Gyarmat - Az USA makettezése napjainkban

 "Fake it till you make it " - amerikai néphiedelem

 

Az amerikai makettezést mi európaiak csak nagyon távolról látjuk, a vizuális megjelenésről közösségi platformokon és blogokon keresztül kaphatunk némi képet, a kulturális és személyes viszonyokba meglepő módon az újonnan feltűnt podcastok és véleményblogok nyújtanak némi betekintést. Persze akadnak – főleg a figurás körökben – európai szupersztárok, akik fizetett turnék keretén belül tanítják a helyi közönséget. A 2010-es évek után globalizáltnak tűnő hobbi, ahol évente utazgattak aktuális felkapott nevek a kontinensek között egy-egy meghatározó versenyre, ma már inkább a múlté, és a realitás a kialakult tömbök világa, ahol van egy sűrű és meghatározó Európai makettezés, egy ritkább és nem annyira meghatározó Amerika, egy zárt Japán, és körülötte sok feltörekvő ázsiai régió. Mondhatnánk, hogy az internet korában felesleges a személyes utazás, de a kontinensek közötti makett és makettező utazásoknak inkább klasszikus gazdasági korlátai vannak, elvétve akad egy-egy távoli utazó, de a tömbök közt tömegek számára nincs gyakorlatilag rendszeres átjárás. Európa és talán Japán vonzóbb inkább egy-egy kirándulással egybekötött egyszeri utazásra. Biztosan mindenki emlékszik még a legendás Mike Rinaldi workshopokra móváron, sok éven keresztül meg lett hirdetve, állítólag készült is Móvárra, de mint mindig kiderült, ez csak egyszer érte meg, talán ez az átjárás praktikus realitása.

Régi idők kapitalizmusa és hősei
A nagy amerikai makettgyártó termékei, története - vagy egyáltalán a nevük - ma már teljesen feledésbe merült, nem igazán tartoznak a szexi márkák közé. Autós berkekben, speciális vintage gyűjtő körökben vagy a börzék legeldugottabb sarkában találkozunk velük. A nagy gyártó cégek története valamikor a háború után és a 70-es évek között kezdődik. Monogram, Revell, AMT, MPC ezeket megtalálhatjuk akár a Wikipedián akit részletesen érdekel. A cégek története véleményem szerint a kezdeti lelkes alapítóktól, hamar a „tőke keresi a magasabb hozamot“ című történetté fajult, ahogy a 80-as 90-es években csökkent a makettezés népszerűsége Amerikában. Ezen cégek tulajdonosi szerkezete, és az egész működésük, egy különböző szegmensbe és cégekbe divergáló, céltalan, fejleszteni képtelen, túlméretezett befektetési játékokká váltak, ahol a vég általában csődeljárások sorozata és tulajdonoscsere. Ma talán még a Revell az, ami valamilyen szinten fennmarad a régi óriások közül. Először a távolkeleti konkurencia vette át a szerepüket, ma viszont már a cseh kisszériás cégeben is saját gyártóik vesztét látják a tengerentúli makettezők.

Sheperd Paine filozófiája és öröksége
Az amerikai makettézés talán legnagyobb jelentőségű alakja - aki manapság valamilyen szinten a reneszánszát éli - hazánkban szinte teljesen ismeretlen. „Tanítása“ némileg feledésbe merült - ahogy ez szokott lenni az ilyen tanításokkal. Filozófiája lényegében eltérés az általában uralkodó, kizárólag az apró részletekre és tárgyakra fókuszáló makettezéstől. A hangsúlyt a történetre helyezi, a kompozíció pedig lényeges eleme a munkáknak, főleg a diorámáknak. Ötleteit számos kiadványban foglalta össze, talán a legfontosabbnak tartott „How to Build Dioramas” még mindig aktuális az alap koncepcióival. Elég végig néznünk egy-egy versenyasztalon, és bizony látszik, hogy néha még az alapok is hiányoznak, mindenkinek ajánlom, netről letölthető. Úttörője volt az úgynevezett nyitott díjazási rendszereknek, amely hazánkban is jelenleg domináns a több Arany-Ezüst-Bronz kiadható helyezéssel, ellentétben az IPMS 1-2-3 helyezés díjazással. A mai amerikai makettezés kultúrája gyakran visszatér Sheperd Paine filozófiához és örökségéhez, ami elég nagy kontrasztot mutat a versenyasztalokon látottakkal. Valószínűleg Európa inkább átvette a filozófiáját, amit leginkább a diorámák terén és a World Expó verseny széria szellemében testesül meg. Ennek a kornak egy ikonikus hangja talán Bill Horan, akinek a munkái és szervezői igyekezete jelenleg is áthatja a történelmi makettezés rendezvényeit.

 

Warriors és Verlinden

Sokan emlékezhetnek még e két cég 1/35-ös gyanta figuráira, ha más nem a másolatok révén ezek még mindig közöttünk élnek. Francois Verlinden a 90-es évek makettezőgéniuszának számító, szintén ma már feledésbe merült figura volt, saját weathering iskolával, termékekkel, kiadványokkal, állandó szerzőkkel, igazából a mai weathering márkák előfutárjának tekinthetjük őt és cégét. Verlinden Belgiumból költözött ki az USA-ba, a nagyobb, egységes piac egy sikeres jövőt igért neki, de ironikusan, mikor pár évvel ezelőtt bezárta a céget, addigra az EU egy valószínűleg nagyobb és jobb piaccá változott. A kor másik meghatározó gyanta 1/35-ös figura gyártója a Warriors volt, Verlindennel együtt forradalmasították az 1/35-ös diorámák világát, a játékszerű tankok drámai jelenetek szereplői lettek, végre valósághű figurákkal. Ma már mindkét cég a múlté, amerikai nagykereskedők, ebay árusok és másolatok lévén viszont még mindig beszerezhetőek a termékeik.

Technikiai transzfer
A 2000-es évektől Amerika inkább a felvevő piacává kezdett válni, mint a termékek, mint a különféle eljárások és koncepciók piacán. Ugyanúgy ahogy elárasztották az olcsó és megbízható japán autók, úgy kezdett dominálni a piacon egy csomó külföldi márka, és természetesen a feltörekvő ázsiai gyártók. Mindenki nagy reményekkel fordult a legnagyobb és leggazdagabb nyugati piac felé. Gyári képviselet, dömping árak, emlékszik még valaki a Dragonmodels USA akcióira, a vámmentes időkből? Ma már ott tartunk hogy a cseh Eduard-tól kell rettegni a nemzeti ipar féltőinek, és az Eduard innovációinak hatására kell újra értelmezni és írni az IPMS szabályait, mivel a dobozos kittek minősége ma már nem az a 70-es éveket idéző Monogram.  

Ahogy Európa kezdett dominánssá válni a makettek kivitelezése szintjén úgy jelentek meg az első zarándokok, akik az Újvilágból visszajöttek a régibe, hogy elsajátítsák a mesterek tanításait. Ilyen kalandos életút Adam Wilder karrierje, aki Miggel és az akkori céges csapatukkal egy új eljárást fejlesztett ki és honosított meg a „Color Modulation“, moduláció néven. A két óriás útjai ezek után elváltak, és kulturált mederben zajló szakmai rivalizálás alakult ki közöttük. Míg Wilder maradt a makettezésnél, Míg inkább egy céget épített. Többéves oroszországi tartózkodás és sikertelen brand építés után Wilder hazatért az USA-ba, és folytatta munkáját, amit annak idején otthagyott. Ma már inkább egy World of Tanks rajongó photoshoppal felhúzott munkáira emlékeztetnek alkotásai. Az európai cégek és média sztárcsinálló apparátusai nincsenek jelen körülötte.

Ilyen korabeli utazó volt Mike Rinaldi is , akit az akkori makettezés másik nagy központjának számító Németalföldi mesterek munkái fogtak meg. A hajlakk technika mellett a finom olajozást igyekezett ellesni, és mint ORP - oil paint rendering  - újra csomagolni a nagyközönségnek, melyek a TANKART könyvek formájában visszatértek rengeteg európai olvasó polcára. Ma már Mike inkább Youtubos adásokkal foglalkozik portlandi otthonából de a könyvekbe foglalt "iskola" úgy néz ki stabil megélhetést biztosít neki.

Ugyanilyen transzferek működnek a figurás világban is, talán még egyszerűbben, mivel a figurák elkészítési ideje sokkal rövidebb és viszonylag jól fizető felvevő piaca van a gyűjtők körében. Ezek a tulajdonságok sok festőnek lehetővé teszik a független megélhetést az iparban és fedezni tudnak egy-egy európai kiruccanást, amely során az eladott darabok leszállítása a gyűjtőnek is megtörténik.
Gyakori vendégek az World Expó szérián, SMC-n, vagy a nagyon specializált Monte San Savino show versenyén. A számottevő online tanulási és kommunikációs módok ellenére azért gyakran látni személyes jelenlétet és élő workshopokat. Erik Swinson és Steve Garcia nevét szoktam látni felbukkanni, akik több mint megállják a helyüket bármilyen mezőnyben.

 

 

 

 

Strukturális különbségek
Az USA nagy, és a népsűrűség sokkal kisebb, mint az európai, és ez önmagában nagyon szétszórt képet eredményez, ami a makettezők és versenyek közötti távolságot jelenti. Ha ott szeretnék elmenni a következő vidéki versenyre, az valószínűleg eleve egy repülőutat jelent, vagy többórás autókázást a másik államba. Maga egy klub összejövetel többórás autózást jelenhet. A Németalföldre vagy kelet Európára jellemző sűrűség nincs meg.

 

 

IPMS, APMS és külön utak
Angolszász körökhöz méltóan az IPMS szerkezetű klubok és versenyek a meghatározóak, ami igazából nem motiválja a résztvevőket jobb teljesítményre. Ehhez képest Európa és a világ többi része inkább a független klubok és versenyek közötti vetélkedés színhelye, ami fokozza a minőségre való nyomást. Az amerikai IPMS vetélytársa az APMS lenne, illetve pár speciális rendezvény, mint a fizető gyűjtők és figurások összehozását elősegítő MFCA versenyei vagy a Games Workshop által szervezett Golden Demon és vetélytársa a Crystal Brush, de ezek a rendezvények valószínűleg teljesen kiesnek az amerikai fősodorból, nem érintenek nagy tömegeket, európai festők részvétele nélkül meg felemás színvonalat mutatnak, a covid és emelkedő költségek egy részüket teljesen virtualizálták. Go big or go broke, ahogy az angol mondaná, kicsiben semmit nem érdemes kezdeni, a nagy meg nem reformálható, Too big to fail.

Gyarmat
Az USA makettezése jelenleg felemás összképet mutat, úgy tűnik igazából inkább szeretné megúszni a munkát, de sablonosan azért még saját maga nagyságát hirdeti, amit legbelül ő sem gondol komolyan.  A tudást megkésve veszi át, amit nem is hasznosít nagy léptékben, kiválóságait beteszi a szekrénybe, szervezeti szinten inkább elpocsékolja ezeket a tehetségeket, saját egyedi válasza vagy ötlete nem igazán van a felmerülő kérdésekre, nem újít, kényelmesen berendezkedett a gyapottermelésre.

 

 

Ez a magatartás inkább a gyarmati időket idézi – amikor mindent az óceánon túli központokban döntöttek el - ami egy olyan országnak, ahol a saját kivételességünkbe vetett hit központi eleme az életnek, valószínűleg fájó pont. Egyetlen kollektív védekezés az óceánon túli veszedelmek elől a zárás.

 

Alapvető, állandóan ismétlődő értelmetlen konfliktus témává válhat maga a weathering, mint általánosan elfogadott és verseny szinten egy minimum követelmény megjelenése. Mélyebben talán inkább a kontraszt megértése lenne a cél, de ez még itt Európában sem megy feltétlenül. A weathering mint olyan, vagy akár mondjuk az alap színtű panelvonalak kiemelése, mint technikai elem, kulturális minimummá vált az elmúlt 10 évben az igen konzervatív repülős ágazatban is. Ez ma az USA-ban nem magától érthetődő.

 

 

Lehet nem akarnak beszállni egy olyan versenybe, amit más vezet, olyan ötletekkel, amit esetleg hispán ajkúak is fejlesztettek a világ másik oldalán, Texas elvégre nem Mexikó! Egyáltalán lehet itt valami újat csinálni? Az sem biztos, de egy biztos, fejlődni is nehéz. Látogatók számának növelése, még intenzívebb marketing, még több weathering termék, nagyobb méretarányú kittek, még több youtube videó, blogposzt és hosszú podcast  elég lesz bármihez is egy civilizációban ahol a "kevesebb néha több" nem tud működni?

 

 

Ehhez hasonló ellenállás, ragaszkodás a bevált módszerekhez lehet az oka a tömegek görcsös vonzódásának magához az IPMS rendszerhez is a kontinensen. Rosszul nézne ki egy átállás a kontinentális Európára inkább jellemző működő sémákra? Borzasztó beismerése lenne ez annak a tézisnek, hogy a makettezés nem egy pontosan mérhető tudomány. Elesne az egész angolszász világ korhadó nyugdíjasklubja, az IPMS. Inkább legyen 200 kategória, egy sztárvendég a világ másik végéből, hogy valamiféle, legalább média szinten felmutatható nemzetközi relevanciája legyen a rendezvénynek a nyílt rendszert meg részvétéli díjazású hétvégének gúnyoljuk. Eredmény? Szokásos éves virtuális cirkusz és pár hetes botrány az éves "NATs" után.

Zarándok 2023
Idén egy népesebb delegáció érkezik a makettezés európai központjába, az SMC-re. Rutinos veteránok, mint Rinaldi, de az legújabb generáció tagjai is akik még látnak reményt az IPMS rendszer megreformálásában, vagy legalábbis ezen a szerkezeten belül is tevékenykednek. Egyszeri kirándulás vagy egy fordulat beindítása lesz ez? Talán nekünk teljesen lényegtelen, de azért figyeljük az eseményeket fiúk :-)

 

 

Fotók: Facebook
The Sprue Cutters Union
Plastic Posse Podcast
ModelGeek's Podcast
JB - Closet Modeler
Doogs Models
Steve Hustad
Steve Garcia
Erik Swinson
John Rosengrant
Danny Capuano
Adam Wilder
Rinaldi Studio Press
IPMS USA