Versenybeszámoló: PLASTIC WINTER 2024

Ellátogattunk az idei év utolsó rendezvényére, a pozsonyi PLASTIC WINTER versenyre. A rendezvényt kisebb meglepetésünkre idén valóban megrendezték. Mivel évekig úgy tűnt a 2019-es volt az utolsó és  a pozsonyi klub végleg befejezi a versenyük szervezését, lassan már mindenki kezdte magában feladni a reményt, hogy újra lesz a szlovák fővárosban ilyen jellegű rendezvény. Helyette többen a nagyszombati, illetve a nyitrai rendezvényeket látogatták, melyek sokszor szintén érdekes mezőnyt és számokat produkáltak.

Új lendület

Hely és egyéb szervezési gondok idén úgy tűnik tényleg megoldódtak, és a nem éppen nagy csinnadrattával bejelentett időpontot sikerül is tartani. A szinte 0 marketinggel meghirdetett rendezvény azonban kellemes meglepetést okozott a számok tekintetében. Új rekord született, a nevezett makettek száma elérte az 1.317 darabot.

Idén a rendezvény bevezette a cseh IPMS regisztrációs rendszerét, ami tovább gyorsítja a lebonyolítás sebességét és azonnali eredményeket, statisztikákat tesz lehetővé a központi oldalon. Ezzel együtt járt, hogy a rendezvény megkapta a csehek archaikusnak tűnő méretarány bontását is az ilyen 1/50-es egzotikumokkal, melyeknek nem sok értelme van a jelenlegi homogén méretarányú mezőnyökben. Szintén egyedülálló, és számunka némiképp szokatlan, hogy a regisztrációs lap nem csak kicsi, és csak a minimálisan szükséges infót tartalmazza, de feltüntetik rajta a készítő nevét.

Az új helyszín

Az új helyszín egy bevásárló központ megüresedett emeleti sarkában kapott helyet. Maga a központ a fővárost elkerülő körgyűrű közvetlen közelében van, a megközelítése nagyon egyszerű és rengeteg a parkoló az épület körül. A hely nyugodnak mondható, még így az ünnepek alatt is. A leginkább lakberendezési boltokat felvonultató második emelet tágas folyosói elegendő helyet biztosítottak mind a boltosoknak, mind a látogatóknak. Maga a verseny a börze egy részével egy nagyobb teremben kapott helyet. A terem egyik oldalán ablakok néznek a közeli tóra, innen erős oldalfény jön, ami az itt elhelyezkedő asztalok junior kategóriáit élvezhetetlenné tette. A központi megvilágítás talán inkább az elégséges kategória, bár maga a tény hogy a legtöbb esetben nem közvetlen a lámpa sor alatt voltak elhelyezve az asztalok, kicsit rontotta a helyzetet. A figurás szekció lépcsőzetesen elhelyezett mezőnyét külön asztali lámpák világították meg.

Mezőny

A mezőny legerősebb része szokásosan a repülők, ahol a helyi makettezés remekeit kiegészíti még a rengeteg külföldi, főleg cseh és lengyel nevező. A szokásos precíz stílus a domináns, rengeteg bontott makettel. Idén különösen erősek voltak a dioráma kategóriák is és szokásosan nagy számú és jó minőségű harcjárművet is láthattunk az asztalokon.

Zsűrizés, eredmények

A pozsonyi verseny sajátossága a fürge, gyors zsűrizés, ami talán már 2019-re, a mezőny számbeli növekedésével kezdte elérni a korlátait. Az eredmények elég hamar az asztalra kerülnek: vagy egy nekünk tetszett táblácska, vagy pedig egy kör alakú díjazott munka matricát kap a makett regisztrációs papírja. Ebéd után felvonultunk a srácokkal, hogy megnézzük mit alkotott a zsűri. A dioráma kategória relatíve kezelhető eredményei után azonban látván a harcjármű kategória egyes helyezéseit, kicsit értetlenkedve szemléltük a kis matricákat a makettek mellett.

Többünknél egy alap nélküli, egyszínű zöld, nem túl részletes T-34-es verte ki a biztosítékot. A maketten ugyan volt némi próbálkozás, de az össze vissza tekergő gumi lánctalpaival nem igazán számított komoly munkának, vagy egyáltalán versenymunkának. Gyakorlatilag bármelyik másik munka jobb volt körülötte, és egy méterrel odébb Nightshift egyébként élőben sem túl jó, feketével árnyékolt, de mégis fényévekkel magasabb szintű Ferdinandja meg kapott egy nekünk tetszettet. Sajnos úgy tűnt ez a gyors zsűrizési tempó kombinálva a sok makettel, gyenge világítással, idő és valószínűleg a rutin ill. szakértelem hiányával elég sok fura eredményt szült. Tovább haladva az 1/48 - viszonylag kevesebb munkával, szemben elhelyezkedve a távolabbi ablakokkal és közvetlen a lámpasor alatt - relatíve elfogadható eredményeket hozott, kisebb kérdőjelekkel. Az 1/72-es kategóriákban viszont újra visszaköszönt a zsűrizés esetleges mivolta, úgy tűnt a legfőbb kritérium ezekben a népes kategóriákban, hogy minden négyzetméteren ki legyen szórva valami. Mint ha komolyabb mérlegelésre, a mezőny felmérése, értékelésere nem került volna sor.

Megakadt a szemünk sok helyezésen, sajnos ez a Diana is köztük volt. Harcjárműben talán nehezen, de el lehet vonatkoztatni (nem minden esetben) a borzasztóan amatőr tálaláson, ahol a jármú szinte lebeg a talaj felett. A homokszerűre sikeredett festés és a szétesett olaj, enamel effektek viszont teljesen tönkretették az összhatást. A probléma az, hogy körülötte is sok jobb makett volt, 2 sorral felette meg egyenesen világszínvonalú munkák sorakoztak.

 

Például a képeken ugyan nem nyilvánvaló, de szabad szemmel nézve ott a helyszínen egyértelmű volt, hogy szintekkel magasabb munkáról van szó, kifinomult, letisztult, borzasztóan részletes 1/72-ben.

 

Stúdió fotón az említett alkotás. A díjazott 1/35-ös T-34-es felülete nem érte el ezt a kivitelezési szintet. Gyenge megvilágításnál lehet szabad szemmel nem láthatóak a részletek 2 méterről, de a zsűri azért van hogy közelebb hajoljon, lássa, értelmezze...

A szomszédos kis méretarányú gumi kerekes járműveknél ugyanez volt a képlet. Nem mondom hogy nem értékeltek jó maketteket is, de pár kivételesen szépet mint ha észre sem vettek volta. Ugyanerre a sorsa jutott ez a páncélautó is:

Összegezve a zsűrizés inkább hasonlított egy karácsonyfa feldíszítésére. Egyenletesen osszuk szét a díszeket gyorsan, abból nagy baj nem lehet. Igazából azon csodálkozom, hogy ilyen húzásoknak nincs leépítő jellege idővel a mezőnyre. Habár talán a legtöbb ember már nem foglalkozik ilyen részletekkel, mint az eredmények.

Verdikt

Szokásos pozsonyi verseny, rengeteg jó makettel, ugyanazokkal a gyengékkel és erősségekkel, melyek eddig is jellemzőek voltak a rendezvényre. A fő célunkat, szép maketteket látni, amiből inspirálódhatunk, elértük. A verseny része lassan tényleg mellékes. Bár szomorú, hogy ebbe az irányba haladunk.

Bressai lukra futás

 

Nagyjából 15 évvel ezelőtt voltam legutóbb az olaszországi Berscia városában makettversenyen. Ez nem csak azt mutatja, hogy milyen régi múltra tekint vissza a rendezvény, de azt is, hogy mennyit kihagytam a hobbiból. A helyszín azóta megváltozott, de a milliő még mindig hozza az olasz vidéki város feelinget, annak ellenére is, hogy konkrétan metro közlekedik a Szeged méretű településen.

Az olasz életérzés a szervezés majd minden pontján tetten érhető volt. Kezdve az előzetes információktól, helyesebben azok hiányától. Ami elérhető volt, az néhány olasz nyelvű plakát, és facebook post. Ebből kiderült, hogy valamivel 1400 felett volt a nevezett munkák száma, ami jó kis hétvégét ígért.

Mivel a nyitvatartási időn kívül semmilyen időbeosztás nem került nyilvánosságra, így a hétvégét összekötöttük egy családi kirándulással. Szombat reggel leraktam volna az asztalokra a maketteket, ha meg nem állít egy szervező, hangos „Modelli!” felkiáltással. A dobozt a kezemből kivéve azonnal elkezdte keresni az előnevezések között a munkákat. Mivel a sajátomon kívül még 2 másik barátom munkáit is vittem, kis nehézséget okozott neki a 3 magyar név kisilabizálása. Közben a kollégája is megérkezett, aki minimális angol tudással már rendelkezett. Így kiderült, hogy én még nem fizettem a nevezésért (esélyem sem volt eljutni a nevező pultig). A kolléga karon ragadott, hogy menjek vele elintézni a pénzt. Miután ezt letudtuk, ő is elkezdte keresni neveinket egy másik listában. Így minkét ember, egymástól függetlenül megírta a makettre kerülő azonosító matricákat. Mire visszaértünk a maketteknek már hűlt helyét találtam. Az első kolléga pár társával együtt kiszórt mindent a megfelelő kategóriába, és a dobozokat is elrakta az asztal alá. Részükről ez nyilván kedvesség, és előzékenység volt, de mi makettezők azért nem szívesen adjuk ki a kezünkből a munkákat. Így nekem annyira nem tetszett ez az eljárás. Volt olyan makett, amit konkrétan már ketten kerestünk, mire megtaláltuk.

A szombati nap és a vasárnap délelőtt a környék felfedezésével, kirándulással, városi sétákkal telt. Vasárnapi ebéd után, nagyjából fél kettőkor értünk vissza a helyszínre. A versenynek a Mille Miglia múzeum ad otthont. Ennek egy része, két nagyobb terem, régi apátsági épület, boltíves mennyezettel, minimális méretű ablakokkal. Ez még nem lenne gond, de a hangulatvilágítás, bár kiválóan hozza az épület ódon sejtelmes feelingjét, makettversenyre teljesen alkalmatlan. A kiállító tér többi része ennél is rosszabb kondíciókkal van megáldva. A hosszú folyósók 2 oldalára kerültek a szokásosnál magasabb asztalok. Ezek egyébként kényelmes nézelődésre adnak lehetőséget, nem kell görnyedezni. Azonban az egyik fal teljesen ablak nélküli, a másik, belső udvarra néző fal viszont teljesen üveg. Így a repülők vak sötétben, a harcjárművek vakító ellenfényben voltak. Nem, hogy fényképezni, megnézni sem lehetett a maketteket. Őszintén szólva, én azért megyek makett versenyre, hogy inspirálódjak mások munkái által. Na erre most nem volt lehetőségem.

Az olasz szokás szerint valamilyen fajta előzsűri működött. Pár fickó sárga matricákat ragasztott ránézésre kiválasztott makettekre. Ennek rendszerét nem teljesen értettük. Az eredmények természetesen nincsenek előre kifüggesztve. A díjátadónak egy olyan kicsi terem adott otthont, hogy már a szervezők is eleve két részletbe szervezték a ceremóniát. Először a junior és a standard kategóriák, majd fél óra csúsztatással a mester. Természetesen az egész elhúzódott, és egy majd 2 órás procedúra lett belőle. Ráadásul a kezdetét nemes egyszerűséggel egy kiabáló ember a termeken végig vonulása jelezte. Mivel mi éppen a legtávolabbi teremben voltunk, mire felértünk, már a folyósón állt a tömeg. Balázs barátom vállalta, hogy beverekszi magát. Így végül ő egyedül vette át mindannyiunk díját. A mediterrán életérzés itt is megvolt, csak olaszul hangzott el minden. A másnap közzétett eredménylista pedig természetesen nem egyezik az elhangzottakkal. Konkrét példa: barátom benevezi online a makettet mester harcjárműbe. Kiabálós fickó felmatricázza, és berakja standard harcjárműbe. Nekünk feltűnik, átrakjuk a mesterbe. De a matrica már rajta van, szervező visszarakja standardbe. Majd a közzétett eredménylistában a mester aranyként szerepel, hiszen a nyilvántartásba online így került be. Így esett meg, hogy valaki mester és standard harcjárműben is arany érmet nyert. A díjak nagyon szépek, de én itt engedtem el ezt az egész történetet.

A hétvégére ráhúztunk még két napot, és hazafelé megnéztük a Dolomitok lenyűgöző hegycsúcsait. Szerencsére jó időnk volt, bár a hegyekben már napközben is fagypont környékén mozgott a hőmérséklet. Őszintén megmondom, ha nem kötöttük volna össze kirándulásokkal, csak a makett verseny nem ért volna meg kétszer nyolc óra autózást. Mentünk már Angliába is autóval makett versenyre, nem a távolság a gond. Inkább az, hogy konkréten a makettek felét alig, a másik felét egyáltalán nem láttam a csapnivaló fényviszonyok miatt. Mindezt 15 EUR nevezési díjért, ami nyilván valóan a hétvége legkisebb tétele volt. Az olasz versenyeket szeretem, jó a hangulat, jó a színvonal, de nem Brescia lesz az, ahova visszajárunk. Stressa fényévekkel jobb élményt ad. Sajnos 2025-ben a WME miatt elmarad, de 2026-ra így már van egy programunk.