Törés
Őszintén szólva két dolog lepett meg, az egyik, hogy valóban elment a rendezvényre, mivel nála is inkább a utolsó pillanatban való visszamondások kezdtek rutinná válni. Itt idén talán Adam Wilder komikus alibije vitte a prímet, amiben azt állítja elvesztette az útlevelét, azért nem tudott a legújabb könyve bemutatójára átrepülni. A másik az pedig a kritika, és nem is akár milyen, a saját sorokba. Itt nem igazán tudom, hogy fel e mérte a következményeket, és úgy van vele, hogy teljesen betelt nála a pohár, túl húzós volt a hétvége, talán besokalt a kocsmai verseny pojácák legújabb generációjától, a korrupciótól vagy a minőség hiányától és egyáltalán már nem lát semmi érdekeset a versenyek világában? Elképzelhető, hogy egyszerűen úgy mérte fel, még valamit számít a véleménye, és a társaság, akinek szól, hajlandó lesz ezt egyáltalán fontolóra venni? Ez nem tudjuk, talán ő sem számított ekkora visszhangra és retorzióra. Egy digitális silóban élő bolond kesergése, vagy pedig a versenyvilág régi hozzáértő szereplőjének a lesújtó véleménye – valahol ezen a skálán mozognak a reakciók a videóban elhangzottakra.
A jelentés tartalma
- Beágyazott baráti körök és a részlehajlás reális probléma.
- Nincs valós innováció, a mezőny nem érdekes, pár kiváló munka kivételével igazából visszafele megyünk - a felületi kivitelezése a maketteknek nem üti meg az Euromilitaire 10-15 évvel ezelőtti szintjét sem.
- Puhányok lettünk, jobban kell igyekezni.
A fejtegetését a videóban azzal kezdi, hogy megnevezi, milyen nagy problémát jelent sok esetben objektíven kezelni a zsűri feladatát és elvonatkoztatni, vagy adott esetben akár nemet is mondani egy hozzánk közelebb álló személynek. A versenytapasztalata sajnos azt igazolja, hogy sok esetben egyértelmű volt a részlehajlás. SMC-t nem nevezi meg konkrétan, de hogy előjön a téma a verseny értékelésekor, valószinűleg nem véletlen. A verseny eredményeit és az utánna kialakult vitákat figyelve, elég egyértelművé válik hogy a zsűritagok és a díjazottak viszonya gyanúsan kezd családiassá válni, túl sok egybeesés, túl sok klubtárs, üzlettárs, szakmai kolléga, akik ha baj van nyíltan meg is védik a kis hálózatukat két közös vigyorgó szelfi posztolása közben. Nem mondanék neveket, de elég belenézni az aktivitásukba a közösségi médiában.
A legújabb közösségkedvenc és oszlopos zsűritagunk sikersztorija. A hangulat jó viszont a rutinosabb történelmi makettezőknek feltűnhet a teljes zűrzavar és fogalmatlanság azzal kapcsolatban, hogy mikor jelent meg ez a típusú jármű és festése a fronton. Talán tükrözi a harcjárműves rész jelenlegi állapotát.
A valós inováció hiányát már sokan érzik akik figyelték az elmúlt 10-20 év történéseit vagy részt vettek ezeken a rendezvényeken, mint versenyző, de akár mint szemfülesebb néző. Mike kitér a közösségi média romboló hatására a minőségre, ahol inkább a posztokkal való trükközés, állandó jelenlét és kapcsolatépítés a siker záloga. Ilyen környezetben viszont magas szintű makettek néha elvesznek, nem kizárólag a tömeg izlés különbsége végett, de néha maguk az algoritmusok eltemetik a hébe-hóba posztolókat. Előnyben nagyon kitartó tartalomgyártók egy bizonyos minőséggel, ami nem feltétlenül a verseny minőség lenne.
Alex Clark, aki mindig megfelelően PC, komikusan benevezi a 2005-ös Euromilitairen már bizonyított Jagdtigerjét, kissé feljavított festéssel, de azért rúg egyet ő is Rinaldiba...
2005 Folkestone
Ugyanaz a makett 2023-ban, kissé felturbózva, más alapon. Ezzel a tempóval nem tudom hogy tundnánk cáfolni Rinaldi szavait
Puhányság
A mester harcjármű kategória zsűrizése
Mike elmondása szerint a három zsűritag első nekifutásra nem talált semilyen arany szintű munkát a mezőnyben, csak szervezői rásegítés után futottak neki újra az egésznek. Lehet ez, és gondolom a szervezés hozzáállása a saját zsűrijéhez is hozzájárult a biztosíték kiveréséhez, amit kicsit súlyosbít a videó megjelenése utáni szervezői fegyelmezés, hogy a zsűri ne gondolkodjon túl sokat, kövesse az utasításokat. Mit mondjak, ismerős a szitu, van ez így több helyen is, visszont nézzük hogy mit sikerült kihozni ebből a "világ legjobb" versenyén:
Stúdiófelvétel egy 1/16 mester aranyról - a szerzőnek semmi kedve nem volt összedolgozni a lánc tagokat és eltüntetni a sorját. Hamarosan kedvenc magazinotokban
Egy díjnyertes felület napjaink mester mezőnyéből - az elég nyakatekert cím az eredménylistán egy MSTA-t rejt, ami talán gyengébb mint hobbiban bronzot kapott társa.
Boszorkányüldözés - a profilkép vérbirkái revansot vesznek
Bizonytalan jövő
A reakciók hevességéből itélve nehéz megmondani, lesz e valamilyne következménye az eseménysorozatnak. A szervezők és a kritizált szereplők egyértelműen összezártak, a kritikát teljesen elutasították, ami nem túl kecsegtető a jövőre nézve. A jelenlegi irányvonal egy erdő széli, kényelmes hotelban összezárt közösség együtt öregedését vetíti elénk, ahol a régi skillek egyre jobban feledésbe merülnek, viszont a méretarány egyre nagyobb és a saját magunk nagyszerűségének védelme egyre agresszívebb formát ölt. Egyértelmű irányvonal nincs, mi a jó makett, mit akarok a mezőnyömtől? Ki tudja, töltsük meg a hotelt, az mérhető.
Felkel, vagy lenyugszik inkább?
Lehet viszont nincs nagyon más választás, egy tömegrendezvényt tömegből kell összerakni és egy különvéleményt nem biztos hogy figyelembe lehet venni, mivel egy ember csak egy hotelszobát tesz ki, egy like a csoportban, tehát bármi is legyen a véleménye, vagy bármilyen a makettezése, ez a modern térben nem sok vizet zavar. Egy nagy verseny mindig valamilyen szinten ki kell hogy tudja szolgálni a tömegét.
Optimistább forgatókönyv talán az lenne, hogy a verseny életében eljött a "hordó momentum", ahogy az márt az Euromilitaire cikkben kifejtettük, és akad egy másik kihívó, ahol megpróbálkoznak lehalább az eddigi szint megtartásával, esetleg újabb felállításával, de ez a kihívó harcjárművek terén nem igazán látszik.
A virtualizáció reális kihívás és feladja a leckét a rendezvények szervezőinek is, főleg azoknak, aki egy eltérő, vagy jobb minőségdefiníciót is keresnek . Ami viszont ezzel együtt jár, az hamarosan sokkal erősebben megjelenhet a makettezésben. Ugyanúgy ahogy Mike-ot már megelőzték az USA-ból importált viselkedésminták, itt is létrejöhet az ellenpólus. A progresszívre a konzervatív válasz, és itt korántsem a makettek minőségéről lesz szó, az attól félek nem is lesz igazán téma.
Foto:
