Gargantua - Moson 2023 a nagy számok bűvöletében

"Sok makett még többet szül" 

ismeretlen mosoni gondolkodó

Az idei mosoni versenyről elég felemás érzésekkel jöttem haza, leginkább felkavaró élmény volt, sokáig gondolkodtam, írjak e egyáltalán valamit, lehet a megszokás, vagy valamiféle levezetés élményének szükségessége inkább az írás fele mozdított el.

 

Tavasz, kovid utáni 2. év, a legtöbb verseny elég gyenge látogatottságot mutat, haverokkal várjuk móvárt, mi lesz idén. Szokásos vontatottan induló marketing, tört angol, tisztázatlan előadók, nem várt bejelentés a távolmaradásról a finn csapat részéről, ami talán elő közvetítés szintjén tudósított minden évben a versenyről. Drága repülőjegyek? Aktuálpolitika? Személyes indok? Nem tudom, de talán nem is lényeges, az előnevezésben megdől minden rekord, a szervezők ázsiai útja a verseny előtt felvezet pár keleti vendéget, viszont a nevezők nagy része a szokásos környék, az olaszok idén lekörözik a magyar nevezők számát, ígéretes előjelek. 3000 feletti a nevezett makett száma, a szervezők egy nagyobb börze helyszínnel involválnak idén.

 

Impressziók

 

Megszokott menetrend, haverok, idén új szállás, közel a rendezvényhez. Gyorsan odaérünk, sokan neveznek, pár emberre várni kell, de összejön a csapat. Az asztalok igen gyorsan töltődnek az anyaggal, a színvonal egyenletesen magas, kevés kategória van ahol egy-két kiemelkedő munka mellett elidőzünk. Gyorsan végigfutjuk a börzét, a fő épületben évente visszatérő árusok, némileg megváltozott helyeken, átfutunk az új börze csarnokba, felveszek pár előrendelést, szondázok pár árat, egekbe inflálódott kittek, főleg új, eddig ismeretlen kereskedőktől. Úgy tűnik a helyi makettshop és pár kiegészítő gyártó pörgeti leginkább a boltot. Felmérjük a büfé sort, de mint mindig, inkább a közeli  kebabost keressük fel, ahol kiderül, munkaerő hiány végett a tulaj hétvégén nem nyit ki... Valószínűleg elkerülte a figyelmét a legnagyobb idegenforgalmi esemény a város, vagy megye életében...

Egy helyi srác ajánl nekünk egy másik helyet, 20 perc séta, de belevágunk, közben megy a duma, ki mit csinál, rég nem látott haverok, visszatérők.

Délután visszatérünk a rendezvényre, jobban szemügyre vesszük a mezőnyt, nagy a nyüzsgés, hangzavar, pár kör után belefárad az ember. Beülünk pihenni az egyik workshopra, egész jó az előadás, komoly szintű munkákat, technikákat mutat be, a végén jönnek a kérdések. Teljesen kezdők fura kérdésekkel árasztják el az előadókat, hiábavalónak tűnik a munkájuk, viszont a közönséget nem választja meg az ember, igyekeznek komolyan válaszolni. Visszatérünk a versenyre, elkezdődött a zsűrizés, elég abszurd jeleneteknek leszünk a tanúi, az egyik csapat fotózza, filmezi az előtte lévő munkát, mint valami japán tinik. 

"te mennyi pontot kell adni hogy ez arany legyen?" hangzik a felkiáltás az egyik sarokból a másikba egy veterán tagtól. 

"te kivettétek a makettem? mi volt a benyomásotok?" kérdezi az egyik zsűritag a másiktól

"ja ja megtaláltuk a. a. a.. párducod, kapott díjat" feleli a másik...

"de teljesen mással neveztem" ....

"ö ö ö" (összekevertük)

Az ember csak mosolyog, az első napnak vége, vacsora és vonulunk a szállásra, ahol behűtött alkohol vár. Kibeszéljük az eseményeket, mindenki elmondja mi újság a valós életében, makettezésében. Előveszünk pár darabot a dobozból, éjfél utáni alkohol fűtötte zsűrizésnek nincsen párja, a zsűri szókimondó, az áldozata pedig elfogadó.

 

 Hobby kategória Marderje, egyik kedvencem, de nem láttam sok esélyt a díjra, a sok emelt kontrasztú jármű között, Arany lett, a jó ízlés egyik megnyilvánulása

 

 

Itt a vasárnap, hideg zuhannyal kezdek, korán kelünk, vár a rendezvény, körbenézek a börzén, de nem találok semmi érdekeset, pár helyen nagy a pangás, úgy tűnik a készletek nagy része nem cserélt gazdát. Veszek egy doboz kiegészítőt, még szerencse, 10 után eltűnik az árus, összecsomagolta az egész standot. Ebéd után várjuk az eredményhirdetés, a rendezvény beltéri büféjét találjuk a legjobbnak, kávézunk, beülünk egy nyugodt sarokba. Pár érdekes figura idegesen fel alá járkál, fura monológokkal, láthatóan nagyok az ambíciók, idegesek. Jön az igazság pillanata, de csak a szokásos az egész, egyik kategóriában 7 arany, máshol semmi, ingadozó, véletlenszerű, haverok közül csak egy két eredmény, kicsit lehangoló, de igazából nincs kép a kivetítőn, néhol hiányzó nevek, meg a makett, így nem tudjuk mivel társítani az eredményt.

 

Eltelik a két nap, mozgalmas, zsúfolt, felkavaró. A nagy tömeg a hangzavar teljesen összemossa az egész hétvégét, az érzékek és az értelem eltompul, egy extázis, amit csak utólag, tiszta fejjel érdemes értékelni.

 

 

Másik kedvenc járművem, amit szintén kivett a zsűri.

 

Rekonstrukció

 

Egy verseny klasszikus értelemben vett feladata valamilyen minőség definíció, sorrend felállítása. Nem biztos hogy minden verseny jól tudja ezt a feladatot teljesíteni, vagy egyáltalán feladatának érzi és tudja ezt teljesíteni. Móvár ilyen jellegű tevékenységét leginkább hetekkel a verseny után lehet felmérni, mikor már kikerül az eredménylista és a rengeteg fotó melyek alapján részlegesen rekonstruálni lehet a történteket. Különböző weathering és makettező csoportokban általában egy hétig megy a pózolás a díjakkal, ez nagyon részletes képet nyújt az eredményekről.

Zsűrizés - minőségértékelés kérdőjelekkel 

 

A zsűrizés pontos menetét sokszor maguk a résztvevők sem tudják megmondani, vagy leírni, de a rendezők által felrakott aktuális pontozólap betekintést nyer bizonyos részleteibe, és társítva az eredményekkel kapunk némi elképzelést ennek a rendszernek az alkalmasságáról, vagy inkább alkalmatlanságáról. 

Maga a probléma azon elképzelésen alapszik, hogy a zsűrit egy ilyen statisztikai rendszerrel jobb irányba lehet terelni, javítani lehet az eredményeken, effektíven dolgozni, helyettesíteni esetleg emelni lehet a zsűri szaktudását, ízlésre, apró különbségek figyelembe vételére nincs szükség, az átlag a legfontosabb.

Az összes zsűrizési munka egy ilyen méretű mezőny mellett szemrevételezéssel kezdődik, a zsűri fejében már ott a döntés, hogy milyen darabok lesznek lepontozva, nincs semmilyen komplex mezőny szintű értékelés. A zsűrinek viszont nincs pontos elképzelése arról, hogy az adott pontszámok milyen díjhoz vezetnek és ez az egy paramétere a rendszernek úgy el is intézi az egész mezőnyt. Egy jóakaró csapat 7 aranyat oszt, egy kicsit szigorúbb 1 bronznál köt ki. De ez nem jelenti azt, hogy nem állt fel egy sorrend, vagy nem akartak valamilyen szinteket beállítani. Rendszerszinten számukra lehetetlen, csak a legfelső ponthatár garantál aranyat, többi kérdéses.

Egyetlen intézkedés a főszervező részéről a rendszer kilengéseinek korrigálására a mezőny "Commended" díjakkal történő teleszórása volt, ami tompította az extrém eredményeket. Ezt megszüntették, mégsem működhet egy alternatív rendszer a zsűrielnök kissé tökéletlen szerelemgyermeke mellett ugye...

 

Repülőgépek

Az egész pontozásos rendszer a repülőgép makettezésből ered. Itt zömében magyar zsűri, pár reprezentatív kínai vendéggel végzi a munkát. Ezek a zsűritagok munkájukkal általában inkább a konzervatívabb festési stílust képviselik, fórumokon, csoportokban pedig nem ritkán nagyon lehúzzák az úgynevezett "weathering" maketteket, ahol nagyobb hangsúlyt kap a kontrasztos festés, koptatás. A pontozólap pedig egy olyan eszköznek van beállítva ami képes elejét venni az ilyen túlzásoknak, és fókuszba helyezni más szempontokat is. Az eredménylista viszont egy teljesen más képet mutat ezekről az emberekről, a munkájukról és preferenciájukról. Valahogy az a tény, hogy a Weathered Models Facebook csoportból állítottam össze a képet az eredményekről, már árulkodó jel a tendenciákról, bár lehet ezek csak a magyar mezőny makettezőire vonatkoztatható okosságok, más ország fiaira más szabályok vonatkoznak?

 

Egy újabb győzelem a "spanyoliskola" felett?

 

 

 Egy másik arany, látjuk a visszafogottságot ugye...

 

 

 Díjnyertes ZERO, ez nem egy weathering makett, mondd utánam ... :-D

 

Egy kategória anatómiája - M19 pontozólapon leszűrt dilettantizmus

A már említett Weathered Models csoportban lettem figyelmes pár kirívóan borzalmas díjazott repülő munkára, és mivel a rendező éppen ezen kategória pontozólapját közszemlére tette, úgy gondoltam egy már régen érő analízisre megérkezett az idő.

 

 

A híres, vagy hírhedt pontozólap. A főszervező valószínűleg tisztában van a gyengeségeivel, de mivel a jelek szerint annyira nem befolyásolja a zsűrizés szélesebb minősége a részvételt, nem fog változni semmi. Szerencsétlenebb fejlődésű országokba felmerülhet export gyanánt, mint a versenyszervezői siker kulcsa, csak aztán nehogy meglepődjenek a szervezők, a mezőny a pontozólap ellenére jön létre, nem annak az eredménye. M19 kategória, nem igazán kap nagy hangsúlyt a kompozíció, történet, minek is....

 

 

Egy bronz érem, talán a legkreatívabb munkára a mezőnyben, lehet magán a versenyen? A víz öntés maga kicsit buborékos lett, szélei pedig nem a legtökéletesebbek, de így is megérdemelte a sok különdíjat, és szerencsésnek érezheti magát, mivel már tért vissza erről a rendezvényről exkluzív munka Koreába díj nélkül.

 

Kategória egyetlen ezüstje, Yak-25 igazi mestermunka, figyelembe vége a készlet minőségét és a meggyőző eredmény, egyetlen olyan munka ahol repülős ismerősökkel egyetértve biztos helyezést tippeltünk. Figyelembe véve az aranyérmesek minőségét, bizony ennek is inkább ott lenne a helye.

Egy botrányos aranyérem a sok közül. Igazából megtestesíti mindazt ami ellen a magyar zsűri deklaráltan "harcol". Egy elhibázott, technikailag alacsony szinten lévő weathering munka, hajlakk kontroll nélkül, teljesen szétcsúszott befuttatás, egy alapra szabályosan elhelyezett repülőgép, véletlenszerű elemekkel, figurákkal szabályosan körberakva. Az alacsony technikai szint és esztétikum viszont hűen tükrözi a zsűrizés mögött álló emberek és rendszerek alkalmatlanságát.

 

 

Beültetünk egy kiváló építőt, egy Luftwaffe szakértőt - aki az egyetlen, akitől láttam már diorámát, igaz talán kutyás macskásat inkább, de mégis, van produktum legalább - rájuk szabadítunk kb 40 makettet, kezükbe adjuk a pontozólapot... ez az eredmény, valóban ezt akarták, vagy ezt tudták kihozni a rendszerből? magukból? Ők ezt várnák egy deklaráltan weatheringet nem preferáló inkább történelemre meg építésre szakosodott zsűritől? Szerintem nem, ezt a tevékenységet nem lehet megmagyarázni.

Harcjármű

Harcjárművekben hasonló lehet a helyzet, bár itt nem tette ki netre a pontozólapot senki, pedig a vignettákra, diorámákra kíváncsi lennék, bár ezeknek a kategóriáknak a követelményei, méretei nem szerepelnek a listán, szóval gond lehet a definíciójukkal is. A zsűri érdekes konstelláció, pár szakértő, rutinos versenyző, meg akit így össze lehetett szedni. Külföldi arcok, akikhez sosem tudtál makettet társítani, hát igazuk van, nem kell ilyen rizikóba menni. Legmókásabbak az IPMS Austria tagjai, rutinos pontozók ők már, bár az otthoni versenyeiket teljesen leépítették, szétpontozták maguk javára, ilyesmi. Az eredményeket pár kiváló munka menti, de minél kifinomultabb a kategória, annál nagyobb a zsűrzavar...

Valahogy minden évben van egy büntetett kategória, múlt évben az 1/72-es diorámák jártak pórul, idén ezek az M-32 1:72 , 1945 utáni mester harcjárművek - 2 ezüst érmet osztanak csak ki. Hát ez van, ezt dobta a rendszer srácok.

 

Szép színvilág, de koncepció és történet nélküli munka, nem igazán dioráma

Egy arany dioráma, best of AFV, nem túl kifinomult,

 cserébe valami fura talapzaton forog körbe körbe

1/48 Mester arany, de miért? Pigmentek kontroll nélkül..

 

 

...kompozíció bármiféle rend és esztétikum nélkül

 

Workshop - Mi fiaink eredménytelensége és a zsűri véleményébe vetett hit hiábavalóságáról

Nagyon úgy tűnik, hogy a harcjármű workshopokat kezdi valamilyen átok sújtani. Aki itt előad, jobb lesz, ha nagyon óvatosan, vagy leginkább semmilyen szinten nem nevez. Idén újra előfordult ugyanis, mondhatni jó szokás szerint, hogy a két felkonferált workshop előadó - akik mester arany szintű makettezők, rendszeres zsűritagok - nem kapott semmilyen elismerést a mezőnyben nevezett munkára. Igaz egy harcjárművet nevezni két festetlen figurával merész dolog, de azért egy AFV modeller címlapsztorira csak lehetne már valamilyen díjat adni. Nem, nincs sem kontroll sem konzisztens rendszer. Felkérni valakit, hogy mutassa meg hogyan kell makettezni, aztán az ajtó másik oldalán meg kiselejtezni, ez olyan sokatmondó lakmusza az egész fejetlenségnek, és úgy elejét is veszi ezeknek a népszerű mondókáknak, hogy kérdezzük meg a zsűrit. Lehet más versenyeken, vagy kategóriákban ezt meg lehet csinálni, ahol konzisztens a zsűri, de egy magas mezőnynél, ahol állandóan változik a zsűri összetétele, és technikailag nem tudja senki, hogy hová vezetnek az adott pontszámok, a dolog értelmetlen. Ami annyira jól működik mondjuk repülőben, ahol egy szolnoki díj már megelőlegezhet egy móvárit a hasonló zsűricsapatok és szoros barátságoknak köszönhetően, harcjárműben ez nem működik.

 

 

Figurák

A figurák voltak a magyar makettezés progresszív ága, ami nem kis veszekedés után képes volt leszakadni a pontozólapról. Sok érdekes munka volt, de nem igazán látni itt semmiféle koherens víziót a zsűri részéről. Furcsa meglepetés a Best of Show, lehet ezt lehetett eladni a döntőbizottságnak, vagy belefáradtak a mezőny nagy részét alkotó színes bugyuta nem emberi karakterekbe, csak ők tudják, de itt visszamentünk egy rég elfelejtett kategóriához, az orosz, stúdiókban, általában csoportosan, gyűjtői megrendelésre készült merev lovagokhoz nagy zászlókkal, ráfestett ikonokkal. Még most is készülnek ilyenek? Ez egy régebbi darab? Az eredmények láttán, valahogy ugyanazok a nevek jönnek évente körbe körbe, akikből mondjuk a zsűri nagy része is fel van állítva, ez a kombináció mindig nyerő... Tényleg ez az időutazás úgy 2004-be nagyon sokatmondó.

 

BOS - felszínre tört érvénytelenség

 

 

Véletlen és korrupció mint az sikerre való lehetőség

"Ez egy olyan rendezvény ahol bárki nyerhet, nem csak egy kiválasztott szűk réteg" nyilatkozta évekkel ezelőtt egy főszervező, és igaza volt, igaza volt abban is, hogy ez népszerűséget hozhat az eredmények értékelése valóban nem nyújt semmilyen biztos receptet a sikerre ez sokakat reménnyel tölt el. Mikor befigyel egy ismeretlen névnek az arany, akkor felcsillan mindenkiben a remény, hátha jövőre. Ilyenkor kikapcsol a gondolkodás, mennyire megbízhatóak ezek az eredmények mint a makettezésünk mérföldkövei? Valamit nyilván mutatnak, de mi van, ha nem jönnek de a makettezésünk nem változott vagy éppen fejlődött, vagy véletlenszerűen jönnek az eredmények, mit lehet ebből tanulni? Az a helyzet hogy semmit. Sokan rossz következtetéseket vonnak, le, befejezik a makettezést, teljesen fura útvonalakat próbálnak, méretarány, kategória, téma váltás. A nap végén rájönnek, ugyanazok a problémák jelennek meg mindenhol. A véletlen kiküszöbölésére a kisember orvossága a korrupció, semmilyen emberi tevékenység nem kivétel, a verseny sem. Sokan baráti hálózatokba tömörülve próbálják meg magukat előbbre juttatni a siker felé vezető úton. Pár kategóriát az évek óta változatlan zsűri amolyan motiváló inkubátornak használ barátai, vagy új makettezők számára, hátha megtelepednek a hobbiban. Persze ez fentről láthatatlan, nincs semmiféle visszajelzés, a zsűrielnök meg nem érti az egyes kategóriák dinamikáit, minőség faktorait. Sokszor egymásnak ugranak pár ilyen túlkapás után az emberek, de minden marad a régiben, nincs kedve senkinek ezen fáradozni, kit teszünk a helyére? Az munka lenne...

Persze más versenyszervezők, felbuzdulva móvár sikerén, úgy gondolják egyszerű a recept, hívunk pár baráti klubbot, kitömjük díjakkal, meglesz a mezőny, jön majd magától a növekedés. Persze ez kicsiben sokszor nem indul be, nincs növekedés, csak a fejetlenség.

 

 

Tömeg, relativizálás, elidegenedés

Moson az évek során igazi tömegrendezvénnyé fejlődött, ami teljesen beszippantja a régió makettezését. Mindez nem valamiféle belső strukturális változásoknak köszönhetően, amik előremutatnának, vagy legalább önmagához hűen, irányított keretek között biztosítanák a működését.  Aktivitásával áttételesen saját buborékokat képez, ellenállhatatlan mágnesként vonzza a közeli és távoli makettezőket puszta méretéből kifolyólag. Moson számít, mert nagy, mosonnak mindig igaza van mert nagy, 3000 makett nem tévedhet, a növekedés sosem téved. A díjak szentek, a nyertesek megdicsőülnek - legalább 3 napra - a bukottaknak mindig ott a jövő év.  A szerencse, a zsűri kérdezgetése, helyezkedés a szociális hálóban, még több weathering termék, vagy a néző ként való részvétel. A díjazottak főiskolai diploma szintjére emelnek egy hobbi díjat, óriási drámákat képzelnek, 9000 kilométeres utakat tervezgetnek, világ mesterének képzelik magukat. A dolog olyan messzire megy, hogy egyesek már az 5 évvel ezelőtti díjaikkal hencegnek a rendezvény előtti hetekben. Az egyének, klubok, cégek igazodnak, a tömeg meghajlít mindent, lassan teret és időt is. Távolból az eseményhorizonton becsapódott sok bugyuta ötlet emléke, egy olyan világot vázol fel amit leginkább a tömegvonzás és dinamika tart fent. A felső vezetés létezik, meg a tömeg, a többi helyettesíthető, a zsűri, a többi szervező, a klubbok, az egyének, nem érdekesek, a tömeggel folyik a diskurzus. Ma egy isten, ünnepet bajnok, holnap egy díjtalan senki, aki nem tud makettezni, sorban állhat a zsűrit kérdezgetni, akit ugyanúgy bármikor kicserélnek, látszólag elfogyhatatlan az utánpótlás, nem baj ha a tegnap hősei lemaradtak, mindig van egy újabb csoport, akit behelyezünk a képletbe. Több ezer makettből mindig van pár amit fel lehet mutatni a tömeg szemében, mint minőséget.

 

Meddig lehet még nőni, mikor roskad magába? Ezek a kritikus szemlélő kérdései.

 

Korszellem

Valószínűleg én ülök fordítva a lovon, ez egy ilyen kor, ez egy ilyen társadalom, ezek a normái, nem nagyon érdemes erről beszélni sem, máshol is hasonlóak a működési dinamikák, amiket semmilyen egyén nem képes befolyásolni. Lehet egy szerencsés korban kerültem a hobbiba, ahol tényleg évről évre növekedett a minőség, és látványos volt a fejlődés, voltak emberek, szerveztek akik ezt be tudták bizonyos keretek közé csatornázni. Elképzelhető, hogy ebben a környezetben egyszerűbb volt nagyszerű versenyeket szervezni. Jelen esetben meg kell becsülni a szervezésbe beletett munkát, a résztvevőket, mivel legalább testközelből láthatunk sok nagyon szép munkát. Talán ez az érdekes dioráma jól jellemzi korunkat, próbálunk, mindenki a maga módján előrejutni egy saját magunk szemetével telerakott világban.