopter bázis régóta ad otthont a rendezvénynek, ennek minden előnyével és hátrányával. A katonás rendben megszervezett versenyen már mindenki csukott szemmel is tudja, mikor mi a dolga. Idén újítást jelentett a zsűri asztalok fölé épített mobil fényforrás, ami jelentősen segítette a zsűri munkáját. A terem alap világítása sajnos nem a makettezők barátja, de erről a szervezők nem tehetnek.

 

 

A felhozatalt tekintve talán kicsit kevesebb makett volt, mint tavaly, bár a pontos számokat nem ismerem. Láttunk nagyon szép alkotásokat, és furcsákat is. Mint minden versenyen. Bár kétségtelenül Szolnok az egyik legnagyobb múltú, mégis jól illeszkedik a vidéki magyar makettversenyek sorába. Több hozzászólásban olvastam, hogy hát fél óra alatt végig lehet rajta futni. Ezt talán kicsit túlzás, de nettó 2-3 óránál többet tényleg nem tud kitölteni, még beszélgetéssel és hardcore makett elemzéssel sem. Szerencsére a szervezők együtt működnek a RepTárral, így oda minden évben kedvezményes belépéssel látogathatunk el. A börze is inkább a végigfutós fajta. A kint lévők talán kivétel nélkül rendelkeznek webshoppal is, így maximum annyi pluszt tud nyújtani a börze sor, hogy élőben belenézhetünk a kiszemelt makett dobozába.

A verseny részét tekintve a szokásos eredményekkel találkozhattunk. A zsűri asztalokon végig nézve is zömében jól ismert arcokat láttunk, akik szintén a tőlük megszokott színvonalat hozták.

A repülős mezőnyben szerintem néhány kivételtől eltekintve nagy meglepetések nem voltak. Sem a felhozatalban, sem az eredményekben. Érdekes, hogy még a repülős fellegvárának számító Szolnokon is (mind real steel, mind makettező szempontból) mennyire mostoha kategória a repülő dioráma. A kevés induló közül egyetlen bronz érem talált gazdára. Az jutott eszembe, ha egy kategória ennyire nem népszerű, vajon érdemes-e külön indítani? Vagy esetleg érdemes lenne kicsit ösztönözni, több elismeréssel?

Harcjármű dioráma mezőnyben is láttunk szép munkákat, ismerősöket, és újakat is. A mester harcjárművekre ugyan ez volt elmondható. Érdekes, hogy mindkét kategóriában csak arany érem (4-4db) került kiosztásra.

 

 

A fantasy kategóriákban egyre szebb, részletesebb és ötletesebb munkák jelennek meg. A Warhammer 40k és a Star Wars továbbra is uralja a témákat, de megjelennek egzotikusabb alkotások is, elég csak Horváth Péter és Kovács Olivér BOS díjat elhozó Cybergarage diorámáját említeni. A polgári távol áll tőlem, mégis minden évben találok valami érdekességet. Katona Adrián Rába Steigr-je a facebookon is nagyot ment, idén az volt a kedvencem.

Mindent egybe vetve a szokásos szolnoki makett versenyt láttuk. Talán idén tudtam a leg pontosabban megfogalmazni magamnak, mit vált ki belőlem ez a rendezvény. Eljövök megnézni, mi a helyzet a nagy öregekkel. Kis nosztalgia, kis bámészkodás, kis beszélgetés.

Néhány kép a kedvenceikről: