"konstatálunk"
Az utóbbi évek növekedéséről, azzal kapcsolatos problémákról már írtunk eleget. Ezek egy része inkább belülről volt érzékelhető, a másik részük viszont már láthatóvá vált az átlag versenyzők szintjén is. Idén úgy tűnik fordulóponthoz érkezett a növekedés dinamikája mivel a verseny történetének legnagyobb visszaesését volt kénytelen elkönyvelni. Gyakorlatilag egy kisebb rendezvénnyi makett tűnt el az asztalokról. A nevezők száma 975/924-ről 824-re, a makettek száma 3021-ról pedig 2475-körülire csökkent. Legnagyobb fogyás az olasz és lengyel indulók számában történt.
A fejlemények mindenkit megleptek, de nem igazán látunk semmilyen érdemleges reakciót a szervezők részéről. A kommunikáció a szokásos, egyedül talán az éves statisztikai táblázatok közül a kategóriák számszerűsített adatainak hiánya árulkodik a fogyás súlyosságáról.
Maga a mennyiség egy szép teljesítmény, összevetve a 2700 pályamunkát felvonultató Eindhovennel, vagy akár a 3-4000 makettet mozgósító, nyáron lezajlott World Model Expó szériával (ez 1000 körüli nevező zömében figurás pályamunkáit jelenti). A figurás rendezvény a méretével feladta a leckét a saját szervezőinek és az oda látogatók tűréshatárát is rendesen feszegette. Ez egy ilyen műfaj, ezzel jár, hogy általában a hobbi szervezi saját magának az eseményeket, nem hivatásos rendezvény szervezők. Elnézve a helyszín vagy szerkezet terén sokkal kevésbé szofisztikált Pozsonyi rendezvényt - ahol idén 1700 verseny és 300 körüli kiállított munka kapott helyet és ezzel 2000 körüli számra tornázta fel magát - a Mosoni fogyás valószínűleg nem teljesen a Covid utáni általános lecsengés, vagy a környék dinamikájának változásainak tudható be.
 |
| Die Überschwemmung |
Mi kell egy jó, nagy méretű versenyhez?
Moson a nemzetközi makettező kultúra meghatározó része, mondhatni egy világra szóló magyar csúcsteljesítmény, egy kisebb csoda. Megfelelő működése a régió, az ország, a város, és minden magyar makettező elemi érdeke, a miénk is. Nyilván innen a partvonalról egyszerűbb a dolgunk, nem látunk tisztán
minden folyamatot, de valahogy ott mozgunk lassan két évtizede a verseny
körül, ami elég idő megfigyelni a verseny folyamatait.
Éhezők viadala vs inflációs működés
Amennyiben vesszük a fáradságot és ellátogatunk - akár virtuálisan - más, több ezer makettet kezelő összejövetelekre, legtöbb esetben szembetűnik a díjazásuk strukturális mélysége. Sok jó munkára sok érem a jelszó. A szintezés általában eleve 4 szintes - 3 érem + commended - és nem igazán fukarak ezekkel a díjakkal. A hangsúly és az iránymutatás pedig az aranyak, ezüstök szintjén jelenik meg. Ez a működés inflációs, kritikus a szintek konzisztens beállítására és a csúcsok pontos meghatározására, más különben a díjak relevanciája dramatikusan csökken.
Persze jelen van a szűk tölcsér is, a kemény verseny is, ahol a nyertesek száma igen csak korlátozott. Egy ilyen sikeres működés a Golden Demon széria, de ennek a rendszere egy több százmillió dollár forgalmú részvénytársaságot, külön univerzumot és felkészült professzionális szakmai gárdát is magában foglal. Egyedi, presztízse talán az egyik legnagyobb a figurás univerzumban.
Moson eredete
Kezdetben
egy kedves mosoly, emberi hang szólította meg a környék társaságait és
összejött a tömeg. Világosan emlékszem a napra, amikor Wolf Dietrich
esetlenül manőverezett
az óriási diorámáival az akkori kultúrház termei között, igyekezve
kikerülni a bámészkodókat. Rengeteg szép alkotás jelent meg, volt
felhajtóerő, szellemiség, ami mozgásba lendítette a folyamatokat. Sok év
telt el azóta és csak nőtt-nőtt a rendezvény. Kitöltötte az egyetem
termeit, majd beköltözött a jelenlegi helyszínre. A kedves mosolyhoz és
szavakhoz elismerést is illő volt csatolni, a számtalan ember és makett
között pedig valamilyen rendszer keretein belül kellett igazságot tenni.
Felálltak a rendezvény struktúrái. A két szemlélet sokáig
megvolt egymás mellett, szimbiózisban létezett és sikerült egyre több
embert megszólítania, a magasan tartott lécet kiegyensúlyozták a
mosolyok és ilyen olyan alternatív értékelési formák. A rendszer nem
volt hibátlan, sokan emlékszünk még az 4-6 órás zsűri maratonok végén
kedvetlenül, minden sorban 0-pontokat ikszelő zsűritagokra, komplett
szakágak hazaküldésére 1-2 díjjal, és az ezt követő látványos olasz
távolmaradásokra és egyéb extrém szituációkra. Úgy tűnt, valahogy mindig újraépül a mezőny, de a tünetek sok esetben ugyan úgy megjelentek újra és újra, ilyen
olyan kategóriában. A gyermekbetegségeket sosem nőtte ki a szervezés.
A
rendezvény emberi arca idővel inkább a háttérbe szorulni látszik és nagyobb
hangsúly tolódik a logisztikai lebonyolításra - de talán minden nagyobb
rendezvény természetes fejlődési útvonala ez, bár Mosoné egy kicsit
rögösebb. A mérettel új kihívások jelentek meg, melyekre néha ma is bizonytalan a válasz.
Hátrányos hibrid?
A magyar makettezés egy része, illetve Moson 2007/2008 óta két rendszer kombinációját igyekszik vegyíteni.
I. A pontozásos, jellemzően IPMS/Cseh 1-2-3 helyezésű megoldást, amivel az USA-n kívül ma már nem nagyon tudnak vagy akarnak sikeresen nagy illetve nemzetközi rendezvényt lebonyolítani. Ennek a kötöttsége inkább hátrány, a rendezvények a népszerűség érdekében pedig végtelen számú kategóriára igyekeznek bontani a mezőnyüket. Maga a 3 érem struktúra egyfajta "failsafe", meghibásodásbiztosítás, hogy legyen eredmény, bármit is csinál a zsűri. Ez a magyar rendszerben nincs, és ez rendszeresen ismétlődő problémákat is okoz.
II. A nyitott díjazási rendszert, ami életképesebbnek bizonyul a rugalmasságával és nagyban épít illetve függ a zsűri csapatok felkészültségétől, akik kezében van a teljes felelősség a mezőny beállítása terén. A magyar rendszer mentesíti a zsűrit a teljes felelősség alól, sok esetben a zsűri nincs is tisztában a ponthatárokkal, nem tudja beállítani a mezőnyt. Centralizációra, egységesítésre törekszik, Előfordul, hogy a szervező úgy gondolja a zsűri felkészültségét majd a pontozólappal pótolja. Gyakorlatban a makettezésben otthonosan nem mozgó külsős szakértőkkel vegyített zsűrivel valahogy sikeresen végrehajtja a mezőny értékelését. Ennek sok esetben az a vége, hogy senki nem tudja pontosan megmagyarázni az eredményeket. Rutinos, összeszokott csapatok kezében a rendszer általában kiegyensúlyozottabb eredményeket produkál.
A rendszer fontos eleme a pontozólap, ami folyamatosan fejlődik, ma már egy modern dokumentum, ami részletezi milyen szempontok mentén kellene értékelni a versenymaketteket. A makettezés bonyolult technikai hobbi. Lehet ilyen szempontok alapján építeni, de akár még értékelni is a mezőnyt, és ekkora méretben talán érdemes is. Az ördög viszont a részletekben rejlik: ki, hogyan, milyen körülmények között hajtja végre az értékelést.
A 2010-es évek végéig némileg tompították, vagy torzították (döntse el mindenki magának) a mosoni zsűrizést a helyi klub különdíjai, melyek főleg a versenyben érmet nem nyert alkotások között lettek kiosztva. Jelenleg ezek helyét a nagy számban az asztalokra kerülő más klub és gyártói különdíjak némileg kitöltik.
Milyen hatékonyan lehet vegyíteni a két rendszert? Mosonshow mindenképp érdekes esettanulmány. Azt hozzá kell tenni, hogy a makettezés nem egy egzakt tudomány, túl sok tényező van az egyenletben. A jó verseny inkább művészet, egyensúlyozás, mintsem egyszerűen leírható, statisztikával kifejezhető művelet és persze kemény munka, akármilyen rendszerben. Emberfüggő, tökéletes összehangolása pedig néha lehetetlen feladat.
2024-ben a rendezvény úgy tűnik tesztelte a teljesítőképessége határait. A jelek szerint jelenlegi szerkezetével és szervezési szintjével nagy kihívást okoz stabilan megvalósítani a tömegrendezvények bevált működési modelljét, melyeknek jellemzője a kényes egyensúly keresése a tömeg igényeinek kielégítése és minőség mérése terén.
Hogyan néz ki ma a mezőny?
Röviden? Máshogy mint 10 éve. A makettezés gyarapodott, az átlag minőség drámaian megnőtt. Persze ez magával hozott sok új kihívást. Ma már sok esetben nehezen találni a tömegből nagyon kilógó munkákat, extrém minőségi eltéréseket. A gyártók sok különleges témához nyúltak, ami fejfájást okoz a zsűri oldalán. Fel kellene mérni, milyen szinten is van az adott makett, egy olyan helyzetben, amikor azt sem tudod, milyen típusról van szó. Nagy számban megjelent az "egyéb" és sok más különleges kreatív munka, amivel alapjáraton nehéz mit kezdeni, egyáltalán eldönteni mit ábrázol, hol is lenne a helye a kategóriákon és a díjazáson belül. Ma, aki odaáll Moson tömött asztalaihoz dolgozni - hogy majd eldönti mi a jó és mi a díjra érdemtelen - jobb ha igencsak felkészült, mély a tudása, éles a szeme, és tudja mit csinál. Az eredmény? Hát számolni kell vele hogy nem lesz tökéletes, akár mit is csinál a zsűri. Úgy gondolom versenyzői szempontból is be kell érni az "elfogadhatóval", a jelen körülmények között ez a kivitelezhető, bárhol is járunk.
A problémák:
Konzisztens, kategóriákon és éveken átnyúló mély szintezés hiánya
- kategóriák, ahol a zsűri nem ura a helyzetnek. Ez lehet személyi alkalmatlanság, rosszul összerakott csapat, de sok esetben a pontozásos rendszer velejárója. A fejben kialakult szintezést (már ha kialakul) nem lehet pontosan végrehajtani, mert nem tisztázott hová fut ki egy egy makett értékelése, illetve milyenek a ponthatárok.
- kiegyensúlyozatlan, sokszor a mezőny állapotát nem tükröző eredmények: túl kevés díj, túl sok arany, csak 1-2 ezüst vagy bronz, túl szigorú, túl megengedő zsűrizés, következetesség és szintezési lépcsők felbomlása a mester és hobbi kategóriák között.
- a csapatok összehangolása és vezetése helyett az adminisztratív művelet végrehajtásán a hangsúly, ez bürokratikus terhelést és rugalmatlanságot okoz, reális kontroll nélkül a rendezvény eredményei felett.
Moson zsűrizése rossz? Nem, a rendezvény igyekszik jó válaszokat adni a mezőnyre, de a megnövekedett terhelés rendszeresen látványos anomáliákhoz vezet, ami negatívan érinti már versenyzési kedvet is. A szakmai megítélés csökken, nagy számú nevező idegenedik el a rendezvénytől. A cikk további részében pár kritikus példán keresztül próbáljuk illusztrálni hol és hogyan keletkeznek problémás eredmények és azok milyen hatással vannak a mezőnyre. Ezek nem az egész verseny jellemzői, de rendszeresen ismétlődő jelenségek, sok esetben már statisztikailag kimutathatóak a negatív hatásaik. Nem tudjuk a szervezés pontos céljait, de úgy véljük ők is egy releváns tömegrendezvény lebonyolításában érdekeltek.
"A mezőnyt értékeljük, nem kivégezzük"
- magyarázza az egyik hazai véleményformáló makettező a zsűrizés fortélyait a mentoráltaknak, és milyen igaza van...
Harcjármű kategóriák
2024 M-34 megágyazva a balszerencsének
Fel lehet állítani bármilyen szofisztikált rendszert - számos rendezvény átgondoltabb, következetesebben működtetett struktúrákkal sem megy semmire - de ezt minőségi emberanyaggal is érdemes feltölteni. Ez pár kategóriában rendszeresen nem sikerül, ami szerencsétlenebb
években látványos zsűrizési aránytalanságokat produkál.
 |
| 2024-ben, az M-34es kategóriában kiosztott díjak |
A képen látható az M-34es kategóriában 2024-ben kiosztott ÖSSZES(!) díj. Maga az 1/35-ös világháborús önálló harcjármű a versenyek egyik legfontosabb és egyben legnépesebb kategóriája, 2024-ben összesen 81 pályamunkával. Nem tudjuk mi történt pontosan a csapatban, a munkát időben biztosan beletették, de inkább kontraproduktív volt az egész művelet. Nem volt elég jó makett? Lehetett gyengébb a kategória, elképzelhető hogy nem kell aranyat adni mondjuk, de nehéz racionálisan megindokolni, hogy nem született elég más díj, több ezüst, még több bronz akár. Nem volt különösen gyenge a színvonal. A Móvári mezőnyök világ viszonylatban erősek, ezt a díjazásnak képesnek kell lenni kezelni. A díjak száma és struktúrája egyúttal jelzés a mezőny felé, hogy igen, átnéztük, foglalkoztunk vele, így láttuk. De ugyan úgy jelzés a szervezés felé is, igen a csapat elvégezte a munkát, tudott valamit kezdeni a mezőnnyel, megfelelőek az eredmények. Valószínűleg nem ez történt. A 2025-ös évről nem tudunk pontos adatot, de olyan 40 pár indított munkát számoltunk az asztalon. A verseny folyamata interaktív, a versenyzők reagálnak, az eredményeket durva üzenetként értelmezte a mezőny, vagy nem tudunk makettezni, vagy nem tudtok zsűrizni - a távolmaradás (közel feleződött mezőny) jelzés értékű. A probléma azonban nem marad az érintett kategóriában, az emberek megsértődnek, elidegenednek, kétszer meggondolják mennyire érdemes belefektetni a hosszú utazásba a pénzt és energiát. Így néha komplett baráti társaságokat veszít a rendezvény. Magukra a zsűritagokra is terhet ró az ilyen eredmény. Nehéz magyarázni, sokszor nem tudják mit is csináltak, van akinek a saját értékítéletébe vetett bizalma rendül meg és inkább soha többé nem vállal ilyen feladatot. A kívülállók közül is sokan ilyen eredmények láttán még a zsűrizést is inkább lemondják, mert ők nem tudják az ehhez hasonlót megindokolni a többieknek.
"Jövőre nem is jövök, ad-hoc ez a szervezés" - panaszolta egy külföldi kolléga, aki ugyan aranyat nyert a másik kategóriában, de az M34-ben és a vignettákban semmit sem. Évtizedek óta a rendezvény rendszeres látogatója, érmese, sokszor zsűritagja. Idén tényleg nem jött. A nagy nehezen ide csábított Japán delegáció fiatal tehetsége is az M34-ben indul, gyönyörködöm is az ISU-ja Japán stílusban készített alapján. A hosszú utat nem sok siker koronázza, 2025-ben a felkelő nap országa inkább Hollandiát választja, kár.
 |
Japán utazó 2024-ből |
2024-ben szombat estéjén az eredmények összesítésénél az M34 kategória értékelése bizonyára felvetett pár kérdést, de nem volt mit tenni és úgy tűnik nem is lettek leszűrve a megfelelő tanulságok. Egy rutinnal nem rendelkező, nem összeszokott csapat beültetése az egyik legfontosabb kategóriába kérdéses, de ismétlődő szervezői megoldás. A mutatványt rögtön 2025-ben is majdnem megismétli a szakág, ezúttal a dioráma kategóriákban. Valószínűleg nem akad elég ember, vagy nincs elég figyelem szentelve ilyen fontos dolognak a szervezés részéről.
 |
| A kép magáért beszél: Elveszve a zsűriasztalnál, mit, hogyan töltsek ki? |
Három egymásnak is teljesen új ember, rutin vagy hazai iránymutatás
nélkül nekilendül a kategóriának, mi baj lehet!? Egy fotós aranyosan induló, de sokat mondó képsorozata jól megragadtja a pillanatot, ahol igazából a teljes tanácstalanság jön le, ami a feladatra kijelölt társaságot jellemezte. Baj ugyan lehetett volna , de közbeszólt a "gondviselés". Felálltak
és gyors rögtönzéssel, pár telefonnal sikerült egy másik, már ütőképesebb csapatot verbuválni a jelen lévő szaktársakból, így megoldani a
feladatot. Persze nem ez volt az egyetlen ilyen kategória. Kívülről idén a nevezők nem érzékeltek semmit, de az ilyen
jellegű megingások a zsűri szekción belül erős visszhangokat váltanak
ki. Sokaknak eleve ott a kategóriában a makettjük, félve figyelik hogy mi fog
történni, korrekt munkát várnak. Egyesek szerint akár a magyar makettezés jó híre kerülhet ilyen akciók által veszélybe, esetleg jobb lenne eleve a külföldieket mellőzni a
csapatokból vagy magának a pontozásnak értelmét kérdőjelezik meg ennyire
vegyes csapatoknál és ekkora mezőnyöknél.
"A magyaroknak itt már nem is érdemes indulni, külön kategória kellene" - hangzik el egy találkozás során.
"Mindent oda kell adnunk a cseheknek" - ugyanezt a problémát ecsetelte egy repülős induló, lehet a jelenség nem csak egy szakágat érint.
Versenyezni nehéz, főleg a világgal. A valóságban viszont elég sok a magyar helyezett. Lehet, hogy egy tagoltabb, a mezőny nagyobb részeit magába foglaló eredménylista enyhítené ezeket a hangokat, és sokaknál nem úgy jönne le, hogy a rendezvény külföldieknek szervezett és már lassan külföldiek által szervezett turisztikai attrakció, ahová igazából eljöhetnek nézelődni, de sok jóra azért ne számítsanak.
Akiket hagytunk elúszni
|
| Eredménytelen vignetta/dioráma 2025-ből |
Vignetták
között elidőzve, barátokkal, zsűritagokkal beszélgetve felfigyeltem egy
érdekes jelenségre, ami egy ideje problémaként jelentkezik ebben a
mezőnyben. Első ránézésre a képen szereplő munka hozza mindazt, amit egy
jó vignettában keres az ember. Történet, kompozíció, technikai
kivitelezés, mind-mind nagyon magas szinten. Kiváló téma, maga a
vízfelület körkörös kiöntése és integrációja a tagolt alappal megérne
egy érmet. Eredmény? Semmi...
Miért?
A
nevezők elsősorban benyomások alapján döntenek a kategóriák kapcsán,
feltételezik hogy egy-egy pályamunkának hol a helye, bíznak benne hogy
átlátják az értékrendszert, kultúrát. A zsűri oldalon viszont sok esetben problémaként jelentkezik egy olyan katonai témájú vignetta, ami nem
tartalmaz harcjárművet, nincs elég pontozni való kritérium. Megoldásként felmerülne a munka áthelyezése, ami megoldhatatlan - és tiltott - bürokráciai művelet. Lehet jobban kellene figyelni a
nevezéskor, esetleg átdolgozni ezen kategóriák szempontrendszerét, vagy
ne adj Isten rugalmasabban kezelni az egészet és lezsűrizni ilyen
jellegű munkákat is... vagy legalább konzisztensen kezelni, mert a másik kolléga korántsem annyira meggyőző munkája elég volt egy aranyra..
 |
| Arany 2025-ből |
Egy egyszerűbb, groteszk humorba átívelő, fekete előárnyékolástól szenvedő alkotás áll szemben egy nagyon átgondolt, technikailag bonyolult, szépen kivitelezett komoly történelmi pályamunkával. Egyik semmi, másik arany, túl nagyok
a kilengések.
Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? - magánkiállítás a sarokban
 |
| Sd.Kfz.251/9 "Stummel" |
Az idei év, de lehet inkább az utóbbi évtized kiemelkedő harcjárműves projektjét sokunk számára Tomáš Brablc, cseh kollégánk Stummelje jelentette. Mindenki nagyon megörült, mikor megtudtuk, végre elkészült a maratoni építés és Monsonmagyaróváron élőben láthatjuk majd a munkáját. Miért olyan jelentős és úttörő ez a projekt? Az első látásra visszafogott weathering mögött nagyon komoly kutató munka és építés rejtőzködik. A járműről tudni kell, hogy népszerűsége ellenére nem teljesen voltak ismertek a belső tér egyes elemei és azok elrendezése. Egy amerikai restaurátor segítségével rengeteg kérdésre sikerült választ találni és ezt makettben is megvalósítani, bemutatni a nagyközönségnek. A kis cseh klub/társaság felül a terem jobb sarkában kap egy sötét zugot, hogy be tudja mutatni a tudományát. Pár lámpa és maga az alkotó ismerteti a munkát az oda zarándokló makettezőknek. Az asztal túloldalán Jirí Malchárek egyeztet valamit, majd bemutatja legújabb ámokfutását egy Jagdpantheren. Maga a tény, hogy ilyen szintű makettezést valahol a sarokban kell felkutatnunk egy létező problémára hívja fel a figyelmet: a verseny szintű makettezés távolmaradására a versenyasztaloktól. Nyilván a versenyzőknek szükségük van a megmérettetésre, de a másik oldalon a versenynek szüksége van az ehhez hasonló bajnokokra. Az, hogy hogyan sikerül így elidegeníteni alkotókat bizonyos asztaloktól, hosszú és komplikált történet, nála talán a pár éve sikertelenül induló 1/72-es Jagdpantherje verte ki a biztosítékot, de igazából nem gondolja a versenyeket túlzottan alkalmasnak a szint mérésre, saját makettező filozófiájának, tudásának beárazására. Inkább kritikus a cseh, illetve nemzetközi rendezvényekkel kapcsolatban, de ennek ellenére rendszeres kiállító.
 |
| Átgondolt, apró részlet mindenhol |
 |
| Beltér teljes rekonstrukciója |
Legutóbb
elég lesújtó kritikával illette a cseh makettvilág Telford fétisét,
amit inkább kirándulásnak és értelmetlen díjhalmozásnak látnak már sokan. A Brexit után egyre inkább ellehetetlenült verseny története felvázol pár érdekes folyamatot. Aki végiglapozza az idei galériákat, leginkább a 4 Corners,
szintén versenyen kívüli klubasztalával találkozik, mint magas minőségű
makettezéssel. A rendezvény verseny része gyakorlatilag árnyéka valamikori önmagának. Moson attól még messze van, hogy a legmagasabb szintű munkákat leginkább a versenyen
kívül keressük, de a trend reális, Telford legalább annyiban menti a
helyzetet, hogy egy sötét sarok helyett a kirakatba helyezi a
minőséget.
Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hogyan sikerült pályán kívülre
szorítani az ilyen alkotásokat egy olyan rendezvényen, ahol elméletileg
preferáljuk a történelmi hűséget, az építést és a tökéletes hibátlan
kivitelezést. Az asztal mellet sok mosoni zsűritag is tiszteletét tette,
de valószínűleg szervezés szintjén már sikerült annyi értelmetlen éket
verni a makett és zsűri közé, elaknásítani és túlbürokratizálni a
mezőnyöket, hogy egyszerűen a munka nem találja meg az utat a jó
eredmény felé. Nézzük a jó oldalát, még mindig megszólítja valahogy a rendezvény az ilyen
tehetségeket, a minőségi munka megjelenik, így vagy úgy.
Workshop
 |
| Taesung Harmms |
A
bemutatók mindenképp az idei rendezvény fénypontjai közé tartoztak,
hozták az utóbbi évek magas színvonalát és mondhatni témaválasztását is.
Idén a figura faragás iránt érdeklődőknek nem más, mint az Alpine Miniatures alapítója Taesung Harmms tartott előadást. Mike Blank után
egy újabb figurás nagyágyút volt alkalmunk közelről, munka közben
megfigyelni. A kissé idegesen induló előadás végül nagyon tartalmasra
sikerült. A makettezés egy nehéz ágába nyertünk betekintést, ahol a
zseniális faragó bemutatta megközelítését, eszköztárát és technikáját. A
nagy kivetítők közelebb hozták az asztal folyamatait és Youtubon is láthatjuk a tanulságos videót. Mindenkit nagyon
meglepett, hogy a technikai részletekért felelős szervező nem igazán
értett magyarul. Mint megtudtuk, egy külföldi Youtuber sietett a
szervezés segítségére. Maga a workshop igazi hardcore rétegtéma haladóknak, akik saját faragásokat, átalakításokat terveznek a munkáikon, melyek azért sokszor elmaradnak a preferált hibátlan gyári megoldásoktól, de egyediséget csempészhetnek a jelenetekbe. Köszönjük, szuper volt!
Repülők - konszolidáció és "Kontrowersje"
Talán ez az egyetlen szakág, ahol megfigyelhető, hogyan teljesít az elmélet és a zsűrizési szerkezet többé kevésbe kontrollált körülmények között. Ahol a szervező megfelelő csapatokat tud felállítani az egyes mezőnyök értékelésre. Az évek alatt nemzetközivé váló móvári zsűri trendje itt fordított irányba mozdult. Úgy látszik nem igazán látták praktikusnak a szervezők nagy számú külföldi bevonását a folyamatba. Valószínűleg találkoztak a realitással, hogy az eleve elég lassan, de alaposan működő repülős teamekbe a kívülállók még több huzavonát, értetlenkedést, alternatív interpretációt hozhatnak, ezáltal tovább lassítva a működésüket. Többé kevésbé - pár távol-keleti tehetséges vendég makettezőn kívül - itthoni régi motorosok és az új generáció hozza a döntéseket, tölti ki az adminisztratív ívet. A kategória működése szabályszerű, mondhatni hozza a formát még az érdekes eredmények területén is.
Pár jellemző interpretációs érdekesség rendszeresen tetten érhető a problémamentesen építhető, nem túl előnyösen prezentált (sokszor alap nélkül), egyszerű felületi kivitelezésű gépek magas helyezéseinél. Ez néha kicsit szembe megy a versenyt és a szakágat domináló cseh és északi szomszédaink elképzeléseivel, ahol inkább a tökéletesen kivitelezett szerkezeti bontás vagy részletezés a preferált ideál. A problémamentességre kihegyezett magyar szempontvilágot és eredményeit néha kérdések is kísérik. Érdekes visszajelzést nyújtanak a különböző podcastok, ahol részletesen elemzik a zsűrizést kívülről, belülről. Lehet a problémamentesség egy használható és jó elv, viszont az egyszerű arany és a semmi között ezekben a népszerű mezőnyökben érdemes lenne szintén néha több díjat osztani. Talán a vélemények sem lennének annyira sarkalatosak. A 2025-ös fogyásnak itt is már 2024-ben megágyaztak az eredmények, melyek lengyel barátainknál verték ki leginkább a biztosítékot.
 |
| 1/48 Jet - egy népszerű ág soványra sikerült értékelése 2024-ből |
És a reakciók...
 |
| in scale podcast |
 |
| Moson repülős Mestere és zsűritagja kommentálja az eredményeket |
"Már megint ezek a polákok, panaszkodnak, de minden évben megveszik a lottó szelvényt aztán jönnek"
Jegyzi meg cinikusan az egyik repülős kolléga. Lehet, de talán jobb lenne itt tartani őket, elnézegetjük mi a jó mezőnyt itt is, nem kell Prágába, Varsóba utazgatni. Bár lehet, a szomszédos Pozsony ilyen téren idén már jobban teljesít. Sokan úgy vannak vele, hogy nem kell gondolkodni, kitöltöm a lapot, nem érdekel hová vezet. Másokat igen, a versenyzőket pedig mindenképp érdeklik az eredmények, ezért jönnek. Sok zsűritag is aggódva figyeli, hová vezetnek az ilyen akciók és a szervezés szintjéről még jobban kellene figyelni, hogy a díjazásnak legyen mélysége, a környék jó munkái itt jelenjenek meg. Kelet-Közép-Európa a világ egyik legerősebb repülős régiója, kritikus becsatornázni ezeket az energiákat. Egy fontos kategóriában 22 makettből 2 díj kiosztása nem biztos, hogy nem hozza majd magával a nevezési kedv visszaesését. A rendezvény távol-keleti akcióin sok esetben több promóciós díjat oszt sokkal szerényebb minőségű alkotásokra.
China Ocean Shipping Company - a szépen festett hajók mind a mennybe mennek?
Csöndes
vizeken lassan úszkáló, nem túl méretes hajó szekció akár az ultra
konzervatív kollégáink leányálma is lehetett egy darabig, de egyik
napról a másikra radikális változtatásokon ment keresztül. Megjelent a
festés. (a rontás ugye mindent eláraszt...) A kategória pár éve még Marijn van Gils diorámájának is majdnem "ellenállt", de idén a távol-keleti utazások velejárójaként mind a zsűri, úgy a mezőny élvonala is a Dél-kínai-tenger környékéről hajózott be, ahol ez az ág
a jelek szerint sokkal magasabb szinten üzemel és filozófiájának
szerves részét képezi a fejlettebb festési koncepciók megvalósítása. A működési
elv - ahol a mezőny zöme, és a zsűri is egy nagyon távoli vidékről
érkezik - fenntarthatósági kérdéseket vet fel. Egy ilyen gyors, fundamentális koncepciós váltás elképzelhető, hogy feszültséget is okoz a már létező mezőnyben. Illetve felmerül a kérdés, hogy a szervezők mennyire tudják felügyelni, átlátni a kategória
folyamatait.
 |
| A kontraszt jól látható: nagy monoton szürke felületek - aprólékosan kidolgozott részletes festés |
Figurák - innovációk érkeznek egy megroppant ökoszisztémába
 |
| Professzionális prezentáció és világítás |
Idén, a figura kiállítást nem a szokásos helyén, hanem a látogatók számára kissé rejtett, nézőtér alatti térben találhatták meg az érdeklődők. A minőség és az esztétikai élmény ami jellemzi, inkább a verseny kirakatába követelné az elhelyezést, de tulajdonképpen egy jó helyet kapott a szakág. Kissé távolabb a zajos fősodortól, szimbolikusan, mint ahogy maga az egész ág filozófiája is kicsit távolabb áll a többi makettező kategóriától. Kordonjai talán kisebbek lettek, az érdeklődők pedig a tömeg zaja és állandó tolongása nélkül tudtak elmélyülni a művészi alkotásokban. Maga a prezentáció professzionális és példaértékű az egyenletes, jó fényhőmérsékletű megvilágításával. A berendezés az első osztályú figurás versenyek színvonalát idézi. A mezőnyt végignézve azonban az ág az idei év egyik legnagyobb vesztese is egyben, ami a számokat illeti.
"A leváltott szakág vezető bosszúból a rendezvény rossz hírét kelti"
Tudom meg egy tanulságos kocsmai beszélgetésből. Lehet benne ilyen is, konstatálom, de egy jól beágyazott mezőny, népszerű rendezvény nem egy ember tevékenységén áll vagy bukik. A kocsmai pletykák színesek és szaftosak, részletesen ecsetelik ki mit csinál a szervezésben, a távol-keleti utakon, kinek miért kellett és hogyan távoznia, de tulajdonképpen amíg a számok jók és a mezőny szintjét nem érintik a problémák, ez nem érdekel nagyon senkit. A mezőnyök lövészárkai viszont eléggé beáznak, így a felfelé irányuló pletykák is intenzívebb teret kapnak. Ami szerintem azonban nagyobb gond, az a tény, hogy a kocsmák fele üres. Panaszkodik is az egyik pincérnő: "Régen éjfélig tömve voltunk, Covid után csak ez van". Nyolcan ülünk egy asztalnál, ez az egész vendéglő.
A figurás szekciót a 2010-es évek közepétől az intenzív fejlesztés jellemezte, ami igyekezett lekövetni a dinamikusan fejlődő, leginkább scifi/fantasy trendeket. Különleges vendégeket szólított meg a szervezés: jöttek az ág legnagyobb arcai, gondolkodói, rendezvényszervezői, Spanyolország és az itáliai, trendeket meghatározó San Savino think-tankjai, északról a lengyelek, keletről az oroszok és a koreaiak. A kategóriák egyre népesebbek lettek, a minőség drámaian megugrott, a hazai mezőny is szépen fejlődött és pár alkotó képes volt felnőni a feladathoz a környékről is.
Visszatekintve úgy néz ki azonban, hogy a több éves erőfeszítés nem tudott állandósulni, az egyes ötletek, elemek láthatóan nem tudtak mély gyökereket verni Moson talaján. A többi bevált versenyt elnézve a szakág egyszerre igényli a jól beágyazott baráti köröket a csúcsminőséggel karöltve. Sok esetben a figurás gondolkodás annyira messze van a többi ágtól, hogy nehezen elképzelhető akár az is, hogy közös térben létezzenek. Kényes ökoszisztéma, a szakadék nem csak a többiek és köztük van, de maga a történelmi rész és a scifi/fantasy részek között is. A kérdés inkább az, hogy ez mennyire legyen a nagy művészeti ágak irányvonalát követő kategória, ahol mondanivalót, expresszív kifejezést, újítást és technikai bravúrt keresnek, sokszor egyszerre. Esetleg elég a kifinomult festéstechnika?
Miközben az iránymutató rendezvényeken ilyen kérdésekre keresik a választ, Moson néha mintha elbizonytalanodna. Ilyen, kissé bizonytalan válasznak néz ki az orosz művésznő 2023-as Best of Show-ja is.
 |
| 2023-as BOS |
A munka szép, egy igazi mestermű, festéstechnikai bravúr, viszont a jelenlegi élvonalbeli versenyek szempontjából már problémás lehet mint BOS. Miért?
A főleg orosz festő stúdiókra jellemző, külföldi figuragyűjtők számára, sokszor csapat munkákban készült, heraldikára, a ruházat díszeire, részleteire fókuszáló projektektől mint releváns ágtól valamikor 2006-ban búcsúzott az európai élvonal. A kétezres évek magyarázata, válasza az ilyen projektekre a következő volt: a díszleteken kívüli részek kidolgozásának hiánya problémás, az arc mint kulcsfontosságú kifejező elem súlytalansága és komolyabb fény árnyék hatások nélkülözése, a merev pózok nem az élvonalba teszik az ehhez hasonló alkotásokat. És valóban, elég kevés ilyen induló van, még kevesebb díj, a csúcsot pedig egyedi pályamunkák uralják. A történelmi szekció lehet jó jelzésnek vette, a többi ág nem valószínű hogy különbséget tud tenni az aktuális figurás trendek között. Ez körülbelül olyan, mintha a repülős ág visszamenne a szegecselés és panel befuttatás előtti időkbe, a harcjármű pedig a Verlinden korszak mindent elborító száraz-ecsetelésébe. Meg lehet oldani, vannak itt is szép alkotások, de látszik hogy nem ez az irány, vagy a kor ideálja.
De hol vannak a többiek?
Sok minden történt idő közben, kitört az orosz–ukrán háború, ami a legtöbb orosz festő mozgását korlátozza. A Kirillek otthon maradnak egy ideig, a szakág pedig többször vezetőt cserélt. A kellemetlenebb fejlemény azonban a felfutott lengyel figurázásra szakosodott verseny, a Kontrast Festiwal. A lengyelek pár év alatt egy élvonalbeli rendezvényt hoztak össze, ami időben közel van Mosonhoz és szellemiségében talán közelebb áll a jelenleg uralkodó figurás elképzésekhez is. Azóta inkább a harcjárműveseiket látjuk a díjazottak között, a többi lengyel név eltűnt. Moson sok jó munkát és alkotót szólít meg a veszteségek ellenére is. Meglepő, de még a kínai élvonal szofisztikált festéseit is láthatjuk itt, viszont kérdés hogy meddig lesz ez így. Lehet-e valamennyire revitalizálni a mezőnyt, aminek egy fontos szeletéből gyakorlatilag egy kisebb specializált, kelet európai rendezvény is leharap egy jelentős részt. Az ág meghatározó rendezvényeivel meg képtelen lépést tartani a figurás szekció. Ez nagy kár, mert az összes kategória közül a figura az, ami a leggyorsabban készíthető, dinamikusan fejlődik és könnyen utaztatható nagyobb távolságokról repülővel. Ideális növekedés "anyag", de a jelen figurás repülőjegyeit inkább a Németalföldre, Itáliába vagy Varsóba foglalják.
A központi szervezés és a két hazai meghatározó figurás szereplő viszonya látványosan feszült, ezért inkább kérdés marad, hogy ki tudná sikeresen vezetni a szekciót és némileg helyreállítani a mezőnyt. A nevezők a díjakért, elismerésért küzdenek, a versenynek egymás között pedig a nevezők figyelméért.
Civil, autók, scifi, egyebek:
Ezek a kategóriák nem tartoznak a fő érdeklődési körünkbe. A mezőnyeik fejlődnek. Autóban úgy tűnik békésen megvan egymás mellett több koncepció is. A szakág megtalálja az értéket egyaránt a tiszta, technikai építésekben és a különféle rozsdatemetőkben is. Az eredmények szerkezetét elnézve, jellemzőek rá a többi ág folyamatai.
2025 Scifi közönségdíjas sikere leginkább Szabó Gilbert full scratch Alien filmekből ismert APC-je volt. Monumentális alkotás, a zsűri tetszését ugyan nem nyerte el, de alkotója vette a lapot és a tanácsok mentén finomított alkotásán, ami ez után sorra nyeri a különböző díjakat.
Az egyéb, mint jelenség talán kezd kifulladni. Valószínűleg az eredménytelenség, és a tény felismerése, hogy attól, hogy valami nagyon más, még nem feltétlenül jó, lassan eljut az alkotókhoz is. Talán kevesebb 1/24-ez zuhanóbombázó, 2 méteres szerkezet, 30 centis színes hajú nyomtatvány volt idén a mezőnyökben.
 |
| Aliens APC |
Börze:
A börze hozta a szokásos magas minőségét és széles kínálatot. Az új kittek árát nézve érezhető volt a brutális infláció, ami inkább csökkentette a vásárlói kedvet. A keresgélők viszont mindig találnak valami érdekeset. Rengeteg szerszám és kiegészítő manufaktúra és pár olasz könyv kereskedő igazán érdekes termékei között sokáig elidőztem.
Eredményhirdetés
Három a magyar igazság - semmiből a kategória legjobbjáig
 |
| A hosszú szereplés vége |
Elégedettség a jól elvégzett munka után, remény és izgalom a verseny előtt, értetlenség a zsűrizés részleteinek megismerése után és az ezt követő csalódás, düh, dac és teljes meglepetés. Valószínűleg ezeket a szélsőséges érzelmeket váltotta ki Gálik Gábor barátunkból a Tigrise 3 évig tartó (!) kalandozása ugyanabban a mezőnyben. Makacs fajtáknak való sport a versenyzés, de itt talán mind a versenyző és a verseny oldaláról átléptünk az extrémek talajára. Számtalan makett van évről évre újranevezve, de legtöbb esetben eredménytelenül. Az első évben a zsűri szakág vezetőjének jelenlétünkben elhangzott bocsánatkéréséből kiderült, hogy egy másik készítő makettjét tulajdonították Gábornak, így a Tigris díj nélkül maradt. A makett helyett a készítő jutalmazása eleve felvet kérdéseket. Gábor mégsem ment haza üres kézzel, egyik hazai klub különdíjjal próbálta menteni a helyzetet. De Gabi nem adta fel, rengeteg hazai és nemzetközi versenyre elvitte, ahol általában pozitív volt a fogadtatása (arany). Persze kritikák is előfordultak, ahol talán az "oldschool" volt a legmeglepőbb vélemény. Valóban kicsit egy méltatlanul háttérbe szorult iskola megoldását vonultatja fel, a szofisztikált olajozást. Mutatós, relatíve problémamentes darab.
Második évben csendben, kommentár és díj nélkül engedték el a Tigris kezét. Az ilyen újranevezések sok esetben problémásak a zsűri szempontjából is, mivel a makett ismerős lehet, és nem tisztázott, kapott-e már díjat az előző évben, esetleg az előző eredménytelenség indokoltságát is feltételezni lehet. Idén aztán valahogy fordult a kocka, és a zsűri csapat látott a Tigrisben némi fantáziát. A problémamentes kivitelezés meg is jelent a pontozólapon, és a magas eredmény a kategória csúcsára repítette. Gabi hatalmas elégtételt érzett már az arany érem átvételekor, ennél többen nem is reménykedett már. Így az igencsak elhúzódó eredményhirdetés végét már nem várta meg. Nem tudhatta, hogy a szakági Best of is az övé lesz. De végül is kisebb logisztikai egyeztetés után haza került a serleg a vitrinbe.
A makett története és sikere két tanúságot is hordoz magában makacsságról, a saját munkájába vetett hitről és kitartásról. A másik oldalon viszont mennyire reális egy átlag versenyzőtől ilyen szintű kitartást vagy türelmet elvárni, és ekkora kilengések mit árulnak el a zsűri csapatok működésének konzisztenciájáról? A csúcsra vezető út néha nem egyszerű, nem egyenes és korántsem könnyű. Próbáld újra, még ha el is esel közben.
Távol-keleti stratégia, elmaradozó európai utazók
Moson kelet-stratégiája az átlag néző számára nagyon szórakoztató tartalmakat, maketteket, érdekes vendégeket és kitekintést nyújt világ távoli tájaira. Kelet inkább érdekelt a részben kínai, államilag támogatott általános piac és kapcsolat építési stratégiák mentén megvalósuló együttműködésben. A kapcsolat Moson szervezőinek érdekes utazási lehetőség, az ottani makettezőknek pedig a világ egyik legjobb versenyén való részvétel. Hajóban és figurában az ág csúcsminősége pedig gazdagítja a mezőnyeinket. A régió potenciálja a verseny számára azonban a számokban, statisztikákban és a részletekben rejlik. Egy átlagos makett rendezvény látogatóinak zömét pár száz kilométeres körön belül kell keresnünk. Szépek a különféle egzotikus kis zászlócskák a térképen, de a sűrűje érezhetően a környező vidék. Minél nagyobb egy munka, annál nagyobb a valószínűség az autós szállításra, mint egyetlen lehetőségre. A Wojciechok, Giovannik, Zdenekek már nem hangzanak annyira izgalmasnak, de ők alkotják a mezőnyök nagy részét, és úgy tűnik a Zdeneken kívül ott jelentkeznek a legnagyobb fogyások is. A távol-keleti nevezők növekedése mérhető, de arányaiban nem feltételezhető, hogy tömegek fognak onnan jönni. Az ilyen utak nagyon drágák, és gyakorlatilag a hozzánk sokkal közelebbi Németalföld és Skandinávia irányából már leállt az ide utazások zöme. Ázsia makettezés szerkezete jelentősen eltér a miénktől, a versenyek kisebbek, a történelmi ág pedig még kisebb. Pár kiugró tehetség megtalálja a számításait Európában is, de nagy tömegek részvétele és integrációja kérdéses. A mangák, gundamok, tankon hadonászó Wonder Womanek szűk rétegtémák. Érdekes lesz figyelni, milyenek lesznek a 2026-os számok, amennyiben pedig folytatódik az olaszhoz hasonló fogyás (csak a fogyás idén az összes távol-keleti vendéggel megegyező számot tesz ki) a szervezés valószínűleg kénytelen lesz nagyobb méretű itáliai kanosszajárásokat is beiktatni a programba. Pár keleti projekt, mint a 2024-es japán delegáció, valószínűleg nem lett teljesen kiaknázva. Lehet, csak ki kellene nyújtani valakinek a kezét, a Dai Nippon Kaiga csinos főszerkesztőnője biztosan örömmel venné a lapot, a globálisan népszerű Armour Modeling/Scale Aviation pedig nem hogy keletről, de még nyugatról is hozna új vagy régi látogatókat.
"Statisztikailag legjobb rendszer jövője"
A
szervezés nincs könnyű helyzetben. Az előző főszervező távozása némi
űrt hagyott maga után, amit nagy erőkkel igyekeznek kitölteni. A rossz nyelvek szerint a helyi önkormányzat is egyre nagyobb bevételi forrásként tekint a hétvége, így még a rendezvény átköltöztetése is felmerült egy közeli nagyvárosba. A nap
végén a csapatból valakinek kezébe kell majd venni az irányítást, meghatározni az irányt, világosan kijelölni a főcsapást. A csapat válaszát nagy mértékben a számok fogják diktálni, lépéseiket mindenki kíváncsian várja.
Mekkora a probléma, minek köszönhető ekkora csökkenés, meg áll-e, visszatéríthető a folyamat egy növekedési pályára? Mennyire sérült a relevancia, a tömeg bizalma?
Néhány a lehetséges forgatókönyvek közül:
- stabilizáció - legvalószínűbb forgatókönyv, a mezőny képes együtt élni a kilengésekkel, idővel regenerálódik, a csapatok finomhangolásával javíthatóak az eredmények. Ennek ellenére azért pár változás már évek óta érik, a csökkenés megadhatja a változáshoz szükséges lökést. 2000 feletti makett számmal stabilan működő rendezvénnyel bárki kiegyezik.
- nagyobb növekedés - valószínűtlen forgatókönyv, ehhez nagy mezőnyöket konzisztensen kezelni tudó szerkezeti változások elengedhetetlenek. Sok egyszerűsítés, csapatok finomhangolása, összehangolt vezetés, európai országokra koncentráló stratégia.
- további lassú csökkenés vagy drámai zuhanás - valószínűtlen forgatókönyv, a rendezvénynek jó a neve, stabil pont sok makettező életében.
"ha moson összeomlik, az egész magyar makettezés szakadékba zuhan, egy
új mélypont lesz ez, szerintem nem tudják mivel játszanak a többiek meg
nem tudják mit veszíthetnek"
Fejezi ki egyik barátom az aggodalmát. További csökkenés kellemetlen helyzetben hozná a szervezést, a külső és belső nyomás növekedne. Kapkodás, idegeskedés, radikális, rizikós változtatások sorozata, szerepcserék, szekrényből kieső csontvázak várhatóak ebben az esetben. A magyar makettezés elveszítheti egyik legfontosabb intézményét.
Szombat
délután a terem egyik sarkában ülök, zavartan elrohan mellettem az
egyik főszervező. Arcára van írva a hétvége, de talán az egész
szervezési munka irdatlan súlya. A magyar makettezés élő legendáit
látjuk működés közben. Lehet ezek a közös hobbink legjobb évei, ki
tudja.
Maga
a szervezés egész éves feladat, a rendezvény előtti hónapokban
intenzitásában növekszik és egy maratoni hétvégében csúcsosodik ki, amit
hetekig tart kipihenni, feldolgozni. Az az érzés támad bennünk, mint ha egy ember túl sok feladatot pakolt volna leginkább saját magára. A
gyors, alig koordinált mozgás, az események utáni futás érzetét
keltette, mint aki nincs egyáltalán a helyzet magaslatán. Rengeteg arcot
látni, a hivatalos kommunikáció is elég nagy számú csapatot emleget, de
az egész feladat kulcs fázisai a jelek szerint inkább csak pár
túlterhelt embernél összpontosulnak. A szerkezet ismeretlen, a sok ember
és a több évtizedes erőfeszítés dacára viszont a rendezvény komoly
koordinációs hiányosságokat mutat és fontos részei mintha egy permanens
rögtönzésben ragadtak volna, teljesen mindegy mi, vagy ki van ott, hány
ember dolgozik rajta, vagy milyen évet írunk éppen.
"maguk alatt vágják a fát, felépítették maguknak most meg tönkreteszik, nem értem, de én már lemondtam erről"
- értékeli az egyik kiábrándult versenyző az elmúlt évtizedet tömören egy mondatban. Szívesen és becsületesen elvégzik a feladatot, de fentről egyértelmű irányokat, vezetést várnak.
A munka látszik hogy
ott van, néha már igazából rossz nézni, hogy mennyi munka megy bele sok
esetben teljesen eredménytelenül bizonyos részekbe, feladatokba.
Elképzelhető, hogy ez kulturális sajátosság, amin képtelenség
változtatni, vagy csak egy
előnytelen szervezési konstrukció, de a problémák nagy része belülről is
érződik, sokkal hangsúlyosabban. A hétvége fokozott lelki állapotban
telik mindenki részéről. Megszaporodnak a súrolódások, nézeteltérések
is. Sok éves baráti viszonyokat tesz próbára az esemény, melyek néha tönkre
is mennek. Pár eszmecsere durva osztásokba, vulgáris személyeskedésekbe
csap át.
"ti akartok versenyt szervezni? mikor tettek le utoljára egy verseny szintű makettet az asztalra?"
Érkezik a kellemetlen megjegyzés felfele egy rutinos veterántól. A hobbi, ahol a munka
nagy részét maguk a makettezők végzik és még mindig elevenen él a "Mit
tettél le az asztalra" elv. Sokan úgy gondolják az aktív makettezők
talán nagyobb körültekintéssel és méltányossággal kezelik az
ügyeket. A főszervezői szintek munkája másban
rejlik, mint az aktív makettezésben. Ezt sokan érzik, értik és tiszteletben tartják, viszont a nem kompetens szekcióvezetők, de akár zsűritagok nem megfelelő elhelyezése a szerkezetben állandó konfliktus forrása. A vitás helyzet megoldására gyorsan előkerülnek az aduászok,
nem makettezik, nem ért hozzá: vita lezárva. Borítékolni lehet ki viszi a felelősséget a
bakikért..
"Te, ez a kettő teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal"
Folytatta
az egyik ismerős a szervezés köreibe célzott megjegyzéssel. Nem tudni
mennyire súlyos a helyzet, a stratégiai problémák nem azonosak a
földszinten tapasztaltakkal, de a koordináció,
kommunikáció hiánya látványos az egyes emberek között. A szervező várja
a segítséget, sok a segítőkész ember, de maga a folyamat mintha
elcsúszna. Néha a magyarázatok felülről nem igazán megnyugtatóak. Általában pár karakter értelmezését kapjuk a világról, ami a mosoni mezőnyöknél már magukban a repülős kategóriákban is láthatóan akadozik. A problémák vagy nem is problémák, vagy szakág specifikusak, jobb esetben. A másik gyakran ismételt reakció a hirtelen kirohanás, valamiféle mentális sündisznóállás, tényszerű véleményekre is azonnali személyes jellegű válaszok. Itt úgy tűnhet mindenki egy összmagyar összeesküvés része a pontozás megbuktatására, vagy a vezetők leváltására, nem tudom. Reálisan nagyobb probléma hogy igazából nincsenek B tervek a szervezés fontos pozícióira, nem is tolong oda senki, aki meg kritikával él, nem biztos hogy ártó szándékkal teszi. Nem lehet mindenki egy klubban, baráti körben. Sokan pedig érdekeltek, látnak fantáziát a pontozásos rendszerben, mint érték tartják számon.
A kritikák néha kemények, lehet sok esetben túlzóak, mivel a szervezésben lévő emberek valószínűleg nem teljesen vakok. Valamilyen szinten érzékelik a problémákat, keresik is a válaszokat a háttérben. Nem mondhatni, hogy pihennének a babérjaikon. Sok esetben, mint a figuráknál, láthatóan komoly és jó újítások érkeztek, máshol pedig személyi változtatásokkal igyekeznek gördülékenyebbé tenni a rendezvény folyamatait. Kívülről viszont szembeötlik, hogy az emberi kapcsolatokon lenne mit javítani. Pár vita tökéletesen értelmetlennek bizonyul, mindenki a saját igazát hajtja, sokszor olyan dologban, amivel igazából nem is foglalkozik és láthatóan nem is nagyon tud róla véleményt mondani sem. Az egymásra mutogatás nem vezet sehová, zárni kell a sorokat, elvégezni a munkát, a lehető legjobban a körülmények ellenére is.
Mi csak szurkolni tudunk az egész ügynek, bízunk benne, hogy a rendezvény a továbbiakban is jól fog működni, a szervezőknek sikerül pár kérdésre megoldást találni, stabilizálni a számokat, és kicsit talán kiszámíthatóbb környezetebe várni a nevezőket, hogy érezzék, a befektetett munkát értékelik, észreveszik. Minőségi munkákat hiba lenne érmek nélkül hazaküldeni.
Sok sikert kívánunk, mi 2026-ban is ott leszünk! Sőt, készülünk nektek egy kis meglepetéssel is. Gyertek Ti is!
 |
| Peace |
Fotó:
Facebook
Eastmodels.sk
Mosonshow.hu
