Skandináv iskola mesterfokon: Johan Fohlin művészete

Mai írásunk egy időutazással kezdődik a múltba, ahol a makettezés egy sokkal kisebb tömeget érintő réteghobbi volt. Nem hatott át mindent az online tér, a Facebook és a konzum. A jó munkák felbukkanása kisebb csoda volt, ami leginkább évente egyszer mutatta meg magát az online térben, a Missing Lynx Constructive Comments szekciójában, szeptemberben, az Euromilitaire előtti héten.

Euromilitaire korszak - éves zarándoklat a messzi Albionba

Maga a VERSENY, ahol a dolgok történnek, eldől mi az ami értékes és mi nem. Korunk szokásos versennyel kapcsolatos kérdései - mennyi makett lesz, mekkora börze várható, mennyibe kerül? - nem igazán érdekelték a jelen lévők nagy részét. Központi elem a minőség, és az élmény: egy zarándoklat a messzi Albionba.

A dél angliai, figurákra szakosodott versenyen már a 90-es évek végén megjelennek az első Svéd utazók. A korai Mirko Bayerl számára nincs is kategória, ahová benevezhetné harcjármű makettjét, bár a korszak nagy alkotói, mint Tony Greenland már jelen vannak a verseny asztalok között és hamarosan kitapossák az utat az új kategóriáknak. Rövidesen kialakul a verseny húzó ereje, aminek az egyik kulcs pontja a figurás világ házasítása a harcjárművekkel. Erre a vonatra száll fel egy másik svéd utazó is - ők egyébként nem igazán találnak egymásra a hosszú évek alatt sem - Johan Fohlin.

Legendás felderítője a Baltikumból

Munkái azonnal kiszúrhatóak a versenyasztalokon, mély nyomot hagyva a zsűriben és az egész makettező világban. Kifinomult figurás technika lesz az igazán erős elem az alkotásain, ami gyakorlatilag a doboz gyári Dragon jelenetek művészi szintre emelésével kezdődik, de nem ritkák a teljesen saját faragású megoldások sem. Felületi szárazecseteléssel végtelenségig kifakított járművek, precíz befuttatás, kontrollált hatások, emberi tényező állandó jelenléte, ezek válnak a védjegyévé. 

Nordic Edge: a korszak iránymutató kiadványából

 

Ikonikus RSO jelenetét a Baltikumból általában a skandináv iskola csúcsának tekintjük. Egyszerű kompozíció a tökélyre hangolva. Háttér, mozgalmas jelenet, tökéletesen beágyazott figurák. A kerítés ami irányítja befele a szemünket a pihenő katonával aki ellensúlyt képez  a löveg körüli mozgalmas világnak.

Moson Moson mit tartogatsz számomra?

Kurföld mint kedvenc skandináv téma gyakran megjelenik, itt az akkor forradalmi Dragon Gen2-es doboz figuráit gondolta kicsit újra és rendezte egy nagyon kellemes kis kompozícióba.

Ez igazából a jelenet elölnézeti szöge

Átalalkítások

Világ az Euromilitaire után, Little Norway, SMC, Moson és a versenyektől való eltávolodás

Ekkoriban Skandináv iskola képviselői úgy érzik érdemes lenne egy külön fórumot szentelni a kis mozgalmuknak, megszületik a Little Norway  phpBB fórum világa. A korszak jelentős alkotóit és projektjeit figyelhetjük itt meg, Per Olav Lund, Markus Eriksson munkáit többek között. A Missing Lynx követhetetlen fórumfolyamához képest jelentős újítás, de nem bizonyul időtállónak, elhal a Facebook megjelenésével. Sok ilyen kezdeményezéshez hasonlóan a múlt homályába vész.

  

Klasszikus Wolf-Hornet világ

 

A  2010-es évek közepére a Folkestoni verseny dinamikája is láthatóan kezd kimerülni, és úgy tűnik a világ harcjárműves súlypontja valahová a kontinensre fog áttolódni. Két potenciális rendezvény jöhet szóba, az akkor már kb 10 éve működő holland SMC és a hazai Moson. Klubok, baráti társaságok indulnak próba utazásokra, keletre és nyugatra egyaránt. Ma már kijelenthetjük hogy a nyugati harcjárműves ág inkább az SMC-n találta meg helyét. Az SMC profitált a németalföldi szuperklubok illetve Anglia közelségéből és abból, hogy hajlandó volt átvenni a Folkestoni folklór és emberanyag nagy részét, hogy beépítse magába.

 

Egy Dragon készlet magasabb szintre emelése

Svéd delegációk is érkeznek ide is oda is. Mosonshown Fohlin RSO-ját egy árnyékos sarokban látjuk viszont valahol a lépcső alatt. Valamilyen külön-kategória lehetett? Nem tudom, de nem igazán volt méltó helyén és úgy tűnik maga az alkotó sem találta meg számításait a talán sokszor idegennek és érthetetlennek tűnő mosoni forgatagban. Kezdetben lelkesen nekiindult az SMC Holland hotelvilágának is, de maga a történet inkább összefügg a nagyon hasonló stílusban és témákban alkotó Roger Hurkmassal kialakult alkotói vitájukkal, ami valószínűleg egy induló barátságot tett tönkre. Nem tudni ki kiről másolt, vagy mit vett kölcsön, de a fonal itt megszakadt. Bár jó barátja Markus Eriksson munkáin keresztül úgy tűnik mindig eljut egy kis Fohlini világ az eindhoveni IKEA lámpák alá is.

 

Faragás bemutatása egy történelmi jeleneten

 

Házasság, családalapítás, gyerekek,  meg nem talált számítások az egyes versenyeken, ki tudja, talán arra késztetik hogy a külvilágtól kicsit elvonultabban alkosson. A közönség biztosan sokról marad le, az alkotó már nem biztos. A munkák azért készülnek, és ilyen vagy olyan formában de időnként a nagyközönség számára is megjelennek. 

 

 

Saját faragás

 

How the gods kill - című munkáját egy régebbi festmény inspirálta, amit világháborús környezetbe ültettet. Harcjárművek nincsenek, de a lovas szekér köré épített jelenet fokozott drámát vázol fel a közönségnek.

How the gods kill - Ahogy az istenek ölnek

Érzékeny téma, érzékeny megjelenítéssel

Fohlin 2024

A 2020-as évekre a tömegtermelő internet dömping szinte teljesen láthatatlanná tette a Fohlinhoz hasonló, lassabb tempóban de kiugró minőséget posztoló karaktereket az online világban. A verseny jelenlétből fakadó hírnévre szintén nem számíthatott, viszont az AFV modeller 2024 május/júniusi címlapja egy jó emlékeztető a nagyközönségnek, mit is lehet igazából kihozni a harcjármű vignettákból. 

Sokan így képzeltük el az Euromilitaire szellemiségének a folytatását, ahol az alkotók próbálják magukat illetve a munkáikat fejleszteni, kombinálni az egyes ágakban elért áttöréseket, felzárkózni a mindig megújuló technikai szintekre és jó összhatású munkákkal kényeztetni a nagyközönséget. Ez a világ sosem valósult meg, a jelenlegi versenyek valósága korántsem ilyen, és úgy néz ki nem is igazán tereli ilyen alkotások felé a mezőnyt. A magazin lapjain viszont megjelenik egy kellemes, vagy valakinek lehet kellemetlen emlékeztető, hogy igazából miről is szólhat a makettezés. Tele vagyunk technikával, termékekkel, egyre komplexebb magyarázatokkal, érthetetlen narratívákkal, "storytellingel", de hiányoznak az ehhez hasonló munkák, melyek kiválóságát nehéz szóban leírni, bürokratikusan lemérni, egyszerűen hatással vannak a nézőre, szinte megszólalnak. A harcjármű technikája egyébként a megszokott Humbrolos, felületek belső részére koncentráló hangsúlyos szárazecsetelés körül épül fel, a figurák pedig Vallejo akrilokkal készülnek.
 

Konklúzió: Időtlen alkotások földjén járunk?

Johan Fohlin munkáit érdemes tanulmányozni, újra és újra. Vannak újabbak, de igazából 10-20 évesek is nagyon magasra teszik a lécet. Valamilyen szinten a vignetta kategória szellemiségét és egyben a maximumát is jól leírják. Manapság mintha ez a kategória eltűnt volna, de ennek ellenére érdemes pár kulcs elemet megjegyeznünk mitől is lettek ezek az alkotások időtlenek:

• Természetes hatás, semleges, fakó színek, kellemes megjelenés
• Egyensúly, arányok - kompozíciós képességek fejlesztése kulcs fontosságú, az elemek elrendezése és festés terén is
• Minőség a mennyiség felett
• Figurák jelenléte, fokozza a vizuális élményt, hangulatot adhat, drámát hozhat az alkotásba
• A jelenet a legfontosabb, ezt támogatja az egyes különálló elemek összjátéka
• Magas minőségű munkát a versenyeken való részvétel nélkül is elő lehet állítani és prezentálni 

 

Fotó:

Facebook
Johan Fohlin
Atomscales
Dioramag
Wolf and Hornet
AFV Modeler
Rtep Dolin Plastikshooter

Lezsűriztük a Bolyait 3/3 - repülő zsűri mentor program

A Bolyai Makett Kupa idén új helyszínen került megrendezésre. A Bálna Honvédelmi Kulturális Központ adja magát, hiszen a klubnak régre nyúló szoros kapcsolata a Honvédséggel nem titok. Én személy szerint örülök, hogy a régi Stefánia Palotában tartott versenyek után ismét egy méltó helyre költözhetett a rendezvény. A China Mart sem volt rossz, főleg fény és parkolás szempontjából, de a Bálna azért lényegesen szebb környezet. Mondjuk pont fény és parkolás szempontjából viszont szuboptimális. A fények miatt (és mert bénák vagyunk) nem sikerült mindenről használható képet készítenünk, ezért egy-egy makettről a készítője által megosztott képet is láthattok. A helyszínre mi 08:15-re ott voltunk, így még akkor is lett volna parkolóhelyünk, ha a zsűrizés miatt nem kapunk foglalt helyet. De az amúgy sem túl nagy mélygarázs a sok rendszámos hely miatt így is gyorsan megtelt. A fény hiánya, mint kiderült nem a szervezők hibája, technikai okok álltak mögötte.

 

Zsűri mentor program

A Bolyai Makett Klub továbbra is egyedüliként az országban (tudtommal) lehetőséget biztosít a zsűri munka közbeni megfigyelésére. A zsűri mentor program nem titkolt célja, hogy a makettezők betekintést nyerhessenek a zsűri munkájába, megértsék, eltanulják az értékelés során felmerülő szempontokat, és akár a későbbiekben maguk is zsűritaggá válhassanak. Jómagam tavaly mentorként, idén viszont tanoncként vettem részt a programban. Ennek oka, hogy tavaly a harcjármű kategóriában kaptam megtisztelő felkérést, idén viszont magam jelentkeztem repülőbe tanulni. 13 évvel ezelőtt építettem utoljára repülőt. Az utóbbi időben azonban a vásárláson kívül újra elkezdtem építeni is 1-2 repülős projectet. Így megragadtam a lehetőséget, hogy a mester repülő zsűri mellett magamba szívjak egy kis tudást, szemléletet, rutint.

Hogy mit tanultam?

Technikailag semmit. Talán nem is feltétlenül erről szól ez a dolog, zsűrizés közben nem igazán van idő a technikai kivitelezésen agyalogni. És őszintén szólva nem is ezért jelentkeztem. Sokkal jobban érdekelt az az értékrend, szemlélet, prioritások, ahogyan a zsűri a repülőket vizsgálja. Mit tart fontosnak, mit emel ki, mi az, ami kevésbé érdekli. Ki kell emelnem, hogy a zsűri mindhárom tagja hatalmas rutinnal, magabiztosan ment végig a kategórián. Nem féltek érvelni egymással szemben, ha úgy hozta a helyzet. Annak ellenére, hogy alapvetően a látásmódjuk nagyon hasonló volt. Hallgatva és figyelve őket, kérdés sem merült fel bennem, hogy pontosan tudják, mit csinálnak. Ahogy az sem volt kérdés, hogy ennél távolabb nem is állhatna az értékrendjük az enyémtől. A cikk további részének olvasásához kérem, hogy vegyetek figyelembe pár dolgot. Becsülöm, és tisztelem azt, ahogy a zsűri a saját értékrendjét stabilan, tisztán, sallangmentesen és ellentmondást nem tűrően érvényre juttatta az értékelés során. Nem gondolom, hogy nekik változniuk kéne, hiszen így önazonosak. Sok ponton nem értek velük egyet, és másképp látom a dolgokat, és szerintem ez egy teljesen természetes dolog. A végeredménnyel egyetlen helyen tudtam egyet érteni, kifejtem részletesen miért, de ez csak részben múlik a zsűrin, másik részben a rendszer működése okozza. Sajnos azt láttam, hogy a pontozólapra épülő rendszer  torzította azt, ami az asztalnál a zsűritagoktól elhangzott.

A másik Schwalbe-t vettük ki

A rendszer és használata

Ahhoz, hogy megértsük az egész zsűrizési folyamatot, ismernünk kell a rendszert, amiben a munka folyik. A szokásos kategória átnézést követően elkezdődött az arra érdemes munkák egyenkénti vizsgálata. A vizsgálat pontozólap alapján történt. Nem a mosonmagyaróvári lapot használtuk. Az asztalt körbe ültük (3 zsűri, 3 tanonc) és elkezdtünk végig menni a pontokon. Nem pontosan idézem fel a pontokat, és nem is az összeset, csak a főbb szempontokat próbálom bemutatni:

• Makett nehézsége: Szerintem ennek már semmi jelentősége nincs. Ma már szinte minden témában kaphatunk jó minőségű makettet, pontos feljavítókkal. Szerintem azt nem kéne külön értékelni, ha valaki egy gyengébb minőségű makettel dolgozik. És valójában nem is ezt értékelik. Hanem egy számomra még inkább érthetetlen dolog zajlik. Tudniillik ezen a soron a TÍPUS nehézségi fokát értékelik. 5 pont egy kétfedeles, huzalozott, gép. 1 pont pl. egy drón, amiben még kabin sincs. 2 motoros P-38 már 4 pontot kapott, ahogy mondjuk egy 4 motoros B-17 is azt kapott volna. 1 motoros világháborús vadászokat 3 pontra tartották, de az F-22-es is így volt valahogy. A MiG-29 sem kapott 5 pontot, pedig kimondottan trükkös a sugaras gépek között, köszönhetően többek között a hajtómű gondolák felépítésének. Így ennek én semmi értelmét nem láttam.
• 
  

  

  A Fulcrum nem kapott semmit. Vastag R-73-as vezérsíkok és elszúrt kabintető festés. A pontozólap büntetett, pedig az egész makettet nézve, volt ami ellensúlyozza ezeket a hibákat. 

  
  
• Tálalás: Gyakorlatilag amelyik gép alatt nem volt környezet, az 3 pontnál többet nem kapott. Akkor sem, ha ízlésesen egy fekete alapon, visszafogott táblácskával érkezett. Ugyan akkor a csillogó NDK műfű senkit nem zavart. Harcjárművesként, úgy, hogy belekóstoltam már a diorámákba is kicsit, ezeket a dolgokat én nem tudom megérteni. Nagyon, nagyon más az értékrendünk.
• 
  

  

  Siker, műfű, csillogás

  
  
• Geometria: ezen nincs mit magyarázni. Becsülettel végig lett nézve. Hozzáteszem, a zsűri végig fejből dolgozott, google nem volt a barátjuk. Az F-22-es futómű beállítását mi tanoncok szúrtuk ki (a futószár nem, de a kerék erősen terpesztett). Majd nekem kellett kiguglizni, hogyan is áll a valóságban az a kerék… Itt már kicsit érezhető volt, hogy 2 órája ültünk az asztalnál.
• Építés, tömítés, stb. Megint adja magát, megnéztük, ahol voltak turpisságok kevesebb pontot kapott. Ez szerintem rendben volt.
• Apróságok: külön sorokon van a kabin, a kabintető, az antennák, a lámpák, stb. Átlagosan 12-14 sort értékeltek. Stand alone repülők voltak főleg, 1-2 alkalommal voltak nyitott panelek. Ez azt jelenti, hogy egy sor 7,1-8,3%-ot adott az össz pontszámból. Mivel az apróságok minimum 4 sorra voltak bontva, így a teljes pontszámból minimum 28,4-33,2%-ot vagy többet tesznek ki. Szerintem egy repülő makett értékelésénél nem az antenna, lámpa, kabintető, kabin jelenti a makett értékének egy harmadát. Arról nem is beszélve, hogy a helyzetjelző fények rendre kihúzásra kerültek olyan makett esetében is, amin voltak ilyen részek, csak a típusból adódóan nagyon kicsik. Ezt sem teljesen értettem, hogy mikor elég pici egy részegység ahhoz, hogy ne vegyen részt az értékelésben. Volt vita arról is, hogy az antennát kihúzzák-e egy-egy típusnál. Mert huzal nem volt, csak egy antenna dúc, meg egy pitot. Végül nem emlékszem ki lett-e húzva, és melyiknél. Itt éreztem a konszenzus és az átláthatóság hiányát. Nem elhanyagolható tény, hogy minden egyes kihúzással változik a bent maradó sorok aránya, így a súlya is a végső pontérték számításnál. De ez már a statisztika sötét tudománya, amit nem a zsűrinek kell művelni, inkább a rendszer üzemeltetőinek. Az eredményeket viszont ez is torzítja.
• Festés nehézsége: Szerintem ez a másik legfeleslegesebb sor a lapon. Egy konkrét példát hoznék a mezőnyből. Egy F-22A Raptor szerintem valahogy így kéne, hogy kinézzen.
  0-5 skálán ez milyen nehéz festés? Nálam 6-os. De csak 3-ast kapott, mert hát csak szürke.
• 
  

  

  A szürke 50 árnyalata. És a trükkös metálos csillogásról még nem is volt szó.

  
  

• 

  A makett, amin voltak próbálkozások, de ...

  
  
• Ehhez képest ez fogadott minket a mezőnyben. Nem nagyon hasonlít a fotóra. Hogy egy új, vagy megviselt festést választunk, 2 színű vagy bonyolultabb camot, mindegyiknek megvannak a nehézségei. Persze csak akkor igaz ez, ha elvárjuk, hogy az egyszínű felületeket is izgalmasan, szépen jelenítse meg a makettező. Ez az elvárás érzésem szerint hiányzott zsűriből, és a vélt vagy valós színhelyesség kielégítő volt számukra. Szerintem viszont egyszerűen itt minden festésnek 5-öst kéne kapni. Ehhez képest az volt a mondás, hogy a sima OD/szürke, az 2-3 pont. A Zöld/Zöld/Szürke finn camo, fehér téli álcával és sárga orral 4 pont. De csak a sárga orr miatt. Elvileg csak a fém szín kaphat 5 pontot. De a kiemelt jugó P-47-es is csak 4-et kapott, mert csak 1 fémszín volt rajta. Más kérdés, hogy ez már a kivitelezés hibája, amit nem itt kéne értékelni. Ebben ismét volt némi önellentmondás.
• 
  
• 
  
  
• Festés kivitelezése: Ennek szerintem a makett értékének legnagyobb részét kéne adnia. Ehhez képest 1 sor, 7,1-8,3%. És megmondom őszintén kikerekedett szemel ültem, és hallgattam, hogy milyen gyorsan letudták ezt a szempontot. Ha volt kisebb agonizálás, akkor is maximum a már említett színhelyességen, szórásképen, szép sima felületen, néha a történelmi hűségen. 
• Apropó történelmi hűség: minden értékelt munkánál kihúzásra került. Ugyanis a diorámákat értékelő pontok közé volt írva, amit első lépésként minden gépnél kihúztak…

Összefoglalva nagyon szimpatikus volt nekem az az elgondolás, hogy egy repülőn mester kategóriában bizony alaposan végig nézzük az ilyen kis finomságokat, hogy az antenna hogy van kidolgozva, leszálló fények, helyzetjelzők rendben vannak-e, kipufogó milyen, stb. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a pontozólap felépítéséből és a zsűri szemléletéből adódóan igazából itt vége is volt a történetnek. Miután végig mentünk az alapokon, geometria, ragasztás, tömítés, elkezdtünk bele merülni az apróságokba. Majd egy pillanat erejéig még ránéztünk a festésre, úgy kb. egy pillantást, ami zöld, az zöld, ami szürke az szürke, és kész is voltunk. Mint ha 12-14 fényképet néztünk volna meg a makettről, amiken mind a makettnek csak egy apró részlete látszik. Mindegyiket külön értékeltük, majd gyorsan összeadtuk a pontokat, és mentünk is tovább. Az olyan dolgok, amik számomra egy makettet élethűvé, széppé tesznek, fel sem merültek. De nem csak a pontozólapról hiányzik nagyon-nagyon sok minden, a zsűrinek sem szentelt ezeknek figyelmet. Az volt az érzésem, hogy fél munkát végeztünk, mert hát azért egyik makett festését sem lehet elintézni 1 sorral a 12-ből.

Ami nem volt

Például sehol nem esett szó a textúrákról. Egyetlen helyen, egy I. VH-s Albatrosznál lett megjegyezve, hogy a Lozenge matricába bele van nyomva a vászon mintája, és ez milyen jó. Persze a lapon ezt nem tudod sehol érvényesíteni. Nem esett szó a weathering semmilyen részletéről, viszont mindenhol hiányolták a hajtóműből szivárgó olajfolyást. Ha mégis szóba került weathering, akkor ilyenek hangzottak el, hogy hát a Corsair alatt a bomba jó használt, pedig hát ugye mitől lenne használt egy bomba. Itt némi történelmi hiányosságot véltem felfedezni, hiszen ezeket a reptér szélén, a földön tárolták. Az Új-Zélandiak pedig csupa levetett amcsi cuccot kaptak, amiket hát megviselt már a sors. A futóművek koszolása sehol nem került szóba. Minden légcsavar 5 pontot kapott, pedig csak színre voltak fújva. De ha szóba is került volna, a lapon ez sem kap helyet. Olyan finomságok (mesterben vagyunk), mint kontraszt, színek harmóniája (pl. mit mivel folyatsz be), kompozíció, fény/árnyék hatások, stb. fel sem merültek. A kipufogók kialakítása és festése sem volt szempont, a kipufogó füst nyoma egy esetben jött elő, akkor is el lett intézve egy verbális legyintéssel.

Az egyiptomi 72es Spit. Az kipufogó füst nyom azért nagyon nem így néz ki egy Spit-en.

Szóval egyik oldalról végtelenül részletesen bele mentünk például az antenna huzal vastagságába, másik oldalon teljesen mindegy volt, hogyan van lefestve a makett. Egyik oldalon végtelenül szimpatikus a részletekre való odafigyelés, másik oldalon végtelenül aggasztó a makett végső összképét adó festés felé támasztott szerintem alacsony elvárás. Ezekkel az ellentmondásos érzésekkel álltam fel a zsűri asztaltól, és az jutott eszembe, hogy értem már, miért nem értjük egymást. Teljesen más értékrendszer alapján látjuk a dolgot, más prioritások mentén. Vannak közös metszetek, de amíg a zsűri alapvetően egy építés központú, repüléstechnikai szemléletet képviselt, én ezeket a részleteket a makett alapjának tekintem. És ők ott hagyták abba egy makett vizsgálatát, ahol én kb. a felénél jártam volna, és elkezdtem volna a festést kiértékelni. Nem csak a camot úgy általában, hanem a kis részleteket is, mint pl. a kipufogók, kiömlők, stb.

Pontozólap vs zsűri vs én 

A másik tanulság, és igazából a korábbi tapasztalataim megerősítése, hogy a pontozólap milyen nagy mértékben torzítja a zsűri értékelését. Végig hallgatva a diskurzust, látva, melyik pont mögött mennyi vizsgálat, mennyi beszélgetés volt, teljesen elcsúszott a végeredmény. Az érem nélkül távozó Egyiptomi Spit és a 48-as Raptor semmivel sem szerepelt rosszabbul, mint bármelyik másik gép. A bronzérmes Corsair (Havril István) a „túl koszos” bombával alig tartalmazott hibát. Nem volt felszegecselve, szerintem ez a legnagyobb hiányossága a többihez képest, de ez a pontozó lapon sehol nem jelent meg. A festése viszont zseniálisan jó lett. Ez sem nyomott semmit a latban. Bár én a szegecsek hiánya miatt még akár egyet is tudok érteni a bronzzal, a zsűri asztalnál elhangzottak alapján ezüstre számítottam. A másik bronz, Kormos Péter Me-262-ese. Itt konkrétan a műszerfal mögötti kábelezést kerestette egyik zsűri a másikkal. Majd azt hiszem kiderült, hogy nem teljesen jó a színe, így a kabin kevesebb pontot kapott. A festése egekig lett magasztalva, a kukac festés finomsága miatt. A beszélgetés alapján szerintem ez is ezüst kéne, hogy legyen, bár az ilyen apróságokon kicsit le lett húzva, mint az egyetlen szögből, elemlámpával látható műszerfal mögötti kábelezés. Az alap kimondottan ronda eldolgozása miatt aranyat én sem adtam volna, de igazából egy erős ezüstöt megérdemelt volna a bronz helyett.

Az ezüstérmeseknél Molnár Ferenc Bf 109 Ga-6-sa olyan sok kritikát kapott az RLM 02 pöttyözés hiánya és a nem megfelelő átszóródás miatt, hogy a beszélgetés alapján inkább bronzra számítottam. Én is azt adtam volna, de inkább a csillogó fű, és hasonló dolgok miatt. Samák Gábor Morane-Saulnier-je szerintem alul értékelt lett. Tűéles részletek, visszafogott koptatás, gyönyörűen fújt felületek. Még arra is figyelt, hogy amíg az alap camo egy enyhe selyem fényt kapott, addig a téli álca matt rajta. A beszélgetés alapján az ezüst tűnt reálisnak, bár én aranyat adtam volna simán. Itt nem torzított a lap. Zólyomi Zoltán, az egyik zsűritag P-38-asát ő maga nem értékelte, helyére Vadász István a zsűri elnöke ült be erre a körre. Bevallom ez már annyira a végén volt, hogy kevésbé figyeltem, és elég csöndben is zajlott az értékelés. Kérdésemre, hogy miért 4-es a nehézség, hiszen ez egy kiváló Tamiya makett, az volt a válasz, hogy mert kétmotoros. Típus ugye. Az antennahuzalok vastagságán ment a diskurzus, illetve a megbontott fegyvertéren. Végül egészen kiegyensúlyozott pontozással lett ezüst. Nem nagyon találtak benne kirívó hibát. Itt a visszafogott beszélgetés és a végeredmény kb. fedi egymást. Én személy szerint nem adtam volna neki ezüstöt, az én értékrendemben egy OD P-38-as Guadalcanalról nem így néz ki. Szerintem a festésnek hiányzik kb. a fele. De mondom, ezek az én elvárásaim, és én itt csak megfigyeltem.

Az eredeti Miss Virginia ballról...

... és jobbról

A 48-as Tamiya makett

Arany érmet kapott Fülöp Róbert Albatros W.4-ese. Egy full 3D nyomtatott kit, fa törzzsel, Lozenge matricázott szárnyakkal. A talaj színe nem tetszett a zsűrinek. Ezzel egyet tudok érteni, bár kritikusabb vagyok náluk. Szerintem az alap nagyon nem sikerült jól, egy barna massza az egész, és a színe mellett sem az arányok, sem a textúrája, sem a beállítása, sem az indokoltsága nem volt rendben.  Ebben sokkal több lehetőség lett volna. A korábbi vizes alapja sokkal szebb volt. Sajnos a gép geometriája sem volt rendben, lógtak a szárnyak, a huzalozás az úszótalpaknál nagyon fura volt, mert a feszítő rugók és a bekötő szem között volt egy törés. Egy jó nagy törés. Rákerestem ott pár képre gyorsan, mert nem ismerem a típust, de azokon nem láttam ilyet. A szárny lógás valószínűleg a gyanta súlyából adódik, de a huzalozást már nem tudom erre fogni. Így azt mondom, hogy a minden más részletében magas minőségben kivitelezett makett végül ezen alap hibák miatt nálam bronznál nem lett volna jobb, mert az én elvárásaimat a színekkel, tálalással egyáltalán nem hozta.

A másik arany érmes Szabó Bence He-162-ese. Megvallom őszintén ez volt az egyetlen munka, ami az én elvárásaimnak megfelelt, még ha nem is maradéktalanul. Igazából csak azért kapott aranyat, mert Bence figyelt a pontozólap által értékelt szempontokra is, és nem vétett nagy hibát. Azonban ehhez kellet az is, hogy ott üljön, és elmagyarázza a zsűrinek az eredeti gép történetét, hogy miért koszos, felemás, dől balra. Figyelembe véve, hogy minden makettnél fejből dolgozott a zsűri, feltételezem, itt sem derült volna ki, ha Bence nem ül ott tanoncként, és nem tudják megkérdezni. Azt tudták, hogy a főfutó akna ajtaja RLM 65 vagy a kékesebb RLM 76, és Bence a szürkésebb RLM 76-ra festette. Ez egy hiba, megkapta a pontlevonást. Az alap szerintem fényévekkel verte az összes többit, erre csak annyi megjegyzés volt, hogy végre valaminek nem lóg le az alapról a szárnya… Olyan nyilván fel sem merült, hogy a nyitott motortérben az olajozás kicsit maszatos lett, el lehetett volna dolgozni finomabban, és Bence el is tudja, ezt bizonyította már más maketten. De ez a film már csak az én fejemben pörgött. Végül is ez az egyetlen eset, hogy a beszélgetés és az én elvárásaim alapján is a pontozólap a megérdemelt helyezést hozta.

Mindebből nem az következik, hogy jaj nekem van igazam, és béna a zsűri. Ezt szeretném nagyon határozottan kiemelni! Egyszerűen csak másképp látjuk a dolgokat. A fent, név szerint említettek se vegyék magukra! Mind nagyon szép munkákat raktak le az asztalra. Ahol nekem hiányérzetem volt, az esetek többségében a más felfogásból adódik, szerintem.

A hétvége 3 fő tanulsága számomra:

1. A pontozó lap erősen torzít még a pontozó lapot meggyőződéssel használók ítéletén is. Szerintem nem magával a lappal van a fő gond, hanem a felhasználási módjával. Régóta mondom, hogy egy jó checklist lenne ez (kiegészítve pár festéstechnikai szemponttal), de a döntést vissza kéne adni a zsűri kezébe. Ez szerintem ismét beigazolódott.
2. A másik, hogy az az érzésem, hogy fél munkát végzünk. Bár rengeteg részletet megnéztünk, rengeteg fontos dolgot viszont nem. Mégis eltöltöttünk 2,5 órát 11-12 makett értékelésével. És a végén az összkép nem volt meg. Nem tudtuk meg egyik esetben sem, hogy az egy jó makett? Arany szintű makett? Igazából nem is érdekelt ez senkit, mert szándékosan így működik a rendszer.
3. A makettezés: „Egy tárgy vagy élőlény méretarányos lekicsinyítése és a valóság illúziójának keltése grafikai módszerek alkalmazásával.” Vadász István mondta ezt. A definíció második fele, a "valóság illúziójának keltése grafikai módszerek alkalmazásával" vizsgálata szerintem nagyon hiányzik jelenleg. Erről szólna ez a hobbi, mégis ez hiányzik. Nem elég szépen építeni. Festeni is kéne ilyen szépen, különben elvész a befektetett munka.

Végezetül szeretném megköszönni egyrészt a Bolyai Makett Klubnak, hogy lehetőséget biztosítottak számunkra a zsűri munka testközelből való megfigyelésére. És szeretném megköszönni a 3 zsűritagnak is, akik becsülettel végig dolgozták azt a 2-3 órát, értékelték a kategória szerintem bőven több mint felét, és készséggel válaszoltak minden kérdésünkre.

Akit érdekel a dolog, javaslom jövőre jelentkezzen a programba, és nézze meg testközelből, hogyan működik az értékelés. Sokat lehet belőle tanulni.

Képek:

Fülöp Róbert

Havril István

Kormos Péter

Molnár Ferenc

RebelJedi

Szabó Bence

Lezsűriztük a Bolyait 2/3 - Mester harcjármű kategóriák

A Bolyai Makett Kupán a mester harcjármű zsűribe kapott megtisztelő felkérés Gálik Gábor barátunk. Gabival már találkozhattatok a blog hasábjain egy a téli festés hajlakkos technikáját taglaló írásban.

Gabi volt olyan jó fej, és egy telefonos interjú formájában megosztotta velünk a zsűrizés során szerzett élményeit.

Szia Gabi! A Mester harcjárművet és diorámát zsűriztétek Imrével és Tomival. Mik voltak az első benyomások?

A mester harcjármű kategóriában volt a legnehezebb dolgunk. Azzal kellett kezdenünk, hogy eldöntsük, egyáltalán mi az, ami megüti a mester kategória szintjét. Problémát okozott, hogy az elmúlt években sokan felkerültek hobbiból, úgy gondolom túl hamar, és most szenvednek. Nem sikerül megütni még ezt a szintet, mert ehhez idő kell. Ezt a saját példámból is tudom, nekem évekig tartott. Nyilván ez egyénenként változó, kinek mennyi tehetsége vagy éppen szorgalma van hozzá.

Mester harcjármű

Kezdjük a tetején, Szabó Bence aranyat kapott M2A2 Bradley-re. Tudod a kis 72-es, ukrán festéssel.

Igen, 72-ben szinte tökéletes. Megfogott a periszkópok kivitelezése. Fantasztikusan sikerült. Emlékszem régen még a DVD fóliáját próbáltuk leszedni ehhez. A pontozáson szinte mindenhol maximum pontot kapott.

Mekkora részét tudtátok a makettnek a pontozólappal értékelni, és mik azok az erősségek, ami a pontozólapon nem jelent meg?

A pontozó lap elsősorban nem az arany szintnél viszi el a végeredményt. Ott szinte mindenre kiosztjuk a maximum pontot, az általában célba talál. Azonban az ezüst és a bronz maketteknél lehetetlen úgy belőni a pontokat, hogy az kiadja, amit szeretnénk, mert nem tudod követni, hány százalék lesz a végén. Megmondom őszintén, végig nézve a kategóriát, kiemelve és részletesen értékelve a maketteket én más végeredmény hoztam volna ki, mint amit a pontozólap eredményezett.

Volt ennél jobb munka?

1/72-ben nem. 1/35-ben a horvát srác Nashornja volt a legjobb. Nem összehasonlítható a 2 méretarány. Külön kellett vizsgálnunk őket kategórián belül is. Más képességek szükségesek hozzá. Neki 3 munkája is volt az asztalon, éppen csak észrevettük az egyezést. A Nashorn volt a legszebb.

Akkor térjünk rá Bojan Petkovic 1/35-ös Nashornjára.

Az olaj munka nagyon szép volt. A tálaláson szó szerint elcsúszott, ugyanis nem volt rögzítve. Annak ellenére, hogy úgy volt jelölve, le van ragasztva. Majdnem leesett az alapról. Csúnya volt a talapzat, lakkozás feljött, stb. Itt már pontszám levonást kapott. De a festés munka gyönyörű volt, egyértelműen legjobb a kategóriában.

Szintén aranyat kapott egy másik 72-es munka, Vass László vízparton álló PTSZ-M-je.

A makett nagy része tartalmazott saját feljavítást. Ez mindenképpen nagyot dobott az építésben. A festése azonban messze volt a többi arany szintű munkától. A porozással jó irányba haladt, ráérzett, de érdekes módon a többi részletnél ez nem mutatkozott. Ez azért fura, mert a porozás a nagyobb felületeken elvileg nehezebb, ő mégis erre érzett inkább rá. Bár a pontozó lap kihozta aranyra, de szerintem nem arany szint. Inkább ezüst.

Halmos László Centurion C-RAM-je egy ritka darab. Szintén aranyat kapott.

Ezt vettük ki utoljára. Szenvedtünk vele, mert ki kellett venni még egy makettet, hogy legyen elég értékelt. Ahhoz képest, mennyi makett volt a kategóriában, nagyon kevésre tudtuk azt mondani, hogy megüti a mester szintet, és érdemes kivenni. Végül erre mondtuk azt, hogy talán lesz belőle valami.

És mit láttatok?

Egyszerű olajozás, szép építés. 1-2 réteg, és ennyi. Semmi extra.

Tisztességes iparos munka? Mi hiányzott? Por, több réteg, CM, eltérő panelek?

Egyszínű volt az egész. Látszik benne a munka, de nincs igazán kontraszt. Tény, hogy nagyok a felületek, ez nem egyszerű. De eltérő színekkel, fakulásokkal lett volna még itt lehetőség. A talaj nem volt rossz, mester szinten átlagosnak mondanám. A pontok nem igazán tükrözték a valóságot, szerintem aranyat nem ért. Bronzot maximum.

1/48-as Pz. II Ausf. B, ez az enyém volt. Korábban beszéltük, hogy a weathering nem sikerült. Próbáltam kontrasztot elérni a tiszta és a poros felületek között, de a port túlzásba vittem, a tiszta részen meg teljesen tiszták maradtak. Ráadásul az elhelyezésben is hibáztam, nem mindenhova került por, ahova kéne. Kihagytam a szürkével való visszadolgozást a porozás során.

Inkább ez volt a gond, nem az, hogy túlzásba vitted.

Illetve a sötét alapszínhez viszonyítva nagyon világos por színeket használtam, ezért sok helyen úgy világított, mint ha fehér mészpor lenne. Szóval ez rányomta a bélyegét az egész makettre.

Mindenki egyet értett, hogy ez most nem sikerült neked. Kivettük, lepontoztuk. A többi sorra jó pontokat kapott, de a porozást elrontottad, weatheringre 3-ast is adtunk. De a többi miatt a pontok ezüstöt hoztak ki. Az építés, tálalás, apró részletek rendben voltak. Én a bronz szint aljára raktam volna. Ezért is nehéz a pontozó lappal, mert azokat a dolgokat, ami nincs a maketten, például esetedben figura, kihúzzuk. De minden kihúzott sor változtat a bent maradók arányán és így súlyán is. Ezért szinte minden makettnél más súllyal esik latba a weathering, ami ugye egyetlen sor. Nálad mégis agyon csapta az egész makettet, de mivel az össz. pontszámba nagyon keveset számít bele, ezüstöt kaptál.

A helyezések végére értünk. Volt olyan makett, amit kivettetek, de nem kapott díjat?

Nem. Minden, amit lepontoztunk, kapott valamit.

Dioráma

OK. Térjünk akkor rá a mester dioráma kategóriára.

Diorámában könnyebb volt meghúzni a határt, hogy mi az, ami megüti a mester szintet. Itt kevésbé mosódott egybe a mezőny. A legjobb munkák egyike Imre Carentanja volt. Nem nagyon találtunk negatívumot. Ismerjük, láttuk már sokszor, minden a helyén van.

Tegyük hozzá, ezt Imre nyilván nem értékelte, helyére Balázs ugrott be a hobbi harcjármű zsűriből. Felmerült a beszélgetésetekben, hogy a kiégett jármű mellett szépen zöldell a növényzet, és ez problémás.

Igen, ez lehetett volna fonnyadt, égett.

Bár az is igaz, hogy a gumik nem olvadtak le. És ugye ez képről épült, azon sem olvadtak le. Tehát ki tudja mekkora tűz lehetett az.

Igen, ezt nehéz megmondani. De ez már szőrszálhasogatás.

Szabó Bence 1/72-es M1A2 Abrams TUSK-ja nem csak aranyat, de Best of AFV díjat is kapott.

Jó kivitelezés, szép festés, környezet szuper, nem tudok negatívumot. Mint a Bradley, hozta ugyan azt a szintet.

De mégsem kapott 100%-ot, tehát valamin akkor csak vesztett pontot.

Igen, voltak apróságok. Például a géppuskák kivitelezése. Egyszínű szürkére festi mindenki. Hiányoztak a fegyver használatából adódó kopások.

„A hetedik napon” IDF Centurion 72-ben szintén az enyém volt. Aranyat adtatok, amivel én nem értek egyet, de mond, hogy ti mit láttatok.

Figyelj, szerintem jobban sikerült, mint a Panzer II. A környezet nem volt rossz. A lánctalp katasztrófa. A festés standard, se negatívum, se extrák, közepes. Figurák jók. A fa tetszett mindenkinek. A környezet megkapta 4-est. A por a tankon, mint a mesében, hol volt, hol nem volt. Valahova tettél, valahova nem. Ahova kellett volna nem mindig ott volt. Nem volt összhangban. Az össz. benyomás nem volt rossz. De aranyat nem adtam volna neki én sem.

Igen, ez nekem egy tanuló project volt. Megtanultam, hogyan ne használjam a XPS lapot. A kőfallal sokat szívtam. Megette a hígító, belevágtam úgy, ahogy nem kellett volna. Tömíteni lehetetlen. Próbáltam homokkal és növényzettel visszahozni, hát sikerült, ahogy sikerült. A járműnél magam alatt vágtam a fát. A CM nagyon visszafogott lett. Próbáltam mindent ilyen nagyon finoman csinálni, amiből az lett, hogy az egész nem lett semmilyen. A fa ugye drótból van, meg Milliputból. Azon is alakítanék mai fejjel. A növényzethez statikus műfüvet abszolút nem használtam. Ezzel a téphető gyepszőnyeggel dolgoztam. AZ egyébként szerintem egészen jól használható. Másik tanulság, ne használd a jármű színét a talajhoz. Mert most a rejtőszín marha jó lett, teljesen egybe olvad a talaj a tankkal, de a makett szempontjából ez nem túl előnyös.

Igen, ezt Imre is kiemelte, hogy a talajnál használhattál volna több színt. Olyat, ami jobban eltér a járműtől.

Illés Balázs „Dilemmája” a következő. Elefant a tető nélküli házzal. Ezüst

Igen, az volt a leggyengébb pont, a ház. Az ugye egy Miniart készlet. Emlékszem mesélte, mennyit szívott vele. Nem egy egyszerű készlet. De a többiek is hiányolták a tetőszerkezet megjelenítését. Legalább feketére befesthette volna a falak felső részét. A figurák beállításából nem jött le elsőre a story. A jármű szerintem szinte teljesen tökéletes. De a lánctalp szinte egyszínű. Illetve több por volt a talajon, mint a láncon, és sokkal fényesebbre kopik a kövön, mint amit Balázs megmutatott.

A végeredményekről mit gondolsz. Úgy érzem a Carentan aranya nem kérdés.

Imre Carentan-ja és Bence Abrams-sze arany, ez nem kérdés. Szerintem Balázs is megérdemelte az ezüstöt az Elefant-tal. De neked bronzot adtam volna.

Volt más, amit lepontoztatok?

A Stuartot kivettük, de vissza is tettük. Voltak vele építési problémák, és teljesen egyszínű volt.

Mi a helyzet két pőrekocsin álló makettel? Volt egy Párduc és egy Tigris.

Milán Tigrise kicsit csalódás volt számomra. A facebookon látott képekhez képest nagyon egy tónusú mindhárom camo szín. A por talán kicsit leölte az egészet. Olyan pasztel, élettelen volt az egész. A pőrekocsit nem porozta be rendesen, az oldalát. Az nagyon hiányzott, gyönyörűen meg lehetett volna csinálni. Pedig a teteje meg tiszta por. Olyan félkész hatása van, még sok lehetőség van rajta. A Párduc már ránézésre sem volt olyan szinten, hogy kivegyük.

Aztán ott volt a MAZ csörlős T-72-es szerelvény. Imre mondta, hogy nem volt korábban ennyire porozva, de látszott, hogy ez nem sikerült. Egyszínű por mindenhol az amúgy is egyszínű alap festésen. Nemrég együtt utaztunk veled egy VT-55-ösön, még azon is több szín volt élőben, mint ezen. Tudod mi a szomorú? Hogy mennyi építési dolgot beletesznek az emberek. Feljavítják nagyon szépen. Megcsinálják becsülettel a házi feladatot. Nem csak a MAZ, de pl. a Tigrisen is. Felzimmeritezte milyen szépen, rárakta a rezet, és a végén az egészből semmit nem látsz. És hiába rakta rá a rezet, hiába rakta össze gyönyörű szépen, a festés meg elviszi az egészet. Nagyon sajnálom azt a Tigrist. Az építés nagyon ígéretesen indult. Én is pont egy zimmerites Mid verzión dolgozom. Tudom mennyi munka van ezzel.

Nyilván ott kezdődik az egész, hogy a festés alapján veszed ki. Azt kezded el alaposabban megvizsgálni, ami jól néz ki. Aztán lehet szőrszál hasogatónak lenni, persze. Meg kinek mi tetszik? De ezért vagyunk ott hárman, hogy mindenki belerakja a saját nézőpontját. És azt vesszük ki, amiben egyet értünk.

Ebben a kategóriában érthető módon nem volt egy nevezőtől több munka. Diorámákat nehéz futószalagon gyártani. De a megállapítás, ami a mester harcjárműre tettünk, hogy korán kerültek fel emberek, itt is igaz. Összességében a dioráma kategóriában kevesebb munka volt, így könnyebb volt választani is.

Köszi Gabi a beszámolót. Csináljunk majd még ilyen interjút.