Az ördög a részletekben - repülő festés

A bohóckodás és a piaci elemzések után jöjjön ismét egy szakmai tárgyú bejegyzés. Daniel Zamarbide "Phantom" neve talán ismerősen csenghet sokaknak. A spanyol repülő makettezés egyik erőssége sok szép munkát letett már az asztalra. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni újabb és újabb munkáit, mert elleshetünk tőle jó ötleteket, esetleg hasznos technikai megoldásokat.

Nemrég láttam tőle egy 1/32-es Tempestet, aminek nagyon megtetszett a festése. Ezt elemezném egy kicsit. Igazából Daniel készített egy 1/48-as Spitre egy step by step anyagot, amin látható, hogyan éri el a végeredményt. De először lássuk azt a bizonyos Tempestet:

A makettről nem ejtenék szót, az elemzés fókusza a festés. Első látásra nem tűnik bonyolultnak a dolog. Kétszínű terepminta, a szokásos RAF rejtőszínekkel (Dark Green/Ocean Grey). De mégis mitől néz ki ilyen jól? Nos a válasz egy sok-sok, egymásra épülő lépésekből álló folyamat. Hál' Istennek Daniel végigfotózta ezt, egy másik maketten. Ez a már említett, egyel kisebb (1/48) Spit. Nem emelek ki minden lépést, csak a lényeget, a teljes anyag megtalálható az Escala Espanola fórumán.

Itt látszik, hogy a szárnytő fémes alapját festette meg elsőnek, amit folyékony maszkolóval takart ki. Ennél szerintem sokkal szebben lehet ecsettel a maszkolót festeni. Nekem legalábbis sikerült.

Az alap színek. Eddig nem nagy kaland.

Itt már van egy kis élet a felületben. Ha megnézzük, látszik egy enyhe árnyékolás a panelvonalak mentén, és a szokásos világosítás a panelek közepén. Tehát már 3 árnyalat van mindkét színből. Alakul a dolog.

Itt látszik a maszkolás eredménye. Daniel utólag ezüst ceruzával finomítja a mintát. Én magam nem szeretem ezt az eszközt, inkább ecsethez nyúlnék, de neki elég meggyőző végeredményt sikerült produkálni.

Itt tartunk tehát most. Sokan most matricát ragadnának, aztán mehet is a vitrinbe. Pedig most jön a finomságok, az apróságok.

Nyilakkal jelölve láthatjuk az apró világos kopásokat. A helyük, alakjuk, mennyiségük lehet vita tárgya, de itt most a technika a lényeg. A festés egyik fontos eleme a kontraszt. Az élethűség határain belül szemünknek tetszetős eredményt érhetünk el a megfelelő súllyal használt kontraszttal. Mit is látunk itt? Az alap színt a panelvonalak mellett egy sötétebb árnyalattal árnyékolta. Ez nem valódi árnyék, csupán annak az optikai csalódásnak a felerősítése, hogy nagy egybefüggő felületek széleit sötétebbnek látjuk, mint a közepét. Ez természetes. Nyilván egy maketten ezt fel kell erősíteni, hiszen a felület 48-szor kisebb, a fény és a szemünk viszont ugyan az. Ebbe a sötétebb sávba kerül megfestésre a világosabb kopás, így érjük el a kontrasztot. A mérték persze nagyon fontos. Sokszor alig kell világosabb szín, mint az alap, mert az árnyékolás eleve sötétebb alapot ad. Nem árt gyakorolni, kísérletezni. Véleményem szerint ez a nagyobb 1/32-es gépen jobban sikerült a spanyol kollégának.

Befolyatás után. Látható, hogy ehhez külön lelakkozta a gépet, amit megint csak nem tartok szükségesnek. Jó minőségű művészolajjal gond nélkül be lehet folyatni a matt felületet is, bár kétség kívül gyorsabb a fényes felületet átpamacsolni, és visszatörölni. A felület itt még fényes.

És a kész gép. Már matt. A sárgás foltokat én nem raktam volna oda, ez a kosz, por nem illik a képbe, de hát ízlések és pofonok...

A felület cizelálására vannak még módszerek, ilyen-olyan foltozások, sózás, vagy az egy adott irányból való világosítás (nem a közepét világosítjuk a panelnek, hanem például elölről hátrafelé). Nekem hiányzik a szegecselés, ami a Tempesten megoldja a felület részletességének problémáját.

A Tempesten láthatunk más apróságokat is. Néhány helyen, főleg a fegyverek nyitható fedeleinél látni szórópisztollyal fújt sötét koszolást. Ekkora mértben ezt már bőven lehet fújni. Ez ugye a minden bevetés előtt/után kinyitott fedél rögzítésének kenéséből eredő koszolódás, ami alapvetően sötét. Egy másik kis fogás a szárny dudorainak festése, ahol elölről hátrafelé sötétedik. Ezt a fogást lehet alkalmazni a paneleknél is, kisebb méretben igen látványos lehet. A panelek közepének világosításával is lehet játszani. A Tempesten ez inkább por, világos barnás árnyalat, ami főleg a szürke részen zavaró nekem, de a zöld részen nagyon jól néz ki, hogy erősebb a világosítás a személyzet által lejárkált részeken.
Aki kíváncsi hasonló finomságokra, annak ajánlom az Escala Espanola fórumát, mert sok érdekes és szép makettet láthatunk a spanyol makettezőktől.

És végül csak érdekesség képen az angol ADH Publishing egyik legutóbbi kiadványa a Tamiya szintén 1/32-es Corsair-jéről. Én magam értetlenül állok, látva az olyan maketteteket, mint amiről a bejegyzés szólt, hogyan lehet eladni egy ilyen kiadványt ezzel a makettel. De hát úgy tűnik itt is ízlések és pofonok...